Yeo Young Him
1 / 1 oldal • Megosztás
Yeo Young Him
Yeo Young Him
Ilyennek látják a külsőmet
• Átlagos magassággal rendelkezik, hiszen fiatal még, bőven nőni fog. Súlya az átlag alját súrolja, hiszen az események, amik történtek vele, eléggé megviselte. Stílusát nézve elég divatos ruhákat hord, már csak azért is, mert idol léte megköveteli. Ahogyan a maszkot is, ha inkognitóban akar maradni. Ez amúgy is egyszerű most neki, mert nem nagyon mozdul ki. Szóval, ha azt nézzük, akkor egy átlagos srác… csak a rivaldafény mindig megvilágítja, ha felismerik.
Ilyennek tartanak
Életvidám, bohóckodó, mindig mosolygó szőkeség… volt. A tragikus esemény után kevés embernek sikerül előhívnia ezt az énjét, és nekik is rengeteg erőfeszítésükbe telik. Mostanság magába zárkózott, hirtelen haragú lett, és önmarcangoló. Magát hibáztatja azért, hogy a csapat nem léphet egyről a kettőre, és akárhogy is igyekszik, az állapota csak rosszabb lesz. A javulás érdekében sok mindenről lemondott, és minden megmaradt erejével azon van, hogy talpra álljon. Ugyanakkor, ha túlteszi magát a dolgokon, egész vidám is tud lenni. Szavatartó, minden hülyeségben benne van, és képes arra, hogy megtartsa a titkokat. Kivéve akkor, ha a látja azt, hogy a kimenetel elég kockázatos. Olyankor lehet azt mondani rá, hogy spicli, mert beköpi a többieket, de mindezt azért teszi, mert akit megszeret, érte foggal-körömmel küzd. Ebből a szempontból akaratos, és egyvalakivel szemben még inkább az, már-már önző „dög”. Talán azért, mert teljes szívével képes szeretni, és ezt szokása kimutatni is az emberek irányába.Amikor a színpadon van/volt/lesz, a maszk, amit az ent. megkíván tőle, felkerül. Olyankor tudja, hogy mikor kell beszélni, mit tehet, és mit nem, amiket eleinte hülyeségnek tartott, de idővel rájött, hogy csak az ő és a csapata védelmében kell fenntartani. Ha már nem forog a kamera, teljesen kicserélődik, és mintha egy hétköznapi srác, úgy viselkedik. (Hiszen a szünet miatt nem hagyott még rajta akkora nyomot az idol lét.)
Hasznos információk
Státusz: Normál karakter |
Művésznév: Y-Hope |
Születési hely és idő: Dél-Korea, Seoul; 1999. 08. 31. |
Play by: Choi Jun Hong |
Foglalkozás: Idol |
Tagság kezdete: 2015 |
Cég/Entertainment: CUBE |
Bandán, csoporton belüli rang: Main rapper, lead dancer, maknae |
Életem egyik darabkája
„Mit is mondhatnék róla: az én tüneményes kisfiam. Annyira büszke vagyok rá, hogy elérte, amit szeretett volna. Már egészen kis kora óta bámulta a tévét, utánozta az idolok mozgását, s amint megtanult beszélni, azzal együtt énekelni is. Nem akarok nektek hazudni, lehet előbb tanulta meg az utóbbit, mint beszélni, de már nem emlékszek pontosan. Tudjátok, a korral jár *kuncog*. Életvidám, bajkeverő kis virgonc volt gyerek korában, és mindig rivalizált a bátyjával, de hát ez természetes, nem? Elvégre testvérek, az egészséges versengés része az életnek.
Ahogy cseperedett, úgy mutatkozott meg még jobban a tehetsége. Szinte első hallás után tökéletesen elrappalte a szöveget, ezért nem is volt kérdés, hogy engedünk az akaratának. Mindig megadtuk neki, amit a száján kiejtett, de ennek ellenére nem lett egy elkényeztetett örökös. A trainee évei alatt is mindig ott voltunk neki, s mikor kiderült, hogy debütált, szóhoz sem jutottam. Nagyon büszke voltam rá, de ugyanakkor féltettem. Nem akartam elengedni, de nem sok választásom volt. Ő volt a legfiatalabb az egész csapatban, de mikor a többiek bebizonyították, hogy védik és kedvelik, nyugodtabban tértem aludni.
