Everybody deserves a coffee break// Sian & Dongi
Lights of Seoul :: Seoul :: Belváros
1 / 1 oldal • Megosztás
Everybody deserves a coffee break// Sian & Dongi
Sian & Dong Sun
Nagy szemekkel pislogok a hátsó sorból, hogy fel is fogjam, mit mond a tanárom. Illetve a szavakat értem, amik elhagyják a száját, csak éppen az értelmét nem vágom. És kivételesen nem azért, mert nem figyeltem! Esküszöm, hogy a kezdeti nehézségek ellenére egészen jól képes voltam koncentrálni az előadásra. De egy mukkot sem vagyok képes értelmezni. Talán öt évvel ezelőtt kellett volna elkezdenem figyelni és nem most, de… most már késő! Legalább minden vizsgám meglett valahogy. Most viszont, hogy úgy tényleg a hajrában vagyok, már én is érzem annak súlyát, hogyha nem teljesítek, akkor kicsit (vagy inkább nagyon) meg fogom szívni.
Persze vadul próbálok írni mindent, amit a professzor mond, hátha később képes leszek átolvasva felfogni ezt a tömény szöveget. Közben pedig Sian felé pislogok, hogy leolvassam az arcáról, ő vajon vágja-e miről hadoválnak, mert ha igen, akkor tudom, kitől kérek segítséget. Megint. Szerintem ha a lány nincs, akkor idáig se jutottam volna el. Jegyzetel helyettem is és tudom, hogy rá mindig számíthatok. Még akkor is, ha megölelgetni nem tudom sajnos, mert nem hagyja. Azért igyekszem meghálálni neki a kedvességét mindig valamivel. Jó barát vagyok én na, nem fogok én senkit sem kihasználni azért!
Az óra végével rögtön összecsapom a füzetemet. Vége! – Ah, nem hiszem el, mindig olyan korán kezdünk és olyan későn végzünk! – kezdek el egyből panaszkodni még mindig ülve. Kell egy kis idő, hogy összeszedjem magamat, de amint sikerült beledobnom a táskámba a cuccaimat egyből állok is fel, hogy a lány felé forduljak. – Te amúgy értetted ezt az egészet? – nézek rá bizakodva, mert hát ő az egyetlen reményem. Meg a könyvek. De ezek közül inkább ő, mintsem azok az őskövületek. Mondjuk a versgyűjteményeket szívesen lapozgatom… De az totál más, az nem tanulás.
Amint kiérünk az épületen kívülre persze egyből fordulok is Sian felé. – Nem iszunk egy kávét? Egy ilyen nap után nekem kell az energia. Én állom. – És most nagyon bízok benne, hogy nem kell könyörögnöm neki, hanem magától igent fog mondani az ajánlatra. Kivételesen elkapott az az érzés, hogy kint legyek a városban. Nem tudom, hogy azért, mert nem szeretnék még hazamenni, meg a szüleimmel összefutni, vagy alapból is kint akarok lenni egy kicsit a levegőn, de valamelyik biztos benne van. És mivel amúgy is szeretek vele időt tölteni, meg most itt is van, akkor miért is ne mehetnénk együtt? Majd igyekszem figyelni is rá, hogy ne kapjon pánikot megint. Múltkor majdnem a frászt hoztam szegényre, pedig én igazán nem akartam. Rémes, hogy ennyire parázik a fiúktól. Remélem azért egyszer leszokik róla.
Persze vadul próbálok írni mindent, amit a professzor mond, hátha később képes leszek átolvasva felfogni ezt a tömény szöveget. Közben pedig Sian felé pislogok, hogy leolvassam az arcáról, ő vajon vágja-e miről hadoválnak, mert ha igen, akkor tudom, kitől kérek segítséget. Megint. Szerintem ha a lány nincs, akkor idáig se jutottam volna el. Jegyzetel helyettem is és tudom, hogy rá mindig számíthatok. Még akkor is, ha megölelgetni nem tudom sajnos, mert nem hagyja. Azért igyekszem meghálálni neki a kedvességét mindig valamivel. Jó barát vagyok én na, nem fogok én senkit sem kihasználni azért!
Az óra végével rögtön összecsapom a füzetemet. Vége! – Ah, nem hiszem el, mindig olyan korán kezdünk és olyan későn végzünk! – kezdek el egyből panaszkodni még mindig ülve. Kell egy kis idő, hogy összeszedjem magamat, de amint sikerült beledobnom a táskámba a cuccaimat egyből állok is fel, hogy a lány felé forduljak. – Te amúgy értetted ezt az egészet? – nézek rá bizakodva, mert hát ő az egyetlen reményem. Meg a könyvek. De ezek közül inkább ő, mintsem azok az őskövületek. Mondjuk a versgyűjteményeket szívesen lapozgatom… De az totál más, az nem tanulás.
