Kapcsolatnaplóim
Lights of Seoul :: Galériák :: User szoba :: Naplók :: My little secrets
1 / 1 oldal • Megosztás
Kapcsolatnaplóim
about
Nem azok a pillanatok határozzák meg, milyenek vagyunk, amelyek a kényelmi zónánkban történnek, hanem azok, amelyekben szembe kell néznünk a csapásokkal.friends
Minho: Idejét nem tudom, hogy mikor, hol és hogyan ismerkedtünk meg, de azt tudom, hogy nagyon kedvellek már elég régóta. Éppen ezért ütött szíven, mikor minden szó nélkül fogtad magad, és leléptél Londonba. Annyira dühös voltam rád, amikor semmit nem mondtál, nem kerestél, de még életjelet sem adtál magadról. Aztán hazajöttél, és írtál... legszívesebben felhívtalak volna, és leordítottam volna a fejedet a nyakadról, de ezt írásban is megtettem. Utána találkoztunk. Elmondtál mindent, és megváltozott a véleményem. Megértettem, hogy miért nem szólhattál, habár attól még rosszul érintett az eset, de a legfontosabb most az, hogy újra itt vagy. Ennek örömére meg is volt az első balhénk, amit nagyon élveztem, annak ellenére, hogy mi lett a vége. Rettenetes bűntudatom lett, amikor lecsuktak téged, és azóta próbálok figyelni rád, s a kedvedben lenni. Szeretlek, és soha többé ne merj elutazni egyetlen szó nélkül, mert többet nem bocsájtok meg neked, felfogtad!?PS: nálad jobb barátot keresve se találnék.
JiHyuk: Tudod, amikor a repülőn ültem London felé, eléggé pánikhangulatom volt. Fel kellett fognom, hogy elveszítettem az otthonom, az addigi életemet és azzal együtt Téged is. Bizony, te is rengeteget jártál a fejemben, szerintem apám után a legtöbbet rád gondoltam. Féltem, hogy soha többé nem láthatlak és még csak el sem köszönhettem tőled, noha annyira akartam volna írni. Mikor látszólag lezárult az a rémes időszak, egyből megkerestelek. Remegve pötyögtem be a betűket, mert féltem, hogy már hallani sem akarsz rólam. És tudod mit? Örülök neki, hogy kiakadtál és nem azonnal engedtél fel. Miért? Mert egy barát azonnal megbocsát, egy legjobb barát viszont elvárja, hogy a másik fél is őszinte és hű legyen teljes mértékben és a haragodból éreztem, hogy te még mindig az én igaz barátom vagy és nem csupán egy átlagos barát! Köszönöm, hogy újra élhettem az életemet veled és szórakozhattam. Nem érdekel a rendőrség, túléltük a ketrecet. Ne legyen bűntudatod, pont így kellet alakulnia, ezt meg is mondtam aznap. Ha engem lecsuknak, a seggemen maradok pár napig, ha azonban téged is elkaptak volna, az nagy változást jelentett volna az életedben. Jól tudom? Kérlek maradj velem, mert szükségem lesz rád ezután is, jobban, mint hinnéd!
family
Sydhonie: Hé te! Remélem tudod, hogy nem volt szép dolog ellopnod tőlem a nővérem, és nem tűrök meg mellette akárkit, szóval kösd fel a gatyót, vizitelni fogok keményen és majd én eldöntöm, hogy elég jó vagy-e neki! Na jó, azért ennyire nem vagyok eszelős tíőus, de azért az tény, hogy valahogy a tudtomra adhattátok volna a lelépéseteket, de mindegy is, hát így jártam. Remélem jól bánsz vele, addig én is kedvellek majd, mert annyira rossz arc nem lehetsz - bulizhatnánk néha együtt csak mert hallottam a kalandjaidról és az alapján nem tűnsz valami rossz arcnak, de tartanom kell a szigorú testvér álcát, hogy ne vegyél semmibe - de ha megbántod akkor kész vagyok leszaggadtni a golyóidat és lenyomni őket a torkodon, értve vagyok?! Amúgy kedves pillantásod van, szóval annyira rossz ember nem lehetsz, de ha a bolond lányt megint elrabolod kérlek te szólj, mert ő elfelejti. ^^ <3JiHyuk: Az a helyzet, hogy nem loptam el, vagyis én nem tartom azt lopásnak, hogy szépen megbeszéltük, hogy együtt költözünk Koreába, de megértem, hogy úgy érzed, elvettem tőled a testvéredet. Végül is a csajrablás menő dolog, szóval felőlem tekintheted így is az esetet. Sajnálom, de Hiroval a kapcsolatunk túl mély már ahhoz, hogy közbe tudj avatkozni, de miért is tennéd, hiszen nem vagy rossz ember és szerintem mi köztünk sincs ellenségeskedés, bár amennyiben te nem kedvelsz, elfogadom az érzéseidet. Azt érzem, hogy haragszol rám, de te is elég nehéz személyiség vagy, akárcsak a nővéred és nehéz kiismerni. Valójában nem is erőltetem, majd megnyílsz előttem, ha idejét látod és elfogadsz rokonként, ha megbékél a szíved a gondolattal és megismersz. Ami engem illet, bírom a hozzád hasonló kemény csajokat, de a makacsságoddal nehezen tudok mit kezdeni, így rád hagyom és csak hátradőlve megvárom amíg elfogadsz. Szerintem nem lenne rossz, ha mi ketten nem lennénk haragban, bizony lenne néhány dolog, amit megkérdeznék tőled, netán tanácsot kérnék. Hiro miatt pedig ne aggódj, a karjaimban van a lehető legnagyobb biztonságban, sosem okoznék neki fájdalmat semmilyen úton. Kompromisszumképes vagyok, ha megegyezünk valamiben, akkor mérget vehetsz, hogy azt teljesíteni is fogom, tehát ha azt kéred, hogy szóljak, ha eltűnünk, én megteszem. De a golyóimat hagyd meg, különben nem lesz kit unokaöcsinek, unokahúgnak szólítani és valószínűleg Hiro is rossz néven venné. Köszöntem!
