Hae Ji Soo
1 / 1 oldal • Megosztás
Hae Ji Soo
Hae Ji Soo
Ilyennek látják a külsőmet
Fiatalos külsőm miatt gyakran összetévesztenek az egyetemistákkal. Koromat meghazudtolóan sima bőrömmel varázsolom el korombelieket, kik sokszor megrökönyödve fogadják a tényt, hogy bizony az ő korosztályukat erősítem. Büszke is vagyok külsőmre, holott nem töltök el sok időt a tükör előtt azon aggodalmaskodva, hogy mikor találok egy ősz hajszálat, amit be kellene festeni. Hosszú, hátközépig érő loboncomat alapjáraton egy világosabb árnyalatra festetem, mely továbbra is természetesen hat, leszámítva a későbbiekben felbukkanó lenövéseket.
Szemeim színe pár árnyalattal sötétebb, gesztenyebarna színben csillog. Édesapám elmondása szerint anyáéra hasonlítanak, ezért kiskoromban sokszor a saját tükörképemmel szemeztem, abban reménykedve, hogy édesanyám mosolygós tekintetével találom szemben magam.
Magasságom sem túl hivalkodó, hiszen’ még középiskola előtt fixen megmaradt a 162 centiméter, mintha csak elvágtak volna egy zsinórt, ami növekedésemet szimbolizálta. Egészen középiskola első osztályáig dicsekedhettem az átlag feletti magasságommal, ám hamar vége szakadt az örömnek és tizenkét év után sem sikerült egy centit sem nőnöm. Magassarkúimba fojtom bánatom, melyek kitűnő céllal szolgálnak, ha az ember egy kicsit csalni szeretne a magasságán.
Alkatom is szintén a középiskolás korszakomra vezethető vissza, annyit leszámítva, hogy itt-ott egy kicsit kerekdedebb lettem a koromhoz illően. A testmozgás sem áll távol tőlem, bár jobb szeretek egy üres teremben a csellóm húrjaival játszadozni, mintsem a szabadban rohangálni egy-két izom erősítése eredményeképp.
Hiába van fiatalos külsőm, sajnos a ruhatáram nem erről árulkodik. Sosem értettem a divathoz, de főképp ahhoz, hogy mikor milyen viseletet illik hordani. Az egyetemre hordott ruháim sokkal inkább hasonlítanak egy ügyvéd vagy egy politikus ruházatára, mintsem egy fiatal tanáréra. Az otthoni viseletemről ne is beszéljünk. Mackónadrág, XXL-es felsők és kontyba csavart hajzuhatag. Bevallom, ez nem egy nőről alkotott álomkép.
Ilyennek tartanak
Nem egy szokványos tanár szerepébe bújtam, akit csupán a tananyag lerendezése és a szemeszter átvészelése érdekel. Én sokkal többet látok egy tanári állásban, mint mások. Lehetőségeket, álmokat és tehetséget, melyeket a diákokból csalogathatunk elő, csak jó módszert kell használni. A diákjaimnak élek és minden tőlem telhetőt megteszek annak érdekében, hogy a lehető legjobbat hozzák ki magukból. Mellettem egy barátra tesznek szert, nem pedig egy főnökre, aki nyers utasításokkal próbálja terelgetni a nyáját. Kissé álmodozó természetem miatt sokan gyerekesnek tartanak, pontosan azért, mert sokuk nem képes az érme túloldalára nézni. Munkatársaim közt persze akadnak kivételek, ám eddigi életem során rengetegszer a fejemhez lett vágva másságom. Egy olyan világba menekültem a rossz szavak elől, ahol én irányítottam. A zene elterelte problémás gondolataimat és kellemes emlékeket csalogatott elő belőlem. Olyan ez, mint egy másik dimenzió, amit te magad uralsz és te szövöd a szálakat. A másik oldalon viszont a legfájdalmasabb emlékeidet is előhívhatod egy-egy dallammal addig a pontig, ami után már nem te uralod érzelmeidet.
