Yi Tae Won
1 / 1 oldal • Megosztás
Yi Tae Won
Yi Tae Won
Ilyennek látják a külsőmet
178 centimmel nem meszelem a plafont guggolva, szóval általában kisszékre kell állnom, hogy a lámpa égőjét kicserélhessem. A hajamat gyakran festem, nem használok vad színeket, eddig a rózsaszín volt a legdurvább. Be voltam tépve és kitaláltam, hogy egyszarvú akarok lenni, ezért egy fodrász ismerősömmel leszívattam és rózsaszínre festettem. A többit inkább nem mondom el. Amúgy most sötétbarna, de kitudja, milyen lesz holnap vagy azután. A szemeim természetesen sötétbarnák és nagyok. Hülye vigyorom van és színes, laza ruháim. Nem szeretem a feszülős gatyát, mert a golyóimat szétnyomja. Van egy tetoválásom, a bal lapockámon hátul, egy „Never give up” felirattal és pár fülbevaló a fülemben, mert tizenévesen nem bírtam magammal és akkoriban jött be a divatba a fiúknál a fülbevaló. Ő…. asszem ennyi.
Ilyennek tartanak
Én vagyok a vicces gyerek meg a hiperaktív a társaságban. Talán a rangidős is, de ez nem biztos. Általában a csapatban én találom meg mindenkivel a közös hangot és én szedem le az öcsémet másokról, ha épp felhúzzák és verekedni készül. Hülye kis pöcs. Ritkán iszom, ez legfőbbképpen azért, mert gyakran járok versenyre és általában én vagyok a támasz, ha hányni kell vagy józanítani valakit. Nem mintha nagy alkoholista bandában lennék, de tudjátok a jó buli csak három feles és két sör után kezdődik.
Általában szeretek baromkodni, fárasztani másokat és a legtöbb hülyeségben benne is vagyok. Kiparodizálni másokat meg egyenesen imádom, viszont a tánccal sosem viccelődök. Komolyan mondom, azt veszem a leges legkomolyabban az életemben. Még önmagamat se tudom, nézz már rá egy két lábon járó gyalogkakukk vagyok, aki röhögve táncol. Szóval a táncban nagyon kritikus vagyok és abban a legegoistább és lekezelőbb, még azokkal is, akiket szeretek, viszont az élet más területein egy nagy gyerek vagyok. Összességében egy táncmániás nyitott személy vagyok, akivel szívesen buliznál.
Általában szeretek baromkodni, fárasztani másokat és a legtöbb hülyeségben benne is vagyok. Kiparodizálni másokat meg egyenesen imádom, viszont a tánccal sosem viccelődök. Komolyan mondom, azt veszem a leges legkomolyabban az életemben. Még önmagamat se tudom, nézz már rá egy két lábon járó gyalogkakukk vagyok, aki röhögve táncol. Szóval a táncban nagyon kritikus vagyok és abban a legegoistább és lekezelőbb, még azokkal is, akiket szeretek, viszont az élet más területein egy nagy gyerek vagyok. Összességében egy táncmániás nyitott személy vagyok, akivel szívesen buliznál.
Hasznos információk
Státusz: Normál karakter |
Becenév:TT |
Születési hely és idő: Busan, 1995. 02.06 |
Play by: Jung Ho Seok |
Csoport: Egyetemista |
Iskola neve: SNU |
Lakhatóság:Albérlet |
Szak vagy irányultság: Táncos és próbatervező |
Évfolyam: Negyedik félév |
Életem egyik darabkája
Mindjárt én jövök. Rengeteg gondolat suhan át ilyenkor az ember fején, amikor versenyen van, ráadásul alig két versenyző múlva ő is sorra kerül. Ja igen, elfelejtettem mondani, hogy perpill táncversenyen csücsülök, ami országos nagyságú. Szóval rohadt komoly rendezvény, és ha esetleg megnyerném, repülhetek Európába, hogy ott megbirkózzak a többi ellenfelemmel egy világméretű versenyen. Állítólag az írek néptánca olyan durva, hogyha egy párszázas csoport összeáll, egy kisebb földrengést okoz! Hülye fejemre ráesne valami, és csóri öcskösöm komolyan sárgaházba zárna, ha tehetné, mert néha így is az őrületbe kergetem a faszságaimmal.
