Got a secret, but can you keep that? // Kim brothers
Lights of Seoul :: Seoul :: Külváros
1 / 1 oldal • Megosztás
Got a secret, but can you keep that? // Kim brothers
Dong Hyun & Dong Sun
Karba tett kézzel állok, miközben egyik lábamról a másikra helyezem a testsúlyt. Nem tagadom, kissé ideges vagyok. – Még egyszer mondom, hogy ez nem valódi járás oké? Csak megjátsszuk. – Azt már nem teszem hozzá, hogy hitelesnek is kéne tűnnünk, ha egyszer úgy döntök, hogy tényleg beállítok vele és bemutatom, mint „barátomat”. Csak azért csinálom, hogy apának visszavágjak. Persze ez így most még nehéz és a sráccal sem vagyunk úgy, hogy el is higgyék, hogy mi egy párt alkotnánk vagy micsoda. Mert nem is vagyunk együtt! Miért kezdenék ki pont vele? Hülyeség. Nem is érdekelne ez az egész, ha nem arról lenne szó, hogy ez jó bosszú lenne. Persze sose gondoltam volna, hogy idáig fog fajulni ez az egész. Érdeklődök én a fiúk iránt, ezért nem undorító ez az egész számomra, csak nyilván nem az én esetem a gyerek. De ha nincs ló, jó a szamár is alapon vele kell beérnem Mást nem találnék, aki ezt bevállalná pénzért.
–De tényleg ne vedd komolyan. – Most már nem vagyok benne biztos, hogy őt próbálom meggyőzni, hogy ez semmi sem lesz, vagy inkább magamat. Még sose jöttem össze sráccal. Lányokkal is inkább csak randiztam, de fiúval még csak el se jutottam oda. Szóval ez most nekem is fura és tisztáznom kell magammal, hogy ez teljes mértékben csak egy kamu kapcsolat, amiből nem lesz semmi, mivel egyikünk sem akarja, ez tisztán a fizettségről szól.
Mégsem merek még lépni, így csak az eget bámulom, és a hajamat tekergetem, de a fiú csak nem csinál semmit. Komolyan nekem kell megtennem? Ez milyen már? Tiszta gyáva. – Jó! Ne mozdulj. – mondom ki végül kissé frusztráltam, majd odalépek hozzá és a derekánál fogva átölelem, hogy úgy adhassak neki puszit. Hm… nem is volt annyira rémes. Persze rögtön hátrálni kezdek, hogy szemügyre vegyem, őt mennyire sokkolta ez az egész. Tisztáztam vele mit fogok csinálni, de attól még kíváncsi vagyok a reakciójára. Nekem továbbra is poker arcom van, amiről meg nem lehet mondani, hogy majd felrobban a szívem, annyira zakatol. Nem azért, mert tetszett, hanem mert na, hiába nem valódi, attól még az első alkalom az az első alkalom! Ennek ellenére is izgatottá válok, ezt nem tudom kontrollálni, hát az érzéseimnek úgyse parancsolhatok. – Akkor… szóval… ez még kezelhető ugye? – Részemről teljesen okés ez a kis arcra puszi, ez még semmi, talán még baráti jellegű is lehetne. Azt hiszem. Ja, simán lehet!
–De tényleg ne vedd komolyan. – Most már nem vagyok benne biztos, hogy őt próbálom meggyőzni, hogy ez semmi sem lesz, vagy inkább magamat. Még sose jöttem össze sráccal. Lányokkal is inkább csak randiztam, de fiúval még csak el se jutottam oda. Szóval ez most nekem is fura és tisztáznom kell magammal, hogy ez teljes mértékben csak egy kamu kapcsolat, amiből nem lesz semmi, mivel egyikünk sem akarja, ez tisztán a fizettségről szól.
Mégsem merek még lépni, így csak az eget bámulom, és a hajamat tekergetem, de a fiú csak nem csinál semmit. Komolyan nekem kell megtennem? Ez milyen már? Tiszta gyáva. – Jó! Ne mozdulj. – mondom ki végül kissé frusztráltam, majd odalépek hozzá és a derekánál fogva átölelem, hogy úgy adhassak neki puszit. Hm… nem is volt annyira rémes. Persze rögtön hátrálni kezdek, hogy szemügyre vegyem, őt mennyire sokkolta ez az egész. Tisztáztam vele mit fogok csinálni, de attól még kíváncsi vagyok a reakciójára. Nekem továbbra is poker arcom van, amiről meg nem lehet mondani, hogy majd felrobban a szívem, annyira zakatol. Nem azért, mert tetszett, hanem mert na, hiába nem valódi, attól még az első alkalom az az első alkalom! Ennek ellenére is izgatottá válok, ezt nem tudom kontrollálni, hát az érzéseimnek úgyse parancsolhatok. – Akkor… szóval… ez még kezelhető ugye? – Részemről teljesen okés ez a kis arcra puszi, ez még semmi, talán még baráti jellegű is lehetne. Azt hiszem. Ja, simán lehet!
⚬ 388 ⚬ RUCI ⚬ ÖHM…HI? ⚬
Kim Dong Sun
- Hozzászólások száma :13Age :26Join date :2021. Feb. 09.Ahol élek :Seoul
Re: Got a secret, but can you keep that? // Kim brothers
Don't make things worse
Nem én döntök általában arról, hogy mikor megyek szabadságra, vagy, hogy meddig tart nekem az, azonban ahogy tisztulni látszott az időjárás, sok vezetővel közösen arra a megállapodásra jutottunk, hogy most itt az ideje kikerülni a véráramból. Szükségszerű passziválása ez önmagamnak az események közepette, ami inkább tölt el aggodalommal, mintsem kellemes érzelmekkel, de én sem vagyok szakbarbár, tudom, hogy szükségem van a pihenőre, ahogyan azt is, hogy nincs igazán választásom, eldöntötték ezt a kérdést helyettem is. Majd szólnak - mondta DaeSong, az egyik parancsnok, mire bólintottam és elhagytam a tárgyalót. Mindennek már tizenhat órája.Munkámból adódóan nem vagyok egy túlzóan szociális ember, vagy éppen fordítva: nem állnak az ajtóm előtt tolongva a barátok, ismerősök, hogy végre elrángassanak a tán két éve megbeszélt étterembe, múzeumba, mert már megunták, hogy nehezen érnek el. Hiába lenne tarsolyomban néhány telefonszám, a nap kezdetén nem vágyok társaságba, így hát mielőtt még rányomnék a hívás gombra, lezárom a telefonomat és visszahelyezem a komódra. Valljuk be, munkám során is emberekkel együtt dolgozom, nem is kevéssel, ez pedig arra sulykol, hogy ha már van egy nyugodt napom, fordítsam is magamra. Végtére is van miről gondolkoznom...
Szorosra kötöm a cipőfűzőket mielőtt nekiindulni a délutáni futásnak. Ezúttal a folyóparti sétányon kocogok végig, nem rohamtempót tartok, inkább arra hajtok, hogy kevés megállással, egyenletes sebességgel teljesítsem a kimért távot. Engem ez megnyugtat, felfrissít, miközben az agyam valahol teljesen máshol jár. Nem titkolom, hogy kissé felkavart a gyerekek átkelésének körülményei, habár azért együtt tudok élni ezzel a tudattal, sokkal keményebb helyzetek is adódtak már életem során, amivel szintúgy megbirkóztam. Időnként azért ki-kilendít egy-két, a háttérhez képest valamivel feltűnőbb mozzanat. Egy labda gurul utamba, nem messze utána egy ádázul rohanó srác, ki próbálja megmenteni a vízbeeséstől. Visszarúgom neki egy egyszerű mozdulattal, s kocogok tovább.