Amint kiérünk az épületen kívülre persze egyből fordulok is Sian felé. – Nem iszunk egy kávét? Egy ilyen nap után nekem kell az energia. Én állom. – És most nagyon bízok benne, hogy nem kell könyörögnöm neki, hanem magától igent fog mondani az ajánlatra. Kivételesen elkapott az az érzés, hogy kint legyek a városban. Nem tudom, hogy azért, mert nem szeretnék még hazamenni, meg a szüleimmel összefutni, vagy alapból is kint akarok lenni egy kicsit a levegőn, de valamelyik biztos benne van. És mivel amúgy is szeretek vele időt tölteni, meg most itt is van, akkor miért is ne mehetnénk együtt? Majd igyekszem figyelni is rá, hogy ne kapjon pánikot megint. Múltkor majdnem a frászt hoztam szegényre, pedig én igazán nem akartam. Rémes, hogy ennyire parázik a fiúktól. Remélem azért egyszer leszokik róla.
⚬ 413 ⚬ RUCI ⚬ Gyere, had ölelgesselek meg ⚬
Kim Dong Sun
- Hozzászólások száma :13Age :26Join date :2021. Feb. 09.Ahol élek :Seoul
Re: Everybody deserves a coffee break// Sian & Dongi
To my dearest friend
Talán Lim Sian az egyetlen, aki ilyen bőszen jegyzetel onnan a hátsó sarokból. Igaz, nem érti a professzor minden egyes szavát, a többiekhez hasonlóan még neki is vagy néhány dolog, ami elég homályos. Ezt pedig a mellette ülő srác is láthatja rajta. Legalábbis a homlokát, ami néha ráncba rándul. Egyszer még eszébe jut az is, hogy felemeli a kezét, és kérdez a tanártól. Ezt az ötletet viszont hamar el is dobja, mert egész biztos benne, hogy akkor minden szem rá fog szegeződni. Azt viszont nem bírná ki. Max elmegy majd a könyvtárba, és ott utána néz azoknak a dolgoknak, amiben nem teljesen biztos. Inkább az, minthogy a tanárral konzultáljon erről. Még ha a professzor nő lenne, sokkal könnyebb dolga lenne, de így...
Most legalább nem kell két ember helyett jegyzetelnie. Pedig az óra elején már elővette a másik füzetet is, amit Dong Sunnak szán, de szerencsére a srác is eljutott oda az ötödik évük második felére, hogy talán illene végre neki is figyelni, és jegyzetelni. Bár Sin nem biztos benne, hogy ez ilyen későn olyan sikeres lesz neki, de azért még neki is jó látni, hogy a másik próbálkozik. Végülis ha tanár szeretne lenne, nem ártana tudnia is a dolgokat. Ha Sian-t nem akadályozná a fóbiája, talán még ő is bevállalta volna a tanári pályát. De így szinte csak ez az egy szak jöhetett szóba. Igaz, még így is megszenved néha a társasággal, de ez volt az egyetlen módja, hogy végre elszabaduljon az anyja mellől, és úgy éljen, ahogy ő akar. Még ha igen nehézkesen is.
- Az elmúlt öt év alatt nem szoktál még hozzá...? - mosolyodik el halványan, ahogy a másikra pillant, még mielőtt elkezdené ő is elpakolni a holmijait. Már hozzászokott ehhez is, hisz mióta csak beszélőviszonyban vannak hallgatja a nyafogását. De nem is zavarja. Százszor inkább hallgatja Dongi panaszkodását, mint bárki más mondandóját.
- Nem mindent, de azért a nagyját igen... Amit meg nem, arra majd rákeresek a neten, vagy a könyvtárban... - vonja is meg a vállát. Mert ő mindig ezt csinálja. Ahelyett, hogy a professzoroknál kérdezne rá azokra a részekre, amik nem világosak neki, inkább órákat tölt el a könyvtárban, hátha ott megvilágosodik.
- Uhm, szívesen mennék, de... Nincsenek ilyenkor túl sokan a kávézóban...? - markol is rá a táskája vállpántjára, ahogy egy pillanatra megtorpan, és a cipője orrát kezdi vizsgálni. Mert ő szívesen elmenne vele kávézni, de egész biztos abban, hogy ilyenkor tele lesz az egész kávézó. Vagy ha nem is, akkor is biztos többen lesznek ott, mint amennyit ő el bír viselni. Akkor pedig DongSunnk kell viselnie a következményeket....