A francba, mindjárt én jövök! Na jó, gyorsan vegyük át a koreográfiát. Egyet jobbra, egyet balra fel… oké oké, asszem minden rendben! Na szurkolj!
Ahogy kilépek a színpadra a szemeim elé tárul az a rengeteg engem figyelő tekintet és bamba arc. Komolyan ezeknek kell előadnom magam? Némelyik olyan fejet vág, mintha lefizették volna, csak azért, hogy végignézzen pár gyereket, ahogy a színpadon zenére ugrálnak és szenvednek. Szánalmas, az én művészetem ettől többet ér. Mielőtt a zene megkezdődne, én a full sötétben már el is foglalom a helyem a színpadon s pár pillanattal később meg is kezdi a muzsika. Ahogy gyakoroltam annyiszor, úgy mozogtam. Jó memóriámnak köszönhetem, hogy viszonylag hamar megtanulom mikor, merre hogy lépjek és mit csináljak, így teljesen áttudom magamat adni a zenének. Ritmusra járnak a lábaim, a csípőm és a karjaim, a lehető legtöbb érzelmet viszem a mozgásomba, hisz a zene, amit választottunk egy drámai történetet mesél el és vissza akarom adni a lehető legjobban mindezt, hogy az ember úgy érezze magát, mintha moziban ülne. Én biztos élvezném.
A produkcióm végeztével mélyen meghajlok kétszer, végül mosolyogva ballagok hátra, hogy helyet adjak a következő amatőrnek, aki utánam következett. Hátul leülök egy szimpatikus székre, mire a felkészítőm azonnal odarohan hozzám, hogy felemlegesse, hogy itt hibáztam meg ott. Kit érdekel? Már megtörtént, nem tudok rajta javítani, nem rohanhatok ki vissza a színpadra és csak azt az egy kis részt újra előadjam, hogy „Így már jó lesz?”. Maximum jövőre újrapróbálkozok, igaz, rohadtul ki szeretnék menni Európába, bár az angolom nem a legperfektebb, de a tánc is egy nyelv, biztos megértetném magamat valahogy. Végül pár legyintéssel letudom a szurkálódását, így hamar tovább is áll. Csurog rólam a víz, szomjas is vagyok és nem találom pillanatnyilag az üvegemet. Hát persze, az öltözőben maradt! Ideje kimenni.
Lomha mozgással kisétálok és jól az üvegem aljára nézek, amint megkaparintom. Nagy kortyokkal kiszürcsölöm belőle az ásványvizet, mondanom sem kell, olyan büfögés tör ki belőlem, ahogy elvettem az üveget a számtól, hogy az talán lekörözte az írek táncát is. De lehet csak kint dörög az ég. Végül megtörlöm az ingem ujjával verejtékes homlokom, s amikor fel nézek egy női szempár pislog vissza rám. Picit megijedek ugyan, és hát ezzel együtt jár a szemmeresztés.
- Segíthetek? – kérdezem meg végül párperc némacsönd után, mert sehogy sem bírok rájönni, hogy engem néz-e vagy a mögöttem álló krapekot.
- Yi Tae Won, igaz? – itt kezd nekem furcsa lenni, hisz akkora híresség nem vagyok, hogy autogramot osztogassak, és már olyanokon jár az agyam, hogy tuti valami videót töltött fel rólam valaki a netre és épp égetem magam rajta, de ezt nem merem megkérdezni a nőtől. Sőt, olyan is megfordul a fejemben, hogy nem valami szexmunkásnak akarnak-e elvinni, de ezt elhessegetem, mert elég valószínűtlen fikció. Végül mielőtt válaszolnék valamit, gyanakvóan emeltem a tekintetem a nő mellett álló operatőrre a tekintetem, majd vissza le a nőre és a kezében feketlő mikrofonra. Csak megemelem a szemöldököm, mire a nő ismét megszólal:
– A Busan városi televíziótól jöttünk, hogy riportot csináljunk a versenyről és veled, hisz egy a szülővárosunk! – nevet, de olyan irritálóan, hogy csak egy kényszervigyort erőltetek magamra, ne tűnjek bunkónak. Én sokkal jobb fej vagyok, mint az öcskös, talán ezért is van több barátom, mint neki.
