Kasem Anuwat
1 / 1 oldal • Megosztás
Kasem Anuwat
Kasem Anuwat
Ilyennek látják a külsőmet
Hallod a zenét, ami a próbaterem vaskos ajtaja által hagyott aprócska rése szűrődik ki?
Menj csak, nézd meg, hogy mégis ki táncol még mindig serényen, hogy még jobb, még ügyesebb legyen. Nyiss be nyugodtan, egész biztos, hogy nem fogod kizökkenteni, ahhoz már túlságosan is elmerült a saját kis világában, ahova visszahúzódik, mikor a zene felcsendül. Egy aprócska fiú, mindössze 16 éves, akinek minden izma megfeszül, ahogy könnyedén mozdul a zene ritmusára. Nm túl magas, talán épp hogy eléri a 165 centit, ehhez mérten pedig pedig igencsak vékonyka, de szálkás testalkattal rendelkezik az évek óta űzött táncnak köszönhetően. Fekete haja az izzadtságtól már a homlokára tapad, s néhány kósza tincs még a sötétbarna szemeibe is lóg. Ruhái - legalábbis amiket a táncpróbákon hord - amint te is láthatod, mintha két számmal nagyobbak lennének. Legalábbis a felsője. Egyébként a hétköznapokban is szereti azokat a darabokat, amikben jól el lehet bújni. És ezek mind a szivárvány összes színében pompáznak, még a rózsaszínt sem veti meg. Kedvenc felsője azonban az az alvós póló, amit még HyunSeoktól csórt be, mikor először nála aludt.
Ilyennek tartanak
Nomen est omenK mint kitartó: Mert ha nem lenne az, talán nem tartana ott, ahol. Hisz mindenki mondta és mondja is neki, hogy hagyja abba a táncot, ne hajtsa magát ennyire, még mielőtt valami nagyobb baja esik. Ő mégis még mindig koptatja a próbaterem parkettáját. Mert be akarja bizonyítani, hogy egy hozzá hasonló is lehet olyan jó, mint az egészséges társai.
A mint akaratos: Mert mindig az van, amit ő akar. Legalábbis az esetek többségében. Ha ő valamit szeretne, akkor egészen biztos, hogy talál rá módot, hogy elérje a célját. És mindezt hiszti nélkül. Igaz, ha mégis ahhoz kell folyamodnia, az már tényleg a legvégső eset. Bár van, hogy már ez sem segít. Különben most se lenne itt, Korában az anyjával és annak új pasijával, hanem még mindig otthon süttetné a hasát az apja mellett Bangkokban.
S mint segítőkész: Mindig ott van, ha valakinek segítségre lenne szüksége, és ő minden tőle telhetőt megtesz. Nem is szokása nemet mondani segélykérésre, még ha tudja is, hogy nem biztos, hogy ő a legmegfelelőbb személy arra a bizonyos feladatra.
E mint erős: Persze ez nem éppen fizikailag értendő. Sokkal inkább lelkileg. Mert azért valljuk be, elég erősnek kell lenni ahhoz, hogy valaki kitartson olyan mellett, amit neki nem igazán szabadna csinálni. És még csak soha nem is szokott panaszkodni, vagy ha igen, akkor nagyon ritkán.
M mint megbocsátó: Netán összevesztetek valamin? Egész biztos, hogy Kasem nem fog tudni olyan sokáig haragudni. Mert egyszerűen nem képes rá. Minden veszekedés után maximum két órát tud duzzogni, és nála máris szent a béke. Könnyen megbocsát szinte mindenkinek, attól függetlenül, hogy mit tett a másik személy. És még a bizalmát is sikerül bárkinek elég hamar visszaszerezni, vagy épp megszerezni. Mert nem szereti, ha bárkivel is rosszban van.
A mint asztma: Már egészen kiskorában diagnosztizálták nála ezt a betegséget, ami minden bizonnyal genetikai úton öröklődött nála, hisz az apja is asztmás. Ezzel azonban soha nem kérkedik. Magától soha nem árulja el senkinek, csak ha nagyon muszáj, így elég kevesen is tudnak a betegségéről. De ő az évek alatt már mondhatni megtanult együtt élni vele. Rendesen szedi is a gyógyszereit, és az inhalátora is mindig nála van vész esetére. Meg akad, aki vigyázzon rá, így szerencsére nem gyakori látogatója a kórháznak.
