teacher miss Lina
1 / 1 oldal • Megosztás
teacher miss Lina
Lina Shania Lyod
Ilyennek látják a külsőmet
ha éppen tanítok:
Kifinomultnak, kimértek. Már-már szinte tökéletesnek az egész koncepcióval, az ízlésnek megfelelt ruhaválasztással, a szolid smink technikával és nem kihívó vanília és fahéj parfüm esszenciámmal. Tanár lévén, egy rakoncátlan hajtincs sem jöhet szóba. Ahogy a gyűrődés sem az egy napot megelőzően kivasalt ruhadarabon. Igen, minden bizonnyal a diákjaim, kollégáim többsége ezt az idealista képet látja. Amit nem szégyellnek még azzal a gesztussal is megspékelni, hogy tanári munkásságom mellett simán beülhetnék az egyetemisták padsorába. Mondván, hogy az arcról - ami már 5 év jártasságon van túl, - mindez nem mutatkozik. A hajbóknak persze vannak hátulütői is. Ugyanis, külső megjelenésemet tekintve, néha a diákok is elfelejtik megtartani a tisztelet mércéjét. Erre még a köztudott nyitottságom és jószívűségem is rányomja a bélyegét. Így javarészt, minden óra kezdete előtt figyelmeztetnem kell őket, hogy koromat tekintve ugyanolyan megbánást várok el mint elismert munkatársaimtól. Se többet se kevesebbet. S ez egyértelmű példája annak mennyire komolyan veszem tanári kötelességeimet.
ha éppen civilben vagyok:
Barátságosnak, mosolygósnak és túlzottan empatikusnak találnak. Az öltözetem is egy lazább stílust vesz fel, olykor megengedve a szebb ruhadarabokat is egy-egy jeles eseményen. A smink szinte láthatatlan az ember szemeinek, ahogy a tanári szigorom valamint határozott magatartásom is. Mintha két külön személyiség ragadt volna egyetlen "törékenynek látszó" testben. Érhető a gondolatmenet. A hajam most az elvárt iskolai protokoll helyett kivételesen az időjárás kiszámíthatatlanságához próbál igazodni. Legtöbbször sikerrel. Pontosan azt a megjelenést követem, amit a korombeliek magukra festenek. Talán kicsit minimalistábban és naturalistábban a megszokottól. Ilyenkor szoktam gyakorta azt a mondatot megkapni az ismerőseimtől "hogy szinte rád sem lehet ismerni!" Természetesen ez a két ellentétes oldal nem olyan erős, hogy azt lehessen állítani, hogy nem érzem jól magamat a bőrömben. Épp ellenkezőleg, mindkettő megjelenés közel áll a szívemhez. S ha valaki a szimpátia körömbe akar tagságot nyerni, annak ezt a kettősséget úgy kezelnie mint az élet természetessége lenne.
ha éppen a szüleimmel vagyok:
Szerintem megengedett hogy többes számba vegyem azokat, akik felnőttkoruk ellenére továbbra is ugyanúgy kezelnek a szülei mint egy tipegő kis lurkót. Ez nálam sincs másként. Itt az öltözködés már nem vált ki semmiféle reakciót. Viszont megannyi figyelmeztetés van arra, ha a körülményekhez igazodó 30 fokban túl lengén öltözök fel, vagy a hideghez képest - és a nem kevés rétegek ellenére - nem vagyok rendesen felöltözve. A smink elfogadott, de jobban tudnak örülni annak ha a hamvas, még gyermeteg pofival jelensz meg a nappaliban. Ők azok akik 100%-an eltudják fogadni az ember "csúf" - helyesbítek nem éppen megfelelt - oldalát is. S ez önfeledt nekem is jól tud esni. Ahogy a rigolyák is, amit öltözködésem után helyre igazítanak rajtam, de még egy hetet megelőzően kivasalnak ha szükség ha nem. A hajam igazításából is engedek, és a szüleim a szerencsés kivételek. Tőlük ha rossz, ha jó reakciót kap az ember, abban biztos lehet, hogy a legnagyobb őszinteséggel teszik mindezt.
