Han Tae Jong
1 / 1 oldal • Megosztás
Han Tae Jong
Han Tae Jong
Ilyennek látják a külsőmet
• „Uu, de helyes! Hogy lehet valaki ennyire csinipofi, miközben olyan rideg?”
• „Milyen jó a stílusa, én is szívesen hordanám azt a menő fekete dzsekit és farmernacit, amiben legutóbb lefotózták!”
• „Szerintetek ő tényleg annyira rosszfiú, mint aminek látszik?”
• „Szerintem nem állt neki jól a szőke haj, feketén viszont nagyon macsón néz ki!”
• „Király lett a MV, TaeJong már csak a szemével is képes volt megfogni és magával ragadni.”
• „Botozzatok meg, de nekem nem szimpatikus. Annyira kedvtelennek tűnik, hideg a kisugárzása és keveset mosolyog.”
Rajongói chat
• Olyan frusztráltnak és aggodalmasnak mutatkozott TaeJong a múltkori sajtótájékoztatón, de nem tudom, hogy mennyire lehet ebből kiindulni, mert ő alapból sem mutat ki sok érzelmet. Azért ugye minden rendben vele? Szerintetek?• Hát ez most nehéz időszak nekik, a baleset nagyon megrázhatta őket, ahogyan minket is. Én teljesen átérzem, hogy mennyire gyötrő a srácoknak ez az időszak és nem is csoda, hogy frusztráltak, de legalább nem mosolyognak, mint a tejbe tök, mikor pontosan tudjuk, hogy nincsenek jól.
• Persze, én is megértem, csak ettől még aggódok érte és Hopeiért is.
• Remélem minden rendben lesz, erős fiúk, Tae-ről pedig azt hallottam, hogy már nagyon szeretne újra munkálkodni.
• Ezt honnan hallottad?
• Osztálytársam volt a gimiben.
• Komolyaaaaaaaaaaaan? Mesélj róla, milyen ő igazából?
• Hát amúgy nagyjából olyan, mint amilyen a kamerák előtt, ő nem igazán tudja rejtegetni az érzéseit. Igazából elég talpraesett srác, sok volt mindig is benne az energia. Ennél többet nem mondhatok.
• Verekedett is a gimiben?
• Erről nem beszélhetek, bocsánat.
• Sokat rappelt nektek az iskolában?
• Nem, egyáltalán nem. Igazság szerint én nagyon meglepődtem, hogy idol lett.
• Miért?
• Nem láttam rajta semmilyen jelét, hogy a média felé húzná a szíve. De lehet csak jól titkolta. Ennyire nem voltunk jóban, hogy ezt biztosra mondhassam. Kicsit magának való gyerek volt, de azért el lehetett vele hülyülni. Én amúgy nagyon bírtam, jófej srác, csak megvan a maga stílusa, de ezt ti is tudjátok.
• Sziasztok! Vissza fog térni még valaha az RVT? Annyit sírtam a balesetük miatt. T.T
• Szia! Uu, nagyon szeretném!
• Hali! Megbízhatatlan forrásból azt tudom mondani, hogy igen. De az exosztálytársa lehet pontosabban tud nyilatkozni.
• Helló, nem tudom én sem, de elvileg foglalkoznak velük az orvosok és még mindig szoros a kapcsolatuk a fiúknak az ügynökséggel.
• Együtt élnek most is a dormban?
• Hát sokat vannak ott. Biztos segítik egymást, bár az tuti, hogy rengeteget sírnak.
• TaeJong is sír? Nem tudnám kinézni abból a kemény rappersrácból.
• Persze, hogy ő is! Neki is vannak érzései és hatalmas szíve is, még ha ezt nem is nyilvánul meg akkor, ha minden rendben van.
• Ohh, Oppa, gyógyulj meg és táncolj, rappelj nekünk újra!
