Woo Jae Hyun
1 / 1 oldal • Megosztás
Woo Jae Hyun
Woo Jae Hyun
Ilyennek látják a külsőmet
Adatlap
Magasság: 180 cm
Súly: 76kg
Bőrszín: nagyon világos, szinte porcelánfehér
Hajszín: sötétbarna (általában, de néha rájön az ötperc és akkor befesteti)
Szemszín: sötétbarna
Testalkat: vékonynak nem mondható, viszont nem is egy kimondott izomkolosszus, szóval olyan átlagosabb alkata van. A sport és a rendszeres edzőtermi látogatás miatt a mellkasa szépen ki van szélesedve, a focitól a combjai eléggé megizmosodtak. Mivel viszonylag sokat edz teremben is, így elég látványosan elkezdett kockásodni a hasa, de persze még nem nevezhető tökéletesnek a teste, a némi gyermeki vonás még mindig felfedezhető rajta itt ott. Egyébként nem egy könnyen hízó típus, szóval szerencséjére kedvére ehet gyakorlatilag bármit, szinte az meg sem látszik rajta.
Különlegességek:
- A foci miatt néhány sebet sikerült összeszednie, ezért a térdein vannak rózsaszínes elszíneződések a begyógyult sebek után
- Volt egy nagyon sötét korszaka a jogosítványa megszerzése után, így néhány szúrásnyom látszik a kettő alkarján. Ezeket ma már eléggé szégyenli, és képes még nyáron is hosszú ujjú felsőkben rohangálni, illetve még a negyven fokban is felveszi az aláöltözetet a felsője alá. Mindig figyel arra, hogy egyedül öltözzön át, mert egy kicsit fél attól, hogy emiatt el fogják tiltani a focitól
- Van egy kis anyajegy az orrán
- Konkrétan olyan ártatlan szemei vannak, mint egy ma született kis báránykának, amiben sokszor cinkosan csillognak.
- Családi örökség a nem teljesen pisze orr, bár az övé nagynak sem mondható kifejezetten, viszont szép magas, és egyenes vonalú orra van, ami elég hegyesen végződik. Sokan azt hiszik, hogy meg van plasztikázva, de ezt a dolgot mindig hárította.
- A fogai nem nevezhetőek teljesen egyenletesnek, a két középső metszőfogából az egyik egy kicsit hosszabb, illetve nem állnak teljesen egyenes vonalban, egy leheletnyi dőlés van csak bennük. a kettő szemfoga elég hegyes, szóval nagyjából egy vámpír kinézetével vetekszik ha vigyorog, de alapvetően a fogorvos azt mondta neki, hogy ha ezek a dolgok nem zavarják, akkor nem feltétlenül szükséges a fogászati beavatkozás. Ő pedig megtartotta szexepilnek
- Kifejezetten sok haja van, amit általában vagy hagy simán a homlokába hullani, vagy reggel egy mozdulattal gyorsan két irányba söpri, tesz rá némi hajfixálót – ő nem él ilyenekkel, szóval a bátyja cuccát használja mindig – aztán útra is indul.
- Állandó kérdésként megkapja, hogy festeti-e a szemöldökét, mert elég sűrű, és sötét neki. Ilyenkor általában csak felhúzza a nadrágja szárát az embernek, és egy vállvonással otthagyja. Ha nem tartaná rendben a haját és az egyéb testrészeire nőtt szőrt, akkor minden bizonnyal egy két lábon járó ősember lenne. (igen, lenyúlta az anyja rózsaszín kis szemöldök fércelőjét, és azzal szórakozgat esténként, de ez titok)
- Nagyon pattanásos kiskölyök volt gyerekkorában, de most már kinőtte a dolgot és most Disney hercegnőket megszégyenítő módon rendelkezik nagyon szép, hegek és pattanásmentes arccal.
- Elég feltűnő arcéle van, amire mindig azt mondja, hogy a bátyától örökölte... Nem kell keresni a logikát.