- Igen, Tae Won vagyok – válaszolom azzal az erőltetett vigyorral az arcomon. Nem vagyok olyan állapotban, hogy interjút adjak, de ha ennyire engem akarnak, akkor vágjunk bele! Nyelek egyet, amíg elmondja a nő, hogy miről fog kérdezni, csak hogy ne érjen meglepetés majd és a lehető legtermészetesebben válaszoljak. Hmm… oké! Asszem ez menni fog. Bár még sosem beszéltem kamera előtt és egy kicsit gáznak érzem, ha összeakad a nyelvem, miközben épp valami monológot fejtenék ki. Ha kiröhög az a pöcs, én esküszöm, kihajítom az ablakon és még Cho Hee sírása sem fog megállítani.
Kettőt pislogok, és a kamera már forog is, a hölgyike pedig velem szemben már teszi is fel az első kérdését, persze miután bemutatkozott:
- Han Boo Hee vagyok, a Busan városi televíziótól és a fővárosi színházból tudósítok a Cheong Ki táncverseny országos döntőjéről! Itt állok városunk képviselőjével Yi Tae Wonnal, aki az imént mutatott be egy igen érzelem dús és látványos produkciót. Tudnál mondani róla pár szót? Miért pont ezt a dalt választottad, mit mesél el a történeted?
Ekkor odatartja elém a mikrofont én pedig elmosolyodok kínomban, a lehető leggázabb pillanatban jól belenézek a kamerába, de úgy konkrétan bele a közepébe és vissza a magát Boo Heenek nevező hölgyre.
- A… dalt? – kérdezem egy bárgyú vigyorral a képemen, mire a csaj csak bólogat megerősítésképpen, azt hiszem ez nem épp a legtermészetesebb reakcióm egyike illetve tök fura, hogy a színpadon amúgy semmi bajom, de most… - Hát… az úgy volt, hogy megkaptuk a témát, ami a filmek és érzelmek volt. Nehéz témának gondoltam, de az oktatómmal hamar rátaláltunk erre a gyöngyszemre –utalok itt a dalválasztásra- és… úgy gondoltuk, kár lenne veszni hagyni. A számban annyira érezhető az önmagaddal való vívódás, hogy távol tartsd magad a gonosztól és attól, hogy a bűnbeess, viszont már a sötétség elkezdett beléd szivárogni te pedig harcolsz ellene és azt hiszem, ezen van a legfőbb hangsúly. Annyira nem értek a verselemzéshez vagy dalelemzéshez, szóval ezt az elszántságot és akaratot akartam drámaian bemutatni a közönségnek.
- Woaaaaaooo! Ez nagyon szuper! Ha jól tudom, kiskorod óta táncolsz, igaz? Hogy találtál rá a zenére?
- Az úgy volt, hogy már kicsiként is túl sok volt a felesleges energiám. Természetesen ezt a tánc előtt csínytevésekkel és rosszalkodással vezettem le. Anyánk megelégelte és beíratott fociedzésekre, de ott megmakacsolva magam nem csináltam semmit sem, csak ültem a pálya közepén a fűben duzzogva és a többiek kerülgettek engem. Aztán más sportokkal próbálkozott, de egyik sem jött be igazán. Egyszer valami általános iskolai buliban az egyik lányosztálytársammal, egy táncos produkcióval leptük meg a hőn szeretett osztályfőnökünket és osztálytársainkat. Azóta érdeklődöm a tánc iránt igazából, de komolyabban a középiskolai éveim alatt kezdtem vele foglalkozni.
- „Anyukánk”? Ha jól értem, vannak testvéreid?