Fél éve már a dolognak. Nem is tudom már, hogy szívinfarktust, vagy agyvérzést kaptam előbb (egyiket sem, csak így élte meg – a szerk.) a hír hallatán. Von már sérülése, de ilyen még nem. Két hétig (ennyire emlékszik – a szerk.) volt kómában, de… *könnyekkel küszködve hallgat el*”
Az édesapa tollából
„A feleségem kicsit téved. Hogy szerinte nem volt elkényeztetve, az mellékes, mert ő az anyja, így látja. De mindent megadott neki, amit akart. Ha jött hozzám, és levágta a hisztit, mert nemet mondtam, totyogott az anyjához panaszkodni. Olyankor kaptam is az asszonytól, hogy miért nem vettem meg neki azt a szép új autót, amit két óta alatt úgy is alkatrészeire bontott *fejét csóválta, de mosolygott a férfi*. Keveset lehettem vele, mert a céget kellett irányítanom, de mindig is szerettem, és támogattam. Talán emiatt lehet az, hogy a kapcsolatunk nem a legfényesebb. Ennek ellenére imádom a fiamat, a bátyjával együtt. A kis YoungHim-et is mindig támogattam, és boldog voltam, mikor valóra váltotta az álmát a debütálással.
Üzleti útról tértem haza, mikor kaptam a telefont. Az autópályán voltam, a másik sávban valami baleset miatt volt lezárás, ezért lassabban haladt a sor. Talán jobb is volt így, hiszen lesokkolódtam, mikor meghallottam a feleségem zokogó hangját a telefon másik oldaláról. Azonnal kipattantam a kocsiból, és rohantam át a másik sávba. Felborult busz, összetört személygépkocsi, kiszakadt kerekek, üvegszilánkok… Mintha egy filmjelenetbe csöppentem volna. Közelebb akartam menni a fiamhoz, de nem engedtek. Kórházba szállították, két-, talán három hétig volt komában. Azok a ketyerék tartották életben, gipszben volt a karja és a lába, zúzódások a fején… A legrosszabb pedig… *könnyekkel küszködve hallgat el*”
A báty tollából
„Imádtam szívatni az öcsémet, és folyamatosan azt hallgatni, hogy: „gonosz vagy Hyung, utállak!”. Persze sose gondolta komolyan, csak mindig bevágta a durcát, meg a szobája ajtaját, és faképnél hagyva bújt a sarokba zokogni. Olyankor mentem be mindig megvigasztalni, aminek a mellkason szétütése lett az ára, de megérte. Szeretem őt, csak nagyon jól titkolom, és vész esetén mutatom ki az egészet *elcsuklik a hangja a mondat végén; mély levegőt vesz, s folytatja*. Mikor trainee lett, nem akartam hinni a fülemnek. Sokszor az őrületbe kergetett a kornyikálásával (csak ezt mondta neki, tulajdonképpen szerette a hangját – a szerk.), és azt hittem sikerült elérnem, hogy örökre abbahagyja. Aztán debütált, és minden elismerésem az övé volt a kitartása miatt. A szülők nem tudják, de minden este felhívott, és beszélgettünk. Elmondta, hogy nem bírja, feladja, fáradt, nyűgös és cseszegetik a társa azért, aki valójában. Mégis lelket tudtam önteni belé, és ezért érzem magaménak egy kicsit a sikerét. Mert, ha én nem vagyok, feladta volna.