- Inkább a kényelmes ruhadarabokat kedveli, amik kicsit bő szabásúak. Persze ha kell meg tud jelenni
elegánsan is, de gyűlöli még az egyenruha gondolatát is, Pont ezért szegi meg általában a szabályokat, és gyakran vesz a zakó alá egy kapucnis pulcsit. Cipő terén csak a Converse tornacipőt hajlandó a lábára ölteni, abból is kizárólag a magasszárút feketét, illetve a bakancsokat, csizmákat kifejezetten kedveli. Kabátból csakis bőr és farmer jöhet szóba. Ettől függetlenül a szekrényében akadnak szövetből készültek is, de azokat csak akkor veszi fel, ha felszólítják rá. Farmer terén lényegében nem válogatós, szereti azokat a darabokat, amik nagyjából követik a lába formáját és nem lobognak össze vissza rajta. Alapvetően nagyon kedveli a szaggatott darabokat is.
- Végezetül... Az ajkai sok szívtipróéval szemben nem gyönyörű csókosak, inkább nevezhető vékonyabbnak, viszont olyan csibészesen tud vele vigyorogni, hogy bárkinek a szívét meglágyítja.
Ilyennek tartanak
Jellemzői:
- Alapvetően kedves, mosolygós srác, elég jó szívvel, viszont ebből adódóan kifejezetten naivnak is nevezhető.
- Bár megvan a magának való esze, nagyon sok dologban egyszerűnek mondható, viszont ez nem feltétlenül rossz tulajdonság az esetében. Pont emiatt képes könnyen megérteni mások problémáit, és egy apróságnak is nagyon tud örülni (vegyél neki sok kaját és imádni fog)
- Könnyen megtéveszti az embereket, mert sokszor sikkesnek és csendesnek tűnik, viszont állandóan valami hülyeséget forgat a fejében, amit később meg is valósít a legjobb barátjával, Kim Seung Junnal.
- Sokszor kicsit csendesnek tűnik először idegen közegben, de amint leküzdi a kezdeti nehézségeket, könnyen beilleszkedik a közegbe
- Rengeteget nevet és mosolyog, nagyon vidám személyisége van.
- Csapnivalóan rossz tanuló.
- Az apjával részben ezért is van kifejezetten rossz viszonya, részben azért, mert a sportot választotta a média helyett, holott az apja szerette volna, hogy színész vagy idol legyen. Egy ideig számára is vonzónak tűnt ez a pálya és azon gondolkozott, hogy a hasonló álmokat dédelgető Seung Junnal fog debütálni majd egy csapatban, de a szíve mélyén mindig arra vágyott, hogy ő legyen a Barcelona következő csatára.
- Ebből következik, hogy nagyon szép sporteredményeket tudhat magáénak, a suli focicsapatában is benne van, illetve egyéniben atlétaként is megnyert már jónéhány diákolimpiát. Ettől függetlenül a futball a szenvedélye, de minden labdajátékot szeret, és a legtöbben egész ügyes is.
- A csapatban eredetileg középpályás volt, de mivel az egyik legjobb gólrúgóvá nőtte ki magát, végül középcsatár lett (ezért a mezének száma is 9-es)
- A futballon kívül is aktívan sportol, egyáltalán nem kötik le a videojátékok, és a számítógépét is évente nagyjából háromszor ha bekapcsolja. Sokkal jobban szeret a szabad levegőn lenni, már pelenkás korában is a fűben rohangált.
- 17 éves volt, amikor elveszítette az édesanyját, ez pedig a mai napig megviseli, viszont nem sokra rá kapta vissza a nagytestvérét, akit világ életében nagyon szeretett.
- Mivel az apja sosem figyelt rá oda eléggé, kóros figyelem -és szeretethiányban szenved. Ezt az agya úgy fordítja le, hogy folyamatosan bajba kell kerülnie, mert csak akkor számíthat a környezetére.
- A bátyja engedélyezte neki, hogy bármikor belenyúljon a tárcájába, de ő mégis a büfézésből maradt pénzét gyűjtögeti és abból vesz magának felszereléseket.
- Mivel 12 éves kora óta senki sem figyelt rá oda aktívan, állandóan magányosnak érzi magát, és nem bírja elviselni, ha valahova egyedül kell elmennie. Ebben az időszakban nőtt össze Seungie-vel, aki szintén kapós a butaságokra, rossz tanuló, és lényegében kifejezetten rossz hatással vannak egymásra.
