Ahn Jae Jin
1 / 1 oldal • Megosztás
Ahn Jae Jin
Ahn Jae Jin
Ilyennek látják a külsőmet
A Colos. Talán méltán kapta ezt a becenevet a legjobb barátjától annak idén, hisz elég szép termettel áldotta őt meg a sors. Legalábbis kortársaihoz képest viszonylag magasnak számít. Mondhatni elmenne sikeres kosarasnak is, ha nem lenne ilyen kétballábas. Mert sajnos ez a szerencsétlen óriás az.. Még szerencse, hogy nem sportszakra jelentkezett, hanem zene szakra. Na de visszatérve a lényegre, ehhez a magassághoz egy viszonylag vézna testalkat társul, noha domborodik az izma ott ahol kell. Ehhez pedig egy igazán kisfiús arc társul, amin mindig ott ül az a fültől fülig érő vigyor, és a szemében is ott csillog általában valami fura fény, amitől az embernek egyszerűen jobb kedve lesz mellette. Haja eredetileg sötétbarna, de volt, hogy kicsit kísérletezett, és vörösben rikított az üstöke, vagy esetleg ezüstben, jelenleg viszont eredeti hajszíne kicsit világosabb árnyalatában pompázik. És hogy a ruhatáráról mi mondható el? Hát nem épp a gazdagság. Mert hát ő, a barátjával ellentétben nem engedheti meg magának a luxust, és többnyire a Törpének sem engedi, hogy vegyen neki... bármit is, így ruhatára teljesen átlagos, középszerű, egyáltalán nem feltűnő darabokból áll.
Ilyennek tartanak
Egy nagyra nőtt gyerek. Állítja ezt a családja, az ismerősei, bárki, aki csak egy kicsit is ismeri. Mert hát az tény és való, hogy elég gyakran viselkedik úgy, mint egy kisgyerek, egyáltalán nem a korához méltóan, és az ember azt hinné, hogy ha valaki már egyetemista, akkor épp itt az ideje úgy is viselkedni. Na ez néha összejön neki. Mert azért persze ő is tud felelősség teljes és komoly felnőtt lenni. De csak arra a rövid időre, amire nagyon muszáj. Szeret szórakozni és nevetni, és rendszerint nem veszi túlzottan komolyan a dolgokat, szokása mindent félvállról venni, és olyan lazasággal, hogy szinte szétesik mint a lego. Két dologban azért mégiscsak tud komoly lenni; az egyik a zene, ami már szinte születése óta jelen van az életében, hisz gyakorlatilag előbb tanult meg zongorán játszani, mint járni vagy beszélni. Emellé persze társult a gitár is, idővel pedig elkezdett kisebb dalokat is írni. Ez az, amit komolyan vesz, amit soha nem viccel el, hisz már régi álma hogy egyszer elismert zenész és zeneszerző legyen, azt pedig ő is tudja, hogy ezeket a komoly álmokat kellő komolysággal kell kezelni. A másik pedig a legjobb barátja, Shin Min Ho. Igaz, ezt még koránt sem tudja olyan érettséggel kezelni, ahogy kéne. Hisz vele nem tud teljesen őszinte lenni. Persze, ugyanúgy szórakozik vele, mint ahogy azt mindig is, ugyanúgy átbeszélgetik és áthülyéskedik az éjszakákat, mint mindig is, de azt még mindig nem meri bevallani se neki, se igazából saját magának, hogy már nem is csak úgy néz rá, mint egy legjobb haverra. Mert ahhoz még nem eléggé felnőtt. Ahhoz neki még kicsit érnie kell.Hasznos információk
Státusz: normál karakter |
Becenév: Jinnie |
Születési hely és idő: 1997. 12. 20.; Seoul, Dél-Korea |
Play by: Park Chanyeol |
Csoport: Egyetemista |
Iskola neve: SNU |
Lakhatóság:Kollégium |
Szak vagy irányultság: Zene-, és dalszerző |
Évfolyam: 1 év (2. félév) |
Életem egyik darabkája
Ez az, amire Ahn Jae Jin ébred legszebb álmai egyikéből. A kislány, aki történetesen a friss egyetemista kishúga egyáltalán nem foglalkozik azzal, hogy apró tappancsával gyakorlatilag kinyomja a helyéről a testvére veséjét. Addig nem számít, míg a terve sikerrel nem jár, és fel nem ébreszti az álomszuszékot, aki erre csak fájdalmasan felnyög, és maga mellé rántva a kisebbet bugyolálja be mindkettejüket a takaróba, hogy vissza tudjon aludni. Ez persze az áldozatnak nem tetszik, el is kezd mocorogni, hogy az idősebb öleléséből ki tudjon szabadulni.