love
Hiro: A mi kapcsolatunkat nem nevezhetjük unalmasnak és mindennapinak. Mondhatnánk azt, hogy egy modern Rómeó és Júliába csöppentünk, avagy apáink játékába, de ezt most próbáljuk lezárni, a hazugságaimmal együtt, amiket még mindig nagyon sajnálok, de biztos lehetsz benne, hogy innentől csak az igazat fogom mondani. Egyikőnk sem tudja, mit fog hozni a jövő, de nem engedem, hogy a fater, vagy másvalaki bántson. Hogy Seoulban mi fog történni? Innentől már mi alakítjuk az életünket, nem szólhat bele más, maximum... Hozzád <3JiHyuk: Hihetetlen vagy! Amikor bevallottad, hogy miért is jöttél Londonba, úgy éreztem kettétépték a szívem. Nem hittem a szavaknak, kétségbe estem és ellöktelek magamtól, noha a lelkem mélyén tudtam, igazat mondtál azzal, hogy megbántál mindent. Mi sem bizonyítja jobban ezt, mint amikor együtt mentettük egymást a halál markából. Nélküled biztosan nem élnék már és neked is minden bizonnyal boldogabb életed lenne nélkülem, de mégis ragaszkodtál hozzám, kiálltál mellettem apád előtt is és ezt nem tudom eléggé megköszönni. Egyet tudok tenni: szeretni téged, amíg élek!
other
Name: text text textLee Ji Hyuk
Lee Ji Hyuk
- Hozzászólások száma :51Age :27Join date :2017. Jun. 03.Ahol élek :Seoul
Re: Kapcsolatnaplóim
about
Now go into the big world, though it’s so far I can’t even see it. Leave me alone, this is what I have to do. Wherever the wind goes, if you really want it, you’ll find it. I will climb on the place you wanted until I protect it, I won’t rest, you’re the only one who has to look at me.friends
DoHyun: Nico! Valamikor a középiskolában ismerkedtünk meg, a barátságunk azóta is töretlen, a viszonyunk viszonylag felhőtlen volt. Remélem amúgy hálás vagy nekem, mert a karrieredet drága személyemnek köszönheted... Na jó, azért nem teljes mértékben, az angyalhangod mindig megvolt, de holmi kevés az, ha teli van a gatyád, és nem mersz kiállni mások elé. És ki volt az, aki a hátát tartotta és folyamatosan bátorított, hogy képezd magad? Na ki? Igen, én. A virágokat az öltözőmbe kérek, köszönöm. A viccet félretéve, képes voltam elhallgatni azt a borzalmas, nyálas, populáris dolgot, amit zenének csúfoltok, csak miattad. Ez talán bizonyítja, hogy jó barátnak tartalak, ha nem akkor... Elég ha itt vagyok, nem? És azért a tarkón vágásért még kapsz a jövőben, remélem tudod.Nico: Tinédzserkorom általad volt tökéletes. Örülök, hogy Amerikában anno réges-régen összebarátkoztunk és azóta is tartjuk a kapcsolatot egymással. Köszönöm, hogy mindig ott álltál mellettem és bátorítottál, valóban nem erőltettem volna az énekesi karrierem, ha te nem lettél volna. Azért remélem nem a zene a barátságunk alapja és attól még, hogy neked nem tetszik az általunk képviselt stílus, a barátom maradsz. El sem tudod képzelni, mennyire meglepődtem, amikor megláttalak Seoulban! Örülök, hogy itt vagy Nagypapi!
Y-Hope: Az egyik műsorban ismertelek meg, noha már előtte is nyomon követtem a munkásságod. Ott akkor nagyon mély benyomást tettél bennem, és bár mondhatni riválisok vagyunk, mégis úgy érzem, hogy ez a magánéletben nem mutatkozik meg. Sokat beszélgettünk és találkoztunk, mikor időnk engedte, de az a bizonyos tragédia után egyáltalán nem kerestelek. Az sms-ed megkaptam, mélyen meg is érintett, de nagyon örültem annak, hogy írtál... én mégse reagáltam rá. Nem kerestelek, nem hívtalak, nem hagytam üzenetet. Elvágtam magam tőled, mert nem akartam, hogy... így láss. Aztán egy nap mégis életjelet adtam neked, mert éreztem, hogy szemétség volt tőlem, és kezdtél hiányozni is. Be voltál táblázva, simán mondhattál volna nemet arra, hogy átjössz, mégis a lehetetlen időpontban is átjöttél. Akkor tudatosult bennem, hogy az idő nem csorbított a barátságunkon. Nagyon jól esett, hogy átjöttél, meghallgattál, és velem voltál. Köszönöm neked azt az estét/éjszakát (mert mégis csak hajnali 2-kor jöttél) Nico-hyung, és sok ilyet szeretnék még. Nem akarlak elveszíteni.
