Moon Dan Tae
1 / 1 oldal • Megosztás
Moon Dan Tae
Moon Dan Tae
BREAKING NEWS!
Ma délután hosszas, napokig tartó tárgyalást követően a CUBE Entertainment nyilatkozott arról, hogy a 2010-ben debütált L.O.M (Legends of Music) Kpop banda egyik tagja, Moon Dan Tae felfüggesztette a céggel való szerződését, így a fiú együttes négy taggal folytatja tovább működését.
Sokat vesztett a CUBE az ő távozásával. A zenei világban való feltűnésük óta a main dance és lead vocal szerepkört tudhatta magáénak, és bár nem rá tűzték ki a visual érdemrendet, a rajongók mégis különös ügyet fordítottak arra, hogy különleges vonásait, nem hétköznapi megjelenését az egekig magasztalják. Különleges foltja volt ő az L.O.M-nek, noha nem a 183 centiméteres magassága, éppen csak kellően izmos testalkata miatt figyeltek fel rá már a kezdetekkor a fanok, sokkal inkább az a megragadhatatlan titokzatosság -amely egész lényéből sugárzik-, indította be náluk a rajongás okát. A fekete színt hordozó ruhatára tovább erősíti az emberekben azt a tudatot, miszerint megjelenése leginkább egy vadmacska kecsességére, veszélyességére emlékeztető. A fekete természetesen hajszínében is megfigyelhető; mindig is azt hangoztatta, hogy, bár nem veti el a hajfestés lehetőségének és olykor kényszerének gondolatát, számára mégiscsak az eredeti hajszíne az, ami leginkább imponáló, úgy gondolja, hogy az emeli ki legerőteljesebben arcának különlegességét. Ilyen számára a smink is, ami kötelező kelléke a fellépéseknek, fotózásoknak, így tusvonallal, erős színárnyalatokkal hangsúlyozzák ki szemének keskeny ívét. Kiegészítői mindig megkoronázták a festői látványt: nyakában legtöbbször ezüst színben pompázó nyaklánc, a bal fülében lévő két fülbevaló volt megfigyelhető.
Noha felszólítást kaptunk, hogy amíg el nem ül a feszültség, hagyjuk békén a további négy bandatagot, mi mégis feltettünk nekik pár kérdést arról, hogy mi a véleményük csapattársuk viharos távozásáról:
Dae Sung (leader, main vocal): váratlan volt számunka a bejelentés, amit nem is személyesen tőle tudtunk meg, sokkal inkább a vezetőségtől, akik már kész tényként közölték velünk Dante távozását. Furcsa, hiszen, noha nem beszélt sokat, tökéletesen elvolt a magányában, mégis ő volt az a személy, akire leginkább számíthattam. Mint leader, kötelességemben áll felügyelni a fiúkat, de sokszor ő volt az, akiben én magam megtalálhattam a támaszomat. Hogyha szerepköröket tekintünk, leginkább rá mondható az, hogy ő volt a banda apukája. Sokszor ridegnek tetsző, kimért magatartása rögtön udvariasságra, szófogadásra ösztökélte a fiúkat, még Tae Min-t is, akivel nem volt mindig felhőtlen a kapcsolata. Egyelőre nem tudom elképzelni, hogy milyen lesz nélküle a további munkánk…
Chang Hwan (main vocal): szerettem és szeretem most is, de nem tudom megérteni. Noha már nyolc év is beletelt abba, hogy átestünk a debütáláson, előtte pedig gyakornoki éveink gondoskodtak egymás felületes megismeréséről, mégis sokszor távolságtartó volt velünk szemben. Mindig is feltűnően csöndes, visszahúzódó típus volt, függetlenül attól, hogy a dormban zajló, vagy a színpadi, rajongókkal megélt életünkről volt szó. Én nem tagadom azt, hogy szeretett minket, valamint az ő érte lelkesedő rajongókat, de alkalmatlan arra, hogy ezt ki is mutassa. A nőket illetően gyakran használjuk a jégkirálynő kifejezést… Ő az, aki tökéletesen megtestesíti a „Jégkirály” magaviseletet.
