Jung Tae Yang
1 / 1 oldal • Megosztás
Jung Tae Yang
JUNG TAE YANG
Ilyennek látják a külsőmet
A nővér szorgosan legyeskedik körülötte. A karját paskolja, a fali centihez állítja, a mérlegre tessékeli, a karjára köti a vérnyomásmérőt. Ő unottan, pangó szívvel hagyja, hogy a kivizsgálás érjen. Alig várja,
hogy hazaérjen. De hová haza?
- 180 centi, 65 kiló. Pulzus kicsit magas, de a többi rendben - regéli a nő a székében várakozó doktornak, aki erre kurtán biccent, majd jegyzetel.
- Fogyott a legutóbbi mérés óta - állapítja meg a lapjaiból felnézve.
- Nos, igen. Mostanában nincs étvágyam - köszörüli meg a torkát a fiú, és idegennek érzi a saját hangját. Az ügynökség bizonyára örül a fogyásnak, hiszen neki mindig is vigyáznia kellett a súlyára. Főleg most hogy húsz éves korára már nem reménykedhetnek abban, hogy tovább nő, és a kilók majd kevesebbnek tűnnek. Mindig is a tánc volt az, ami egyensúlyban tartotta a kettőt, de mióta az egyenletből kikerült a napi háromszori rendes étel, a mérlegen a szám csökkenni kezdett. A nadrágjai már nem olyan szorosak, pedig a szűk farmerokat és egyszerű, mintha nélküli fölsőket szereti. Nem hivalkodó az öltözködése, főleg szürke és kék színekben pompázik a ruhatára, a tenger színeiben. Az otthonéban. A fekete a szekrény aljában bújik meg, az esőáztatta öltönyt legszívesebben soha többé nem viselné.
Az orvos hümmög, valószínűleg nem helyesli a dolgot, de nem mond semmit. Jól teszi. Neki fogalma sincs arról, min megy (mennek) keresztül. A fiú idegesen a hajába túr. Természetes tincsei már kávébarna szemeibe lógnak, rájuk férne egy vágás.
- Mehetek? - kérdezi, lágy hangjában megcsillan a titkos kívánság, és gitározástól érdes ujjbegyeivel végigsimít az iPhone-ja hátlapján. Hívást vár. Jóhírt. Talán hiába. Manapság azokat nem osztogatják két kézzel.
Ilyennek tartanak
A pszichológus úgy méregeti, mintha egy kiállításra került festmény lett volna. Egy bonyolult annak tetejében. Taeyang tudja, hogy csak segíteni akar, ezért is egyezett bele az ügynökség kérésére. Nem árt, ha legalább átbeszélik egy külső szemlélővel a dolgok. És ő érti, érti, érti, hogy miért, de nem, nem és nem! Az ő fejében ne olvassanak. Sötét hely az, tele zugokkal, ahová még ő is fél bemenni.Régen nem volt ilyen. Az élet a kis halászfaluban egyszerű volt. Semmi reflektorfény, semmi sikongatás, semmi idegtépő karmok a mellkasában. Boldog gyermekkora volt, ugyan nem kapott meg mindent, amit szeretett volna, de szeretetből bőven akadt otthon, még ha a családi asztalon nem is. Tizenéves volt, amikor elhatározta, hogy megad a szüleinek mindent, hogy elég pénzt szerez, hogy elutazhassanak. Így jutott ki Szöulban egyik ügynökség izzadtszagú próbaterméből a másikba, egyik felvételi meghallgatásról a másikba. Sok helyen nem volt jó, nem volt elég jó, de a Cube látott benne valamit, talán az elhivatottságát, és adott neki egy esélyt. Egy új életet, egy lehetőséget a még jobbra. Nagy reményekkel állt neki a gyakorlásnak, a bandatársait családjaként szerette, nem hiába ő lett a banda "anyukája" (mert minden bandába kell olyan), aki főz rájuk, felkelti őket meg emlékezteti a feledékenyebb tagokat, hogy dolguk van. Amikor összeállt az RVT és leader lett, megtisztelésként érte a felelősség, de a baleset után? Kősziklaként nehezedett rá a súlya. A depresszió szürke szele csapta meg azokon a napokon, a gondolatai mélyvizekre eveztek, és csak egy tartotta benne az életet: a többiekért neki is erősnek kell maradnia. Azokért, akik maradtak és azokért, akik elmentek.
