Kim Woo Yong
1 / 1 oldal • Megosztás
Kim Woo Yong
Kim Woo Yong
Ilyennek látják a külsőmet
Középmagas alkat. STOP Teste izmos, mivel kiskora óta rendszeresen focizik egy csapatban, nem is csoda, hogy imád sportolni. STOP Ruhái teljesen átlagosak, nem szereti a feltűnő színeket és a túl elegáns viseleteket. Ő az örök kényelem megszállottja. A sportcipőkről nem is beszélve. STOP Fekete haját csak ritkán festi be, szereti az á_la_natur kinézetet, nem viszi túlzásba a külsejét. STOP Ha ikertestvére a fény, akkor ő biztosan a mögötte lévő árnyék. STOP
Ilyennek tartanak
"A kollégiumot meg kell szoknom, mert eddig a szüleimmel éltem és ők gyakorlatilag a seggem alá tettek mindent. Miután viszont Woo Hee terhes lett és kidobták a szüleim őt, én is elidegenedtem tőlük, ezért is akartam saját lakásba költözni és ez úgy tudtam elérni a leghamarabb, hogy koleszos lettem. Ha albérletbe mentem volna, akkor gyanút fogtak volna, hogy tán nincs minden rendben a viszonyunkkal, azt pedig mégsem akartam veszélyeztetni, maradjon csak meg az a látszólagos szeretet, ami a szülők és az egyetlen megmaradt, kitűnő tanuló és kiváló magatartású, tehát tökéletes fiacskájuk között van. Ők így tekintenek rám, pedig teljesen másmilyen vagyok. Itt az egyetemen biztosan nem leszek kitűnő, de még örülni fogok, ha meglesz a kettes néhány tantárgyból. A magatartásom? Nem, sajnos csalódást okoznék nekik, ha megtudnák milyen is vagyok a hátuk mögött. Szoktam csúnyán beszélni, időnként elbóbiskolok az órákon, van és hogy késő estig – avagy reggelig – fennmaradok bulizni és inni a haverokkal. Azt kell mondanom, hogy a fiú, akit magukénak tudnak nem is létezik, vagy legalábbis az nem én vagyok. Nagyon szívesen ellenszegülnék nekik, de jobb fenntartani a békét és most nem csak a magam érdekeit nézem, hanem a húgomét is. Neki semmi kapcsolata sincs már a szüleinkkel, így én lettem az a vékony kis fonál, mely még össze tudja valamelyest tartani a családot. Nagyon bántanak engem a történtek, még jó, hogy JiSeoknak mindent el tudok mondani és ő tartja a csontvázamat, hogy egyenesen álljak.""Kettőnk közül Woo Hee az, aki jobban álarc mögé rejti a gondolatait, az én arcomon pedig majdhogynem töretlenül látszanak az aktuális érzéseim. Nem mondom, hogy panaszkodós, netán túlságosan érzelgős vagyok, mert nem erről van szó, másokhoz képest még visszafogottabb is vagyok, na de Woo Hee egyszerűen zseniálisan műveli azt, amit akar már kiskora óta. Mindig erősnek és törhetetlennek látszott és elhiszem, hogy valóban az is, ám biztosra veszem, hogy vannak olyan dolgok, amiket nem mond ki se nekem, sem pedig másnak. Az ikertestvére vagyok, vele nőttem fel és így nekem van annyi előnyöm, hogy a szavaiból is kiolvasom a mögöttes tartalmat. Legalábbis próbálom. Így amikor azt mondja, hogy ne aggódjak miatta, még hozzáteszem, hogy azért szóljon, ha van valami és én ugrok."
"Nem tudom, hogy hogyan bírnám ki a félévet JiSeok nélkül. Biztosan beleőrülnék a sok tanulásba, vagy a családom miatt antiszociális lennék, ha ő nem lenne. Eszméletlenül jól jártam, hogy ő lett a szobatársam a kollégiumban már az első napokban is jóban lettünk. Mindketten alapjáraton életképes és bolondozós, szórakozós személyiségek vagyunk, akik azért tisztában vannak, hogy tanulni is kell az egyetemen, valamint mindkettőnknek megvannak a magunk háttérbeli problémái, de ezeket, ha megvitatjuk egymással, akkor hamar túl tudunk rajtuk esti. Odafigyelünk egymásra és büszkén állíthatom már, ennyi idő után, hogy nagyon jó barátok lettünk."