Nico: Az a műsor, amiben megismerkedtünk, az volt életem legjobb MC-skedő alkalma eddig, mert nagyon jól elhülyéskedtünk benne. Épp ezért kerestelek - vagy csak simán összefutottunk? - utána az öltöző melletti folyosón. Könnyen barátkozok, de hidd el, nem mindenkivel haverkodok össze ilyen hamar. Örültem, hogy a rákövetkező napokban és hetekben is tartottuk a kapcsolatot. Aztán olyasvalami történt, ami még engem is nagyon megérintett. A hírekből informálódtam elsősorban és kezdetben megijedtem, hogy téged is elveszít a világ és én is, de hála istennek felébredtél a kómából. Természetes volt, hogy egyből írok neked, viszont nem válaszoltál, ami miatt megsértődhettem volna, azonban nem tettem, ugyanis el tudtam képzelni, hogy milyen lelki állapotba kerültél és volt elég bajod, nem is vártam el, hogy velem foglalkozz. Viszont mihelyst írtál, fellélegeztem és feltételeztem, hogy jobban lettél valamennyire, de erről saját szemeimmel is meg akartam győződni és nem számított se az idő, se a fáradtság. Nekem bármikor szólhatsz, olyan vagy nekem, mintha a másik öcsém lennél. Segítek ahogy tudok! A vállam a tied, akár százszor is összekönnyezheted, engem nem zavar. A fő, hogy jobban legyél és én mindent megteszek annak érdekében, hogy túl tudj lépni a történteken. Én leszek a te stabil vázad, akire támaszkodhatsz!
Sky: Haver, őszintén veled is csak a baj van... Na jó ez egyáltalán nem igaz, mert mondhatni te vagy a légzőkészülékem. Nélküled egyszerűen már nem lennék képes létezni, te is egy lettél a két számból álló, fogadott testvéreim közül, ugye tudod? Még, ha néha nem is mutatom ki túl jól feléd az érzelmeimet... Egyetlen dolgot tudok mondani neked. Hogy tényleg, őszintén nagyon szeretlek. Több, mint húsz éves sírhatok a válladon, nevethetek veled, még ha ritkán is, és számomra annál kevés nagyobb öröm van, hogy egy bandában is toljuk. Tudod, mi a helyzet? Hogy jobban ismersz, mint én saját magamat. Te vagy az a barát, akinek bármikor bármit elmondhatok, aki mindig kitart mellettem... Akit már-már szinte testvéremnek fogadhatok. Emlékszel még az első találkozásunkra. Fogócskáztunk és elestem, de te felsegítettél, kézen fogva a padhoz vittél, először a könnyeimet törölted le, aztán a térdemre ragasztottál egyet a zsiráfos ragtapaszból. Szerinted véletlen lenne, hogy tavaly én ugyanazt használtam az ujjadon, amikor elvágtad? Talán már nem emlékszel rá, de nekem azóta is el van téve a véremmel átitatott ragtapasz, mert abban a pillanatban fogalmazódott meg bennem egy kérdés, amit ki is mondtam neked: leszünk barátok?
Nico: Hivatásos légzőkészüléknek is születni kell, köszönöm, barátom, így még sosem hívtak! Te jelented számomra a családot itt Koreában, a többi taggal együtt és talán ezért vagyok oly elkeseredett, amikor megtudom, hogy megint csak a veszekedés, megint csak a botrány... Ettől eltekintve, ne hidd, hogy csak bandatagként tekintek rád. Életem egyik legfontosabb szereplője és meghatározó tényezője vagy, ha nem lennél mellettem, akár szótlanul a szobánk túlvégén telefonodba merülten, nagyon üresnek érezném magam. Régóta ismerjük egymást, megtanultam, hogy nehezen beszélsz az érzéseidről és én ezt sosem erőltettem rád. Sosem kértem tőled, hogy számolj be a lelked tartalmáról, mert azzal csak ártottam volna. Épp ezért annyira csodálatos érzés, amikor te magad nyílsz meg előttem. Így van, nekem bármit elmondhatsz, gyere nyugodtan, dőlj a vállamra, mert addig fogom neked tartani azt, amíg szükségét látom. Barátságunk egy ragtapasszal kezdődött és biztos vagyok benne, hogyha véget ér, újra előkerül majd a tapasz. A kérdés inkább az, a fájó lelket el lehet-e fedni ragtapaszokkal, vagy esetleg a mi barátságunkra már csak a koporsó fedele fog ráborulni?
family
Name: text text textlove
Name: text text textother
Name: text text text'Nico'
Park Min Soo
- Hozzászólások száma :60Age :31Join date :2017. Jun. 05.Ahol élek :Seoul
Re: Kapcsolatnaplóim
about
Even when I fall and hurt myself I keep running toward my dream.friends
Name text text textfamily
WooHee: Azt hiszem az életem egyik legfontosabb építőköve vagy, ami nélkül még egy kis viskót sem tudnék felépíteni, mert ha te nem lennél, akkor azonnal összedőlne minden, amit magamban fel akarok rakosgatni. Te vagy az én örök menedékem, a mindig visszaváró, meleg otthon. Aki miatt képes vagyok a legnagyobb fájdalmakat is elviselni, aki gyógyír az összes sebemre. Tudod te mennyire fontos vagy nekem, gyerek? Talán soha nem fogom kimondani neked ezt szó szerint, mert képtelen vagyok ilyesmire, de mindig éreztetni fogom. Ha csak filmezni akarok veled, vagy enni egy jót, ha viszek a sütiből amit a délután csináltam... Úgy gondolom, hogy az élet apró örömeiben akarlak megtalálni, és kimondatlanul szeretni téged, mert a tetteimben vagy ezerszer jobban hiszek, mint a szavaimmal. Kim Woo Yong... Amíg engem látsz, sosem leszel egyedül!WooYong: Köszönöm, hogy így gondolsz rám és hogy elviseled az aggódásom, mely tán már inkább teher számodra, mint segítség. Tudod, gondolkodtam és úgy döntöttem: egy kicsit megváltozok. Nem is ez a legjobb szó rá, inkább csak megpróbálok túlesni az idegeskedésen és azt adom neked, amire igazán szükséged van: boldog és felszabadult pillanatokra. Nem engedem, hogy a gyerek teljesen felnőtté tegyen téged, te tinimamiként is tökéletesen meg fogod állni a helyed a világ legcsodálatosabb szakmájában, mialatt azért éled a felszabadult mindennapjaidat. Noha ez nem azt jelenti, hogy ezentúl nem fogok aggódni, de tényleg igyekezni fogok ezen túlesni. Nekem TE vagy a legfontosabb!