Tae Min (lead dance, visual): bár elvárják tőlünk, hogy feltétel nélkül szeressük egymást, hiszen együtt fedezzük fel ezt a különleges, előttünk újonnan megnyíló világot, legyen szó a felnőtt életről, vagy a sikerességről, és mégis őszintén elmondom: nem bírom elviselni. És nem, nem a feldúltság szól belőlünk, noha arról is megvan a magam véleménye, hogy csak szó nélkül itt hagyott minket… én előtte se titkoltam soha, hogy nem bírom elviselni ezt a visszahúzódó, gyakran sértettségről árulkodó magaviseletét. Hát még azt a pökhendiséget, a felsőbbrendűséget, amivel minket illetett. Lehet nem bírta elviselni a tudatát annak, hogy ő a legidősebb tag, mégis alkalmatlan volt leader pozícióra az olykor megmutatkozó erőszakossága miatt. Mert igen, ő nem átallott kezet emelni, hogyha a szavakat már értelmetlennek találja, ezzel pedig sokszor meggyűlt a kettőnk baja…
Song Hyuk (lead vocal, maknae): Én voltam az, aki a debütálásukat követően három évvel később csatlakoztam a bandába, mikor az előttem lévő tag, Min Hyuk felmondott a CUBE-nak. Ők már befutott, hírnévvel rendelkező együttes voltak akkor, én pedig újoncként, épp csak húsz évesen kerültem bele az L.O.M véráramlatába. A legszívélyesebb fogadtatást Dae Sung-tól kaptam, és Dante volt az, aki a távolból, résnyire szűkített szemmel méregetett. A szőr állt fel a hátamon tőle… teljesen biztos voltam abban, hogy ha valaki, hát ő az asztalra fog csapni elégedetlenségét kifejezve. Mégis, mikor a koreográfiák betanításánál feltűnt neki, hogy a tehetségem alulmarad a többiekével szemben, önként ajánlotta fel a segítségét. Akkor láttam először mosolyogni, onnantól kezdve pedig az egyéni próbáink során ismertem meg igazán, és jöttem rá arra, hogy a zord látszat ellenére bizony nagyon odaadó, iszonyat szeretetreméltó figura, aki valamilyen oknál fogva elzárkózik a külvilág elől. Most, hogy ő is elhagy minket talán sose fogom megtudni, hogy mindez minek köszönhető…
Hasznos információk
Státusz: Normál karakter |
Művésznév: Dante |
Születési hely és idő: Dél-Korea, Busan / 1990. március 21 |
Play by: Jung Taekwoon "Leo" |
Foglalkozás: Koreográfus, idol |
Tagság kezdete: 2010-2018 CUBE; 2018- JYP |
Cég/Entertainment: JYP Entertainment |
Bandán, csoporton belüli rang: CUBE: main dance, lead vocal; JYP: koreográfus, szóló karrierista |
Életem egyik darabkája
Így élünk mi… szoros, sajátos szimbiózisban. Nem mérgezi a baráti kapcsolatunkat a kölcsönös, tagadhatatlan kémia, hiszen valós, nevén nevezett szerelmet sose tápláltunk egymás iránt.
Mégis megborzongok, mikor vékony, csontos ujjainak óvatos, finom tapintását megérzem fedetlen hátamon. Percek óta ülök az ágy szélén, ölemben szorongatom fekete, néhol már gyűrődéseket magán viselő ingemet, és bámulok a velem szemközti falra aggatott tükörképemre. Nincsen különösebb oka ennek, nem kívánom megkeresni a lelkiismeretemet, aminek az újságlapok alapján furdalnia kéne, amiért olyan zordan magukra hagytam az L.O.M tagokat. Bizonyára így van… teljesen valószínűleg éreznem kéne, ahogy a szívemet facsarja a CUBE vasökle, ahogy a számat eltölti az epés, keserű savanyúság akárhányszor megjelenik előttem a maknae értetlen ábrázata. Mikor a bőröndjeimmel a kezemben végleg becsuktam magam mögött a dorm ajtaját, ő volt az utolsó, akit láttam. Értetlen volt, olyan kivert kutya ábrázattal tekintett utánam, mintha a gazdáját vesztette volna el, de szemében fellobbant a remény, ami a leghűségesebb ebek lélektükreiben szokott: úgyis vissza fog jönni.
De én nem fogok. A felmondásom végleges, az elválásom mind a tagoktól, mind a CUBE legfőbb embereitől viharos, és nem erkölcsös. Nem tudnám, és jelentsük ki, nem is kívánnám visszakönyörögni magamat. Ilyen körülmények közé nem…
Halvány mosollyal fordulok jobb vállam felé, melyre Yu Na könnyedén ejti rá állát, lebiggyesztett, mégis mosolyra vont ajkakkal simítva fel tenyerét felkaromon.