"Megcsókolom, noha tudom, hogy ez nem helyes, mégis erre vágyom. Egy pillanatra megfordul az fejemben, hogy talán ellenkezni fog, de viszonozza a csókot és ezzel az egészre pont kerül. Nincs mentségünk, nem tudjuk tagadni és nincs is mit fejtegetni. Még sosem csináltam ilyet, mármint sosem csókolóztam egy másik sráccal és én is meglepődök azon, hogy én kezdeményeztem. Szemeimet becsukva élem át a pillanatot, amíg JiSeok hagyja."
Hasznos információk
Státusz: Normál karakter |
Becenév: Woo Yong |
Születési hely és idő: 1997. 08. 22. - Dél-Korea, Seoul |
Play by: Jong Jungkook |
Csoport: Egyetemista |
Iskola neve: SNU |
Lakhatóság: Kollégium |
Szak vagy irányultság: Vegyészmérnök |
Évfolyam: 3. féléves lesz |
Életem egyik darabkája
Augusztus közepét írunk. Már kaptam mindenféle emailt a gólyatáborral kapcsolatban is. Négy napig fog tartani, három éjszakával és már most tudom, hogy mire számítsak. A három éjszaka csak a napszakot jelöli, az alvás valószínűleg összeadva is max hat óra lesz a tábor ideje alatt. A szüleink szigorúsága miatt eddig keveset járhattam éjszakai szórakozóhelyekre, bár nekem mégis többször megengedték, mint a húgomnak, vagyis az ikertesómnak. Ez érthető, a lányát minden apuci jobban félti, mint a fiát, ezt rengetegszer az orrom alá döngölte Woo Hee, sokat panaszkodott, hogy ő nem jöhet el velem egy szórakozóhelyre éjszaka. De mindegy is, a gólyatáborban majd ő is kiszórakozhatja magát, ahogyan én is. Már nagyon várom!
Ma este kiharcolja, hogy hagy mehessen bulizni a barátnőjével. Még nem ismerem annyira a lányt, de nekem nem szimpatikus, valamiért baljósnak tűnik, de ez csak az én véleményem, Woohee nagyon erőlködik és élesen ellenkezik velem, hogy bolond vagyok, amiért ilyeneket gondolok. Nem szeretem, ha a komoly dolgokban veszekszik velem, de amennyire makacs hozzám képest, engedem, hiszen elmúlt tizennyolc, remélhetőleg már tud éretten gondolkozni. Továbbá nem én vagyok az apja, csupán a bátyja, ha a szülők engedik, akkor nekem nincs sok beleszólásom, legfeljebb jobban ismerem egy kicsivel azt a lányt, akitől épp italt akar elfogadni. Rossz szemmel nézem, ahogyan elfogadja azt és megissza, tenni ellene nem akarok, mert valószínűleg és reméljük, hogy tényleg csak egy kis alkohol van benne és semmi több, valamint bízok annyira a tesómban, hogy a döntéseit átgondolja mielőtt cselekszik.
Aznap este én sem maradok otthon, ha már ő elmegy bulizni, akkor én is megtehetem, nemde? Igazából semmi nagy szám, csak egy kis sörözgetés a haverokkal az egyik fiatalok által kedvelt kocsmában. Megvitatjuk az elmúlt hetek eseményeit, össze-vissza szívatnak azzal, hogy mennyire nehéz lesz az egyetem és hogy úgyis kiesek mielőtt elhinném, hogy egyetemista lettem. Ilyenek a jó barátok... Viccet félretéve, nagyon bírom őket, mondogatom, hogy az aggodalomra semmi ok, bent fogok maradni és még a focit is folytatni fogom, ha már egy csapatban játszunk több mint öt éve. Jól megy, szeretek mozogni és remélem, hogy lesz is rá időm. Teljesen mindegy, az egyetemen is kötelező a testnevelés, a focival pedig kipipálom ráadásul kreditekért.
