Csoki & Jin - Itt a vér lesz a bér ft. bátyó és a csaja
Lights of Seoul :: Seoul :: Belváros
1 / 1 oldal • Megosztás
Csoki & Jin - Itt a vér lesz a bér ft. bátyó és a csaja
Oh no, not today
Lady, today you will be mine
Jólesően görgetem le a vodkát a torkomon, ami marja is azt, de ezzel nem foglalkozom. Nem különösebben érdekel, mert nem ez az első pohár belőle. Nemrég megittam még egy ugyanekkora pohárral, a mostanit nem is terveztem be, azonban ingyen piát nem utasítok vissza, és egy versenyt sem. A haver fogadni akart, hát itt vagyok. Egész este tart a lényeg, hogy nem szabad hányni, aki mégis az veszít, a tét pedig igen nagy, a következő alkalom a vesztes állja a piálást. Már most tudom, a legközelebb a lehet legdrágább italokat kérem, ugyanis én nem fogok veszíteni. Megszabtuk a minimum italszámot, ami bármi lehet. Mindketten tökösek vagyunk magas alkoholtartalmú italokat fogunk kérni. Ilyenkor a felelősségtudat kisebb bennem, mint a normál napokon, azonban annyira nem szoktam leinni magam, hogy ne emlékezzek a dolgokra, illetve a csapatunk női tagjaira is vigyázni kéne, főleg a lakótársamra. Nem szeretem, ha ilyenkor elkószál mellőlem, még a végén baja esik. A többi lányra, nem szokásom ennyire figyelni, nekik megvan a maguknak való eszük. Szoktak hozzánk csapódni, legalábbis a lányok szeretik kelletni magukat a csapatnak, valamint a srácok is gyakran bepróbálkoznak. Addig nincs baj, amíg csak táncolnak, azonban, ha olyan helyre nyúlnak, ami Csokinak nem tetszik, vagy épp nekem, akkor képes vagyok orrot törni.
Vigyorogva nézek a bátyámra, akiben szintén van alkohol, ilyenkor még elviselhetetlenebb, ontja magából a hülyeségéket, de vele, illetve a lánnyal közös a baráti társaságunk, nem közösíthetjük ki. Nem sokáig marad a társaságomban, hamar lelép a tánctér felé, és barátnőt talál. Szerencsétlen lány, nem ismeri még Taewont. Én sem maradok egyedül, nem mintha egy tapodtat is kéne távolodnom a bárszékről, amin ülök. Egy nagyon alacsony lány topog mellém magassarkújában. Látszik az arcán a fájdalom, mégsem dobja le a cipellőt. Különösebben nem érdekel, mit csinál, amíg szavait hozzám nem intézni. Sablonos szöveggel áll elő, amivel próbál felszedni. Jobban szeretem, ha ez fordítva történik, viszont nem ellenzem ezt sem. Válaszolgatok kérdéseire, lehet bunkónak tűnök, azonban nem fogok kedves Jint játszani egy ismeretlen ribanc számára. Ha a bátyámnak is képes vagyok megmondani a véleményemet tele káromkodással, illetve a lakótársammal is tudok szenya lenni, majd pont egy idegennel leszek kedves. Az ilyen - minek is nevezzem őket, számomra a nő nem itt kezdődik, - szóval az ilyen könnyen kapható kurvákat nem érdekli a modorom, sokkal inkább a kinézetem. Egy csövessel is elmennének, ha jól nézne ki, vagy sok pénze lenne. Nekem az első pipa, a második nézőpont kérdése. Egyértelmű a szándéka, főleg mikor a lábaim közé lép, és a karomat fogdossa, majd a WC felé mutat. Ezzel a mondatával ásta el magát véglegesen. Eddig sem volt biztos, hogy hazajöhet velem, maximum, ha megnyertem a fogadást, de a mellékhelységet nem használom szexre. A normális nőknek megvannak az igényeik, ez alól a férfiak többsége sem kivétel, például én. Eddig is undorodtam a gondolattól, miszerint a csészén toljam be a csajba. Nem küldöm el rögtön, hadd higgye el a győzelmét. A haverjaim sem fogják hazavinni, ha esetleg azzal akarna féltékennyé tenni, vagy ha mégis valamelyik megteszi, együtt fogunk rajta röhögni. Egy ilyen nőn sem vesztünk össze soha, a bátyámmal, nem hajtottunk ugyanarra a csajra. Egyszer akartuk mindketten megszerezni ugyanazt a lányt, de ott nem csak szexről volt szó, hanem szerelemről, tetszésről, végül átadtam neki az esélyt. Testvéri szeretetből tettem, nem fogok egy csajszin vitatkozni, de sajnos kikosarazta Taewont. Egy hétig hallgathattam miért hagytam bepróbálkozni. Nem tudja a hölgyemény, mekkorát veszített, a srácnál hatalmasabb szívű embert nem ismerek, már túlságosan is nagy a szeretete a fontosabb emberek felé. Sokszor piszkáljuk egymást, azonban mindig ott vagyunk egymásnak, ha kell, számíthatunk a másikra, ha esetleg megölnék valakit, ő lenne az első, aki hozná az ásót, és mondaná, ássuk el a hullát, cserébe részegen az ő hátsóját is én védem meg, ha beszólna valakinek. Ezeket sem direkt csinálja, ilyenkor kikívánkozik az emberből. Eltekintek a nőről, aki már a nyakamat csókolgatná – az ajkaimhoz sem ért, milyen türelmetlen – ő még mindig a nem koreai csajjal táncol. Ha azt a bombázót felszedi, megemelem előtte a kalapom. Oldalra is nézek, ahol a Csokimat keresem. Eddig a többiekkel volt, a társaságunk az egyetlen, akikkel egyedül merem hagyni, főleg, ha a többi csajjal akar táncolni. Ez eddig így volt, velük ropta a táncparketten, viszont úgy tűnik, más is csatlakozni akarna hozzájuk. Felvont szemöldökkel nézek a pasira, aki közel dörgölőzik hozzá. Nem tetszik ez nekem, remélem, nem azért teszi, hogy felé figyeljek. Egyáltalán észrevette ki lett a társaságom? Eltolom magamtól a fekete hajút, ki értetetlen pillantásokkal néz rám. A magam stílusában elküldöm, amilyen felháborodott fejet vágott, többet nem látom, elástam magam nála. Na, mindegy, nem érdekel. Elindulok feléjük, látom Hee-n a dolog nem tetszését, ezért merek közbelépni. Ő nem ribanc, akit bárki megkaphat, nem tudom, mit képzelt a tag. Zsebre vágott kezekkel lépek melléjük, teszem az állam a nálam alacsonyabb vállára. Arcaink összeérnek, azonban ezt most nem azért csinálom, hogy zavarba hozzam, szeretném megvédeni. Egy picit élvezem azért a helyzetet, ezt nem titkolom.
