Iványi Luca
1 / 1 oldal • Megosztás
Iványi Luca
Iványi Luca
Ilyennek látják a külsőmet
• A szülői elfogultság. Sose hallottam, hogy a vörös nem az én színem, vagy, hogy ne egyek sokat, mert kövér vagyok így is. Nem vagyok, de nem is nézek ki úgy, mint akit heteken át éheztetnek. Nem számolom a kalóriákat, és nem kapok infarktust, ha egy pizzaszelettel kell szemeznem a hűtőben. Sőt az éjjeli nasizás apával, rituálévá nőtte ki magát nálunk, így biztos lehetsz benne, hogy nem velem fognak fogyi porokat eladni.
A hajam természetes vörös, és csak Isten a megmondhatója, ez hogy sikerült, mivel szüleim gesztenyebarna színnel rendelkeznek. Nem is hagyták sose, hogy befessem, még akkor sem, ha napokig sírtam, mert az oviban répafejnek csúfoltak. Mára meg már büszke is vagyok erre, hisz ritkaságnak minősül, ugye.
Van mellem, meg hasam, sőt fenekem is, és látszik is. Szeretek enni, tényleg jólesik bedobni egy tál gulyást olykor, azt a csípős fajtát, meg addig versenyenni, míg nem kerülsz a kórházba gyomorrontással, bár bevallom, azt a tortúrát a bátyám járja meg, én két hambi után feladom.
Inkább elegánsan öltözködöm, semmint divatosan. Sokszor szalad magasba a szemöldököm, miközben tekintetem megakad egy-egy magazin címlapján, nem… azokhoz a ruhákhoz én túlságosan is konzervatív vagyok, ami talán nem is baj.
Átlagos testmagassággal rendelkezem, a tornasorban is mindig középtájon helyezkedtem el, és a harmincnyolcas lábammal legalább az a veszély nem fenyeget, hogy nem találok magamnak cipőt.
Ilyennek tartanak
• Ha azt mondom, hogy szeretném megváltani a világot, egy cseppet sem túlzok. Szüleim buzgóságának hála, meg tanultam a szívemen viselni az emberek sorsát. Anyámmal együtt lelkesen segítünk a Baptistáknak, hol pénzzel, hol élelemmel, hisz ha van miből, miért ne segítenénk? Apámnak már egy jól működő cége van, pedig mezei kőműves volt, semmi több. Ő is besegít, olykor jótékonysági rendezvényeket szervezünk, gyűjtéseket, amiket én kimondottan élvezek.
Van mégis egy szenvedélyem, aminek már évek óta élek. A zene. Jobban mondva, a zongora. Apám szerint azért, mert anyu klasszikusokat hallgattatott velem kis koromban, hogy megnyugodjak, szerintem meg azért, mert sose volt azon túl részem hasonló élményben. Egy vak fiú játszotta a négy évszakot, mindenki szánta, én viszont csodáltam. És mint a szülők pici lánya, támogatást is kaptam az érdekében, hogy egyszer én is képes legyek erre.
Nem vagyok, nem is voltam lázadó típus, Kolos bátyám bevállalta ezt a reszortot, kellően megkeserítve ezzel szüleink egy-egy napját. Nyugodt természet vagyok, aki a légynek sem árt, de hatalmas az igazságérzetem, és a végletekig képes vagyok harcolni valamiért, amiben hiszek, még akkor is, ha mindenki más ellenem van. Szánom az olyan embereket, akik a „ki ha én nem” elv szerint működnek, de közben semmit nem tudnak felmutatni, és csodálom azokat, akiknek semmijük nincs, csak hitük, vagy tehetségük valamihez, és higgyétek el… rengeteg van belőlük. Számomra a legjobb érzés, ha segíthetek valakinek, nem is kérek, s általában nem is hagyom, hogy viszonozzák, hisz ha megcsillan a hála a szemükben, az felér számomra mindennel. Imádom a támogatást, amit kapok minden egyes lépésemnél, és szeretem a tudatot, hogy bárhová is sodor az élet, mindig van egy hely, ahol tárt karokkal fogadnak, és vannak emberek, akiket tényleg érdekel, mi van velem, nem csak illemből teszik fel a kérdést, vagy a kárörvendés reményében.
Hálát adok azért, hogy nem kell azt átélnem, amit azoknak az embereknek, akikkel napi szinten találkozok, és a szívem szakad meg, hogy nem tudok jobb életet biztosítani nekik, csak azt tudom adni, amire szükségük van ahhoz, hogy élhessenek.