N mint nyitott szív: Ugyanis Kasem Anuwat telhetetlen. Neki nem volt elég egy betegség, még lyukas szívvel is kellett születnie. Igaz, nem a legsúlyosabb fajtát kapta, még tud élni ezzel, de sokkal hamarabb lefárad, mint az egészségesebb társai, ugyanis az az apró rés miatt, ami a szíve két kamrája között van a nagyvérkörébe kevert vér folyik, gy kisebb az oxigén ellátottsága is, mint másnak.
U mint udvarias: Noha a szülei sosem fordítottak különösebb figyelmet a gyerekükre, azért megtanították neki, hogyan kell másokkal viselkedni. Ismeri az illemet, és nem is rest használni. gyakran még a nálánál fiatalabbakkal is úgy bánik, mintha azok idősebbek lennének nála.
W mint world dance championship: A tánc gyakorlatilag az élete. Mondhatni előbb megtanult táncolni, mint járni, ha végleg megtiltanák tőle ezt a tevékenységet, azzal Kasem egy részét ölnék meg. Nem is csoda hát, hogy legnagyobb álma, hogy kijusson a világ egyik legrangosabb táncversenyére, hogy a legjobbak között mérethesse meg magát.
A mint aranyszívű: Ha valakinek szüksége van rá, egész biztos, hogy nem fog nemet mondani. Tartja a vállát, hogy kisírhassa magát rajta a másik, csak hogy aztán hamar jobb kedvre is derítse. Mert nem szeret szomorúnak látni senkit. Néha már már személyes küldetésének érzi, hogy felvidítsa az embereket, és még a saját baját is képes a háttérbe szorítani annak érdekében, hogy a másiknak jó legyen.
T mint türelmetlen: Nála a maximum várakozási idő tíz perc. Vagy talán még annyi sem. Nem szereti, ha várni kell valamire, vagy valakire, emiatt pedig még ő maga is mindig pontosan ott van a megbeszélt helyen és időben. Hamar elunja a várakozást, és mivel utál unatkozni, neki mindig kell valamit csinálni, így elég hamar kissé hisztissé válhat a viselkedése, nyafog, mert azt hiszi, azzal felgyorsíthatja a dolgokat. De azért igyekszik egy kis nyugalmat erőltetni magára mindig, mert már ő is tudja jól, hogy bármennyire is szeretné, nem minden úgy van, ahogy azt ő akarja.
Hasznos információk
Státusz: normál karakter |
Becenév: Sam |
Születési hely és idő: Bangkok, Thaiföld; 2000. 10. 31. |
Play by: Ten Chittaphon |
Csoport: Gimnazista |
Iskola neve: Seungri High School |
Lakhatóság: Otthon |
Szak vagy irányultság: -- |
Évfolyam: 11. |
Életem egyik darabkája
Mert ő ezt az utat egyáltalán nem akarta. Őt nem is kérdezték meg, hogy kivel akar lenni, csupán egy egyszerű és megmásíthatatlan tényként közölték neki néhány héttel ezelőtt, hogy márpedig te a drága anyukáddal együtt Koreába fogsz költözni az ő újdonsült pasijához. Kasemnek ehhez meg egyáltalán semmi kedve. Még csak a nyelvet se tudja. Na meg persze az sem elhanyagolható tény, hogy Bangkokban már megvolt a maga baráti köre, akiktől most szépen elválasztották. Meg ott volt neki a tánciskola, ahol épp versenyre készültek. Erre mit csinálnak, na mit? Kiszakítják szegény gyereket a megszokott közegéből, és egy teljesen újba dobják. Mintha csak éhes oroszlánok közé vetnék a gazellát.
