Yang Do Hyun "Cain-Daniel"
1 / 1 oldal • Megosztás
Yang Do Hyun "Cain-Daniel"
Yang Do Hyun
Ilyennek látják a külsőmet
• 184 centim csodájára jár az egész világ,
• Ehhez nem publikus súly érték dukál.
• Hajam oly sűrű és és selymes,
• Amitől szíved rögtön repdes.
• Óvatos mozdulattal érsz sötét bőrömhöz,
• Nem kéne félned,
• nem nyúlok egyből a bőröndhöz
• Stílusom annyira egyedi és hibátlan,
• Hogy férfi létedre is megfordulsz utánam.
• Helyes vagyok, ezt kezeld tényként,
• Elmondtam mindent, szóval nincs kérdés?
•Szerintem nem kell ragoznom, ami nyilvánvaló,
• Mindketten látjuk: külsőm nem elhanyagolható.
• De nézzük mi van a ruha alatt,
• Neked is látnod kell a gyönyörű, merev izmokat.
• Ha ez még nem lenne elég,
• Mindehhez társul a csodás szerénység.
Ilyennek tartanak
Mesélnem kéne magamról? Legyen, ha ennyire kíváncsi vagy, bár nem igazán szeretem a ragadós alakokat. Mindenesetre egészen aranyosnak és ártalmatlannak tűnsz, ezért legyen meg az akaratod, beszélek. A jellemem legfontosabb összetevője az egészséges önbizalmam, ami által eljutottam arra a szintre, hogy bármilyen helyzetben lazán tudok viselkedni. Ezt az emberek sokszor nemtörődöm vagy jobban kifejezve „leszarom” magatartásnak veszik, amire már tényleg csak meg szoktam rántani a vállamat. Pontosan ez a hozzáállás vezet ahhoz, hogy nem vagyok a tanárok kedvence – sőt, mindegyik utált – viszont a korombeliek általában menőnek tudják be a dolgot. Sokan azt hiszik, hogy az egész jellemem ennyiből áll, egy nagyon király pasiból, aki nagyon szeret a haverjaival lógni, pedig nem így van. Nem tartom magam olyan embernek, aki teszi a fejét mindenkinek, sőt inkább kedvesnek mondanám magam. Soha nem szekáltam a fiatalabbakat, mert feleslegesnek tartottam foglalkozni ezzel, no meg az esetek többségében a jobb nőket előbb észreveszem, mint a nyomikat. Habár már kezdek kilépni a serdülő korszakomból, még hangot adok annak, ha látok egy formásabb feneket, vagy kerekebb mellet és egyáltalán nem izgat, ha az illető megtartja. Pont ezért gondolják azt, hogy nem valami jó szöveggel próbálom csábítani a lányokat, de itt jön képbe az, hogy azért betartom az illemet, ugyanis csak akkor hajtok rá valakire, ha azon látom, hogy akarja. Ettől függetlenül vannak lány barátaim is, de a fiúkkal még mindig jobban elvagyok. Sokan hülyének hisznek, én meg meghagyom őket ebben a hitben. Nem gondolná senki, hogy a jó barátaimmal elég gondoskodó típus vagyok, de kevés ilyen ember van az életemben. Általában az első pillanatban eldöntök, hogy valakit kedvelek, vagy nem, és a véleményem az esetek nagy százalékában nem is változik. Nem mondanám magam hazugnak, de hajlamos vagyok arra, hogy ne mondjak igazat, ha épp olyanom van.Hasznos információk
Státusz: normál karakter |
Becenév: Cain-Daniel, Cain, Candy (Dominak), Nagypapi (Niconak) |
Születési hely és idő: Los Angeles, USA 1997. március 6. |
Play by: Kang Min Hyuk |
Csoport: cserediák |
Iskola neve: SNU |
Lakhatóság: Albérlet Domival |
Szak vagy irányultság: zene szak |
Évfolyam: második félév, első év |
Életem egyik darabkája
- De hát a nagyi is jön – nézett rám anyám úgy, mintha hülye lennék. Ja bocs, hogy tegnap még teljesen mást mondtak, én pedig úgy számoltam ki a dolgaimat, hogy nem kell visszaköltöznöm, mert őket hívják a hagyományok, a buddhizmus, meg tudom is én mi. Félreértés ne essék, nekem semmi bajom a koreaiakkal, vagy a hagyományaikkal tekintve, hogy én is az vagyok, de mégis inkább amerikainak vallom magam. Habár ismerem a nyelvet, a kultúráról igazából fogalmam sincs, mert anyáék kényelmesnek találták ha nem avatnak be. Akkor még nem akartak hazajönni. Amúgy meg a nyelvről… Nos egyáltalán nem beszélem tökéletesen a koreait, sőt a spanyol azt hiszem jobban megy, meg hát az angol, de az jelen esetben nem számít.
