Rae Hwan && Aileen
Lights of Seoul :: Seoul :: Iskolák :: Gimnáziumok :: Gangnam Prep High School
1 / 1 oldal • Megosztás
Rae Hwan && Aileen
Listen to your teacher kid |
Szóval becsengettek. És Aileen Blaire Campbellnek épp órája van. És még mindig elég ideges miatta, hiába jött ki eddig mindig sikerrel a teremből. Persze ez a kis félelem azért normális dolog egy kezdő tanárnál, idővel majd elmúlik. Na meg majd néhány hónap, vagy inkább év múlva olyan is lesz, mintha mindig is ezt csinálta volna, és semmi sem fogja hátráltatni. És talán akkor még az óráján unatkozó diákokat is jobban tudja kezelni. Annyival talán azért jobb dolga van az elit iskolában, hogy itt nem annyira kezelhetetlenek és szemtelenek a gyerekek. Jó, persze az a tinikori lázadás a minden ellen itt is megfigyelhető, de úgy érzi Leen is, hogy az itteniek egész jól meg vannak nevelve. És ha még nem is tetszik neki az, amit tanulniuk kell az óráján, nem nagyon rendetlenkednek. Egy-két kivétel persze akad, de azokat viszonylag könnyen le tudja rendezni. Legalábbis az esetek többségében. Máskor meg nem szól rájuk, mert úgy van vele, ha nem foglalkozik azzal az ember, akkor egy idő után úgyis megunja a gyerek a rendbontást, és abbahagyja.
De szerencsére ma egész nyugodt órái vannak. A mostanin is, az egyik 11. évfolyam óráján viszonylag nyugodt mindenki, és nagyjából figyelnek is. Persze ez lehet csak a téma miatt, hisz az emberi testnek az alsóbb régiója kit ne érdekelne? Főleg a tizenéves is suhancokat, akiknek minden egyes gondolatában csakis az a téma forog. Ennek ellenére azért próbálja csakis a lényeget, a konkrét tananyagot elmondani, mert nem akarja, hogy a buta kis kérdéseik, és viccelődéseik miatt még az ő figyelme is elkalandozzon. Mert már tapasztalta, hogy ha csak egy kicsit is enged a kísértésnek, és válaszolgat minden egyes kérdésre, akkor soha nem érnek az anyag végére. Igaz, akkor még ő volt a diák szerepében, és ő volt azon kíváncsi diákok egyike, aki mindenféle kérdéssel bombázta a tanárt, ezzel pedig annyira lemaradva az anyaggal, hogy a végzős évükben plusz órákon kellett délután ott maradni, hogy mindent bepótoljanak. Ő viszont ezt a hibát nem akarja elkövetni, emrt ezeknek a gyerekeknek amúgy sincs sok szabadidejük… Na meg persze közülük nem is tudja, ki akarna a biológiával tovább tanulni… Így pedig nem is nagyon hajszolja őket a tanulásra. De azért azt elvárná, hogy legalább negyvenöt percig figyeljenek rá, és senki másra.
- Maradj még itt egy kicsit kérlek… - oh igen… ez az egy mondat az, ami általában egy kis félelmet kelt minden diákban. Mert akármilyen kedves és aranyos is egy tanár, ritkán jelent sok jót az, ha beszélni akar valakivel óra után, és ott tartja a teremben. De ezt most neki muszáj… Bár nem akar ráijeszteni, csupán csak egy apró kérést intézne felé. - Rae Hwan… Tudom én, hogy a te korodban a lányok sokkal érdekesebbek, mint a tanárod, vagy épp a tananyag… De megkérhetlek arra, hogy legalább az órán ne Őt csodáld…? - kuncog halkan, ahogy lazán felül a tanári asztalra. - Tudom, hogy nehéz feladat, de azért próbáld meg… Még ha nem is érdekel, amit mondok, legalább próbáld meg tettetni, hogy figyelsz, jó…?
