Lee Jae Hwan
1 / 1 oldal • Megosztás
Lee Jae Hwan
Lee Jae Hwan
Ilyennek látják a külsőmet
• Magasság: 178 cm
• Testsúly: 68 kg
• Hajszín: Barna
• Szemszín: Barna
•Öltözködés: Az esetek többségében a kényelmes, laza darabokat részesíti előnyben, stílusából adódóan azok is "minél nagyobbak, annál jobbak". Soha nem követi az adott trendeket, nem érdekli ha a kockás a divat vagy éppen a csíkos, azt veszi fel amit jónak és kényelmesnek vél. Első körben farmernadrágok, tornacipők, sportcipők, "deszkás cipők", különböző színű és méretű pólók, trikók és nagyobb méretű mackófelsők találhatók meg a szekrényében. Sűrűn húz baseball vagy más-más anyagból készült sapkát a fejére, sokan ujjal mutogatnak rá, hogy minden bizonnyal a zsíros haját rejtegeti, de alapjáraton a stílusából fakad a sapkák rendszeres viselete. Nem veti meg az ékszereket se, főként piercingeket, nyakláncokat, fülbevalókat hord.
Stílusában is megmutatkozik a zenei irányultsága.
• Egyéb ismertetőjegyek: Markáns, ázsiai szemmel "nem túl szép", mégis szemrevaló arc kemény, határozott vonásokkal. Kissé csálé, elálló fogak, de jelen állás szerint nem ülne fogorvosi székbe, hogy megcsinálják tekintettel arra, hogy a fogai tökéletesen épek, csupán esztétikai hibának számít az a néhány kis görbület.
Ilyennek tartanak
• Felelősségtudatos, korához képest koravén, nyílt és becsületes.
• Szabadságkedvelő, utálja ha megkötik a kezét.
• Humánus és segítőkész
•Kapcsolatigényes, egyenesen rosszul van a gondolattól, ha egyedül kell lennie. Szüksége van arra, hogy mindig legyen mellette valaki akivel foglalkozhat, akiről gondoskodhat.
• Jobban szeret adni mint kapni, úgy van vele, hogy neki mindene megvan amire szüksége van, a többit pedig csak maga tudja megteremteni.
• Talán befolyásolhatónak és gyenge akaratúnak tűnhet amiért képes bárkinek segíteni, első szóra ugrani sőt, mások helyett is előszeretettel viszi el a balhét aminek végkimenetele mindig rajta csattan.
• Nehezen hoz döntést, erős elhatározásra és tervezésre van szüksége ahhoz, hogy valami mellett letegye a voksát. Hajlamos sokáig szöszölni vele, több szempontból is megközelíteni az adott témát csak, hogy a legmegfelelőbb döntést tudja meghozni.
• Ennek ellenére mégis igazi vezető hajlamú. Ő az, aki képes jó irányba dönteni a mérleget, elülteti a felhalmozódott problémákat és irányba állítja az eltévedt személyeket.
• Hibái esetén vállalja a felelősséget.
• Némi szarkazmussal és nagyszájúsággal tereli a témát, vagy próbálja csitítani a rémes légkört és hangulatot.
• Szabadszájú, hajlamos túl sokat káromkodni.
• Olykor durva és kiszámíthatatlan, hirtelen robban. Ilyenkor nehezen csitítható.
• 16 éves kora óta viseli gondját az alzheimer-kórban szenvedő nagyapjának. Rengeteget tett már kockára már miatta.
• Édesapja elhunyt, édesanyja magára hagyta.
• Van egy 17 éves kishúga, akivel egyelőre a lányka vérmérséklete miatt nem túl rózsás a kapcsolata. Amit kér tőle vagy mond neki, általában süket fülekre talál így kétszeri kérést követően inkább megcsinálja helyette.
• 5 hónapja tagja a JYP gyakornokainak.
• Egyelőre nem szerepel a tervei között, hogy csapatban debütáljon. Inkább lenne szabadúszó, szólista.
• Dobol, gitározik és zongorázik.
• 5 éve veszítette el legjobb barátját és ezzel együtt a szerelmét.
Hasznos információk
Státusz: Normál karakter |
Becenév: Jae Hwan, Hwannie, JJ |
Születési hely és idő: Seoul, 1996. Október 10. |
Play by: Kim Ji Won(Bobby) |
Csoport: Egyetemista |
Iskola neve: SNU |
Lakhatóság: Otthon |
Szak vagy irányultság: Anglisztika |
Évfolyam: 3. félév |
Életem egyik darabkája
Minek után magamban puffogva és morogva túlteszem magam az első sokkon, hogy való igaz szart se látok és minden bizonnyal nem is fogok egy jó ideig, néhány apró kis lépésre, néhány töredezett, súlyosnak tűnő mozdulatra még futja tőlem az ismeretlen anyagú fal mentén - talán nyirkos téglafal lehet - de aztán akárha szellemet látnék, szinte érzem, hogy nyakig lesápadva veszítem színemet. Teljes pánikban, mozdulásra képtelenül, szoborrá dermedve kerekednek el az amúgy normális esetben arra képtelen szemeim.