Sokan azt mondják rólam, hogy amit teszek, az hullámokat kelt és kihat mindenre. Akárcsak a pillangó effektus. Egy apró tett képes felforgatni az egész világot, s olyan következményeket von maga után, melyeket már nem tudok visszafordítani. Épp ezért igyekszem úgy cselekedni, hogy az másnak jó legyen. Szenvedélyesen önzetlen természetemmel néha túllépek pár határt és eltűrök minden egyes nyílvesszőt, amit az élet lő felém, csak azért, hogy valaki mást óvjak. “Rossz beidegződés” egyesek szerint, mivel ezáltal kevesebb időt szánok magamra. Sokkal inkább gondoskodom másokról és ápolgatom a lelküket, mintsem önmagamat lepjem meg apróbb kényelmekkel.
Mindezek mellett engem sem kell félteni. A sarkamra tudok állni, ha kell és akárkin átgázolok, ha éppen az utamban áll. Helyzetemen már alapból nem segít az igencsak babonás és szeszélyes természetem. Talán ezért sem tudok olyan könnyen barátkozni a korombeliekkel. Valahogy mindig kicsúszik az irányítás kezeim közül és a végén csak egymagam maradok. Hiába találom meg a közös hangot diákjaim körében, ha munkatársaim egy kalap alá vesznek velük.
Hasznos információk
Státusz: Normál karakter |
Becenév, megszólítás: Ji Soo |
Születési hely és idő: Dél-Korea, Szöul; 1990. Május 9. |
Play by: Nam Ji Hyun |
Iskola neve: SNU |
Tanított tárgyak, szakok: Zeneelmélet, Cselló |
Családi állapot: Hajadon |
Életem egyik darabkája
Van, ami soha nem lesz ugyanolyan, mint Azelőtt. Van, amit nem hozhatsz vissza. Van, ami örökre eltűnt.
Sikítva riadok fel hajnalok hajnalán, míg zihálva próbálom beazonosítani hol vagyok jelenleg. Körmeimet a matracba fúrom rémületemben, mintha ezzel enyhíteni tudnám szapora szívverésem. Pár másodperccel később ajtóm kitárul, s a folyosó sárgás fénye lepi be apró szobám falait.
- Csak álom volt - édesanyám lágy hangja szólal meg az ajtó felől. Szívemről egy kő esik le, ahogy egyre közelebb lépdel hozzám, majd helyet foglal az ágyon. Kezeit arcomra tapasztja és kedvesen elmosolyodik. Tudom jól, hogy nem lehet semmi gond, ameddig ő itt van velem. Ő az én védelmezőm. Ő volt az én őrangyalom. Most mégis, hiába próbálta rémálmomat egy egyszerű álommá alakítani, egyszerűen nem tudtam kiverni fejemből azokat a rémképeket. A szörnyűség belül van és nem ott kívül. Csakis én láttam azokat a jeleneteket, senki más. Bár én se láttam volna.
Édesanyám egy csókot nyom homlokomra, majd újra betakar és végigsimít arcélemen.
- Jó éjszakát. kincsem - mosolyog rám, mielőtt még végleg eltűnt volna a folyosó lámpáinak fényében. Akárcsak egy angyal, aki a fénybe lépve elhagyta a halandók sorát. Azon az estén láttam őt utoljára.
Előfordul, hogy a hiányból érzünk rá valamire. Az űrből, amit maga után hagy.
Öt éves voltam, mikor édesanyám egy korai reggelen autóbalesetet szenvedett, s életét vesztette. Azóta a nap óta a házunkba síri csend honolt, mintha minden élet és vidámság megszűnt volna létezni. Négy év telt el a halála óta, a családunk mégsem volt képes feldolgozni a veszteséget, így apámmal együtt elzárkóztunk a külvilág elől. Az adósságok miatt pedig kénytelenek voltunk megválni pár személyes tárgytól is, köztük édesanyám holmijaitól. Egyetlen egy darabot nem engedtem. A csellóját.