- Miért sietsz annyira? –kérdi negédes hangon, a tükör felé fordulva annak képéből tekint arcomra. Én is hasonlóképpen teszek, de az elmúlt percek haszontalanságának okán elkezdek bíbelődni az ingemmel, visszafordítom színére az anyagot, legörgetem feltűrt ujját, eligazgatom minden gyűrődését.
- Jelenésem van –gallérjánál fogva tartom magam elé az inget, így jobb kezemmel lehetőségem nyílik arra, hogy leporoljam a földön magára gyűjtött összes koszt, amit a fekete, kényes anyag könnyedén gyűjtött magára. Óvatosan simítok végig arcán, majd kis fészkelődéssel tudatom vele, hogy a következőkben szándékomban áll felállni, így célravezető lenne a fejét a saját nyakán, nem az én vállamon tartani.
- El is felejtettem… -összekulcsolt ujjait ölébe ejtve pillant fel rám, ahogy ingemet magamra kapva fordulok vissza felé. Ujjai hasfalamra simulnak, ahogy térdre emelkedik, hogy arca közelebb legyen az enyémhez, bár a különbség még így is nagy mértékeket ölt.
- Érdekes –mosoly játszik ajkán, ahogy tekintetét az ujjai szabta útvonalra vezeti. Hozzá hasonlóan én is így teszek, noha szemmel való meggyőződés nélkül is érzem, hogy az elvékonyodott, egykor sebzett, mára hegesedett felületet simítja. Kelletlen grimasszal rántom össze magam előtt a vékony anyagot és ezzel egyidejűleg fordulok el tőle, hogy két lépéssel közelebb kerüljek a tükörhöz. Egyenként fűzöm össze a gombokat, mindvégig tükörképemet nézve… Tae Min futtában csak annyit vágott a fejemhez, hogy „hogyan fogsz tudni ezek után tükörbe nézni?!”. Lásd, hülye kölyök: így.
- Mondd, Hyung… mi okod volt ott hagyni a fiúkat? Soha nem mondtad, hogy bármi baj lenne, mindig szeretetteljesen beszéltél róluk. Most mégis mi romlott el? –hallatszik a puhatolózó, óvatos hang a hátam mögül. Nem válaszolok rögtön. Ujjaimat a befordult galléromra simítom, műgonddal egyengetem el, hogy lágyan essen nyakam, vállam ívére. Összehúzom csípőmön a fekete bőrövet, a már kikoptatott lyukon szabom meg újfent a határt. Magam elé tartva kezemet begombolom a mandzsettagombokat, lerázom karjaimat, hogy azokon a szabásnak megfelelően simuljon végig az anyag.
- Tudod, hogy van ez a sztárvilágban… az idolok csak úgy jönnek-mennek –rántom meg a vállamat, míg visszafordulok felé. A választ nem találja kielégítőnek, ez tökéletes megjelenik mimikáin.
- Miért vagy ilyen távolságtartó velem, Dan Tae? –pillant fel rám megrökönyödve. Való igaz, ha valakivel, hát vele szemben nem szoktam gyakorolni ezt a magatartásformát… ő mindig ott volt nekem, akkor is, mikor mindenki más elfordult tőlem. Segítő jobbot nyújtott nekem, amikor már azt hittem, hogy nem bízhatok meg senkiben.