- Oppaaaaa! Ébredj! Megígérted, hogy velem töltöd a mai napot, mert este mész vissza a MinHo oppához az egyetemre. Kelj már feeeel! Naaaaa...! - nyafog, amiért a bátyja szorítása elég erős, hogy ne tudjon szabadulni, de azért valahol mélyen mégis csak élvezi; bár a nyolc éves kislány arra még nem emlékszik, de JaeJin rendszeresen vele aludt, mikor még csecsemő volt, hisz a fiú volt az egyetlen, aki képes volt megnyugtatni a csöppséget. És ez, igaz, sokkal lassabban, mint anno, de most is sikerül.
- Rinaaaa.... Csak még öt percet kérek... Ígérem, utána azt csinálunk, oda megyünk, ahova akarsz... Csak öt percet még hagyj... - halk, dörmögő hangját is talán csak azért hallja meg a kisebb, mert gyakorlatilag annak a fülébe dörmögi. Az említett pedig még mindig mocorog, de már koránt sem annyira, mint azt a kezdetekben tette.
- De Oppaaa... Ha később megyünk akkor már sokan lesznek és nem fogunk tudni bejutni az állatkertbe és akkor nem látom a pingvineket... És lemaradunk a pingvinetetésről is és akkor szomorú leszek, és sírni fogok... - Igen ám... ez az aprócska kislány tudja jól, mivel lehet ösztönözni Jinnie-t. Erre az utolsó kijelentésre szinte azonnal kipattan a szeme, és mintha tele lenne energiával száll ki az ágyból, és kapja fel a húgicáját, aki nevetve kapaszkodik a bátyja nyakába.
- Akkor mire várunk még? Indulááááás...!
~~~~~~~~~~~
- Vééééégre itthon.... - egy igen fáradt, és halk suttogás csak, mi elhagyja Jae Jin száját, amint nyílik a kétágyas kollégiumi szobája ajtaja, és szinte szó szerint beesik azon.
Ha akarná sem tudná titkolni, mennyire elfáradt a húgával töltött napja után. Igaz, csak az állatkertben voltak, de ott reggeltől estig. A kislányt gyakorlatilag úgy kellett kérlelni, hogy hadd menjenek végre haza, mert a srácnak is vissza kéne már mennie a kollégiumába. És hogy mit csináltak azalatt az órák alatt? Hát először is Megnézték a pingvineket, mert azokat muszáj volt. Rina kedvenc állatai, szinte húzta maga után a bátyját, míg oda nem értek. Ott aztán visongott és ugrándozott örömében, főleg mikor eljött az etetés ideje; egy szó mint száz, teljesen le volt nyűgözve. Aztán még legalább másfél órát eltöltöttek az állatsimogatónál - szegény kecskék és bárányok már biztos idegbajosak már a sok gyerek tapizásától -, és még legalább annyit, mert azon a dínós csúszdán muszáj volt vagy ötszázszor lecsúszni, és azt a vicces körhintát is feltétenül ki kellett próbálni. Na meg persze ottvoltak az oroszlánok, elefántok, zsiráfok, szurikáták és a sok más cuki állatka, akiket mind meg kellett nézni; mert anélkül haza nem lehet jönni.
Nem mondja, hogy nem élvezte, mert az nem lenne igaz; élvezi minden egyes percét a húgával töltött időnek, csak ilyenkor, mikor végre nyugta van érzi azt, hogy már nem olyan fiatal mint mondjuk tíz éve volt. És hát elég hamar kifárad, főleg egy olyan hiperaktív kislány mellett, mint Ahn Rina. Ezt pedig szobatársa tudtára is adja, aki nem mellesleg a legjobb barátja, titokban pedig olyan érzelmeket táplál iránta, amit nem lenne szabad. De hogy miért titokban? Mert még maga sem érti pontosan, hogy mit érez, meg hát nem akarja elrontani a barátságát Minho-val azzal, ha bevallja neki, hogy szerelmes belé; mert bármennyiszer is elképzeli maga előtt ezt a jelenetet, mindig ugyanaz a vége: Minho undorodni fog tőle. És neki az, hogy egy koliszobában lehetnek, teljességgel meg is felel még...