Én még fiatal voltam, könnyedén felejtettem és könnyedén kezeltem a haláleseteket, de édesanyám elvesztése hatalmas sebet ejtett a szívemen. Nem tudtam úgy élni, hogy a házból fokozatosan tűnt el minden, ami rá emlékeztetett volna, ezért lépnem kellett valamit. Gyermeteg és botrányos próbálkozás volt, amikor először kezembe vettem a nálam is nagyobb hangszert. Mindig is el voltam varázsolva a hangjától és a masszív külsejétől, ami komolyságot, mégis egyfajta gyönyört sugárzott magából. Hamar rájöttem, hogy önmagamtól nem fogom egykönnyen kicsalni azokat a hangokat belőle, melyekkel édesanyám emlékét kelthetném újra életre.
Egy délutáni előkészítőn vettem részt az iskolánkban rendezett zenekar számára. Sosem értettem a zenéhez, de kapva kaptam az alkalmon és az egyik csellistához szegődve elkezdtem kiismerni a hangszert. Lelki szemeim előtt anyám képe virított és a célom, hogy a zenémmel újra életre kelthessem őt, s újra hallhassam azokat az édes hangokat, melyeket ő csalogatott elő csellójából.
Minél több időt szántam a gyakorlásra és a tanulásra, annál inkább éreztem rá eme furcsa hangszer működésére. Mikor már elég időt töltöttem vele, ébredtem rá, hogy ez a cselló vált az életem részévé. Az űrt mégsem volt képes betölteni egyetlen kotta ritmusa sem, ameddig rá nem találtam édesanyám elrejtett kacatjai között egy 1968-as években íródott hangjegyfüzetet. Ez volt az egyetlen zenei mű, mely meg tudta törni a jeget : Monn g-moll cselló concerto.
A sikerhez nem vezet kipárnázott út, nem vár rózsakert a harctéren.
Tizennyolc évesen ösztöndíjjal végeztem a Seungri Gimnázium diákjai között. Tanulmányaimat tovább folytattam Dankook Zeneművészeti Egyetemén. Nem volt könnyű a beilleszkedés, s hiába értem el nagyobb sikereket kisebb-nagyobb hangversenyeken, nem akarták elfogadni a tehetségemet. Valamiért nem tartották reálisnak azt a sok eredményt, amit ezidáig elértem, ezért jobbnak látták, ha a földbe tipornak és a legfájóbb pontjaimon támadnak; az édesanyám halálával. Nem tudom miként tudódott ki, de nem sokkal később már az egész egyetem tudott arról, hogy apám özveggyé vált tizenhárom évvel ezelőtt. Meg akartam őrizni a családom jóhírét, ezért minden tőlem telhetőt megtettem annak érdekében, hogy mindenki elismerjen és végre befogadjanak köreikbe. Rengeteg kemény munka és kitartás eredményévé vált mindaz, ami idáig vezetett. Ez a hosszú út nem állt kitaposva előttem. Minden egyes szegletét én jártam be, s én munkáltam meg annyira, hogy járhatóvá váljon. Most itt állok. Tanárként. Tanítóként. Egy olyan személyként, aki a hozzá hasonlókat akarja útnak ereszteni és megélni az ő sikereiket is.
Vendég
Re: Hae Ji Soo
Gratulálunk, elfogadva!
Mindennek kezdetén engedd meg, hogy üdvözöljelek az oldalon, reméljük, hogy jól fogod érezni magad köreinkben és izgalmas, aktív játékokra lelsz, noha utóbbitól saját tapasztalataim szerint nem kell aggódnod.