De szerencsére ma egész nyugodt órái vannak. A mostanin is, az egyik 11. évfolyam óráján viszonylag nyugodt mindenki, és nagyjából figyelnek is. Persze ez lehet csak a téma miatt, hisz az emberi testnek az alsóbb régiója kit ne érdekelne? Főleg a tizenéves is suhancokat, akiknek minden egyes gondolatában csakis az a téma forog. Ennek ellenére azért próbálja csakis a lényeget, a konkrét tananyagot elmondani, mert nem akarja, hogy a buta kis kérdéseik, és viccelődéseik miatt még az ő figyelme is elkalandozzon. Mert már tapasztalta, hogy ha csak egy kicsit is enged a kísértésnek, és válaszolgat minden egyes kérdésre, akkor soha nem érnek az anyag végére. Igaz, akkor még ő volt a diák szerepében, és ő volt azon kíváncsi diákok egyike, aki mindenféle kérdéssel bombázta a tanárt, ezzel pedig annyira lemaradva az anyaggal, hogy a végzős évükben plusz órákon kellett délután ott maradni, hogy mindent bepótoljanak. Ő viszont ezt a hibát nem akarja elkövetni, emrt ezeknek a gyerekeknek amúgy sincs sok szabadidejük… Na meg persze közülük nem is tudja, ki akarna a biológiával tovább tanulni… Így pedig nem is nagyon hajszolja őket a tanulásra. De azért azt elvárná, hogy legalább negyvenöt percig figyeljenek rá, és senki másra.
- Maradj még itt egy kicsit kérlek… - oh igen… ez az egy mondat az, ami általában egy kis félelmet kelt minden diákban. Mert akármilyen kedves és aranyos is egy tanár, ritkán jelent sok jót az, ha beszélni akar valakivel óra után, és ott tartja a teremben. De ezt most neki muszáj… Bár nem akar ráijeszteni, csupán csak egy apró kérést intézne felé. - Rae Hwan… Tudom én, hogy a te korodban a lányok sokkal érdekesebbek, mint a tanárod, vagy épp a tananyag… De megkérhetlek arra, hogy legalább az órán ne Őt csodáld…? - kuncog halkan, ahogy lazán felül a tanári asztalra. - Tudom, hogy nehéz feladat, de azért próbáld meg… Még ha nem is érdekel, amit mondok, legalább próbáld meg tettetni, hogy figyelsz, jó…?
Aileen B. Campbell
- Hozzászólások száma :7Join date :2017. Oct. 12.Ahol élek :Seoul
Re: Rae Hwan && Aileen
Az a szép arc, a gyönyörű szemekkel és csodálatos hajzuhataggal. ha egy ilyen látvány tárul egy kamasz szemei elé, kizárt dolog, hogy koncentrálni tudjon a tanórán. Velem is ez történt. Mindig ez történt: belépett a terembe, az én szemeim megakadtak rajta és egyszerűen elfelejtettem arra koncentrálni, amire kellett. Mivel előttem ült, amúgy is nehéz lett volna, de ha még fel is hívja magára a figyelmet… egyszerűen lehetetlen. Ennek meg mindig megvan a böjtje. A biológia óra egész érdekesnek tűnt, de valahogy semmi nem ragadt meg. Jó persze, amit kellett az éreztem odalent is, és talán annak lenyugvása miatt ragadtam be a padba, miután kicsengettek. Sietve pakoltam ugyan össze, de pont annyi idő elég volt, hogy a tanár ki is szúrjon. Ha hamarabb felkelek, akkor meg látszódnak a dolgok, az kellemetlenebb lett volna, szóval viselnem kell a tanerő haragját.
– Öhm… Megkérhet rá, de mivel előttem ül, ezért vajmi kevés esély van arra, hogy ne őt figyeljem az órákon. –Elültetni úgy sem tudja, mert nincs máshol szabad hely és arra sem kényszerítheti, hogy cseréljen mással, mert az felborítaná az osztály rendjét. Tuti híre menne, hogy meg merte ezt lépni és azt szerintem nem akarja, hogy a többi osztály megutálja a lépése miatt. Mert jó tanár… asszem, csak hát nem tudok figyelni rá, mert valaki más lefoglalja a figyelmemet.
