Cedric Culligan
1 / 1 oldal • Megosztás
Cedric Culligan
Cedric Culligan
Ilyennek látják a külsőmet
A vak is megmondhatja, hogy nem törzsgyökeres amerikai. Apai ágon koreai, vagyis legalábbis így tudja, de nem emlékszik rá, anyukája pedig mindig is Manhattanban élt. Ő már nem is beszéli a koreait, na jó van egy-két szó, amit felfog, de hogy ő beszéljen... maximum is csak törve. Egyébként nincs benne semmi különös. Talán a szőke haja, de azt is csak festeti. Eredetileg fekete, de neki a szőke jobban bejött, mivel így színesre is tudja festetni, bár csak ritkán teszi meg. Átlagmagasságú, olyan 176 centi, ami lényegében egész jó magasság szerinte. Nem kigyúrt, nem jár edzeni, inkább amolyan vékony alkat, de nem csontkollekció. Viszont amit mindenki észrevesz, hogy igazi kis babaarcú. Emiatt fiatalabbnak is nézik sokszor. Öltözködésileg sem mondható el róla, hogy nagyon látszódna a gazdag családi háttere. Nem szeret kitűnni, sem felvágni mások előtt, így a drága és márkás ruhákat hanyagolja.
Ilyennek tartanak
Személyiség: Eléggé MELEG szívű és tényleg nagy MELEGSÉGGEL fogadja az embereket. Viccet félretéve, tényleg imádja az embereket és nagyon szeret velük barátkozni, csak éppen nem nagyon mer. Visszahúzódó és csendes alkat, aki akkor szólal meg, ha kérdezik. Nem igazán mond ellent senkinek, sőt... nem mond ellent, csak ha nagyon úgy érzi, hogy nem helyes, amit csinál. Ez a másik, rettenetesen becsületes. Nem lop, nem csal, nem hazudik. Nem viszi rá a lelke, fél másokat bántana csak meg azzal, ha rosszul viselkedne. Senkinek sem szeretne csalódást okozni vagy lehangolni. Arra pedig szinte képtelen, hogy ne az igazat mondja. Ha kell addig fecseg, hogy értelmetlen legyen, amit mondani akar, vagy megpróbál burkoltan fogalmazni, de mindig csakis az igazat. Csak egy dolgot hallgat el mindenki elől. Úgy írhatnám le pontosan, hogy egy ölelgetni való, szerény kis bárányka, aki nem álmodik nagy dolgokról és nem is akar túl sokat elérni az életében, csak annyit szeretne, ha azzal foglalkozhatna, amit a legjobban imád. Fotózni. Már régóta gondolkodik, hogy egy újsághoz megy dolgozni és oda készít fotókat. Leginkább a természetet fényképezi, mivel sok időt tölt ott eleve.Hobbik: A fényképezést, már átbeszéltük, ahogyan azt is, hogy leginkább a tájat szereti fotózni. Ennek megfelelően sétálgatni is szokott. Rettenetesen szeret akárcsak a városon belül elmenni egyet tekeregni, mivel szerinte az eléggé megnyugtató, valamint akkor tudja összegezni a gondolatait. Ezen kívül még folyamatosan a neten lóg, ha otthon van. Játszik, vagy éppen filmezik... mindegy az, csak valamit kezdjen magával. Édesanyukája aggódik is, hogy a hajnalig tartó játék nem tesz jót neki és túlságosan függő lesz.
Státusz: Normál karakter (cserediák) |
Becenév: Ced, Cedie, SadCed |
Születési hely és idő: NY, 2001. November 22. |
Play by: Zhong Chenle |
Csoport: Külföldiek |
Iskola neve: Majd eldől |
Lakhatóság: Kollégium |
Szak vagy irányultság: Visual Art |
Évfolyam: 2. Év 1. félév |
Életem egyik darabkája
A nevem Cedric Culligan és átlagos vagyok.
Attól eltekintve, hogy apa eredetileg koreai, anyu meg amerikai. De manapság már ez sem meglepő szerintem. Sőt, egyre több ilyen ember van és szerintem ez tök jó! Nem is értem, hogy a származás miatt miért ítélnek el embereket. Ugyanaz a vér folyik az ereinkbe és mindenkinek egyformán vannak jogai. Szóval akkor miért ne? De nem azért vagyunk itt, hogy ezekről beszéljünk, hanem az átlagos életemről ugye? Tényleg nincs benne semmi különös.