- Csak egy öcsém van, de ő is épp elég nekem. Ez a sport cucc neki, velem ellentétben jobban bejött. Meg amúgy azt megsúgom, hogy általában ő találta ki a dolgokat, de én ügyetlenebb vagyok a rejtőzködésben és anya mindig engem kapott el és azt mondta, hogy beleviszem Seong Jint a rosszba, holott az öcsém maga a sátán fattya.
- Akkor gondolom voltak ilyen testvérháborúitok is, nemde?
- Óóóóó, az még a mai napig van! – felelem nevetve, mire a hölgy is felnevetett, az operatőr meg azt hiszem csak mosolygott.
- Hát ez elég mókásan hangzik, de kanyarodjunk is vissza inkább a versenyhez. Mik a terveid, ha sikerülne megnyerned az első helyezést és az ösztöndíjat, hogy egy évre kimehess Európába, ahol elsajátíthatod a tánc minden csínját-bínját?
- Hmm… valószínűleg végleg ki is költöznék az egyetem után. Szeretnék befutni, mint híres táncos, táncművész, koreográfus vagy esetleg idolként. Bár hangom nem hiszem, hogy van hozzá, de a számítógép a mai világban csodákra képes. – felelem nevetve- És a nyereményem felét a szüleimnek adnám, hogy ne legyen gondjuk a pénzzel a későbbiekben.
- Nehéz családi körülményeitek vannak az öcséddel?
- Nem, nem igazán, csak tudja a számlák egyre csak jönnek és jönnek és apának is mostanában gondjai vannak a lábával, ezért a házimunka ráeső részét amikor csak tudjuk, az öcsémmel mi látjuk el. Persze ez nehézkes főleg az egyetemi éveink alatt, hisz albérletben lakunk mindketten egy tömbházban, persze külön lakásokban.
- Mindent értek. Nos ennyi lett volna. Az egész város érted szurkol, kívánjuk, hogy megnyerd a versenyt és elérd az álmod!
- Köszönöm – biccentek egyet, ezzel le is kapcsolja a csávó a kamera nagy piros gombját, amivel a későbbiekben még szemezek azért. Elköszönök tőlük, még az utólagos jókívánságaikat elfogadom s visszamegyek tespedni a székemre, ahol megírom anyának sms-ben, mégis mi a bánat helyzet van velem. Ezután még várok körülbelül két órát, mire eljön az eredményhirdetés. Maradok ugyanabba a fellépő ruhámba, amiben táncoltam és ott állok a 178 centimmel két égimeszelő között. Nem mondom, hogy az orrukig sem érek, mert érek addig, de azért fel kell néznem rájuk. Azon gondolkodok, hogy ez két debella állat, hogy balettozhatott. Mármint, rálépnek a színpadra és kettétörik. Na jó ez csúnya volt, nincs bajom a nagydarabokkal, de ez a kettő is mellettem annyira röhejes és az a balett cipő… Legalább otthon leborotválhatták volna a lábukat, mert ez azért elég fúj. Amúgy én nem borotválom semmimet, csak az arcomat.
Még tovább is piszkálnám a fejemben őket, miközben érdekesebbnél érdekesebb pofákat vágok, amikor megszólal az egyik zsűritag és elkezdi mondani, hogy kik a nyertesek.
- … A második helyezett megkapta a mai nap különdíját a leglátványosabb produkciójáért, aki nem más, mint: Yi Tae Won! – harsogja a nő a mikrofonba a nevemet és a második helyet. Először döbbenet ül ki az arcomra, majd öröm és a szomorúság egyvelege. Örülök, hogy helyezett lettem, de annak nem, hogy csak második. Már hallom is, hogy az oktatóm egyből fújni fogja, hogy ő megmondta. Haaah. És a legbosszantóbb, a két balerina hegyomlás kapta meg az első helyet. Belőlük bármit kinézek, de kecsességet sehogy sem. Bocs.