- A CUBE más feltételeket szabott meg. Persze, az évek és tapasztalat tudatában változhat egy banda felosztása, ezt mind tudjuk… de az, amit Tae Minnel csinálnak… -fintorba forduló mimikával túrok hajamba, majd leejtve kezemet az teljes tanácstalanságban himbálózik mellettem, mígnem gesztikulálás címszó alatt tartom ki magam elé. – Tae Min egy roppant tehetséges kölyök. Énekben. Nem táncban… de mint tudjuk, ő a visual, mely tény csak erősödni látszik így, hogy a gyerekes báját levetkőzve kezd megmutatkozni férfi mivolta. Új gondolják, hogy ő az, aki a legtöbb rajongót vonzza az L.O.M-nek, így mit csinálnak? Szóló táncot osztanak neki, a közös koreográfiákat mind ő vezeti, neki van a legtöbb jelenése, a legelőkelőbb pozíciókat zsebeli be, mindezt azért, hogy megvásárolják a régi és új rajongók nem, hogy szeretetét, sokkal inkább a pénzét –csípőre tett kézzel, leplezetlen indulattal a hangomban osztom meg a CUBE stratégiai formát. – Én megmondtam, hogy ez enyhén felháborító. Én nem ragaszkodok önkényesen a rivaldafényhez, de a többiek csillagját is leáldozzák azzal, hogyha mindenhova csak őt tuszkolják be, így a minőségi hervadás egy formája is megfigyelhető, mert a banda stílusát az övére formálják, hogy ő leginkább tündökölni tudjon benne. Eleinte elviseltem, hogy ezt a maszlagot mintegy kötelességként lenyomják a torkomon… többször tettem megjegyzést a menedzserünknek, hogy tárgyalja meg ezt a helyzetet a fejesekkel, mivel be kell látni, a többiek se tudtak azonosulni az új felállással, de ők hagytak időt, hátha lecsillapodnak a kedélyek. Nem csillapodtak… Tae Min észrevette, hogy minden körülötte forog, hiszen nem hülye a gyerek. Többet akart, így belesimult a nagyfőnök becéző szavaiba, szeretgető karjaiba. Rátett egy lapáttal, ami tovább hajtotta a szekerét… Én magam, személyesen kerestem fel az igazgatót, hogy változtatást akarunk, mivel ez, még ha ők nem is úgy gondolják, de a banda halálához fog vezetni. Nem tudtam mást tenni, követelésemet fejeztem ki a régi felállás újbóli érvénybe helyezése mellett. Ennek fejében ígérték a változást, ami nem következett be… az gondolták, hogy üres fenyegetőzés részemről, hogy ott fogom hagyni a céget, ha nem veszik figyelembe a másik négy tag érdekeit –rántom meg a vállamat szinte közönnyel. Hiszen innentől tudja a sztorit. Itt vagyok, miután aláírtam a papírjaimat, amik azt igazolták, hogy innentől kezdve nem kívánok munkát vállalni a CUBE Entertainment gépezetében. Egyről a kettőre kellett lépnem… talán túl válogatós vagyok. Volt idő, amikor örömmel vállaltam volna el ezt a tehetségemet degradáló munkakört is, de akkor kellett a pénz.
- És hogy tudtad elintézni, hogy a JYP rögtön kinyissa a kapuit? –ajkait préselve, résnyire szűkített szemekkel kémlel végig teljes valómban, mire csak egy önhitt mosollyal ingatom meg a fejemet.
- Yu Na. Bármennyire is szeretnéd azt hinni, hogy mi még mindig azok a gondtalan gyermekévekben ragadt fiatalok vagyunk, akik nem függnek a felnőtt lét viszontagságaitól és szépségeitől: tévedsz. Ország, de talán világhírűnek is mondható hírnév ad táptalajt az egyéb cégek kíváncsiságának. Hogyha egy ekkora volumenű bandából kihullik egy ember, nem önnön hibájából, egyértelmű, hogy lesz, aki felfigyel rá. Na meg… hasonló szituációban evickélek, mint ami a majmok legfőbb jellemzőiként szolgál: csak akkor engedik el az egyik ágat, hogyha már fogják a másikat. Már régebb óta folytatunk tárgyalásokat a JYP igazgatóságával, így mikor kihirdettem a felmondásomat a CUBE-nál, már biztosan a zsebemben volt a koreográfusi munkakör –jegyzem meg mintegy fennkölten, ehhez társuló mosollyal. Mert felesleges lenne titkolni, hogy szeretem azt, hogy nevem van a szakmában. Hogy helyem van a szakmában… hiszen kiskoromban álmodni se mertem volna arról, hogy idáig jutok. Akkor még a rongyos paplan, a vetetlen, foszlott matrac, a ruhának éppen csak jó szándékkal nevezhető foszlott anyagok voltak, valamint a család, ami családként nem volt helytálló.