Tíz perccel később a távolban kezd kirajzolódni másik két fiú, közelebb érve feléjük pedig fokozatosan válik ismerősebbé az egyiknek a kiállása. Nem szándékozok megtorpanni, de lábaim maguktól lassulnak le azon a néhány másodperc alatt, míg az elmém úgymond errort ír ki, és újra kell indítanom. Nos, nem tévedtem, ő itt Dong Sun, apám második fia, utánam a sorban, de az első a maguk jelenlegi családi körében. Nem váltottam vele több szót az évek során, mint amennyit a kettőnket összekötő személy jóvoltából illendő volt, aminek vélhetően a közöttünk lévő korkülönbség az oka. Ennek ellenére, amit most látok, az lesokkol.
Észre vesz, ami nem nagy teljesítmény, hiszen nincs köztünk akadály, a placcon állok, még enyhén lihegek a futástól, de nem riadok meg a tekintetétől. Gondolom kettőnk közül most nem nekem kellemetlenebb a helyzet, noha mondjuk ki, nekem sem éppen komfortos. De nem ítélkezek, hisz a látszat, mint tudjuk, sokszor csalóka tud lenni.
- Szia! - Nem szándékozok összehordani mindenféle sületlenséget, arcom sem nagyon tükröz bármilyen érzelmet talán egy kis kínácsiságon kívül.
Kim Dong Hyun
- Hozzászólások száma :13Age :40Join date :2018. Jan. 09.
Re: Got a secret, but can you keep that? // Kim brothers
Dong Hyun & Dong Sun
A srác reakcióját elnézve csak egy nagyot sóhajtok és elkezdem forgatni a szemeimet. Bár alapból nem vártam tőle sokat, örültem, hogy egyáltalán találtam valakit, aki hajlandó volt elvállalni ezt a szerepet, de azért az emberben mindig ott van az, hogy szeretne valami olyasmit látni a másik arcán, ami az ő fejében is volt. Jelen esetben is ez a helyzet. Tökre örültem volna, ha úgy reagálja le ezt az egészet, ahogyan az az én művészi fejemben összeállt. Nem jött össze. És ezért nyilván kit hibáztatok? Persze, hogy őt!
Idegesen fújom ki a levegőt és megrázom a fejemet. Hagyni kellett volna ezt az egészet. El is veszem róla a tekintetemet, mondván, nincs kedvem most vele foglalkozni, de nem is lenne rá időm, mert helyette valaki máséval találkozik. Bakker! Dong Hyun mégis mit keres itt?! Szemeim nagyobbra nyílnak, de igyekszem tartani a szemkontaktust és meredt arcot vágni. Mintha nem látna át rajtam egy katona. Belül most is épp remegnék legszívesebben, mert ezt nem kéne félreértenie vagy úgy alapból megtudnia. Eleve apának szántam a kis „meglepetésemet”.
-Hali! – köszönök neki én is, majd csak némán bámulok, míg nem a srác töri meg a csendet azzal, hogy neki természetesen hirtelen mennie kell, mert dolga akadt. Milyen véletlen, komolyan? Azta, ennél átlátszóbb már nem is lehetne. – Ah, persze menj csak, majd később beszélünk. – Egy kedves mosolyt azért megengedek magamnak, sőt még integetek is neki, mikor lelép, majd ismét hűvös arccal fordulok a férfi felé. – Izé, te ma nem dolgozol, hogy itt futkorászol? Vagy ez is a munkád része? – kérdezem tőle, sőt még a fejemet is egy kicsit oldalra döntöm, hogy lássa, érdekel a válasza. Illetve annyira nem, de valahogy el kéne kezdeni ezt a beszélgetést, nem pedig egyből lerohanni, hogy hát az úgy volt… Bár úgysem fogom tudni sokáig húzni, mert hamar némaságba folyna ez a kis csevegés. Én utálok feleslegesen pofázni, és ahogyan eddig észrevettem ő sem a szavak emberek. Féltestvérek vagyunk, gyanítom csak azért szoktunk szót váltani egymással, mert az apai vonal összetart minket. Amúgy a bátyámat kilométerekkel jobban kedvelem, mint az öreget, ő legalább nem szól bele az életembe, de azért nem lenne jó, ha eljárna a szája erről.
-Oké nézd, nem tudom mit láttál, de… apunak egy szót se kérlek! – A jeges pillantásom is eltűnik, szóval láthatja, hogy most komolyan a segítsége kell ahhoz, hogy ez ne tudódjon ki. - Eskü van egy tök jó magyarázatom erre az egészre, csak ígérd meg, hogy ez kettőnk között marad. – Ennyit sem beszéltem még egyhuzamban, de most úgy éreztem, hogy muszáj itt megmagyaráznom az egészet, mert ha látta is ezt a kis „meghitt” pillanatot, akkor sem úgy van, ahogyan azt hiszi és gyanítom ezt itt meg kéne magyarázni, vagy valami.
Idegesen fújom ki a levegőt és megrázom a fejemet. Hagyni kellett volna ezt az egészet. El is veszem róla a tekintetemet, mondván, nincs kedvem most vele foglalkozni, de nem is lenne rá időm, mert helyette valaki máséval találkozik. Bakker! Dong Hyun mégis mit keres itt?! Szemeim nagyobbra nyílnak, de igyekszem tartani a szemkontaktust és meredt arcot vágni. Mintha nem látna át rajtam egy katona. Belül most is épp remegnék legszívesebben, mert ezt nem kéne félreértenie vagy úgy alapból megtudnia. Eleve apának szántam a kis „meglepetésemet”.
-Hali! – köszönök neki én is, majd csak némán bámulok, míg nem a srác töri meg a csendet azzal, hogy neki természetesen hirtelen mennie kell, mert dolga akadt. Milyen véletlen, komolyan? Azta, ennél átlátszóbb már nem is lehetne. – Ah, persze menj csak, majd később beszélünk. – Egy kedves mosolyt azért megengedek magamnak, sőt még integetek is neki, mikor lelép, majd ismét hűvös arccal fordulok a férfi felé. – Izé, te ma nem dolgozol, hogy itt futkorászol? Vagy ez is a munkád része? – kérdezem tőle, sőt még a fejemet is egy kicsit oldalra döntöm, hogy lássa, érdekel a válasza. Illetve annyira nem, de valahogy el kéne kezdeni ezt a beszélgetést, nem pedig egyből lerohanni, hogy hát az úgy volt… Bár úgysem fogom tudni sokáig húzni, mert hamar némaságba folyna ez a kis csevegés. Én utálok feleslegesen pofázni, és ahogyan eddig észrevettem ő sem a szavak emberek. Féltestvérek vagyunk, gyanítom csak azért szoktunk szót váltani egymással, mert az apai vonal összetart minket. Amúgy a bátyámat kilométerekkel jobban kedvelem, mint az öreget, ő legalább nem szól bele az életembe, de azért nem lenne jó, ha eljárna a szája erről.
-Oké nézd, nem tudom mit láttál, de… apunak egy szót se kérlek! – A jeges pillantásom is eltűnik, szóval láthatja, hogy most komolyan a segítsége kell ahhoz, hogy ez ne tudódjon ki. - Eskü van egy tök jó magyarázatom erre az egészre, csak ígérd meg, hogy ez kettőnk között marad. – Ennyit sem beszéltem még egyhuzamban, de most úgy éreztem, hogy muszáj itt megmagyaráznom az egészet, mert ha látta is ezt a kis „meghitt” pillanatot, akkor sem úgy van, ahogyan azt hiszi és gyanítom ezt itt meg kéne magyarázni, vagy valami.
