Kang Shi Wan
1 / 1 oldal • Megosztás
Kang Shi Wan
Kang Shi Wan
Ilyennek látják a külsőmet
Űrlap
(kérjük a méretek miatt pontos adatokkal kitölteni)
Magasság: 180 cm
Súly: 62 kg
Testalkat: szálkás, közepes izomzattal
Bőrszín: világosabb tónusú kreol
Hajszín: sötétbarna
Szemszín: fekete, viszonylag nagyok
Arcforma: ovális
Ajkak: Vékonyak, húsosak, rózsaszínesek
Hétköznapi öltözék: egyszerű póló bőrdzsekivel vagy zakóval és farmerral. Általában tornacipőt veszek fel mindehhez.
Elegáns öltözék: kizárólag öltöny jöhet szóba fekete inggel, nyakkendő nélkül.
Kedvelt színek a ruhatárban: fehér, fekete, bordó, szürke, barna piszkoszöld, sötétkék
Kedvelt minták a ruhatárban: kockák (ingnél), és csíkok (bármilyen felső)
Kedvenc ruhadarab: bő pulcsi belül béléssel a hidegebb napokon, nagy melegben laza ing
Ékszerek: csak óra
Kiegészítők: öv és más semmi
Ilyennek tartanak
Foglalja össze röviden, hogy milyennek tartja magát, és ez hogy csapódik le másoknál!A mondhatni a szellemem legfontosabb összetevője a kitartásom. Ha mindezzel nem rendelkeznék, akkor azt hiszem egy tökéletesen besavanyodott, megkeseredett, borzasztó emberré váltam volna, és most már büszke vagyok rá, hogy ez a vonás annyira hamar kifejlődött bennem, ugyanis gyűlölnék szánalmasan, koszos arccal kéregetni az utcán. Úgy gondolom, hogy az emberek egy része ezt tényleg értékelheti bennem, azonban van egy réteg, akik mindezt felesleges időpocsékolásnak tartották, és jót mosolyogtak „szegény fejemen”. Pedig úgy érzem, hogy pont ez volt a mai sikereim titka, meg az a fajta maximalizmus, amiből egy pillanatra sem vagyok hajlandó engedni. Viszont nem mondanám magam munkamániásnak, vagy olyannak, aki a folytonos bizonyítási vágyban fuldokolva él, inkább csak úgy fogalmaznék, hogy van bennem egyfajta igényesség, ami megköveteli, hogy tényleg rendesen dolgozzak, hogy ne végezzek félmunkát, és a helyzethez képest a lehető legjobb eredményeket mutassam fel. Világ életemben rendszerető és komoly ember voltam, így mondhatni nincsen sok baj velem, és a lelkem is tökéletesen elbír bármilyen kritikát, vagy bántást, mert az évek során acél keményre edzett az idő. Mindennek ellenére nem mondanám magam nehéz jellemnek, vagy gonosz embernek, egyáltalán nem igaz, mint fentebb is említettem: nem vagyok besavanyodott, borzalmas alak, inkább könnyed társaságként írnám le magam, aki nem gondolja azt, hogy cicózni kéne az emberekkel. Első megszólalásra is mindenkivel normális, rendes emberként bánok, nem traktálok senkit a bizalmatlanságommal. Inkább jellemző rám a közvetlenség és a barátságos stílus, mint a befordulás, azonban van egy másik oldalam is: kegyetlenül őszinte vagyok, és mindig kimondom, amit gondolok. Fapofával képes vagyok másokat a föld alá döngölni, minden önbizalmukat kinyírva. Hajlamos vagyok arra is, hogy másoknak szándékosan okozzak fájdalmat, hogy az emberek orra alá dörgöljem az igazamat, de mindezt próbálom a lehető legminimálisabbra csökkenteni. Ugyanúgy határeset tulajdonságom az, hogy elég koravén és konzervatív nézeteket vallok néhány dologgal kapcsolatban, nehezen rugaszkodom el az akaratomtól, és ha valamit a fejembe veszek, azt bármi áron meg akarom szerezni. Mondhatni természetellenesen nyugodt vagyok, még sosem fordult elő, hogy valakit megütöttem volna csak úgy, sőt ritkán verekszem. Ha valakiben nem bízom meg, akkor egy érzelemmentes maszkkal az arcomon próbálom meg kitalálni, hogy mit is szeretne tőlem, és mivel elég jó emberismerő vagyok, általában mindig a másik előtt akarok haladni 3-4 lépéssel, hogy megelőzhessem a rossz akarásban. Mindez bizonyítja, hogy összességében, egy hidegvérű, megfontolt és komoly férfi vagyok, aki komolyan látja el a feladatait.