- Nem tartja cikinek, ha Baek Hyeon viszi suliba, általában reggel rinyál is neki érte.
- Kifejezetten gyermeki lelke van, amibe nagyon könnyű beletaposni, és bűntudatot kelteni benne, kivéve ha a tanulásról van szó, mert az „más dolog”.
- Néhány sráccal rendszeresen összeverekedik a suliban.
- 17 évesen kicsapták a Gangnam Prepből szintén verekedés miatt, illetve még előtte egyszer évet kellett ismételnie.
- Régen táncolt.
- A bátyja a példaképe.
- Az alkoholtilalmat képtelen rendesen betartani, ezért rendszeresen szöknek ki a barátaikkal bulizgatni. Így ismerkedett meg egy lánnyal is, aki elsőre annyira megtetszett neki, hogy szemrebbenés nélkül hazudott az életkoráról.
- Kiskorában ragadt rá a Woo Jae becenév, mert rajta kívül még egy Jae Hyun nevű fiú volt az osztályban.
- Azóta a saját nevére már szinte nem is hallgat, annyira hozzászokott ehhez, ellenben gimis tanárai mind Jae Hyunnak hívják. Egyszer le is küldték az igazgatóiba, mert „szemtelenül figyelmen kívül hagyta a felszólítást”, pedig csak Seung Jun későn bökte meg a vállát hátulról a ceruzájával, ő pedig nem jött rá arra, hogy róla van szó.
- Nem tudja mit kezdjen az életével. Az apja valahol sikeresen elhitette vele, hogy a foci gyerekes dolog és soha nem lesz képes belőle megélni, ennek ellenére mindennap újabb irreális terveket sző arról, hogy hogyan lehetne a Barcelona oszlopos tagja. Ezen kívül nem szeret tanulni, nem érdeklik a művészetek, és bár egy ideig énektanárhoz is járt, aki szerint ki lehetett volna hozni többet a hangjából, azt sem szereti különösebben. Lényegében a focin kívül semmi sem érdekli, minden más csak „okés” vagy a „kötelező rossz” a számára.
Hasznos információk
Státusz: Normál karakter |
Becenév: Woo Jae, Jae Hyun (egyetlen embernek, senki másnak) |
Születési hely és idő: Seoul, Dél-Korea 2000. november 2. |
Play by: Lee Jae Hyun "Hyun Jae" |
Csoport: gimnazista |
Iskola neve:Seungri High School |
Lakhatóság: Otthon |
Szak vagy irányultság: - |
Évfolyam: 11. évfolyam |
Életem egyik darabkája
Hatalmasat csattant a fejem a járdán, és éreztem, ahogyan a vérem lassan végigcsorog a halántékomon. Magam sem voltam biztos abban, hogy egyáltalán túlélem-e az ütközést, vagy pedig ténylegesen ottmaradok, viszont egy pillanatig nem is érdekelt a dolog. Az a lényeg, hogy anyának ne essen semmi baja. Pont ezért is küzdöttem minden erőmmel azért, hogy lassan fel tudjak emelkedni a kormányról, és óvatosan kinyújtsam felé a kezem. Olyan csapzottnak tűnt az egyébként mindig gyönyörű, fekete haja, hogy hirtelen elfogott a teljes pánik. Számomra világ életemben anyám volt a legkülönlegesebb és legszebb nő, még ha ez így elsőre betegnek is hangzik. Habár rohadt nagy fájdalommal járt, mégis megpróbáltam kinyújtani felé a kezem, és félresöpörni a tincseket az arcából, de nem értem el önerőből. Éppen ezért nyúltam automatikusan a biztonsági öv felé és kapcsoltam ki magam. Abban a pillanatra másra sem vágytam, csak anya arcából el akartam söpörni a tincseit... Hogy lássam. Hogy nem szenved most miattam, és nem sérült meg
Lassan nyúltam felé, hirtelen az egész idő megállt, a tér befagyott. Őszintén nem tudtam, hogy egyáltalán valaki hívott-e mentőt, hogy mi van azzal, akivel koccantunk. Nem hallottam a kintről jövő zajokat. Hirtelen egy burokká változott a totálkárosra törött autóm, ami minden külső ingert kizárt. Csak én voltam, és anya.