- Ne dramatizáld már ennyire túl az egészet Kasem... Mondtuk, hogy a szünetekben visszajöhetsz néhány napra apához na... - még a vékony ujjak is végigsimítanak a fiatal arcán, hogy letöröljék azt a szökevény cseppet, hogy aztán a fekete tincsei közé túrva borzolja össze azokat. Talán csak fel akarja vidítani... de hát ezzel sajnos nem ér el semmit. Mert az egy dolog, hogy a szüleinek nem jött be ez az egész házas élet, elég idő már ahhoz, hogy felfogja, ha két ember nem jön ki jól egymással, akkor azt nem kell erőltetni. De akkor legalább már az egyetlen fiúkat is megkérdezhették volna, hogy ő mit szeretne. Mert Ő az apjával akart maradni. Ő legalább megérti, milyen az élete, hisz neki is ugyanolyan asztmája van, mint a fiának. De nem, az anyjának el kellett szakítania tőle, és mindentől, amihez az évek alatt sikerült kötődnie.
- De én haza akarok menni... - már a homloka támasztja az üveget, ahogy igyekszik még visszanézni a már eltűnőben lévő földrészre. Az anyjával meg igyekszik nem foglalkozni, még a kezét is elhessegeti. Mert ő most haragszik rá. Bár ő is tudja, hogy elég hamar meg fog békélni, még ha sokáig nyafogni is fog miatta.
- Épp oda tartunk kicsim... Mostantól Korea lesz az otthonod. Ne aggódj, imádni fogod. Na, hadd lássam azt az édes mosolyod, amit imádok... - és még mindig próbálkozik. Pedig tudhatná, hogy ez ilyenkor nem válik be.
- Nem érdekel... Haza akarok menni apához... És a bandához... ugye tudod, hogy egy fontos verseny előtt rángattál el otthonról? - és csak nagy nehezen emeli tekintetét a mellette ülő nőre, akkor sem épp a legkedvesebb pillantását bevetve. Mert tudja ő is, hogy a tánc a mindene, anélkül gyakorlatilag semmit nem ér. Pedig már olyan jól eltervezte a jövőjét. És mégis képes volt mindezt darabjaira törni egyetlen apró repülőjeggyel.
- Majd... majd itt is beíratunk egy tánciskolába... tudod Seoulban is van rengeteg, találni fogunk egy olyat, ami neked is megfelel, jó...? De ezen már nem változtathatsz. Apád is új életet kezdett, ideje nekem is ezt tennem. Csak örülj kicsit édesanyád boldogságának, Szívem...
Halk zene, ami szinte csak háttérzaj, a némaságban azonban szinte teljesen betölti a terem csendjét. A falakról visszhangzó dallam pedig egyenesen eljutva a tükörrel borított fal előtt álló fiúhoz táncra késztetik aprócska érzékszerve még apróbb hallószőreit, hogy aztán a srác is táncra perdüljön. Nem is figyel senkire és semmire, csak a zenére, ami minden porcikáját átjárja. Pedig az orvosok azt mondták, hogy ha folytatja a táncot, elég hamar életveszélyes állapotba is kerülhet. Hiába, aki asztmás, annak alapjáraton is nehézségei vannak a levegővétellel, és még a tesi alól is fel van mentve. Ehhez pedig hozzájárul az is, hogy Kasem koraszülöttként, krokodilszívvel született, ami nem záródott össze rendesen, és mivel a műtét elég kockázatos lett volna az ő esetében, a mai napig nyitott szívvel él, és az ereiben kevert vér folyik, ami miatt könnyebben el is fárad. De hát ez őt nem akadályozza meg abban, hogy azt csináljon, amit akar. Már hat éves kora óta jár táncra, és annak ellenére, hogy a szülei szerint csak egy gyerekes hóbort amit hamar kinő majd, most, tíz év elteltével még mindig itt áll, ugyanabban a próbateremben, ahová elsőként betette a lábát, egyre nagyobb eltökéltséggel, hogy belőle egyszer majd egy világszerte elismert táncos lesz. És efelé egészen jó úton hala; legalábbis az a számos díj, amit már bezsebelt az évek alatt, ezt bizonyítják.