Végül is, jól telt a nap, az országban én vagyok a második legjobb táncos a korosztályomban és nekem ez bőven elég, jövőre majd ezen javítok, hogy én legyek az egyetlen és utánozhatatlan Yi Tae Won. A’sszem a művésznevem is TT lesz. Tök menőőő és fasza kis mémeket lehetne belőle generálni vagy hangulat jeleket, vagy matricákat facebookra. Aaaaa, tele lenne velem az fb, fuck yea!
A francba, mindjárt én jövök! Na jó, gyorsan vegyük át a koreográfiát. Egyet jobbra, egyet balra fel… oké oké, asszem minden rendben! Na szurkolj!
Ahogy kilépek a színpadra a szemeim elé tárul az a rengeteg engem figyelő tekintet és bamba arc. Komolyan ezeknek kell előadnom magam? Némelyik olyan fejet vág, mintha lefizették volna, csak azért, hogy végignézzen pár gyereket, ahogy a színpadon zenére ugrálnak és szenvednek. Szánalmas, az én művészetem ettől többet ér. Mielőtt a zene megkezdődne, én a full sötétben már el is foglalom a helyem a színpadon s pár pillanattal később meg is kezdi a muzsika. Ahogy gyakoroltam annyiszor, úgy mozogtam. Jó memóriámnak köszönhetem, hogy viszonylag hamar megtanulom mikor, merre hogy lépjek és mit csináljak, így teljesen áttudom magamat adni a zenének. Ritmusra járnak a lábaim, a csípőm és a karjaim, a lehető legtöbb érzelmet viszem a mozgásomba, hisz a zene, amit választottunk egy drámai történetet mesél el és vissza akarom adni a lehető legjobban mindezt, hogy az ember úgy érezze magát, mintha moziban ülne. Én biztos élvezném.
A produkcióm végeztével mélyen meghajlok kétszer, végül mosolyogva ballagok hátra, hogy helyet adjak a következő amatőrnek, aki utánam következett. Hátul leülök egy szimpatikus székre, mire a felkészítőm azonnal odarohan hozzám, hogy felemlegesse, hogy itt hibáztam meg ott. Kit érdekel? Már megtörtént, nem tudok rajta javítani, nem rohanhatok ki vissza a színpadra és csak azt az egy kis részt újra előadjam, hogy „Így már jó lesz?”. Maximum jövőre újrapróbálkozok, igaz, rohadtul ki szeretnék menni Európába, bár az angolom nem a legperfektebb, de a tánc is egy nyelv, biztos megértetném magamat valahogy. Végül pár legyintéssel letudom a szurkálódását, így hamar tovább is áll. Csurog rólam a víz, szomjas is vagyok és nem találom pillanatnyilag az üvegemet. Hát persze, az öltözőben maradt! Ideje kimenni.
Lomha mozgással kisétálok és jól az üvegem aljára nézek, amint megkaparintom. Nagy kortyokkal kiszürcsölöm belőle az ásványvizet, mondanom sem kell, olyan büfögés tör ki belőlem, ahogy elvettem az üveget a számtól, hogy az talán lekörözte az írek táncát is. De lehet csak kint dörög az ég. Végül megtörlöm az ingem ujjával verejtékes homlokom, s amikor fel nézek egy női szempár pislog vissza rám. Picit megijedek ugyan, és hát ezzel együtt jár a szemmeresztés.
- Segíthetek? – kérdezem meg végül párperc némacsönd után, mert sehogy sem bírok rájönni, hogy engem néz-e vagy a mögöttem álló krapekot.
- Yi Tae Won, igaz? – itt kezd nekem furcsa lenni, hisz akkora híresség nem vagyok, hogy autogramot osztogassak, és már olyanokon jár az agyam, hogy tuti valami videót töltött fel rólam valaki a netre és épp égetem magam rajta, de ezt nem merem megkérdezni a nőtől. Sőt, olyan is megfordul a fejemben, hogy nem valami szexmunkásnak akarnak-e elvinni, de ezt elhessegetem, mert elég valószínűtlen fikció. Végül mielőtt válaszolnék valamit, gyanakvóan emeltem a tekintetem a nő mellett álló operatőrre a tekintetem, majd vissza le a nőre és a kezében feketlő mikrofonra. Csak megemelem a szemöldököm, mire a nő ismét megszólal:
– A Busan városi televíziótól jöttünk, hogy riportot csináljunk a versenyről és veled, hisz egy a szülővárosunk! – nevet, de olyan irritálóan, hogy csak egy kényszervigyort erőltetek magamra, ne tűnjek bunkónak. Én sokkal jobb fej vagyok, mint az öcskös, talán ezért is van több barátom, mint neki.
