Wang Ji Sung
1 / 1 oldal • Megosztás
Wang Ji Sung
Wang Ji Sung
Ilyennek látják a külsőmet
"Tiszta anyja. Ugyanazok a fekete puha tincsek, az a hatalmas sötétbarna tekintet, ami mindig mosolyog, ha rám néz. És bár mostanában nem látom annyit mosolyogni, az is egészen Rá emlékeztet azzal a fültől-fülig érő vigyorával és a csilingelő nevetésével. Tetőtől talpig egy helyes kis úriember. Bár láthatná az anyja is..."
//Wang Ji Woo - Az apja
"Szó mi szó, elég vézna a gyerek. Legalábbis az osztálytársaihoz képest, és higgyék el, tudom miről beszélek. A kortársaihoz képest elég alacsony is, talán ő a legkisebb a fiúk között. Testnevelés órákon pedig olyan kis esetlennek tűnik, még azt a rövidke távot sem bírja, amit egy korabelinek kéne. Egy biztos, nem lesz belőle nagy sportember, de azért egy normális férfit még lehet belőle faragni..."
//Nam Gong Joo - A testnevelő tanár
"Olyan kis nyomi... Csak rá kell nézni... Tisztán látszik rajta, hogy egy kis nyomi stréber, már most, pedig csak másodikosok vagyunk. És a ruhái is tök furik, az öreg bácsikák szoktak ilyeneket hordani ott, ahol a papa lakik... És ott rengeteg öreg bácsika lakik ám. És mi az a szemüveg? Nagyon ronda... Nem is tudom mit gondolhatott az apukája, mikor megvette neki..."
//Park Jae Kyung - egy osztálytárs
Ilyennek tartanak
"Egy áldott jó gyerek ez a Ji Sung. Ugyan nem látom sűrűn, de amikor igen, akkor is mindig segít az apjának már amiben tud. Látszik rajta, hogy nagyon szereti az apját, és legszívesebben minden percben vele lenne, ha nem dolgozna annyit Ji Woo. Nem mellesleg nagyon illedelmes kisgyerek, mindig előre köszön az idősebbeknek is, és én még soha nem láttam, hogy valaha is hisztizett, vagy szemtelenkedett volna bárkivel is. Bár nekem lennének ilyen jól nevelt unokáim..."//Park Myung Hee - A szomszéd néni
"Egy biztos: Ji Sung nagyon szeret tanulni. Az órákon nem csak fizikailag, de szellemileg is ott van, nagyon ügyes, és elég könnyen be is fogadja az új információkat. Az osztályban pedig ő volt az első, aki megtanult írni és olvasni, s azóta is mindig boldogan meséli, milyen új mesekönyveket kapott az apjától. Viszont azt veszem észre, hogy elég nehezen tudja elviselni, ha valami nem sikerül neki, ha valamit nem tud megérteni. Valamint... Egy dolog aggaszt még, amin képtelen vagyok változtatni, hiába próbálkozom... Nem igazán barátkozik a kortársaival, sokkal inkább szeret egyedül lenni, és olvasni vagy épp tanulni, mint a barátaival játszani."
//Min Soo Hee - Az osztályfőnök
"Amilyen fiatal, legalább annyira érett és felelősségteljes. Legalábbis én ezt vettem észre rajta mindig is, mikor bejött a cukrászdába iskola után. Nagyon tisztelettudó, bár eléggé csendes fiúcska, ha nem tudnám, hogy délutánonként mindig jön a kedvenc sütijéért, akkor észre se venném. De nagyon aranyos, mindig boldogan meséli, hogy milyen ügyes volt aznap az iskolában, és nagy örömmel meséli, hogy az apja biztos megint nagyon büszke lesz rá. Bár a férfit elég ritkán látom, az esetek többségében Picur mindig egyedül jön, és távozik is. Azért kíváncsi vagyok, vajon mi lehet a szüleivel..."
//Park Hye Min - A cukrászdai eladó
Hasznos információk
Státusz:normál karakter |
Becenév: Sungie; Pöttöm; Furagyerek |
Születési hely és idő: Seoul; 2010. 08. 08. |
Play by: Lincoln Lambert |
Csoport: Városlakó |
Foglalkozás:Diák |
Családi állapot: Eljegyezve a könyveivel |
Iskolai végzettség: Az óvoda számít? |
Életem egyik darabkája
- Áhh Ji Sung... Hát itt vagy? - mosolyog rá kedvesen a fiatal eladó, mire csak egy apró bólintást kap válaszul, ahogy megkapaszkodik a pult szélén, hogy el ne veszítse az amúgy is gyenge lábakon álló egyensúlyát. - Egy szelet lesz abból a finom duplacsokis sütiből, ugye?