Most legalább nem kell két ember helyett jegyzetelnie. Pedig az óra elején már elővette a másik füzetet is, amit Dong Sunnak szán, de szerencsére a srác is eljutott oda az ötödik évük második felére, hogy talán illene végre neki is figyelni, és jegyzetelni. Bár Sin nem biztos benne, hogy ez ilyen későn olyan sikeres lesz neki, de azért még neki is jó látni, hogy a másik próbálkozik. Végülis ha tanár szeretne lenne, nem ártana tudnia is a dolgokat. Ha Sian-t nem akadályozná a fóbiája, talán még ő is bevállalta volna a tanári pályát. De így szinte csak ez az egy szak jöhetett szóba. Igaz, még így is megszenved néha a társasággal, de ez volt az egyetlen módja, hogy végre elszabaduljon az anyja mellől, és úgy éljen, ahogy ő akar. Még ha igen nehézkesen is.
- Az elmúlt öt év alatt nem szoktál még hozzá...? - mosolyodik el halványan, ahogy a másikra pillant, még mielőtt elkezdené ő is elpakolni a holmijait. Már hozzászokott ehhez is, hisz mióta csak beszélőviszonyban vannak hallgatja a nyafogását. De nem is zavarja. Százszor inkább hallgatja Dongi panaszkodását, mint bárki más mondandóját.
- Nem mindent, de azért a nagyját igen... Amit meg nem, arra majd rákeresek a neten, vagy a könyvtárban... - vonja is meg a vállát. Mert ő mindig ezt csinálja. Ahelyett, hogy a professzoroknál kérdezne rá azokra a részekre, amik nem világosak neki, inkább órákat tölt el a könyvtárban, hátha ott megvilágosodik.
- Uhm, szívesen mennék, de... Nincsenek ilyenkor túl sokan a kávézóban...? - markol is rá a táskája vállpántjára, ahogy egy pillanatra megtorpan, és a cipője orrát kezdi vizsgálni. Mert ő szívesen elmenne vele kávézni, de egész biztos abban, hogy ilyenkor tele lesz az egész kávézó. Vagy ha nem is, akkor is biztos többen lesznek ott, mint amennyit ő el bír viselni. Akkor pedig DongSunnk kell viselnie a következményeket....
Csak a holttestemen keresztül Öltözet
Lim Sian
- Hozzászólások száma :4Age :26Join date :2021. Feb. 10.Ahol élek :Seoul
Re: Everybody deserves a coffee break// Sian & Dongi
Sian & Dong Sun
Mikor odafordulok Sianhoz, akkor nekem is lejön, hogy bizony ő is megbírkózik az anyaggal. Na tessék, van kifogásom, hogy akkor nekem miért nehezebb még annál is. Egyébként tőlem már az is nagy szám, hogy megpróbálok jegyzetelni. Nem szeretek. Illetve sose gondoltam volna, hogy kelleni fog később is majd azon kívül, hogy levizsgázzak. Most azonban örülök, hogy a lány annyiszor megcsinálta ezt helyettem. Mondhatnám, hogy ezért cserébe ma adok neki egy kis szabadidőt, meg leveszek némi terhet a válláról ezzel, de inkább magam miatt csinálom. Elvégre tanítanom kell majd a jövőben, ha mást nem is tudok meg itt, akkor legalább azt, hogyan NE tartsam az óráimat. Ugyanis ez egy katasztrófa. Teljesen elmegy az én kedvem is bármitől. Na jó, azért nem teljesen, de egy élvezhetetlen előadás a legrosszabb. Még mindig jobb, ha csak a tárgy untat, de mondjuk effektíve az oktató jó. Nem akarok ilyen lenni. Emlékeztetnem kell majd magamat, ha egyszer bejutok egy iskolába, hogy én jobb legyek. De azért valamit a gyerekek fejébe is verjek. Nehéz a kettőt egyszerre! Valahol bánom, hogy erre a szakra jöttem, de egyben meg ez volt az egyedüli, ami érdekelt is valamennyire.
Az óra végén persze egyből elkezdek nyafogni Siannak, mert már most fáradt vagyok. – Nem, mert eddig nem sűrűn figyeltem. De bejárni ÉS jegyzetelni már fárasztó. – Gondolom neki könnyebb, hiszen mindig figyel és írja, ami elhangzik, de nekem ez még új. Mondjuk legalább „időben” elkezdtem dolgozni és nem fogom veszni hagyni az egészet. Szeretnék a magam lábára állni majd azért, csak ezért vállaltam be azt hiszem, hogy diplomát szerezzek. Bár az volna a legjobb, ha apa fizetéséből elélhetnék egy jó hosszú ideig, pontosabban addig, míg meg nem halok, de mivel ez kissé lehetetlennek ígérkezik, így muszáj volt másik megoldást találnom.
