Kang SungSoo
1 / 1 oldal • Megosztás
Kang SungSoo
Kang SungSoo
Ilyennek látják a külsőmet
Nézz rá, mit látsz? Igen, talán egy kicsit sápadtabb a bőre a kelleténél, és az arca is jóval beesettebb, mint egy egészséges emberé, tisztán látszik rajta, hogy valami nincs rendben vele. Persze ezt ő maga sosem fogja önszántából elmondani, csak ha harapófogóval kirángatod belőle az igazságot. De ezen kívül mit látsz még? Elég magasnak mondható, gyakorlatilag alulról veri a 180 centit, amihez a betegsége miatt igencsak vézna testalkat párosul, hisz az utóbbi időkben talán kicsit túl sokat fogyott, és ez nagyon is meglátszik rajta. Haja barna, és szinte mindig olyan kócosan áll, mintha most kelt volna fel; ezt a hatást pedig még erősítik is azok a karikák a szénfekete szemei alatt. Öltözködésében sincs semmi feltűnő, egy tök átlagos huszonéves srác látszatát kelti, igaz, talán ruhatárában kicsit több a fekete, mit másoknak, de ő így érzi jól magát. Na meg persze az a számtalan ékszer, karperec gyűrű és piercing, amit magára aggat nap mint nap... De legalább azok megemelik a súlyát kicsit, nem? Emellett pedig .ott virít az arcán az az ezer wattos mosoly, bármi is történjen. Ha másról nem, arról biztos fel lehet ismerni
Ilyennek tartanak
A pozitívumok:- Fantáziadús: Láttad már a rajzait? Nem? Pedig van hozzá tehetsége, nem is kevés. Firkálmányai kissé talán absztraktak néha szürrealisták, de minden a kis fejecskéjéből pattan ki. Bárhol van, bármiről eszébe jut valami, amit meg akar örökíteni akár egy rajzban, akár a zenében; ezért van az, hogy zenei stílusa igen könnyen felismerhető, és talán még szerethető is. És ezt egyébként a mindennapi életben is remekül hasznosítja. Nincs olyan helyzet, amire ne találna ki valami frappáns, nem mindennapi megoldást.
- Kitartó: Ha valamit a fejébe vesz, eltervez, akkor olyan állhatatossá és kitartóvá válik, mint még sosem. Semmit nem hagy félkészen, és még ha szenved is miatta, de befejezi, amit elkezdett
- Laza: De még mennyire... Ha ennél is lazább lenne, szétesne. Nem aggodalmaskodik feleslegesen semmit, nem is érti azokat a diáktársait, akik teljesen kikészülnek egy-egy dolgozat, vizsga előtt közben és után. Ezzel szemben Nico semmi jelét sem mutatja az idegeskedésnek, olyan lazán áll mindenhez, mintha az lenne a világ legtermészetesebb dolga.
- Magabiztos: Vagy inkább félelemérzet krónikus hiányában szenved? A lényeg, hogy nem szerepel a szótárában az a szó, hogy lehetetlen, mindig teljesen biztos a dolgában. És még csak nem is tervez előre semmit, megérzések alapján cselekszik mindig, és sosem habozik egy percet sem.
- Optimista: Hiszi, hogy minden okkal történik, és hogy minden rosszban van valami jó, és hogy a végkimenetel végül jó lesz, még ha nem is minden zökkenőmentesen megy. Pozitívan áll a dolgokhoz, nem is ismeri azt a szót, hogy pesszimizmus.
A negatívumok:
- Intuitív: Sosem tervez előre semmit, mindenben lesz ahogy lesz alapon vág bele, csak az ösztöneire, és megérzéseire támaszkodik. És hát eddig igencsak jól bevált neki.
- Nyughatatlan: Nem mondasz el neki valamit, amire nagyon kíváncsi? Titkolózol? Ha igen... Nagyon rosszul teszed. Nem nyugszik bele csak úgy, ha valamit nem tud, nem tehet meg, biztos addig fog nyaggatni, míg végül el nem éri, hogy beadd a derekad. Akárcsak egy ötéves kisgyerek.
- Rendetlen: Látnád a szobáját... mintha egy hurrikán söpört volna végig rajta. Könyvek, ruhák és rajzlapok mindenfelé. Ave azonban épp ebben a rendetlenségben érzi jól magát, így van minden a helyén. A falnak is szaladna, ha egyszer rend fogadná a szobájában...