⚬ 444 ⚬ RUCI ⚬ ÖHM…HI? ⚬
Kim Dong Sun
- Hozzászólások száma :13Age :26Join date :2021. Feb. 09.Ahol élek :Seoul
Re: Got a secret, but can you keep that? // Kim brothers
Don't make things worse
Van, hogy minden a szemünk előtt van, de mi mégsem látjuk, nem vesszük észre a fától az erdőt, míg máskor oly' egyértelműnek tűnik valami és mégis teljesen másról van szó. Szeretem azt gondolni, hogy minden okkal történik, ahogy nekem adott válaszok is indokkal számomra kedvezőtlenek, ha úgy adódik, pont mint a jelenleg elém tárulkozó szituációról is jobban szeretnék nem előre ítéleteket levonni. Bár alapvetően tőlem jócskán távol áll a puszilkodás, pláne velem egyneműekkel, de nem vagyok annyira szűk látókörű, hogy ne tudjam, az idolok és népszerű bandák esetében gyakran előfordul akár akaratukból, akár azért, mert erre intik őket, Dong Sun pedig... elnézve már csak a szőke haját, mintha kissé hasonlítani akarna rájuk. Remélem legalábbis, hogy mindössze ennyiről van itt és most szó, és nem kapcsolódik ahhoz a kellemetlen élethelyzethez, ami elsőre eszembe jutott a két fiatalt megpillantva. Nem teszek úgy, mintha nem láttam volna semmit, s bár nem szokások sok érzelmet közölni - szakmai ártalom -, azért nem titkolom azt sem, hogy meglepett már csak az is, hogy összetalálkoztunk egy ilyen nagy városban, ráadásul pont rosszkor. A két fiú megszeppentsége teljesen érthető, biccentek fejemmel a másik, számomra ismeretlen fiúnak is, hogy még így távozásakor üdvözöljem. Lehet bűntudatomnak kellene lennie, mert szétválasztottam őket, de nincs, mivel én nem intettem távozásra egyikőjüket sem, ő döntött eképpen. Nem rám vallana, ha csak úgy elsétáltam volna a féltestvérem mellett, holott tisztában vagyok a találkozásunk tényével. Nem sokat látom őt sem ahhoz, hogy jelentéktelennek hasson egy-egy gyors összejövetel.
Egy mosoly féleség jelenik meg arcomon kérdésére, mivel aranyosnak találom a megfogalmazását. Ha nem Dong Sun-tól kapnám meg ezt, azt feltételezném, hogy felelősségre vonnak.
- Mindenkinek szüksége van pihenésre - felelem mit sem leplezve a valóságot. Nem mintha önszántamból, vagy egészségügyi gondok miatt lennék szabadnapos, de azt én is éreztem már, hogy rám fér pár nap, amikor megpróbálom magam mögött hagyni a munkát. Én még mindig egyszerűbben meg tudom ezt tenni, mint például apa. - Ahogy látom, neked is - döntöm egy rövid pillanat erejéig oldalra fejemet, utalva ezzel az imént történtekre, amennyiben épp csak kikapcsolódás közben kaptam el.
Arcom továbbra is inkább kíváncsi, egyáltalán nem számonkérő, elvégre nem tartozik nekem semmilyen információval, annyira nem szoros a mi viszonyunk, ám kissé meglepődök, hogy mégiscsak valami titkolnivalóról van itt szó, mint azt hallani vélem. Vele együtt én is elkomolyodom.
Zsebre dugom kezeimet, az állapotom újra kezd nyugtalanná válni, s kezdek belegondolni abba, ha esetleg tényleg valami nem hétköznapi lenne Dong Sunnal. Végül úrrá leszek a komolyságomon és megvonom a vállamat.
- Ha így fogalmazol, még a végén kétségek közé kerülök. - Nem feszülök be, inkább biccentek fejemmel, hogy sétáljunk tovább és ha gondolja, tartson velem. - Talán tényleg jobb lenne, ha tisztáznánk ezt. Nem is apa miatt, hanem mivel amúgy sem mondhatjuk el, hogy annyira ismernénk egymást... - Két dolgot próbálok meg burkoltam megfogalmazni, egyrészt, nem vagyok apa besúgója semmilyen formában, nem tartozok neki információval, s egyébként nem is beszélek vele túl sokat, amit persze Dong Sun nem tudhat; másrészt viszont a féltestvéremmel sem mélyült el annyira még a kapcsolatom, hogy tudom, ő egy meleg srác, noha egyúttal azt sem tudhatom, hogy nem az. Ez az információ nem is tartozik rám, csak a következményei talán, részben.
Kim Dong Hyun
- Hozzászólások száma :13Age :40Join date :2018. Jan. 09.
Re: Got a secret, but can you keep that? // Kim brothers
Dong Hyun & Dong Sun
Nem sűrűn szoktam ennyit beszélni. Hogy őszinte legyek egyszerűen nem érzem hasznát. Ha valaki kérdez valamit, akkor annak egyszerűen és egyenesen megmondom a választ, de a véleményemet is hasonlóan fejezem ki. Minek a kertelés? Nem kell itt semmit sem túlbeszélni, meg addig csavarni a szavakat, míg a másik fél azt is elfelejti mi volt a mondat eleje. Arra ott vannak a versek. Ott persze én is mindent olyan metaforikus módon írok le, hogy kész csoda, ha valaki képes megérteni a képek jelentését, de őszintén? Nekem pont ez a célom. Amennyire egyenes ember vagyok ha beszédről van szó, annyira titokzatos az írásban. Úgy is mondhatjuk, hogy aki ismer az pontosan fogja tudni mire gondolok, aki meg nem, annak nem is szükséges.
Jelen esetben, ha versbe foglalnám a gondolataimat, akkor Dong Hyun sem sűrűn fogná fel. Nem azért, mert mondjuk nem tudna a sorok között olvasni, hanem mert nem tudná összeegyeztetni az én gondolataimmal. Szomorú, de igaz, hogy nem állunk közel egymáshoz és gyanítom nem ez az apró incidens fog minket közelebb hozni egymáshoz. Vagy ha igen, akkor nagyon meg fogok lepődni. Emiatt inkább csak letagadják, vagy éppen kitagadják az embert, nem még a keblére ölelik, így kevés reményt fűzök ahhoz, hogy megértsen.
Mosolya némiképp biztatólag hat, így nekem is enyhülnek a vonásaim és a szám egyik széle felfelé kezd görbülni. – Tény. – kezdek el hevesen bólogatni egyetértésemben, bár furcsa módja ez a kikapcsolódásnak. Én biztos csak otthon feküdnék és nem csinálnék semmit. Gondolom ő is dolgozik eleget, így minek erőlteti magát? Inkább innia kéne valamit és elmennie bulizni. Na jó, talán az ő esetében az is elég, ha kibont egy sört és otthon ülve nézi a tévét. – Mindenki máshogy kapcsol ki. – tekintetem egyből a földre vándorol, ami jelen esetben sokkal érdekesebbnek mutatkozik, mint az ő pillantása.
De csak elkezdek neki magyarázkodni, illetve legelőször is bebiztosítani magamat, hogy apa erről hallani sem fog. Most még biztosan nem. Fejbiccentésére mellélépek, hogy együtt sétáljunk tovább. Kezeimet még mindig magam előtt keresztezem és úgy próbálom meg vele tartani a tempót.
Szavaira csak bólogatok, de nem szólalok meg. Erre nem tudom, mit mondhatnék. Nem ismerjük egymást különösebben, ez pontosan így van. Talán pont ezért is nehéz nekem most kinyögnöm akár egy szót is. Pedig valamit csak kéne, mert néma csendben sem sétálhatunk itt, pláne úgy, hogy a felvezetésem hallatán már biztos kíváncsi mi volt ez az egész. – Öhm… - Percek után is csak ennyit tudok kipréselni a számon, de alig, hogy ez megvolt, máris az ajkaimat kezdem harapdálni. Keresem a szavakat. Más mit tenne ilyenkor? Ha Sian állna mellettem, akkor már rég kitálaltam volna neki, de ő meg egy totál más esett, ő a legjobb barátom. A férfi pedig a féltestvérem. Jó mondjuk családon belül kinek beszélnék erről, ha nem neki. Talán még ő az, aki nem dobna ki egyből, bár nem nála élek, így nincs is honnan. Mégis ott motoszkál bennem, hogy apának szólhat erről. Elvégre nem ígérte meg, hogy nem mond neki semmit. – Nehéz elkezdeni. – Ezzel csak jelezni próbálok neki, hogy segítsen nekem, honnantól szeretné hallani a történetet, vagy egyáltalán mit kéne kimagyaráznom. Illetve gyanítom, hogy azt a jelenetet. De sokkal egyszerűbb lenne nekem is elindulnom, ha tudnám mi jár most a fejében.