- Kettő... Most apának is szeretnék vinni egyet, szóval kettőt kérek... - mosolyodik el végre halványan,
és még inkább nyújtózkodva adja neki az eddig kezében szorongatott bankjegyeket. Nem sokkal később pedig már apró mancsai között tudhatja azt a pici papírdobozt, miben a két szelet sütemény is lapul. - Köszönöööm... Viszont látásra!
- Viszlát Jisung! Vigyázz magadra hazafele...!
A csöppség pedig csak egy aprót bólint, mielőtt gyorsan kicsusszanna az épp becsukódni készülő ajtó picike résén. Útja azonban még nem haza vezet, csak a közeli játszótérre, ahova Ji Woo gyakran kiviszi, ha végre tud egy kis időt tölteni vele. Na meg persze, ha nem dolgozik olyan sokáig, akkor mindig itt várja meg Ji Sung az apját, hogy együtt mehessenek haza. Ahogy most is, így boldogan, és kissé türelmetlenkedve nyomja be a játszóteret elválasztó kerítés kapuját. Ott viszont egy pillanatra megtorpan, mert nem egyedül van, ahogy az általában lenni szokott. Most itt van valaki más is, egy nála talán picit fiatalabb lány is. Bár onnan a távolból szemlélve nem tűnik kifejezetten boldognak. Egy kis ideig pedig csak onnan figyeli, még körbe is pillant, hátha rájön, mitől ilyen szomorú.
- Szia! - mosolyog rá kedvesen, ahogy lehuppan a másik üres hintára, kezében szorongatva a sütisdobozt. Azonban a lány csak aprót biccentve felé hümmög egy sort, majd csak az alattuk elterülő homokot bámulva lóbálja lustán a lábát, hintázás címszó alatt. Jisung pedig nem tudja mire vélni a lány viselkedését, így a következő néhány percben csak csendben figyeli őt, hátha sikerül rájönnie, hogy vajon mi is történhetett vele, és hogyan tudná felvidítani. Mert a kislányok akkor a legszebbek, mikor mosolyognak, és boldogok - legalábbis az apja mindig azt mondja neki, hogy nem szabad csinos lányokat szomorúnak hagyni.
- Nem játszunk valamit? Mondjuk építhetnénk homokvárat... Na? - tolja vissza az orrára az idő közben lecsúszott szemüvegét, miközben egybarátságos mosollyal az arcán pillant rá, hátha belőle is sikerül kicsalogatni legalább egy aprócska mosolyt, de ő csak sóhajtva rázza meg a fejét.
- Az csak Oppa-val jó móka...
- Oppa...?
- Uhum... De Oppa most kórházban van, mert beteg, és csak sokára jön haza... - sóhajtja szomorúan, leszegett fejjel, s az idősebb már nem tudja, mi tévő legyen. Igaz, azt se tudja, hogy ki is az az oppa, de abban teljesen biztos, hogy valaki olyan lehet a lány számára, mint neki apa. Egy nagyon fontos személy, akit ő egész biztos nem tud pótolni. És bár azért annyira nem tudja átérezni a helyzetét, egy kicsit mégis... Hisz az ő apukája sincs sokat vele a munkája miatt és emiatt néha elég szomorú. Főleg mikor a nagyszülőkre bízza, mert őket nem igazán kedveli. Sokkal szívesebben lenne az apukájával, mint azzal a két vénséggel, akik még csak nem is kedvelik azt a személyt, aki miatt lehet egy unokájuk.
- Hmm... Kérsz sütit? Csoki van benne, amitől mindenki boldogabb lesz, és akkor te is mosolyogni fogsz, és annak meg én fogok örülni, mert szebb leszel, mint most... - nyújtja is felé a dobozt, hogy nyugodtan vegye el az egyik sütit, mert az már az övé. Hát ki tudna ellenállni ilyen érvelésnek...?
- Töröld meg a szemüveged, mert már nem látsz jól...
- Igen...? Miért? - nagyokat pislogva veszi is le a szemüvegét, hogy egy kicsit megtörölhesse, bár szerinte elég tiszta az, és még a szemével sincs nagyobb baj.
- Igen, mert én nem is vagyok szép...
- Pedig szerintem az vagy... - értetlenkedve pislog rá, de továbbra is tartja felé a dobozkát, hisz az ajánlata még mindig áll; ha akarja, megeheti az egyik sütit.
- Fura vagy... - kuncog fel végül, mire Ji Sung arcára is kiül egy győzelemittas mosoly, ami csak szélesedik, mikor az egyik szelet el is tűnik a másik mellől. Boldog, mert ha csak egy kicsit is, de sikerült felvidítania egy csinos kislányt.
- SunYoung... - Egy új, Jisung számára ismeretlen hang üti meg a fülüket, mire mindketten az érkező irányába fordítják a fejüket. A másiknak azonban annyira nem ismeretlen a hang, ugyanis ugyanis szinte azonnal pattan fel, hogy egy hatalmas visítás kíséretében ugorjon is a férfi karjaiba A kis srác pedig egyből rájön, hogy ő az a bizonyos Oppa, akiről néhány perce beszélt.