Hazafelé menet egy darabig együtt megyünk, aztán elválnak útjaink és mindenki megy amerre akar. Hajnali kettő is elmúlt, viszonylagosan fáradt vagyok, de a friss levegő már kifújta belőlem a részegséget, amit öt korsó sör okozott. Annyi mennyiség tud ütni valamennyire, főleg nekem, mivel a húgomhoz hasonlóan én is érzékeny vagyok az alkoholra. Viszont már teljesen jól vagyok, magamnál vagyok. Seoul utcái éjszaka sem kihaltak, noha a nappali nyüzsgéshez képest ez semmi. Az egyik nagyobb utcán haladok végig, amikor az egyik sikátor felől hangokat hallok. Elnézek oldalra, benézek, hogy vajon kiktől jöhet a hang, bár eredetileg nem terveztem foglalkozni a dologgal, csak a kíváncsiság hajt. Mikor megpillantom mi folyik a szűk utcán, teljesen lesokkol. Mármint még sosem láttam eddig nyilvánosan szeretkezést, most sem kértem volna belőle. A következő pillanatban leszűröm, hogy ez egy erőszakolás és hogy nekem most nagyon nem kéne ott lennem és bámulnom, igaz messzebb állok és lehet még nem is vettek észre. Agyam azt súgja, hogy menjek tovább és felejtsem el az egészet, de én ezt nem tudom megtenni, látva a lány szenvedését. Jól teszem, hogy maradok, ugyanis a hangokból és az utcafény megvilágításból észreveszem, hogy a földön szenvedő lány pont az én húgom. Végül is simán lehet, elvégre ő is bizonyára ezen az úton megy haza, amin most én terveztem. Mihelyst tudatosul bennem, hogy a húgomat erőszakolják, pupilláim kitágulnak és önmagától bekapcsol bennem egy ösztön. Nem törődök saját testi épségemmel, megiramodok és a srácoknak esek, akik többen vannak, mint én de ez akkor és ott pont nem érdekel. A meglepetés sikerében agyonvágom az egyiket, a hozzám legközelebbit, aki így erővel csapódik a másik sráchoz. Természetesen a többiek nem hagyják annyiban, a falhoz csapnak, mire felszisszenek. Próbálok védekezni, de több ütés is éri a testem különböző pontjait, főleg a fejemet és a gyomromat. Az egyik a nyakamat is elkapja, de a kezét leszedem magamról, annyi önbecsülés és férfiasság megvan bennem. Nyilván nincs esélyem ellenük, de a célomat elérem. Miután összevernek, én a földre esek, a fájdalomtól és az ütések okozta kábulattól alig látok, de az eljut hozzám, hogy a srácok nevetve elmennek. Lihegve próbálok levegőhöz jutni, majd a meztelen húgomhoz mászok. Könnyek gyűlnek a szemembe, még sosem láttam így meggyalázva az ikertesómat és ez volt a legrosszabb rémálmom, ami ezúttal megvalósult. Kétségbeesetten szedegetem össze a szanaszét dobott ruhadarabjait és megpróbálom ráadni. Borzalmas érzés látni és érezni, hogy elvesztette közben az eszméletét is, mintha csak egy rongybabát öltöztetnék és ez a rongybaba jelen pillanatban a szeretett testvérem. Könnyeim folynak, de nem hagyom abba, kellően felöltöztetem és megpróbálom ébresztgetni, de hiába. Végső elkeseredésemben a vállamra kapom és erőt véve magamon próbálom hazavinni. Annyira sokkot kapok, hogy nem gondolok bele, hogy inkább a kórházba kéne vinni, a házunk úgyis közelebb van és most úgy sincsenek otthon a szülők, bár utóbbi eszembe sem jut. Átkozom magam, hogy miért nem voltam keményebb és miért hagytam Wooheenek meginni azt a szart, biztos amiatt történt minden, na meg amiatt a hülye barátnője miatt.