Nagyon féltő mozdulatokkal simítottam el a tincseket az arcából, aminek következtében szinte azonnal megpillantottam a vérző sebet a fején. Abban a pillanatban hatalmasra tágultak a szemeim, és gyorsan a saját öve felé nyúltam, hogy azt is kikapcsolhassam.
- Anya... Mindjárt hozok segítséget, jó? Tudom, hogy fáj, de egy picit tartsál csak ki, esküszöm megol... – de hirtelen belém fagyott a szó, amikor a saját anyám, teljesen élettelennek tűnő teste puffant az ölembe. Akkor azt hittem, hogy csak elájult az ütközés következtében.
- Csak egy picit tarts ki kérlek... – nyöszörögtem neki, aztán egy kicsit megerőltettem magam, hogy mosolygósabb hangon tudjak megszólalni. Nem akartam, hogy aggódjon értem – Mindjárt hozok segítséget. Én jól vagyok. Te csak maradj erős, jó anya?
Gyorsan ki is csaptam a magam felőli ajtót, ami azzal a lendülettel le is szakadt az autóról. Anno rengeteget hisztiztem azért, hogy megkaphassam ezt a járgányt, de most hirtelen úgy éreztem, hogy a legnagyobb hiba volt ezt tennem. Ki akartam szállni, ezért fél kézzel nagyon óvatosan, mintha csak egy kisbaba lenne a karjaimban, úgy tartottam az anyukám testét, viszont... Mind a két lábam beszorult és mozdítani sem tudtam őket. Abban a pillanatban az sem érdekelt volna, ha térdig amputálni kell őket. Csak meg akartam menteni az anyukámat, ezért torkom szakadtából kiabálni kezdtem.
- Segítsetek! Valaki segítsen, az anyukám rosszul van! – és ezt ordítoztam perceken keresztül nem realizálva azt, hogy mekkora felfordulás volt körülöttem. Csak a fényeket láttam, hogy autók jönnek mennek körülöttem, de képtelen voltam elkülöníteni a színeket. Valaki odafutott hozzám és beszélni kezdett, egyszer végigsimított a fejemen, de én csak tovább szajkóztam, hogy az anyukámnak segítségre van szüksége, egészen addig, amíg bele nem ájultam a férfi karjaiba...
.
..
...
..
...
Aztán pedig felébredtem. Csatakosan, üveges tekintettel bámultam a plafont. Hirtelen nem éreztem a testem további részeit, lényegében olyan érzés volt, mintha az egész testem egy nagy, remegő narancslekvárrá változott volna. Nem tudom, hogy miért pont narancs, talán azért, mert hirtelen az agyamban száguldó képek mellett csak ez jutott eszembe. Már legalább ezerszer álmodtam újra ezt az éjszakát, de még mindig ugyanolyan hatással volt rám, mint korábban. Már ismertem a procedúrát. Kellett pár perc, amíg felfogtam, hogy ez csak egy álom volt, anya nem halt meg ezredjére is. Ezidő alatt folyamatosan a fülemben csengett apám hangja, ahogyan velem kiabált a kórházban. Szinte láttam magam előtt, ahogyan felém közelít, lassan a mellkasomra ül, kiszorítva a levegőt ezáltal onnan, én pedig csak pánikolva néztem rá abban a pillanatban, amikor megragadta a babakék színű pizsamafelsőm és kiabálni kezdett velem:
- Te tetted! – ordította az arcomba ismét, mire én megpróbáltam összeszorítani a szemeimet, de még az arcomat sem tudtam megmozdítani. Azt hiszem ennél ijesztőbb élményem még sosem volt – Te ölted meg a feleségemet! A bátyád anyját! A bátyádét, aki Észak-Koreában ragadt katonaként, és nem tud hazajönni! Ezek után hogy leszel képes tükörbe nézni? Hogy tudod majd elviselni a saját arcképedet? A hányinger kerülget minden alkalommal, amikor rád nézek!