- Akkor alszok valamelyik barátnőmnél – jelentettem ki magabiztosan, mire apámtól kaptam egy akkora tockost, hogy akaratlanul is bólintottam egyet tőle.
- Mi az, hogy valamelyik? Erre neveltelek fiam? – ordította le a fejem, mire én ártatlanul mosolyogtam rá.
- Fater, pont te beszélsz, aki azt magyarázta nekem, hogy nem baj ha több van amíg kiélem magam? Vagy idézzek tőled valami bölcsességet? „Anyád mellett még volt vagy öt, de ezt neki sosem mondtam, mert forróvérű nő… De mindegy, mert dobtam amúgy az összeset, amikor rájöttem, hogy ő az igazi”. Ezek után még reklamálsz nekem?
- Milyen szemtelen ez a gyerek! – szólalt meg anyám és csóválta a fejét – Na látod, pont ezért kell jönnöd neked is. Veled meg még később számolok. Hogyan taníthattál ilyet a gyereknek?
- Ő jött oda azzal, hogy tetszik neki egy lány…
- Hány éves is volt?
- 12.
- Nehezetekre esne figyelembe venni, hogy én is itt vagyok? – morogtam, mire mind a ketten rám ordítottak, hogy maradjak csendben. Csodás.
- Do Hyun, fejezd be a hisztit, nem vagy hat éves kislány – jelent meg a bátyám is, akinek csak egyszerűen beintettem. Ő meg röhögve simogatta meg a fejem, mint valami hülyegyereknek.
- Egyrészt nem hívhatsz így, mert ciki, másrészt meg okoskodd magad arrébb, mielőtt lecsaplak – rivalltam rá, de ő megint csak kiröhögött.
- Na de ne veszekedjetek megint ezen. Megfájdul tőletek a fejem… Neked meg már minden cuccod Szöulban van, gondoskodtam róla, mert tudtam, hogy ezt fogod csinálni.
- Rohadj meg…
- Mit mondtál? – néztek rám egyszerre a szüleim, én pedig hitetlenkedve vissza rájuk.
- Komolyan, nem vagyok már két éves! Lassan töltöm a húszat, szóval hadd káromkodjak már kedvemre ha ahhoz van kedvem. Miért kell ilyennek lennetek? Hihetetlen!
Dühösen vágtam be magam után az ajtót, és talán ez tényleg nem vallott felnőttes viselkedésre, de mit vártak tőlem? Csak úgy bejelentik, hogy vissza akarnak menni, ehhez nekem meg alkalmazkodnom kell… Aha, na persze. Biztonság kedvéért még viszik a nagyit is, hogy ne legyen ellenkezési lehetőségem. Az meg nem törvényes, hogy az egyik barátnőmnél maradok, az itteni tanulmányaimat meg nem igazán támogatnák. Gondolom az sem számít, hogy itt van egy tök menő bandám, megszokott életem, és mindenki szeret… Most menjek el egy olyan helyre, ahol nyilván az első nap kiutál majd mindenki, mert fingom sincsen a kultúráról, meg minden ilyesmiről?
- Na, ne hisztizz kölyök – ült le mellém a testvérem megint, mire én csak elfordultam tőle.
- Áruló…
- Hogy mondtad?
- Mindegy – horkantam fel. Igazából nagyon szeretem a családomat félreértés ne essék, de nem értem miért engem büntetnek amiért neveletlen lettem. Az ő hibájuk, neveltek volna meg az istenért…
- Na, de tényleg nem olyan rossz hely az, szeretni fogod – paskolta meg a vállam, én meg csak bólintottam a semmibe. Tökre nem érdekelt az amit mondott.
- Amúgy is, jön az a haverod is, nem értem mi bajod.
- Miiii? – néztem rá, és hirtelen nagyon boldog lettem ettől. Annyira, hogy azonnal kivirult az arcom és a bátyám nyakába vetettem magam.