– A tettetés nem az én műfajom. –Aprón megvontam a vállamat, aztán fogtam egy széket és odahúztam az asztala elé, mert volt egy olyan sejtésem, hogy nem szabadulok meg olyan könnyen a tanártól. – Egyébként is meg fogom tanulni az anyagot, csak nem éppen az órán. Otthon úgy sem tudja elvonni a figyelmemet, mert nincs előttem. Gondolom úgy sem úszom meg büntetés nélkül a dolgot, szóval ne kíméljen. –Totálisan feleslegesnek tartottam a kertelést. Nem ő lett volna az első és az utolsó tanár, aki emiatt szabott ki plusz feladatot. Ezért is vettem elő a füzetemet és lapozgattam a kották között, hogy egy üres oldalhoz érve, várjam a tanár szavait. Minél hamarabb kiböki, annál hamarabb mehetek haza. Hyung meg le fog cseszni, mert megint büntit kaptam, de majd azt mondom, hogy szorgos vagyok és csak plusz feladatot vállaltam. Aztán vagy elhiszi, vagy nem.
– Öhm… Megkérhet rá, de mivel előttem ül, ezért vajmi kevés esély van arra, hogy ne őt figyeljem az órákon. –Elültetni úgy sem tudja, mert nincs máshol szabad hely és arra sem kényszerítheti, hogy cseréljen mással, mert az felborítaná az osztály rendjét. Tuti híre menne, hogy meg merte ezt lépni és azt szerintem nem akarja, hogy a többi osztály megutálja a lépése miatt. Mert jó tanár… asszem, csak hát nem tudok figyelni rá, mert valaki más lefoglalja a figyelmemet.
– A tettetés nem az én műfajom. –Aprón megvontam a vállamat, aztán fogtam egy széket és odahúztam az asztala elé, mert volt egy olyan sejtésem, hogy nem szabadulok meg olyan könnyen a tanártól. – Egyébként is meg fogom tanulni az anyagot, csak nem éppen az órán. Otthon úgy sem tudja elvonni a figyelmemet, mert nincs előttem. Gondolom úgy sem úszom meg büntetés nélkül a dolgot, szóval ne kíméljen. –Totálisan feleslegesnek tartottam a kertelést. Nem ő lett volna az első és az utolsó tanár, aki emiatt szabott ki plusz feladatot. Ezért is vettem elő a füzetemet és lapozgattam a kották között, hogy egy üres oldalhoz érve, várjam a tanár szavait. Minél hamarabb kiböki, annál hamarabb mehetek haza. Hyung meg le fog cseszni, mert megint büntit kaptam, de majd azt mondom, hogy szorgos vagyok és csak plusz feladatot vállaltam. Aztán vagy elhiszi, vagy nem.
Lee Rae Hwan
- Hozzászólások száma :16Age :24Join date :2017. Jun. 04.
Re: Rae Hwan && Aileen
Listen to your teacher kid |
Tanárnak lenni nagyon nehéz dolog. Nem, egyáltalán nem annyi egy pedagógus dolga, hogy ott áll a tábla előtt, és beszél mindenféle hülyeségről, ami a gyerekeket igazából egyáltalán nem is érdekli. Jó, persze ez az egésznek az egyik velejárója, de ennél sokkal komplikáltabb a történet. Főleg ha az ember lánya pályakezdő, és még csak nem is a saját szülőhazájában kezd el tanítani. Mert a saját anyanyelvén az ember mégis csak könnyebben el tud intézni mindent. De hogy Leennek milyen itt Koreában? Persze, az egy dolog, hogy szinte már folyékonyan beszél koreaiul, de azért ha nagyon ideges, akkor még manapság is teljesen simán átvált az angolra, mert az neki mégis csak egy könnyebb dolog. Az első hetekben, itt ebben az elit iskolában is elég gyakori jelenség volt, hogy random elkezdett angolul hablatyolni. Azóta persze beleszokott a helyzetbe, és már egészen nyugodtan megy is be minden egyes órára.