Már az első bekezdések után láttam, hogy nagyon szép és gördülékeny írásstílussal rendelkezel, úgyhogy rögtön tudtam, hogy egy szépen megírt, reális karakterlappal van dolgom. A festett haj ellenére is természetes külsejű nőt ismerhettem meg, akinek sosem kell attól félnie, hogy mekkora sarok társul cipőjéhez. Engem épp a szolidsága fogott meg benne, s az, hogy otthon apuci méretű pólókat, valamint mackónacikat hord. Lehet nem a nőiesség mintapéldája, de kérdem én, miért kéne otthon cicababát játszani, főleg annak, aki nem a külsejéből él meg? ^^
Nagyon tetszik, ahogy Ji Soo az egyetemi hallgatókhoz viszonyul, a legtöbb oktatónak ilyennek kellene lenni, ugyanis nem lázadó tiniket próbál az egyetem az iskolapadba láncolni, hanem már felnőtt diákokat, kik saját maguk választják hol és mit szeretnének tanulni. Biztos vagyok benne, hogy nagyon szeretnek a tanárnő óráira beülni pont e közvetlenségből adódóan.
Egy - nem éppen idézetnek szánt - mondatot kiemelnék az előtörténetből. "Egy apró tett képes felforgatni az egész világot, s olyan következményeket von maga után, melyeket már nem tudok visszafordítani." Sokak által figyelmen kívül hagyott hatalmas igazság ez, köszönöm, hogy ilyen szépen megfogalmaztad! A mai világban ritkák azok az emberek, akik igenis saját érdekeik elé képesek helyezni olykor másokat, s ezáltal olyas cselekedeteket hajtanak végre, amikkel maguknak ártanak, akár érdemben, akár csak kellemetlen érzéssel zárják a napot. Az ilyen személyiségeket meg kell ragadni és örökké barátságot kötni velük, nem pedig kihasználni, hiszen biztos, hogy a szívük tiszta, a lelkük jó.
Összességében egy nagyon szépen kidolgozott introvertált személyiséget olvashattam, melyet az előtörténet csak alátámaszt, illetve megmagyaráz. Egy anya halála akkora veszteség, különösen egy fejlődő jellemnek, ami hatalmas űrt okoz, s éppen ez az életérzés vezeti végig JiSoot oda, ahol most van. Meseszép történet a maga keserű és sok izzadtságcseppet igénylő háttér ízével! Olvasáskor láttam magam előtt, ahogy a kislány ül a ház közepén és felgyorsul az idő, miközben egyre csak tűnnek el az emlékekkel teli tárgyak, bútorok, míg nem egyetlen egy tárgy marad az üres térben, az pedig egy cselló. Hogy mit jelent az a cselló Ji Soonak, több mint lenyűgöző, pont ahogyan nem egy zenei tehetséggel megáldott nőről beszélünk, hanem valakiről, aki hosszú gyakorlás árán jut el oda, ahol jelenleg is tart. Dicséretre méltó életút!
Egyetlen egy dolog miatt akadtam csak ki. Az a valaki, aki a szülő halálával akarja megtörni ellenfelét, nem nevezhető embernek. Szégyen, hogy a társadalomban élnek ilyen emberek, de azzal, hogy Ji Soo egyetemi oktató lett, lehetősége van jobbá tenni a jövő - vagy már a jelen? - értelmiségi generációját, méghozzá egy igen erős eszközzel: a zenével!
Köszönjük a karakterlapot, foglald le magadnak Nam Ji Hyunt. Sok szép játékot és jó időtöltést kívánunk az oldalon!
1 / 1 oldal
Engedélyek ebben a fórumban:
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
|
|
Pént. Márc. 04, 2022 7:26 pm by Jung Hwayun
» Avatarfoglaló
Csüt. Márc. 03, 2022 12:02 am by Jung Hwayun
» Névfoglaló
Szer. Márc. 02, 2022 11:57 pm by Jung Hwayun
» Jung Hwayun
Szer. Márc. 02, 2022 10:01 pm by Jeason Jensen
» Elkészültem!
Szer. Márc. 02, 2022 7:32 pm by Jung Hwayun
» Wang Sarah
Vas. Okt. 10, 2021 10:03 pm by Wang Sarah
» Choi Sung-Hyun
Vas. Okt. 03, 2021 10:55 pm by Kim Eun Bi
» Fujisaki Hana
Vas. Okt. 03, 2021 9:40 pm by Kim Eun Bi
» Kim Eun Bi
Hétf. Szept. 20, 2021 7:17 pm by Kim Eun Bi