És teljesen egyedül van. Pedig elvileg nem lenne szabad. Igazság szerint senki nem is tudja, hogy ő most itt van, csak a portásbácsi. Az anyjának is csak annyit mondott, hogy az egyik új barátjával lesz egész délután, és hitt neki. Sőt, még örült is, hogy ilyen hamar új barátokra tett szert a fia. Pedig a valóságban ez nem így van. Hisz még a nyelvet is épp hogy csak tudja, és a suliba is max egy hete jár. Még nincs is igazán barátja. Persze próbálkozik, de úgy elég nehéz, ha az ember nem tudja rendesen kifejezni magát. De itt, a próbateremben ez mit sem számít. Lassan már három órája, hogy koptatja a parkettát, és kezdi érezni, hogy talán ideje lenne egy kis pihenőt tartani. Ő mégsem áll le, mert fejében folyamatosan cikáznak a gondolatok, és az emlékek Bangkokról, amiket mind ott kellett hagynia. És ettől egészen szomorú lesz. Márpedig ő nem szeret búslakodni, de ha táncol, akkor minden gondolat kirepül a fejéből.
Igen ám, csak van az a szint, ahol már nem bírja. Ahol már a tüdejébe áramló levegő oxigénjének csupán csak a töredékét tudja felvenni, és így hasznosítani is. Kezd fáradni, ami a koncentrációja kárára megy, így az egyik forgásnál a lábai felmondják a szolgálatot, hogy Kasem kicsit közelebbről is megismerkedhessen azzal az igen vonzó padlóval. És onnan már fel sem tud állni. Érzi, hogy hiába kapkod levegő után, az nem tud hasznosulni, ő pedig egyre inkább szenved a légszomjtól, és az az ismerős sípoló hang teljesen eltömíti a fülét is.
- Hééé ember... Mi van veled? Héééé... - mintha kicsit ideges lenne. Nem is kicsit, nagyon ideges az a hang, ami épp szólongatja. Még meg is paskolja az arcát, s ez az, ami készteti Samet arra, hogy, hogy tekintetét az ismeretlenre emelje. És maga sem tudja hogy, de nagy nehezen sikerül kinyögnie az egyetlen szót, ami foglalkoztatja. Inhalátor. Kezével még a táskája vélt irányába is bök.
És hál' Istennek a másik érti, mire akar ezzel célozni...
Riniiiii...
Hmm...?
Felmehetek hozzátok?
Anyudék megint hangosak?
Aha...
Aishh... Gyere...
Csak egy rövid chates párbeszéd. De ez az elmúlt öt hónap alatt megannyiszor lefolyt közöttük ez a rövid beszélgetés. Még szerencse, hogy csupán csak egy emeletet kell felmásznia, és már ott is lehet a legjobb barátja ágyában. Ahogy most is, miközben valami ócska vígjátékot néznek a tévében. Úgy bújik hozzá, mintha legalább születésük óta legjobb barátok lennének, mintha mindig is ilyen jól ismerték volna egymást. Pedig az igazság az, hogyha HyunSeok akkor nem ment volna a próbaterembe, talán már rég alulról szagolná az ibolyát. De akkor ott volt ő, és azóta is mindig itt van, ha szüksége van rá. Az már csak hab a tortán, hogy emellett gyakorlatilag még szomszédok is. Így legalább nem nagy gond, ha esetleg néhány napra a másikhoz költöznek. Igaz, általában csak a thai fiú vándorol el a másikhoz, mert hát...
- Anyádék nagyon akarják azt a gyereket... - és csoda, hogy ennyi hét alatt még mindig nem sikerült nekik. Pedig elég gyakran akrobatikáznak, a csupán csak 16 éves fiúról tudomást sem véve. Amivel persze Kasimnak nem is lenne baja, csak hát... elég vékonyak errefelé a falak, a drága anyuci pedig nem tudja visszafogni a hangját. Még szerencse, hogy ilyenkor el tud menekülni otthonról.
- Nekem mondod...? Borzasztó... Komolyan én leszek a legboldogabb, ha végre kipottyan anyából az a visító izé... - mert ő már nem tud máshogy gondolni arra a gyerekre... Pedig általában szereti a kölyköket, csak fél... Fél, mert tudja, hogy ha tényleg teherbe esik az anyja, akkor még annyira sem fog foglalkozni vele, mint eddig. Pedig neki még szüksége lenne erre, főleg, hogy az apját azóta nem is látta személyesen, hogy elköltöztek Bangkokból.
- Hát akkor reméljük, hogy hamar kipottyan...
Vendég
Re: Kasem Anuwat
Gratulálunk, elfogadva!
Kedves Kasem!