- Minnieee...! Oooooolyan fáradt vagyooook.... - de ezt már csak az említett párnájába dörmögi, ugyanis amint belép a szobába dől is le Minho ágyába, ahol egyébként a másik fél is terpeszkedik. De ez egyáltalán nem zavarja. Kiskorukban is aludtak már együtt, és tudja, hogy ez Őt sem zavarja. Ha meg mégis... akkor sem tágít mellőle.
Helyette csak átkarolja, még a lábait is összekulcsolja a másikéival, és szorosan hozzábújva alszik el. Csak akkor tud elaludni, ha valamit, vagy valakit ölelhet; és épp ezért foglalja be ágya egyik sarkát az a hatalmas plüssmaci, amit még évekkel ezelőtt kapott a nagyszüleitől.
Vendég
Re: Ahn Jae Jin
Gratulálunk, elfogadva!
Kedves Jae Jin!
Rengetegszer mosolyodtam el, miközben a lapodat olvastam. A leírás nagyon tetszett, mind külsőleg, mind belsőleg. Kellenek olyan személyek az emberek életébe, akik nevetéssel töltik ki a napjainkat, és a karakter pont ilyen. Mondhatnám, hogy nincs baj, amiért gyerekesen viselkedik, azonban vannak olyan helyzetek, amikben muszáj komolynak lennünk. A fiad ezeket pont megtalálta. A szenvedélyeiben nem ismer viccet, ami megmelengette a szívesemet, az elhivatottságát már biztos nem kérdőjelezem meg. A barátságok, és a szerelmek az élet velejárója, de mi van akkor, ha a kettő egy és ugyanaz? A te helyzeted sem könnyebb, bár talán egyszerűbben tudsz kihozni valamit a helyzetből. Ezt nem fogod elviccelni, ebben biztos vagyok.
Az előtörténeted rettentően aranyos volt. A húgoddal való viszonyodat meg kell zabáljam, olyan aranyos és kedves vagy vele, amilyen nagytesót más nem is kívánhatna. Bár leginkább a reggeli jelenetet ismerhettük meg, elképzelem milyen lehetett az állatkertben. A kislányok imádják azt a helyet, bár ahogy olvasom te is jól szórakoztál a húgoddal. A későbbi jelenet, vagyis amikor már MinHoval beszélgetés, megmutatta, mennyire hasonlítotok. Te is ugyanakkora hévvel, szeretetrohammal rohantad le a szobatársad, ahogy ő téged. Bár nem láthattuk, olvashattuk a reakcióját, gondolom nem nagyon ellenkezett ez ellen, sőt boldogsággal töltötte el. Egy szó, mint száz: édes, aranyos, kedves karaktert kaphattunk tőled, aki még keresi az útját, de ezt bolondozva teszi. Gyorsan foglalózz le mindent és sipirc játszani.
1 / 1 oldal
Engedélyek ebben a fórumban:
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
|
|
Pént. Márc. 04, 2022 7:26 pm by Jung Hwayun
» Avatarfoglaló
Csüt. Márc. 03, 2022 12:02 am by Jung Hwayun
» Névfoglaló
Szer. Márc. 02, 2022 11:57 pm by Jung Hwayun
» Jung Hwayun
Szer. Márc. 02, 2022 10:01 pm by Jeason Jensen
» Elkészültem!
Szer. Márc. 02, 2022 7:32 pm by Jung Hwayun
» Wang Sarah
Vas. Okt. 10, 2021 10:03 pm by Wang Sarah
» Choi Sung-Hyun
Vas. Okt. 03, 2021 10:55 pm by Kim Eun Bi
» Fujisaki Hana
Vas. Okt. 03, 2021 9:40 pm by Kim Eun Bi
» Kim Eun Bi
Hétf. Szept. 20, 2021 7:17 pm by Kim Eun Bi