Im Hyun Jae
1 / 1 oldal • Megosztás
Im Hyun Jae
Im Hyun Jae
Ilyennek látják a külsőmet
- 187 centijéhez hosszú lábak, karok társulnak
- 70 kiló
- Szemei és haja mint a legtöbb ázsiainak, sötétbarna
- Markáns, férfias vonásaival nem sorolható a tipikus "szép arcú" ázsiaiak közé
- Titokzatosnak, kiismerhetetlen tűnik, de híres fülig érő, "teli pofás" vigyoráról
- Magasságával és szikárságával bárki figyelmét képes felkelteni, igazi modell alkat
- Joggal mondják, hogy ő "nem sétál" hanem "vonul"
- Figyelemfelkeltő jelenség
- Imádja a könnyebb, lazább ruhadarabokat így az egyszerű pólókat, farmerokat, papucsokat és szandálokat, de okkal ad a megjelenésre ezért gyakorta bújtatja magát öltönyökbe és ingekbe, makkos cipőbe
- Eredeti olasz Brioni öltönyöket hord, nem szereti a tömeggyártmányokat
- Hétköznapi, egyszerű ruhadarabjai is márkásak, jó minőségűek
Ilyennek tartanak
- Ki nem állhatja a hiperaktív embereket, "lefárasztják" és bosszantják
- A gyerekes viselkedéstől világgá szalad
- Szereti a talpraesett és értelmes nőket, de ugyan akkor a törékeny virágszálak is érdeklik a védelmező ösztönei miatt
- Egyaránt hordozza magában a kolerikusok és a melankolikusok valamint a flegmatikusok személyiségtípusának jellemzőit.
Kolerikus: határozott, magabiztos, igazi vezető. Kitartó, kemény fából faragták, céltudatos és szervezett. Kőkeményen küzd a csapat és a saját sikerei érdekében. Semmiből eredő dührohamai felett nem sokan képesek átsiklani, nehezen ismeri el ha hibázik. Olykor goromba és udvariatlan, tisztában van a tudásával ami miatt hajlamos sok orvos képességét alábecsülni.
Melankolikus: kedveli a csendet és szeret egyedül lenni. Inkább háttérből figyel, nem konkrét szereplője a nagydumás társaságoknak. Precíz, jó szervező képessége van. Utálja ha mások akarják beosztani az idejét.
Flegmatikus: Érzelemmentesnek tűnik, flegmának és túlontúl lazának. Sokszor "energiatakarékos" üzemmódba kapcsol, felesleges dolgokba nem kezd bele. Nagy általánosságban nyugodt és csendes, ritkán és váratlanul csap elő belőle a vadállat. Biztos lábakon áll stresszhelyzetben is, kiegyensúlyozott és remek emberismerő. Nemtörődömnek, hidegnek és hanyagnak tűnhet.
- Egy ex idol, énekesnő a felesége, válófélben vannak
- Van egy 4 éves kisfia, Joon Hyuk
- 4 legjobb barátjával kiskölyök koruk óta elválaszthatatlanok
- Örökbefogadott gyerek
- Barátja édesapjának klinikáján sebész főorvos
- Imádja a munkáját még ha nemtörődömnek is tűnik
- Kicsit hím soviniszta
- Komolyzene mellett tud csak hosszú órákon át műteni
- Allergiás a macskára, a mogyoróra és a darázscsípésre
- Kifogástalan kapcsolata van a szüleivel
- Tisztában van vele, hogy van egy vérszerinti húga, ismeri is őt, a lány viszont nem tud a vérkötelékről semmit
- Oxfordon végzett, két évvel korábban az átlagnál
- Mesterdiplomát szerzett
- Fél éve képezi és fejleszti a végzős egyetemistákat, rezidenseket
- 170es IQ-ja van, amit csak és kizárólag a munkában, tanulásban és tanításban részesít előnyben. Megtanult idomulni a "hétköznapi emberekhez"
- Tervei között szerepel, hogy felvegye az idegsebészetet is
- Gyengéje a kubai dohány
- Imádja az olasz konyhát és a borokat - sokszor néz a pohár aljára -
- Szereti az ír és angol teákat
- Feketén, cukor nélkül issza a kávét, utálja annak cifrázott formáit
- Kedvenc reggelije a cukrozott, fahéjas tekercs
- Kedveli a latinzenét
- Fél megműttetni a gerincsérvét - mindig az orvosok a legrosszabb betegek
Hasznos információk
Státusz: Normál karakter |
Becenév: Hyun, Hyun Jae, "Temekkoravagyvazze?" |
Születési hely és idő: 1985. December 10. Dél-Korea, Seoul |
Play by: Kim Young Kwang |
Csoport: Városlakók |
Foglalkozás:Általános sebész |
Családi állapot: Nős - válófélben |
Iskolai végzettség: MSc(mester) diploma - University of Oxford |
Életem egyik darabkája
- Ne égesd szét a lepedőt, keményen megdolgoztam érte - motyogja halkan kellemesen érces hangján amit első körben a hangszálainak, másrészről pedig a hosszú, Taraval együtt töltött óráknak köszönhető melyet már csak azért húznak el eddig, mert nincs az az erő vagy izgató érintés, ami könnyedén lángra lobbanthatná őket. Hasra fordulva, lehunyt szemekkel pihenteti ismerős illatú huzattal borított párnájának egyre inkább átmelegedő oldalán az arcát, miközben elsóhajt néhány miatyánkot remélve, hogy az ima meghallgatásra lel és végül veszik a fáradtságot, hogy leüljenek beszélni a komoly témáról, amit sokan csak válásnak, a kapcsolatok pusztítójának neveznek.
