Ji Seo Jun
1 / 1 oldal • Megosztás
Ji Seo Jun
Ji Seo Jun
Ilyennek látják a külsőmet
- Uram, látta már ezt? - az asszisztensem mintha legalábbis szellemet látott volna, halálra vált képpel fékezi le sietős lépteit a jókora tölgyfa asztal mellett, s egy határozott lendülettel, akárha egy tornamutatványt óhajtana bemutatni nekem, karkörzéssel a nagy halom papír tetejére csapja a magával hozott magazint, aminek címlapján egy mindig üde és mosolygós lánycsapat ezer wattos vigyora látható imádni való miniben.
- Nem, még nem - emelem arcmagasságba, hogy alaposabban szemrevételezhessem a lehetetlenül művire kimaxolt arcokat, az eltúlzott sminket és a ... hiányos öltözetet - eltekintve a pocsék photoshop munkától, kifejezetten csinosak a kolleginák.
- Jaj Istenem! - összerezzenve kapok a magazin után, de az már rég az ő kezei között izzadja a gyors, kapkodó, lapozó mozdulatokat. Itt-ott megszakadnak a színes lapok, fáradtan gyűrődnek sőt, azt is megmerném kockáztatni, hogy egy-kettő ki is esne a sok hajtogatás és rossz ragasztás miatt, ha a szöszi nem kapna utánuk. Atyám, hány kézben járt már ez?
- Ezt! - kerül vissza hozzám az indulatos asszisztens által eddig fogvatartott médium - most őszintén?! Kinek nyilatkozott ennyi mindent? Ki adhatta ezeket tovább? Az édesapja megmondta, hogy ne cselekedjen meggondolatlanul és ne adjon ki olyan infókat, ami miatt a cég veszíthet a jó hírnevéből! Megint meggondolatlan volt uram, azt hiszem ennek súlyos következményei lesznek. Az édesapja már ide tart.
- Ó egy bibliográfia, na erre kíváncsi leszek... vajon mit tudnak rólam amit még én se? - dörzsölöm össze a tenyereimet ahogy felcsapva a lábaimat az asztalra, ölembe veszem a papírkupacot, hogy a rólam szóló cikk egyik rublikájával kezdve lassan de biztosan, nem túl csekély ingerültséggel felszambázzak a plafonra.
• név: Ji Seo Jun
• magasság: 178 cm - de jó, azt hiszem, hogy magasított talpú cipő volt rajtam mikor lekaptak...
• súly: 60 kg, de hízásra hajlamos, ezért .... - mi van?! Hogy írhatnak le ilyet egy újságba? Hízásra hajlamos és akkor mi van? Ezért zabálok egész nap ződet' mint a kecskék, épp csak nem mekegek már és préselem össze a golyóimat a hülye futógépen a kondiban. Hízásra hajlamos... azt hiszem vétettem, Sha Na. A mai világban a plusz egy-két kiló már bűnnek számít - halk, de elégedetlen horkantással kapok fel egy piros tollat, hogy jó vastag, az alatta lévő sorokat is majdnem kitakaró vonallal alákaszaboljam az adott részt - ezt még lemeccselem valakivel. Na, igen! Látod? - kocogtatom meg ujjbegyemmel az újságot - ez szégyent hozhat a családomra, elég végignézni azon a Házi Sárkányon.
- Kérem uram, ne szidja az édesanyját... - határozott kérése hallatán vetek rá egy pillantást, majd lemondó sóhajjal ismét a sorok közé bújok.
- Na mi van még itt?
• Vércsoport: AB+
• Családi állapot: Nőtlen
• Család, hozzátartozók: apa - Ji Ha Gwan; anya - Ji Hyo Ju; testvérek - nincs
• Ügynökség: JYP Entertainment
• Csapat: H.E.L.L
• Érdekeltség: Énekes, zenész, zeneszerző, színész - színész? Hatalmas színész lehetek komolyan, az a kőkemény három perces cameo valóban sokat jelentett az egész filmiparnak. Lehengerlő voltam! Hollywood azóta is engem akar.