Hasznos információk
Státusz: Normál karakter |
Művésznév: TaeJong |
Születési hely és idő: Dél-Korea, Daegu - 1996. 05. 16. |
Play by: Jung Dae Hyun |
Foglalkozás: Idol |
Tagság kezdete: 2015 |
Cég/Entertainment:CUBE |
Bandán, csoporton belüli rang: Main dancer, lead rapper |
Életem egyik darabkája
- De mondom, hogy megpróbálok bekerülni az államilag támogatottak közé, akkor nem kell annyi pénzt költeni rá. - Egyetemre akarok menni. Ez az egyetlen lehetőség, hogy normális állást szerezzek, ami jól fizet. Tényleg ezt szeretném, de a mi családi hátterünk miatt nem engedhetjük meg magunknak, vagyis anyám ezt hiszi.
- Nem annyira jók a jegyeid és az egyetem még akkor is sok pénzt nyel el, ha ösztöndíjas vagy - mondja ő, mire már nem tudok higgadtan reagálni. Hát persze, nem vagyok kitűnő tanuló, de ez is csak azért van, mert gimnázium alatt is dolgoznom kellett, hogy segítsek eltartani a családot.
- Akkor majd dolgozok közben, nem kell rám költenetek egy cseppet sem. - Nem szeretek kiabálni és érzem, hogy mindkettőnknél kezd elpattanni az utolsó idegszál is. Büszkének kéne lennie rám, hogy tovább akarok tanulni, a gimnáziumban ezt egyébként meg is követelik és nagyon lenéznének, ha bejelenteném, nekem az iskola ezzel az évvel befejeződött.
- Szükségünk van az általad keresett pénzre. Mindenképpen dolgoznod kell, de azért, hogy ki tudjuk fizetni az adósságainkat. Kérlek TaeJong, erről az álmodról mondj le! - Nem értenek meg. Éppen azért akarok egyetemre menni, hogy jobb állásom és több pénzem legyen, amit nyilván rájuk költenék el.
- Ha nem mehetek egyetemre, akkor jelentkezek idolnak. Legalább őket megbecsülik. - A fanok biztosan. Mérgesem becsapom magam mögött a szobám ajtaját és levetem magam az ágyamra. Már érzem, hogy ebből nem lesz semmi. A szegénységünk miatt örökké csak egy senki leszek a munkáltatók szemében.
Pár perc múlva benyitnak a szobába. Érthetetlenül emelem fel a fejem és nézek az érkezőre, aztán meglátom Y-Hope alakját. Pontosan nem látom az arcát, de az alakjából tudom, hogy ő az, valamint egy érdekes belső hang is azt súgja, hogy a jól ismert maknae jön oda hozzám. Közeledik felém, ám semelyikőnk sem szólal meg. Nem értem, hogy mit keres itt, hiszen amikor ez a veszekedés van a szüleimmel, még csak nem is ismerem a srácot. Hirtelen megrezzenek és az ágyam eltűnik alólam. Zuhanni kezdek a végtelenségbe le és ez nagyon rossz érzés, de tehetetlen vagyok, nem tudom irányítani a történéseket. Szerencsére nem esek rá semmire, hanem egy autó ülésében találom magam.
Hulla vagyok, nem is beszélek a körülöttem lévő srácokkal, bár nagyrészt mindenki elvan a maga világában. Félálomban figyelem az út melletti lámpák folyton halványuló és erősödő fényét. Legszívesebben már a dormban lennék, de erre még várni kell. A fiúkkal biztosan össze fogok veszni, hogy ki menjen elsőre fürdeni, valószínűleg többen enni is akarnak még. Teljesen elbambulok, mikor meghallok egy erős gumicsikorgást és mire feleszmélek, hatalmas ütés éri az autónkat. Én a becsapódás pillanatában lefejelem az ablakot, mely megreped, de szerencsére még nem törik ki, csakhogy a kisbuszunk vezetője elveszti az irányítását a jármű felett. Túl gyorsan történik minden, én csak próbálom összehúzni magam az ülésben, de így sem tudom elkerülni a nagyobb ütéseket. Megbillen az autó, mire a mellettem ülő srác sem bír egyenesben maradni, rám esik és ismét fejem szenvedi el a következményeket. A válla eltalálja halántékomat, bizonyára fel is szakad a bőr és reméljük csak a