- Igen, Tae Won vagyok – válaszolom azzal az erőltetett vigyorral az arcomon. Nem vagyok olyan állapotban, hogy interjút adjak, de ha ennyire engem akarnak, akkor vágjunk bele! Nyelek egyet, amíg elmondja a nő, hogy miről fog kérdezni, csak hogy ne érjen meglepetés majd és a lehető legtermészetesebben válaszoljak. Hmm… oké! Asszem ez menni fog. Bár még sosem beszéltem kamera előtt és egy kicsit gáznak érzem, ha összeakad a nyelvem, miközben épp valami monológot fejtenék ki. Ha kiröhög az a pöcs, én esküszöm, kihajítom az ablakon és még Cho Hee sírása sem fog megállítani.
Kettőt pislogok, és a kamera már forog is, a hölgyike pedig velem szemben már teszi is fel az első kérdését, persze miután bemutatkozott:
- Han Boo Hee vagyok, a Busan városi televíziótól és a fővárosi színházból tudósítok a Cheong Ki táncverseny országos döntőjéről! Itt állok városunk képviselőjével Yi Tae Wonnal, aki az imént mutatott be egy igen érzelem dús és látványos produkciót. Tudnál mondani róla pár szót? Miért pont ezt a dalt választottad, mit mesél el a történeted?
Ekkor odatartja elém a mikrofont én pedig elmosolyodok kínomban, a lehető leggázabb pillanatban jól belenézek a kamerába, de úgy konkrétan bele a közepébe és vissza a magát Boo Heenek nevező hölgyre.
- A… dalt? – kérdezem egy bárgyú vigyorral a képemen, mire a csaj csak bólogat megerősítésképpen, azt hiszem ez nem épp a legtermészetesebb reakcióm egyike illetve tök fura, hogy a színpadon amúgy semmi bajom, de most… - Hát… az úgy volt, hogy megkaptuk a témát, ami a filmek és érzelmek volt. Nehéz témának gondoltam, de az oktatómmal hamar rátaláltunk erre a gyöngyszemre –utalok itt a dalválasztásra- és… úgy gondoltuk, kár lenne veszni hagyni. A számban annyira érezhető az önmagaddal való vívódás, hogy távol tartsd magad a gonosztól és attól, hogy a bűnbeess, viszont már a sötétség elkezdett beléd szivárogni te pedig harcolsz ellene és azt hiszem, ezen van a legfőbb hangsúly. Annyira nem értek a verselemzéshez vagy dalelemzéshez, szóval ezt az elszántságot és akaratot akartam drámaian bemutatni a közönségnek.
- Woaaaaaooo! Ez nagyon szuper! Ha jól tudom, kiskorod óta táncolsz, igaz? Hogy találtál rá a zenére?
- Az úgy volt, hogy már kicsiként is túl sok volt a felesleges energiám. Természetesen ezt a tánc előtt csínytevésekkel és rosszalkodással vezettem le. Anyánk megelégelte és beíratott fociedzésekre, de ott megmakacsolva magam nem csináltam semmit sem, csak ültem a pálya közepén a fűben duzzogva és a többiek kerülgettek engem. Aztán más sportokkal próbálkozott, de egyik sem jött be igazán. Egyszer valami általános iskolai buliban az egyik lányosztálytársammal, egy táncos produkcióval leptük meg a hőn szeretett osztályfőnökünket és osztálytársainkat. Azóta érdeklődöm a tánc iránt igazából, de komolyabban a középiskolai éveim alatt kezdtem vele foglalkozni.
- „Anyukánk”? Ha jól értem, vannak testvéreid?