- Talán valami baj van, drága? Erőszakoskodtak veled? – kérdezem a lányt, ölelésemmel még nagyobb súlyt adva a dolognak: ő velem van, nem megy haza senkivel. A tag értetlenül néz egyszer rám, egyszer rá, gondolom, nem érti, mi a büdös helyzet folyik itt. Nem egy IQ fighter, ahogy látom. Másodpercekig némán nézünk egymásra, nem titkolom, őt bámulom. Egyáltalán nem ChoHee esete, első alkalom után faképnél hagyná. Ő még annyira sem részeg, mint én, ha jól sejtem kevesebbet ivott, pár sör, talán egy rövid és ennyi. Bármennyi alkohol van bennem, meg tudom védeni a lányt, most még biztos, később meglátjuk.
- Ha nem látnád, épp ismerkednék vele, amit most zavartál meg – válaszol a kérdésemre, majd a következő mozdulatán, még én is elámulok. Egy rántással húzza magához a csajszit, és mivel én rajta támaszkodom, pár lépést előrefelé teszek, így megőrzöm az egyensúlyomat. Értetlen, kellemetlen, mindemellett ostoba személy, aki ezzel a megmozdulásával húzta ki a gyufát nálam. A többiek ismernek, ha bepörgök, akkor nincs megállás, egyetlen ember érhet ilyen közel a lakótársamhoz.
- Elég ostoba vagy, ha szavaimból nem esik le, kihez van dolgod. Ott van az előző kislány, aki rám mászott, vidd haza őt, a barátnőmről meg szállj le – először szavakkal szeretnék hatni rá, nem rögtön erőszakkal. Általában akkor keveredem verekedésbe, ha nem értenek a szép szóból, ez mindjárt kiderül melyik kategória lesz. Közben nem csak a srácot tartom figyelemmel, a kezeiben tündöklő szőkeséget is követi a pillantásom, nehogy olyasmit csináljon, amit nem kéne. Ő most nem tett semmit, ami miatt rá kiakadhatnék, vagyis de, de tett, azonban ezt mindig teszi. Kibaszottul gyönyörű, ezáltal tapadnak rá a pasik, és sok munkát adnak számomra. Egyszerűbb, mégis unalmasabb életem lenne nélküle, nem kellene minden éjjel figyelnem, vagy kívülállóként szemlélném. Abban az esetben utálnám, hogy nem lehet az enyém. Még mindig nem rántom vissza magamhoz, ha ennyire ostoba az ő baja.
- Látod babe, túl jól nézel ki, sehova nem tudok elmenni veled, anélkül, hogy megbámulnának – sóhajtok egyet, mintha ez tényleg olyan szörnyű lenne, holott szeretem, ha a barátnőmnek nézik, az önbizalmamat is növeli. Egy utolsó pillantást eresztek a tagra, ha ezek után is képtelen elereszteni szegény leányzót, hát sajnálom, nem tehetek mást.
Vigyorogva nézek a bátyámra, akiben szintén van alkohol, ilyenkor még elviselhetetlenebb, ontja magából a hülyeségéket, de vele, illetve a lánnyal közös a baráti társaságunk, nem közösíthetjük ki. Nem sokáig marad a társaságomban, hamar lelép a tánctér felé, és barátnőt talál. Szerencsétlen lány, nem ismeri még Taewont. Én sem maradok egyedül, nem mintha egy tapodtat is kéne távolodnom a bárszékről, amin ülök. Egy nagyon alacsony lány topog mellém magassarkújában. Látszik az arcán a fájdalom, mégsem dobja le a cipellőt. Különösebben nem érdekel, mit csinál, amíg szavait hozzám nem intézni. Sablonos szöveggel áll elő, amivel próbál felszedni. Jobban szeretem, ha ez fordítva történik, viszont nem ellenzem ezt sem. Válaszolgatok kérdéseire, lehet bunkónak tűnök, azonban nem fogok kedves Jint játszani egy ismeretlen ribanc számára. Ha a bátyámnak is képes vagyok megmondani a véleményemet tele káromkodással, illetve a lakótársammal is tudok szenya lenni, majd pont egy idegennel leszek kedves. Az ilyen - minek is nevezzem őket, számomra a nő nem itt kezdődik, - szóval az ilyen könnyen kapható kurvákat nem érdekli a modorom, sokkal inkább a kinézetem. Egy csövessel is elmennének, ha jól nézne ki, vagy sok pénze lenne. Nekem az első pipa, a második nézőpont kérdése. Egyértelmű a szándéka, főleg mikor a lábaim közé lép, és a karomat fogdossa, majd a WC felé mutat. Ezzel a mondatával ásta el magát véglegesen. Eddig sem volt biztos, hogy hazajöhet velem, maximum, ha megnyertem a fogadást, de a mellékhelységet nem használom szexre. A normális nőknek megvannak az igényeik, ez alól a férfiak többsége sem kivétel, például én. Eddig is undorodtam a gondolattól, miszerint a csészén toljam be a csajba. Nem küldöm el rögtön, hadd higgye el a győzelmét. A haverjaim sem fogják hazavinni, ha esetleg azzal akarna féltékennyé tenni, vagy ha mégis valamelyik megteszi, együtt fogunk rajta röhögni. Egy ilyen nőn sem vesztünk össze soha, a bátyámmal, nem hajtottunk ugyanarra a csajra. Egyszer akartuk mindketten megszerezni ugyanazt a lányt, de ott nem csak szexről volt