Magammal szemben egyébként elég kritikus és maximalista vagyok, képes vagyok túlhajtani magam, kitágítani a tér idő kontinuumot, mert nem létezik, hogy egy nap csak huszonnégy órából álljon. Sokszor úgy fognak vissza, vagy parancsolnak rám, mikor már látják rajtam, hogy az utolsó energiáim őrlöm fel, akkor bizony kényszer pihenek.
És nem szeretek, de sokszor álmodozok valamiről, vagyis inkább valakiről. Annak az esélye, hogy bármikor is az útjába kerüljek, nos, a nullával egyenlő, és ha még így is lenne, akkor is tömérdek akadály övezné ezt az utat. De egyszerűen nem tehetek róla, két éve már, hogy senki nem képes olyan hatást gyakorolni rám, mint ő és a hangja. Nem tudok már másra nézni, és nem is akarok, azt hiszem ez a tinikorszakban szokott felbukkanni, épp ezért gyűlölöm annyira ezt a helyzetet, hisz főként racionális vagyok, nem vágyok semmire, hisz mindent megkapok. Úgy élem az életem, hogy a szüleim büszkék legyenek, és ha a tükörbe nézek, én is az legyek magamra, de… éjszaka egyedül vagyok a fülhallgatómmal, meg azzal a youtube linkkel, ami a vesztemet okozta.
Hasznos információk
Státusz: normál karakter |
Becenév: Lucc |
Születési hely és idő: 1996. október 3. - Budapest |
Play by: Katherine Mcnamara |
Csoport: cserediák |
Iskola neve: SNU |
Lakhatóság: Albérlet |
Szak vagy irányultság: Zene - Klasszikus zongora szak |
Évfolyam: 3 félév |
Életem egyik darabkája
- Már megint azt a nyeszlettet hallgatod? – bátyám el is fintorodik, mikor benyit a szobám ajtaján, majd nemes egyszerűséggel dobja le magát az ágyamra, amit nem is olyan rég vetettem be. Erre meg én fintorgok.
- Olykor igazán használhatnád a kezed… - sóhajtok fel, mire megkapom azt az egoista vigyort, amitől a szőr feláll a hátamon.
- A kopogásra céloztam Kolos, a kopogásra, ismerősen hangzik? – fordulok felé a székemmel, miután megszüntettem az általa zörejnek nevezett csodát.
- Hát hugi, pedig tudnék mesélni, meg a Ria is… ő még nem panaszkodott a kezemre – megforgatom a szemem. Sose volt normális, de amióta rátukmálta magát szerencsétlen lányra, még annyira se lehet bírni vele, mint azelőtt.
- Most kajakra elmész a kutyazabálókhoz? – ha nem ismerném őt, azt hinném, fáj neki. Az arca ebben a pillanatban legalább is erről árulkodik.
- Aztán a nyeszlett miatt legalább?
- Van neve is… - már párszor lefutottuk ezt, de úgy néz ki, felesleges körök voltak. De a tény az tény. Hiába írtam a jelentkezési lapra, hogy így a kultúra, úgy a múlt… mindig is tudtam, hogy kell azt adni, amit várnak. A szemem előtt mégis csak egy kép lebegett.
- Akkor is gáz, hogy olyas valakibe zúgtál bele, akivel még csak közölni se tudod ezt. Nem hiszem, hogy annyira vágná a magyart, vagy az angolt, ők furcsán halandzsáznak, te meg éhen fogsz halni. Lehet, nincs is ott villa, akkor mihez kezdesz, ha? – megvillan a tekintete, de én csak elnevetem magam. Ezt nem hiszem el. A bátyám tényleg ki van attól, hogy elhagyom a kontinenst, holott még két napja is az volt minden kívánsága, bárcsak kikerülnék az atmoszférából. És nézett is nekem űrhajós képzéseket. Mik nincsenek…
- Sokan kint voltak már, és tudod… mind hazajöttek… - elnézően mosolygok rá. Belegondolva, el kell ismernem, furcsa lesz ez a helyzet. Nem vagyunk jó testvérek, mindig öljük egymást, és folyton megbánt, vagy megsért valamivel, de… sose gondoltam még bele, hogy mi lesz, ha ez nem lesz. Nem mintha ez eltántorítana a célomtól, inkább most látok reményt arra, hogy ha majd hazajövök, ez változni fog.
Kolos felül, komolyan néz a szemeimbe, amitől én teljesen megilletődök, hisz ez ritka pillanatok egyike.