Jelen esetben, ha versbe foglalnám a gondolataimat, akkor Dong Hyun sem sűrűn fogná fel. Nem azért, mert mondjuk nem tudna a sorok között olvasni, hanem mert nem tudná összeegyeztetni az én gondolataimmal. Szomorú, de igaz, hogy nem állunk közel egymáshoz és gyanítom nem ez az apró incidens fog minket közelebb hozni egymáshoz. Vagy ha igen, akkor nagyon meg fogok lepődni. Emiatt inkább csak letagadják, vagy éppen kitagadják az embert, nem még a keblére ölelik, így kevés reményt fűzök ahhoz, hogy megértsen.
Mosolya némiképp biztatólag hat, így nekem is enyhülnek a vonásaim és a szám egyik széle felfelé kezd görbülni. – Tény. – kezdek el hevesen bólogatni egyetértésemben, bár furcsa módja ez a kikapcsolódásnak. Én biztos csak otthon feküdnék és nem csinálnék semmit. Gondolom ő is dolgozik eleget, így minek erőlteti magát? Inkább innia kéne valamit és elmennie bulizni. Na jó, talán az ő esetében az is elég, ha kibont egy sört és otthon ülve nézi a tévét. – Mindenki máshogy kapcsol ki. – tekintetem egyből a földre vándorol, ami jelen esetben sokkal érdekesebbnek mutatkozik, mint az ő pillantása.
De csak elkezdek neki magyarázkodni, illetve legelőször is bebiztosítani magamat, hogy apa erről hallani sem fog. Most még biztosan nem. Fejbiccentésére mellélépek, hogy együtt sétáljunk tovább. Kezeimet még mindig magam előtt keresztezem és úgy próbálom meg vele tartani a tempót.
Szavaira csak bólogatok, de nem szólalok meg. Erre nem tudom, mit mondhatnék. Nem ismerjük egymást különösebben, ez pontosan így van. Talán pont ezért is nehéz nekem most kinyögnöm akár egy szót is. Pedig valamit csak kéne, mert néma csendben sem sétálhatunk itt, pláne úgy, hogy a felvezetésem hallatán már biztos kíváncsi mi volt ez az egész. – Öhm… - Percek után is csak ennyit tudok kipréselni a számon, de alig, hogy ez megvolt, máris az ajkaimat kezdem harapdálni. Keresem a szavakat. Más mit tenne ilyenkor? Ha Sian állna mellettem, akkor már rég kitálaltam volna neki, de ő meg egy totál más esett, ő a legjobb barátom. A férfi pedig a féltestvérem. Jó mondjuk családon belül kinek beszélnék erről, ha nem neki. Talán még ő az, aki nem dobna ki egyből, bár nem nála élek, így nincs is honnan. Mégis ott motoszkál bennem, hogy apának szólhat erről. Elvégre nem ígérte meg, hogy nem mond neki semmit. – Nehéz elkezdeni. – Ezzel csak jelezni próbálok neki, hogy segítsen nekem, honnantól szeretné hallani a történetet, vagy egyáltalán mit kéne kimagyaráznom. Illetve gyanítom, hogy azt a jelenetet. De sokkal egyszerűbb lenne nekem is elindulnom, ha tudnám mi jár most a fejében.
⚬ 528 ⚬ RUCI ⚬ ÖHM…HI? ⚬
Kim Dong Sun
- Hozzászólások száma :13Age :26Join date :2021. Feb. 09.Ahol élek :Seoul
Re: Got a secret, but can you keep that? // Kim brothers
Don't make things worse
Mivel nem tudom, hogy mire gondolhatnék az kellemetlen pillanat láttán, jobbnak vélem nem is túlgondolni az esetet és inkább hagyni, hogy kiforrja magát a valóság. Mivel nem én küldtem el a másik fiút, így nem érzek miatta bűntudatot, s ami azt illeti, nem kizárt, hogy Dong Sun vele többet találkozik, mint velem, rokonával. Ez talán helyén is van, legtöbbet a barátokkal szorosabban tartják a kapcsolatot, mint saját nem egy háztartásban élő rokonaikkal, így én is csak kapva kapok az alkalmon, hogy válthatok pár szót vele, elvégre nem a jellemző, hogy ne állnék meg, ha ismerősbe futnék. Dong Sun testbeszédje többet árul el, mint a szavai, tulajdonképpen előbbi miatt érzem azt, hogy talán valami különlegesbe botlottam bele, melyre kezdek egyre inkább kíváncsi lenni. Látom, egyre inkább nehezebbé válik számára a még csak most kezdődött beszélgetés, úgyhogy jobbnak vélem tovább indulni, egyelőre csak sétálva, együtt közösen, hogy legalább ne szemtől szemben, tétlenül álljunk és várjuk, hogy mit reagál a másik. Tudom, hogy kell figyelmet és feszült hangulatot kikövetelni másoktól, ennek köszönhetően pedig azt is tudom, miként lehet némiképpen csökkenteni azokat.
Nem neheztelek rá apa miatt, mint ahogy apám felé sem érzek megvetést, amiért elhagyott anno engem és anyánkat. A legérdekesebb, hogy valahogy mégis úgy hozta a sors, hogy részben egy hullámhosszon legyek apámmal, ő politikus, én pedig egy katona vagyok, ám ezen halvány közös ponton kívül semmi sem ad okot arra, hogy találkozzak az apámmal és ha az elmúlt tíz évet nézzük, annyira nem is volt jellemző ez ránk. Legtöbbször annyi időt töltöttem apámmal, amíg meglátogattam őket, s Dong Sunnal is volt lehetőségem váltani pár szót, amennyiben megjelent a vendégségem ideje alatt abban a szobában, ahol én tartózkodtam és nem épp elvonult feltételezem a saját szobájába. Mindezek ismeretében talán kissé furcsa is arra gyanakodni, hogy én fogok elkotyogni valamit apának, noha értem, hogy mire gondolhat. Pontosabban csak sejtem.
Egy újabb gúnytól mentes mosoly jeleik meg arcomon szavainak hallatára. Nem állt szándékomban ennyire kínos helyzetbe hozni őt, ami voltaképpen nem helyes, hiszen ő hozta magát azzal, hogy köztéren puszilkodott egy barátjával, de elismerem, hogy tehetettem volna úgy, mint aki semmit sem látott, csak az nem rám vallott volna.
- Mi újság otthon? Minden rendben veletek? - Jobb ötlet híján terelem a témát. Nem akarom erőltetni, bár tény, hogy én helyette nem tudom megfogalmazni a gondolatait, amikbe kicsit sem látok bele és nem is fogom kényszeríteni rá, saját belátásaira bízom, hogy meg akar-e velem osztani valamit, vagy annyira nem lényeges, hogy ezen vesztegeljünk.
Nem szeretek futás során hosszú ideig megállni, de most kivételt teszek, mindössze ütemesen sétálok, hogy ne essek ki teljesen a formából. Munkámtól eltekintve egészen sok időt töltök a partszakaszon, szeretem nézni a Han-folyó túloldalán elterülő várost, s a közeli hidakon átrobogó autókat. Megnyugtat és kiegyensúlyoz a látvány, így rendszerint úgy alakítom a futáskor az útvonalamat, hogy a folyóhoz mindig lemenjek.
Kim Dong Hyun
- Hozzászólások száma :13Age :40Join date :2018. Jan. 09.
Re: Got a secret, but can you keep that? // Kim brothers
Dong Hyun & Dong Sun
Tisztában vagyok vele, hogy én sem beszélek sokat úgy alapból, ennek megfelelően másnak sem kell, de most kifejezetten idegesít, hogy nem mond semmit. Bár azt sem tudom, hogy mit várok tőle? Valószínűleg megnyugtatást, hogy nem lesz semmi gond, bármit is látott most nem fog szólni egy szót sem apának erről. Bár azt se tudom, hogy mennyit kapott el, azt meg még kevésbé sem, mit gondolhat jelenleg. Alapból nem tudom mások fejében olvasni, mivel nem szoktam ilyennel próbálkozni. De most hálát adnék, ha képes lennék ilyesmire. Valószínűleg akkor könnyebb lenne belekezdeni a beszélgetésbe. Nem csak egymás mellett sétálnánk néma csöndben, ami egy kicsit könnyít a helyzetemen, mert legalább nem a szemébe nézek, de nem enyhíti a feszült helyzetet.