szó, hanem szerelemről, tetszésről, végül átadtam neki az esélyt. Testvéri szeretetből tettem, nem fogok egy csajszin vitatkozni, de sajnos kikosarazta Taewont. Egy hétig hallgathattam miért hagytam bepróbálkozni. Nem tudja a hölgyemény, mekkorát veszített, a srácnál hatalmasabb szívű embert nem ismerek, már túlságosan is nagy a szeretete a fontosabb emberek felé. Sokszor piszkáljuk egymást, azonban mindig ott vagyunk egymásnak, ha kell, számíthatunk a másikra, ha esetleg megölnék valakit, ő lenne az első, aki hozná az ásót, és mondaná, ássuk el a hullát, cserébe részegen az ő hátsóját is én védem meg, ha beszólna valakinek. Ezeket sem direkt csinálja, ilyenkor kikívánkozik az emberből. Eltekintek a nőről, aki már a nyakamat csókolgatná – az ajkaimhoz sem ért, milyen türelmetlen – ő még mindig a nem koreai csajjal táncol. Ha azt a bombázót felszedi, megemelem előtte a kalapom. Oldalra is nézek, ahol a Csokimat keresem. Eddig a többiekkel volt, a társaságunk az egyetlen, akikkel egyedül merem hagyni, főleg, ha a többi csajjal akar táncolni. Ez eddig így volt, velük ropta a táncparketten, viszont úgy tűnik, más is csatlakozni akarna hozzájuk. Felvont szemöldökkel nézek a pasira, aki közel dörgölőzik hozzá. Nem tetszik ez nekem, remélem, nem azért teszi, hogy felé figyeljek. Egyáltalán észrevette ki lett a társaságom? Eltolom magamtól a fekete hajút, ki értetetlen pillantásokkal néz rám. A magam stílusában elküldöm, amilyen felháborodott fejet vágott, többet nem látom, elástam magam nála. Na, mindegy, nem érdekel. Elindulok feléjük, látom Hee-n a dolog nem tetszését, ezért merek közbelépni. Ő nem ribanc, akit bárki megkaphat, nem tudom, mit képzelt a tag. Zsebre vágott kezekkel lépek melléjük, teszem az állam a nálam alacsonyabb vállára. Arcaink összeérnek, azonban ezt most nem azért csinálom, hogy zavarba hozzam, szeretném megvédeni. Egy picit élvezem azért a helyzetet, ezt nem titkolom.
- Talán valami baj van, drága? Erőszakoskodtak veled? – kérdezem a lányt, ölelésemmel még nagyobb súlyt adva a dolognak: ő velem van, nem megy haza senkivel. A tag értetlenül néz egyszer rám, egyszer rá, gondolom, nem érti, mi a büdös helyzet folyik itt. Nem egy IQ fighter, ahogy látom. Másodpercekig némán nézünk egymásra, nem titkolom, őt bámulom. Egyáltalán nem ChoHee esete, első alkalom után faképnél hagyná. Ő még annyira sem részeg, mint én, ha jól sejtem kevesebbet ivott, pár sör, talán egy rövid és ennyi. Bármennyi alkohol van bennem, meg tudom védeni a lányt, most még biztos, később meglátjuk.
- Ha nem látnád, épp ismerkednék vele, amit most zavartál meg – válaszol a kérdésemre, majd a következő mozdulatán, még én is elámulok. Egy rántással húzza magához a csajszit, és mivel én rajta támaszkodom, pár lépést előrefelé teszek, így megőrzöm az egyensúlyomat. Értetlen, kellemetlen, mindemellett ostoba személy, aki ezzel a megmozdulásával húzta ki a gyufát nálam. A többiek ismernek, ha bepörgök, akkor nincs megállás, egyetlen ember érhet ilyen közel a lakótársamhoz.
- Elég ostoba vagy, ha szavaimból nem esik le, kihez van dolgod. Ott van az előző kislány, aki rám mászott, vidd haza őt, a barátnőmről meg szállj le – először szavakkal szeretnék hatni rá, nem rögtön erőszakkal. Általában akkor keveredem verekedésbe, ha nem értenek a szép szóból, ez mindjárt kiderül melyik kategória lesz. Közben nem csak a srácot tartom figyelemmel, a kezeiben tündöklő szőkeséget is követi a pillantásom, nehogy olyasmit csináljon, amit nem kéne. Ő most nem tett semmit, ami miatt rá kiakadhatnék, vagyis de, de tett, azonban ezt mindig teszi. Kibaszottul gyönyörű, ezáltal tapadnak rá a pasik, és sok munkát adnak számomra. Egyszerűbb, mégis unalmasabb életem lenne nélküle, nem kellene minden éjjel figyelnem, vagy kívülállóként szemlélném. Abban az esetben utálnám, hogy nem lehet az enyém. Még mindig nem rántom vissza magamhoz, ha ennyire ostoba az ő baja.
- Látod babe, túl jól nézel ki, sehova nem tudok elmenni veled, anélkül, hogy megbámulnának – sóhajtok egyet, mintha ez tényleg olyan szörnyű lenne, holott szeretem, ha a barátnőmnek nézik, az önbizalmamat is növeli. Egy utolsó pillantást eresztek a tagra, ha ezek után is képtelen elereszteni szegény leányzót, hát sajnálom, nem tehetek mást.
Csokim
Enyém vagy <3 | 1166 szó | BTS CYPHER PT.3: KILLER
A hozzászólást Yi Seong Jin összesen 3 alkalommal szerkesztette, legutóbb Kedd Szept. 12, 2017 2:06 pm-kor.