- Keményen? Miért, mennyibe került? Nehogy azt mond, hogy ezüstből van, mint az étkészleted, mert menten lehidalok!
- Nem, azt nem mondom, de a házhoz járt, az meg nem két dollárba fájt, ezt te is tudod, szóval vigyázz arra ami itt van pont, mint a szemed fényére, máskülönben sokba fog kerülni - lehet, hogy a hangja fáradt, mind ezek ellenére a pofátlanságának éle megjelenik benne és felesleges lenne tagadnia annak jóleső határozottságát. Hogy mi lesz a válás után a házzal?... ha már megvette, eladni nem fogja, talán...
... ő fizette, az övé marad.
- Jól van, Mr. Nem Két Dollár, aztán meg ne lepődj, ha lenyúlom az első osztályú lepedődet... amúgy is, a szemem fényének már nem mindegy? Ha csak annyira kell vigyáznom a flancos lepedődre mint a szemeimre, akkor ezen fogom elnyomni a csikket - erre már Hyun Jae is felkapja a fejét s a Hold sápatag fényében egészen világos csokoládénak ható tekintetét a mellette ücsörgő, gyönyörű párductestét semmivel se takaró nőre emeli. Lehet, hogy ezer nő megirigyelné ezt a testet egy gyereket követően és több ezer férfi lenne aki kéjesen simogatná éjt nappallá téve, de Hyun Jaet sajnos nem mozgatja meg. Neki nem elég a szép test, ha nincs az az erő ami megmozgatná a fantáziáját.... egy test, amit nap, mint nap mindenki csodált hosszú éveken át. És egy test, amiért annyi pasi csorgatta a nyálát nem csak a televízión keresztül, de a neten található videók vagy éppen a koncertjei miatt. Hát nem unalmas? Neki mi maradt? Milyen érdekesség és felfedezni való?
- Mondták már, hogy rettenetesen szemtelen vagy? Amúgy is mire célozgatsz? Nehogy azt mond, hogy még mindig nem beszéltél a dokival!?
- Miért beszéltem volna, mikor még a sajátom is azt mondta, hogy már nincs esélyem arra, hogy újra rendesen lássak? Nem akarom szemészek egész kolóniáját a nyakamba szabadítani, hogy aztán ne tudjak velük mit kezdeni és csak perkálhatom a kezelések költségét és mondanom se kell, hogy amiből neked van egy vagonnal, az másnak nem biztos, hogy ott ücsörög a zsebében apró kártya formájában. Beszélni könnyű, apukám... - csattan élesen a nő hangja, mire Hyun noha visszakozik, mégis valós sértettséggel és felháborodással rúgja le magáról a takarót, hogy felülhessen.
- Mintha legalábbis minden nap kínlódnod kellene egy kis ételért, vagy nincs lehetőséged megvenni az alakodat tökéletesen kiemelő, huszonnyolcadik piros ruhát is. Nem mellesleg nem mondtam, hogy állom a dokit? Csak menj már el végre! - megemelkedve indul el anyaszült meztelenül a szobából nyíló fürdőszoba irányába, miközben orra alatt még odamorogja neki a szokásos "nőkkel ne kezdjen az ember" megjegyzését.
