Kim Seung Jun
1 / 1 oldal • Megosztás
Kim Seung Jun
Kim Seung Jun
Ilyennek látják a külsőmet
Az iskola folyosóin sétálva a diákok meghúzzák magukat, mikor elhaladok mellettük, szinte levegőt se vesznek abban a pillanatban, mikor megérzik a jelenlétemet. Sokak szerint ridegséget árasztok, mások úgy vallják kellemes, aranyos vonásaim vannak. Ez utóbbiak jobbára nem ismerik a jellememet, azt, hogy mire vagyok hajlamos a saját igazam bebiztosítása érdekében.
Mindig is figyelmes voltam a hátam mögött elejtett szavakra, amik a női nem képviselői részéről jobbára a "jaj de helyes!" és "úristen, láttátok milyen cuki ma is?" jelzőkkel teljesednek ki, és nem is viszik tovább a küllem mögé való bekukkantásig az érdekeltségüket. Elvégre nekik csak az számít, hogy láthatják a hátamon és karjaimon megfeszülő, sötétkék zakót, ami az utóbbi időben hivatott jelezni, hogy hajlandóságom támadt magamra szedni egy kis izmot. Ezt jobbára a tánc iránt támadt lelkes gyakorlásnak tudom be, noha a súlyok lökése is attribútummá vált a szürke mindennapokban; feszültség levezetésképp, hiszen nincs mindig ott Gabriel, akit agyalhatnék levezetve a tesztoszteront.
Bár korban igen, magasságban nem maradtam le a fivéreimtől, mi több, úgy is mondhatnám, hogy Yesung és Daeil fejére nőttem a 186 centimmel. Han Byul-t nem tudom beelőzni… az a két centi… bár hamvas, fiatal legény lévén úgyis behozom a lemaradást!
Megrögzötten hajkurászom a fekete ruhadarabokat; a bőrt, a kopottat, a mintásat, a szegecseset. Bármit, noha nem áll távol tőlem a sötét öltöny se egy hangsúlyos nyakkendővel. Mindkettő kellően öltöztet, hangulatember lévén váltogatom az éppen aktuális napi ruhakölteményt. Hajam is épp ezért pompázik mindig más színekben; sokan a stílusosság érdekében teszik, én ezzel próbálom kihangsúlyozni az egyéniségemet. Nem riasztanak vissza a vadabb árnyalatok se, mint a sokat hordott kék vagy szürke, de nagyobb előnyben részesítem a felnyírt hajam feketéjét egy szőke tónussal enyhíteni.
Ilyennek tartanak
♫ Smells like teen spirit... ♫"Olyan, mint az időjárás…"
Ha valaki a jellememet kérdezi, mindenki részéről ez a begyakorolt válasz, melyet mindig alá tudnak támasztani. A kedélyem mindig az adott ember társaságától függ; ha valaki hülye, magam is ledegradálóvá válok, ha valakiben értelmet fedezek fel, én is hajlamos vagyok kergetni az ékesszóló szójárást. Ha kedvesek velem, én is azzá válok, többször öltök fel mosolyt, azonban ha akadékoskodnak, akkor… nos, akkor ütök. Nem is kicsit, viszont kellően sokat, hogy megértessem a bennem dúló dominanciát, amit hivatott vagyok sugallni a világ felé. Több arc is tudna árulkodni az öklöm súlyáról, ütésem erősségéről. Sokan nem tekintik ezt másnak, mint kamaszkori hisztinek, magamutogatásnak és feltűnési viszketegségnek, amivel megkísérlem magamra vonni az emberek figyelmét, próbálva kiérdemelni a tiszteletüket. Én erre csak elegánsan annyit tudnék mondani, hogy: három bátyám van, kettő mellett nőttem fel. Higgyék el, a verekedés a véremben van, izzik a kezem a leosztott sorozatokra, hogyha a mérlegelés után úgy ítélem jónak.
Otthon gyakran illetnek a hisztis és akaratos megnevezésekkel. Veszélyesen a kamaszkor derekán vagyok, így nem tudok megválni attól a gondolattól, hogy Én vagyok a Világ közepe és minden Körülöttem forog, ahogy az is szent meggyőződésem, hogy én szartam a spanyol viaszt. Bizony ám, mindenki járjon a csodámra! Nem idegen számomra a veszekedés, a parázsviták szítása a család különböző tagjaival nem számít, hogy az ellenfél a méretes Han Byul, vagy éppen a még nála is nagyobb tisztelettel bíró Eomma. Mérhetetlen gőg van bennem, nem vagyok hajlamos megemelni a porszívó csövét, hogy tegyek a házimunka érdekében, ebből kifolyólag a szobám karbantartásáról se én gondoskodok. Fontos tinédzser vagyok, nincsen nekem erre időm!