Yi Seong Jin
- Hozzászólások száma :40Age :28Join date :2017. Jun. 05.Ahol élek :albérletben Csokival
Re: Csoki & Jin - Itt a vér lesz a bér ft. bátyó és a csaja
Az Oppa már előző este vacsora közben szólt, hogy holnap, azaz ma bizony buliba megyünk a többiekkel. Izgatott voltam, mert azon a környéken nem gyakran jártam buliba, ráadásul szépnek kellett lennem, hogy ne egy pattanásos boszorkány virítson a csapatban. Mondjuk Jin lehet addig nem engedne ki a fürdőből, amíg nem csinálok valamit a fejemmel.
Péntek volt, így aznap egy óvatlan pillanatban sem vettem elő a jegyzeteimet, hogy átolvasgassam azokat az esetleges ZH-k miatt. Helyette összeszedtem minden cuccomat és bezárkóztam a fürdőszobába, természetesen közölve Jinnel, hogy belefojtom a kádba, ha bemer jönni. Gyantázni fogom a lábam és azt ő nem akarja látni. És én sem örülnék neki, ha bejönne, az annyira ciki. Jóóóó, nem vagyok túl erős szőrzetű lény, de a napfényben azért ott csillog a sok kis szőke szőrszál, ami had ne mondjam mennyire undorító. Napok óta ezért is hordok hosszúnadrágot, pedig már megfulladok benne.
Nem tudom, hogy mennyi időt töltöttem benn, talán két album is végigment a telefonomról szólva, az egyik tuti LHT volt, imádom azt a bandát.
Elvégezve a szőrtelenítést, hajszárítást és sminkelést rájöttem, hogy nem hoztam be a bulis ruhámat, csak a fehérneműt. Lemondón sóhajtottam egyet, ahogy felvettem az említett ruhaneműket és a testemre csavart törülközővel egy ninja ügyességével bekommandóztam a szobámba, hogy minél kevesebbet lásson az Oppa, ha egyáltalán a nappaliban volt. Nem figyeltem, de talán jobb is. Magam mögött becsaptam az ajtót és az ágyamon kikészített ruhaszettet vettem fel. Két kis csigába még felkontyoltam a hajamat is a fejem tetejére és azután éreztem úgy, hogy kész voltam, valamint tényleg a társaságunkba valónak tűntem. Valljuk be, sokkal jobb volt így látni magamat a tükörbe, bár a pattanásos boszi Hee sokkal kényelmesebb, de ez az ára a szépségnek.
Az Oppa és TT között sétáltam egészvégig, amíg oda nem értünk a helyre. A belépő kiperkálása után szétszéledtünk. Egy helyen voltunk ugyan, de a legtöbben más különböző pontjában. Én maradtam azzal a marokszámnyi lánnyal, akik csatlakoztak hozzánk és velünk szoktak lógni. Jin oppa a pultnál állapodott meg, amíg TT szokásához híven a táncparketten termett. Mindig is csodáltam, hogy mégis hogy lehetett ennyire bevállalós és nyitott. Alig lötyögtek még ott, de TT már középpontba is került. Nem is ő lenne. Minsungnak hívták az egyik lányt, aki ott volt velünk és hozott kezdésképpen sört és valami átlátszós töményet. Azt hiszem vodka volt, de nem emlékszem, mert förtelmes íze volt. Persze legurítottam és a sörrel kísértem. Undor ült ki az arcomra, viszont nem tudtam azt mondani rá, hogy utáltam, mert nem, csak az íze a vodkának….. fúj. Természetesen a kör után kezdtünk feloldódni, én is lassan kezdtem levetkőzni a kagylóhéjam és egyre csacsogósabbá váltam, Minsung ismét ötletgazdaként felvetette, hogy táncoljunk. TTre pillantottam, aki akkor már egy lánnyal volt összefonódva, onnan pedig az Oppára, ahogy szintén egy csajjal beszélgetett. Ott nem akartam bevallani, de dühített a látvány. Jó, nem voltunk együtt meg semmi és hozott már haza egyéjszakásokat, az nem zavart, de így nyíltan a szemeim előtt beszélgetett vele, így ittasan azért mégis csak zavart. Persze a csajok hamar elhúztak táncolni a tömeg szélén maradva, mert egyelőre nem akartam megfulladni.
Egy kellemesebb, popos zene került a lejátszóba, csípőm jobbra- balra ringott, mosolyogva táncikáltam a lányokkal s érezhetően sok szempár megakadt rajtunk. A Minsung barátja még induláskor közölte velünk, hogy biztos mi leszünk ott a legjobb nők, de szerintem ezt csak a nője miatt mondta. Főleg, mert vele beszélgetett és bókolt neki. Mázlisták.
Nem telt bele sok idő, körülbelül a harmadik dalt táncolhattuk át, amikor valaki odasimult hozzám hátulról, éreztem, hogy a csípőmön voltak a kezei és ellentétesen mozgatta az övét az enyémmel. Abban a minutumban megálltam és segítségkérően néztem a lányokra, akik csak hátrálni kezdtek ittasan kuncogva. Ekkor már tudtam, hogy rájuk nem számíthattam, így elugrottam onnét, konkrétan kiforogtam a karmai közül. Jin felé egy segítségkérő pillantást engedtem el, nem tudtam, hogy látta-e, mert utána ismét a hapsira figyeltem, aki megint közeledett felém, hogy táncra invitáljon.
Hirtelen egy áll fúródott a vállamba, viszont ettől nem ijedtem meg, az illatáról felismertem, az Oppa volt, aki ráadásul át is ölelt. Ahh, épp időben.
- Nem, csak… kicsit nagyon… tapad. Azt hiszem – próbáltam a legmegfelelőbb szavakkal elmondani, hogy pontosan mi is volt a bajom. Nem akartam túlreagálni, mert lényegében egy diszkóban ezt csinálják az emberek. Sőt, lehet én voltam túlságosan fapina ahhoz, hogy ez ennyire szíven üssön, de Jin jelenlétében nyugodtabbnak éreztem magamat és nem voltam már ideges az előzők miatt. Neki bármikor hagytam volna, hogy átöleljen, vagy hozzám érjen, ahogy most is az arca az arcomhoz simult. Ha nem ilyen helyzetben lettünk volna, szinte biztos elöntötte volna a fejem a vér, de így ezzel már nem foglalkoztam.