love
JiSeok: Már az első pillanatában tudtam, hogy mi ketten nagyon is jóban leszünk. A bulizás, a foci és a többi közös téma olyan kapcsolatot kovácsolt közöttünk, ami megtörhetetlen. Mégis... ez olyan dologba csapódott át, amitől elsőnek féltem. Kezdtem azt érezni, hogy jobban kötődöm hozzád, mint ahogyan azt kellene. Féltékeny voltam, mikor nem voltál velem, vagy amikor mással beszélgettél a társaságomban. Igaz, én is ezt csináltam, de fogalmam sem volt arról, hogy te is ugyanazt érzed irántam, mint én irántad. Azon a bulin tudatosult bennem minden, mikor megpillantottál félmeztelen Ye In felett. Döntenem kellett, de szívem azt súgja, hogy jól tettem, mikor otthagytam érted a csajt. Igen, azt a csajt, akiért epedeztem, de te fontosabb vagy nála. Beleőrülök, ha nem lehetek veled... ha nem ölelhetlek, és nem érezhetem a puha ajkaidat. Fontosabb vagy nekem, mint bárki más, mert egy biztos: szeretlek.WooYong: Hyung! Volt egyszer egy szép nap, a kollégiumba való beköltözésem napja. Ekkor ismertelek meg és egyből szimpatikusnak tűntél. Felvidítottál és általad egyszerűbben túl tudtam tenni magam a családi tragédián, ami akkoriban még oly friss volt nekem. Nem is telt el sok idő, hamar rájöttünk, hogy jóban vagyunk és ahogy te is mondtad, elsősorban ez annak köszönhető, hogy sok közös hobbink van, pedig teljesen más szakon vagyunk. És nem csak a szabadidős tevékenységek húztak hozzád nagyon közel, hanem a személyiséged is. Hyung, különleges vagy számomra, olyan változást hoztál az életembe, amiről nem is álmodtam. Azon az estén nagyon mérges és megszeppent voltam, ám még mindig nem tudom, hogy rád - amiért otthagytad Ye Int -, vagy magamra, hisz miattam hagytad ott őt. Bárhogy is, nem bántam meg semmit, beléd szerettem és be kell vallanom, jobban szeretlek, mint bármely eddigi régebbi barátnőmet. Imádlak ölelni, azt akarom, hogy velem foglalkozz amennyit csak tudsz. Nagyon önző tudok lenni, de ha ez zavar, akkor szólj rám, jó?
other
Name: text text textKim Woo Yong
Vendég
Re: Kapcsolatnaplóim
about
Idézet helyefriends
Name text text textfamily
Daeil: Először is: tudod, hogy a magam módján nagyon imádlak, ugye? Te vagy az én örök kisöcsém, aki túlságosan megnőtt azóta, hogy utoljára láttam. Anno még pattanásos stréber kölyök voltál, én pedig jót röhögtem rajtad ez miatt, holott ugyanezen mentem keresztül én is, csak te még túl pici és aranyos voltál akkor a kárörvendéshez. Hozzáteszem, hogy én egy picit gázabb is voltam a szemüvegem miatt, de ezt sosem vallanám be, mert mindig a menő bátyád maradok. Remélem tudod, hogy nagyon hiányoztál nekem. Bevallom, a kölykök is hiányoztak nekem. Igazából nagyon sok mindent tudok rólad, és az öcséinkről, csak mindezt nem mondom ki, játszom a rossz testvért. Hogy miért, azt magam sem tudom. Talán azért, mert szeretném, ha apánknak lenne igaza, és békén hagyna engem is, meg titeket is. Én vagyok a példa, amit nem kell követni. Ennek ellenére úgy érzem, hogy nagyon szoros kapcsolat alakult ki közöttünk, még ha nem is volt leányálom, vagy könnyű szülés a dolog miatt. Istenem, annyira menő lettél kölyök, hogy mindjárt elsírom magam, szóval inkább arrébb rinyálom magam, nehogy még csorba essen a becsületemen.Yesung: Hogyne tudnám, a kis gúnyos képedre van írva, hogy mennyire rajongasz értem. Persze, hogy ebből én mennyit érzékelek, az már más kérdés. Felnőtt fejjel könnyebb ezeket meglátni, habár kezdem azt hinni, hogy te kicsit megragadtál a tinikor végén és bizony, én előbb felnőttem nálad. Meglehet, szép példát alapoztál meg nekem iskolás korunkban, nem tagadom, hogy folyton jobb akartam lenni nálad, le akartalak nyűgözni és felül akartam kerekedni rajtad. Mint azt tudjuk, sosem jött a dicséret, de már nem bánom. Ha te nem lettél volna annyira kemény bátyó, lehet most nem az lennék, aki mai aggyal vagyok. No de vissza az iménti fonálhoz... Imádom benned is azt, hogy csak éled az életedet úgy, ahogy kedved tartja, csakis magadnak akarsz megfelelni, s ez már önmagában is egy erős cél, de sokszor érzem azt, hogy kettőnk gondolkodásmódja az idők folyamán szétvált. Vagy csak túl önfejű vagy, esetleg valóban én lettem érettebb, de elhiheted, hogy nem önszántamból lettem cégigazgató. Kiskoromban csakis neked káromkodtam mindig apa munkáján, aztán jött a hirtelen váltás és mégis olyanná váltam látszólag, mint ő. Sejted a magyarázatot, igaz, testvérem? Játszod magad, hogy nem érdeklünk téged. Én ezt kinőttem a húszas éveim elején. Inkább próbálom összetartani a családot, közvetlenül is törődni mindenkivel, veled is. Tudom, hogy te sem érzel másképp, csak nem mutatod ki. Emlékszel arra a laza, flegma, száguldás őrült pimasz gyerekre, aki voltam? Még mindig bennem van valahol, csupán a családi fészekben ezt akaratlanul is elfedem. Vagy te sejted már? Vagy a távolléted miatt már egyáltalán nem is ismersz? Ami biztos, én azóta is szeretlek. Ott leszek melletted, ha bajban leszel, efelől kétséged se legyen!
love
Name text text textother
Name: text text textKim Ye Sung
A hozzászólást Kim Ye Sung összesen 2 alkalommal szerkesztette, legutóbb Kedd Aug. 01, 2017 4:47 pm-kor.