- Nem élhetsz örökké másokért, Taeyang - emlékezteti a doktornő kedves hangján, vesébe látóan, mire a fiú csak még inkább lesüti a szemét. - Keress valamit... vagy akár valakit, aki igazán boldoggá tesz.
A fiú nyel egyet, bólint, de csak fél füllel hallgat tovább. A talpai alatt elterülő krémszínű szőnyeg helyett ugyanis csillogó szemeket és szomorú mosolyt lát. A tenyere bizsereg és a szíve fáj. Ó, miért mindig az kell az embernek, ami nem lehet az övé?
Hasznos információk
Státusz: normál karakter |
Művésznév:Taeyang |
Születési hely és idő:Mokpo, 1995. december 22. |
Play by: Kim Himchan |
Foglalkozás: Idol |
Tagság kezdete: 2015 |
Cég/Entertainment:Cube |
Bandán, csoporton belüli rang:Leader, main vocal, lead dancer |
Életem egyik darabkája
Hamis.
A testét hullámokban elöntő fájdalom, a torkát kaparó kiáltás és a dobhártyaszaggató kín nem lehet igazi. Hamis, akár Jung Taeyang, aki a csinnadratta, smink és idolszemélyisége alatt csak egy halászfaluból jött fiú, aki szereti a zenét. Hamis, mint a fővárosi kiejtése, amivel folyamatosan el kell nyomnia a természetes, jeollai dialektusát. Hamis, mint a jól vagyok, amit állandóan motyog, mert ő a leader és neki kell a legerősebbnek lennie, nem engedheti meg, hogy gyengének lássák. Hamis, akár a tökéletes kép, amit a média mutat róluk.
A szemei előtt szétrobbanó üveg nem lehet igazi. Az üvegszilánkok csillagszerű tánca biztosan csak álom. Igen-igen, biztos csak álmodik, hiszen nem érez semmit. Nem hisz a szemének, hiszen a karmazsin aszfalt nem lehet más csak szemfényvesztés. A felborult autó és mozifilmbe illő díszlet csak egy újabb videó forgatásához kell, ugye? Csak egy trükk vagy egy újabb gyermeteg tréfa, amit a barátai eszeltek ki.
Minden egyszerre túl gyors és túl lassú, túl csöndes és túl hangos, de a sokkot nehéz túlkiabálni. A fülében még cseng párak nevetése, pletykálása, és azt kívánja, bár hallaná még, soha többé nem panaszkodna miatta. Minden fáj, de semmi sem jobban, mint a barátait beszennyező mocsok, a vér, úristen, mennyi vér! Egy fiatal fiú arca az első, amit könnyektől elhomályosodott tekintettel először meglát. Tincsei piszkosszőkék és arcán árnyéka sincs az előbbi mosolynak. Olyan, mintha békésen aludna, és a pánik méregként szivárog Taeyang ereibe. Elgémberedett tagokkal nyúl felé, hogy felrázza, mert az nem lehet, hogy…
A megérkezett mentősök erőnek erejével húzzák ki a kocsiból, miközben a bandatársai, a barátai (- Nem, ők a családom. – javítaná ki, bárki kérdezi.) nevét kiáltozza. Kevesebben felelnek, mint amennyiért rimánkodott.
(Mintha valaki sírna a távolban, de lehet, hogy csak az angyalok.)
2.) Harag
Bűnös.
(- Nem lehet, hogy a mérgezett alma sokkal inkább hibás volt, mint maga a gonosz banya?
- Az csak egy alma, Taeyangie.
- Nem, nem csak egy alma.)
Ő a leader, a vezető, az a személy, akinek gondoskodnia
Taeyang a kórházban háromszor meghal. Szépen, lassan, egyesével, ahogyan a mentős közli vele a neveket. Elhunyt. Elhunyt. Elhunyt. Három fekete zsák, három elveszett mosoly, három tőr a szívében. A Miért nem mentették meg őket? kérdés savanyú a szájában, és bár a diétája miatt amúgy sincs mit, hányingere támad. Legszívesebben törne-zúzna, de nem, nem teheti meg. Inkább a saját szívét töri ripityára.