Randira indultam. Elegánsba vágtam magam, de nem én vagyok a lényeg. A lámpa zöldre váltott, le akartam lépni, de abban a pillanatban száguldott el előttem öt rohammentő. Fél percre rá kaptam a telefont, és a hírt. Döbbenten álltam a járdán, kezemből kicsúszott a virág. Leintettem egy taxit, és mentem a kórházba. Minden nap bejártam az öcsémhez. Ott ültem az ágya szélén, és fogtam a kezét. Akkor is ott voltam, mikor a huszonegyedik napon kinyitotta a szemeit. Rettenetesen boldog voltam, mikor végre felébredt a kómából, de tudtam, hogy valami még vár rá… *könnyekkel küszködve hallgat el*”
RVT tagok tollából
„Nyápic, buzgómócsing kis vakarcs. Ütnivaló feje van, és ütöttem is, mikor trainee-k voltunk. Aztán egy bandába raktak minket, s minden megváltozott. Nem mondom, hogy egyik pillanatról a másikra, de idővel csak megszoktam, hogy egy színpadon kell lennem vele. Ettől még utálom!” –Yoo Jun Soo-hyung /elhunyt/
„Értetlenül néztem, hogy mit keres a sorban. Elvégre örökös, de aztán rájöttem, hogy nem egyedüli, és nem is az első. Minden bizonyára kellett neki egy B terv, mert ahogy tudom, imádja a bátyját, és nem tenne neki keresztbe, hogy övé legyen a családi vállalkozás. Őszintén: nem is illik hozzá. Sokkal jobb idolnak.” –Park Sang Jin-hyung /elhunyt/
„Azt hiszem féltékeny voltam rá, amiért kevesebb évet töltött trainee-ként, mint én. Talán emiatt is beszéltünk kevesebbet az átlagnál, de azt elmondhatom, hogy nagyon tehetséges rapper és táncos.” –Choi Joo Wan-hyung /elhunyt/
„Érdeklődő típus. Amikor ideje és kedve engedte, mindig jött megnézni, hogy mi van velem. A többiekkel jobban elvan, mert én inkább csendes könyvmolynak mondanám magam, de azért jól esik, hogy néha odajön hozzám. Bírom a fejét, és nagyon is kedvelem.
A buszunk hátuljában ültem, mint mindig. Ő két üléssel előttem volt, könnyedén ráláttam. Aztán elsötétült minden. Én könnyebben sérültem csak, mert oldalról csapódott belénk a személyautó. Szerencsénkre egy korteremben voltunk, de ő még akkor is kómában volt, mikor mindenki más felébredt. A családja mindig bejárt hozzá, tesója ki sem mozdult. Rossz volt nézni, hogy élet-halál között lebeg, és Ő akkor még nem is tudta a legrosszabbat… *könnyekkel küszködve hallgat el*” –okos tag
„Ha balhézni akartam, mindig kapható volt. A háttérben ugyan, de mikor kellett, fedezett. Könnyen rávehető volt, mert hát a legfiatalabb tag a bandában. Olykor beköpött a leader-nek, de ha nem tette volna, nem lenne ilyen szép képem, mert mások szétverték volna. Emiatt is tisztelem.
A tánclépéseket pörgettem át a fejemben. {okos tag} mellett ültem, mert későn kapcsoltam, és a többiek befoglalták az első helyeket. De talán jobb is volt. Leszámoltam a nyolcadot, és abban a pillanatban csapódott belénk az autó. Ordított a fájdalomtól, mint mindegyikünk, de csak erre emlékszem. Mikor felébredtem a kómából, mindenki más ébren volt… csak Ő nem. Én voltam a legboldogabb, mikor kinyitotta a szemeit, de tudtam, hogy az még hátravan… *könnyekkel küszködve hallgat el*” –balhés tag
„Egyke vagyok, de ő az én meg nem született öcsém. *elmosolyodik* Eleinte esetlennek tűnt a bandában és leader-ként úgy éreztem, az én feladatom vigyázni rá. Akkoriban még nehéz volt összetartani a csapatot, de mi hamar összeszoktunk, mintha mindig ismertem volna. Nem is tudja, hogy mennyit segített nekem a jelenléte a kezdeti időkben. Vele könnyű volt! Képes alkalmazkodni, egyesekkel ellentétben ő figyelembe veszi a többieket, nem csak a színpadon, hanem az élet más területein is. Érdeklődő, energikus, valahogy életet visz a dolgokba. Sokat hecceljük egymást, de vitáink ritkán vannak. Nem is lehet igazán haragudni rá.