ha éppen a barátaimmal "lógok":
Őket a köztudat csak a legjobbaknak nevezi. Nekem is akadnak, evidensen csak egy kezemre jutva. Két ilyen személyiséggel ápolom ezt a kapcsolatot, lassan a gimnázium óta. Ők azok, ha nem is őszintén, de kertelés nélkül megmondják hogy nem jó a ruhaválasztás vagy a smink összepárosítás. Az ő körükben lehet egy kicsit megengednem magamnak az "elevenebb" ruhadarabokat, a kicsit feltűnő kozmetikumot, legyen szó egy beütemezett kávéház látogatásról, vagy egy megtervezett esti feszültségkiengedésről - hétköznapi nevén buliról. Velük élvezem ki igazán a fiatalságom bohém életvitelét, s fog el ismét a nosztalgikus lázadás érzése mint a gimiben. Minden élőlény megérdemli az effajta társaságot. Hogy bepótolja azokat a hiányokat, amik a külső megjelenésen legtöbbször nem mutatkoznak. Ezért annyira jó ha belekeveredek a társaságukba.
Ilyennek tartanak
➀ Definiáld! Nyitottság:
Akkor alkalmazom, mikor a szilárd erkölcsök és a tartó zárkózottság megjelenik. Erre rászolgál még a hitetlen empátia amit tudok tanúsítani, átérezve diákjaim, kollégáim, barátaim helyzetét. Ez a szó gyakran összevonható a barátságos szóval is. Az az egy különbség, hogy míg a barátságos közvetlenül kezdeményez addig a nyitottság próbál mindig a finomabb oldalról közelíteni. Ezzel is megnyugtatni az érintett félt hogy nincs szó semmiféle erőszakosságról, ameddig nem gondolja úgy hogy képes ő is megnyílni.
➁ Definiáld! Jószívű:
Mások sorsát hőszeretettel a vállán cipeli. Már-már túlságosan lelkiismeretes mások illetően, olykor ebből a szempontból elfogulttá is tesz embereket. Rosszabb esetben befolyásolhatóvá. Nálam ez inkább a munkásságomra hat igazán. A diákjaim jövője - főként akiben megcsillan a lehetőség, hogy érdemes lenne tovább foglalkozni vele - mindennél fontosabb. Talán igaz is a mondás, hogy "egy tanár számára a diákjai jelentik az igazi gyereknevelést!" Noha az egyetemen a tanulók már elhagyták az általános és gimnazista elméleteket, de mégmindig vannak hézagok a tudásukban, amit a felsőoktatás tölt ki számukra. Velünk, tanárokkal az élén.
➂ Definiáld! Biztató:
Szüleim szerint én mindig is bírtam hatni az emberi elmére. Már nem olyan manipulatív jelentés környezetben. A biztatás is inkább egy jóérzésű löket, mintsem erőszakosság az embertársaim felé. Ugyan, ez a személyiségtől függ. Ugyanis ha valaki nem befogadó, és nem meggyőzhető annál nem alkalmazom ezt a jellemvonást. Noha távol áll tőlem az általánosítás, de ha mondanom kéne egy célközönséget ahol ezt a formát a legtöbbet alkalmazom, azok a kevés önbecsüléssel rendelkező diákjaim.
➃ Definiáld! Független:
Aki képes önállóan jeleskedni minden területen, legyen az gondolkodás, döntéshozatal, vagy egyszerű szükséglet ellátás. Én ezt kiskorom óta alkalmazom. A szülei nagy csodájára jártak. Egy váláson túl vagyok, lelkileg is sikerült visszahoznom a válás előtti korszakom. De szerintem, azzal tudom a legjobban "kimeríteni" ezt a szót, hogy 18 éves korom óta egyedüli háztartást vezetek. Persze, egy apró vattapamacsra emlékeztető macskával, aki Jean Philip névre hallgat. De jobb szereti ha cicának hívják.
