Jeremy Hwan
1 / 1 oldal • Megosztás
Jeremy Hwan
Jeremy Bureau (Hwan)
Ilyennek látják a külsőmet
Magasságom 189 centiméter, ami mellett 76 kilogrammot nyomok, testalkatom szálkás, de ruhában nem tűnök kifejezetten egy Nubret-nek, bár valószínűleg ruha nélkül sem vagyok az az izomkolosszus. Stílusom praktikus és elegáns, bár ezt újabban próbálom levetkőzni magamról. Ruháim nagy része drága és márkás, de sosem a tolakodó módon, ami pedig túl sok lenne az új életemhez azt nemes egyszerűséggel elajándékozom vagy kidobom. Arcomat többnyire harmonikusnak, kellemesnek mondják, jelen esetemben vegyüléshez a lehető legmegfelelőbb, hiszen itt egyáltalán nem vagyok egzotikus. Hajam többnyire sötétbarna, bár egy furcsa pillanatomban volt már szürke, majd később egészen szőke is. A legjellemzőbb dolognak magamon a kényszeresen egyenes tartásomat gondolom, amivel apám annyi éven át nyaggatott.
Ilyennek tartanak
Nem vagyok igazán érdekes ember, személyiségem tetemes részét a neveltetésem és az abból fakadó szabályok,félelmek, kényszerek határozzák meg. Nem vagyok hangos, nem káromkodom, arcomon mindig egy kellemesen semleges arckifejezés terül el, emellett mosolyaim is némileg kimértek...voltak, mivel változom, Szöul bátrabbá tett ugyan, de még mindig kicsit tartok az új emberektől. Legnagyobb gyengeségem ez, illetve, hogy mivel nagyon sok mindent nem sikerült megélnem korábban, hajlamos vagyok egyfajta naivitással tekinteni a világra. A kulturális sokk még működik bennem, de már kezd megmutatkozni, hogy érdeklődő vagyok, igazából bármi képes lekötni, de legjobban a tőlem eltérő gondolkodású emberek érdekelnek. Gyakran nem szólok semmit, csak megfigyelek, hogy aztán valami igazán letaglózót jegyezhessek meg az "alanyomról". Eleinte visszahúzódónak tűnök, de ha végre valahára biztonságban érzem magam elég gyorsan képes vagyok megkedveltetni magam másokkal és barátokat szerezni, mivel furcsa ártatlanságom és az Európa adta világképem. Érdekességem abban nyilvánul meg, hogy rendkívül hosszan tudok beszélgetni anélkül, hogy túlságosan fontos információkat osztanék meg magamról.Hasznos információk
Státusz: normál karakter |
Becenév:Remy, Jerry |
Születési hely és idő:Franciaország, Párizs, 1996 május 1. |
Play by:Kim Jongin |
Csoport: egyetemista |
Iskola neve: SNU |
Lakhatóság: Albérlet |
Szak vagy irányultság: pszichológia |
Évfolyam: első év |
Életem egyik darabkája
-Anya! Valóban nem érkeztem meg, de ennek az az oka, hogy el sem indultam.
-Akkor mégis itthon maradsz, jó tudni, úgysem támogattam, hogy Avignonban tanulj, ha egyszer a Sorbonne-ra is mehetnél.
-Nem maradok itthon, nem is vagyok itthon.
-Jeremy...te most nem Avignonban vagy Gasparddal és már Franciaországban sem?
-Valahogy úgy.
-De akkor honnan telefonálsz vagy hol vagy? Jársz egyáltalán egyetemre?
-Nyugodj meg, lesz diplomám.
-De hol? De miből? Nem nyugszom meg, apád meg fog ölni, oda is adom neki a telefont és szépen elmagyarázod neki.
-Magyarázza el neki a harapósló, úgysem tud három percnél tovább rám figyelni, legyen elég, hogy Koreában vagyok.
-Koreában? Jézusom! Miért? Mi a fene bajod van neked, a francia külügyminiszter fia vagy?!
-Pontosan ez a bajom. Most legalább külügy lettem, elkezdhet velem foglalkozni.
