Kim Jae Sung
1 / 1 oldal • Megosztás
Kim Jae Sung
Kim Jae Sung
Ilyennek látják a külsőmet
• Magasság? Hát... magas vagyok, azt hiszem. De nem tudom, hogy ez mindenkinek magasnak számít, de egyébként 178 cm vagyok perpill és nem tudom, fogok-e még nőni, bár nem kellene. 55
Ilyennek tartanak
Nem én vagyok a legmegfontoltabb és legkomolyabb tag a bandában. De néha kell ilyen is. Nagyon is makacs vagyok és általában emiatt csak a saját káromból tudok tanulni, ha tanulok. Ha szabályoznak, attól egyenesen áll a szőr a hátamon -már ami maradt belőle-, vízöntő jellememhez hűen gyakran hagyja el az ajkaimat az a mondat: „Majd én azt tudom!” ha valaki tanácsot akar adni nekem. Csak ne adjon! De amúgy imádok bulizni és a dolgokat egészen furcsa oldalukról megközelíteni, sőt dacolni a lehetetlennel. Már kicsiként sem csúszdáztam, hanem megmásztam azt. Mellesleg szeretek emberek között lenni, beszélgetni, játszani velük és szívni mindenki vérét. Az életet egy nagy játéknak fogom fel, egy rohadt nagy társasjátéknak. Nem te döntöd el, mit csinálsz, te csak mész, hiszen valaki fent irányít téged. Viszont felettem elveszítette az a valaki a hatalmát, kitörtem és most én formálom az utamat, ahogy én akarom. Nem ahogy Ő.
Hasznos információk
Státusz: Normál karakter |
Művésznév:Jaesung |
Születési hely és idő:Dél-Korea, Szöul, 1996. 02. 02. |
Play by: Kim Yoo Kwon |
Foglalkozás: Idol |
Tagság kezdete: 2014 |
Cég/Entertainment:JYP Entertaintment |
Bandán, csoporton belüli rang: LHT, vocal |
Életem egyik darabkája
A torkában dobogott a szíve, tudta, hogyha ez az egész kiderül, ő hatalmas bajba fog keveredni. De nem volt mit tennie. Tudta, ha mindent úgy csinál, ahogy az apja mondja, belülről meghal. Csak egy élettelen test lesz, aki ügyvédként kiáll még a legnagyobb zsiványok mellett is, hogy nem csukják le azokat. Nem ezt akarta, úgy gondolta, benne sokkal több van, mint amennyit az otthoniak gondolnak róla. A sorszámát a szívéhez ragasztotta, szám szerint a 562-es számot kapta, s már alig voltak páran előtte, akik a meghallgatásra jöttek.
Amíg Jaesung sorra nem kerül, elmesélem az eddig történteket.
Kicsi korától fogva érdekelte a zene és a tánc, nagyapja már akkor elmondta, hogy Jaesung biztosan megállná a helyét a médiában. Kisgyereknek is örökmozgó, középpontban akaródzó gyerek volt, aki csak a saját útját akarta járni. Az óvodában néha kicsit különcnek is tartották extrém ötletei miatt. Édesapja egy jól fizető magánügyvédi állást foglalt el, így otthon dolgozott, édesanyja háztartásbéli volt. Rajtuk, és a nagyszülein kívül, volt még egy tőle két évvel idősebb nővére, Jaeyeon. A lánnyal olyan szoros testvéri kötelék alakult ki, ami még a mai napig sértetlenül szoros. Imádják egymást, segítik is a másikat ott, ahol csak tudják.
A minap épp hazaért Jaesung az érettségiéről, ami nem sikerült olyan fényesen, mint ahogyan azt az apja elvárta. Nővére és anyja nem volt otthon, így az apja látta először az eredményeket.
- Fiam, ha már fel voltál mentve matematikából és irodalomból, nem tudtad volna kicsit jobban összeszedni magadat? – kérdezte a jegyeket nézegetve, fel sem nézett a szorongó fiára. Bozontos szemöldökét ráncolta az édesapja, nem akarta elhinni, hogy a fiának átlagos érettségi eredménye lett, és a legjobb jegye is csak a négyes volt.