Ekkor kapott rá a torkomra és szorította meg olyan erővel, amitől magamhoz tértem, és szinte azonnal fel is ültem a takaró alatt. Apám sehol sem volt... Én pedig a saját torkomat szorongattam. A nagyjából másfél éve történt eset rengetegszer kísért azokon az éjszakáimon, amikor nem vagyok elég fáradt ahhoz, hogy csak bepuffanjak az ágyamba, de még mindig bűntudatos pillantással bámultam a kezeimet, miközben két pici könnycsepp végiggördült az arcomon. Bár a rendőrök azt mondták, hogy baleset volt és betartottam a kresz által előírt szabályokat és a másik autó követett el hibát, én nem tudtam nem magamra venni apám szavait. Túl komoly szavak voltak ezek és ettől ténylegesen igaznak tűnt az, amit mondott. Hiszen én vezettem az autót, anya tényleg meghalt, és a bátyám, aki ottragadt a fronton pedig arra jött haza, hogy az anyja halott... Mégis folyamatosan velem foglalkozott csak azért, mert kifejeltem a szélvédőt, és mert eltörött az egyik lábam... A másikon pedig a kislábujjam, de ez már részletkérdés. Az én ágyamnál ült ott, és simogatta a fejemet, ölelgetett magához, miközben én csak kérdezgettem tőle, hogy mi van anyával. Napokig képtelen volt elmondani, amiért egyáltalán nem hibáztatom. Viszont a mai napig úgy érzem, hogy valahol nem érdemlem meg azt, hogy ennyit törődjön velem, elvégre elvettem az anyját, nemde? Ő pedig végig mellettem akart maradni, holott teljesen széthullott az élete és tönkrement a családja... Mégis ott volt mellettem, amitől egyszerűen csak rossz embernek éreztem magam.
És érzem magam most is, amiért ismét csak felkaptam a kispárnámat és a hatalmat plüssmedvét, amit anyától kaptam. Ezekkel baktattam át hozzá, a lábaim automatikusan vittek felé. Talán önzőség folyamatosan ezt csinálnom, de nekem rajta kívül már nem maradt senkim, akire számíthatnék. Ott van még Seungie... De hozzá sem csöngethetek át ilyenkor pizsamában egy 90 centis plüssmedvével mondván, hogy rosszat álmodtam. Amíg Baek nem ért haza, folyamatosan náluk lógtam és már kezdtem tehernek érezni ott a jelenlétem, pedig soha senki nem vágta a fejemhez, hogy ez így lenne. És talán gonosz dolog ez, de féltékeny voltam a legjobb barátomra, amikor másnap néztem, ahogyan az anyukája minden reggel könyörög neki azért, hogy másszon ki az ágyból. Emlékszem egyszer fogtam is a srácot és magam cibáltam ki onnan, majd löktem be a fürdőkádba. Ezen össze is vesztünk, de szerintem megértette végül, hogy miért tettem. Csak féltem, hogy vele is megtörténhet. Hogy egyik pillanatban az anyukája még mosolyog rá és megdicséri, hogy mennyire jól csinál valamit, a következő alkalommal pedig már... Nos nem annyira lesz anyukája. Nem akartam, hogy valamit megbánjon, viszont azt is tudtam, hogy nem viselkedhetek így. Szóval inkább óvatosan széthúztam Baek szobájának az ajtaját és nagyon halkan léptem be hozzá. Egyenletesen szuszogott, szóval minden bizonnyal fárasztó napja volt. Én pedig csak felvertem mellette a párnámat, magamhoz szorítottam a medvét és néztem őt. Nagyon sokáig azt hittem, hogy soha többé nem láthatom majd újra. Kicsi voltam még, amikor besorozták katonának, ettől függetlenül rengeteg emlékem volt vele. Ő tanította meg bekötni a cipőim, együtt gyakoroltuk a kínai kaligráfiákat, amiben kifejezetten rossz voltam, de képes volt órákon keresztül mellettem ülni és nézni ahogyan másolok. Megdicsérni még a ronda betűket is. Vele fociztam először. Egy időben mindig nyerni hagyott, viszont most már lehet, hogy le tudnám győzni őt... Talán egyszer megint játszanunk kéne. Mindig megfogta a kezem a zebránál, és az összes fát felismerte a leveléről. Én a mai napig összekeverem őket, holott ezerszer megkérdeztem már ezerszer végigsorolta nekem őket... Tölgy, bükk, nyír, nyár, hársfa... És minden alkalommal mosolygott. Ahogyan én is mosolyogtam most, mert képtelen voltam rossz szájízzel visszagondolni ezekre az emlékekre. Hirtelen rájöttem, hogy talán a család fogalma teljesen más, mint ahogyan eddig gondoltam. Ezzel a gondolattal kezdett el lassan elhomályosulni az arca a tekintetem előtt, én pedig most már nyugodtan tudtam elaludni. Szerettem ezeket a pillanatokat. Amikor egyikünk sem álmodott semmit.