Hasznos információk
Státusz: I'm a normal person |
Becenév: Shi Wan, Seong Bae (dalszerzői álnév) |
Születési hely és idő: névtelen falucska, 1993. március 18. |
Play by: Choi Jong Hun |
Csoport: Városlakó |
Foglalkozás: dalszerző, zeneszerző |
Családi állapot: jegyben |
Iskolai végzettség: SNU zeneművészeti szak alapképzés + SNU zeneszerzői szak 3 félév |
Életem egyik darabkája
Az asztalomra fektetve simítottam ki a gyűrődéseket, és elmosolyodtam, amikor megláttam, a girbegurba, csúnyácska betűket, amik már össze sem hasonlíthatók a mostani, elegáns, szabályos kézírásommal. Ettől függetlenül maga a lista tökéletesen olvasható volt, így nem is vesződtem azzal, hogy megpróbáljam elsumákolni annak átvizsgálását.
1. Kitűnő bizonyítvány.
2. Jövőre is kitűnő bizonyítvány.
3. Mindig kitűnő bizonyítvány, hogy jó középsuliba járhassak majd.
4. Még azután is kitűnő bizonyítvány az ösztöndíj miatt.
5. Valamit kitalálni a melegszendvics receptembe, hogy többet vegyenek az emberek belőle a piacon.
6. Bekerülni egy jó egyetemre, ösztöndíjjal.
7. Venni anyáéknak egy házat.
8. Megismerkedni egy lánnyal.
9. Venni magamnak egy házat.
10. Elvenni feleségül a lányt.
11. Ha a listáról egyetlen dolog sem teljesül, akkor nem vagy elég jó. Fontos, hogy mindez sorban történjen meg, különben minden tönkremegy. Ha nem így csinálod, akkor lehet, hogy anyáéknak nem lesz mit enniük, és utána neked sem lesz. Mások fognak szenvedni a lustaságod és a kreativitásod hiánya miatt.
Összevont szemöldökkel forgattam meg a foltos, ujjlenyomatokkal teli papírkát, miközben azon gondolkoztam, hogy hány éves lehettem, amikor én ezt lekörmöltem. Igazából egész életemben koravén gyerek voltam, de hát úgy alakult, hogy tényleg nagyon hamar fel kellett nőnöm. Nem mondom, hogy egy picit sem szenvedtem, mert az nem igaz, életem legnagyobb hazugsága lenne, mert igenis szenvedtem. Rengeteget bántottak a gazdagabb gyerekek az iskolában egészen addig, amíg meg nem tanultam megvédeni magam, de utána is csak engem kapott el az igazgató. A tanáraim javarészt megvédtek, mert különösebb problémák sosem voltak velem, így fegyelmi eljárások nélkül és kitűnő vizsgákkal úsztam meg az egész helyzetet. A középiskola során már viszonylag könnyebb dolgom volt, ugyanis akkorra voltak más eredményeim is a zenében, illetve a focicsapatban is helyet kaptam. Valamiért itt könnyebben befogadtak, és már nem is voltam annyira szomorú, mint akkoriban. Itt minden könnyebbnek tűnt.
Csodálkozva néztem viszont, hogy soha nem próbáltam meg kihúzni a listán szereplő dolgokat, magam sem értem miért. Egyből a kezembe vettem a kedvenc tollam, és a maszatos, már alig látszó ceruzanyomokat megerősítettem, hogy aztán egy vonallal áthúzhassam mindazt, amit már sikerült teljesítenem.
A kitűnő bizonyítványt végig tartottam, osztályelső voltam, egészen az egyetemig. Akkor jöttek a bulik, plusz a munka miatt kevesebb időm volt rá, így romlottak a jegyeim, de arra figyeltem, hogy a kollégiumhoz, és az ösztöndíjakhoz így is meglegyen az átlagom, illetve az állami támogatást sem akartam elveszíteni. Nagyjából ez volt az a korszak, amikor találkoztam vele. Attól függetlenül, hogy most már nem rongyos göncökben, és nem koszos arcocskával álltam volna elé, mint pár évvel ezelőtt, így is eléggé szégyelltem magam. Mindig is tudtam, hogy nem vagyunk ugyan olyanok. Ő neki már születése előtt megadták, hogy hol fog dolgozni, nekem pedig szenvednem kell, ha ténylegesen a zenéből akarok megélni.