- Én? Ostoba? Kölyök, te nem tudod, hogy kivel kezdtél ki. Engem nem érdekel az a másik csaj, nekem Ő kell – mutatott rám a görbe mutatóujjával – És ha nem adod ide a ribit, majd elveszem én! – volt egy olyan érzésem, hogy a pasi a barátnő kifejezést meg se hallotta. Viszont Jin vérmérsékletét ismerve átöleltem a karját, hogy visszatartsam, ha esetleg neki akarna menni.
Eleresztettem az oppa megjegyzését a fülem mellett, csak elmosolyodtam rá, helyette másba kezdtem bele.
- Gyere oppa, hagyjuk inkább ezt a csávót, nem érdemli meg, hogy vitatkozz vele – próbáltam elhúzni az ellenkezőirányba, de a másik már el is indult felém és megragadva a felkarom magához rántott. Éreztem, ahogy a szájából áporodott alkohol szag áramlott. Biztos régóta vedelhetett, hiszen hajnal fél kettőre járt már akkor. Ijedten néztem fel rá persze, amikor Jin karja kicsusszant a kezeim közül és magához húzott az ismerelten.
- Engedj el légy szíves – toltam el magamtól viszonylag határozottan, de nem engedte el továbbra sem a felkarom. Féltem.
Péntek volt, így aznap egy óvatlan pillanatban sem vettem elő a jegyzeteimet, hogy átolvasgassam azokat az esetleges ZH-k miatt. Helyette összeszedtem minden cuccomat és bezárkóztam a fürdőszobába, természetesen közölve Jinnel, hogy belefojtom a kádba, ha bemer jönni. Gyantázni fogom a lábam és azt ő nem akarja látni. És én sem örülnék neki, ha bejönne, az annyira ciki. Jóóóó, nem vagyok túl erős szőrzetű lény, de a napfényben azért ott csillog a sok kis szőke szőrszál, ami had ne mondjam mennyire undorító. Napok óta ezért is hordok hosszúnadrágot, pedig már megfulladok benne.
Nem tudom, hogy mennyi időt töltöttem benn, talán két album is végigment a telefonomról szólva, az egyik tuti LHT volt, imádom azt a bandát.
Elvégezve a szőrtelenítést, hajszárítást és sminkelést rájöttem, hogy nem hoztam be a bulis ruhámat, csak a fehérneműt. Lemondón sóhajtottam egyet, ahogy felvettem az említett ruhaneműket és a testemre csavart törülközővel egy ninja ügyességével bekommandóztam a szobámba, hogy minél kevesebbet lásson az Oppa, ha egyáltalán a nappaliban volt. Nem figyeltem, de talán jobb is. Magam mögött becsaptam az ajtót és az ágyamon kikészített ruhaszettet vettem fel. Két kis csigába még felkontyoltam a hajamat is a fejem tetejére és azután éreztem úgy, hogy kész voltam, valamint tényleg a társaságunkba valónak tűntem. Valljuk be, sokkal jobb volt így látni magamat a tükörbe, bár a pattanásos boszi Hee sokkal kényelmesebb, de ez az ára a szépségnek.
Az Oppa és TT között sétáltam egészvégig, amíg oda nem értünk a helyre. A belépő kiperkálása után szétszéledtünk. Egy helyen voltunk ugyan, de a legtöbben más különböző pontjában. Én maradtam azzal a marokszámnyi lánnyal, akik csatlakoztak hozzánk és velünk szoktak lógni. Jin oppa a pultnál állapodott meg, amíg TT szokásához híven a táncparketten termett. Mindig is csodáltam, hogy mégis hogy lehetett ennyire bevállalós és nyitott. Alig lötyögtek még ott, de TT már középpontba is került. Nem is ő lenne. Minsungnak hívták az egyik lányt, aki ott volt velünk és hozott kezdésképpen sört és valami átlátszós töményet. Azt hiszem vodka volt, de nem emlékszem, mert förtelmes íze volt. Persze legurítottam és a sörrel kísértem. Undor ült ki az arcomra, viszont nem tudtam azt mondani rá, hogy utáltam, mert nem, csak az íze a vodkának….. fúj. Természetesen a kör után kezdtünk feloldódni, én is lassan kezdtem levetkőzni a kagylóhéjam és egyre csacsogósabbá váltam, Minsung ismét ötletgazdaként felvetette, hogy táncoljunk. TTre pillantottam, aki akkor már egy lánnyal volt összefonódva, onnan pedig az Oppára, ahogy szintén egy csajjal beszélgetett. Ott nem akartam bevallani, de dühített a látvány. Jó, nem voltunk együtt meg semmi és hozott már haza egyéjszakásokat, az nem zavart, de így nyíltan a szemeim előtt beszélgetett vele, így ittasan azért mégis csak zavart. Persze a csajok hamar elhúztak táncolni a tömeg szélén maradva, mert egyelőre nem akartam megfulladni.
Egy kellemesebb, popos zene került a lejátszóba, csípőm jobbra- balra ringott, mosolyogva táncikáltam a lányokkal s érezhetően sok szempár megakadt rajtunk. A Minsung barátja még induláskor közölte velünk, hogy biztos mi leszünk ott a legjobb nők, de szerintem ezt csak a nője miatt mondta. Főleg, mert vele beszélgetett és bókolt neki. Mázlisták.
Nem telt bele sok idő, körülbelül a harmadik dalt táncolhattuk át, amikor valaki odasimult hozzám hátulról, éreztem, hogy a csípőmön voltak a kezei és ellentétesen mozgatta az övét az enyémmel. Abban a minutumban megálltam és segítségkérően néztem a lányokra, akik csak hátrálni kezdtek ittasan kuncogva. Ekkor már tudtam, hogy rájuk nem számíthattam, így elugrottam onnét, konkrétan kiforogtam a karmai közül. Jin felé egy segítségkérő pillantást engedtem el, nem tudtam, hogy látta-e, mert utána ismét a hapsira figyeltem, aki megint közeledett felém, hogy táncra invitáljon.