- Ha valakinek ez menni fog, akkor az te vagy. Remélem, tudod. Ja, idegesítő vagy, az agyamra mész a furcsaságaiddal, és biztos, hogy nem fogok veled nyilvánosan mutatkozni, mert holt égő és unalmas vagy, de… eddig bármibe belekezdtél, azt véghezvitted. Még annak az utolsó csövesnek is találtál egy tisztes munkahelyet, és elérted, hogy meghallgassák… ezt senki nem tudja utánad csinálni. Ha találkozol a nyeszlettel, és elküld a búsba, akkor egy orbitális barom… ezt… izé…
- Köszönöm – segítem ki mosolyogva, mikor látom, hogy a zavar eluralkodik rajta, hisz nem szokott ő ilyen lenni. Felállok, odamegyek hozzá, hogy aztán jól megölelhessem, mert azt nagyon utálja, most mégis hagyja, sőt… vissza is ölel.
- Ugye tudod, hogy neked kell kivinni Ferihegyre? – motyogom, hatalmas mosoly kíséretében. Csak biccent, nem is ellenkezik, pedig a legjobban sofőrt utál játszani.
Vendég
Re: Iványi Luca
Gratulálunk, elfogadva!
Először is üdvözöllek az oldalon, ha kérdésed van, írj nyugodtan bármelyik admin karakternek, szívesen segítünk. Luca az első magyar karakterünk, aminek hihetetlenül örülünk, s talán könnyebben át tudjuk érezni a helyzetét, mint bármely másik karakterét. Azt hiszem sokunk irigyelné őt, bár nagyon szerencsés, hogy tanulmányait Seoul neves egyetemén folytathatja és köszönjük is a jelentkezést.
Biztos vagyok benne, hogy nagy változás lesz életében, hiszen teljesen más a két ország kultúrája, az emberek életfelfogása különbözik, de tán épp ezért olyan egzotikus egy európai számára. Előfordulhat, hogy kezdetben nehezen fog boldogulni, viszont megnyugtathatlak, hogy az egyetemen és a belvárosban sokan beszélnek angolul. Mondjuk egy ilyen lelkes és talpraesett személyiségnek nem jelent majd gondot megértetni magát.
Annyira irigylem Lucát a nagy álmai és tervei miatt, s ahogy az előtörténetben is kiderül, semmi és senki nem állíthatja meg elképzelései megvalósításában. Koreában jól fog jönni, hogy ennyire buzgó és mérhetetlen energiával rendelkező lány Luca, sajnos a nyugati világhoz képest Ázsia, köztük Dél-Korea is jóval keményebb, a munka több időt és energiát emészt fel, amit sok európai nem bír. Természetesen a cserediákok esetében nem kell aggódni.
Luca egy teljesen normális egyetemista lány és nekem ez kifejezetten tetszik. Szinte látom magam előtt, ahogy ül és hallgatja laptopján a kedvenc dalát. Kíváncsi vagyok, hogy a helyi zenei világ mennyire tud majd teret vájni magának Luca életében, ugyanis a koreai zene- és filmipar világszerte ismert.
Néhány jó tanács a végére: a koreaiaknál különösen idegen dolog, ha első alkalmakkor már fizikailag is kapcsolatot teremtenek egymással a beszélgetésbe keveredő személyek. Általában csak egy maghajlás, vagy köszönés jellemző rájuk, az ölelés lányok és fiúk között főként a pároknál esik csak meg. Ne aggódj, ha nem tradicionális étterembe tér be Luca, akkor találni fog kést és villát, valamint kanalat is az étkezéshez. Többet nem is szeretnék rizsázni, majd megtapasztalja, milyen is az élet a koreai fővárosban.
Kívánok neked és neki is jó szórakozást, az arcot ne felejtsd el lefoglalni az alábbi linknél.
1 / 1 oldal
Engedélyek ebben a fórumban:
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
|
|
Pént. Márc. 04, 2022 7:26 pm by Jung Hwayun
» Avatarfoglaló
Csüt. Márc. 03, 2022 12:02 am by Jung Hwayun
» Névfoglaló
Szer. Márc. 02, 2022 11:57 pm by Jung Hwayun
» Jung Hwayun
Szer. Márc. 02, 2022 10:01 pm by Jeason Jensen
» Elkészültem!
Szer. Márc. 02, 2022 7:32 pm by Jung Hwayun
» Wang Sarah
Vas. Okt. 10, 2021 10:03 pm by Wang Sarah
» Choi Sung-Hyun
Vas. Okt. 03, 2021 10:55 pm by Kim Eun Bi
» Fujisaki Hana
Vas. Okt. 03, 2021 9:40 pm by Kim Eun Bi
» Kim Eun Bi
Hétf. Szept. 20, 2021 7:17 pm by Kim Eun Bi