- Én próbáltam, de nagyon nehéz volt, ráadásul ro…- közbe vágott ekkor az apja.
- Ez mind csak kifogás! Soha nem láttalak tanulni, mindig csak az énektanárhoz jártál, hogy gyakorold azt a hülyeséget! Mert az, hogy egy férfi énekeljen, az hülyeség! – apja elfogult volt a médiával kapcsolatban, nem akarta, hogy a fiából is divatmajmot csináljanak.
- De én szeretem ezt csinálni, híres akarok lenni! Még tehetségem is van hozzá!- próbált érvelni édesapjával szemben. Tudta, hogy nincs igaza a férfinek, ezért ellenkezett. Igazából mélyen magában rettegett az apjától. Ám, most mégis kiállt az önmagáért.
- Engem az nem érdekel! Vinned kell tovább azt, amit én már felépítettem! Különben is, hányan utasítottak már vissza? Tízen? Húszan? Ha akkora tehetséged van, hogy-hogy nem keresett még fel senki? Ja, hogy diszlexiád és diszkalkuliád van, így már érthető! – egyre csúnyább és csúnyább eszközökhöz folyamodott az apja. Önzőmódon a saját álmától akarta megfosztani a fiát, hogy rá és a jogra összpontosíthassa majd minden energiáját a későbbiekben.
Jaesung a rázúdított becsmérlő szavak miatt, azt hitte ott fog remegve összeesni. A padlót nézte, öklei remegtek a haragtól és a fájdalomtól. Nem szólt egy szót sem, sarkon fordult és kirohant a házból mezítláb. Egyenesen egy buszmegállóig, ahol felszállt a következő buszra, ami alig két perc múlva érkezett is. Hátra sem nézett miközben elrohant. A jármű épp a belvárosba tartott, ahol a fiú le is szállt. Csupasz talpait a betonjárdához csapva lépdelt, zaklatott volt, idegesen vágtatott, nem tudta, mihez kezdjen, amikor véletlenül vállal neki ment valakinek.
- Bocsánat… - mormogta végül odébb állt volna, ha nem kapják el a csuklóját. Épp el akarta húzni, de még mielőtt megtette volna, felnézett. Jaeyeon és az édesanyja volt, akik azonnal kiszúrták, hogy a fiúval valami nem stimmelt. Ezt nem csak az öltöny-mezítláb párosításról szűrték le, elég volt ránézniük. Egy parkba elsétáltak, ahol Jaesung mindent elmesélt, ami otthon történt, közben ingujját szorongatta s Jaeyeon a hátát simogatta.
Édesanyja nagyon jól ismerte a férjét, tudta, miképp vélekedett a médiáról. Nem lepődött meg, hogy ilyen reakciót váltott ki belőle a gyereke álma, az viszont kicsit a földhöz csapta, amikor meghallotta, hogy miket mondott a saját fiának.
Először csak megnyugtatta, végül megadott neki egy címet, ahol mostanság lesz meghallgatás. Ezt a címet egy ismerősétől kapta, akinek nemrégiben mesélt telefonálás közben Jaesung énekóráiról és fejlesztő foglalkozásairól. Megparancsolta a fiának, hogy szigorúan menjen el és teljesítse be az álmait, végül egy homlokcsókkal zárt.
Másnap a nővérével ment a meghallgatásra, s lám el is érkeztünk a jelenbe.
Már csak egy ember volt Jaesung előtt, hátrafordult még egyszer utoljára, s nővérére pillantott, aki mosolyogva bólintott neki, szájával némán egy Hajrá!-t tátogott. Elmosolyodott s bement. A meghallgatás idejére mindent kiürített a fejéből és csak azt hagyta meg, amire szüksége lesz. Fortuna rámosolygott, sikerrel zárta a napot. Már csak az apja reakciójára volt kíváncsi, bár semmi jóra nem számít a történtek után.
Amíg Jaesung sorra nem kerül, elmesélem az eddig történteket.