A csend és sötétség ragaszkodó, mindent elborító páncélszerű lidércként telepszik a nyakukba, egyedül csak az ablakot takaró sötétítők szélén bekandikáló Hold fénye az, ami betekintést nyerhet az életükbe. Hyun Jae hosszú ideje várja már az alkalmat, hogy végre határozottabban lépjen fel a nővel szemben, aki mind idáig mit sem csinált csak várta, hogy az ölébe pottyanjon a jó szerencse - mely nem érkezik csak úgy kérésre - és magától megoldódjanak a problémái. Már kislány korában is épp ilyen felelőtlen volt, minden hülyeségben benne volt, képes volt a saját életét is kockára tenni azzal, hogy kirohant az utcán kuporgó kismacskáért, akit autók hada kerülgetett. Nem volt ez másként mikor még idol volt egy neves lány csapatban, most pedig, hogy a látásáról van szó, mintha arra várna, ahogyan ő annak idején a szőrgombócot, úgy most őt fogja valaki megmenteni a végzetes veszélytől. Csakhogy az élet nem ilyen egyszerű.
- Tudod, annak idején elnéztem neked minden botlásodat és az életképtelenséget, mert túlságosan elködösítetted az agyamat - caplat elő a fürdőszobából egy, a dereka köré csavart törülközővel, fogkrémtől habzó szájjal és a fogkeféjével ide-oda hadonászva - Megértettem, mikor nem tudtál dönteni két ruha közül és mit sem csináltál két órán keresztül mint válogattál, közben pedig az asztalfoglalásunk elúszott és kezdhettem mindent elölről mert oké, szerettelek, megakartam kérni a kezed, de nem baj, egy vacsora könnyen pótolható... mindig van más időpont. Elfogadtam, mikor engem kértél meg arra, hogy intézzem el neked soron kívül az egyéb vizsgálatokat legyen szó anyádról, apádról vagy a szomszéd néniről, mint ahogy azt is teljesen természetesnek tartom, hogy protekciósan minden barátod vizsgálatait én rendeztem le, úgy három teljes éven át. De ne feledd el, hogy a te életedért már nem én felelek, Tara! Felnőtt nő vagy, elmúltál harminc, ne várd el azt, hogy mindent helyetted fogok megcsinálni attól még, hogy a "férjed" vagyok! Az apád még nem leszek, van nekem saját gyerekem és "négy másik". Én megtettem amit tudtam, beszéltem a dokival, megadtam az elérhetőségét, hogy hívd fel, egyeztess vele, hogy mikor tudtok találkozni, mikor fér bele az idődbe. Majd akkor megpróbálok én is időt szakítani rá, ha már lesz időpont. Könyörögve kérlek azt ne várd el tőlem, hogy még én fogom kitalálni azt is, hogy mikor érsz rá vagy mikor nem, két fellépésed között. Nem a határidőnaplód vagyok! Szóval fogd meg azt a nyomorult telefont és holnap hívd fel, mielőtt túl késő lesz! Tudod jól, hogy még megállítható lenne a szemed romlásának folyamata, amennyiben idejében elmész hozzá és kezeltetni fogod magad. Kérlek, ne akard, hogy csalódjak benned... - az utolsó szavakat szinte már csak sóhajtja s ki tudja, hogy mennyire ér el kellő hatást a szavaival, miközben nyakig úszik a fogkrémben.
Belefáradt volna az örökös huzavonába? Abba, hogy mindent neki kell megoldania egy romokban álló háztartáson belül? Ő vásárol, ő teremti elő a pénz legjavát, rá hárult a ház vételének feladata, és kis híján még az esküvőt is ő szervezte meg annak idején. Elege lett abból, hogy annak ellenére akarja teljesíteni a nő minden egyes kívánságát, hogy ő soha nem tesz semmit azért, hogy a kapcsolatuk olyan maradjon, mint amilyennek lennie kellene.
A gond pedig az, hogy ezt már nem lehet megmenteni... mert egyik fél se akarja.
- Ennyire utálsz? - suttogja, miközben az éjjeliszekrényen lévő hamutálban elnyomja a cigarettacsikket, hogy aztán ismét visszavezesse tekintetét a feketének tűnő íriszekre.
- Nem. Nem utállak! De a gyerekem anyja vagy, nem engedheted meg magadnak azt a luxust, hogy ne foglalkozz az egészségeddel - azt akarja, hogy végre harcoljon és küzdjön magáért. Ha értük már nem is tud, de a fiúkért minimum össze kellene szednie magát, még ha bele pusztul is!
Igazi szerelem volt az övék, ami első látásra megköttetett... odaadó társak voltak több éven át, mindig azt lesték, hogy mivel tehetnék jobbá és szebbé a másik és a közös életüket. Viszont idővel ez a szerelem szeretetté, majd barátsággá és "elviseléssé" szelídült. Eltűnt a tűz, nem volt már mi együtt tartsa őket s ekkor is már csak azért küzdöttek, hogy ha másért nem is, de a fiukért együtt maradjanak mert mindkét szülőjére szüksége van a gyereknek. Abba viszont nem gondoltak bele, hogy ebbe mindketten beleőrülnek és nem csak maguknak, de a gyereknek is ártanak.