- Nem fog hiányozni az idol lét? Az, hogy valaminek a részese legyél? Hiszen a L.O.M bárhonnan is nézzük, egy család volt a számodra… még ha nem is mutattad ki, szeretted és talán szereted is őket. Még Tae Min-t is… -az, hogy lesütöm a szememet, hogy feszültségemben, ahogy azt tenni szoktam, felhúzom az orromat, sajnos helyeslés a kérdésére. Mert bizonyára hiányozni fognak a sűrű fellépések, az azt követő szórakozások, amikor nem voltak konfliktusok, amikor még Tae Min-t is úgy öleltem magamhoz, mintha leghűbb testvérem volna. Azok a napi szintűvé vált reggeli rituálék, amikor Dae Sunggal egyidejűleg nyomtuk ki a különböző szobákban megszólaló ébresztőt, és egyszerre tártuk fel magunk előtt az ajtót, hogy reggelit készítsünk a többi tagnak.
- Nem gondoltál arra, hogy megpróbálkozz egy másik bandával? –félszegen veti felém a kérdést, mintha tartana attól, hogy heves választ kapna tőlem. Talán éppen azért, mert tudja, hogy családomként szerettem mind a négy srácot, és az, ha másik bandával próbálkoznék, az azt jelenteni, mintha hűtlenségből megcsalnám őket.
- Nem. Lassan huszonnyolc éves leszek. Nem gondolom azt, hogy a harminchoz közelítve már másutt kéne pedzegetnem a tehetségemet. Ha ennyi idősen nem vagy valaminek a részese, akkor az talán nem véletlen –fordulok el tőle, hogy a szék támlájáról lekaphassam az ízléstelenül levetett zakómat, amit újonnan magamon láthatok viszont. – A JYP amúgy is lehetőséget biztosít nekem arra, hogy, hogyha nem is kifejezetten szóló karriert kiépítve, de megőrizzem a színpadi jelenlétemet példának okáért a nagyobb gálák alkalmával. Ez nekem éppen elég –összegombolom magam előtt zakómat, majd nyúlok is a lábszárközépig érő, fekete szövetkabátomért, melyet követően a legutolsó szint a bakancs lábamra aggatása.
- Biztos vagy ebben? –melle előtt összefogva a fehér paplan anyagát áll fel az ágyról, hogy mezítelen lábaival a hideg padlón csattogva végül előttem álljon meg. Lágy vonásaiból árad a féltés… nem szeretem, hogyha túlfélt…
- Biztos –teszek pontot a diskurzus végére. Végignézem, ahogy megkapaszkodik vállamban, amint lábujjhegyre állva nyújtja a nyakát, lehunyja szemét, elnyitja ajkait… teljes közönnyel viseltetek iránta, hagyom, hogy cseresznyeszín ajkai az enyémet súrolják, de mielőtt csókban bontakozhatna ki, elhajolok, el is lépek tőle. Amint valamelyikünkre ruha kerül, a kettőnk közti kémiai túlfűtöttség megszűnik létezni… ebből áll a kettőnk szövetsége, amit nem hághat át semmilyen önös érdekkel.
Elfordulva a kilincs után nyúlok, fél lábbal már a folyosón állok, mikor nevemen szólít. Nekidőlök az ajtófélfának, fejemet is a fának támasztom, úgy pillantok vissza rá.
- Egyszer elmondod, hogy mik azok a hegek a testeden? –bátortalan hangon kérdezi, szinte felém se mer nézni, csupán pár kósza pillanatra. Meredten bámulom, arcom semmilyen érzelmet nem hivatott kimutatni, teljesen semleges, rideg.
- Szia, Yu Na –ezzel pedig már kattan mögöttem a zár. Tudom, hogy ilyenkor még perceket áll az ajtóban, és meredten bámulja a sötétzöldre mázolt fát, és mint ahogy én is szoktam, úgy ő is elmereng azon, hogy mi az, ami köztünk zajlik. Hiszen kiskorunktól kezdve egymás legjobb barátai vagyunk, ami egyszer, egy bizonyos pontos kibontakozhatott volna szerelemmé… én mégis visszautasítottam, elvégre megrögzötten viszolygok a komolyra fordulható emberi kapcsolatoktól. Ez az aranyközépút. A szeretet egy sajátos formája… és hogy mégis miért nem mondtam el még neki se, hogy egészen a CUBE-ban megkezdett trainee éveimig vert a nevelőapám? Azt, hogy mindennek köszönhető az, hogy nem vagyok alkalmas a szeretet kimutatására, hogy távolságtartó és bizalmatlan vagyok? Hogy éppen emiatt szeretem jobban a magányt, mert félek, hogy bennem is bármikor megmutatkozhat másokkal szemben a nevelőapámról rám ragadt agresszió? Fogalmam sincs. Talán így kívántam elkerülni azt, hogy gyengének lásson. Ha más előtt nem, hát előtte mindig is próbáltam erősnek mutatkozni, még akkor is, hogyha éppen friss volt a szíj nyoma a hátamon, és éreztem, ahogy a pólóm szövetanyaga dörzsöli a felkoncolt bőrt. De, mint tudjuk, a sebek begyógyulnak… csak a lelki sebek azok, amik örökre tátongnak az emberben.