A következő napokban én egy szót sem mondok az esetről a szüleinknek, csupán a húgomat lesem azóta is, hogyan érzi magát. Reggelente direkt korán kelek, hogy lássam, rosszul van-e, netán hányingere van. Eddig még nem mondtam el neki, hogy én voltam az, aki hazahozta és nem tudom, hogy beszélnem kéne vele erről, vagy jobban teszem, ha nem stresszelem ezzel is. Igaz, lehet hogy sejti, hogy én voltam. Logikusan belegondolva, ki más? Pár napig még látszódnak az ütések nyomai, de próbálom sminkkel eltakarni őket.
Látom rajta, hogy napok óta ideges és frusztrált. Annyira akarok neki segíteni, de fogalmam sincs, hogyan tudnék jót tenni. Tehetetlen vagyok, mert az emlékek gyötörnek és közben saját magamat is hibáztatom. Jó testvér akartam lenni, de pont rosszkor. Másrészt azért mert amíg ő elment itthonról, feltételezem a kórházba kivizsgálásra, addig szüleink tudomást szereznek a babáról - nem tőlem! - és a szemem előtt kezdik kidobálni az utcára Woohee cuccait. Sosem néztem volna ki ezt a szüleinkből, teljesen ledöbbentem és próbálom felfogni a dolgokat, amik annyira hirtelen történnek körülöttem. Én láttam őt szenvedni, akkor is amikor megtörtént a baj és utána is folyamatosan figyelemmel követtem. Fogalmam sincs, mit kéne tennem egy ilyen kiszolgáltatott helyzetben. Én nem igazán kapcsolódok az ügyeikbe, nem is akarok úgy járni, ahogyan az ikrem, de nagyon szeretem és ebben a helyzetben vele akarok lenni, segíteni szeretnék és nem a szülők meleg karjaiban rejtőzködni. Ajkamba harapva nézem végig, miközben kitagadják az ikertesómat, a másik felemet, de próbálom folyamatosan a szüleimet kérlelni, hogy ilyet nem tehetnek, mégis csak a lányuk. Ezek után megfogadom, hogy belőlem sosem lesz olyan gazdag és sznob ember, mint a szüleinkből, ilyet ember nem tehet, a saját gyereknél semmi sem lehet fontosabb.
Pár nap múlva nyugodt hangon tudok már velük beszélni és elmondják nekem, hogy nem csak simán az utcára szórták, hanem azért legalább egy nénire bízták Wooheet. Ez nekem mégsem elfogadható, hatalmas dühöt érzek irántuk és én sem akarok tovább a házukban lakni. Kijelentem, hogy kollégiumba megyek, de hogy ne törjem fel a köztem és a szülők közti viszonylagos jó viszont - mely talán Wooheenek is jól jön majd idővel - ezért olyan indokot társítok az elképzelésemhez, miszerint a kollégium közelebb van az egyetemhez és legalább több szaktársammal lennék egy helyen. Ezt meg is értik és elfogadják, mit sem sejtve a valódi haragtól fűtött okomat.
A gólyatáborról lemondok, elvégre Woohee sem vehet részt rajta, ott mindenkibe belekényszerítik az alkoholt, ő pedig terhesen nem ihat és feltételezem, ilyen állapotban kedve sem lenne bulizni. Inkább mellette maradok és támogatom. Úgy tűnik, teljesen máshogy kell viszonyulnom az egyetemhez, nem úgy fogom elkezdeni, ahogy arra számítottam. Egy csavar történt az én életemben is, hát még az ikremében. Azt hiszem, ezt jelenti ikreknek lenni. Együtt nőttünk fel, annyira figyelünk egymásra, hogy az hihetetlen. A vérünkben van a másik fél érzései. A tanítási időszak közben dolgozni fogok, megpróbálok annyi pénzt szerezni, hogy Woohee biztonságos környezetben tudja fogadni és felnevelni a gyereket, hiszen egy idő után, hatalmas pocakkal neki nem lesz ereje az egyetem mellett még dolgozni is, ez a feladat rám vár, még ha nem is én vagyok az apuka, hanem csak a nagybácsi. Valamint jó lenne jól is tanulni, mert akkor az ösztöndíjból is kapnék pénzt.