Hirtelen egy áll fúródott a vállamba, viszont ettől nem ijedtem meg, az illatáról felismertem, az Oppa volt, aki ráadásul át is ölelt. Ahh, épp időben.
- Nem, csak… kicsit nagyon… tapad. Azt hiszem – próbáltam a legmegfelelőbb szavakkal elmondani, hogy pontosan mi is volt a bajom. Nem akartam túlreagálni, mert lényegében egy diszkóban ezt csinálják az emberek. Sőt, lehet én voltam túlságosan fapina ahhoz, hogy ez ennyire szíven üssön, de Jin jelenlétében nyugodtabbnak éreztem magamat és nem voltam már ideges az előzők miatt. Neki bármikor hagytam volna, hogy átöleljen, vagy hozzám érjen, ahogy most is az arca az arcomhoz simult. Ha nem ilyen helyzetben lettünk volna, szinte biztos elöntötte volna a fejem a vér, de így ezzel már nem foglalkoztam.
- Én? Ostoba? Kölyök, te nem tudod, hogy kivel kezdtél ki. Engem nem érdekel az a másik csaj, nekem Ő kell – mutatott rám a görbe mutatóujjával – És ha nem adod ide a ribit, majd elveszem én! – volt egy olyan érzésem, hogy a pasi a barátnő kifejezést meg se hallotta. Viszont Jin vérmérsékletét ismerve átöleltem a karját, hogy visszatartsam, ha esetleg neki akarna menni.
Eleresztettem az oppa megjegyzését a fülem mellett, csak elmosolyodtam rá, helyette másba kezdtem bele.
- Gyere oppa, hagyjuk inkább ezt a csávót, nem érdemli meg, hogy vitatkozz vele – próbáltam elhúzni az ellenkezőirányba, de a másik már el is indult felém és megragadva a felkarom magához rántott. Éreztem, ahogy a szájából áporodott alkohol szag áramlott. Biztos régóta vedelhetett, hiszen hajnal fél kettőre járt már akkor. Ijedten néztem fel rá persze, amikor Jin karja kicsusszant a kezeim közül és magához húzott az ismerelten.
- Engedj el légy szíves – toltam el magamtól viszonylag határozottan, de nem engedte el továbbra sem a felkarom. Féltem.
TAG: OPPA <3. NOTES: VIGYÁZZ MAGADRA. WORDS: 925.
Song ChoHee
- Hozzászólások száma :48Age :25Join date :2017. Jun. 05.Ahol élek :Seong Jinnel egy fedél alatt
Re: Csoki & Jin - Itt a vér lesz a bér ft. bátyó és a csaja
Oh no, not today
Lady, today you will be mine
Soha nem vetettem meg a fogadást, és az alkoholt, amit a haverokkal legjobb fogyasztani. Megegyezünk a pohárszámban, amit bármelyikőnk túlléphet, csak ne legyen rosszul, és hányjon. Ha az egyik megtörténik, vagy kevesebbet iszik a kelleténél, akkor veszít. Én betartom a szabályokat, bízom a srácban is, mégiscsak a banda tagja, mégsem fogom a sárga földig inni magamat, különben ki vigyázna a szőkére. Ebben a pillanatban fogalmam sincs merre lézeng, az előbb még a barátnőivel táncol, gondolom most is ott van. amíg nem férfi van a közelében, addig semmi baj nincs. Az én figyelmemet a ribancka foglalja le, aki nagyon szeretne felszedni. Ilyenkor szeretem kelletni magam, adni a nehezen kaphatót, bár ezzel a csajjal tényleg nem mennék sehová, szerintem még a bátyám se húzogatná. Figyelem a számomra két legfontosabb embert, az egyik jól elszórakozik, míg a másikkal gondok adódnak. Sóhajtva állok fel a feketeség öléből, kezdetben nem akar elengedni, de előveszem a bunkó stílusomat és elküldöm a tinipicsát melegebb éghajlatokra, vagyis a korabeliekhez. Nem is értem, hogy engedhetik be ide. Lassú léptekkel közeledek a férfi felé, aki épp az én lakótársamat fogdossa. Az elején visszafogom magamat, senki nem szeretne bunyót, holott ez nehéz feladat. Látszik ChoHee arcán a helyzet kényelmetlensége. Ha nőként engem fogdosna ilyen pasi, ugyanilyen arckifejezéssel húzódnék el tőle. Sajnos képtelen megvédeni magát, túl törékeny ahhoz, ezért keveredem gyakran rossz szituációkba. Könnyebb lenne az életem, ha nem lenne ilyen gyönyörű, és gyerekes, de szeretem, ahogy van, ezért vagyok az őrangyala, ahogy mondani szokta.
Hátulról közelítem meg a lányt, teszem államat a vállára. Normális embernek ebből leesne, hogy nem egyedül van a hölgy, viszont a pasas bárgyú tekintetét látva, nem esik le neki a tantusz. Kérdést intézek felé, amire az a válasz jön, amire számítok. Aprót bólintok, amit nem láthat más, ő is inkább a fejem mozgását érzékeli.
- Akkor gyere velem táncolni, mit szólsz? – kérdezek ismételten. Nem szokásom a táncparketten ropni, mint a bátyám, ahhoz sok alkohol kell, de ha ezzel elrángathatom a tagtól a csajt, megteszem. Egyébként én akarok hozzásimulni, kezeimet a derekán tartani, ahogy a bátyám szokta más nőkkel. Nem is keresem most tekintetemmel a testvéremet, egy pillantást vetek, hátha az emberek feje fölött megpillantom az idióta vigyorát, de nem így lesz. Gondolom, elvan az előző, külföldi nővel, és az öccse felé sem bagózik. A harmadik féllel is váltok pár szót, amitől sajnos kiborul az a bizonyos pohár, amit mindenki szeret emlegetni. Beszédéből két szót jegyzek meg, az egyik a ribanc, a másik az elveszi. ChoHee próbál nyugtatni, ez általában sikerül neki, viszont nem most. Nem engedem el a fülem mögött, nem beszélhet így róla. Ne merjen így beszélni a lányról, ha nem ismeri, és, ha még egy ujjal hozzányúl, eltöröm mind a tízet. Még nem csinálok balhét, majd, ha a továbbiakban sem értünk egy nyelvet, és túl részeg lesz, hogy felfogja a nemet.