***
Bekészülök egy rettenetesen hosszú skype beszélgetéshez, amit egyetlen barátommal fogok megejteni. Loic az elmúlt egy hétben legalább negyven üzenetet írt facebookon, harmincszor hívott, sőt azt hiszem még hagyományos levelet is adott fel, bár a rejtélyes eltűnésem után, még az sem lepne meg, ha füstjelekkel próbálkozna. Borzasztóan meglepett, hogy anya nem tájékoztatta már a telefonbeszélgetésünk után. Mindenesetre nem húzhatom tovább muszáj lesz előadnom neki mi is történt, hiszen valószínűleg teljesen rosszul van. Hagyom, hogy újonnan szerzett kiskutyám, Enzo kényelmesen elhelyezkedjen az ölemben és már is villan a hívást jelző ablak, én pedig fogadom azt. A képernyőn egy elképedt és kissé dühös vörös fej tűnik fel.
-Reny, te hol a rákban vagy?!
Integetek és mosolygok, annyira jó újra francia szavakat hallani, végre nem kell annyira koncentrálnom, mint mikor koreaiul kell értekeznem valakivel. Nem mondom, hogy nem élvezem a kihívást, de nem könnyű, az tény, ahogy az sem hogy Bureau helyett Hwan-ként mutatkozzam be. Nyilván nem futhatok az eredeti nevem alatt, így felvettem anyukám családnevét.
-Nem mondhatod el apámnak-jelentem ki azonnal, mire barátom csak megrázza a fejét.
-Telefonáltál velük?
-Egyszer, akkor is anyának-ismerem be és már érzem, hogy Loic valami olyat fog mondani, amit nem kifejezetten szeretnék hallani.
-Gondolod, hogyha nagyon akar nem tud bemérni? Azért a külügyminiszterről van szó, nem a sarki fűszeresről, ezt próbáld észbentartani.
Minden szín kiszalad az arcomból, Enzo érdeklődve néz fel rám, én pedig felváltva pislogok riadtan az állatra és a kamerába. Na igen, a legjobb barátom minden helyzetben a lehető legrosszabbra számított, így ebbe is előbb belegondolt, minthogy nekem akárcsak eszembe jutott volna.
-Igazad van-sóhajtottan gondterhelten- egyébként Szöulban vagyok.
Leesik az álla is, bár nem gondolhatta, hogy a szomszédba mentem vagy csak a nyaralóba, ugyanígy arra sem számított, hogy ilyen messze kerültem Franciaországtól és egyenesen egy másik földrészen landoltam.
-Az...-láttam az arcán, hogy lázasan gondolkodik, de végül azt hiszem a google-t volt kénytelen használni-Korea. Azt a rohadt, te mióta beszéled a nyelvet?
Furcsán néztem rá, pontosabban a laptopra, ugyanis azt hittem tudattam vele, mikor éppen koreaiul tanultam, de úgy tűnik nem volt túl lényeges a számára és kitörlődött a merevlemezéről ez az információ.
- Tizenhat éves korom óta-vontam vállat és kutyust kezdtem simogatni, miközben Loic csak tátogott, mint a partra vetett hal.
-Az igen, haver, de ugyan miért?
-Tán, mert édesanyám koreai-válaszoltam meg azonnal ezt a banális kérdést. Ugyan miért tettem volna? Akkor még nem volt lehetőség az Ázsiába költözés, sőt azt hiszem arra sem gondoltam sűrűn, hogy elhagyjam az országot.
-Na haragudj, Rem, de világéletemben szentül hittem, hogy vietnami vagy.
Erre csak értetlen fintorral válaszoltam, nem is akartam kommentálni, hiszen mióta ismertük egymást voltak efféle hülyeségei, ha ő a fejébe vette, hogy vietnami vagyok, akkor élete végéig ezt fogja gondolni.
Amúgy meg...mit csinálsz ott? Nyaralsz?
-Egyetem-vigyorogtam rá büszkén, hiszen már fél évvel ezelőtt beadtam a jelentkezésem az SNU-ra és nagy örömmel töltött el, hogy sikerült eltitkolnom.
-Zsír-emelte fel hüvelykujját arcán hatalmas mosollyal- és érted, amit motyognak?
-Többnyire-vontam vállat- az egyetemen nincs gond, de szleng mindig összezavar.
Loic hangosan röhögni kezdett, mire a szemöldököm ráncolódni kezdett,
-A szleng már itthon sem ment, de nincs ezzel gond-hahotázott- annyira úri ifjú vagy, hogy még egy jó szaftos káromkodás sem hagyta el a szádat soha.