Young Him mellett ültem, mint mindig és ezredik alkalommal futottam át az egyik új dalszövegünket, néhol belejavítva. Hátul pár tag azon vitatkozott, hogy melyik színésznőnek van a legjobb kisugárzása, vagy valami ilyesmi. Nem nagyon figyeltem rájuk. *Elcsuklik a hangja egy pillanatra, de gyorsan összeszedi magát.* Egy percre rá történt meg a baleset. Nagy csattanás, üvöltések és rengeteg vér. Nem veszítettem el az eszméletemet, vagy ha mégis, csupán pár perc lehetett. Young Him volt az első, akit megláttam. Azt a napot, soha sem fogom elfelejteni. Az újságok csodaként hozták le, hogy egy ekkora balesetet, szinte karcolásokkal úsztam meg. Én rémálomként éltem át. Elvesztettünk három tagot, három csodálatos embert, akik még túl fiatalok voltak a halálhoz. A kórházban fogtam fel először igazán, hogy mi történt. Mikor felébredt a kómából, én mondtam el neki a gyászhírt. Mikor összetört, minden erőmmel igyekeztem vigasztalni. Tudtam, hogy nekem erősebbnek kell lennem a többieknél, de ez nem mindig ment. *könny gyűlik a szemében, de próbálja visszatartani* Azon a végzetes napon, egy kicsit mind meghaltunk…” –TaeYang-hyung
Saját tollából
„A gyerekkorom gyorsan eltelt. Amit kértem, megkaptam, mert hát a szüleim megtehették, hogy megadnak mindent. Már fiatalon néztem, ahogy az idolok mozognak, és énekelnek, s már akkor tudtam, hogy mi akarok lenni, amikor felnövök: egy közülük. Sokat gyakoroltam a táncot és a szövegelést is, sokszor a leckém helyett is ezt csináltam, de nem érdekelt. Órák előtt gyorsan összecsaptam, és ha rossz is volt, nem mondhatta a tanár, hogy nincs kész. Tizenkettő éves voltam, mikor trainee lettem. Amikor beléptem az ügynökséghez, állam a földön hevert. Imádtam minden percét… kifele ezt mutattam. A próbák, a többiek… nem igazán voltam felkészülve a terhelésre. Testvéremmel éjszakákat beszéltem át, hogy nem megy, feladom, hazamegyek. Neki köszönhetem, hogy nem tettem, hiszen Ő tartotta bennem a lelket. Volt egy tag, Yoo Jun Soo, akivel utáltuk egymást. Utáltam, hogy ott van, hogy lélegzik, hogy jobb. De hát mit tehettem ellene? Több éve volt már trainee, mint én, bőven tudta a járást, és a dolgokat. Sokszor verekedtünk össze, de ez van: gyerekek voltunk. Mikor kiderült, hogy banda társak leszünk, majdnem visszamondtam a tagságot. Elhatároztam, hogy nem futamodok meg előle, és szerencsére nem is ő lett a leader. Ezek után még több gyakorlás jött. Táncok, dalok, és az életem gyorsabban telt, mint előtte. Fáradtan, fájós végtagokkal pihentem le minden egyes nap után, de keményen dolgoztam, aminek meg is lett az eredménye: debütáltunk. Elmondhatatlan érzés ott állni a színpadon, és a tömegnek énekelni. Elértem, amit akartam: idol lettem. Az évek alatt sok dalunk lett, lemezeink, MV-k, minden, de egy nap…
A buszunk ablakán bámultam kifele, és a zene üvöltött a fülemben. A telefon váltott, de már felesleges tette. Csattanás, üvöltések zaja, elsötétedett kép. Huszonegy nap telt el azóta, és én addig egy üres, fekete légtérben lebegtem. Nehezen tudtam kinyitni a szemeimet, fejem le akart szakadni a helyéről. Bal végtagjaim gipszben hevertek, jobb kezemet kéz szorította. Arra fordítottam a fejemet, s mikor testvéremet láttam meg, könnybe lábadt szemekkel néztem rá. Próbáltam felülni az ágyon, de mindenki, aki ott volt, azonnal visszanyomott. Homályosan emlékeztem csak a balesetre, de egyet tudtam: szabadulni akartam a kórházból. A kómából való ébredésem után, két héttel ki is engedtek, mondván, hogy állapoton stabil, már nem vagyok életveszélyben. Karomról lekerült a gipsz, már csak a lábamról akartam letudni az anyagot, és újra táncolni. Lelkes voltam, pozitív, de a többiek nem.