***
- Kölyök – szólt nekem oda nyugodtan, érzelemmentes hangon, miközben az ujját az arcomba döfte. Nem csinálta erősen, de épp elég kellemetlen volt ahhoz, hogy megzavarja az álmaimat – Woo Jae, komolyan olyan vagy, mint egy nagyra nőtt csecsemő! Kellj fel, el fogsz késni a suliból!
- Még öt percet – Seung Junt megszégyenítve mormoltam el a szavakat. Fogalmam sincs mikor sikerült elaludnom, de úgy éreztem magam, mintha nagyjából egy órája hunytam volna le a szemeimet.
- Ki fog hűlni a reggelid – vetette be végül a varázsmondatot, amire a gyomrom egyből reagált is. Úgy ültem fel az ágyban és emeltem a fejem a magasba mint egy szurikáta. Egy ideig azon gondolkoztam, hogy akkor most mitévő legyek, de aztán végül csak nyert az éhségem megint, és gyorsan kikászálódtam az ágyból.
- Persze, a kajára már egyből felkapod a fejed. Egy víziló nem eszik annyit, amennyit te! – mormogta az orra alatt a bátyám a fejét csóválva, és ahogy rápillogtam az álmos szemeimmel, úgy láttam, mintha felfelé kunkorodnának az ajkai. De ebben nem voltam biztos.
- Fejlődésben van a szervezetem – mormogtam rá egyből – Bioszon tanultuk. Hogy a fiúk 24 éves korukig fejlődésben vannak és nőnek.
- Néha olyan érzésem van, mintha visszafele fejlődnél – szólalt meg, aztán a vállamra tette a kezeit, hogy átirányíthasson a fürdőszobába – Először szedd magad rendbe és öltözz fel, aztán kapsz enni!
- De Hyung! – hirtelen nagyon éber lettem, amikor keresztül húzta a számításaim – Addig éhen is halhatok!
- Nem hinném, hogy ez be fog következni. Szedd csak szépen össze magad, addig csinálok neked kávét, hogy ne legyen ilyen gyűrött a fejed. Még a tanáraid elhiszik, hogy összeszedted magad és egész éjszaka tanultál – ezzel be is csukta mögöttem az ajtót, én pedig nagyjából öt perc alatt összeszedtem magam.
- Na látod, hogy nem haltál éhen – vigyorgott rám most már nyíltan, amire én csak grimaszoltam egyet – Vedd fel a nyakkendődet!
- Utálom a nyakkendőt – húztam el a számat, és már majdnem jött a szokásos „meg sem tudom kötni” kifogásom, de azzal is befürödnék. Baek tud nyakkendőt kötni – Amúgy is felveszem a pulcsimat, mert mindig fázok a suliban. Nincs fűtés. Szóval senki sem látja majd, hogy nem viselem a nyakkendőt.
- Ez esetben jó szaunázást kívánok, 20 fok van kint. Már mindenki átvette a nyári egyenruháját, te meg még mindig a pulóveredben döglesz meg.
Erre csak megrántottam a vállam. Soha nem szoktam viselni a nyári egyenruhámat, ami egy darab hatalmas gombócban van összegyűrve a szekrényemben. Ez ilyen. Inkább csak hozzáláttam a kajámhoz, hogy legyen okom ne reagálni az érveire... Mert a végén úgyis viselni fogom azt a nyakkendőt.
