Lee Ro Na
1 / 1 oldal • Megosztás
Lee Ro Na
Lee Ro Na
Ilyennek látják a külsőmet
"Lee Yeon Dae vagyok, 46 éves. Amerikában élek, mert a családom még a háború idején menekült el a hazánkból, és telepedett le. Folyékonyan beszélem az angol nyelvet, de soha nem jelentett problémát a megtanulása. Pont azért nem, mert már itt születtem. 20 éves voltam, amikor feleségül vettem életem párját. Jelenleg ketten élünk az Államokban ugyanis a két gyönyörű kislányom már kirepült a családi fészekből.
Habár viszonylag nagy a korkülönbség Ro Na és Ro Sie között, ha jól vettem észre ez nekik sosem jelentett problémát. Szerencsés vagyok, amiért a helyes lánykákból két ennyire szép, érett felnőtt nő lett, még ha az egyiknél időbe is telt a mostani állapot elérése.
Lee Ro Na a nagyobbik gyermekem, 26 éves, aki jelenleg egy divatlap főszerkesztője. Annak ellenére, hogy nem túl magas lány, sokáig elismert modellként dolgozott. Csupán 161 centi és 46 kiló, de ennek ellenére is alkalmazták a szakmában, mert a centik stimmeltek nála. Eleinte elleneztem a karrierjét, hiszen ez nem egy életpálya, nem lesz mindig fiatal, a duvat meg egyenlő egy gyárral. Nem aksrtam, hogy félredobják később egy fiatakabbért, aki nem akar gyereket szülni, hánytatja magát, és nem utolsó sorban egy ormótlan, magas vékony vapami. Nem akartam végignézni, ahogyan a kislányom helyére lép valaki, akinek feleannyira nem jók az adottságai, mint neki.
Ettől függetlenül mindig büszke voltam arra, amit elért, és boldog vagyok, amiért ennyi mindent magáénak. A múlt hónapban, amikor hazajött hozzánk, egészen meglepődtem azon, hogy mennyire hasonlít Ro Siera. Ugyanaz az ovális arc, ugyanazok a nagy sötét szemek, és ugyanúgy ragyog az arca minden alkalommal, amikor mosolyog. A stílusuk az, ami talán egy picit különbözik, mivel Ro Na mostanában állandóan makulátlan. Tűsarkú cipőt hord a vállalatnál, vagy ha nem az van rajta, akkor is elegáns balerinacipőket és lapos talpú, zárt darabokat. A haja nagyon hosszú, mindig más színekben pompázik, és általában lágy hullámokban omlik le egészen a derekáig. Munkába nadrágkosztümöket visel ha jól tudom csakis kizárólag a karcsúsított fajtából (ő mondja mindig), ha meg kell jelennie valahol, akkor mindig előkerülnek az elegáns testhez simuló ruhái. A hétköznapokban is igyekszik divatosan öltözködni, de próbál kényelmesebb darabokat válogatni, amikben tud rohangálni, bevásárolni, és hasonló dolgokat csinálni.
Ha bulizni kell (mert azt még nem sikerült kinőnie), akkor mindig olyan összeállítást hoz össze, aminek láttán csak egy hajszál választ el az instant szívrohamtól. Ezeket a göncöket általában jól elzárja, hogy ne tudjam kidobni őket.
Sminkelni szolidan szokott, igazából én csak annyit veszek észre belőle, hogy más színű a szája, és tiszta csillám a szeme.
Otthon sosem volt túl dekoratív, általában mackónadrágot viselt az én régi pólóim egyikével kombinálva, de a legjobb talán mégis a feje tetejére csapott, állandóan himbálózott... Mindezt megkoronázta az orrán viselt szemüveg. Sokat szekáltuk szegeny lányt, hogy ilyenkor teljesenckifordul önmagából és úgy néz ki, mint egy harmincas nő, akinek csak a macskái maradtak, de igazából aranyosnak tartom a "rusnya" oldalát is."