És senki nem küzd a ténnyel, hogy, mint minden más tizenhét éves fiúban, dúl bennem a tesztoszteron a kéjvágy, a flegmaság és önhittség, melyek bizonyításával vagyok hajlamos egy nálamnál idősebb nő után fütyülni az utcán.
Mondtam, mint az időjárás!
Hasznos információk
Státusz: Normál karakter |
Becenév: Junie, "Szaros", Kölyök, Hülyegyerek |
Születési hely és idő: Dél-Korea, Szöul; 2000. 05. 15. |
Play by: Kim Mingyu |
Csoport: Gimnazisták |
Iskola neve: Seungri High School |
Lakhatóság: Otthon |
Szak vagy irányultság: - |
Évfolyam: 11. évfolyam |
Életem egyik darabkája
- Édes fiam… hányszor megmondtam már neked azt, hogy ne hagyd közvetlen az ajtó előtt a cuccaidat? Hát édesanya nem tud bejönni, hogy felverjen téged legszebb álmodból –elégedetlenül csattan a hangja a hátamon, olykor visszaverődve a padlóról, mikor elnyűtten hajol le egy-egy kemény borítású darabért, hogy az íróasztalom mellett polcolja fel azokat. Tekintetét az asztalra vetve megbizonyosodhat arról, hogy miért nem oda tettem: mert az konkrétan hányja magából a gyűrött füzetek sokaságát. Nem véletlen, hogy a számban összetódult nyálon nyammogva én is nem egyszer keltem fel egy hangosabb robajra, mikor a lávaként aláhulló özön kivetett magából egy darabot. Csak persze én felpaskoltam a párnámat, átfordultam a másik oldalamra és aludtam tovább.
Most is próbálkozok… tudom, hogy felesleges, de megéri, hiszen sose lehet tudni, hogy az anyukák szíve mikor lágyul el látva a fiaik szenvedését. Sejtem, hogy közeleg a végzetem. Igen, teljesen tisztában vagyok vele, hiszen a hátam mögött abbahagyja a rendezkedést és öles léptekkel lódul meg az ágyam irányába. Egyre elkeseredettebben húzódok a fal irányába, attól várva a segítséget… anyánk mindig is törékeny, filigrán alkat volt, de legalább olyan ricsajjal közeledik, mint ahogy tette azt Godzilla az ő nevével ellátott filmekben. Érzem, ahogy besüpped az ágy széle, mikor rátelepszik megkezdve feleslegesnek bizonyuló ébresztési kísérleteit.
- Seung Jun, most, hogy megtettem neked azt a szívességet, hogy elpakoltam helyetted, te is a kedvemben járhatnál és megkönnyíthetnéd a dolgomat azzal, hogy ezt a minden reggeles huzavonát redukálod fél óráról úgy… öt percre? –fáradtam dörmögök a párnába egy "kizárt"-ot. Talán hallja, talán csak sejti abból, hogy rezzenéstelenül ölelem továbbra is a paplanom csücskét mélyeket szuszogva a huzatba.
- Junie, egyszer te is tehetnél édesanyáért valamit, nem gondolod? –apró kezét meggyőzésképp emeli vállamra, körkörös mozdulatokkal simítva rajta, hogy ezúton próbáljon meg hatni a lelkiismeretemre. Ezzel viszont nem ér el többet annál, hogy rendezem lélegzetvételemet, érzem, hogy egyre nyugodtabban ver a szívem és megelevenedik előttem egy újabb álomkép…
- Kim Seung Jun, hogy tegyelek a kopaszok közé! –dobhártyaszaggató csatakiáltással érkezik egy fejemre mért ütés. A puha csattanásból következtetek, hogy az ágyam melletti mamuszt választotta gyereknevelési célokra.
- Eomma! –mennydörgöm magzatpózba rendezve magamat, védekezésképp a fejem köré bástyaként emelem kezeimet. – Csak öt percet… csak ötöt… -érzem, ahogy tátott számon keresztül útját veszi egy a párna felé egy nagyobb cseppből eredő nyálfolyam. Jólesően húzom vigyorra a számat, tudatában annak, hogy zöld utat engedett a további zavartalan alvásra…
…aztán még egyet sóz a fejemre. Tornádóként söprök végig az ágyon, egészen eljutva annak legvégébe. Rendezve soraimat törökülésbe szedem lábaimat, lesújtó pillantással méregetem az ördögi sugallattól mámoros mosollyal meredő anyámat.