- Nem lehet, ha mindenkit hagynék, aki így beszél veled, a végén nem nevezhetnének Jinnek – válaszolom, miszerint nem hazudtolom meg magamat a viselkedésemmel. Hagyhatnám szó nélkül, elmehetnék még egy kört inni levezetésképp, azonban az nem az igazi Jin lenne. Szeretnék hallgatni Csokira, de nem hagyom, még sem, hogy megváltoztasson. Eddig így szeretett, most is így kell elfogadnia, illetve érte is teszem mindezt.
Talán hallgatnom kéne rá, akkor nem történne meg a következő jelenet, nem távolodna el tőlem újra. Ezt nem magától teszi, a szemben álló húzza magához, méghozzá jó erősen, látom, ahogy ujjai jó szorosan apró csuklójára fonódnak. Kezdem még jobban elveszíteni a fejemet, szemeimben a düh lángja lobban. Nem tudom, mit képzel magáról ez a fasz, de itt a vége, fuss el véle. Nem engedem tovább, hogy Heet terrorizálja, aki láthatóan utálja a dolgot, sőt, ha szeretné, sem engedném sehová. Ezzel az emberrel biztos nem.
- Látom nem érted a szép szót – lépek közelebb hozzájuk. Rongybábúként rángatjuk a lakótársamat, talán még az én érintésem jobban fáj neki, holott védeni szeretném. Emiatt később bocsánatot kérek majd tőle. erősen rántok egyet a lányon, ha engedi, ha nem, többet nem lesz kezei között. Magam mögé húzom, így testemmel tudom védeni, ha vissza akarná szerezni. Körbenézek, bárhol lehetnek haverjai, ami az én szempontból szar helyzet lenne, de ezt a tagot leverem, a többi nem érdekel. Alig pár centire vagyok tőle, két kezemmel megfogom pólójának közepét, és úgy húzom közelebb. Nem fogom az első percben megütni, még beszélgetni szeretnék vele, a lányokkal való tisztességes bánásmódról, amit nem tanítottak meg számára. Pillanatokig farkasszemet nézünk egymással, legszívesebben kiszabadulna kezeim közül, vagy eltolni magától, mert érzem, ahogy ő is hasonlóképpen fog rám. A lány érdekében hatalmas bosszúvágyam tud kerekedni, az ilyen alakok felett, sőt, ha róla van szó, azt sem szeretem, ha a kajáldában megbámulják.
- Azt hiszem jó modort nem neveltek beléd az évek alatt, de most változtatunk ezen. Először is, a hölgyekkel szépen bánunk, nem csinálunk olyat, amit nem akar – ha szavaimból megérti, mit akarok neki magyarázni, akkor még ütés nélkül is elengedem, ha mégsem, akkor mind a ketten így jártunk. Kirakják a szűrünket? És az kit érdekel, Seoul-ban van még vagy ezer hely, ahol lehet bulizni, nincs szükségünk erre, egyébként sem tudtunk eddig a létezéséről. A srácok sem mernek vele túlságosan kötekedni, ismernek már annyira, hogy ne merjenek beszólni durvábban, vagy elkövetni ellenem bármit. Egyszer veszted el a bizalmam, onnantól kezdve eláshatod magad.
- Hahh, te akarsz nekem jó modort tanítani. Még tököd sincs felszedni a csajt – hallom a választ, ami maró gúnnyal teli. Utálom, ha ilyen stílusban társalognak velem, akinek én megadom a tiszteletet, márpedig most megadtam, amennyire lehetett, és engedte, akkor azt vissza is követelem. Taszítok egyet rajta, ezzel elengedve a ruháját, és hátrál pár lépést. Nem esik el, néhány korunkbeli megtartja, ebből következtetek, hogy a haverjai azok. Nem érdekel, ha ennyien vannak, a többit nem akarom megverni, azok ellenem, és ChoHee ellen nem tettek semmit, viszont ez az egy, nagyon is. Akarja a ribancot? Akkor keressen másikat, ugyanis a szőkét nem adom, se most, se később. Szemem sarkából pillantok meg egy ismerős arcot, aki nem más, mint Taewon. Ha ő is azt akarja, hogy leálljak, nem ismer eléggé, neki sem fog sikerülni. Hogy is sikerülne, ha a lakótársam nem tudott leállítani, neki sem lesz elég ereje hozzá.
Hátulról közelítem meg a lányt, teszem államat a vállára. Normális embernek ebből leesne, hogy nem egyedül van a hölgy, viszont a pasas bárgyú tekintetét látva, nem esik le neki a tantusz. Kérdést intézek felé, amire az a válasz jön, amire számítok. Aprót bólintok, amit nem láthat más, ő is inkább a fejem mozgását érzékeli.
- Akkor gyere velem táncolni, mit szólsz? – kérdezek ismételten. Nem szokásom a táncparketten ropni, mint a bátyám, ahhoz sok alkohol kell, de ha ezzel elrángathatom a tagtól a csajt, megteszem. Egyébként én akarok hozzásimulni, kezeimet a derekán tartani, ahogy a bátyám szokta más nőkkel. Nem is keresem most tekintetemmel a testvéremet, egy pillantást vetek, hátha az emberek feje fölött megpillantom az idióta vigyorát, de nem így lesz. Gondolom, elvan az előző, külföldi nővel, és az öccse felé sem bagózik. A harmadik féllel is váltok pár szót, amitől sajnos kiborul az a bizonyos pohár, amit mindenki szeret emlegetni. Beszédéből két szót jegyzek meg, az egyik a ribanc, a másik az elveszi. ChoHee próbál nyugtatni, ez általában sikerül neki, viszont nem most. Nem engedem el a fülem mögött, nem beszélhet így róla. Ne merjen így beszélni a lányról, ha nem ismeri, és, ha még egy ujjal hozzányúl, eltöröm mind a tízet. Még nem csinálok balhét, majd, ha a továbbiakban sem értünk egy nyelvet, és túl részeg lesz, hogy felfogja a nemet.