A padon gitározgattam, amikor hirtelen leült mellém, megrendezte a szoknyáját, de én még azzal sem fáradtam, hogy ránézzek. Akkor már egy ideje figyelgettem őt, de egyelőre nem mertem megközelíteni, úgy voltam vele, hogy őrültség lenne. Ő nem díjazná, én pedig nem vagyok bunkó paraszt, hogy egyszerűen csak úgy rászálljak egy védtelen nőre.
- Zeneszerzőnek tanulsz, nem? – fordult hozzám, mire én ránéztem, és csak finoman vontam fel a szemöldököm.
- Olyasmi, de ez téged miért érint? – elvégre még a szakunk is különbözik. Halvány mosoly jelent meg az arcán, mire az én szám széle is megrándult, de egyelőre tartottam magam.
- A nagybátyám cégének szüksége lenne egy jó zeneszerzőre. – egy pillanatra elfordult tőlem, és a táskájába nyúlva kapott elő egy lapot, aztán a kezembe nyomta – Ne haragudj meg érte, de ezt a múltkor elhagytad a folyosón, én pedig megmutattam neki. Azt mondta, hogy tehetséges vagy, és szívesen megnézné a többi dalodat is. Persze csak ha te is akarod.
Pár pillanatig fontolgattam a válaszom, és a szám szélét rágva söpörtem ki a túl hosszúra nőtt hajamat a homlokomból. Egy része már hátra is volt fogva a tarkómon, és göndörödött, ahogy anyáé is.
- Miért haragudnék olyan dologért, amit értem tettél? – kérdeztem tőle összevont szemöldökkel, aztán barátságos mosolyt költöztettem az arcomra – Persze ettől függetlenül el fogok menni, azon ne múljon. De csak ha utána megiszol velem valamit.
Figyeltem, ahogyan az arca hirtelen rózsaszínbe vált át, és a füle mögé tűri a haját, és csak szélesebb lett a mosolyom.
Az emlékeimből magamhoz térve fordítottam meg a papírt, amin hirtelen megpillantottam egy 12. pontot:
12. Meg kell találnom a bátyámat még az esküvő előtt, hogy majd ő lehessen a tanúm.
Egy hangos sóhaj szakadt ki belőlem ennek az olvasása után, aztán csak megráztam a fejem. Azt hiszem egy picit haragszom a testvéremre. Talán nem kéne, mert nem tehetett semmit, amikor anyáék örökbe adták, de ő nem látta, hogy ez miatt mennyit szenvedtek. Biztos vagyok benne, hogy gyűlöl minket – már ha rólam egyáltalán szerzett valamiféle tudomást, de ezt kétlem – ami megint jogtalan, hiszen anyáék nélkül sosem lenne ott, ahol. Volt időm visszakutatni azt, hogy pontosan mi is történt vele, megkaptam a papírok másolatát is, amikor igazoltam, hogy testvérek vagyunk, és volt szerencsém találkozni az apukájával is, aki figyelmeztetett, hogy további lépéseket ne merjek tenni. Éreztem, ahogyan ökölbe szorul a kezem, tudtam, hogy ez az egész egy igazságtalan csere volt. Nem érdemli meg, hogy ott legyen, mert ő hozzánk tartozik. Akkor is, ha ez nekem nem tetszik, hiszen oly’ könnyedén mindent megkapott, amiért én halálra dolgoztam magam. Nem lenne normális a féltékenységem? Lehetséges, de ebben a helyzetben nem számít. Már épp eléggé vérszemet kaptam, így egyszerűen csak Kang Shi Wanként felkerestem egy szennylapot, ami majd leközli az igazságot a Ji család csemetéjéről. Egy ideig gondolkoztam azon, hogy vállaljam-e a nevem, mivel a szakmán belül senki sem ismeri a születésit, sőt... Nem is nagyon szoktam találkozni se az idolokkal, se az ügynökséggel, csak itthon megírom a dalt, aztán elküldöm nekik. De Kang Ji Hwan, mint személy egy tökéletes nő férje lesz, amint elhagyom a beszariságom és végre odatérdelek Eun Jin elé, szóval nem sodorhatom őt ilyenbe. Nem akarom, hogy őt bántsák majd, ha esetleg ezzel hibát követek, így egy hatalmas sóhajjal és kövekkel a szívemen írtam meg az e-mailt a főszerkesztőnek és megkértem, hogy fokozottan figyeljen oda arra, hogy a nevem semmiképp se kerüljön nyilvánosságra.