Kicsi korától fogva érdekelte a zene és a tánc, nagyapja már akkor elmondta, hogy Jaesung biztosan megállná a helyét a médiában. Kisgyereknek is örökmozgó, középpontban akaródzó gyerek volt, aki csak a saját útját akarta járni. Az óvodában néha kicsit különcnek is tartották extrém ötletei miatt. Édesapja egy jól fizető magánügyvédi állást foglalt el, így otthon dolgozott, édesanyja háztartásbéli volt. Rajtuk, és a nagyszülein kívül, volt még egy tőle két évvel idősebb nővére, Jaeyeon. A lánnyal olyan szoros testvéri kötelék alakult ki, ami még a mai napig sértetlenül szoros. Imádják egymást, segítik is a másikat ott, ahol csak tudják.
A minap épp hazaért Jaesung az érettségiéről, ami nem sikerült olyan fényesen, mint ahogyan azt az apja elvárta. Nővére és anyja nem volt otthon, így az apja látta először az eredményeket.
- Fiam, ha már fel voltál mentve matematikából és irodalomból, nem tudtad volna kicsit jobban összeszedni magadat? – kérdezte a jegyeket nézegetve, fel sem nézett a szorongó fiára. Bozontos szemöldökét ráncolta az édesapja, nem akarta elhinni, hogy a fiának átlagos érettségi eredménye lett, és a legjobb jegye is csak a négyes volt.
- Én próbáltam, de nagyon nehéz volt, ráadásul ro…- közbe vágott ekkor az apja.
- Ez mind csak kifogás! Soha nem láttalak tanulni, mindig csak az énektanárhoz jártál, hogy gyakorold azt a hülyeséget! Mert az, hogy egy férfi énekeljen, az hülyeség! – apja elfogult volt a médiával kapcsolatban, nem akarta, hogy a fiából is divatmajmot csináljanak.
- De én szeretem ezt csinálni, híres akarok lenni! Még tehetségem is van hozzá!- próbált érvelni édesapjával szemben. Tudta, hogy nincs igaza a férfinek, ezért ellenkezett. Igazából mélyen magában rettegett az apjától. Ám, most mégis kiállt az önmagáért.
- Engem az nem érdekel! Vinned kell tovább azt, amit én már felépítettem! Különben is, hányan utasítottak már vissza? Tízen? Húszan? Ha akkora tehetséged van, hogy-hogy nem keresett még fel senki? Ja, hogy diszlexiád és diszkalkuliád van, így már érthető! – egyre csúnyább és csúnyább eszközökhöz folyamodott az apja. Önzőmódon a saját álmától akarta megfosztani a fiát, hogy rá és a jogra összpontosíthassa majd minden energiáját a későbbiekben.
Jaesung a rázúdított becsmérlő szavak miatt, azt hitte ott fog remegve összeesni. A padlót nézte, öklei remegtek a haragtól és a fájdalomtól. Nem szólt egy szót sem, sarkon fordult és kirohant a házból mezítláb. Egyenesen egy buszmegállóig, ahol felszállt a következő buszra, ami alig két perc múlva érkezett is. Hátra sem nézett miközben elrohant. A jármű épp a belvárosba tartott, ahol a fiú le is szállt. Csupasz talpait a betonjárdához csapva lépdelt, zaklatott volt, idegesen vágtatott, nem tudta, mihez kezdjen, amikor véletlenül vállal neki ment valakinek.
- Bocsánat… - mormogta végül odébb állt volna, ha nem kapják el a csuklóját. Épp el akarta húzni, de még mielőtt megtette volna, felnézett. Jaeyeon és az édesanyja volt, akik azonnal kiszúrták, hogy a fiúval valami nem stimmelt. Ezt nem csak az öltöny-mezítláb párosításról szűrték le, elég volt ránézniük. Egy parkba elsétáltak, ahol Jaesung mindent elmesélt, ami otthon történt, közben ingujját szorongatta s Jaeyeon a hátát simogatta.
Édesanyja nagyon jól ismerte a férjét, tudta, miképp vélekedett a médiáról. Nem lepődött meg, hogy ilyen reakciót váltott ki belőle a gyereke álma, az viszont kicsit a földhöz csapta, amikor meghallotta, hogy miket mondott a saját fiának.