Összetörtem. Nem csak testileg, de lelkileg is. Megsemmisülten zuhantam az ágyamra, és temettem az arcomat a kezeim közé. Bőgtem, úgy, mint három évesen, mikor Hyung elvette a kedvenc autómat. Nem. Sokkal hangosabban, és sokkal tovább. A bandánk három tagja nem élte túl az ütközést. Azt az ütközést, ami az autópályán történt, mikor az egyik koncertünkre mentünk. TaeYang-hyung közölte velem a hírt, és ölelt magához, mikor dedós módjára itattam az egereket. Nem bírtam lelkileg feldolgozni, muszáj volt pszichológushoz mennem. Fél éve történt ugyan a baleset, de a terápiát csupán egy hónapja hagytam abba. Azóta lekerült a gipsz a lábamról, és az RVT újult erőt merítve látott neki a munkálatoknak. A mai napig vannak rémálmaim, és riadok fel az éjszaka közepén. A többiek ott vannak nekem, s a családomra is számíthatok, ha kell. Egyet viszont nem tagadok: akármennyi konfliktus is volt közöttünk, rettenetesen hiányoznak a többiek. Az élet viszont nem állt meg. Gőzerővel dolgozunk a comeback-en.”
Hope Y. Yeo
- Hozzászólások száma :63Age :24Join date :2017. Jun. 03.Ahol élek :RVT Dorm
Re: Yeo Young Him
Gratulálunk, elfogadva!
Kedves Y-Hope!
Bevallom, soha nem gondoltam volna, hogy egyszer olvasni fogom ezt a karakterlapot, de most, hogy mégis megadatott, egyáltalán nem vagyok csalódott miatta. A pb amúgy is egy általam kedvelt, tündéri alak, amit kezdetben a karaktered jellemleírása is tökéletesen bemutatott, így mondhatni mosolyogva vágtam neki az előtörténetnek. Aztán amint elértem a tényleges történeti részhez, fokozatosan fagyott le az arcomról a vigyorom, ugyanis nem semmi az, amin keresztülmentetek a bandán. Miközben olvastam a lapot, folyamatosan egy dolog járt a fejemben: ki fogom emelni mindenképp, hogy mennyire szerencsés vagy a szüleid miatt, ugyanis nem mindenkinek adatik meg, hogy ennyire pozitívan kezeljék az idolságot, főleg nem ilyen nagy, komoly családban. De ahogy haladtam előre a történeteddel, ez a dolog egyre inkább elhanyagolhatónak tűnt. Borzalmas dolog elveszíteni olyan embereket, akikkel évek óta, 0-24-ben együtt vagy, egy levegőt szívtok, megosztjátok a kanapétokat. És igen, észrevettem a leírásokba rejtett jellemváltozást is, ami szúrta a szemem. Hiszen egy ilyen pozitív, tündéri kölyökből hogyan változhattál át valakivé, aki teljesen befordult? Hát amint a karakterlapod végére értem mindezt megtudtam, de ennek ellenére azt kell mondanom, hogy csodálatosat alkottál. A szívem kellőképpen összeszorult minden egyes alkalommal, és nem is tudom pontosan mit emelhetnék ki a legmegérintőbb pillanatnak. Nagyon tetszik, hogy a lapod nagy részét mások szemszöge alkotja, nem pedig te mesélted el. Mindenképpen pozitívumként emelném ki, hogy semmi nyomát nem találtam az önsajnálatnak és az önsanyargatásnak, reális objektív nézőpontokat alkottál meg az előtörténeti részben. Nem is tartanálak fel tovább, fuss, foglald le az arcod és minden mást, ami szükséges, aztán dolgozz azon, hogy visszatérjen a vidámságod! Biztos vagyok benne, hogy a banda többi tagja segítségedre lesz, aztán egyszer talán mi is összefutunk. További jó játékot kíván: a Staff1 / 1 oldal
Engedélyek ebben a fórumban:
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
|
|
Pént. Márc. 04, 2022 7:26 pm by Jung Hwayun
» Avatarfoglaló
Csüt. Márc. 03, 2022 12:02 am by Jung Hwayun
» Névfoglaló
Szer. Márc. 02, 2022 11:57 pm by Jung Hwayun
» Jung Hwayun
Szer. Márc. 02, 2022 10:01 pm by Jeason Jensen
» Elkészültem!
Szer. Márc. 02, 2022 7:32 pm by Jung Hwayun
» Wang Sarah
Vas. Okt. 10, 2021 10:03 pm by Wang Sarah
» Choi Sung-Hyun
Vas. Okt. 03, 2021 10:55 pm by Kim Eun Bi
» Fujisaki Hana
Vas. Okt. 03, 2021 9:40 pm by Kim Eun Bi
» Kim Eun Bi
Hétf. Szept. 20, 2021 7:17 pm by Kim Eun Bi