- Na ezt valaki látná, vége lenne a fene nagy népszerűségednek – nevette el magát, én pedig észbe kaptam és amolyan „ő volt” módon löktem el magamtól.
- Mikor indulunk?
- Nem mindegy? Minden cuccod ott van, viccen kívül. Túl nehéz eset vagy, szerinted nem gondolkodtam előre?
- Rohadj meg…
- Most miért?
- Csak úgy.
…
A repülőről leszállva még mindig morogtam, holott már annyira nem is tűnt rossz ötletnek, hogy itt vagyunk. Az biztos, hogy soha nem fogom megdicsérni őket a dologért, de hát ez van. Kritikus pillantással néztem körbe, hogy bele tudjak kötni valamibe, de sokkal szebbnek és tisztábbnak tűnt ez a város, mint ahonnan jöttem.
- Elmegy – jelentettem ki végül, aztán beültem a kocsiba, hogy eljussak az egyetemig. Úgy néz ki ma még nem deríthetek fel, mert egyből kezdeni fogok. Hát ez van, egyedül amúgy is unalmas lenne.
Amikor kitettek csak bámészkodtam, és itt már egy picit talán mosolyogtam is. Tetszett a hely, és ha jól vettem észre vannak cserediákok is, szóval nem fogom hülyén érezni magam. Végül is abban egyeztünk meg anyáékkal, hogy ha nem fog tetszeni, akkor kivesznek, így a nagyi maradt otthon és cserediák programba kerültem. Így már azért engedékenyebb voltam a helyzettel kapcsolatban.
Folyamatosan nézelődtem és próbáltam felvenni a dolgok ritmusát, ezért csak azt vettem észre, amikor nekimentem egy törékeny kis testnek, aki majdnem elesett, de szinte azonnal sikerült utánanyúlnom és a derekára kulcsolt kezeimmel megtartani.
- Nem ütötted meg magad nagyon, ugye? – mosolyogtam rá kedvesen, aztán elbizonytalanodva néztem rá – Most… Bocsánatot kell kérnem, és meghajolni, ugye?
Vendég
Re: Yang Do Hyun "Cain-Daniel"
Gratulálunk, elfogadva!
Kedves Do Hyun!
1) Már csak azért is így hívlak.2) Igen, most meg kell hajolnod és bocsánatot kell kérned, de nem azért, mert majdnem felborítottál valakit. Dehogy. Azért, mert sokat káromkodsz, és rossz dolgokat tanulsz az apádtól.
Na, de viccet félretéve: az a mérhetetlen szerénység, amivel megáldott téged a sors... Le se tagadhatod a dolgot. Kifejezetten tetszett a lapod, és át tudtam érezni azt, hogy milyen helyzetben is vagy. Mikor felépítesz egy életet, jobban mondva leteszed az alapköveit, és egy napon közlik veled, hogy "feleslegesen" tetted, mert máshol éled tovább az életed... eléggé megviselő tud lenni. Bárki más így reagált volna, legalábbis én biztosan, és a testvéred kedvessége, illetve segítsége se valami hálás húzás. Viszont nem leszel egyedül, ami jó hír, mert a barátod is jön, illetve biztos vagyok benne, hogy az illető, akit majdnem a földre tepertél, kíváncsian várja a magyarázatot, amiért nekimentél. Így nem is tartalak fel, meg mint már említettem, nem fogsz km-es sorokat itt látni. Nyomás foglalni, és jó játékot kívánok a STAFF nevében is! ^^
1 / 1 oldal
Engedélyek ebben a fórumban:
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
|
|
Pént. Márc. 04, 2022 7:26 pm by Jung Hwayun
» Avatarfoglaló
Csüt. Márc. 03, 2022 12:02 am by Jung Hwayun
» Névfoglaló
Szer. Márc. 02, 2022 11:57 pm by Jung Hwayun
» Jung Hwayun
Szer. Márc. 02, 2022 10:01 pm by Jeason Jensen
» Elkészültem!
Szer. Márc. 02, 2022 7:32 pm by Jung Hwayun
» Wang Sarah
Vas. Okt. 10, 2021 10:03 pm by Wang Sarah
» Choi Sung-Hyun
Vas. Okt. 03, 2021 10:55 pm by Kim Eun Bi
» Fujisaki Hana
Vas. Okt. 03, 2021 9:40 pm by Kim Eun Bi
» Kim Eun Bi
Hétf. Szept. 20, 2021 7:17 pm by Kim Eun Bi