- Csak egy öcsém van, de ő is épp elég nekem. Ez a sport cucc neki, velem ellentétben jobban bejött. Meg amúgy azt megsúgom, hogy általában ő találta ki a dolgokat, de én ügyetlenebb vagyok a rejtőzködésben és anya mindig engem kapott el és azt mondta, hogy beleviszem Seong Jint a rosszba, holott az öcsém maga a sátán fattya.
- Akkor gondolom voltak ilyen testvérháborúitok is, nemde?
- Óóóóó, az még a mai napig van! – felelem nevetve, mire a hölgy is felnevetett, az operatőr meg azt hiszem csak mosolygott.
- Hát ez elég mókásan hangzik, de kanyarodjunk is vissza inkább a versenyhez. Mik a terveid, ha sikerülne megnyerned az első helyezést és az ösztöndíjat, hogy egy évre kimehess Európába, ahol elsajátíthatod a tánc minden csínját-bínját?
- Hmm… valószínűleg végleg ki is költöznék az egyetem után. Szeretnék befutni, mint híres táncos, táncművész, koreográfus vagy esetleg idolként. Bár hangom nem hiszem, hogy van hozzá, de a számítógép a mai világban csodákra képes. – felelem nevetve- És a nyereményem felét a szüleimnek adnám, hogy ne legyen gondjuk a pénzzel a későbbiekben.
- Nehéz családi körülményeitek vannak az öcséddel?
- Nem, nem igazán, csak tudja a számlák egyre csak jönnek és jönnek és apának is mostanában gondjai vannak a lábával, ezért a házimunka ráeső részét amikor csak tudjuk, az öcsémmel mi látjuk el. Persze ez nehézkes főleg az egyetemi éveink alatt, hisz albérletben lakunk mindketten egy tömbházban, persze külön lakásokban.
- Mindent értek. Nos ennyi lett volna. Az egész város érted szurkol, kívánjuk, hogy megnyerd a versenyt és elérd az álmod!
- Köszönöm – biccentek egyet, ezzel le is kapcsolja a csávó a kamera nagy piros gombját, amivel a későbbiekben még szemezek azért. Elköszönök tőlük, még az utólagos jókívánságaikat elfogadom s visszamegyek tespedni a székemre, ahol megírom anyának sms-ben, mégis mi a bánat helyzet van velem. Ezután még várok körülbelül két órát, mire eljön az eredményhirdetés. Maradok ugyanabba a fellépő ruhámba, amiben táncoltam és ott állok a 178 centimmel két égimeszelő között. Nem mondom, hogy az orrukig sem érek, mert érek addig, de azért fel kell néznem rájuk. Azon gondolkodok, hogy ez két debella állat, hogy balettozhatott. Mármint, rálépnek a színpadra és kettétörik. Na jó ez csúnya volt, nincs bajom a nagydarabokkal, de ez a kettő is mellettem annyira röhejes és az a balett cipő… Legalább otthon leborotválhatták volna a lábukat, mert ez azért elég fúj. Amúgy én nem borotválom semmimet, csak az arcomat.
Még tovább is piszkálnám a fejemben őket, miközben érdekesebbnél érdekesebb pofákat vágok, amikor megszólal az egyik zsűritag és elkezdi mondani, hogy kik a nyertesek.
- … A második helyezett megkapta a mai nap különdíját a leglátványosabb produkciójáért, aki nem más, mint: Yi Tae Won! – harsogja a nő a mikrofonba a nevemet és a második helyet. Először döbbenet ül ki az arcomra, majd öröm és a szomorúság egyvelege. Örülök, hogy helyezett lettem, de annak nem, hogy csak második. Már hallom is, hogy az oktatóm egyből fújni fogja, hogy ő megmondta. Haaah. És a legbosszantóbb, a két balerina hegyomlás kapta meg az első helyet. Belőlük bármit kinézek, de kecsességet sehogy sem. Bocs.