- Ez nem volt szép! –mutatóujjammal bökök felé, majd a kezében szorongatott papucsra. – Hát illik így bánni a te aranyos, szeretetreméltó fiaddal?! –megrovó szavaimban még sincs bántó él anyám és nevelési technikái felé. Jó, azt szívem szerint megreformálnál, kezdve a házimunka beosztással…
- Illik! –eddigi bárgyú mosolyán még inkább szélesít. – És most uzsgyi fürödni, még a végén lekésed az iskolát! –hervadó virágként küszködök a gerincem egyenesen tartásával, míg ő előtúrja nekem a fiókjaimból a szükségesnek vélt dolgokat, majd kezemnél fogva rángat le az ágyról. Mellkasomnak tolja a ruhaneműket, vállamnál fogva az ajtó felé fordít és tolva maga előtt lépjük át a szoba küszöbét.
Öklöm találkozik a nálamnál egy évvel idősebb osztálytársam járomcsontjával. Bütykeim végigszánkáznak bőrének felületén, felsértve azt, valamint a saját kézfejem felszínét is véresre mocskolom ezzel az egy mozdulattal. A földre kerül, én magam tébolygó léptekkel, de talpon maradok, birkózókéra hajazó mozdulattal emelve magam elé mindkét kezemet, önelégült vigyorral várva, hogy függőlegesbe harcolja magát. Felkönyökölve látom a dühöt a szemében, a szája mentén lefolyó vért, amit egy elegáns mozdulattal egyenget el kézfejével. Én magam is a pillanatnyi tűzszünetet kihasználva köpök az iskolaudvar földjére; grimaszolva meredek a fehér és piros színek keveredésére. Én is bezsákmányoltam több ütést is, hiszen nem töketlen a srác, ő is tudja, hogy mi a dörgés, hiába jött az elitből… én egy szép évet töltöttem ott, de egy faramuci helyzetből adódóan tessékeltek el, így a Seungri vett magához.
Ex-gangnamosokként talán elsőként kellett volna összepacsiznunk, bajtársiasságot hirdetve mosolyogva egymásra. Rettegésben tarthattuk volna az iskola népét. Szinte látom lelki szemeim előtt a filmvásznakra illő jelenetet: lassított felvételben egymás mellett sétálva meredünk a folyosó túl végébe. Mint ahogy Mózes választotta szét a vizet úgy mi és az oldalbordáink az iskola népét oszlattuk volna el az utunkból. Szerelmes pillantásokkal legyezték volna magukat az égi tünemények, és behódolva biccentett volna a csőcselék.
És mégis… itt vagyunk egymással szemben, ezúttal pedig én kapom a háríthatatlan ütést, a figyelmetlenséget pedig az orrom sínyli meg. Érzem, ahogy eltölti a vér és megakadályozhatatlanul folyik le ajkaimra, cseresznyeszínűre festve be vele azokat. A földről pillantok fel rá, legnagyobb riválisomra, kinek száján egy diadalittas vigyor fityeg.
A körénk gyűltek utat nyitnak a kifelé tóduló tanároknak, ketten ellenségem grabancára ragadnak, ketten pedig engem rángatnak fel. Mint egy rossz bandaháború, aminek két vezérét a rendőrök kapják szét. A testnevelés és történelem tanár keze között fészkelődve megkísérlem kihámozni magamat a kezükből, hogy újból lesújthassak, de kellő erővel tartanak…
- Gabriel Park, Kim Seung Jun, az igazgatóiba! Most! –hangzik az utasítás, én pedig gőgösen szúrok oda, hogy mégis miért a Park kölyök nevét mondták először…
Orromból kilógó tamponokkal vetődök be a házba, az arcom különböző tájait ékítő foltokat én magam is szemrevételezhetem az előszobai tükörben. Elégedetlenül ráncolom a homlokomat, de a felsebzett bőr feszülése még így is szisszenésre késztet. Levetem a táskámat az úton befelé, az összevérezett egyenruhám zakóját az ágyra hajítom, jelezvén, hogy mosásra szorul. Lepattognak rólam a család kérdései, még Dae Il ellenőrzőmre való igényét is hárítom, ahogy anyám aggodalmas pillantásait, amivel illet, míg végigvonszolom magam a szobámig tartó úton. Megdöbbenve tapasztalom, hogy félúton valahol a cipőimet is elhagytam…
Lerázva magamról az út porát vetem be magam az ágyba, fejjel tompítva a rendezett párnák sokaságában. Ez se nekem köszönhető…
- Seung Jun szívem… hozhatok egy teát? –anyám édes orgánummal szánja felém a kérdést, ügyelve arra, ami számára is nyilvánvaló: bármikor robbanhat a bomba. Ennek ellenére csak egy nemet büfögök a párnába.