Nem az a bajom, hogy ne bíznék benne, hogyha olyanról van szó, akkor nem tartaná a száját apa előtt, inkább amitől rettegek, hogy… Elítél? Nyilván az is benne van, de az ebből adódó következményeket nem szívesen viselném el. Tegyük fel, hogy csak arról van szó, hogy megbuktam. Megint. Akkor gondolom, hogy Dong Hyun nem mondana apának semmit, de azért ha rájön, hogy az öccse biszex, akkor már lehet ki fog akadni. Amit nagyon nem szeretnék, mert szerintem ez azért nem olyan rémes, tekintve, hogy a lányokat is szeretem. Egyszerűen csak dupla esélyem van megtalálni a páromat na. De ezt próbáld meg elmagyarázni bárkinek, aki nem hozzád hasonló…
Nem fogom tagadni, valóban egy kicsit feszültebben lépkedek mellette, mint szoktam. Általában csak lógatom magam mellett a kezeimet és élvezem a friss levegőt, ha véletlen arra vetemednék, hogy kijöjjek ide. Most ellenben összefonom magam előtt a karjaimat, az ajkamat harapdálom és próbálok megszólalni, ha már ő nem teszi. Jelzem is, hogy kicsit nehézkes elindulnom, hátha veszi a lapot és szerencsére igen. Bár a nyitás meglep, de egyben meg is nyugtatni, hogy van némi időm összekaparni a gondolataimat, mielőtt színt vallanék. – Gondolom. – rántom meg a vállamat. – A szülők legalábbis nekem nem panaszkodtak, hogy bármi lenne. Apa dolgozik, mint mindig, anyám meg a barátnőivel van főleg. – De ez a megszokott nem? Igazából nem nagyon szoktam hallgatni, ahogyan kiöntik otthon a lelküket, bár bevallom a közös evéseken kívül ritkán vagyok velük. Talán ha valamiért hívnak, de ennyi. – És te hogy vagy? Milyen a munka? – nézek fel rá egy apró mosoly kíséretében. Persze, ha ő ilyen kedvesen érdeklődik, akkor én is fogok. Nem vagyok én paraszt, maximum lusta időnként. Meg szeretek egyedül lenni. Sokszor. Olyankor jobban tudok koncentrálni. Mostában amúgy sem ártana, hiszen, ha végezni akarok ebben a félévben, akkor tanulni is kéne. Az már jobb kérdés, hogy utána hova. – Gondolkodtam, hogy itt maradjak tanítani, vagy más városba menjek. – Magam sem tudom, hogy miért nyögtem ezt ki, valószínűleg azért, hogy fent tartsam a beszélgetést. Hozzá vagyok szokva, hogy a körülöttem lévő emberek egyfolytában fecsegnek, így soha sincs csend, ami ebben a pillanatban határozottan zavaró lenne, ha ránk telepne.
Nem az a bajom, hogy ne bíznék benne, hogyha olyanról van szó, akkor nem tartaná a száját apa előtt, inkább amitől rettegek, hogy… Elítél? Nyilván az is benne van, de az ebből adódó következményeket nem szívesen viselném el. Tegyük fel, hogy csak arról van szó, hogy megbuktam. Megint. Akkor gondolom, hogy Dong Hyun nem mondana apának semmit, de azért ha rájön, hogy az öccse biszex, akkor már lehet ki fog akadni. Amit nagyon nem szeretnék, mert szerintem ez azért nem olyan rémes, tekintve, hogy a lányokat is szeretem. Egyszerűen csak dupla esélyem van megtalálni a páromat na. De ezt próbáld meg elmagyarázni bárkinek, aki nem hozzád hasonló…
Nem fogom tagadni, valóban egy kicsit feszültebben lépkedek mellette, mint szoktam. Általában csak lógatom magam mellett a kezeimet és élvezem a friss levegőt, ha véletlen arra vetemednék, hogy kijöjjek ide. Most ellenben összefonom magam előtt a karjaimat, az ajkamat harapdálom és próbálok megszólalni, ha már ő nem teszi. Jelzem is, hogy kicsit nehézkes elindulnom, hátha veszi a lapot és szerencsére igen. Bár a nyitás meglep, de egyben meg is nyugtatni, hogy van némi időm összekaparni a gondolataimat, mielőtt színt vallanék. – Gondolom. – rántom meg a vállamat. – A szülők legalábbis nekem nem panaszkodtak, hogy bármi lenne. Apa dolgozik, mint mindig, anyám meg a barátnőivel van főleg. – De ez a megszokott nem? Igazából nem nagyon szoktam hallgatni, ahogyan kiöntik otthon a lelküket, bár bevallom a közös evéseken kívül ritkán vagyok velük. Talán ha valamiért hívnak, de ennyi. – És te hogy vagy? Milyen a munka? – nézek fel rá egy apró mosoly kíséretében. Persze, ha ő ilyen kedvesen érdeklődik, akkor én is fogok. Nem vagyok én paraszt, maximum lusta időnként. Meg szeretek egyedül lenni. Sokszor. Olyankor jobban tudok koncentrálni. Mostában amúgy sem ártana, hiszen, ha végezni akarok ebben a félévben, akkor tanulni is kéne. Az már jobb kérdés, hogy utána hova. – Gondolkodtam, hogy itt maradjak tanítani, vagy más városba menjek. – Magam sem tudom, hogy miért nyögtem ezt ki, valószínűleg azért, hogy fent tartsam a beszélgetést. Hozzá vagyok szokva, hogy a körülöttem lévő emberek egyfolytában fecsegnek, így soha sincs csend, ami ebben a pillanatban határozottan zavaró lenne, ha ránk telepne.
⚬ 469 ⚬ RUCI ⚬ ÖHM…HI? ⚬
Kim Dong Sun
- Hozzászólások száma :13Age :26Join date :2021. Feb. 09.Ahol élek :Seoul
Re: Got a secret, but can you keep that? // Kim brothers
Don't make things worse
Érzem, hogy egy olyan helyzet alakul ki, amiben, ha benne ragadunk, nem fogunk tudni jól kijönni belőle, úgyhogy jobbnak vélem, ha új témát veszek elő. Ha nem fog arról a kínos esetről beszélni, én nem erőltetem neki, nem kötelessége mindent megosztani velem, mindössze talán jobb lenne, ha nem hagyna bennem kétségeket. Noha engem közel sem érint a féltestvérem ügyei, de apánkra nagy veszélyt jelenthet, ha pletykák látnának napvilágot a külügyminiszter fiáról, akár igazak azok a pletykák, akár nem, így hát közvetve is ugyan, de némi aggodalommal azért engem is elönt az aggodalom.Mivel én mostanság nem voltam náluk, illetve más úton-módon sem találkoztam apámmal, így teljesen őszintén érdeklődök a család felől, ám egy kicsit meglep, hogy DongSun nincs egészen tisztában az ottani helyzettel. Mindig elfelejtem, hogy mennyire szereti kivonni magát az otthoni légkörből. Ezért kezdetben nehezteltem rá, nem értettem, miért vonul el mindig, de aztán kibontakozott minden, s mostanra már én is látom, hogy az a családi ház mégsem annyira meleg és békés, mint amilyennek elsőre tűnik. DongSun pedig még azokról a témákról sem tud beszélni apával, amikről én igen.
- Akkor csak a szokásos - mosolyodom el halványan, hiszen én is éltem tizenöt évet apámmal, tudom, mennyire elfoglalt személy, holott akkoriban még kevésbé volt mondható annak, legalábbis ezt tudom levonni DongSun visszajelzéseiből, s hát mondjuk ki, nem lenne meglepő, látván, hogy milyen pozícióba tornázta magát. Külügyminiszterként örülhetünk, ha éppenséggel az országban tartózkodik egyáltalán, márpedig, ha ilyen szemmel nézzük a családot, a feleségének is szüksége van társaságra, meg tudom érteni, miért tölt ilyen sok időt a barátnőivel.