Egy nem túl nagy, de annál fényesebb arc nyúlik ki előttem a falból farkasszemet nézve velem, és mintha ez lenne az egyetlen fényforrás az egész helyiségben, teljes pánikban fordulok sarkon, hogy a magam mögött remélt és gondolt másik falat vegyem célba, menekülés célzattal. Mert hinni a hihetetlenben, miszerint ott találni fogok egy ajtót, még mindig jobb annál, mint a továbbiakban is itt tartózkodni és azon gondolkozni, hogy mi jöhet még?
Az arc a távolodásom ellenére folyamatosan követ, mintha csak szűkülne a tér körülöttem, - remélem azért összepréselni nem akarnak - s minél közelebb ér, annál inkább válik nyilvánvalóvá, hogy a vonásai furcsán ismerőssé válnak minden egyes megtett méterét követően. Ez a kellemetlen felismerés okozta libabőr kezdi el szépen lassan felállítani az apró kis szőrszálakat nem csupán a karomon, de a testem legjelentősebb részein is, ami tetézi a tényt, hogy bár ismerős, mégis képtelen vagyok beazonosítani őt... talán addig jó.
Mázsás súlyú lábakkal, pont mintha egy-egy malomkövet kötöttek volna a bokáimhoz vonszolom magam menetirányba, de kénytelen vagyok beletörődni abba a keserves ténybe, hogy a törekvéseim egyenlők a nullával, mert ugyan tudom, hogy haladok és minden létező izmomat megfeszítve, minden apró idegvégződésemet dolgoztatva tudom le az előttem álló métereket, eredményében teljesen változatlan a helyzet. Csak egyhelyben rohanok míg fut mellettem a fekete táj és nyomomban megállíthatatlanul liheg a fényes, lidérces arc.
Pont olyan ez, mint azok a rémálmok, amiknek azt hisszük, soha és semmi nem vethet véget, ami megijeszt bennünket, hűs verejtékkel fedi az egész testünket és nem ereszt... fogva tart, hiszen az agyunk nem kapcsol. Nem akarja felfogni, hogy fel kellene ébredni, nincs meg az a fázis, ami jelezné, a folytatás komoly károsodást okozhat. Emiatt csak vergődünk a takarónk átnedvesedett anyagába csavarodva. Talán ezt hívják lidércnyomásnak és ez az a hatalom, ami még egy felnőttel is megérteti és elfogadtatja a gyerekek félelmét az alvást illetően. Mert ez az, ami miatt nem mernek szerencsétlenek elaludni, ez az ami miatt nem akarnak egyedül aludni. És ahogy az ő, úgy mi esetünkben is, álmainkban mindig olyan dolgok elevenednek meg, amitől a legjobban félünk. Az elménk játszadozik velünk nem is foglalkozva a határaival... innen a paranoia, a félelem még úgy is, ha ébredésünket követő néhány órában el is felejtjük a történteket. De van az a pont, amit nem vagyunk képesek legyőzni, de végképp nem elfelejteni.
A gond pedig az, hogy egyszer rá kell ébrednünk, hogy nem minden esetben álom az, amit annak gondolunk... néhány újabb megtett métert követően hányingerrel és vad szédüléssel küzdve verem magam földhöz. Ujjaim a porba markolnak, homok kerül a körmeim alá, a pici barázdákba az ujjbegyeimen, de mit sem érdekel a kellemetlen érzés, mikor az agyamat szétszakítani igyekszik a bizonytalanság és az ismeretlen érzés kénes átka. Apró remegések futnak végig az egész testemen, öklendezés undorító hangja és valami furcsa, édes íz émelyítő egyvelege kábít el egyre jobban, míg csak és kizárólag azzal vagyok elfoglalva, hogy az ismerős hangokat próbáljam beazonosítani, minek után szépen lassan beúsznak a hallótávolságomon belülre. Nevetgélés, fitymáló megjegyzések, vad kurjantások, rosszalló viháncolások... én pedig nem látok a tulajdonosuk arcából semmit, csupán egy meglett férfi tenyerének nagyságát idéző világos, arcnélküli fejeket. Képtelen vagyok összetenni és értelmezni a történteket, az agyamat mintha kisütötték volna, értelmes gondolatok tökéletes hiányában fürkészem a színesnek és furcsán homogén állagúnak ható talajt magam előtt.
"- Jó lesz, higgy nekem! Elfogsz feledni néhány órára mindent, ami eddig kellemetlenséget okozott. Végre jól fogod érezni magad... csak egy egészen kevéske kell belőle. "- kántálja a fejemben egy korábban hallott hang, én bohó pedig hittem neki, mert hinni akartam. Gondoltam, miért ne? Gondoltam rám fér egy kis szórakozás, az, hogy elfeledjek rövid időre mindent és csak én legyek... viszont nem erre gondoltam. Nem is sejtettem, hogy az a fehér porocska ilyen mértékű kellemetlenséget fog okozni. Nem számítottam hallucinációra, se semmi olyanra, ami ilyen mértékű félelmet képes elültetni a tudatom mélyén. Soha nem voltam paranoiás, nem küzdöttem ilyen és ehhez hasonló problémákkal. Hát azt hiszem, hogy most sikerül bepótolnom minden eddigi évem hülyeségmentes pillanatát. Duplán is!