-Ha mész a könyvtárba szólj! – Bár nem sűrűn járok oda, de kifejezetten kellemes hely arra, hogy írjak. Meg időnként olvassak valamit, ha egyszer képes vagyok magamat rávenni. Illetve sokszor szoktam regényeket és verseket.
Válaszára csak sóhajtok. – Jó, akkor én veszek kávét, aztán keresünk egy eldugott padot… kettő és megisszuk? – És akkor nem kell az emberek közelében lennie és még koffeint is vihet be a szervezetébe. Amúgy is én álltam volna, némi séta pedig nem fog ártani. Meg nincs annyira rossz idő, hogy ne lehessünk kint szerintem. – Ugye tudod, hogyha így folytatod, akkor nekem előbb lesz pasim, mint neked? – kérdezek vissza persze csak viccből. Bár igaz, hogy éppenséggel nekem is lehetne barátom, de itt most a lényeg az volt, hogy meg kéne tanulnia legalább együtt élnie a férfi egyedekkel. Én is itt vagyok aztán sose bántottam még!
Az óra végén persze egyből elkezdek nyafogni Siannak, mert már most fáradt vagyok. – Nem, mert eddig nem sűrűn figyeltem. De bejárni ÉS jegyzetelni már fárasztó. – Gondolom neki könnyebb, hiszen mindig figyel és írja, ami elhangzik, de nekem ez még új. Mondjuk legalább „időben” elkezdtem dolgozni és nem fogom veszni hagyni az egészet. Szeretnék a magam lábára állni majd azért, csak ezért vállaltam be azt hiszem, hogy diplomát szerezzek. Bár az volna a legjobb, ha apa fizetéséből elélhetnék egy jó hosszú ideig, pontosabban addig, míg meg nem halok, de mivel ez kissé lehetetlennek ígérkezik, így muszáj volt másik megoldást találnom.
-Ha mész a könyvtárba szólj! – Bár nem sűrűn járok oda, de kifejezetten kellemes hely arra, hogy írjak. Meg időnként olvassak valamit, ha egyszer képes vagyok magamat rávenni. Illetve sokszor szoktam regényeket és verseket.
Válaszára csak sóhajtok. – Jó, akkor én veszek kávét, aztán keresünk egy eldugott padot… kettő és megisszuk? – És akkor nem kell az emberek közelében lennie és még koffeint is vihet be a szervezetébe. Amúgy is én álltam volna, némi séta pedig nem fog ártani. Meg nincs annyira rossz idő, hogy ne lehessünk kint szerintem. – Ugye tudod, hogyha így folytatod, akkor nekem előbb lesz pasim, mint neked? – kérdezek vissza persze csak viccből. Bár igaz, hogy éppenséggel nekem is lehetne barátom, de itt most a lényeg az volt, hogy meg kéne tanulnia legalább együtt élnie a férfi egyedekkel. Én is itt vagyok aztán sose bántottam még!
⚬ 423 ⚬ RUCI ⚬ Gyere, had ölelgesselek meg ⚬
Kim Dong Sun
- Hozzászólások száma :13Age :26Join date :2021. Feb. 09.Ahol élek :Seoul
Lights of Seoul :: Seoul :: Belváros
1 / 1 oldal
Engedélyek ebben a fórumban:
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
|
|
3>
Pént. Márc. 04, 2022 7:26 pm by Jung Hwayun
» Avatarfoglaló
Csüt. Márc. 03, 2022 12:02 am by Jung Hwayun
» Névfoglaló
Szer. Márc. 02, 2022 11:57 pm by Jung Hwayun
» Jung Hwayun
Szer. Márc. 02, 2022 10:01 pm by Jeason Jensen
» Elkészültem!
Szer. Márc. 02, 2022 7:32 pm by Jung Hwayun
» Wang Sarah
Vas. Okt. 10, 2021 10:03 pm by Wang Sarah
» Choi Sung-Hyun
Vas. Okt. 03, 2021 10:55 pm by Kim Eun Bi
» Fujisaki Hana
Vas. Okt. 03, 2021 9:40 pm by Kim Eun Bi
» Kim Eun Bi
Hétf. Szept. 20, 2021 7:17 pm by Kim Eun Bi