Végül is, jól telt a nap, az országban én vagyok a második legjobb táncos a korosztályomban és nekem ez bőven elég, jövőre majd ezen javítok, hogy én legyek az egyetlen és utánozhatatlan Yi Tae Won. A’sszem a művésznevem is TT lesz. Tök menőőő és fasza kis mémeket lehetne belőle generálni vagy hangulat jeleket, vagy matricákat facebookra. Aaaaa, tele lenne velem az fb, fuck yea!
Yi Tae Won
- Hozzászólások száma :16Age :29Join date :2017. Jun. 18.
Re: Yi Tae Won
Gratulálunk, elfogadva!
Kedves Tae Won!
Engedd meg, hogy rögtön a tárgyra is térjek: 0-24-ben be van állva ez a kölyök, hogy rózsaszín hajat akart és ez még hagyján, de meg is csináltatta? Nagyot nevettem azon a részen, arra viszont, hogy nagyok a szemei, meglepődtem. Plasztikáztatott? Vagy csak szerencsésen született? Lényegtelen, persze...
Tökéletesen megragadtad a PB-t és úgy látom, pont azt a személyiségdarabot emelted ki J-Hope-ban, amit én is imádok benne és kétségem sincs afelől, hogy nagyon ügyesen fogod hozni a játéktéren a karaktert. Szeretem a mókás és bolondozós stílust, az ilyen emberekkel jó együtt élni, hiszen velük valóban buli az élet. Apró megjegyzés: nem kell magyarázkodni az alkoholfogyasztás miatt, vedeljen TaeWon csak nyugodtan, persze még több rózsaszín hajas eset azért lehet nem kéne. ^^ Vagy mégis? :truestory:
A nap aranyköpése a tiéd: "angolom nem a legperfektebb". Teljesen véletlenül írtad így, vagy szándékosan használtál angol kifejezést egy ilyen mögöttes tartalommal bíró mondatrész esetében? Mindkettőt kinézem belőled, remélem nem gond, ha ezt itt így leírom.
Fejemet fogva röhögtem, amikor a kedves ír kollégák táncát jellemezted. Szerintem TaeWon produkciója sokkal jobb volt, kétségtelenül tehetséges a gyerek és én nagyon fogok neki szurkolni, hogy minden álma valóra váljon.
Egyet tanuljon meg ez a dráma aranyember: Kamerába, riportereknek sosem szabad anyagiakról beszélni, a koreaiak pedig különösen nem szeretik ezt a témát mások orrára akasztani, kivéve természetesen a chaebolok, na ők aztán megint más tészták, de hát ahol van pénz, ott szeretik is mutogatni, gusztustalan.
Nagyon tetszik a karakter, imádom tényleg, de egy valami nem igazán jön át úgy, ahogy kellene... ez pedig az öccsével való plot. Egészen pontosan csak nem látom magam előtt, hogy az idősebb Ho Seok arcú karakter öccseként tekint a fiatalabb Suga arcú karakterre, de hát akasszatok fel, akkor is ez a helyzet nálam, gondoltam megosztom, ha már az elfogadót írom.
Végezetül, örömmel jelentem be, hogy kedves TT (♪ I’m like TT uuuu, just like TT uuuu ♪) ezennel elfogadva, sipirc játszani és foglalózni!
1 / 1 oldal
Engedélyek ebben a fórumban:
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
|
|
Pént. Márc. 04, 2022 7:26 pm by Jung Hwayun
» Avatarfoglaló
Csüt. Márc. 03, 2022 12:02 am by Jung Hwayun
» Névfoglaló
Szer. Márc. 02, 2022 11:57 pm by Jung Hwayun
» Jung Hwayun
Szer. Márc. 02, 2022 10:01 pm by Jeason Jensen
» Elkészültem!
Szer. Márc. 02, 2022 7:32 pm by Jung Hwayun
» Wang Sarah
Vas. Okt. 10, 2021 10:03 pm by Wang Sarah
» Choi Sung-Hyun
Vas. Okt. 03, 2021 10:55 pm by Kim Eun Bi
» Fujisaki Hana
Vas. Okt. 03, 2021 9:40 pm by Kim Eun Bi
» Kim Eun Bi
Hétf. Szept. 20, 2021 7:17 pm by Kim Eun Bi