Vendég
Re: Kapcsolatnaplóim
about
I hope this is a dream when I close my eyes and open them. I pray and pray then I get tired and fall asleep,then it repeats again. Please just leave me alone, I’m a nice girl, already wishing for your happiness. I wanna be with you but I will pray for you baby.friends
Namki: Te nőszemély, te. Te vagy, aki miatt most a srácokkal kell együtt éljek, te, aki miatt több próbán veszek részt, mint ahányszor WC-n ülök. Miattad kell elviseljem a visítozó rajongókat és a tömeget, ami gyakran körbevesz. És még mindig nem tudom elégszer hangsúlyozni azt, hogy: köszönöm. Berobbantál az életembe (vagy én a tiédbe), és azóta sem szabadulsz tőlem, mert nem engedem. Nem csak azért, mert szeretem a főztöd, hanem, mert segítesz, ha baj van és mindig számítok rád. Te vagy az, aki ismeri a komolyan felem, az egyetlen ilyen személy, és ezen nem szeretnék változtatni egy ideig. Imádlak <3EunJin: Örülök, hogy hallgattál rám és elmentél a meghallgatásra. Maga lett volna a szakmai kudarc számomra, ha nem éreznéd jól magam idolként, mikor debütálásotok előtt is már láttam a szemedben a csillogást. Én bátorítalak téged, te pedig engem és ez utóbbi legalább annyira kihangsúlyozandó, még ha ezt nem is érzed. Általad sok magabiztosságot kapok menedzserként, boldog vagyok, hogy van egy srác, aki mindig meghallgat és akihez ez tudok menekülni az én fiaim (általam menedzselt banda) elől. Veled nyugalomra és szeretetre találok, nem véletlenül találkozunk olyan sokat. Csoda, hogy a rajongóknak ez még nem tűnt fel, nem igaz?
family
Name text text textlove
Name text text textother
Name: text text textChoi Eun Jin
Choi Eun Jin
- Hozzászólások száma :36Age :33Join date :2017. Jun. 08.Ahol élek :Busan, Seoul
Re: Kapcsolatnaplóim
about
There’s only one chance as you walk on this dark path. Shine the light like Martin Luther King. Get your mind out fo’ the gutter, it’s too early for failure, you’re still young. One shot, one chance!friends
Y-Hope: Te ott a balhé közepén. Igen, te! Jól tudom, hogy miért vagy a bandában, és hogy miért nézel rá olyan szemekkel néha, mintha meg tudnál ölni. Mégis, ha balhézol, és rajtakaplak, tartom a számat és néha még segítek is neked. Olykor viszont beköplek, mert amikre készülsz, néha őrültség és életveszélyes, s akármennyire is az idegeimre mész néha, azért még kedvellek és féltelek. Ezt az is bizonyítja, hogy számtalanszor ki akartak már téged pakolni a bandából, de nem hagytam... nem hagytuk. Fontos vagy nekem, mint ahogyan a többiek is, és a tragédia után ez a kötelék, az én szemszögemből sokkal szorosabb is lett. Azóta is balhéztál néha, de ott voltunk neked, és nem engedjük senkinek sem, hogy kirakjon téged. Kedvellek, és fel is nézek rád, de ez utóbbit nem fogom bevallani neked, ha meg rákérdezel, simán a képedbe hazudok. De hát ilyen egy bandatárs, nem? Szeret, mikor mindenki lát; püföl, mikor senki se; utál, ha piszkálod; kiáll érted, ha olyan a szitu. Csak ne balhézz többet Hyung, vagy ha igen, akkor legalább vigyél magaddal, rendben?TaeJong: Elhiszem, hogy nem könnyű velem, de nem tudok megváltozni. Nem értem, hogy ti hogy tudtok annyira görcsösek lenni és miért nem mondjátok meg másoknak, ha valami nem tetszik. Meglehet, hogy a túlzott őszinteségem miatt már többször majdnem kicsaptak, de nekem megéri kimondanom, amit gondolok, szerintem ez a helyes. Nem vagyok hülye, tisztában vagyok azzal, hogy általában ti védtek meg és miattatok vagyok még mindig a bandában. Nagyon hálás vagyok minden alkalommal, amikor kiáltok mellettem. Nehezen barátkozok, de az összetartás gondolata sokszor megmelengeti szívemet. Rossz hír, hogy elveszítettem a hozzám legközelebb álló személyt a bandából, így tényleg nehéz lesz velem a következőkben, de talán kicsit megváltoztam. Hozzátok hasonlóan nekem is fel kell dolgoznom a balesetet és talán nekem megy a legnehezebben, noha ezt pont nem mutatom ki, vagyis nem akarok, hogy sírni lássatok. Fura vagyok, ez igaz, elvégre azt mondom, hogy hagyjatok magamra, de pont az ellenkezőjére lenne szükségem, most a törődés tudná begyógyítani a sebet, de sajnálom, nem én leszek az, aki ezt a gesztus elindítja. Nem tudom hogyan kell...
