Kim Sung Min
1 / 1 oldal • Megosztás
Kim Sung Min
Kim Sung Min
Ilyennek látják a külsőmet
Ha mész az utcán, és veled szemben egy sovány fiúcskát pillantasz meg, aki szakadt ruhákban van, és majd meg akar fagyni… na, ő lesz Sungmin. Amióta apja „elkergette” otthonról, azóta eléggé lefogyott, és ruháiba is kétszer belefér szélességre. Szakadások, piszokfoltok is azért vannak rajta, mert kénytelen az utcán lenni a napok legnagyobb részében. Arcán olykor-olykor duzzanatok, szeme alatt véraláfutások találhatóak, nem beszélve a felszakadt ajkakról. Ez csak akkor van, ha már nagyon fáradt volt, és nem tudott időben meglépni apja haragja elől. Emellett haja szivárványszínben pompázik, mely a változás szeleire utal.
Ilyennek tartanak
Ártatlan áldozat. A gyermek, akinek túl hamar kellett felnőnie anyja halála után. A mindig vidám, mindig jó kedvű srác mostanra háttérbe szorult, és helyette a magányos illetve magába zárkózó kamasz került előtérbe. Persze nem mutatja, sose mutatta. Egyik napról a másikra él, ezért is közvetlen az emberekkel, mert úgy van vele, hogy már nincs mit veszítenie. Ami volt, azt már porrá égette az idő. Ez a jellemvonása az, ami leginkább bajba keveri. Bárkihez képes odamenni, és minden zokszó nélkül beszélgetésbe elegyedni… vagy ott aludni. Tudja, hogy rossz, amit tesz… hogy engedi magát kihasználni, de a túlélés miatt muszáj szentesíteni az eszközt. A remény még megvan benne, hogy apja talán változik, de halovány szikráját látja csupán.Amit viszont nem tudnak, az a gondosan elrejtett igazság. Hogy valójában azért ilyen, mert vágyik valamire. Arra, amit régen nem kapott meg; arra, amit másoknál keres: a szeretet. Hiszen édesanyja halála után nem kaphatta meg apjától, így ha csak meg is öleled, vagy ha egy picit is törődsz vele, már a szívébe zár. A változás szele viszont elérte, hiszen lassan fiatal felnőtté válik, ha már eddig nem lett volna az.
Hasznos információk
Státusz: Normál karakter |
Művésznév: még korai neki... |
Születési hely és idő: Dél-Korea, Seoul; 1999. 07. 12. |
Play by: Oh Sehun |
Foglalkozás: Trainee |
Tagság kezdete: 2017. |
Cég/Entertainment: Cube Entertainment |
Bandán, csoporton belüli rang: még nincs |
Életem egyik darabkája
– Gyere vissza, te semmirekellő istencsapása! Hallod?
Ezek voltak az utolsó mondatok, amit apám szájából hallottam. Az ajtóban állva kiabált, kijjebb nem merészkedett, mert szakadt az eső, de én csak rohantam, ahogyan lábam bírta az iramot. Egy szakadt fehér pólóban, félig felhúzott nadrágban és mezítláb szeltem át a járdát, hogy a túloldalra érve fel is nyaljam a füvet, ugyanis a farmerom lecsúszott a bokámig, és ennek köszönhetően elestem. Tudtam, hogy nem fog utánam jönni, ezért nem is keltem fel, csak a hátamra fordulva néztem az esőcseppeket, és hagytam, hogy csapódjanak a testemen. Ne gondoljatok rosszra, nem akart megerőszakolni, csupán azért néztem ki így, mert épp fürdés után készülődtem felöltözni. Apám részegen állított haza, mint minden nap anya halála óta, és természetesen engem hibáztatott, pedig semmi közöm nem volt hozzá. Berontott a szobámba, megütött párszor, és épp csak meg tudtam szökni az öklétől. Ennek a pólóm itta meg az árát, amit közben levettem, és a vérző számhoz nyomtam. Nadrágomat visszarángatva magamra, ülőhelyzetbe tornáztam magam, és néztem az otthonnak nevezett helyre, ami onnantól kezdve csak alvóhelyemnek minősítettem.
2 évvel ezelőtt
Ha az ember fél, könnyen rávehető dolgokra. Az utcán sétálgattam, kezdett beesteledni, viszont hazamenni még nem akartam, mert tudtam, hogy apám még ébren van. Minden reggel időben kelek, hogy lelépjek, mielőtt felébred, és minden este úgy megyek haza, hogy már alszik. Így elkerülöm, nem bánthat és nem is látjuk egymást. Viszont, mikor esteledik, mindig a környéken vagyok, hogy tudjam, mikor mehetek haza, elvégre korán kelek, egésznap lófrálok a városban, és elfárad az ember. Főleg ennyi idősen, mint én. Ám a mai nap más volt: a fények nem aludtak ki, ami azt jelentette, hogy nem mehetek haza. Az utcán viszont nem akarok aludni, máshoz nem tudok menni, így esett meg, hogy másnál kötöttem ki. Kb két évvel lehetett nálam idősebb a srác, és aznap láttam először és utoljára. Leszólítottam, hogy nem e tud valahol szállást, ő pedig felajánlotta, hogy aludhatok nála… ennek pedig olyan ára volt, amivel nem számoltam. Azon az estén újabb fordulópont következett be az életembe.
Tavaly
Rohantam, csak most nem apám elől, hanem az egyik szállásadóm elől. Az ember nem szeret arra ébredni, hogy valaki éppen leszorítja és akarata ellen közösüljön vele. Pechje volt, mert éberen aludtam, tökön rúgtam és el tudtam szalad. Persze, előtte elloptam a tárcáját, ameddig a földön vergődött, és örüljön neki, hogy csak ennyit tettem. A szekrénye felborítása elég akadály volt, hogy ne követhessen, én pedig már a környéken se voltam, mire kiérhetett.