Apa és anya nagyon szerették egymást, de tényleg. Legalábbis így szól az eredeti történet, amit anyu mesélt nekem. A valóságot sose tudtam. Semmire sem emlékszem apámból. Abba sem vagyok biztos mikor hagyta el anyut, vagy egyáltalán miért ment el. Én pedig hiába nyaggatom anyát, nem mondja el hogy néz ki, ki is volt ő, mit csinált, mi történt… Vakon vagyok a témában. Nem is vagyok benne biztos, hogy nem miattam kezdett el újra randizgatni, hogy legyen valami apafigura az életemben.
Durván 6 év kellett anyunak, hogy valamennyire talpra álljon, és ismét elkezdjen randizgatni. Nem mondom elég gyorsan talált is magának valaki mást. A bácsi, akit felszedett egészen kedves volt és elfogadta, hogy anyunak már van egy fia. Sőt, egészen meg is kedvelt azt hiszem. Saját fiaként bánt velem, elvitt különböző rendezvényekre is. Azt is felajánlotta, hogy szólítsam apának, de nekem ez még egy kicsit új volt. Nem volt ám olyan könnyű megszokni, hogy nem a valódi apám áll előttem és nem ő játszik velem naphosszat. De persze őt is megszoktam és egészen megkedveltem. Azt mondta akár a családi vállalkozásba is beszállhatok, de... én nem vagyok valami nagy zseni a matekhoz, meg az ilyenekhez. Jobban preferálom a művészi dolgokat. Mindenesetre Culligan papa érkezésének én is örültem, hiszen anyu is nagyon szereti, meg így valamennyire van egy normálisnak mondható családom. Leszámítva, hogy úgy nézek ki, mint akit a postás hozott.
Két év múlva, mikor még mindig együtt voltak a papa megkérte anyu kezét. Ezek után már tényleg nem volt mit tenném, valahogy neveznem is kellett, mivel ez azt jelentette, hogy hozzá költözünk. Így kitaláltam, hogy apa helyett papának fogom hívni. Így majd tudok különbséget tenni. Nem mintha olyan nagyon kellene, de a lelkemnek ez így mégis jobban esett. Na de, ami a lényeg, hogy az életem gyökeresen megváltozott. Sosem voltunk gazdagok, meg szegények sem igazából, olyan... normális keresetből éltünk egy normális életet. Most meg? Egy hiper szuper mega atom király luxus lakásban fogok lakni, ráadásul a papa elvitt vásárolni is egyik nap azzal a mondattal, hogy kérjek, amit akarok, megkapom. Szóval... egyből mentem is és kértem egy kamerát. Persze a legújabbat és vagy négy különböző lencsét hozzá. Meg persze egy új gépet, amire egy csomó játékot rakhattam. Dettó a telefonnál. A szobámba is kértem pár új díszítést, mert most elég egyszerű és semmilyen. De megígérték, hogy kifestik jövő héten, hogy ne csak fehér falak vegyenek körül, hanem legyen benne egy kis minta, meg sárga is. De egy falat, a legnagyobbat meghagyták nekem, hogy később a saját festményemmel alakítsam át. Bár én nem kértem, azért a papa elvitt ruhát és cipőt venni is. Mégsem tudott rávinni a lélek, hogy bármi márkásat kérjek vagy divatosat. Egyszerű vagyok, ennek megfelelően azt veszem fel, ami kényelmes és… ennyi.
Alig 7 évvel később, azonban valami nagyon furcsa lett... Én. Igen, 15 éves voltam, mikor rájöttem, hogy meleg vagyok. Hogy hogyan? Ekkor kezdtem a középiskolát. Mindenki tudja, hogy a végzősök mennyire gonoszak. Így egy nap... az egyik osztálytársamat, aki srác volt meg engem kirángattak a suli elé és nyíltan csókolóznunk kellett. Nyilvánvalóan a két ázsiait kellett erre rávenni. Először kényelmetlenül éreztem magam, de aztán... jó volt. Nagyon is. Aztán már összeállt a kép. A srácok mellett ezek után eléggé feszélyezve éreztem magam néha. De sose mondtam el senkinek. Nem merem. Kitagadnának!