(Az Éden tele van almával, de csak egy okozta a bűnbeesést. A tiltott gyümölcs.)
3.) Alkudozás
Önző.
Taeyang kitartóan ott ül minden barátja kórházi ágya mellett, és imádkozik, hogy felépüljenek. Felajánlja a fellegeknek a saját testi épségét cserébe a barátaiéért. Csak egy kirakati bábunak érzi magát, amiért megúszta a karcolásokkal, miközben a többiek szenvednek. Ki akarja venni a részét a fájdalmukból, fizikai sebekkel elrejteni a lelke cafatjait. Ehelyett csak ül, és fohászkodik. Hogy kihez-mihez maga sem tudja, bárkinek hajlandó, aki meghallgatja. Akár az ördögnek is eladná a lelkét.
Hála az égnek, Yejun és Taejong állapota hamarosan stabilizálódik, de Younghim még mindig kómában. Mint Csipkerózsika a töviskastélyban, de hiába a családja körülötte, hetekig valahol élet-halál közt lebeg. A leader nem érti, hogy történhet vele ilyen. Hiszen szinte még gyermek! Nem ezt érdemli. (Egyikük sem ezt érdemelte.) De nem-e könnyebb a halál, mint szembenézni a fájdalommal és a hiánnyal? Taeyang megértené, ha ezt választaná, nem hibáztatná. (Néha, legkétségbeesettebb pillanataiban, mikor saját könnyeiben fuldoklik, ő is eljátszik a gondolattal.) Mégis önző, és amikor a kezét szorongatja, arra kéri, hogy nyissa fel a szemét, és jöjjön vissza. Az RVT-nek szüksége van rá… neki szüksége van rá.
4.) Depresszió
Hideg.
A mezítelen talpát csápjaival nyaldosó tenger hideg, akár a csillagtalan éjszaka. Vagy a márvány sírkő a temetőben az első hó után. A szív, mely csak monoton, vegetatív módon robotol mellkasában. Fagyasztó és fojtogató, mint a halál fuvallata arcán, mégis odatartja neki, és az ütés nyoma fáj, pirosan ég a bőrén. Az élet pofonja.
Younghim könnyei hidegek, ahogyan áztatják a fölsőjét, miután közli vele a hírt. (A leghálátlanabb feladat.)
A dorm padlója is hűvös, az ember szinte reszket, ha belép. Az egész túl üres és minden fehér fala arról árulkodik, hogy itt valaha tavaszában nyomát hagyta az élet, de a tél túl hamar jött, és elragadott minden zöldet és virágbimbót.
A temetésen esik. Az ég is könnyeket hullat, mintha azzal elmoshatná a bánatot. Minden hideg: a kocsi kilincse, a vasalt ing ujja, a keze, amikor átkarolja barátait, miközben örök búcsút vesznek azoktól, akiknek a csillaga túl hamar kihunyt. A sajtó azt mondja, ők a túlélők, de nem, mind meghaltak aznap. Már egyikük sem lesz ugyanolyan.
Ám a főnix hamvaiból újjáéled legyőzve a hideget.
5.) Elfogadás
Keserű.
Mi? Az élet. A fájdalom. A gyász. Akár a kávé, amit feketén, cukor nélkül iszik.
Több mint fél év, és egy kicsit minden könnyebb. Már nincs a szívükön az az állandó nyomás, hajtja őket a bizonyítási vágy, hogy az ő emlékükre valamit le kell tenniük az asztalra. Mind erősek próbálnak lenni: a családjuk és a többiek miatt. Taeyang időnként altatót dúdol, éjszakánként, mikor csak a szobatársa hallja, és egyikük sem tud aludni, mert a holdfény arra az estére emlékezteti őket. Mosolyok ritkábban, de fel-felcsillannak, a zene élteti őket, és újra együtt izzadnak a próbateremben. Az emberek hazudnak, amikor azt mondják, hogy az idő begyógyítja a sebeket, mert nem az idő teszi, hanem az emberek. Az, ahogyan veszekednek a húson vacsora közben, ahogyan szitkozódnak, mert az az egy mozdulat nem megy, és ott vannak egymásnak jobban, mint valaha.