bőr. Besötétül minden, nem látok, nem hallok és nem is érzek semmit. Fogalmam sincs mennyi ideig vagyok tudatomon kívül, de nem telhet el sok idő, mikor megérzem a nyomást a testemen. A távolból szirénák hangja tudatosul bennem és tulajdonképpen azok is ébresztenek fel. Szemeim kinyitódnak és meglátom azt, amit legnagyobb rémálmomban se tapasztaltam eddig. Egyre több ember áll meg az autójával és rohan oda hozzánk, de semelyik civil sem mer hozzánk nyúlni, mert nem tudják milyen sérüléseket szenvedtünk. Csak szólongatnak minket és kérik, hogy maradjunk nyugodtak. Én viszonylag nyugodt is vagyok egészen addig, amíg rájövök, hogy mi történt. Elnézek a többieken és mindenhol vérző testeket látok. Megijedek és ajkamba harapok, ám a legnagyobb sokkot a rajtam fekvő személy és egyben a hozzám legközelebb álló bandatag okozza. Azóta is rajtam fekszik. Remegő hangon halkan megszólítom, de nem válaszol. Megérintem a hátát, hátha erre magához tér, de semmi. Szívverésem tovább fokozódik és mikor leemelem róla a tenyerem, meglátom, hogy tiszta vér. Küzdök az ordítás ellen, de még mindig nem hiszem el, hogy mi történt velünk. Nincs magánál, ez biztos, de ez még nem azt jelenti, hogy nem is él, ugye? Több mentőautó érkezik egyszerre, megállnak és azonnal kiugrik sok mentős. Megkezdődik a mentés és ez azzal jár, hogy körülöttünk rohangál több egyenruhás is. Ez annyira kikészít engem, hogy ismét homályosulni kezd minden. Hallok és érzek mindent, de nem is baj, ha nem tárul szemem elé az a borzalom. Óvatosan emelik le rólam a barátomat és ekkor még utoljára meglátom meggyötört és fehérré váló arcát. Fogalmam sincs, hogy mit és hogy reagálok le. Idővel engem is megnéznek, de látják, hogy viszonylag kevesebb sebem van. Bekötik a fejem és egyelőre leültetnek a szalagkorlát mellé. Egy orvosi ruhában lévő nő áll mellettem és próbál nyugtatni, csakhogy szavai ébresztenek rá, hogy mekkora baj történt és hogy a többiek állapota elég súlyos. Oldalra pillantok, ám furcsa, mert nem a kisbusz, hanem az orvosi szoba többi ágyát látom meg. Már megint változik a tér és az idő! Az orvos továbbra is nekem magyaráz, amiből alig értek meg valamit, azonban a tényeket leszűrőm. Meghaltak! Tényleg meghaltak! A legjobb barátom, aki rajtam feküdt, meghalt! Nem tudok ebbe belegondolni, képtelen vagyok elfogadni ezt.
- Sajnálom, még a helyszínen életét vesztette - mondja az orvos aztán már magamra hagy. Én ezt nem bírom elfogadni! Szóval akkor, amikor rajtam feküdt és mikor megláttam az arcát, már halott volt. Én láthattam utoljára őt. A karjaimban halt meg!
- Hyung! - üvöltöm el magam és felhúzom lábaimat, hogy térdeimbe temethessem arcomat. Sírni kezdek, noha ez annyira nem vall rám, de nem érdekel semmi, még a többiek sem itt a kórházban, én csak ott ülök az ágyon és eszeveszettül bőgök. Ennek nem szabadott volna megtörténnie! Igaz, hogy még nem olyan sok időt töltöttünk el egymással bandaként, de már most is jó barátságok szövődtek és eléggé összetartóak voltunk. Ezt miért kellett? Mit vétettünk és ki átkozott meg minket?
Valaki hozzáér a hátamhoz, mire én hátrakapom a fejem, de nem látok semmit. Aztán újra érzem, kicsit erősebben is az érintést és hirtelen megtörik minden. A szemem előtti kép kikapcsol, akár a tévé, én pedig egy nagyot rezzenve felébredek. Ugyanolyan gyorsan hátranézek és ezúttal ott áll az ágyam mellet Yejun, a jelenlegi új szobatársam. Szemeimből még mindig folyik a könny, nem kérdés, hogy teljesen átéltem újra az életem legmeghatározóbb eseményeit.