***
- Van házid? – pattantam le rögtön Seung Jun mellé, a táskámat az ablakba hajítva. Stílusosan öt perccel az órakezdés előtt estem be, ő pedig természetesen rám se hederített, csak a svéd csaj felé magyarázott folyamatosan. Elszámoltam magamban háromig... tízig... ötvenig, és még mindig baszott az arcomba nézni, szóval minden erőmet összeszedve csaptam végül egy akkorát a hátára, hogy az én tenyerem is belesajdult.
- Jaj de szeretlek, drága barátom – mondtam neki vigyorogva – Ettől függetlenül amúgy no homo... Szóval Megkérdezem még egyszer. Van házid?
- Te teljesen hülye vagy? – nézett rám vigyorogva és a szavakat csak sziszegte. Innen tudom, hogy fájt neki, de játszani akarta a macsót – Amúgy van.
- És miért cserébe osztod meg velem? – csak mert nála a lefizetés nem téma. Alapból ő fizeti le a strébereket, hogy valaki csinálja meg neki a feladatokat. Túl sok pénzük van, én pedig a saját kajámra szántat nem fogom erre feláldozni. Nem ér annyit két matekpélda.
- Nem is tudom... Van nálatok otthon valami finom? Akkor átmegyek ma hozzátok, és ihatnánk valamit – vonta meg a vállát, de én ezredjére is megcsóváltam a fejem.
- Az én bátyám nem olyan alkesz, mint a tieid. Mellesleg mindig nálatok van több pia tekintve, hogy négy nálad idősebb férfi lakik ott, és mindegyik szeret inni. Szóval ez kilőve.
- Akkor mégis mit tudnál kínálni érte, drága barátom? – vigyorgott rám, mire én törni kezdtem a fejem, de semmi érdemleges nem jutott eszembe. Végül csak megvontam a vállam.
- A csodás társaságomat...? – persze én magam is tudtam, hogy ez egy ritka szar próbálkozás, de üsse kő, én aztán nem bíztam a véletlenre a dolgot... Aminek hatására faszán pofán is lettem röhögve.
- Mi a véleményed a hétvégi buliról? – rángatta meg a szemöldökét, amire egyből lefagyott az arcomról a vigyor. Ez az alattomos kis dög...
- Seung Jun, hétvégén meccsem lesz, te is tudod. Kettő, szombaton és vasárnap is – reménykedtem, hogy majd megsajnál miatta... De sejtettem azért, hogy nem fog.
- Hát haver, akkor ezt felejtsd el. Úgyis csak mínusz jár érte, nem értem mit parázol...
- Azt, hogy van négy mínuszom, te igen idióta! – csattantam fel végül amúgy pont annak az órának a közepén, amire gyorsan le akartam másolni a házit. A tanár hirtelen meg is állt a füzetek ellenőrzése közben, én pedig csak nagyokat pislogtam Seungie-re, aki alig bírta visszatartani a röhögését.
- Jae Hyun-ah, van valami problémád esetleg? Kifogásolod a tanórát? Esetleg azon aggódsz, hogy megkapod az ötödik mínuszodat is?
- Tanár úr! – álltam fel rögtön és majdnem a köldökömig lehajtottam a fejem – Semmi kifogásom az órája ellen! A négy mínusz viszont nem volt jogos. Olyankor is kaptam, amikor meg volt írva a házim!
- Ja, mert más írta meg és nem te, Woo Jae Hyun. A macskakaparásodat öt kilométerről is kiszúrnám. Viszont az órámon káromkodni és ordítozni a másik osztálytársaddal igazán nem szép dolog! Mi van akkor, ha ezzel megbántottad Seung Junt? – nézett rám szigorúan, én pedig az áruló srácra pillantottam, aki hirtelen ártatlan pofival kezdett el bólogatni a tanárnak.
- Nem tudom, hogy egy barát hogy mondhat ilyet egy másiknak – itt csalódottan pillantott felém, én pedig instant késztetést éreztem arra, hogy hozzávágjak valamit.