Ilyennek tartanak
"Mint azt korábban is említettem, a két lányom gyönyörű. Namármost, ezzel az egyik tökéletesen tisztában van, a másik viszont figyelmen kívül hagyja a tényt. Kitaláljátok, hogy melyik Ro Na? Három másodpercetek van. Egy. Kettő. Három! Pontosan. Az öntudatosabb. Ez már megadja a jellemének az alapjait, hiszen pofátlanul magabiztos és ismeri értékeit és hibáit egyaránt.
Alapvetően nincs vele baj, hiszen nem dörgöli mások orra alá az eredményeit, nem önigazol. Úgy gondolja, hogy neki nem kell bizonygatnia a szakértelmét senki felé.
Elsőre talán ridegnek és távolságtartónak tűnhet, de valójában kedves lány. Egyszerűen csak szereti felmérni az embereket és eldönteni, hogy milyen bánásmódot érdemelnek. Nem ítelkezik, de megköveteli másoktól, hogy tiszteljék. Ha ez felé nem működik, ő is megmutatja, hogy mennyire fel van vágva a nyelve
Karrierista nő, az életében nincs helye gyereknek vagy párkapcsolatnak, viszont szereti próbálgatni a határait. Imád flörtölni és incselkedni férfiakkal, de soha nem ugrana bele komoly kapcsolatba, amit egy picit bánok is.
Egyetlen dolog nem változott vele kapcsolatban. A mérhetetlenül nagy kalandvágya és a kíváncsisága, nyit a világ felé. Képes bármit megcsodálni, mindent lefényképez, ami tetszik neki, makd beteszi egy albumba. Rengeteg fotóalbuma van. Irigylem érte, amiért annyi szép helyen járt és élt. Szerettem képeslapokat kapni tőle, és szerettem, amikor végül hazartért. Ro Na az a fajta lány, aki sosem e-mailt ír, mindig inkább levelet, szuveníreket, és apróságokat küldött haza. Imádja az emlékeket örző tárgyakat, minden kis régi vacakhoz ragaszkodik. Ilyen például a nagyapjától kapott kis karikagyűrű, amit máig a nyakában hord egy kis ezüstláncon.
Habár állandóan hangoztatja, hogy neki nem lesz családja, én tudom róla, hogy jó anya lenne. Mindig gondoskodott a húgáról, a gyerekeket pedig imádja.
Tinédzser korában elég nehezen bírtunk vele. Okos lány volt, de sosem akart tanulni, inkább partizott a barátaival, és hülyeségeket csinált. Őszintén nem akarok belegondolni abba, hogy mikről nem tudok. Sosem voltam képes arra, hogy komolyan megbüntessem inkább csak azon gondolkoztam, hogy vajon mit rontottam el, de aztan végül kinőtte a lázadását és megtanult felelősséget vállalni a tetteiért. Sosem haragudtam rá komolyan, mert a kis hercegnőmről van szó. Az anyja inkább elkapta a grabancát, aminek hála a ház hetekig az "én lányomból nem lesz kurva" mondattól viszhangzott. Lényegében végül ezért indult el világot látni. Egyszerűen megunta azt, hogy utat akarnak mutatni neki, ő pedig fiatal volt, tapasztalatlan, és makacs. Be akarta bizonyítani, hogy meg tud állni a lábán, és nincs szüksége ránk. Nem mondom, hogy ez 100%-ig sikerült neki, mert amikor megszorult kérnie sem kellett, segítettem rajta. Most viszont úgy érzem, hogy talán egy kicsit erre volt szüksége, hogy megnyugodhasson az utolsó itthon töltött éve után."
Hasznos információk
Státusz:normál karakter |
Becenév: Ro Na, Ronnie |
Születési hely és idő: Los Angeles 1992. Január 15. |
Play by: Jessica Jung |
Csoport: Városlakók |
Foglalkozás:Divatlap főszerkesztő, modell, óraadó tanár |
Családi állapot: egyedülálló |
Iskolai végzettség: Diploma (kommunikáció és médiatudomány szak) (illetve tanul még jelenleg divattervezést, és műkörömépítést) |
Életem egyik darabkája
"Ki ez a nő?" "Miért néz ki úgy, mint aki citromba harapott?" "Nem tudom, de ijesztő..." "Aigoo, mennyire gyönyörű" "Irigy vagyok, amiért ilyen magabiztos."