- Tapintatlan: Noha nem mindig szándékos, sokszor akad egy-egy keresetlen megjegyzés a tarsolyában, olyan megfogalmazással, ami sokaknál kiverheti a biztosítékot. És mindez azért, mert előbb jár a szája, mint hogy gondolkodna.
- Infantilis: Rosszabb, mint egy gyerek, komolyan... Egyszerűen nem tudja komolyan venni a dolgokat, mindig el kell viccelnie a helyzetet, emellett pedig akár képes arra, hogy a kórház gyerekosztályán töltse a napja kilencven százalékát, csak hogy tudjon velük játszani. Emellett pedig gyakran pont olyan engedetlen és hisztis, mint egy kisgyerek; egyszerűen kezelhetetlen.
Egyéb tartozékok:
- Zenész család: Az anyja hegedűművész, apja pedig zongorista. Így talán magától értetődő, hogy Nico is zenei pályára tévedt; ő maga tud zongorán, és hegedűn is játszani, de szíve választottja már egészen kiskora óta a gitár. Emellett pedig énekhangja is gyönyörűnek mondható.
- Ékszerek: Nem lép ki a lakásból anélkül, hogy ne aggatna a csuklójára legalább öt vörös és fekete szalagot, két szegecsek csuklószorítót és legalább hat gyűrűt ne húzna az ujjára. Csak mert úgy érzi, azok teszik őt azzá, aki valójában.
- Leukémia: Fél éve diagnosztizálták nála ezt a betegséget, miután az egyik koncertjén összeesett és kórházba került. Azóta vár a csontvelő-átültetésre. Azonban nem hajlandó semmiféle kemoterápiás kezelésen részt venni, ami miatt az esélyei igencsak alacsonyak arra, hogy túléli, mielőtt találnának megfelelő donort.
Hasznos információk
Státusz: normál karakter |
Művésznév: Niko |
Születési hely és idő: Seoul, Dél-Korea; 1990. 09. 09. |
Play by: Jung Joon Young |
Foglalkozás:Zenész |
Tagság kezdete: lassan tíz éve kap kisebb fellépéseket |
Cég/Entertainment:Nem szerződött céghez |
Bandán, csoporton belüli rang:--- |
Életem egyik darabkája
- Oppaaaaaaa!!! - az alig hat éves kislány éles visítása töri meg végül a csendet, amint nyílik is az ajtó, ezzel pedig az alvót is sikeresen felébresztve. A kislány amúgy sem hagyta volna aludni a bátyját, hisz azonnal veti is be magát mellé az ágyba, és bújik hozzá, hogy jó szorosan megölelhesse - Oppaaa... Mikor jössz haza? Nélküled olyan unalmas otthon... - szontyolodik el egy kicsit a picur, amint visszagondol a bátyja nélkül eltöltött órákra. Az említett pedig még mindig félálomban vonja magához közelebb egy ölelésre, amit a csöppség készségesen hagy is.
- Nem tudom, Picur... De remélem hamarosan, mert nélküled itt is unalmas ám. - villant felé egy széles mosolyt, miközben hosszú, fekete tincseit szépen összeborzolja, de tekintete hamar a már nyitott ajtó felé téved, amin szülei lépnek be.
És a mosoly szinte azonnal lefagy az arcáról, mikor meglátja anyja aggodalmas arcát, és a próbálkozást, hogy könnyeit visszatartsa.
- Nico... Most beszéltünk az orvossal... - töri meg végül az óráknak tűnő néhány másodpercnyi csendet, mire a srác szemei egyből kipattannak. És már ugorna is ki az ágyból, de ebben sajnos az a tű az alkarjában megakadályozza.
- És...?
... és ekkor lép be a doktor.
- Nico bácsiiiii... A béka nem is rózsaszín... - kuncog halkan egy kislány, miközben az említett kezéből próbálja kivenni a rózsaszín ceruzát, nehogy tovább színezze azt a szerencsétlen békát a papíron. De nem hagyja; még fel is emeli a karját, hogy a lány véletlenül se érje el, úgy kezd elmagyarázni vigyorogva.
- Deeeee... De ez egy rózsaszín varázsbéka. Egy... Egy elvarázsolt varázsbéka. Ha megcsókolod, királyfi lesz. - nevet fel halkan, amit persze próbálkozik visszatartani, hogy megőrizze a komolyságát. Ez persze nem sikerül neki.