- Szóval, akkor Woo Jae Hyun ezáltal meglett a harmadik egyesed is, házifeladat hiánya miatt... És még mindig bukásra állsz. Mi lesz így veled? – csóválta meg a fejét, mire én csak megrántottam a vállam és ledőltem a padra, lehajtott fejjel. Legszívesebben kimentem volna a teremből, de féltem, hogy akkor megint az igazgatónál kötök ki és bájcsevegni fogunk arról, hogy mennyire értékes vagyok a focicsapat számára, de ki fog tenni, ha nem állok neki tanulni. Éreztem, hogy közben Seungie az asztal alatt a combomra csapott és folyamatosan fojtja vissza a röhögését, ami miatt megint parádésan lebuktam a matekházimmal. Én csak a lábammal arébbtoltam az övét jelezve, hogy most hagyjon békén, mert éppen durcizom. Valamiért őt nagyon boldoggá tette azt, ha egyest kaptam valamiből, mert utána két hétig hívhatott idiótának. Engem pedig csak szimplán nem érdekelt. Ahogyan semmi más sem a tanulással kapcsolatban.
Vendég
Re: Woo Jae Hyun
Gratulálunk, elfogadva!
Kedves Jae Hyun!
Bocsánat, hogy eddig kellett várnod, de itt is vagyok, hogy megbeszéljük az egészet. Lehet velem alkudozni az elfogadásról, ha jó érveid vannak. Csak viccelek, ne vedd komolyan, nem akarok veled kitolni. <3
Máris megvettél a leírásokkal, de nem a tökéletes férfitest mellett tettem le a voksomat, vagy a kidolgozott izmoknál. Engem a színes hajjal sikerült lenyűgöznöd. Tudod, mennyire imádom őket, meg a szőke srácokat, szóval ez plusz pont, amit most megkapsz tőlem. *-* Emellett a jellemed nagyon érdekesre sikeredett, tetszik a módja, ahoyg kifejtettél mindent ezzel kapcsolatban. Nem egy adonisz pasit kaptunk, mégis ezért imádom nagyon, emellett a PB, hát ott meghaltam. A negatív tulajdonságai teszik élethűvé a srácot, aki már most lenyűgözött, szóval ezzel szeretnék is áttérni a fő részre.
Az előtörténeted hipercukin indult, már megsajnáltam a srácot, ahogy a lány odament hozzá játszani, majd a testvére elment. Nagyon szomorú az egész, illetve kicsit gonosz húzás volt a szoknyalehúzós akció, de na, van ilyen, most az egyszer elnézem neked. Érdekes volt olvasni, főleg a végére érve, ahogy tudatosult bennem mennyire megváltozott. Az aranyos kisfiú, aki félt a lányoktól, nehogy „megfertőzzék” valamivel, most épp egy görény lett. Legszívesebben megpofoztam volna, ezt nem tehetem. Így akarja megvédeni a csajszit? Kíváncsi leszek, mennyire mennek bele ebbe a macska-egér játékba, mert szerintem valamelyikük előbb feladja, bár ki tudja, biztos tévedek. Sajnálom a csajt, holott nem tudom mi történt veletek. Óvatosan, egyszer kiugrik a majom a bokorból, és nagyot csattanhat.
Nem untatlak tovább, bár szerintem már te is szabadulni akarsz erről az elfogadótól, szóval szaladj, foglald le a pofid és tűnés játszani.
1 / 1 oldal
Engedélyek ebben a fórumban:
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
|
|
Pént. Márc. 04, 2022 7:26 pm by Jung Hwayun
» Avatarfoglaló
Csüt. Márc. 03, 2022 12:02 am by Jung Hwayun
» Névfoglaló
Szer. Márc. 02, 2022 11:57 pm by Jung Hwayun
» Jung Hwayun
Szer. Márc. 02, 2022 10:01 pm by Jeason Jensen
» Elkészültem!
Szer. Márc. 02, 2022 7:32 pm by Jung Hwayun
» Wang Sarah
Vas. Okt. 10, 2021 10:03 pm by Wang Sarah
» Choi Sung-Hyun
Vas. Okt. 03, 2021 10:55 pm by Kim Eun Bi
» Fujisaki Hana
Vas. Okt. 03, 2021 9:40 pm by Kim Eun Bi
» Kim Eun Bi
Hétf. Szept. 20, 2021 7:17 pm by Kim Eun Bi