Vendég
Re: Moon Dan Tae
Gratulálunk, elfogadva!
Kedves Dan Tae!
Szia^^ Már itt is vagyok, hogy elfogadjam ezt a csodás karaktert, akit hoztál közénk. Azt hiszem, nem túlzok az előző szavakkal, hisz már a jellem+kinézet leírásodnál csodálkoztam, hogy milyen egyedien oldottad meg. senkinél nem láttam, hogy egy részbe írta volna a kettőt, főleg nem ilyen hír formájában. Hatalmas piros pont az egyediségért, már ezzel elnyerted a tetszésemet. Nem különös a tagok különböző válaszai, hisz mindenki máshogy látja a csapat többi tagját, viszont örülök, hogy megtaláltad azt a személyt, aki mosolyt csal az arcodra, ahogy olyan is van melletted, aki nem kedvel. Nem lehet mindenkivel jól kijönni, és ezt tökéletesen éreztetted ebben a pár sorban. Szóval már ennél a résznél megvettél kilóra, boldogan olvastam tovább az előtörténetedet, ami ez után következett.
Az első pár mondatból arra következtettem, hogy egy szomorú történetet fogok olvasni, amin a könnyeim is kicsordulnak, azonban ez az állításom félig igazolódott be, ami nem baj, sőt örülök neki. Jó volt olvasni a köztetek lévő kapcsolatot, abban az esetben is, ha ez több, mint barátság, de kevesebb, mint szerelem. Néha kellemetlen helyzetekbe sodorhat az ilyesmi, ám, ahogy titeket olvastalak, megtaláltátok a középutat, ami mind a kettőtöknek megfelel. jó látni, hogy van még egy ilyen személy, aki ennyire ragaszkodik hozzád a banda maknae-ja mellett. Csodás emberek vesznek körül, akik kihozzák belőled a valódi énedet, nem csak a titokzatos férfit, akit mindennap láthattak a rajongók, vagy a többi ember, akik nem ismernek igazán.
Reménykedtem, hogy magyarázatot adsz a kilépésed okáért, ezt szép hosszan kifejtetted, élvezet volt olvasni. Mármint nem magát az eseményt, mert az szörnyű, hanem a leírás, a stílust. Kiállsz magadért, ami ebben a világban hatalmas respect-et érdemel, nem sok ember lenne képes megtenni azt, amit te megléptél. A lezáráshoz érkezve újabb érdekes tényt tudhatunk meg rólad. Nem csak Yu Na-t érdeklik a sebhelyed történetei, hanem engem is, kíváncsi lennék hol szerezted őket.
Hmm.. a csodás sztorid, valamint leírásaid után nem tartalak fel, foglalj arcot, és irány a játéktér.
1 / 1 oldal
Engedélyek ebben a fórumban:
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
|
|
Pént. Márc. 04, 2022 7:26 pm by Jung Hwayun
» Avatarfoglaló
Csüt. Márc. 03, 2022 12:02 am by Jung Hwayun
» Névfoglaló
Szer. Márc. 02, 2022 11:57 pm by Jung Hwayun
» Jung Hwayun
Szer. Márc. 02, 2022 10:01 pm by Jeason Jensen
» Elkészültem!
Szer. Márc. 02, 2022 7:32 pm by Jung Hwayun
» Wang Sarah
Vas. Okt. 10, 2021 10:03 pm by Wang Sarah
» Choi Sung-Hyun
Vas. Okt. 03, 2021 10:55 pm by Kim Eun Bi
» Fujisaki Hana
Vas. Okt. 03, 2021 9:40 pm by Kim Eun Bi
» Kim Eun Bi
Hétf. Szept. 20, 2021 7:17 pm by Kim Eun Bi