Csak akkor mosolyodtam el végül, amikor beléptem az dékán irodájába. Annyira aranyosan elhitték, hogy egy szót sem hallottam az egészből... Nem akartam összetörni a lelki világukat. Akaratlanul is elgondolkoztam azon, hogy kik lehetnek majd a tanítványaim. Talán egy majd pont közülük való lesz? Bár az arcukra nem emlékszem, mert csak egy elmosódott tömeget láttam belőlük, tutira fel fogom ismerni mindannyiukat. Aki ijesztőnek titulált, az minden bizonnyal zavarban lesz, ha újra megpillant.
Furcsa, hogy mennyire nem akarok az engem körülvevő emberekkel foglalkozni, mégis olyan hivatást választottam magamnak, ami ezt nem engedi meg. Az egyik munkámmal embereket szolgálok ki, az ő agyukkal gondolkozva kell kitalálnom, hogy mégis mi a fenének örülnének. Hogy nézzen ki a lap, milyen hírességekről olvasnának, mi legyen a havi koncepció, milyen modelleket kerítsek. A másik munkám szerint kezdő újságírást oktatok gyakorlatban. Valószínűleg sok gyakornok jön majd a szereksztoséghez, akikből talán a leendő beosztottjaim kerülnek majd ki.
Ahogy felpillantottam a kollégáimra, elég sokféle embert találtam közöttük. Egy talpig lilába öltözött, középkorú nő méregetett nem éppen kedvesen. Az arcára volt írva, hogy lenéz. Minden bizonnyal azért, mert nem rendelkezem tanítói diplomával, de mivel tehetségesnek ítélt meg a dékán, alkalmazott óraadónak. A tipikus hat diplomás nő, aki a padlizsánszín ruháival ordítja világgá, hogy mennyire silány szexuális élettel rendelkezik, és irigyli a másikét. Szinte láttam ahogyan tekeregnek a fejében a fogaskerekek arról, hogy hány pasinak tárhattam szét a lábam azért, hogy itt kössek ki. Mindez engem nem megfutamodásra késztetett, inkább jobban kihúztam a derekam, és felszegett állal, keményen álltam a vizslató pillantását. Némi motyogást itt is el tudtam csípni a külsőmmel kapcsolatosan, amik jóval szélesebb skálán mozogtak, mint a diákok gondolatai. Éreztem, ahogyan a fiatal tanárok lyukat akarnak fúrni belém a tekintetükkel, vagy legalábbis hirtelen röntgen szemekkel kezdtek el rendelkezni, mert majdnem mindegyikük már csupaszra vetkőztetett a tekintetével. Próbálták leplezni, de éreztem, ahogyan néznek. Pici tűszúrásokra emlékeztető bizsergést futott végig a fenekemen, a melleimen és a combomon. Hűvösen elmosolyodva fordultam vegül az egyetlen férfihoz, akinek az arcáról semmit sem tudtam leolvasni. Azt hiszem ő volt a legszimtapikusabb.
- Lee Ro Na vagyok - mosolyodtam el végül barátságosan, de nem mentem közelebb hozzájuk, az ajtóban állva folytattam az üdvözlést - Bár a legtöbbükkel úgysem fogok találkozni, mivel nekem ez csak másodállás lesz. Azért örvendek a szerencsének.
Nem tehetek róla, hogy az utolsó szót ennyire gúnyosan hangsúlyoztam. Nagyon menni akartam már, az egész közeg felháborított.
- Bizalommal fogok Önökhöz fordulni, ha segítségre lesz szükségem, bármivel kapcsolatban. Woo Baek Hyeon tanár úr itt van? - járattam körbe rajtuk a tekintetem, de azonnali reakció nem érkezett. Pár másodperccel később az érzelemmentes arcú férfi bólintott. Én is hasonlóképpen cselekedtem.
- Remek. Ha megkérhetem, fáradjon ki velem öt percre. Szeretnék pár dolgot megvitatni négyszemközt - mondtam neki, aztán mindenki felé meghajoltam még egyszer és elhagytam a termet. Nem kérés volt a dolog. Parancs. Pár másodperccel később pedig meg is jelent a férfi mögötten, aki a sarkaim ellenére is jóval magasabb volt nálam, de ez még nem jelentette azt, hogy meghunyászkodok előtte.
