Song Yeong Ja
1 / 1 oldal • Megosztás
Song Yeong Ja
SONG YEONG JA
Ilyennek látják a külsőmet
♫♩♪ Bőrének enyhe sárgasága tükröződik az ablaküvegen, minek másik oldalán egy szürke vonalban válnak eggyé az egymástérő épületek. Lélegeztetőgépnek monoton munkája biztosítja a saját légző feladatának csökkentését, hogy a keletkezett szűkület ellenére megszűnjön a sípoló levegővétel.
- Eomma! Nézd, helikopter!
A mellette térdeplő figyelő tekintete mellett - a rázkódás következtében elmozdulható tubus ne okozz károkat-, továbbfolytathatja személyes lidércnyomását. Száját, ha kinyitná, a korom fekete maradványai ékesen világítanának. Lázassága jeleként egy futva homlokára rakott, hideg vízbe mártott törülköző árulkodik. Jobb keze erőtlenül hanyatlik le mellőle az éles fordulás következtében. Ujjvégein az apró ráncokat az órákkal ezelőtti hűtés okozta. Arca két oldalára ideiglenesen felhelyezett, hűtőzselével átitatott kendő ferdén elcsúszik.
- Mennyi idő?- szól sürgetően a rádióba, miután a másik monitoron lévő számok eltérő magasságokba és mélységekbe szöknek. Az élettelen szín még fehérebbé és sápadtabbá válik, ahogy verejtékező homlokáról próbálja eltávolítani az izzadságot. A verőér kitapintása a nyakon egy finom nyomás hatására el-elhal. Vérnyomása egyik másodpercről a másikra még mélyebbre zuhan, ezzel az egekbe rántva a pulzusszámot. Ha állapota nem igényelné a lélegeztetőgépet most fokozatosan erősödő lihegés töltené be az apró teret.
A vastag, fehérre festett körbe a rotor lassításával egy időben húzódik el az ajtó, hogy az első ember, ki ingujján vörös keresztet visel, kipattanhasson. Körbenézve a feljáróhoz tartozó lifteknél találja a futtában érkező, susogó fehérköpenyesek. Maga felé mutató kézmozdulatokkal ösztönzi őket rohamosabb haladásra, majd visszafordulva a helikopter felé segít az első hordágy biztos földre helyezésében.
- Gyerünk, gyerünk!
Teste talán megremegne a hidegtől, talán fázó érzetet keltene benne. Gépének adagolásán szakszerű mozdulatokkal csavarnak a gondoskodó kezek. Kezei és lábai tiszta lepedőkkel körbecsavarva, ha leesnének, láthatóvá válnának a sebek, melyek a mélyebb rétegeket is érintik és szederjesvörösen izzanának.
- Fogja meg... nem azt!
Hordágyát az ajtóból odébb gurítják, hogy az első odaérkező sztetoszkópot a nyakába lógató orvos féltő kezébe kerüljön - a legvégső esetbe se kelljen a szülők fehér ruháját előkészíteni. Két mentős fogja időközben közre és gurítják sebesen a várakozó lift felé. A vigyázója megpróbálva a lépést tartani - a hosszadalmas térdelés-guggolás miatt izmai zsibbadtan remegnek-, halad mellettük.
- Huszonnyolc éves nő, tűzszerész. A robbanás tizenkét méteres sugarában tartózkodott, majd a mentése során égési sérüléseket szenvedett. A vérnyomása a szállítást követően stabil, most viszont 168/110. Légúti égésre utaló tünetek miatt gépi lélegeztetésre kapcsoltuk. II/A, illetve II/B típusú égési sérülések a karokon, lábakon, valamint az arcon. Jobboldali kulcscsont két helyen tört, valószínűleg érképlet is sérült. Izomvédekezés a jobb hypochondriumban és a néma has miatt májrepedést feltételezzük, valamint léprepedést. Zárt fejsérülést nem tudjuk kizárni, fennáll az agyzúzódás eshetősége. Közvetlenül a sérülés után csapvízzel kapott hűtést félórán keresztül, a szállítás előtt megtörtént a fertőtlenítő fürdetés és az első ellátás, ahol a nagyobb felületeteket lepedővel kötötték és arci sérülésre hűtőgél került. A jobb karját alátámasztották, hogy az elmozdulás a törésnél a lehető legkisebb legyen- hadarja, miközben feldúltan hajúba túr. Tenyerén lévő izzadság hajára ragad. Mikor az utolsó pillanatban - mielőtt bezáródhatna a lift ajtaja-, visszaugrik a tetőre és a többi, tíz hordágy felé venné az irányt, még hallja, ahogy az orvos az időközben csatlakozott két társának sorra vesz: haspunkció, teljes hasi CT, hasi MRI, komplex és áttekintő hasi UH vizsgálat, mellkasi RTG. S bár vallási eszményeket nem kerget -rég kiábrándult-, ujjai rövid, de ismert utat járnak be homlokától, a mellkasán át, a két vállig. Csak reménykedni tud, társának ne a kéz-, és lábfejére kelljen... ki vagy a mennyekben!