Vendég
Re: Kim Woo Yong
Gratulálunk, elfogadva!
Kedves Woo Yong!
Hú, hát hú, hát szóhoz sem jutok. Eleinte tényleg azt hittem, hogy egy szokványos 19 éves fiú életéről olvashatok majd, aki éppen végzett a gimivel, az egyetemre is felvették, szóval egész nyugodtan fellélegezhet és belevetheti magát az éjszakába, akár minden este. Hát tényleg meglepődtem. Megerőltetem magam és megpróbálok visszatérni az ET elejére, persze csak miután sikerül összeszednem a gondolataimat és szemet hunyni a bennem kavargó érzelmek felett. A külső leírás alapján az első gondolatom az volt, hogy egy laza fiúcskával lesz dolgunk, tetszik, hogy a sötét színeket preferálod és, hogy számodra mindig elsődleges szempont a kényelem is. A személyiségleírást nagyon egyedi módon írtad meg, hihetetlenül kreatívak ezeket az idézetek, amik mind a karakter, feltételezem hétköznapi gondolataiból születtek. Tetszik, hogy megformálsz egy képet a szüleid számára, azonban te teljesen más vagy, csak mint egy átlagos fiatal. Elképesztő, hogy mennyire okosak vagytok az ikertesóddal mindketten, a szüleiteknek igazán büszkének kellet volna lennie mindkettőtökre bármi történjen is, elvégre a vegyészmérnök és a jogász diplomát sem csak úgy osztogatják.
És hát akkor most jöjjön a szerepjáték példa. Én egyszerűen nem tudom mit csináljak veled. Komolyan. Az ET első része után teljesen abban a hitben éltem, hogy most egy kellemes történetet fogok olvasni, ami viszont gyorsan a visszájára fordult és tátott szájjal olvastam a folytatást. Szívesen leírnám az érzéseimet ezzel kapcsolatban, de komolyan, képtelen vagyok rá. Egyszerűen nem igazságos, hogy ezzel a két gyönyörű és okos gyerekkel ilyen történik. Nagyon sajnálom a húgodat, egyedül az vigasztal, hogy ennyire törődsz vele, és bármit képes lennél neki megadni. Fantasztikus, hogy azért dolgozol, hogy ott segíthess neki, ahol csak tudsz, főleg így, hogy a szüleitek ilyen módon bántak vele. Teljesen megértem, hogy miért hagytad ott őket és mentél inkább koleszba. Nagyon remélem, hogy a húgodnak sikerül túljutnia ezen az egészen, de nem tartok tőle, mert te biztosan vele leszel végig. Hogy őszinte legyek, olyan gyorsan akarom olvasni a történtek folytatását amilyen gyorsan csak lehet, úgyhogy szaladj, foglalj avit és kezdjetek is játékot, biztosan az elsők között fogom olvasni.
1 / 1 oldal
Engedélyek ebben a fórumban:
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
|
|
Pént. Márc. 04, 2022 7:26 pm by Jung Hwayun
» Avatarfoglaló
Csüt. Márc. 03, 2022 12:02 am by Jung Hwayun
» Névfoglaló
Szer. Márc. 02, 2022 11:57 pm by Jung Hwayun
» Jung Hwayun
Szer. Márc. 02, 2022 10:01 pm by Jeason Jensen
» Elkészültem!
Szer. Márc. 02, 2022 7:32 pm by Jung Hwayun
» Wang Sarah
Vas. Okt. 10, 2021 10:03 pm by Wang Sarah
» Choi Sung-Hyun
Vas. Okt. 03, 2021 10:55 pm by Kim Eun Bi
» Fujisaki Hana
Vas. Okt. 03, 2021 9:40 pm by Kim Eun Bi
» Kim Eun Bi
Hétf. Szept. 20, 2021 7:17 pm by Kim Eun Bi