- Nem lehet, ha mindenkit hagynék, aki így beszél veled, a végén nem nevezhetnének Jinnek – válaszolom, miszerint nem hazudtolom meg magamat a viselkedésemmel. Hagyhatnám szó nélkül, elmehetnék még egy kört inni levezetésképp, azonban az nem az igazi Jin lenne. Szeretnék hallgatni Csokira, de nem hagyom, még sem, hogy megváltoztasson. Eddig így szeretett, most is így kell elfogadnia, illetve érte is teszem mindezt.
Talán hallgatnom kéne rá, akkor nem történne meg a következő jelenet, nem távolodna el tőlem újra. Ezt nem magától teszi, a szemben álló húzza magához, méghozzá jó erősen, látom, ahogy ujjai jó szorosan apró csuklójára fonódnak. Kezdem még jobban elveszíteni a fejemet, szemeimben a düh lángja lobban. Nem tudom, mit képzel magáról ez a fasz, de itt a vége, fuss el véle. Nem engedem tovább, hogy Heet terrorizálja, aki láthatóan utálja a dolgot, sőt, ha szeretné, sem engedném sehová. Ezzel az emberrel biztos nem.
- Látom nem érted a szép szót – lépek közelebb hozzájuk. Rongybábúként rángatjuk a lakótársamat, talán még az én érintésem jobban fáj neki, holott védeni szeretném. Emiatt később bocsánatot kérek majd tőle. erősen rántok egyet a lányon, ha engedi, ha nem, többet nem lesz kezei között. Magam mögé húzom, így testemmel tudom védeni, ha vissza akarná szerezni. Körbenézek, bárhol lehetnek haverjai, ami az én szempontból szar helyzet lenne, de ezt a tagot leverem, a többi nem érdekel. Alig pár centire vagyok tőle, két kezemmel megfogom pólójának közepét, és úgy húzom közelebb. Nem fogom az első percben megütni, még beszélgetni szeretnék vele, a lányokkal való tisztességes bánásmódról, amit nem tanítottak meg számára. Pillanatokig farkasszemet nézünk egymással, legszívesebben kiszabadulna kezeim közül, vagy eltolni magától, mert érzem, ahogy ő is hasonlóképpen fog rám. A lány érdekében hatalmas bosszúvágyam tud kerekedni, az ilyen alakok felett, sőt, ha róla van szó, azt sem szeretem, ha a kajáldában megbámulják.
- Azt hiszem jó modort nem neveltek beléd az évek alatt, de most változtatunk ezen. Először is, a hölgyekkel szépen bánunk, nem csinálunk olyat, amit nem akar – ha szavaimból megérti, mit akarok neki magyarázni, akkor még ütés nélkül is elengedem, ha mégsem, akkor mind a ketten így jártunk. Kirakják a szűrünket? És az kit érdekel, Seoul-ban van még vagy ezer hely, ahol lehet bulizni, nincs szükségünk erre, egyébként sem tudtunk eddig a létezéséről. A srácok sem mernek vele túlságosan kötekedni, ismernek már annyira, hogy ne merjenek beszólni durvábban, vagy elkövetni ellenem bármit. Egyszer veszted el a bizalmam, onnantól kezdve eláshatod magad.
- Hahh, te akarsz nekem jó modort tanítani. Még tököd sincs felszedni a csajt – hallom a választ, ami maró gúnnyal teli. Utálom, ha ilyen stílusban társalognak velem, akinek én megadom a tiszteletet, márpedig most megadtam, amennyire lehetett, és engedte, akkor azt vissza is követelem. Taszítok egyet rajta, ezzel elengedve a ruháját, és hátrál pár lépést. Nem esik el, néhány korunkbeli megtartja, ebből következtetek, hogy a haverjai azok. Nem érdekel, ha ennyien vannak, a többit nem akarom megverni, azok ellenem, és ChoHee ellen nem tettek semmit, viszont ez az egy, nagyon is. Akarja a ribancot? Akkor keressen másikat, ugyanis a szőkét nem adom, se most, se később. Szemem sarkából pillantok meg egy ismerős arcot, aki nem más, mint Taewon. Ha ő is azt akarja, hogy leálljak, nem ismer eléggé, neki sem fog sikerülni. Hogy is sikerülne, ha a lakótársam nem tudott leállítani, neki sem lesz elég ereje hozzá.
Csokim
Enyém vagy <3 | 1008 szó | BTS CYPHER PT.3: KILLER
Yi Seong Jin
- Hozzászólások száma :40Age :28Join date :2017. Jun. 05.Ahol élek :albérletben Csokival
Lights of Seoul :: Seoul :: Belváros
1 / 1 oldal
Engedélyek ebben a fórumban:
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
|
|
Pént. Márc. 04, 2022 7:26 pm by Jung Hwayun
» Avatarfoglaló
Csüt. Márc. 03, 2022 12:02 am by Jung Hwayun
» Névfoglaló
Szer. Márc. 02, 2022 11:57 pm by Jung Hwayun
» Jung Hwayun
Szer. Márc. 02, 2022 10:01 pm by Jeason Jensen
» Elkészültem!
Szer. Márc. 02, 2022 7:32 pm by Jung Hwayun
» Wang Sarah
Vas. Okt. 10, 2021 10:03 pm by Wang Sarah
» Choi Sung-Hyun
Vas. Okt. 03, 2021 10:55 pm by Kim Eun Bi
» Fujisaki Hana
Vas. Okt. 03, 2021 9:40 pm by Kim Eun Bi
» Kim Eun Bi
Hétf. Szept. 20, 2021 7:17 pm by Kim Eun Bi