Egy nagyon érdekes, és egyedi karaktert kaphattunk azzal, hogy regisztráltál közénk. Már a neve is megtévesztő, szégyen, vagy nem szégyen, először azt hittem a Közel- Keletről származol és nem máshonnan. Izgalommal olvastam a lapodat, kíváncsi voltam rá, hogy mit hozol ki egy ilyen karakterből, aztán hopp, egy Thai városban születtél. Mekkora fordulat, kérem szépen! Remélem nem csak engem sikerült megtévesztened. .-. A kinézetedet még átlagosnak mondanám, annyival kiegészítve, hogy túl sovány a termeted, és tudom, hogy a táncosoknak nem szabad kövérnek lenniük, de gyerek, eszel te normálisan? Meg ne lássalak egy nagy hamburger nélkül. A gifek tökéletesen illenek a leíráshoz, az első nekem nagyon tetszik, olyan édes rajta a pofid. *-* A különlegesebb rész a jellemleírásodnál volt. Sokan szeretik használni ezt a fajta bemutatási módot, azonban valamiért a tiéd kifejezetten megfogott. Két betegséggel élni szörnyű lehet, sajnálom, amiért nem tudnak rajtad segíteni, de erős vagy, és mindent kibírsz ez biztos. A neved első részénél már türelmetlenül vártam a W betűt, arra vajon mit írsz. Aztán egy újabb tánccal kapcsolatos dolog az életedben, amihez innen is sok sikert kívánok, váljon valóra az álmod, és légy híres táncos, akár valamelyik bandánál, vagy szóló előadónál. Vagy inkább egyedül nyomod? Az sem piskóta, viszont benned megvan minden, ami kell. A betegségek tényleg ne győzzenek le, ha elnyomod őket, és figyelsz magadra kiválóan fogsz teljesíteni.
*hozza a zsepit, mert meghatódott* Kevés olyan játékos, játék, vagy hozzászólás van, amelyiken sírni szoktam, a te ET-den, viszont megkönnyeztem. Teljesen magam elé tudtam képzelni a szomorú jelenetet, ahogy a srácot elszakítják az otthonától, a barátaitól, és mindentől, ami számára fontos. Ez hatalmas törés egy gyermek életében, erősnek kell lenni, ha fel szeretne állni. Kedves anyukádtól, hogy vigasztalni próbál, azonban ilyenkor nem lehet az embert, ha magad alatt vagy, a legjobb, ha senki nem szól hozzád. A második részben egy cseppet boldogabb jelenetet láthatunk, ahol már azt csinálod, aminek élsz. Kiadod magadból az összes érzelmedet, bár a vége nem jól sül el, mégis „happy end” lesz, ahogy megismerkedsz azzal a kedves személlyel, akivel később még jobb lesz a kapcsolatotok. *-* És itt meg is érkezünk az utolsó fejezethez. Kistestvér? A legtöbb gyermek álma, még többnek pedig a rémálma, pont amiatt, amit leírtál. Örülök, hogy lett ember, akinek kibeszélheted a problémáidat, illetve anyukád biztos nem fog elhanyagolni a kisbaba miatt, ha összejön nekik.
Szeretnélek utadra engedni, ha megengeded. *-* Nagyon szimpatikus a karakter, örülök, hogy itt van köztünk, szóval most azonnal sipirc a foglalókhoz és a játéktérre. <3
1 / 1 oldal
Engedélyek ebben a fórumban:
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
|
|
Pént. Márc. 04, 2022 7:26 pm by Jung Hwayun
» Avatarfoglaló
Csüt. Márc. 03, 2022 12:02 am by Jung Hwayun
» Névfoglaló
Szer. Márc. 02, 2022 11:57 pm by Jung Hwayun
» Jung Hwayun
Szer. Márc. 02, 2022 10:01 pm by Jeason Jensen
» Elkészültem!
Szer. Márc. 02, 2022 7:32 pm by Jung Hwayun
» Wang Sarah
Vas. Okt. 10, 2021 10:03 pm by Wang Sarah
» Choi Sung-Hyun
Vas. Okt. 03, 2021 10:55 pm by Kim Eun Bi
» Fujisaki Hana
Vas. Okt. 03, 2021 9:40 pm by Kim Eun Bi
» Kim Eun Bi
Hétf. Szept. 20, 2021 7:17 pm by Kim Eun Bi