Na de hol is vagyunk? A kórház gyerekosztályának egyik kórtermében, az egyik beteg kislány ágyán ülve. Már fél éve, hogy rendszeres látogatója a kórháznak, és mikor napokig bent tartózkodik, szokása a gyerekosztályra menni; állítása szerint azért, hogy jobb kedvre derítse az itt ragadt kölyköket, de valójában - amit igazából még magának sem bír bevallani - azért, mert olyankor valahogy otthon érzi magát. Mindig is jól kijött a gyerekekkel, és általában jól is érzi magát közöttük; ezért nem is sajnálja, hogy a húga és közte csaknem húsz évnyi különbség van. Talán így még jobban is kijön vele. Igaz, jobban is tud rá vigyázni, ő a kis szeme fénye, és jajj annak a kölyöknek, aki megsiratja.
- Fuuuuujj! Nem is igaaaaaaz... - ölt nyelvet még mindig nevetve a kislány, hogy aztán megint nyúljon a ceruzáért, amivel Nico ismételten színezni kezdett.
- Nem-e? Próbáld ki! - mutatja meg ő is vigyorogva a nyelvét, majd ujjai közé veszi a lapot, amin a sután, félig már rózsaszínben pompázó béka látható, hogy egyenesen a lány arcába nyomja. Legalábbis csak akarja, ugyanis két puha ujj, amik a fülére fognak megakadályozzák ebben. A szerencsétlen áldozat pedig fájdalmasan szisszen fel, miközben a nővér keze után kap, hogy lefejtse ujjait sajgó testrészéről.
- Nico... Tudhattam volna, hogy már megint itt vagy... Gyere vissza... - a nő nem hagyja annyiban, de látszik rajta, hogy már kezd elege lenni az igencsak gyerekesen viselkedő srácból; nem ehhez szokott ő hozzá, de ez a beteg igencsak próbára teszi az idegrendszerét.
- De nem akaroooook....! - nyafog jó szokásához híven, de ezzel nem sokat ér el. A szőrös szívű nővérkét ez nem hatja meg; még ha ki is tépné a helyéről Nico fülét, talán még akkor is csak húzná maga után, hogy visszavigye a saját kórtermébe, ahol a doki már vár rá a legfrissebb leletekkel.
- Sziaaaa Nico bácsiiii...!
Vendég
Re: Kang SungSoo
Gratulálunk, elfogadva!
Kedves Nico!
Ahogy olvastam a lapodat, folyamatosan mosolyognom kellett azon, hogy egy újabb gyerekkel bővül az oldalunk. Egyszerűbb lenne az orvosoknak is, ha berendeznének neked egy szobát azon az osztályon, ahol jól érzed magad. Talán így rávehetnének arra is, hogy kezd el a kezelést a saját érdekedben, de ezt én nem tudhatom. Szomorú, ha egy művész beteg... ha egy koncertjéről viszik el... A betegséged nem játék, és jobban tennéd te is, ha hallgatnál az orvosokra, mert egy ilyen nagy gyerekre szüksége van mindenkinek. Főleg a kistesódnak, szóval legyél észnél, és ameddig nem találnak neked donort, kezeltesd magad. Na meg foglald le a pofidat, és nyomás a játéktér. 1 / 1 oldal
Engedélyek ebben a fórumban:
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
|
|
Pént. Márc. 04, 2022 7:26 pm by Jung Hwayun
» Avatarfoglaló
Csüt. Márc. 03, 2022 12:02 am by Jung Hwayun
» Névfoglaló
Szer. Márc. 02, 2022 11:57 pm by Jung Hwayun
» Jung Hwayun
Szer. Márc. 02, 2022 10:01 pm by Jeason Jensen
» Elkészültem!
Szer. Márc. 02, 2022 7:32 pm by Jung Hwayun
» Wang Sarah
Vas. Okt. 10, 2021 10:03 pm by Wang Sarah
» Choi Sung-Hyun
Vas. Okt. 03, 2021 10:55 pm by Kim Eun Bi
» Fujisaki Hana
Vas. Okt. 03, 2021 9:40 pm by Kim Eun Bi
» Kim Eun Bi
Hétf. Szept. 20, 2021 7:17 pm by Kim Eun Bi