Unottan forgattam a szemem, mindig ezzel nyúzott, de nem tehettem róla, megszoktam, hogy nem szabad, így ha mondjuk belerúgtam az asztal sarkába többnyire csak szarkasztikusan megjegyeztem, hogy "borzasztóan örvendek".
-Itt nem biztos, hogy ez gond-jelentettem ki hangomban egy kis sértődöttséggel.
-Ha már gond, mi újság a pénzzel?
Jönnek a piszkos anyagiak, kicsit furcsa, hogy még erre is kíváncsi, bár tudom, hogy mindennel kapcsolatban szőrszálhasogatóan alapos.
-Apám pénzel, amíg az a megállapodás él, hogy a második évemre átiratkozom a Sorbonne-ra,
-Hjaj-sóhajt Loic hatalmasat- én állat, hát már megijedtem, de akkor jövőre már itthon vagy.
-Loic...-kezdtem bele, hangomban zavar vibrált- nekem nem áll szándékomban hazamenni legalábbis jövőre semmiképp.
Most ő sápad el és már tudom, hogy ebből a beszélgetésből még hosszú óráink vannak hátra.
Vendég
Re: Jeremy Hwan
Gratulálunk, elfogadva!
Kedves Jerry!
Először is üdv itt, örülök annak, hogy az oldal tagja vagy. *___* Reméltem, hogy egyszer megjelensz nálunk.
Nem egy mindennapi fiatalembert hoztál: egyenesen a francia külügyminiszter fiát, akinek ha jól vettem ki a szavaiból, elege lett ebből. Vigyorogtam, mikor apád munkájára hivatkoztál azzal kapcsolatban, hogy így már tud veled foglalkozni, mert te is külügy vagy. Hidd el, hogy itt nagyon jó társaság vár rád, csak találd meg őket. A kinézet és a jellem rész semmi kivetnivalót nem tartalmazott. Tetszik, hogy megfigyeled az embereket, meg hogy úgy tudsz beszélni órákig, hogy nem adsz ki magadról semmi fontosat. Ez egy jó tulajdonság, elmehetnél idolnak is.
Az meg, hogy megszöktél… le a kalappal. A barátodnak viszont igaza van: könnyedén le tudnak nyomozni, ha apád azt szeretné, de ezek szerint erre nem volt szükség, mert tudja, hogy hol is vagy. Elvégre pénzel, ami előnyös, ha az emberfia a világ másik felén van. A skype-olást elég nehéz lehetett összeegyeztetni a barátoddal az időeltolódás miatt, de sok mindent megtudtunk a vele való beszélgetés alatt. Mint például azt, hogy egy hülye. Hogy tudott vietnáminak nézni, de most komolyan? Szerencséje, hogy egy kontinenssel arrébb van, mert nem úszta volna meg szárazon. Apád viszont mérges lesz, ha megtudja, hogy nem mész vissza az ígért időpontban, és ha ez azzal fog járni, hogy elveszi a pénzed, akkor sürgősen munka után kell nézned. Én viszont bízok abban, hogy idővel beletörődik, hogy te ide tartozol, és nem fognak elengedni, mert vár rád az egyetem, a bulik, a pia és a szerencsétlen a parkban, akit meg kell mentened. (Tudom, hogy tudod, hogy kiről van szó ) Úgyhogy sipirc foglalni a pofid, és vesd be magad a nagyvárosi életbe. El vagy fogadva.
1 / 1 oldal
Engedélyek ebben a fórumban:
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
|
|
Pént. Márc. 04, 2022 7:26 pm by Jung Hwayun
» Avatarfoglaló
Csüt. Márc. 03, 2022 12:02 am by Jung Hwayun
» Névfoglaló
Szer. Márc. 02, 2022 11:57 pm by Jung Hwayun
» Jung Hwayun
Szer. Márc. 02, 2022 10:01 pm by Jeason Jensen
» Elkészültem!
Szer. Márc. 02, 2022 7:32 pm by Jung Hwayun
» Wang Sarah
Vas. Okt. 10, 2021 10:03 pm by Wang Sarah
» Choi Sung-Hyun
Vas. Okt. 03, 2021 10:55 pm by Kim Eun Bi
» Fujisaki Hana
Vas. Okt. 03, 2021 9:40 pm by Kim Eun Bi
» Kim Eun Bi
Hétf. Szept. 20, 2021 7:17 pm by Kim Eun Bi