- Szerintem Ön nem az a fajta, aki szívesen pesztrálna másokat - jelentettem ki, miközben végignéztem rajta, egy minimális hibát keresve az öltözékén, de túlságosan makulátlannak tűnt rajta minden. Rideg, de stílusos. Összességében tetszett.
- Én meg nem szeretem, ha pesztrálnak és beleszólnak abba, hogy mit hogyan csináljak. - összefontam a karjaimat a mellkasom előtt - Mivel ma még hivatalosan nem dolgozom, holnap szeretném Önnel elkölteni az ebédem és megbeszélni a részleteket. Van egy ajánlatom, ami azt hiszem mind a kettőnknek megfelelő lenne. Nem érdekel, ha szül a felesége, vagy ha a kiskutyáját dokihoz kell vinnie. Fél egykor találkozunk a büfénél. Ha nem lesz ott, akkor többet nem támaszkodom magára. Nekem bajom nem lehet belőle. És ha most megbocsát...
Meg sem vártam a választ, ahogyam faképnél hagytam. Pontosan tudom, hogy az ilyen leszarom férfiakkal felesleges szórakoznj, kész tények elé kell állítani őket, aztán lelépni.
- Lee Ro Sie! - kiáltottam a telefonba, miközben az egyik kezemben tartottam a szendvicseket, a másikban pedig a két kávét egyensúlyoztam - Melyik a te kolesz szobád? Egy barátnőm ott aludna, mert nincs hova mennie. Csak egy éjszaka.
Persze barátnő... Csak nem dörgölöm az orra alá, hogy megjelentem. Hallottam apától, hogy ez a rossz gyerek fogta magát és elindult otthonról egy srác miatt. Nem tudom mikor kezdett el ennyire hasonlítani rám. Miután elveszítettem a szerelmem, és a gyerekünket is, 19 évesen kaptam a nyakamba a világot, hogy mindent láthassak, amit ő is akart látni. Két év múlva el tudtam vinni a sírjukhoz a fényképeket, amiket készítettem. Azóta nem voltam a temetőben, mert nem tudtam visszamenni.
- Miért nálam alszik a te barátnőd? Egyáltalán miért van itt barátnőd? A legutolsó jelentkezésed alapján most Ausztráliában kéne lenned.
- Leveleztem vele, anno egy közös fotózásunk során ismerkedtünk meg. Naaa, ne legyél szívtelen, csak egy éjszakáról van szó.
- Mikor jönne? Nem vagyok most a koliban, és nálam van a kulcs.
- Öt pec múlva legyél ott. Küldd sms-ben a szobaszámot. - gyorsan rávágtam a telefont, még mielőtt ellenkezhetett volna, majd amikor megkaptam tőle az üzenetet, vigyorogva kezdtem el rángatni a dugig tömött bőröndjeimet a lépcsőn felfelé, ami nem volt könnyű feladat tekintve, hogy mind a kettő hatalmas volt telepakolva, plusz a vállamon még a sporttáskám is át volt vetve. Nagyjából a tizedik lépcsőfoknál sikerült megbotlanom, és már hunytam le a szemem, mert éreztem, hogy nem fogok felérni a szobába. Ezerféleképpen képzeltem el azt, ahogyan lassan lepattogok a lépcsőn, és jobb esetben megúszom egy lila folttal a seggemen, rosszabban odaverem a fejem, és nem kelek fel többet. Egy pillanatig magam elott láttam Eric arcát, ahogy mosolyogva csóválja a fejét. Utána akartam nyúlni, és egy pillanatig azt éreztem, hogy bármi történik, nem fogok egyedül maradni.
"Szeretlek, de még nincs itt az ideje" - nem tudom, hogy mindezt a pánik generálta, vagy tényleg ott volt velem, de egy pillanattal később a derekamra simuló erős kar ölelte körbe a derekam, én pedig nem a földre puffantam, hanem egy masszív mellkasnak ütközött a hátam.
- Nahát, Tanárnő - hallottam a hangján, hogy mosolyog - Önnek ez a stílusa? Mindenkit lógni hagy a levegőben, eléri amit akar, aztán az első akadálynál felfordul? Adja ide azokat.