Syd: Azt gondolná az ember, hogy közöttünk csak felszínes szex és extrák vannak, de ha valaki mélyebbre ás, akkor pontosan tudja, hogy mi igazából nagyon is kedveljük egymást. Elvégre egyikőnk sem az a típus, aki fűvel fával összefekszik (erősen ironikus vagyok, ugye?) De valamiért mégis... Valamiért egymásban találjuk meg a vigaszt. Folyamatosan a másik agyát húzzuk, én felvágok előtted, te leflegmázol... De ettől szép a mi kapcsolatunk. Úgy érzem, hogy ki tudok kapcsolódni melletted, hogy neked nem kell játszanom az agyam, mert mindig visszatérsz hozzám, és ez nem csak a formás popsim miatt van... ugye? Én tudom, hogy így van, holott te letagadod, de nem is kell elmondanod semmit, hiszen mind a ketten vágjuk a helyzetet. Te + Én = könnyítés. Nincs közöttünk életre szóló szeretet, szerelem, vagy barátság. Nehéz meghatározni a viszonyunkat az extrák miatt, amit néha csinálunk, és itt nem csak a szexre gondolok. Extrának számít, ha elsírom magam előtted, te pedig megölelsz. A hűvös távolságtartásunk csak álca. Mi kedveljük egymást. Nagyon kedveljük, csak túlságosan rideg személyiségek vagyunk ahhoz, hogy ezt csak úgy beismerjük, ugye? Erről lesz szó! Ettől függetlenül nincsen baj, hiszen csak egymás agyát húzzuk, és éppen az, ami téged és engem is lekapcsol egy kicsit az őrült világunkból. Őszintén nem tudom mi lenne velem nélküled, de ezt ne mondd el senkinek, jó? Még a végén elhiszik, hogy van szívem.
TaeJong: A mi kapcsolatunk csupán utolsó sorban szól a szexuális örömökről, bárki bármit is mond. Mert hát igen, elhiheted, hogy jobb helyre is tolhatnám a farkamat, mint egy egyetem kollégiuma, ami kifejezetten veszélyes hely egy idol számára. Mégis hozzád kopogtam be, mert tudom, hogy melletted el tudok lazulni, ki tudok kapcsolni és emellett nem kell pihésen viselkednem veled, mert nem vagy annyira törékeny lány, mint jelenleg a sérüléseddel tűnsz. Pacsival köszönök, szétszívatlak, ha belém csípsz, én visszaadom. Barátság. Ez az. Jó, igaz, néha kivillantasz egy kis domborművet, amire férfi mivoltomnak köszönhetően önkéntelenül megcsillannak szemeim és tán még becsesz tagom is az égnek áll, s ha már neked sincs ellenedre, mit vacakoljunk? Hát de most nem? Ezek az extrák szerintem abszolút beleférnek a mi kapcsolatunkba, s igen, ha kisírod magad a vállamon, én megnyugtatlak, de csak miután az arcodba mondom a véleményemet, ami lehet nem egyezik a tiéddel, de ha valamit helyesnek gondolok, azt nem fogom eltitkolni előled, még ha fáj sem. Nem rideg személyiségek vagyunk, inkább csak mindketten erősen dominánsak. Kettőnk harcában, párbeszédében az győz, aki hangosabb. Igen, csak mire egyikünk behúzná a kéziféket, addigra atombomba robban. És épp ezért vagyunk mi csak barátok extrákkal. Ketten együtt nem férünk meg sokáig kis helyen, legfeljebb ha folyamatosan kiadjuk magunkból a feszültséget (höhö), de száz szónak is egy a vége, noha ebben az esetben tíz: szükségünk van egymásra az életben, hogy gördülékenyebben menjenek a mindennapok.
YeJun: Bevallom őszintén: a legelején legszívesebben lenyomtam volna a torkodon egy mikrofon állványt, hogy jöjjön helyre az eszed. Mert amilyen képességgel vagy megáldva, azt nem szabad ilyen félvállról venni. Igenis féltékeny voltam rád, mert kimerted mondani mindazt, amit én magamban hosszú időkön keresztül elhallgattam. Na és? Mindig is az ellentétem voltál, és ez bosszantott. Talán emiatt is tűntél olyan lazának és szartál a szabályokra, mert nem volt olyan kimondatlan szó benned, ami felemészthetett volna. Arra viszont nem tudok választ adni, hogy mikor változott meg a véleményem rólad. Erről, ha lehet a közeljövőben ne is kérdezz, mert nem fogok rá tudni helyes választ adni. Viszont azt azért mégis tudom, hogy szavak nélkül is, de ki tudom feléd mutatni, hogy nem szeretném, ha kitennének a bandából. Főleg a történtek után, fontos vagy mindegyikünk számára. Ezt pedig sosem vallanám be - mivel úgyis béna vagyok az érzéseim kifejezésében -, de szeretlek, mint barátot, mint csapattársat… És most, hogy egy szobán osztozkodunk, hát… kíváncsi vagyok, mégis mennyire illik ránk ez klasszikus “ég és a föld” hasonlat.