Igaz, sokat segít a helyzeten, hogy ebbe az iskolába egészen nyugodt, és rendes diákok járnak. Bele se mer gondolni, hogy mi lehet a másik suliban, amiről a csoporttársaitól még az egyetemen sok érdekes dolgot hallott. Az biztos, hogy ott a betegsége miatt sokkal nagyobb bajban lenne, Hisz ő nem csinálhat elég sok dolgot, ha nem akarja, hogy végül kórházban, vagy annál sokkal rosszabb helyen kössön ki. Márpedig Aileen B. Campbell még ragaszkodik az életéhez. De nagyon is... Ahogy ahhoz is, ha már vette arra a fáradtságot, hogy felkészült a mai napra is, legalább egy icipicit figyeljenek arra, amit mond. RaeHwan azonban elég látványosan másra koncentrál, amit nem is rest megjegyezni neki az óra végén. Persze, azt megérti, hogy ez az ő korában teljesen természetes jelenség. Negyvenöt percet azért csak ki tudna bírni egy 18 éves srác, és tudna figyelni egy huzamban, egy dologra, nem: Hát igen, a vele szemben álló fiatal is tudott, csak épp nem arra, amire kellett volna.
- Valahogy sejtettem, hogy ez lesz a válaszod... De ne aggódj, ki fogok találni valamit, hogy az órám érdekesebb legyen, mint az a lány... - pillant rá, ahogy elereszt egy apró sóhajt. Csak az a baj, hogy még nem tudja, mit tegyen. Mert hát az elültetés módszere nem fog semmire se vezetni. Egyrészt, mert az talán a többieknek sem tetszene, hisz megbomlana az osztály rendje, másrészről pedig minden bizonnyal még úgy is megtalálná a módját, hogy Őt figyelje végig. De a tanári elme kreatív, ez csak nem okoz majd neki gondot...
- Ebben nem kételkedem, egész biztos vagyok benne, hogy otthon mindent rendesen meg tudsz tanulni, még a jegyzeteid nélkül is, bár a legutolsó dolgozatod eredménye nem ezt mutatja... Büntetést pedig nem szándékozom adni, azzal semmivel nem leszek előrébb, csak neked is felesleges plusz munka, meg nekem is javítani... Szóval itt most megúsztad ezt... - kuncog, ahogy maga elől is elkezdi elpakolni a jegyzeteit, s csak egy kósza pillantást vet a másik lapjaira, amikről még számára is rögtön kiderül, hogy azok nem egyszerű lapok. Kicsit előrébb is hajol, hátha sikerül elcsípnie valamit a sorokból, s mikor az sikerül, máris beötlik neki valami. - Bár... tudod mit? Lehet mégis adok neked egy feladatot, ami még neked is a hasznodra válhat... Ugye szereted a zenét...? És gondolom azokat a lapokat te firkáltad össze, nemde? -néz rá érdeklődve, ahogy nyújtja is felé a mancsát, hogy ha engedi, közelebbről is szemügyre vegye a lapokat. Bár sok érzéke nincs a zenéhez, azon kívül, hogy hallgatja, amikor csak tudja, meg talán még hogy egész elviselhető a hangja is, de ez most ad neki egy jó ötletet. Egy saját, személyre szabott bünti ötletét csakis Rae Hwannak.
Igaz, sokat segít a helyzeten, hogy ebbe az iskolába egészen nyugodt, és rendes diákok járnak. Bele se mer gondolni, hogy mi lehet a másik suliban, amiről a csoporttársaitól még az egyetemen sok érdekes dolgot hallott. Az biztos, hogy ott a betegsége miatt sokkal nagyobb bajban lenne, Hisz ő nem csinálhat elég sok dolgot, ha nem akarja, hogy végül kórházban, vagy annál sokkal rosszabb helyen kössön ki. Márpedig Aileen B. Campbell még ragaszkodik az életéhez. De nagyon is... Ahogy ahhoz is, ha már vette arra a fáradtságot, hogy felkészült a mai napra is, legalább egy icipicit figyeljenek arra, amit mond. RaeHwan azonban elég látványosan másra koncentrál, amit nem is rest megjegyezni neki az óra végén. Persze, azt megérti, hogy ez az ő korában teljesen természetes jelenség. Negyvenöt percet azért csak ki tudna bírni egy 18 éves srác, és tudna figyelni egy huzamban, egy dologra, nem: Hát igen, a vele szemben álló fiatal is tudott, csak épp nem arra, amire kellett volna.