Kikapta a kezeimből a bőröndöket, magára akasztotta a sporttáskámat, aztán elindult felfelé, de én teljesen lesokkolódva álltam és bámultam rá.
- Nem jön? Akkor bizony nehéz lesz bejutnia a kollégiumba, ugyanis nem mehet fel csak úgy akárki. Segítek Önnek, de jön nekem egyel.
Vendég
Re: Lee Ro Na
Gratulálunk, elfogadva!
Kedves Ro Na!
Hol is kezdjem, hol is kezdjem? Talán először a köszönéssel kellene, szóval üdv nálunk te szépség. Igen, bizony, az vagy *-* A képek, amiket beraktál kicsit megtévesztőek, inkább egy aranyos nőre számítottam azok alapján, nem egy erős, határozott, magabiztosra, de erre majd később kitérek. Tehátagifeknagyontetszenekésahwww. *-* Jobbakat nem is találhattál volna.
A leírásokat felvont szemöldökkel olvastam, ahogy apukád szavait képzelhettem magam elé. Mint feljebb említettem a beillesztett képek alapján teljesen másmilyennek képzeltek el, mind jellemileg, mind kinézetileg. Kissé magasabbnak, kevésbé határozottnak, de gyönyörűnek, ezt muszáj megemlítenem. Tetszik, ahogy apukád ilyen „felvilágosult” hála neked, mindent megjegyzett a szoknyáktól, a cipőkig. És tudom, hogy említetted, meg a névből is következtethettem volna, azonban a jellemnél jöttem rá, kinek a tesója vagy. Nézd el nekem, ismersz, és este van. XD Szóval örülök, hogy megjött a testvére. És itt térnék vissza a jellemre, miszerint a képek félrevetőek voltak. Teljesen másra számítottam, egy aranyosabb, visszahúzódóbb, nem túl magabiztos nőre, holott az ellentéte vagy, ami nagyon tetszik, tudod, mit akarsz, és a szüleid is büszkék lehetnek rád, abban az esetben is, ha nem lesz a te részedről unokájuk. Vagy még változhat a meglátásod?
És most jön az ET része, amire kitérek, mert húúú, meg haaa, meg minden. :O És ezt most értelmesebb mondatokba is megpróbálom megfogalmazni, hátha sikerül. *nagy levegő* Teljesen igazoltad a személyiségedet, tökéletes vagy, csodás, szia. .-. *elbújik, mert ennél értelmesebben nem megy neki* Jó, nem hagylak itt… Imádom, ahogy a helyzeteket kezeled mind a férfiakkal, mind a testvéreddel. Nagyon tetszik a stílusod, hogy nem hagyod magad eltéríteni, valamint a határozottságod. Egyfajta példakép is lehetnél néhány személynek, például nekem is. közben kiderült egy nagyon szomorú eset is az életedből, ami szívszorító, és nagyon sajnálom a történeket. Remélem, azért sikerül túllendülnöd rajta, esetleg a jövőben családot alapítanod.
Viszont nem tartalak fel a béna elfogadómmal, foglald le a csodás arcodat, és szaladj mindenkihez, aki vár, és jó játékokat kívánok <3
1 / 1 oldal
Engedélyek ebben a fórumban:
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
|
|
Pént. Márc. 04, 2022 7:26 pm by Jung Hwayun
» Avatarfoglaló
Csüt. Márc. 03, 2022 12:02 am by Jung Hwayun
» Névfoglaló
Szer. Márc. 02, 2022 11:57 pm by Jung Hwayun
» Jung Hwayun
Szer. Márc. 02, 2022 10:01 pm by Jeason Jensen
» Elkészültem!
Szer. Márc. 02, 2022 7:32 pm by Jung Hwayun
» Wang Sarah
Vas. Okt. 10, 2021 10:03 pm by Wang Sarah
» Choi Sung-Hyun
Vas. Okt. 03, 2021 10:55 pm by Kim Eun Bi
» Fujisaki Hana
Vas. Okt. 03, 2021 9:40 pm by Kim Eun Bi
» Kim Eun Bi
Hétf. Szept. 20, 2021 7:17 pm by Kim Eun Bi