TaeJong: Park Yejun! Őszinte leszek, mert mindig az vagyok és miért most kezdenék el megváltozni... Szóval bevallom, hogy elég rendesen utáltalak kezdetben, mialatt gyakornokok voltunk, mert már akkor tudtam, hogy mennyire tehetséges vagy, igaz ami leginkább nem tetszett benned, az az agyad volt. Strébernek tartottalak, hiszen talán mindannyiunk közül te hibáztál a legkevesebbszer, vagy ha ez mégis megesett veled, akkor is hihetetlenül csendben és láthatatnanul tetted. Az ellentétem vagy és a mi esetünkben az ellentétek nem vonzák egymást, hanem taszítják. Tudom, hogy nem könnyű velem és igazából meg sem próbáltam közeledni feléd. Nem is hibáztatlak, egyszerűen nem bírtam a személyiségedet és kész. Sokakkal vagyok így, elhiheted. Aztán debütáltunk és megkezdődött a nagy munka, mely megkövetelte, hogy egy családként éljünk összezárva. A baleset bennem is elindított valamit. Megrázott, hogy elvesztettem a bandából a hozzám legközelebb álló személyt, aki egyben nagyon jó barátom is volt. Nehéz túltennem magamat az eseten és ezt te tudod a legjobban. Mivel egy szobába kerültünk, így nem tudom előled titkolni az érzéseimet, akarva-akaratlanul megnyílok előtted. Azt hiszem az utóbbi időszakban elkezdtem értékelni azokat a tulajdonságaidat, amiket eddig utáltam. Valójában egész jól kiegészítjük egymást, az én balhés nyugtalanságomat szépen kompenzálja a te higgadtságod és míg én forrófejűen a falnak rohanok, te ésszerűen megragadhatod a nyakam és leüvöltheted a fejem, hogy irtó nagy butaság, amit tenni készülök. Nem érdekem haragban lenni, ám nem fogom megjátszani magamat, hogy imádlak, mert azért ott még nem tartunk, de tény, hogy rendkívül felnézek rád és néha szeretnék annyira tökéletes lenni, mint te. Ki tudja, talán jó is, hogy egy szobába kerültünk és a végén még egész jó barátok leszünk.
family
Name text text textlove
Woohee Ugye tudod, hogy nagyon furcsa, de mégis sorsszerű a mi találkozásunk?Vagy csak a véletlenek egybeesése lenne az, hogy mind a ketten értékeket veszítve, a fejünk után kapkodva, a sok gondról megfeledkezve botlottunk egymásba úgy, ahogy sosem lett volna szabad? Mert te pont olyan srác vagy, akitől legszívesebben sírva menekülnék egészen addig, amíg a lábaim bírják, de mindezt mégsem tudom megtenni. Emlékeztet a belőled fakadó erő és durvaság egy olyan emberre, akire egyáltalán nem akarok emlékezni. Valaki olyanra, akinek az arca és az emléke nélkül szeretném leélni a további életemet.
Valaki, aki most már a gyerekembe lakozik tovább... Mindennek ellenére mégis itt vagy, és tudom, hogy te sem akarod ezt, de ugyanúgy ott van nálad is a megfoghatatlan vonzódás, amit én is érzek. Mindennek ellenére tisztában vagyok azzal, hogy nem kényszeríthetlek bele egy olyan kapcsolatba ami csak bonyodalommal, problémával és fájdalommal járna, de... Azt a pici jót miért nem próbáljuk meg értékelni, amit a vonzódásból fakadón adhatnánk egymásnak? Miért nem próbálunk meg bemutatni a világnak és kijelenteni, hogy mi egy pár vagyunk? Szerinted valaha képesek leszünk rá? Mert minden egyes nap csak távolabb sodor minket egymástól, és ha nem lépünk, akkor talán utólag tudjuk csak megbánni, hogy mérföldekre kerültünk a másiktól.
TaeJong: Hamarosan érkezik a válasz!
other
Name: text text textHan Tae Jong
Vendég
Re: Kapcsolatnaplóim
about
A nők nem szeretik sem a bólogató kiskutyákat, sem az ordítozó majmokat. A nők azt szeretik, ha csendben lépked mellettük a Tigris.friends
Name text text textfamily
Yang Do Hyun: Yang Do Min! Mindig annyira irigyeltem ezt a nevet, mert tökéletesen illik hozzád és ahhoz a hülye stílusodhoz, ahhoz a csendes gyilkoshoz, aki vagy. Hozzáteszem, hogy nem utolsó sorban a Dominic is tetszik, de mivel én két amerikai névvel is büszkélkedhetek, nem tulajdoníthatom el tőled még ezt is. Mindenesetre úgy látom, hogy mivel te vagy az idősebb, neked kéne elviselned az én nagypapis nevem, de mivel mindez nem így alakult... Engedd meg, hogy egy picit beszéljek rólunk. Mindenek előtt tudnod kell - de csak sejtened, mert ilyet sosem mondanék ki - hogy nagyon szeretlek téged. Szeretem, ahogy benézel a szobámban, amikor reggel még szétvetett lábakkal alszom, mert nem vagyok korán kelő típus. Szeretem, ahogyan kikészíted a másnaposság elleni gyógyszereket. Szeretem, amikor együtt zenélünk, vagy megnézünk egy filmet. Amikor rossz a film és inkább kölykök módjára dobáljuk egymást pattogatott kukoricával. Annyira különbözőek vagyunk, hogy azt el sem lehet mondani. Te a porcelánbőröddel hódítasz, én a szolis picsákat megszégyenítő, napbarnított külsőmmel. És a belsőnk is ilyen. Te csendes és megfontolt vagy, én pedig hangos, és csak élek a nagyvilágba. Te felnőtt vagy, én pedig örök gyerek. Mindennek ellenére azt hiszem, hogy te vagy a világ legjobb testvére, és jogosan állíthatom azt, hogy példaképként tekintek rád. Te egy olyan férfi vagy, amilyen egyszer talán én is szeretnék lenni, és bármi történt köztük, vagy bármi fog történni, mindig te leszel a legfontosabb személy az életemben. Olyan szinten rajongok érted, hogy még mindig képes vagyok egyszerűen a hátadra ugrani menet közben és a seggedre csapni, hogy akkor most fuss velem, vagy akármilyen baromságot végrehajtani, ha tetszik neked, ha nem. Szóval csak... Csak maradj mellettem, jó? Mert nélküled azt hiszem elvesznék a világban, és csak szomorkodnék, amiért eltűntél, ezt pedig te nem akarod, ugye?Domin: Mindig sejtettem, hogy nem csak én érzek irántad mély testvéri szeretet, hanem ez visszafelé is megvalósul. Egyszer azonban komolyan megijedtem ennek nemlétéről. Úgy vélem, sejted, hogy mikor köszöntött be az a pillanat. Mikor egy buta, gyerekes félreértés miatt jobban eltávolodtunk egymástól, mint Dél-Amerika és Afrika, új volt számomra a helyzet, azért, mert sosem gondoltam volna, hogy valaha ez bekövetkezik. Sokszor veszekedtünk, nem értettünk egyet mindenben, mely feltehetőleg pont a másságunknak egy vetülete, ám amint realizáltam a helyzetet valóban próbáltam menteni a menthetőt és ahogy sok mást, azt is sejtettem, hogy csak meg kell beszélnünk a dolgot. Tisztában voltam vele, hogy le fogod üvölteni a fejem és azt is, hogy saját fájdalmaimat eltemetve előled fogok bocsánatot kérni. Így utólag belegondolva, szerinted nem vagyunk röhejesek?