Tekintetemet a folyóra vezetem, miután megkapom DongSun kérdését a munkámra illetően. Nehéz lenne alapvetően erről beszélni, mivel vannak dolgok, amiket nem kellene elmondanom, bár nagy állami titkoknak sem minősülnek, csupán jobb, ha nem jártatom a számat, amíg ki nem forr a dolog. De DongSun pont nem az a személy, akitől különösen tartanom kellene, így hát olyan választ adok, ami nem túl tömör és így nem is azt éreztetem vele, hogy kényes téma, ugyanakkor mégsem részletekbe menő.
- Hallottad a híreket, hogy a pár napja leszállt ködben észak-koreai gyerekeket szöktettek át a határon? - kezdek bele, miközben kérdőn és kíváncsian nézek rá. Igazából nem vagyok benne biztos, hogy néz híreket. - Tulajdonképpen jól megy minden, most ez a határátkelés a legfőbb téma nálunk, amit el kell varrni amennyire csak lehet. - Átfogóan fogalmazok, de talán pont elég is. Nem rám vallana, ha személyesebbre venném a helyzetet és elmondanám, hogy én is ott voltam a határszakaszon, mert nem kell velem együtt érezni, ahogy dicséretre sem vagyok méltó, mert a dolgomat tettem, sőt, jóformán megszegtem a szabályokat azzal, hogy a semleges övezetbe tettem a lábamat, noha csak tíz-tizenöt méter haladtam befelé.
Meglepetten nézek rá, ahogy meghallom, hogy más városban is gondolkodik. Ez meglep olyan szempontból, hogy koreai nyelven koreai irodalmat oktatni más városban feltételezhetőleg Dél-Korea határain belül értette, viszont mivel csak ezt a pár szót tudom egyelőre, amit az imént közölt velem, nem tudom még teljesen átlátni, hogy mire is gondolhat valójában.
- Úgy érted, külföldre, vagy más koreai városba? - Általában az emberek éppen hogy Seoulba jönnek dolgozni és nem innen el, de könnyen lehet hogy Busan, vagy más nagy város vonzóbb egy olyan ember számára, aki a fővárosban nőtt fel.
Kim Dong Hyun
- Hozzászólások száma :13Age :40Join date :2018. Jan. 09.
Re: Got a secret, but can you keep that? // Kim brothers
Dong Hyun & Dong Sun
Nem arról van szó, hogy ne érdekelne a családom, mert igenis fontosnak tartom őket, csak… Nehéz szót érteni velük. Anya folyton a barátnőivel lóg, és csak akkor jut estébe, hogy a szülőmet kéne játszania, mikor nem egy gazdag és menő feleséget alakít. Ennek el kéne keserítenie, valahol legbelül biztos most sírhatnékom is van, de mivel ebbe szoktam bele, így annyira már nem tudom felvenni. Apa meg egyszerűen apa. Külügyminiszter, így fontos ember, ezzel még én is tisztában vagyok. Amúgy biztos tök jól el lehetne vele csevegni, ha érdekelne egyáltalán ez a téma. Én nem vagyok benne ebben a világban, nem úgy mint Dong Hyun, ő legalább érti, miről dumál. Vagy legalábbis kilométerekkel jobban felfogja. Talán ha utánanéznék jobban a híreknek és nem csak az egyetemen mások beszélgetéseiből értesülnék bizonyos dolgokról, akkor mi is tudnánk beszélgetni. Így azért nehezebb. Arról már inkább nem is beszélek, hogy a két fiú közül egyértelműen én vagyok a „szégyen” kategória. Művészi beállítottságom van, így ha akarnék se tudnék teljesíteni a politikus közegben.
Ezért is furcsa, hogy engem kérdez, mi a helyzet otthon, persze gyanítom ez inkább csak amolyan figyelemelterelés volna az eredeti dologról. Hálám üldözni ezért, így legalább bele tudok kezdeni a beszélgetésbe, ami amúgy is nehezen megy. Nem szeretek felesleges köröket futni, egyből a lényegre szoktam térni, most ellenben nem igazán sikerül. Ah, kellett neki meglátnia minket, nem neki volt szánva ez az egész! De most már mindegy, szépen elmagyarázom majd mi az ördög is történt és akkor megnyugodhatok.
-Ja…- válaszolok kissé elhaló hanggal. Szegény embernek próbálok minden szavára reagálni, de nehézkes és csak bízok benne, hogy ez az egész dumcsizás nem fog öt percen belül kifújni, hanem valahogyan fenn lehet tartani. Ezért is kérdezek vissza, na meg persze udvariasságból, azért mégiscsak megneveltek otthon. Bár nem lenne jelentősége, ha olyannal állnék szembe, akit úgy igazán nem bírok. Mázli, hogy azért a féltestvéremet kedvelem, talán a családból még őt a legjobban. – Ahaaa? – nézek rá kissé kérdőn meg leginkább meglepve. Valami rémlik, hogy mesélték, tünetesebben nem néztem utána ezeknek, de azért képben vagyok a helyzettel úgy nagyjából. – Tudod az „el kell varrni” nem hangzik olyan jól. Gondot jelentenek? Vagy valami más a baj? – Nekem úgy tűnik azért nem annyira fényes a helyzet, még akkor is, ha azt mondta minden rendben. Csak remélem neki nem származik ebből komolyabb hátránya majd.
Utána persze tovább jártatom a számat, mert ha már a szokásos „Hogy vagy?” téma kimerült, akkor elő kell rukkolni valamivel, ami az én esetemben az, hogy hova menjek tanítani? Ezen is el kéne gondolkodni már, hiszen ebben a félévben végzek, utána meg csak idő kérdése, hogy meghirdessék a vizsgákat, amin szintén jól kéne teljesíteni. Bár egy általános iskolába hányan akarnak menni? Gondolom azért akadnak.
De a kérdése nagyon meglep, ki is kerekednek a szemeim, majd elkezdek nevetni. – Külföldre pff… Ne haragudj, de vicces a feltételezés, hogy én külföldön megállnám a helyemet. – Jó hogy egyáltalán az angol nyelvből átmentem, sose volt az erősségem. Én megmaradok Dél-Koreánál, annak van a legtöbb értelme. – Nem, itthon maradnék, csak gondolkodtam, hogy Szöul legyen, vagy esetleg menjek máshová. Tudod… ahol több esélyem lenne, hogy felvesznek. – Mert nálam csak a csoda segíthetne abban, hogy itt helyem legyen. Apát nem fogom megkérni, hogy szóljon az érdekemben. Nem, ezt magamnak akarom intézni.
Ezért is furcsa, hogy engem kérdez, mi a helyzet otthon, persze gyanítom ez inkább csak amolyan figyelemelterelés volna az eredeti dologról. Hálám üldözni ezért, így legalább bele tudok kezdeni a beszélgetésbe, ami amúgy is nehezen megy. Nem szeretek felesleges köröket futni, egyből a lényegre szoktam térni, most ellenben nem igazán sikerül. Ah, kellett neki meglátnia minket, nem neki volt szánva ez az egész! De most már mindegy, szépen elmagyarázom majd mi az ördög is történt és akkor megnyugodhatok.
-Ja…- válaszolok kissé elhaló hanggal. Szegény embernek próbálok minden szavára reagálni, de nehézkes és csak bízok benne, hogy ez az egész dumcsizás nem fog öt percen belül kifújni, hanem valahogyan fenn lehet tartani. Ezért is kérdezek vissza, na meg persze udvariasságból, azért mégiscsak megneveltek otthon. Bár nem lenne jelentősége, ha olyannal állnék szembe, akit úgy igazán nem bírok. Mázli, hogy azért a féltestvéremet kedvelem, talán a családból még őt a legjobban. – Ahaaa? – nézek rá kissé kérdőn meg leginkább meglepve. Valami rémlik, hogy mesélték, tünetesebben nem néztem utána ezeknek, de azért képben vagyok a helyzettel úgy nagyjából. – Tudod az „el kell varrni” nem hangzik olyan jól. Gondot jelentenek? Vagy valami más a baj? – Nekem úgy tűnik azért nem annyira fényes a helyzet, még akkor is, ha azt mondta minden rendben. Csak remélem neki nem származik ebből komolyabb hátránya majd.