Először csak megnyugtatta, végül megadott neki egy címet, ahol mostanság lesz meghallgatás. Ezt a címet egy ismerősétől kapta, akinek nemrégiben mesélt telefonálás közben Jaesung énekóráiról és fejlesztő foglalkozásairól. Megparancsolta a fiának, hogy szigorúan menjen el és teljesítse be az álmait, végül egy homlokcsókkal zárt.
Másnap a nővérével ment a meghallgatásra, s lám el is érkeztünk a jelenbe.
Már csak egy ember volt Jaesung előtt, hátrafordult még egyszer utoljára, s nővérére pillantott, aki mosolyogva bólintott neki, szájával némán egy Hajrá!-t tátogott. Elmosolyodott s bement. A meghallgatás idejére mindent kiürített a fejéből és csak azt hagyta meg, amire szüksége lesz. Fortuna rámosolygott, sikerrel zárta a napot. Már csak az apja reakciójára volt kíváncsi, bár semmi jóra nem számít a történtek után.
Vendég
Re: Kim Jae Sung
Gratulálunk, elfogadva!
Kedves Jae Sung!
Te kis Te! Mármint sziamia. ^^ Hol is kezdjem... úgy szeretem az írásstílusodat, annyira könnyen olvasható és a lelkesedés benne teljesen magával ragadja az olvasót és én magam is bepörögtem tőle. Majdnem kiköptem a számban ízlelgetett kávékortyot, amikor megláttam a "tonnát" a súly pedzegetésekor. Már ott tudtam, hogy az egész et során hasonló humorérzékre számíthatok. Figyi, azért tanuld meg, hogy melyik a jobb és a bal oldal, mert az nem baj, ha balesetet okozol az utcákon és meghal miattad több tíz ember, de azért az előadások közben nem kéne eltéveszteni az irányokat, mert a koreográfus és az épp melletted lévő tagok is bosszúsan fognak nézni. Bár ahogy ismerlek, te simán kimagyarázod magad, vagy elintézed őket egy sima beszólással, nemde? Azt hiszem, te vagy az LHT bohóca. Imádlak! Kétségtelen, hogy médiába illő személyiség vagy, már akkor tudtam, amikor láttam, hogy matekból és irodalomból is fel vagy mentve, én meg csak lestem, hogy ezt meg hogy hoztad össze. XD Ettől eltekintve, aki ennyire magabiztos és bevállalós, valamint nem illetődik meg akkor, ha olyasmit tesz, amit az emberek furcsállhatnak - gondolok itt a mezítlábas sztorira, ami valljuk be, érdekes látvány, de én imádtam és teljesen a szemem előtt volt a jelenet -, az egyértelműen meg fogja állni a helyét a kamerák előtt is. Kellenek az ilyen feltűnő egyéniségek, bizonyára sok rajongót fogsz szerezni magadnak és az LHT-nek is. A fiúk már nagyon várnak, úgyhogy foglald le ezt a fogyi gyereket - a pb-t -, aztán irány a játéktér. 1 / 1 oldal
Engedélyek ebben a fórumban:
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
|
|
Pént. Márc. 04, 2022 7:26 pm by Jung Hwayun
» Avatarfoglaló
Csüt. Márc. 03, 2022 12:02 am by Jung Hwayun
» Névfoglaló
Szer. Márc. 02, 2022 11:57 pm by Jung Hwayun
» Jung Hwayun
Szer. Márc. 02, 2022 10:01 pm by Jeason Jensen
» Elkészültem!
Szer. Márc. 02, 2022 7:32 pm by Jung Hwayun
» Wang Sarah
Vas. Okt. 10, 2021 10:03 pm by Wang Sarah
» Choi Sung-Hyun
Vas. Okt. 03, 2021 10:55 pm by Kim Eun Bi
» Fujisaki Hana
Vas. Okt. 03, 2021 9:40 pm by Kim Eun Bi
» Kim Eun Bi
Hétf. Szept. 20, 2021 7:17 pm by Kim Eun Bi