- Ugye holnap is kijössz a játszótérre? Én itt leszek, szóval holnap játszhatunk, jó? - pislog le a kicsi lány a még mindig a hintában ücsörgőre, ki csak egy aprót bólint bátortalanul, mielőtt ismét egyedül maradna a sütijével. Persze hogy kijön... Ha ő itt lesz, akkor mindenképp...
- Jisung... Bocsi, hogy késtem, de a főnök kicsit tovább bent tartott... - nem is kell sokat várakoznia, néhány perc elteltével már jelenik is meg az apja, és fel is kapja a fiát, hogy a fárasztó nap után végre hazamehessenek, és az következő órákat együtt tölthessék.
- Apa... Vettem neked is sütit, de odaadtam egy kislánynak, mert nagyon szomorú volt... De majd megkapod az enyém felét, jó? - kapaszkodik is fél kézzel, míg a másikban a dobozt tartja.
- Egy kislánynak...? És... Ki a kis barátnőd? - nevet fel, ahogy akaratlanul is körbepillant, bár már egyértelmű, hogy nincs itt, és egy kicsit elkésett azzal, hogy megismerhesse fia új barátját.
- Csak egy barát... Azt hiszem... De holnap is itt lesz, és együtt fogunk játszani... - és ez még neki sem tűnik fel, de ettől a gondolattól olyan boldog lesz, mint még soha.
Vendég
Re: Wang Ji Sung
Gratulálunk, elfogadva!
Kedves Ji Sung!
Kezdeném azzal, hogy annyira aranyos vagy, mindjárt megzabállak. *-* Jó, nem teszek ilyet, de nézzenek rád, és mentem megértik, miről beszélek. Ahogy leírtad a karakter kinézetét, rögtön feltűntek a hiányosságai, ami ebben a korban nem baj, lehet még fejleszteni őket, mondjon bárki, bármit. A cukiság versenyt egyébként is ő nyerné, ha ez vigasztalja a kis srácot. Meglepődtem, mikor a jellemleírást is hasonló formában kezdtem tanulmányozni, nagyon tetszik ez a rendszer, több szemszögből ismerhetjük meg a karaktert. A fagyis jelenetről az egyik kedvenc könyvsorozatom jutott eszembe, de ez most mellékes, az árus, és a szomszéd néni nagyon édesen írták le, míg a tanárnővel picit rámutattak a negatív tulajdonságaira, ami mellesleg pozitív is. kevés csendes, és olvasni szerető gyermek van, tartsd meg ezt a jó tulajdonságodat légy szíves. ^^
Az előtörténeteden nagyon meghatódtam, olyan aranyos, mégis felnőttes volt valamilyen szinten. Ezt nem lehet szavakba önteni, ez a srác, ha nagyobb lesz, gavallérrá növi magát. Ilyen aranyosan felvidítani egy ismeretlen kislányt, még soha nem láttam. Még egy sütit is odaad neki, mekkora áldozat! De tényleg, az elején csak mosolyogtam a történetnek, ahogy az apukájának is vesz a sütiből, majd később összeszorult a szívem, ahogy az oppáról hallottam. Minden lehetőségedet lantba vetve próbáltad nevetésre késztetni a kisasszonyt, nem csak sütivel, de bókokkal is, amik ilyen korban nem tűnnek nagy dolgoknak, de édes párosítás vagytok. A vége a legaranyosabb, olyan ígéretet tenni, ez egy hosszú barátság kezdete, azt hiszem. Szívesen foglak olvasni titeket, és betársulni hozzátok idővel, hogy a duóból trió legyen. És nem csak a kislánnyal kedveskedik, hanem az édesapjának is felajánlja a fél szelet sütijét… Tényleg elkezdek olvadozni…
Na, cukipofa, szaladj foglalózni, és irány a játéktér, mert ott a helyed. *-*
1 / 1 oldal
Engedélyek ebben a fórumban:
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
|
|
Pént. Márc. 04, 2022 7:26 pm by Jung Hwayun
» Avatarfoglaló
Csüt. Márc. 03, 2022 12:02 am by Jung Hwayun
» Névfoglaló
Szer. Márc. 02, 2022 11:57 pm by Jung Hwayun
» Jung Hwayun
Szer. Márc. 02, 2022 10:01 pm by Jeason Jensen
» Elkészültem!
Szer. Márc. 02, 2022 7:32 pm by Jung Hwayun
» Wang Sarah
Vas. Okt. 10, 2021 10:03 pm by Wang Sarah
» Choi Sung-Hyun
Vas. Okt. 03, 2021 10:55 pm by Kim Eun Bi
» Fujisaki Hana
Vas. Okt. 03, 2021 9:40 pm by Kim Eun Bi
» Kim Eun Bi
Hétf. Szept. 20, 2021 7:17 pm by Kim Eun Bi