- Különben is, hova készülsz?
- Dolgozni. Mondtam, hogy bő három órám van műszakkezdésig. Abból a háromból kettő és egy negyed már rég lejárt.
- De azt mondtad, hogy beszélni akarsz velem, hova lett a lelkesedés?
- Elmúlt... de hidd el Tara, nem szeretnéd hallani azt, amit most gondolok. Hagyok pénzt taxira, ha egy mód van rá ne hagyd szét a lomjaidat a fürdőszobában, mire hazajövök semmit ne hagyj itt magadból!
- Megint valamelyik babácskádnak akarsz tetszelegni a szép kéglivel? Csak, hogy emlékeztesselek, ez az én házam is!
- Csak elviekben, gyakorlatban nem. Nem szerepel a neved az adásvételi szerződéseken, és tudtommal néhány hónapja kijelentetted, hogy "visszaköltözök az anyámhoz!" Szóval nem, ez nem a "mi", hanem az "én" házam! Szóval szedheted a csinos kis virgácsaidat és eltipeghetsz haza, anyucihoz... üzenem a vén boszorkának, hogy felfogtam ami a levelében szerepel és szerezzen egy jó ügyvédet, másként megnézheti magát.
- Te fenyegetni mered az anyámat?
- Én? Miket képzelsz? Én csak reflektálok az ő fenyegetésére - arcszeszének kábító illatával ballag elő a helyiségből, hogy a szekrényének mélyéről előtúrjon egy fehér inget, hozzá szürke nyakkendőt és a tökéletesen nem munkába illő mélybordó öltönyét, majd sietős léptekkel indul el a nappali, onnan pedig az előszoba felé. Tara pedig jól nevelt kiskutyaként, Hyun Jae előzőleg levetett fehér ingében tipeg utána.
- Ja és ja! Ez a te részed a házból, ezt magaddal viheted - kap fel egy aranyozott kilincset az előszoba szekrényről, amit néhány hónappal ez előtt Tara vett, hogy lecserélje azt a bizonyos ocsmányságot a hálószoba ajtaján - nekem tökéletes az eredeti - jókora lendülettel csördíti felé, épp csak képes arra, hogy elkapja anélkül, hogy letörtének a körmei.
S mint egy végszóként nyitja, hogy aztán zárhassa is maga mögött a nyílászárót és kilépjen nem csak a házból, de ezzel együtt talán a nő életéből is.
Hogy miért nem hagyta még magára? Miért nem adta be a válókeresetet és döntött úgy, hogy nem kér többet belőle, felemeli a kezét? Mert tudja, hogy ha megteszi, Tara vagy a családja elfogja érni, hogy elveszítse a fia láthatósági jogát, hiszen oda kell szúrni ahol a legjobban fáj, az pedig nem más mint a kisfiú. Nem akarja, hogy döntsenek az elhelyezésről még akkor se, ha a mérleg ő felé billenne különböző okok miatt. Mellette pedig ott van az a bizonyos kínzó tudat, hogy nem hagyhat magára egy beteg nőt még akkor se, ha menet közben az ajtóban áll a szerető és olykor jobb dolguk sincs, mint két műtét között félrevonulni valamelyik vizsgálóba, esetleg pihenőbe. Már ő se az a bohó, örökkön tartó szerelemért küzdő srác, aki volt a kezdetekben. Karrierista orvos lett akinek az élete négy másik pasi körül forog, a testvérei és a legjobb barátai, a bizalmasai ők, kiknek egyikével rendszeresen az igazgatói irodában ücsörögnek és fahéjas csigával teli pofával röhögve beszélik meg az éppen aktuális legszerencsétlenebb újonc hülyeségeit. És egy orvos, akinek a napi tizenkettő, tizenöt órás munka mellett az egyik dokinő jelenti a kikapcsolódást...
... nincs még csak késztetése se, hogy rendbe tegye a házasságát, ellenben már most azon jártatja az eszét, hogy miként fogja csendben elsimítani az ügyet úgy, hogy ne kerítsenek neki a médiában túl nagy feneket? Ügyesen kell kijátszania a lapjait.
Vendég
Re: Im Hyun Jae
Gratulálunk, elfogadva!