Utána persze tovább jártatom a számat, mert ha már a szokásos „Hogy vagy?” téma kimerült, akkor elő kell rukkolni valamivel, ami az én esetemben az, hogy hova menjek tanítani? Ezen is el kéne gondolkodni már, hiszen ebben a félévben végzek, utána meg csak idő kérdése, hogy meghirdessék a vizsgákat, amin szintén jól kéne teljesíteni. Bár egy általános iskolába hányan akarnak menni? Gondolom azért akadnak.
De a kérdése nagyon meglep, ki is kerekednek a szemeim, majd elkezdek nevetni. – Külföldre pff… Ne haragudj, de vicces a feltételezés, hogy én külföldön megállnám a helyemet. – Jó hogy egyáltalán az angol nyelvből átmentem, sose volt az erősségem. Én megmaradok Dél-Koreánál, annak van a legtöbb értelme. – Nem, itthon maradnék, csak gondolkodtam, hogy Szöul legyen, vagy esetleg menjek máshová. Tudod… ahol több esélyem lenne, hogy felvesznek. – Mert nálam csak a csoda segíthetne abban, hogy itt helyem legyen. Apát nem fogom megkérni, hogy szóljon az érdekemben. Nem, ezt magamnak akarom intézni.
⚬ 536 ⚬ RUCI ⚬ ÖHM…HI? ⚬
Kim Dong Sun
- Hozzászólások száma :13Age :26Join date :2021. Feb. 09.Ahol élek :Seoul
Re: Got a secret, but can you keep that? // Kim brothers
Don't make things worse
Nem úgy ismertem meg Dong Sunt, mint aki nagyon érdeklődő típus lenne, így hát az sem nagyon kérdéses számomra, hogy mennyire őszintén kérdez a munkám felől. Ennek ellenére nincs bennem rossz érzés iránta, értékelem is, hogy udvarias, vagy éppenséggel figyelmes, s csak hogy én is az legyek, igyekszem egy valamennyire tartalommal is bíró, ám nem túl részletekbe menő válasszal előállni. Nem győz meg arról, hogy tényleg tisztában lenne a pár nap óta jóformán címértékű hírrel, de egyúttal nem is szeretném azt feltételezni, hogy hazudna, elvégre nekem bőven elég az is a témához, ha valami dereng neki. Ezt követően részrehajlóbbra veszem a szavakat. Sok olyan ügylet van, amiről nem kellene beszélnem, de maga a hír természetesen nincs fedél alatt, én pedig nem szégyellem.- Egy migrálás sosem hangzik jól, de mivel nem első eset, ezért megvan rá a kidolgozott procedúra. Egyelőre még nem tudni a gyerekekről sokat, de zajlik a megfigyelésük és a történtek utáni nyomozás. - Azt pedig eléggé kétséges, hogy én itt most miért vagyok szabadságot, javarészt azért, mert a káosz alól eldugtak, másrészt viszont nem tartom kizártnak, hogy a mentális tehertől próbáltak a közvetlen feletteseim megvédeni, akikkel azért már szorosabb viszonyt ápolok, természetesen csakis civilként. Ki tudja, lehet jó is gyorsan hideg vizet önteni az izzó fára, mielőtt az lángolni kezd. Habár jelenleg még nekem is eléggé homályos minden, noha szerintem senki sem tud semmi érdemlegeset ebben a fejetlenségben.
Részben tudom csak követni DongSun tanulmányait és terveit, de azzal tisztában voltam, hogy tanárnak készül, ami szép hivatás. Hirtelen viszont nem tudom hova tenni, hogy elmenne Seoulból, ez az információ számomra új lenne, s húgom után, aki külföldön él, nem hajmeresztő húzás azt gondolni, hogy DongSun fejében is hasonló jövőképek állnak. Az arc, amivel visszanéz rám viszont egyértelműen jelzi számomra, hogy rossz irányba gondolkoztam, amit aztán alátámaszt a válasza is. Egy kicsit alaptalannak érzem ezt a hozzáállását, hiszen miért ne mehetne valaki külföldre, noha tény, hogy koreai irodalmat tanítani sok helyen nem lenne célszerű. Talán a kellemetlen érzés abból származik, hogy épp most adta tudatomra, hogy mennyire nem ismerem őt.
- Szóval akkor alulértékeled magad... - Érdekes hozzáállása van. - És miért nem arra hajtasz, hogy Seoul legjobb iskoláiban taníthass? Miből gondolod, hogy nem lenne esélyed rá? - Ő biztosan joggal mondja, noha továbbra sem tudom megérteni, hogy miért lefele adja a szintet és nem felfelé, neki aztán amúgy sem lenne nehéz dolga, ha már az apja a külügyminiszter. Feltehetőleg bármelyik iskola az országban tárt karokkal várja, remélve, hogy ezáltal a kormánytól kapnak pénzt.
Kim Dong Hyun
- Hozzászólások száma :13Age :40Join date :2018. Jan. 09.
Re: Got a secret, but can you keep that? // Kim brothers
Dong Hyun & Dong Sun
Az egy dolog, hogy úgy a politikai izékhez nagyon sík vagyok, de ehhez meg még jobban. A híreket sem nagyon hallgatom, így jóformán vagy a fülembe jutnak az infók, vagy egyszerűen elúsznak. Van olyan dolog, amiről sokkal később értesülök. Természetesen az elmaradt előadások nem ilyenek. Azokról bezzeg mindig tudok. De a többi, ami esetleg úgy a család szempontjából érdekes is lehetne időnként elkerül. Most erről az emigrálásról is csak a suliban hallottam ezért vagyok vele némiképp tisztában, hogy mi is volt. Meg gyanítom, hogy nem túl jó. Illetve ez hogyan is lehetne az? Hiszen semmit sem tudunk róluk és csak úgy átjöttek. Bár ezt nem is tudom, miképp lehetséges egyáltalán.
-Szóval akkor minden okés lesz nálad ugye? – nézek rá kérdőn. Igen, lehet csak a féltestvérem és lehet nem beszélünk annyit, de azért aggódni még szabad nem? Bár elég könnyen kezelem ezeket a helyzeteket és nem sűrűn szoktam izgulni másokért hiszen… ők meg tudják oldani, elég érettek, de mégsem szeretném, ha az egyik családtagommal bármi lenne. Akármennyire is úgy fest, hogy nem törődöm velük azért rosszat sem kívánnék nekik. Nekem csak megvan a magam világa és élete, amit élek, de ettől nem leszek egy szívtelen és faragatlan tuskó. Én is képes vagyok felmérni a helyzetet és nem olyan, amit félvállról lehetne venni.
Közben már csak a csend megtörése érdekében is elkezdek vele beszélgetni, hogy hát akkor egyetem után merre tovább. Amúgy is érdekelne, neki mi a véleménye arról, hogy elmenjek. Persze nem külföldre, mint ahogyan azt ő megkérdezte, még mindig vicces egy kicsit, hanem csak másik városba. Van értelme? Vagy inkább úgy kérdezem, hogy meg merjem-e kockáztatni. A szülőktől mindenképpen el fogok költözni ez nem kérdés, csak nem tudom mennyire merjek önálló lenni. Nyilván ha lenne valaki, akivel együtt mehetnék, aki mellettem lenne, mint támasz akkor egyszerűbb lenne. De ilyen maximum is Sian lehetne, a lány pedig túlságosan fél a fiúktól ahhoz, hogy bármi ilyesmire megkérjem. Mással meg nehezen jönnék ki úgy igazából. Nehéz döntés ez és most kell még eldöntenem a vizsgák előtt, hogy merre tovább.