x 176cm x dohánybarna színű, rövid haj x mélybarna színű szivárványhártya x
Ilyennek tartanak
természete vakmerő és kalandvágyó, ennélfogva akcióorientált
döbbenetesen független, meglehetősen nagy mozgástérre van szüksége
válságos helyzetben jól tud összpontosítani és teljesíteni
a megoldhatatlan problémák számára nem léteznek
általában magabiztos és realista
érzéketlennek tűnhet a gyakorlatias gondolkodásmódja miatt
az esetlegesen fellépő konfliktustól nem érzi magát fenyegetve
"mindent vagy semmit"
a jelenben igyekszik élni
kerüli a feleslegesen kialakuló rutint és határidőket
esetenként túlzottan befelé forduló és távolságtartó
szabad szellemű
gyermekkorában édesanyja példáját követve tanító akart lenni
hat éves korától taekwondo és hapkido harcművészetet gyakorol
apjától kapott pofonok számát a szekrénye belsejébe véste
egy operát látott életében nagyapja kérése; A haramiák
nyelvvizsgával rendelkezik angol és japán nyelvből
nem volt jelen nagyapjának temetésén
rendszeresen erősít és edz, hogy elbírja a 35kg-os menetfelszerelést
gyengesége a gyengesége
320-szor pucolt vécét és 284-szer teljesített más büntetőfeladatot
szolgálati lakást visszautasította, egy faházban él a városszélén
61 éles bombát hatástalanított sikeresen
negyedszeri jelentkezésre helyezték a tengerészgyalogsághoz
Hasznos információk
Státusz: normál karakter |
Becenév: őrmester |
Születési hely és idő: 89.01.16. - Tegu |
Play by: Seo Ju Hyun |
Csoport: városlakó |
Foglalkozás:tűzszerész, bombaspecialista |
Családi állapot: hajadon |
Iskolai végzettség: KMA;tűzszerész KAAY;tisztképzés |
Életem egyik darabkája
Ujjaim megoldás keresve zongoráznak a levegőben. Érzem, ahogy a hajnali lágy napfény ellenére vaskos izzadság réteg lepi el homlokomat. Erős, ziháló szuszogásom nehéznek hallatszik a védőruha nyakvédőjén át, a vér irgalmatlan tempót diktálva lüktet fülemben. A már-már hányaveti módon rászerelt digitális óra mocskos, homokos kijelző megállíthatatlanul jelzi az idő előrehaladását. A számok meglepő gyorsasággal váltakoznak, majd csökkennek. Kitörlöm a szemembe fúvó port, majd újra ránézek. Előző félbehagyott, ki nem mondott mondata még mindig kettőnk közt dermedve lóg. A másodpercek töredékéig meredten bámulom remegő, piszkos kezem, ami félúton van a vezetékek bonyolult hálózata és testem közt.
- Pofa be, Lee! Senkit nem hagyunk hátra!
05:31:44 until the run
Gerincem durván a becsapódó ajtónak ütődik. Hosszú ujjai türelmetlenül tűrik fel felsőmet, tenyerén a puha párnák az elmúlt, feltételezhetően nehéz évei során kérgessé keményedtek. Nyakhajlatában megbúvó izzadságot ölelem át, mikor közelebb húzom. Fogaink jólesően koccannak, nyelveink majd' összegabalyodva forranak egybe. A korábban elfogyasztott, meleg sörének íze szájpadlásán tűnik vissza. Mélyen ülő fekete szempár tekint vissza rám, hogy lelkem rózsafája lassan elrohadjon. Homlok a homloknak, és szapora lélegzetvételeink kitöltik a jelentéktelen szobát.
Az ajtóról málló, hajdanán még zöld színű festék apró foszlányokban ragad csupasz karomra. Hátrébb lépve gyakorlott mozdulatokkal válik meg fegyverétől, bakacsától és atlétájától. Ismeretlen ismerősként látnak holdvilágot az izomtömegek, az egységére jellemző varrás, mi a bajtársias összetartozást hivatott hirdetni. Újfajta életmódba engedne belátást, ha a rojtos, kifakult szőnyeg hepehupái megakadnának lábai közt és magával rántaná a durván összeszerelt éjjeliszekrényen lévő lámpát.
Derekamat átölelve húz a kiábrándítóan megszokott valóságba - de most szerelmes vagyok. Egy pillanatig mindig szerelmes vagyok.
2921:41:57 until the run
- Ebből a házból mindenki csak elmegy!- a tál fülsüketítő csörömpöléssel törik ezer meg ezer darabra és szóródnak szét az asztal körül. Valóban, igaza van.