Itt is vagyok, megjöttem, mondtam, hogy nem szabadulsz tőlem.^^ Remélem, azért örülsz nekeim. :O Na, de inkább akkor kezdem az elfogadót, vagyis megpróbálok normálisat összekaparni. Az elején muszáj leszögeznem, hogy a fiad hihetetlenül aranyos, és mindjárt megzabálom kategória. *-* Tetszett a leírásod, mindkét résznél, mert pontokba szedted, és ez nem olyan egybefüggő, mintha egész mondatok lennének, mégis mindent kiemeltél, ami fontos, és semmi nem maradt le. Nem vagy olyan, mint az ázsiaiak nagy része, ezt te is kiemelted, az arcformád teljesen más, ami nekem nagyon tetszik, különlegessé tesz. Aztán olyan rész jött, amit még senkinél nem láttam, és hatalmas piros pont, amiért beleírtad. Szeretek az ilyesmiről olvasni, és amikor megláttam a kolerikus, melankolikus, illetve flegmatikus szavakat, még nagyobb erővel kezdtem neki az olvasásnak. Komolyan feldobtad a napom, hogy ezeket használtad, mert kis dolgoknak tűnnek, de az emberek többsége, legalábbis az én környezetemben nincsenek tisztában ezekkel a fogalmakkal. Ez rögtön megfogott. Aztán olvastam tovább, és vegyes érzelmek voltak bennem, a feleséged iránt, akivel ilyenné vált a kapcsolatotok. Nem sok orvost ismerek az oldalon, de ha baj lesz, tudom kihez kell fordulni, bízom ám benned. A jellemed vége nagyon aprólékos lett, sokat le lehet szűrni, azokból, amiket szeretsz, és milyen ironikus, hogy pont Te félsz az orvosoktól.
Így nem leszünk jóban, azt hiszem, se veled, se a testvéreddel. Ha így folytatjátok, előtörténetenként kell új kontaktlencsét szereznem, mert tönkremennek a nem pislogástól. Megint egy olyan történetet olvashattam, ahol képtelenség pislogás, nehogy lemaradjak valamiről. Tudom, ez nem egy film, de a fejemben mégis úgy játszódik le, egymást követik az események. A sztori felénél egy erős gondolat fogalmazódott meg bennem: én is ilyen férjet szeretnék a későbbiekben. Az egész szomorú, főleg a vége, ami a kisfiúról szól, de a válás közben, a fenyegetés után, Te ilyen nagy segítsége tudsz lenni a nőnek? Én már azoknak nem tudnék segíteni tiszta szívből, akik egyszer beszólnak, azonban itt vagy te, akinek szerintem hatalmas szíve van. A legtöbben válás közben nem foglalkoznak a másikkal. Ezt rendes szavakkal nem tudom kifejezni, nagyon tisztellek e tulajdonságod miatt, és ez a végén sem változott, mikor elküldted, mert jogos. Ha nem fogadja el, akkor az már nem a te bajod, mindent megtettél, ennél többet nem lehet, csak, ha megkötözöd és te viszed az orvoshoz. Az utolsó bekezdés a legmegindítóbb, neked mindennél előbbre valóbb a fiad, ami nagyon aranyos, és tényleg nem tudom kifejezni, mennyire tetszik a karakter. Összességében mindent, ahogy körülötted lévőkkel bánsz, nem csak ezzel a két személlyel, hanem a barátaiddal, munkatársaiddal, más személyekkel. Egy baromi jó karaktert kaptunk, aki mindenhol a toppon van, mégis a gyengeségeivel kell őt szeretni. És majd egyszer rabolni szeretném, de nagyon nagyon. *-*
Itt a vége, fuss el véle, rohanj foglalni, pontosabban vonulj, és érd el a céljaidat, foglalkozz a fiaddal, a legjobbakat kívánom. <3
1 / 1 oldal
Engedélyek ebben a fórumban:
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
|
|
Pént. Márc. 04, 2022 7:26 pm by Jung Hwayun
» Avatarfoglaló
Csüt. Márc. 03, 2022 12:02 am by Jung Hwayun
» Névfoglaló
Szer. Márc. 02, 2022 11:57 pm by Jung Hwayun
» Jung Hwayun
Szer. Márc. 02, 2022 10:01 pm by Jeason Jensen
» Elkészültem!
Szer. Márc. 02, 2022 7:32 pm by Jung Hwayun
» Wang Sarah
Vas. Okt. 10, 2021 10:03 pm by Wang Sarah
» Choi Sung-Hyun
Vas. Okt. 03, 2021 10:55 pm by Kim Eun Bi
» Fujisaki Hana
Vas. Okt. 03, 2021 9:40 pm by Kim Eun Bi
» Kim Eun Bi
Hétf. Szept. 20, 2021 7:17 pm by Kim Eun Bi