- Valahogy sejtettem, hogy ez lesz a válaszod... De ne aggódj, ki fogok találni valamit, hogy az órám érdekesebb legyen, mint az a lány... - pillant rá, ahogy elereszt egy apró sóhajt. Csak az a baj, hogy még nem tudja, mit tegyen. Mert hát az elültetés módszere nem fog semmire se vezetni. Egyrészt, mert az talán a többieknek sem tetszene, hisz megbomlana az osztály rendje, másrészről pedig minden bizonnyal még úgy is megtalálná a módját, hogy Őt figyelje végig. De a tanári elme kreatív, ez csak nem okoz majd neki gondot...
- Ebben nem kételkedem, egész biztos vagyok benne, hogy otthon mindent rendesen meg tudsz tanulni, még a jegyzeteid nélkül is, bár a legutolsó dolgozatod eredménye nem ezt mutatja... Büntetést pedig nem szándékozom adni, azzal semmivel nem leszek előrébb, csak neked is felesleges plusz munka, meg nekem is javítani... Szóval itt most megúsztad ezt... - kuncog, ahogy maga elől is elkezdi elpakolni a jegyzeteit, s csak egy kósza pillantást vet a másik lapjaira, amikről még számára is rögtön kiderül, hogy azok nem egyszerű lapok. Kicsit előrébb is hajol, hátha sikerül elcsípnie valamit a sorokból, s mikor az sikerül, máris beötlik neki valami. - Bár... tudod mit? Lehet mégis adok neked egy feladatot, ami még neked is a hasznodra válhat... Ugye szereted a zenét...? És gondolom azokat a lapokat te firkáltad össze, nemde? -néz rá érdeklődve, ahogy nyújtja is felé a mancsát, hogy ha engedi, közelebbről is szemügyre vegye a lapokat. Bár sok érzéke nincs a zenéhez, azon kívül, hogy hallgatja, amikor csak tudja, meg talán még hogy egész elviselhető a hangja is, de ez most ad neki egy jó ötletet. Egy saját, személyre szabott bünti ötletét csakis Rae Hwannak.
Aileen B. Campbell
- Hozzászólások száma :7Join date :2017. Oct. 12.Ahol élek :Seoul
Re: Rae Hwan && Aileen
Annyira a nyelvem hegyén volt a mondat, amivel lecsaphattam volna a magas labdát, de mégsem tettem. Mégiscsak a tanárom, és semmi kedvem ennél is nagyobb bajba keveredni. Ezért csak bűnbánóan szegtem le a fejemet szavai után, és csendben vártam az ítéletet. Ám nem jött. Meglepettem fogtam a ceruzámat, amit nem kellett megmozdítanom a füzet lapján, hiszen nem jött a büntetés tárgya. Ám volt valami, amit nem hagyhattam szó nélkül.
– Mert befulladtam és a kórházba kerültem a helyettes tesitanár miatt. Azért nem tudtam rá eléggé készülni. Szóval a kollégájának a hibája, hogy rossz jegyet kaptam. –Gyűlölöm is azt az alakot. Még mindig frissen élt bennem az emlék, hogy majdnem meghaltam a baromsága miatt, de már nem számít. Most már felfogja, hogy nem kamuztam a dolgot, és annyit mozgok, amennyit szeretnék. Néha kevesebbet, néha meg többet. Azért nem szoktam tunyulni és tényleg csak akkor támadtam be a padot, mikor már alig bírtam szusszal. Közben már el akartam tenni a füzetemet, mikor megint megszólalt a tanerő. Szuper, most akkor döntse már el, hogy ad büntetést vagy nem.