- Csak elköszönni jöttem. A behívom mára szól- közlöm, évek óta a jóváhagyása nélkül cselekszem.- Éjjel száll fel a gép.
Az aktuális divatként feltupírozott haja, mint idegrendszere, fokozatosan hagyja magára. Az évek alatt aggódó ráncok költöztek szeme sarkába. Nyugtalanságának eredete nem az iskolákban tanuló esetleges eleven gyerekekben rejlik. Székét kitolva ujjait tördeli, miközben járja a jól bejáratott köreit - asztal, kanapé, asztal, kanapé.
- A hús félig nyers maradt- a jó Buddha szálljon le, azt mondtam, elmegyek! Rikolt a lelkem és tép, szaggat belülről. Mozdulatai a megszokott erőt és hatalmat árasztják. Hogy fullasztóan nyomjanak még lejjebb. Karóráján a másodpercek lassú és hangos kattogással menetelnek előre megállíthatatlanul. Neve csak arra vár, hogy életre kelljen és szájról szájra járva zenghesse az ő dicsőségét.
A mellettem ülő férfi vonásaiban hasonlít csak egykori önmagára - ha léteztünk valaha egykor. Tekintetemet tőle elvárható módon kerüli. "Yeong Ja, egy napra egy bejelentés elég." Még ha ez hazugság is, megvezetés. "Te is ugyanígy elhúzol. Láttam a behívódat!" "Ne avatkozz olyanba, amihez nem értesz."
- Köszönöm az ebédet- a kopott, méregzöld vászontáska vállamon, sapkát mélyen a szemeimet eltakarva húzom be az ajtót.
És ott maradnak, mint három idegen egy buszpályaudvaron, kik várják, hogy elhúzhassanak.
00:04:32 until the run
- A terep nem biztosított! Ismétlem, a terep nem biztosított!- a rám bízott alárendeltjeimről emberséggel és felelősséggel gondoskodom. Nem! Hwan felé alig láthatóan biccentek, mikor a táskát óvatosan lábam mellé teszi és a csavarhúzót a kinyújtott kezembe helyezi.
- Most pedig húzz el!
- A terep...- a rádiókapcsolat összekötő gombjára nyomok.
- Bravo Sierra!- ismétlem háromszor, majd recsegve vágom ketté a kábeleket. Elvágva ezzel magam a külvilágtól. Lecsúszott kesztyűmet Hwan igazítja vissza.- Tűnj. El. Innen. Most!
- A picsába, ez túl sok kábel. Túl sok!- mire a másik véreres szemei elnehezülnek. Térdei elérik kapacitásuk legvégső határát és erőtlenül rogy a homokba. Feje előre hanyatlik, sérült fejbőrén ráolvadt a vér.
- Tizedes, ez parancs- a körmöm alatt a piszok vastag, fekete vonallá alakul. A csavarhúzó kicsúszik remegő ujjaim közt.- Húzz innen!
Hwan távolodó alakja folyamatosan távolodik, majd eltűnik.
A fém és drót szabálytalan mintán követve váltakozik. A lakatok, mit biztosításként használtak a rozsda évek óta vígan lakmározik. Érdekes. Mintha az unokahúgom csinálta volna. Ügyes, de négy éves.
- Lenyűgöző.
06:42:56 until the run
Belépve a régi faajtón szorosan a fal mentél vonulva jutok előre.
2191:32:15 until the run
A mosdó párkányába kapaszkodva tartom magam.
00:02:52 until the run
- Tűnjön innen, őrmester!
02:21:07 until the run
A lepedő takarógyanánt simul lábamra.
00:00:56 until the run
Epe, mint megállíthatatlan folyam, akarna a felszínre törni.
És futni kezdek. Futni, hogy pajzs nélkül térjek haza.
Vendég
1 / 1 oldal
Engedélyek ebben a fórumban:
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
|
|
Pént. Márc. 04, 2022 7:26 pm by Jung Hwayun
» Avatarfoglaló
Csüt. Márc. 03, 2022 12:02 am by Jung Hwayun
» Névfoglaló
Szer. Márc. 02, 2022 11:57 pm by Jung Hwayun
» Jung Hwayun
Szer. Márc. 02, 2022 10:01 pm by Jeason Jensen
» Elkészültem!
Szer. Márc. 02, 2022 7:32 pm by Jung Hwayun
» Wang Sarah
Vas. Okt. 10, 2021 10:03 pm by Wang Sarah
» Choi Sung-Hyun
Vas. Okt. 03, 2021 10:55 pm by Kim Eun Bi
» Fujisaki Hana
Vas. Okt. 03, 2021 9:40 pm by Kim Eun Bi
» Kim Eun Bi
Hétf. Szept. 20, 2021 7:17 pm by Kim Eun Bi