A pénzt kivettem a tárcájából, a kártyájával együtt, a többi lényegtelen dolgát pedig felgyújtottam. A kártyát is kettétörtem, miután leszedtem az összes pénzt róla, gondosan ügyelve, hogy az ATM ne tudjon felismerni. A pénzből tudtam magamnak venni új holmikat, kaját és két napra szállást is tudtam belőle finanszírozni. Az utolsó estémen az ágyon fekve bámultam a plafont, és gondolkodtam azon, hogyha anya élne, akkor is ilyen életem lenne-e. Vagy most mit gondolhat rólam? Gyakorlatilag elszöktem otthonról, mikor hol vagy kinél alszok, és fekszek le azért, hogy szállást kapjak; nem járok suliba, gyakorlatilag hajléktalanként pengetem a napjaimat. Nem hiszem, hogy büszke lenne rám, de nem tudok mit tenni, ameddig nagykorú nem leszek. Majdcsak lesz valami…
Napjainkban
Kis híján lebuktam, de sikerült lenyúlnom a festékeket, és színesre festeni a hajamat. Valamennyire helyre rázódott az életem, és apán is látom a változást. Legalábbis feltételezem, mert ugyebár hazajárok még olykor-olykor és egyre kevesebb sörösüveget találok a lakásban. Ettől függetlenül továbbra sem állok vele szóba, és most is csak azért vagyok itthon, mert láttam elmenni. Muszáj volt valami kaját szereznem, mert lassan két napja nem ettem semmit, és kilyukad a gyomrom. Polcról-polcra, szekrényről-szekrényre kutakodtam, és a nagy csapkodásban nem hallottam, hogy kattant a zár, és léptek zaja közeledett. Épp a hűtőajtót csuktam be, ami mögött apám állt. Ledermedten néztem farkasszemet vele, és felkészültem minden lépésére. Percekkel később lendült is az ökle… Nem tudtam gyorsan elhúzni a fejem, bármennyire is tapasztalt voltam a menekülésben. Nekiestem a falnak, ott még kaptam pár ütést, de egy óvatlan pillanatában ki tudtam kerülni, és eliszkolni otthonról. Újra felszakította a számat… majdnem eltörte a karomat, mint 3 éve. Nem fog megváltozni, és én sem. Hogy most hova vezet az utam, azt nem tudom… de már nem kell sokáig kibírnom. Vagy túlélek, vagy… meghalok. Kettő közül valamelyik.
Kim Sung Min
- Hozzászólások száma :23Age :24Join date :2017. Jun. 04.
Re: Kim Sung Min
Gratulálunk, elfogadva!
Kedves Sung Min!
Na szervusz drágaság! Mondhatni nem csak engem nyírtál ki ezzel a történettel, hanem a netemet is, szóval egy újraindítás után vagyok itt veled újra, de ez csak az én személyes problémám, nincs jogom felróni neked.xD Rátéve a lapodra hát... Nem is tudom mit mondjak. Ennyi idősen hajléktalanként élni elég veszélyes dolog egy nagyvárosban, és elég szomorú, hogy végül ilyen sorsra jutottál. Nagyon sajnálom, ami édesapáddal történt. Az biztos, hogy nem az alkoholba kellett volna menekülnie a tragédia elől, hanem a fiát ölelve túljutni a dolgon. Ebben a helyzetben egyféle helyes hozzáállás létezik: megvédjük mindazt, ami maradt, nem pedig eldobjuk az piáért. Mindenesetre biztos vagyok benne, hogy a dormban jobb dolgod lesz, és könnyen találhatsz majd magadnak barátokat, esetleg más bandákkal is összeismerkedhetsz. Amiért bekerültél az ügynökségedhez, most már nem leszel egyedül, nem fogsz fázni, és nem fog semmi rossz történni veled, mert azt a cég nem hagyná, és a szétköltözésetek idején már tudsz magadnak venni egy házat, ami csak a tiéd lesz. Visszatérve egy picit a lapodra, nagyon szívszorítónak találtam a jelenetet, ahogyan az életed az évek során csak menekülésből állt. Nem szabad szóba állni idegenekkel! Ugye megfogadod ezt, és a jövőben nem teszel ilyet? Nagyon tetszett az előtörténet, de remélem, hogy végre valami vidámat is hagysz majd nekem egyszer, ugye megígéred? T_T De nem is tartanálak már fel tovább, menj pofit foglalni, és vedd birtokba a játékteret, teljesítsd be a jövődet és élj túl!1 / 1 oldal
Engedélyek ebben a fórumban:
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
|
|
Pént. Márc. 04, 2022 7:26 pm by Jung Hwayun
» Avatarfoglaló
Csüt. Márc. 03, 2022 12:02 am by Jung Hwayun
» Névfoglaló
Szer. Márc. 02, 2022 11:57 pm by Jung Hwayun
» Jung Hwayun
Szer. Márc. 02, 2022 10:01 pm by Jeason Jensen
» Elkészültem!
Szer. Márc. 02, 2022 7:32 pm by Jung Hwayun
» Wang Sarah
Vas. Okt. 10, 2021 10:03 pm by Wang Sarah
» Choi Sung-Hyun
Vas. Okt. 03, 2021 10:55 pm by Kim Eun Bi
» Fujisaki Hana
Vas. Okt. 03, 2021 9:40 pm by Kim Eun Bi
» Kim Eun Bi
Hétf. Szept. 20, 2021 7:17 pm by Kim Eun Bi