Kérdésére csak felvonom a szemöldökömet. – Rólam van szó. Az én tanulási mennyiségemmel örülök, ha felvesznek. – És az a baj, hogy igaz. Az, hogy átmentem eddig mindenből nem egyenlő azzal, hogy a próbaidőn vagy az interjún is megfelelnék. Szeretem az irodalmat, de tényleg! És magyarázni is tudok én, meg van türelmem a gyerekekhez ha nagyon akarom, de ismerem magamat. Túl lusta lennék készülni. – Hajthatnék egyébként arra is, és ha nem jön össze megvonhatom a vállamat, hogy akkor maradok otthon, amíg nem találok állást, de nem akarok. – Nyilván ez így elég rosszul hangzik, de igaz. Már nem csak a szüleimre akarok támaszkodni, hanem talpra állni.
-Szóval akkor minden okés lesz nálad ugye? – nézek rá kérdőn. Igen, lehet csak a féltestvérem és lehet nem beszélünk annyit, de azért aggódni még szabad nem? Bár elég könnyen kezelem ezeket a helyzeteket és nem sűrűn szoktam izgulni másokért hiszen… ők meg tudják oldani, elég érettek, de mégsem szeretném, ha az egyik családtagommal bármi lenne. Akármennyire is úgy fest, hogy nem törődöm velük azért rosszat sem kívánnék nekik. Nekem csak megvan a magam világa és élete, amit élek, de ettől nem leszek egy szívtelen és faragatlan tuskó. Én is képes vagyok felmérni a helyzetet és nem olyan, amit félvállról lehetne venni.
Közben már csak a csend megtörése érdekében is elkezdek vele beszélgetni, hogy hát akkor egyetem után merre tovább. Amúgy is érdekelne, neki mi a véleménye arról, hogy elmenjek. Persze nem külföldre, mint ahogyan azt ő megkérdezte, még mindig vicces egy kicsit, hanem csak másik városba. Van értelme? Vagy inkább úgy kérdezem, hogy meg merjem-e kockáztatni. A szülőktől mindenképpen el fogok költözni ez nem kérdés, csak nem tudom mennyire merjek önálló lenni. Nyilván ha lenne valaki, akivel együtt mehetnék, aki mellettem lenne, mint támasz akkor egyszerűbb lenne. De ilyen maximum is Sian lehetne, a lány pedig túlságosan fél a fiúktól ahhoz, hogy bármi ilyesmire megkérjem. Mással meg nehezen jönnék ki úgy igazából. Nehéz döntés ez és most kell még eldöntenem a vizsgák előtt, hogy merre tovább.
Kérdésére csak felvonom a szemöldökömet. – Rólam van szó. Az én tanulási mennyiségemmel örülök, ha felvesznek. – És az a baj, hogy igaz. Az, hogy átmentem eddig mindenből nem egyenlő azzal, hogy a próbaidőn vagy az interjún is megfelelnék. Szeretem az irodalmat, de tényleg! És magyarázni is tudok én, meg van türelmem a gyerekekhez ha nagyon akarom, de ismerem magamat. Túl lusta lennék készülni. – Hajthatnék egyébként arra is, és ha nem jön össze megvonhatom a vállamat, hogy akkor maradok otthon, amíg nem találok állást, de nem akarok. – Nyilván ez így elég rosszul hangzik, de igaz. Már nem csak a szüleimre akarok támaszkodni, hanem talpra állni.
⚬ 439 ⚬ RUCI ⚬ ÖHM…HI? ⚬
Kim Dong Sun
- Hozzászólások száma :13Age :26Join date :2021. Feb. 09.Ahol élek :Seoul
Re: Got a secret, but can you keep that? // Kim brothers
Don't make things worse
Korántsem mondható el, hogy minden rendben lenne, de ez most egyértelműen az a helyzet, amikor nem szeretném és nem is érdemes boncolgatni az igazságot, azzal Dong Sunt is csak összezavarnám. Nem sokszor érzek rajta valós törődést, ám ezúttal némi aggodalmat vélek felfedezni a hangjában, ami egyszerre lep meg és tölt el egy kellemetlen érzéssel. Meglehet, nem veszélytelen a munkám, de nem szeretném, ha a hozzátartozóim aggódjanak értem.
- Minden rendben lesz - mosolyodom el biztatóan és úgy mondom, mintha én is elhinném. Szeretném, ha minden rendben lenne, maradjunk ennyiben.
Bár mindketten nagy egyetértéssel vagyunk arról, hogy jobb lenne tisztázni a látottakat, mielőtt félreértések születnének belőle, a téma van annyira nehéz, hogy nem sikerül közösen elsimítani az elvarratlan szálakat első nekifutásra. Nem kizárt, hogy teljesen máshogy gondolom a történteket, mint ami a valóság és nem kizárt, hogy jóformán semmit sem tudok a nem általánosan elfogadott vonzódásokról és ezek miatt olyat mondhattam neki, ami megbántotta. Bárhogy is, nem szeretném kifaggatni, úgyhogy csak remélem, hogy valamikor önmaga fogja kimondani és egyértelművé tenni.
Bizonyára van logika abban, ahogy ő tervezi az életét, csak az első látásra nem egyezik az én gondolkodásmódommal. Válaszára először nem is tudok mit mondani. Nem tudtam, hogy nem tanul jól, hiába utalt rá néhány mérgelődéssel apa régebben és egy kicsit meg is lep, hogy ezt ennyire nyíltan fel meri vállalni Dong Sun. Ez mondjuk furcsa, ha ennyire nem jól tanul, hogyan akarja elérni és motiválni a diákjait majd tanárként, hogy ő jól tanuljanak?
- És miért választottad ezt a hivatást? Mi miatt döntöttél úgy, hogy tanár leszel? - Próbálom nem felelősségre vonni, hanem pusztán kíváncsian megkérdezni, hogy mik vezérelték el idáig. Seoulon kívül is van élet Dél-Koreában, rendkívül jó helyek vannak, számos nagyváros is, ahol érdemes élni, úgyhogy valahol meg is értem, hogy miért akarja itt hagyni Seoult. Ha nem épp csak apától akar távol lenni, ez nem lenne új a családban, a húgom is miatta költözött külföldre.
- Szóval inkább a biztos állásra törekedsz, ha jól értem... - felelem pont olyan hangsúllyal, mint aki teljesen megértette és elfogadta a válaszokat. Már látok benne logikát és bár az ő gondolkodása rendkívül más, mint az enyém, át tudom érezni a helyzetét.
- Egyik társam felesége Busanban tanár, ha szeretnéd, megérdeklődhetem tőle, hogy neki milyen tapasztalatai vannak az iskolájában. - Nem célom belefolyni a dolgaiba, de ha ennyivel tudom segíteni, egy emailt nem tart sok ideig elküldeni. Az családtagok pedig jó esetben azért vannak, hogy segítsék egymást.
Kim Dong Hyun
- Hozzászólások száma :13Age :40Join date :2018. Jan. 09.
Lights of Seoul :: Seoul :: Külváros
1 / 1 oldal
Engedélyek ebben a fórumban:
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
|
|
3>
Pént. Márc. 04, 2022 7:26 pm by Jung Hwayun
» Avatarfoglaló
Csüt. Márc. 03, 2022 12:02 am by Jung Hwayun
» Névfoglaló
Szer. Márc. 02, 2022 11:57 pm by Jung Hwayun
» Jung Hwayun
Szer. Márc. 02, 2022 10:01 pm by Jeason Jensen
» Elkészültem!
Szer. Márc. 02, 2022 7:32 pm by Jung Hwayun
» Wang Sarah
Vas. Okt. 10, 2021 10:03 pm by Wang Sarah
» Choi Sung-Hyun
Vas. Okt. 03, 2021 10:55 pm by Kim Eun Bi
» Fujisaki Hana
Vas. Okt. 03, 2021 9:40 pm by Kim Eun Bi
» Kim Eun Bi
Hétf. Szept. 20, 2021 7:17 pm by Kim Eun Bi