- Mi az? - kérdezem már viszonylag higgadtabban, bár tudom, hogy miért ébresztett fel.
- Azt hittem, hogy szóltál - mondja és erre már elgondolkozok. Ezek szerint valóban elkiáltottam magam álmomban, hogy "Hyung!". Nem tudom erre mit válaszolhatnék. Ha azt mondom, hogy ezzel nem őt szólítottam meg, hanem az egyik elhunyt tagot, akkor azzal vagy megbántanám, vagy flúgosnak nézne. Inkább visszaejtem fejemet a párnára.
- Próbáljunk meg visszaaludni - javaslom, mert a mi bajunkra nincs gyógyszer, csakis az idő. Szerintem pontosan tudja, hogy mit álmodtam. Sokan vagyunk így.
Vendég
Re: Han Tae Jong
Gratulálunk, elfogadva!
Kedves Tae Jong!
Elhittem. Komolyan elhittem, hogy objektíven tudok majd hozzád állni, de annyira fantasztikus vagy, hogy azt nem tudom kifejezni. Akkor először most kiskanállal összekapargatom magam, aztán rátérek a lapodra, mert esküszöm teljes mértékben levettél a lábamról. Először is, a jellemleírások nagyon érdekesek voltak, ami által tökéletes képet kaphattunk az amúgy gyönyörű és karakteres pofidról, azokról a teljesen reális véleményekről, amik a szépségedet dicsérik. Aztán ahogy a jellemedről olvashattam, kaptam egy kis betekintést a többi csapattársad életébe is, így nem is csak téged, hanem inkább a közegedet ismerhettem meg, ezt megint plusz pontként emelném ki, ugyanis tökéletesen előkészítették az előtörténeted. Szükséges lépésnek is találtam ezt, ugyanis akkor érezhető leginkább, hogy a karaktered mennyire él, ha rendesen megismerjük, átérezzük a fiú jellemét. És akkor ezennel rá is térnék az előtörténetedre, amiről pontosan tudjuk, hogy miért tudtam magam annyira beleélni. Pont a realitás hiánya adta a szerepjátékos példa mindennemű realitását, ugyanis tökéletesen éltél az álomkép nézőponttal, egyszerűen fantasztikusan festetted le az egész helyzetet, és itt érte el a csodálatom a tetőfokát! Mennyi rossz dolog történt ezzel a fiúval! nagyjából az összes jelentős esemény, amit végigálmodott, újra átélt egy tragédia volt, csak éppenséggel ömlesztve, mondhatni egyszerre zúdult minden a nyakadba. És mi erre a reakció? Na mi? Aludjunk vissza. Úgy gondolom, hogy ez a kijelentés hihetetlen lelki erőt követelt, ugyanis nem voltál jól, nagyon nem, ezt mind a ketten tudjuk. És mivel ennek az elfogadónak semmi értelme nincsen, egyszerűen csak továbbengedlek avatart foglalni és játszani, mert a bandád (és más is) már nagyon vár téged, szóval foglald le a szép kis pofid és sipirc játszani, olvasni akarlak! <31 / 1 oldal
Engedélyek ebben a fórumban:
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
|
|
Pént. Márc. 04, 2022 7:26 pm by Jung Hwayun
» Avatarfoglaló
Csüt. Márc. 03, 2022 12:02 am by Jung Hwayun
» Névfoglaló
Szer. Márc. 02, 2022 11:57 pm by Jung Hwayun
» Jung Hwayun
Szer. Márc. 02, 2022 10:01 pm by Jeason Jensen
» Elkészültem!
Szer. Márc. 02, 2022 7:32 pm by Jung Hwayun
» Wang Sarah
Vas. Okt. 10, 2021 10:03 pm by Wang Sarah
» Choi Sung-Hyun
Vas. Okt. 03, 2021 10:55 pm by Kim Eun Bi
» Fujisaki Hana
Vas. Okt. 03, 2021 9:40 pm by Kim Eun Bi
» Kim Eun Bi
Hétf. Szept. 20, 2021 7:17 pm by Kim Eun Bi