– Ne már… –adtam hangot a nem tetszésemnek, hiszen az előbb még nem erről volt szó. Nők és a hirtelen változó gondolataik. – Szeretem, de koránt sem írok jókat, mint az tűnik. Szöveg nincs, gitár nélkül meg nem tudom eljátszani őket. –Vonakodtam, mikor a kezét nyújtotta a füzetemért. Nem szívesen adom másnak a kezébe, hiszen a lapok az érzéseimet és az életemet rejtik. Nem is írok bele mást, most is csak azért ezt vettem elő, mert itt nem felejtettem volna el a feladatomat. A ceruza is ezt támasztja alá: kiradíroztam volna, amint elkészültem volna vele. Fogalmam sincs, hogy mit akar kezdeni a kottákkal, hiszen tényleg nem volt hozzá szöveg. Ahhoz nincs tehetségem, nem mintha a zeneszerzéshez lenne. Ám láttam, hogy muszáj lesz neki odaadnom, szóval nagy nehezen adtam át neki a jegyzeteket, és reménykedtem abban, hogy épségben visszakapom. Oké, hogy tanár, de na: épp az egyik legfontosabb tárgyamat tartja a kezében. Szóval vigyázzon rá, vagy kiakadok és akkor nem fog érdekelni, hogy a tanárom.
– Mert befulladtam és a kórházba kerültem a helyettes tesitanár miatt. Azért nem tudtam rá eléggé készülni. Szóval a kollégájának a hibája, hogy rossz jegyet kaptam. –Gyűlölöm is azt az alakot. Még mindig frissen élt bennem az emlék, hogy majdnem meghaltam a baromsága miatt, de már nem számít. Most már felfogja, hogy nem kamuztam a dolgot, és annyit mozgok, amennyit szeretnék. Néha kevesebbet, néha meg többet. Azért nem szoktam tunyulni és tényleg csak akkor támadtam be a padot, mikor már alig bírtam szusszal. Közben már el akartam tenni a füzetemet, mikor megint megszólalt a tanerő. Szuper, most akkor döntse már el, hogy ad büntetést vagy nem.
– Ne már… –adtam hangot a nem tetszésemnek, hiszen az előbb még nem erről volt szó. Nők és a hirtelen változó gondolataik. – Szeretem, de koránt sem írok jókat, mint az tűnik. Szöveg nincs, gitár nélkül meg nem tudom eljátszani őket. –Vonakodtam, mikor a kezét nyújtotta a füzetemért. Nem szívesen adom másnak a kezébe, hiszen a lapok az érzéseimet és az életemet rejtik. Nem is írok bele mást, most is csak azért ezt vettem elő, mert itt nem felejtettem volna el a feladatomat. A ceruza is ezt támasztja alá: kiradíroztam volna, amint elkészültem volna vele. Fogalmam sincs, hogy mit akar kezdeni a kottákkal, hiszen tényleg nem volt hozzá szöveg. Ahhoz nincs tehetségem, nem mintha a zeneszerzéshez lenne. Ám láttam, hogy muszáj lesz neki odaadnom, szóval nagy nehezen adtam át neki a jegyzeteket, és reménykedtem abban, hogy épségben visszakapom. Oké, hogy tanár, de na: épp az egyik legfontosabb tárgyamat tartja a kezében. Szóval vigyázzon rá, vagy kiakadok és akkor nem fog érdekelni, hogy a tanárom.
Lee Rae Hwan
- Hozzászólások száma :16Age :24Join date :2017. Jun. 04.
Lights of Seoul :: Seoul :: Iskolák :: Gimnáziumok :: Gangnam Prep High School
1 / 1 oldal
Engedélyek ebben a fórumban:
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
|
|
Pént. Márc. 04, 2022 7:26 pm by Jung Hwayun
» Avatarfoglaló
Csüt. Márc. 03, 2022 12:02 am by Jung Hwayun
» Névfoglaló
Szer. Márc. 02, 2022 11:57 pm by Jung Hwayun
» Jung Hwayun
Szer. Márc. 02, 2022 10:01 pm by Jeason Jensen
» Elkészültem!
Szer. Márc. 02, 2022 7:32 pm by Jung Hwayun
» Wang Sarah
Vas. Okt. 10, 2021 10:03 pm by Wang Sarah
» Choi Sung-Hyun
Vas. Okt. 03, 2021 10:55 pm by Kim Eun Bi
» Fujisaki Hana
Vas. Okt. 03, 2021 9:40 pm by Kim Eun Bi
» Kim Eun Bi
Hétf. Szept. 20, 2021 7:17 pm by Kim Eun Bi