Nagyon furcsa számomra, hogy felnőttünk és az életünk is külön vált. Míg otthon együtt tengettük a mindennapjainkat, reggel keltettelek, érdemben is tudtam a te hülye fejedre vigyázni, addig, most, hogy te koleszos lettél, én pedig a város túloldalán egy albérletben pengetem húrjaimat, sok eddigi gesztust nem tudok megtenni. Gyászolom a napokat. Nem érzem magam legjobb testvérnek, de jól esnek e szavaid. Tudod, az, hogy csendes vagyok egyben azt is jelenti, hogy nehezen mondok ki szavak. Az érzéseimről is inkább dalban beszélek, mert azzal valamennyire személytelenítem magamtól. Nem tudom kifejezni fájdalmait neked, könnyeimet látod legördülni orcám ívén, szívem mélyét azonban csak fejteni tudod, amíg nem lelsz rá elhagyatott kottáimra.
Sosem vágytam arra az életre, amit te élsz, nem irigyeltelek, hogy rengeteg csajjal élsz együtt, ám nem is vetlek meg érte. Rengetegszer gondolkodtam azon, hogy mi a különbség kettőnk neveltetésében, de úgy hiszem, hogy semmi, ezért egy idő után abbahagytam a köztünk lévő differencia okának feltárását. Csupán elfogadtam és tudod mit? Örülök neki. Így tudunk egymásra hatni, kizökkenteni egymást a begyöpösödött mindennapokból és más szemléletek alapján vizsgálni a valóságot. Én mindig a te higgadt hangú, nyugodt személyiséggel megáldott bátyád leszek, aki egy halk szóval próbálja megadni neked pontosan ugyanazt a pofont, melyet te az öklöddel fejezel ki.
love
Name text text textother
Name: text text textYang Do Min
Vendég
Re: Kapcsolatnaplóim
about
I feel good. It is true. Life is colorful with the unique light. Paint the world so clouded world can be clearly! Spread your light...A red rose in front of the high wall, keep it in your heart! I will do my best, a dream which blooms in my heart...
friends
Name text text textfamily
Name: szövegNari: szöveg
love
Name text text textother
Name: text text textSang Na Ri
Vendég
Re: Kapcsolatnaplóim
A karakter, akinek címzed: JiHyuk // WooYong // Nico // EunJin // YeSung // TaeJong // Domin
Neved: név név név
A kapcsolat típusa: ~friend, ~family, ~lover, ~other
Ami a szíved mélyén lakozik: Mit gondolsz a kapcsolatunkról, mi a véleményed rólam? ^^
Neved: név név név
A kapcsolat típusa: ~friend, ~family, ~lover, ~other
Ami a szíved mélyén lakozik: Mit gondolsz a kapcsolatunkról, mi a véleményed rólam? ^^
- Kód:
<div style=" width: 350px; padding: 20px; box-shadow: 2px 2px 5px #000; background: #fff;">[justify][i][size=13][b]A karakter, akinek címzed[/b]: JiHyuk // WooYong // Nico // EunJin // YeSung // TaeJong // Domin
[b]Neved:[/b] név név név
[b]A kapcsolat típusa:[/b] ~friend, ~family, ~lover, ~other
[b]Ami a szíved mélyén lakozik:[/b] Mit gondolsz a kapcsolatunkról, mi a véleményed rólam? ^^[/size][/i][/justify]
</div><br>
Lee Ji Hyuk
- Hozzászólások száma :51Age :27Join date :2017. Jun. 03.Ahol élek :Seoul
Lights of Seoul :: Galériák :: User szoba :: Naplók :: My little secrets
1 / 1 oldal
Engedélyek ebben a fórumban:
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
|
|
Pént. Márc. 04, 2022 7:26 pm by Jung Hwayun
» Avatarfoglaló
Csüt. Márc. 03, 2022 12:02 am by Jung Hwayun
» Névfoglaló
Szer. Márc. 02, 2022 11:57 pm by Jung Hwayun
» Jung Hwayun
Szer. Márc. 02, 2022 10:01 pm by Jeason Jensen
» Elkészültem!
Szer. Márc. 02, 2022 7:32 pm by Jung Hwayun
» Wang Sarah
Vas. Okt. 10, 2021 10:03 pm by Wang Sarah
» Choi Sung-Hyun
Vas. Okt. 03, 2021 10:55 pm by Kim Eun Bi
» Fujisaki Hana
Vas. Okt. 03, 2021 9:40 pm by Kim Eun Bi
» Kim Eun Bi
Hétf. Szept. 20, 2021 7:17 pm by Kim Eun Bi