➄ Definiáld! Szerénység:
Az én esetemben ez a tisztelet megadásának egy jele. A magabiztosság mint ismérv belőlem sem hiányzik. Leggyakrabban a munkahelyemen alkalmazom, kolléga társaimmal javarészt. Szerencsére ez a jellem visszatart attól a képtől - amit a tanárokról festettek az emberek. "A lenéző oktató, aki felsőbb tudásával lenézi a még tapasztalatlan tanulókat." Én sosem voltam ilyen, s ha tehetem a jövőben sem szeretném ezt a hipotézist beigazolni a diákjaimmal szemben.
➅ Definiáld! Könnyen igent mond:
A helyzet függvényében! Speciális esetekben, egy kávé meghívásra, vagy egy beadandó javítására. Minden olyan jellegű helyzetre, ami nem veszélyeztet engem valamint mások testi és szellemi épségét. Tanárként sokkal többet lehet hallani tőlem a nemet mintsem az igent. Míg a normál hétköznapi életben, ez pont fordítva van jelen.
➅ Definiáld! Határozott:
Ha a szituáció úgy hozza, minden adandó alkalommal. Legyen szó oktatásról, hivatali papírok lerendezéséről, mások életének rendberakásáról...szinte bármilyen helyzetben amit ember eltud képzelni. Természetesen amit nem lehet, az nem lehet erőltetni. Egy tanárnak alapvető ismérve ez a tulajdonság. S aki nem képes ezt a gyakorlatban alkalmazni, az sajnos nem bizonyulhatnak a legjobb tanárnak. De alapvetően nem - nem is kell hogy az legyen - ez az elsődleges cél a tanárikarban. Én azonban követem ezt az utat, s ha néha túlzásba is esek vele, mindig felhívom rá a figyelmet, hogy "ez a legjobb szándék, amit kaphatnak tőlem!"
➆ Definiáld! Fantáziadús:
Nos, akinek van egy saját elképzelt birodalma, amiben a maga által elképzelt lények élnek is gyarapodnak. Vélhetően ezért más a tanításom mint más tanártársaimhoz képest. Művészetóráimon szinte rendszerint belemerülök a fiktív képeimbe, amit gyakorlatban a vetítőgép lencséje ragad meg a vásznon. Nem hiába választottam ezt az ágazatot az angol nyelv tanítása mellett. Ami tele van képzelgéssel, találgatással, szimbolikus eszmei értékkel. Az hogy a művész miként ragadja meg a pillanatot. S ezt a fantáziát, amennyire tőlem telik szeretném minél több fiatalnak átadni.
Egyéb megjegyzés ide:
A felsoroltak mellett, még megannyi ismérv van ami nem itt, de gyakorlatban láthatóan megmutatkozik. Illetve még valami. Ezen ismérvek tudatában, minden ember létjogosult az elfogadásra.
Hasznos információk
Státusz: normál karakter |
Becenév, megszólítás: diákjaimnak Lina, a többinek tanárnő. |
Születési hely és idő: Chicago, 1990. június 10. |
Play by: Lily Collins |
Iskola neve: SNU |
Tanított tárgyak, szakok: angol, művészettörténet |
Családi állapot: elvált |
Életem egyik darabkája
Vendég
1 / 1 oldal
Engedélyek ebben a fórumban:
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
|
|
Pént. Márc. 04, 2022 7:26 pm by Jung Hwayun
» Avatarfoglaló
Csüt. Márc. 03, 2022 12:02 am by Jung Hwayun
» Névfoglaló
Szer. Márc. 02, 2022 11:57 pm by Jung Hwayun
» Jung Hwayun
Szer. Márc. 02, 2022 10:01 pm by Jeason Jensen
» Elkészültem!
Szer. Márc. 02, 2022 7:32 pm by Jung Hwayun
» Wang Sarah
Vas. Okt. 10, 2021 10:03 pm by Wang Sarah
» Choi Sung-Hyun
Vas. Okt. 03, 2021 10:55 pm by Kim Eun Bi
» Fujisaki Hana
Vas. Okt. 03, 2021 9:40 pm by Kim Eun Bi
» Kim Eun Bi
Hétf. Szept. 20, 2021 7:17 pm by Kim Eun Bi