- Nem vagy éhes? –mint az előbb, most is ugyan azt a választ kapja.
- Ne hozzak valamit?
- Eomma, menj már innen, nem vagyok jó kedvemben! De jól vagyok, köszönöm a kérdésed! –ingerülten dobok az ajtó felé egy párnát a megannyi alám gyűrődött közül. Tudom, hogy ezért még kapni fogok, hiszen nem bánhatok így a tulajdon anyámmal. Most mégis becsukódik mögötte az ajtó, én pedig egyedül maradok önnön magányommal és a sajgó, túl méretes pofámmal.
Vendég
Re: Kim Seung Jun
Gratulálunk, elfogadva!
Kedves Seung Jun!
Kicsit merész így kezdeni egy elfogadó szöveget, tudom, de kimondom: imádlak! Komolyan. Remekül választottál arcot a karakteredhez, a külső leírásodhoz pedig egy pontosan olyan karaktert társítottam, mint amilyen a személyiségleírásban kaptam. Nagyon tetszik a karaktered sokszínűsége, és elképesztően hálás vagyok, amiért egy ennyire realisztikus fiatallal bővítetted a gimnazisták csoportját. Úgy ahogy van, teljesen lenyűgöztél a karaktered egész lényével, tulajdonságaival és megjelenésével.Az pedig, hogy a karakteredet az időjáráshoz hasonlítottad rendkívül találó és kreatív, imádtam. Azért pedig külön csókoltatlak, hogy kutatod a sötét, fekete színű ruhákat
És hát akkor az előtörténetre is kitérek, természetesen. Az ET első felében egy annyira hétköznapi dolgot írtál le olyan formában, hogy a fiúcskával együtt szinte én is folyattam a nyálam. Minden egyes szavát ittam a történetednek, soha nem gondoltam volna, hogy ennyire képes lekötni egy ilyen hétköznapi szituáció olvasása. Lenyűgözően fogalmazol. Elolvastam egy szófordulatot, amit leírtál és időm se volt rá, hogy elgondolkozzak rajta, hogy ez mennyire tökéletesen van megfogalmazva, mert szinte egyből kaptam egy újabbat. Az előtörténeted legvégéig csak pislogni tudtam. Eommát és a papucsát meg legalább annyira imádom, mint téged. Aztán a másik két részben már egy komolyabb szituációban láthattam a karaktert, tipikus tizenévesként, aki hülyeségeket csinál és hajlamos arra, hogy fitogtassa az erejét, nem számolva a következményekkel. Nagyon örülök neki, hogy pont ezt a két képet ragadtad ki a karakter életéből, mert remekül meg tudtad velük mutatni, hogy mire is gondoltál, amikor a személyiségleírásnál az időjáráshoz hasonlítottad a karakteredet, ezzel egy cseppnyi kételkedést sem hagyva magad mögött.
Természetesen el vagy fogadva, nagyon kíváncsi vagyok a fiúcska további életére és történeteire, biztosan követni foglak a jövőben. Foglald le a gyönyörűséges pofidat, aztán irány a játéktér, hadd olvassalak tovább!
1 / 1 oldal
Engedélyek ebben a fórumban:
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
|
|
Pént. Márc. 04, 2022 7:26 pm by Jung Hwayun
» Avatarfoglaló
Csüt. Márc. 03, 2022 12:02 am by Jung Hwayun
» Névfoglaló
Szer. Márc. 02, 2022 11:57 pm by Jung Hwayun
» Jung Hwayun
Szer. Márc. 02, 2022 10:01 pm by Jeason Jensen
» Elkészültem!
Szer. Márc. 02, 2022 7:32 pm by Jung Hwayun
» Wang Sarah
Vas. Okt. 10, 2021 10:03 pm by Wang Sarah
» Choi Sung-Hyun
Vas. Okt. 03, 2021 10:55 pm by Kim Eun Bi
» Fujisaki Hana
Vas. Okt. 03, 2021 9:40 pm by Kim Eun Bi
» Kim Eun Bi
Hétf. Szept. 20, 2021 7:17 pm by Kim Eun Bi