Valamiért azt tűnt fel, hogy az ember életében mindig akkor jönnek a legnagyobb fordulatok, mikor már azt hiszik minden nyugodt lesz. Nem elég, hogy 8 évesen konkrétan egy átlagos srácból átmentem a NAGY CULLIGAN mostohafiába, de ez a nap... Szóval úgy kezdődött, hogy szokásosan játszottam, mikor anyáék kihívtak, hogy megkérdezzék, mit kérek enni. Aztán miközben sorolom miket ennék, hallom, hogy valaki csönget. Gondoltam úgyis állok, így csak odarohantam az ajtóhoz és kinyitottam. Velem szembe pedig egy random srác jelent meg. Ázsiai az tuti.
-Segíthetek?- kérdeztem tőle. Lehet csak a papához jött munka miatt, vagy eltévesztette a címet. Mondjuk ki téveszti el a címet, egy ilyen luxus házban?
-Min-Hyuk Aron Culligan vagyok. Ha minden igaz, itt lakik az apám.- mondja, mire nekem csak leesett az állam.
-Culligan?!
A kérdésemre a válasz pedig szinte azonnal kiderült, mikor meglátták egymást. Van egy mostohabátyám. Wow... nem várt fordulat kettő. Na persze nem bánom. Hihetetlenül imádom a bátyámat, ahhoz képest, hogy totál mások a szüleink eszméletlen mód jól kijövünk. Persze anyu elég furcsán áll hozzá, nem is tudja, mit kezdjen vele. Engem nem érdekel különösebben, a lényeg, hogy nagyon bírom. Sose kértem a sorstól, hogy megáldjon egy tesóval, de most van egy és örülök. Pláne, hogy rávett, hogy menjek a Columbia Egyetemre, ahol ő is dolgozik.
Életem egyik legjobb döntése volt, ahogyan az is, hogy végül jelentkeztem arra a fotóspályázatra, amit a testvérem emlegetett nagyon. Ki gondolta volna, hogy végül megnyerem és Dél-Koreába utazhatok a nyáron egy hónapra?! Olyan jól éreztem magamat és annyival művészibb helynek gondoltam, hogy nem tudtam magamnak megálljt parancsolni, muszáj volt kikönyörögnöm, hogy oda mehessek tanulni egy évre. Amiből végül kettő lett… Mivel kiderült, hogy ahhoz, hogy kint tanuljak, előtte egy évig koreaiul kell tanulnom ott és csak utána tudhatom le a cserediák programot. Nos, legalább talán végre egyszer és mindenkorra megtanulhatom a nyelvet. Persze előtte használtam a fejemet és megkértem a bátyám, hogy tanítson nekem némi koreait és… Hát olvasni már tudok! Ötletem sincs, mi van kiírva, de a betűket már ismerem, meg néhány kifejezést.
Augusztus végén pedig végre valahára kiutazhattam. Hihetetlenül izgatott voltam, hiszen most először leszek távol a családomtól. Féltenek is nagyon, hiszen nincsenek hozzászokva, hogy egyedül járkáljak. De bebizonyítom, hogy tudok magamra vigyázni. Első utam a koliba vezetett, hogy lepakolhassam a bőröndjeimet és egy kicsit otthonosabbá tegyem a szobát. Kezdve azzal, hogy beszerzek egy rendes számítógépet, mert a laptop nem lesz elég… Már pakolás közben is csak az járt a fejemben, hogy mennyire különleges lesz majd az itt töltött időm, de amik ezek után vártak rám Koreában arra végképp nem számítottam!
A nevem Cedric Culligan és NEM vagyok átlagos!
Cedric Culligan
- Hozzászólások száma :1Age :22Join date :2021. Sep. 19.Ahol élek :Seoul
1 / 1 oldal
Engedélyek ebben a fórumban:
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
|
|
Pént. Márc. 04, 2022 7:26 pm by Jung Hwayun
» Avatarfoglaló
Csüt. Márc. 03, 2022 12:02 am by Jung Hwayun
» Névfoglaló
Szer. Márc. 02, 2022 11:57 pm by Jung Hwayun
» Jung Hwayun
Szer. Márc. 02, 2022 10:01 pm by Jeason Jensen
» Elkészültem!
Szer. Márc. 02, 2022 7:32 pm by Jung Hwayun
» Wang Sarah
Vas. Okt. 10, 2021 10:03 pm by Wang Sarah
» Choi Sung-Hyun
Vas. Okt. 03, 2021 10:55 pm by Kim Eun Bi
» Fujisaki Hana
Vas. Okt. 03, 2021 9:40 pm by Kim Eun Bi
» Kim Eun Bi
Hétf. Szept. 20, 2021 7:17 pm by Kim Eun Bi