Ezek a pillanatok egy kicsit édesebbé teszik az életet. Vagy legalábbis elviselhetőbbé.
Vendég
Re: Jung Tae Yang
Gratulálunk, elfogadva!
Kedves Tae Yang!
Először is, szeretnélek üdvözölni az oldalon, és a dicséreteim sorát azt a neveddel kezdeni, ugyanis imádom a Tae Yang nevet (Ezt egyáltalán nem érzem hibának, ugyanis ahogy elértem a külső és jellem részhez, már hatalmas pozitívumként éltem meg azt, hogy ennyire olvasmányos módon alkottad meg a karaktered. Tetszett, hogy az orvosi vizsgálatok mögé bújtatva jellemezted a fiatal fiút, ami sokkal gördülékenyebbé tette az előtörténetet egy szimpla felsorolásnál, vagy egy összefüggő szövegnél, amiben e/3-ban olvashatunk róla. A jellemleírásodnál kezdtelek el teljesen imádni, ugyanis nem egy, hanem a Karaktert alkottad meg ebben a fiúban, aki a világ valamennyi tragédiájának gyász szelét magába foglalja. Még el sem értem az előtörténeti részhez, de már nagyon megszerettelek, de most már teljesen más értelmet nyert a neved jelentése. Egyáltalán nem érzem, hogy a lelked fényesen ragyogna és boldog lennél, ami egy ilyen tragédia után teljesen normális, de remélem, hogy egyszer annak is tanúja lehetünk, ahogyan önfeledten, szívből kacagod el magad.
Nagyon-nagyon sajnálom, ami veletek történt, de valahogy te még így is mintha egy picit kiemelkednél a fiúk közül. Te vagy a csapat vezetője, így szinte természetes, hogy magadat okolod a baleset miatt, de szerintem sajnos ugyanolyan tehetetlen voltál, mint a többi fiatal körülötted. Mivel szerencsém volt már eddig a csapattársaid előtörténetéhez, két szemszögből már ismerem a történetet, de te egy új oldalról mutattad meg számomra, ami teljesen egyedi módon történt. Láttam magam előtt a hús-vér fiút, a sorok megelevenedtek a szemem előtt, és már azon kaptam magam, hogy igazából nem is olvasok, hanem egy némafilmet nézek, ami folyamatosan szépiában, esetleg fekete-fehérben játszik, de sosem lesz színes. Nagyon megrendítőnek tartom a karakterlapot, hihetetlenül átélhetőnek és szomorúnak. Az egészet tetejében átitatja a karaktered minden gyönyörű és szomorú jellemvonása, így igazából nem is nagyon tudok mást mondani azon kívül, hogy egy tökéletes előtörténetet olvashattam tőled, és egyszerűen nem találom a szavakat. Mivel ennek az elfogadónak összességében semmi értelme, én csak tovább szeretnélek engedni, hogy utána kiskanállal összeszedhessem magam, szóval foglald le a gyönyörű pofid, és vigyázz nagyon a fiúkra, jó? T_T
1 / 1 oldal
Engedélyek ebben a fórumban:
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
|
|
Pént. Márc. 04, 2022 7:26 pm by Jung Hwayun
» Avatarfoglaló
Csüt. Márc. 03, 2022 12:02 am by Jung Hwayun
» Névfoglaló
Szer. Márc. 02, 2022 11:57 pm by Jung Hwayun
» Jung Hwayun
Szer. Márc. 02, 2022 10:01 pm by Jeason Jensen
» Elkészültem!
Szer. Márc. 02, 2022 7:32 pm by Jung Hwayun
» Wang Sarah
Vas. Okt. 10, 2021 10:03 pm by Wang Sarah
» Choi Sung-Hyun
Vas. Okt. 03, 2021 10:55 pm by Kim Eun Bi
» Fujisaki Hana
Vas. Okt. 03, 2021 9:40 pm by Kim Eun Bi
» Kim Eun Bi
Hétf. Szept. 20, 2021 7:17 pm by Kim Eun Bi