Vendég
Re: Kang Shi Wan
Gratulálunk, elfogadva!
Kedves Shi Wan!
Úgy esett e rém eset, hogy én jötelek elfogadni, remélem nem bánod. Na, de akkor csapjunk a lecsóba, hogy minél előbb megtámadhasd a játékteret. Nagyon tetszik a két gifed, ezt muszáj kiemelnem, főleg a második, olyan kis aranyos vagy rajtuk. *-* A következő momentum a külső leírás, ami szintén nagyon tetszett, minden részletre kitértél, és nem mindennapian, rendes, „tömött” formában írtad a sorokat, hanem inkább pontokba szedve, ami átláthatóbbá tette az egészet. Ennél jobban senki nem fogalmazhatta volna meg, még az arc alakjára is kitértél, pedig az emberek általában nem szoktak. Az űrlapod második felében az fogott meg, hogy nem szimplán felsorolod a negatív és pozitív tulajdonságaidat, hanem párat kiemelsz közülük, azonban azokat nagyon jól részletezed. Tiszteletre méltó, hogy nem adtál fel semmit, küzdöttél amíg tudtál, és, ahogy látom, elérted a célod. Innentől te nevethetsz azok képébe, akik visszatartottak, vagy nem hittek benned. A másik, ami ennél a résznél túlságosan is megfogott, hogy bizalommal fordulsz az emberek felé. Lehet csak nekem szokatlan, viszont először mindenki fordítva teszi, és később kezd el bízni másokban, ha egyáltalán ez sikerül. Tetszik a pozitív gondolkodásod társaiddal szemben, őrizd meg ezt a tulajdonságodat.Az ET részből megtudhatjuk, hogy neked is sok közöd van Eun Jin-hez, amit nem csodálok, mert nagyon különleges nő, és örülök, ha minél több hasonló ismerőse van, mint te is. az első részben tetszik a nosztalgikus feeling, ahogy azt a tárgyacskát figyeled, majd megtalálod benne a papírlapot. Senki nem hinné el, hogy egy kisgyerek ilyeneket ír magának, ez is tanúsítja, hogy nagyon korán kellett felnőnöd. Neked biztos nem lesz gondod az életben, remélem, minél több mindent sikerül megvalósítanod az életben, amit felírtál. Vagy talán már az összeset kihúzhatod? Először ez volt a gondolatom, de aztán a bátyádról is olvashattunk, ami egy nagyon szomorú történet. Kiskorban a legkönnyebb elválasztani a gyermekeket, csak aztán kutatni kezdenek, és meg szeretnék ismerni a másikat. Ugye te megtalálod és részt vehet az esküvőn? Ugye? Közben szintén egy múltbéli jelenetet láthatunk, ha jól sejtem, amikor elkezd beindulni a karriered, egy nagyon aranyos jelenettel. Komolyan megzabállak titeket.
Nagyon szép sztorit, és leírásokat olvastam az iménti pillanatokban, és ezzel utadra is engedlek. Valósítsd hát meg álmaidat, érd el a céljaidat, és találd meg a tesót. Foglalózz és szaladj írni.
1 / 1 oldal
Engedélyek ebben a fórumban:
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
|
|
Pént. Márc. 04, 2022 7:26 pm by Jung Hwayun
» Avatarfoglaló
Csüt. Márc. 03, 2022 12:02 am by Jung Hwayun
» Névfoglaló
Szer. Márc. 02, 2022 11:57 pm by Jung Hwayun
» Jung Hwayun
Szer. Márc. 02, 2022 10:01 pm by Jeason Jensen
» Elkészültem!
Szer. Márc. 02, 2022 7:32 pm by Jung Hwayun
» Wang Sarah
Vas. Okt. 10, 2021 10:03 pm by Wang Sarah
» Choi Sung-Hyun
Vas. Okt. 03, 2021 10:55 pm by Kim Eun Bi
» Fujisaki Hana
Vas. Okt. 03, 2021 9:40 pm by Kim Eun Bi
» Kim Eun Bi
Hétf. Szept. 20, 2021 7:17 pm by Kim Eun Bi