- Nézzétek a nyomorultat... hogy menekült az előbb!
- Szűköl mint egy kutya. Mi van barátocskám, de nagy volt korábban a szád, most meg nézd meg - erős kéz markolja meg az államat ezzel érve el, hogy az arca irányába pillantsak, mely mintha egy horrorfilmből szalasztott, arc nélküli jószág volna, úgy hozza rám a frászt - mit látsz mi? Mintha szellem lebegne előtted. Nem kell izgulni, már csak néhány óra és vége, holnapra emlékezni se fogsz rá. Csak nehogy idő előtt megőrülj.
A korábban érzett édeskés illat újra és újra felerősödik. Hol a torkomban érzem, hol az orromban, de annyit biztosan tudok, hogy elmém egy jókora katyvasz lett tőle, ami miatt most mindent extrán színesnek, ijesztőnek és idegennek látok, a furcsa hanghatásokról már nem is beszélve.
- Na élvezd még egy kicsit - taszít rajtam egyet, s oldalamra fordulva mint egy büdösbogár, próbálom magam négykézlábra küzdeni teljesen eredménytelenül a vadul reszkető tagjaim miatt.
- Nem kellene inkább kórházba vinni? Első alkalom volt neki és tényleg többet kapott, mint...
- Elhallgass! Más faszsága miatt nem fogok smúzolni a zsarukkal...
És így múlik el ki tudja, hogy mennyi idő, mire némi értelmet sikerül megcsillogtatni az agyamban. És egy kis idő, mire a színek, az ijesztő arcok visszahúzódnak a helyükre. De nem elég idő ahhoz, hogy feltudjak állni és cseppet se elég, hogy bármit tudjak kezdeni magammal a vad remegés mellett. Csupán egy valami biztos... félek.
Mert...
..." A drog nem a világot változtatja meg hanem ahogy látod és hallod azt."
... én pedig nem akarom így látni többet.
Vendég
Re: Lee Jae Hwan
Gratulálunk, elfogadva!
Kedves JaeHwan!
Üdvözöllek itt közöttünk! Nagyon erős stílust képviselő archoz örömmel láttam, hogy teljesen passzoló jellem, illetve külső leírás került, amiben talán a legjobb az volt, hogy pozitív és negatív tulajdonságokkal egyaránt összességében egy szép személy rajzolódott ki. Pont megtaláltad a tömörség és a hosszanti kifejtés közötti aranyközéputat.
Az előtörténet már az első sorok után érződött, hogy részletekben gazdag, izgalmas és gyors cselekmény-lefutású lesz, s később rájöttem, hogy bizony nem tévedtem. Tetszett, ahogy fokozatosan közeledtél a valósághoz, így a kezdeti homályos szituációt követően folyamatosan tisztult a kép, ám közben állandóan maradtak kérdéseim, melyekre az utolsó bekezdésekben adtad csak meg a választ és varrtál végül el minden szálat. Mindennek pedig az a legfőbb eredménye, hogy az ET adott részein tényleg hittem a szavaknak: komolyan elhittem, hogy fut valaki elől, majd csak álmodja az egészet, ezzel megmagyarázva a homályos képeket, de végül kiderült minden és én is rájöttem a karakterrel együtt, hogy tudatmódosító szer alatt áll Jae Hwan.
Úgyhogy engedd meg, hogy gratuláljak, folyamatosan tudtad befolyásod alatt tartani az olvasót és megtartani az izgatottságát, ahogy belemerül(tem) a karaktered érzéseibe, mely tán annak is köszönhető, hogy egyébként könnyen olvashatóan írsz, ügyesen bánsz a szavakkal.
Nem is tartanálak fel. Kérlek foglald le magadnak Bobbyt, aztán már mehet is a játék.
1 / 1 oldal
Engedélyek ebben a fórumban:
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
|
|
Pént. Márc. 04, 2022 7:26 pm by Jung Hwayun
» Avatarfoglaló
Csüt. Márc. 03, 2022 12:02 am by Jung Hwayun
» Névfoglaló
Szer. Márc. 02, 2022 11:57 pm by Jung Hwayun
» Jung Hwayun
Szer. Márc. 02, 2022 10:01 pm by Jeason Jensen
» Elkészültem!
Szer. Márc. 02, 2022 7:32 pm by Jung Hwayun
» Wang Sarah
Vas. Okt. 10, 2021 10:03 pm by Wang Sarah
» Choi Sung-Hyun
Vas. Okt. 03, 2021 10:55 pm by Kim Eun Bi
» Fujisaki Hana
Vas. Okt. 03, 2021 9:40 pm by Kim Eun Bi
» Kim Eun Bi
Hétf. Szept. 20, 2021 7:17 pm by Kim Eun Bi