• Egyéb jegyek: Körömfestés, hajfestés, extrém öltözetek főként sötét, pár számmal nagyobb darabok - Ja, meg alapjáraton a világos és a színes... mintha legalábbis apáca zubbonyt hordanék. Most mond meg?! - rázom az orra előtt az újságot, ami akárcsak egy menekülni vágyó hal, ide-oda csapkod a kezemben - és akkor ne akadjon ki az ember, ha ilyeneket olvas magáról egy... - vetek egy pillantást a magazin elejére - egy ilyen nagynevű újságban. Állítom, hogy ezt ma reggelre... mikor jött ki?
- Két napja, uram.
- Kééééét napja már több millióan olvasták és most mindenki rajtam röhög. De, azért örülök, hogy olyan dolgokra hívták fel a figyelmemet amivel eddig nem foglalkoztam.
- Például?
- Haza megyek, meg kell mérnem magam...
Ilyennek tartanak
- Én az ön helyében inkább a magáról kialakított kép miatt aggódnék, nem a külcsín miatt. Különben is a plusz kilót sok nő szereti. Aranyos mackós... - azt hiszem sikerül egy kéretlen, gyilkos pillantást vetnem rá, olyan sebesen tűri hátra füle mögé a haját zavarában - Inkább olvassa tovább! - Nem akarom...
- Akkor, hogy fogja tisztázni mind ezt? - nem szeretek ilyen baljóslatú utasításokat kapni, ezért se meglepő, hogy nagy duzzogva, szemet forgatva mélyedek bele a következő sorokba. Mintha legalábbis egy nyitott könyv volnék a nagyvilágnak, olyan nyers és határozott kritikákat idéznek fogalmam sincs, hogy kiktől... neveket nem kapok, de még csak megközelítő támpontokat se, ami talán nem is baj.
"Személyesen nem ismerem, de évek óta figyelem a munkásságát. A zenéjük különösebben nem fogott meg, nem az én műfajom, de a hangja megérdemel néhány szót. Egyedi, tetszik a sok vibrátó amit használ. Én magam is foglalkoztam korábban zenével, de... örülök, hogy lemondtam róla, talán pont tőle vettem volna el a lehetőséget, aki tényleg megérdemelten van ott, ahol."
"Nem szeretném, ha a nevemet feltüntetnék! Csak annyit mondhatok, hogy a családja maga az oroszlánverem, ahova ő bekerült, és jól láthatóan kellemetlenül is érzi magát abban a közegben. Mintha nem oda tartozna, csak egyszerűen oda lett hajítva nekik szegény fiú. Négy fal között savanyúnak tűnik, megkeseredettnek, mint aki mindig menekülni próbálna. És rengeteget, de tényleg rengeteget veszekednek az édesanyjával. Bezzeg amikor a városban látom, mindig fülig ér a szája és olyan mint egy szórakozott, vidám kisfiú. Fogalmam sincs, hogy mi történhetett odahaza, de ezt a fiút tönkre fogják tenni. Hogy milyen énekes? Énekel?! Azt hittem, hogy a vállalatot vezeti az apjával..."
"Milliárdos csimota akit biztos, hogy apuci tolt fel odáig.. magától nem lett volna képes rá, sok embertől hallom, hogy igen sérülékeny, finom lelkű szerencsétlen. Biztos nagyon büszke lehet így magára..."
"Kellemes társaság! Volt szerencsém eltölteni néhány órát vele egy fotózás alkalmával. Nehezen nyílik meg, de ha megtalálja a számára is kedvező közeget, ha nem úgy bánnak vele mint egy tényleges Idollal, egy olyan emberrel akiért fiatal lányok ezrei csorgatják a nyálukat, akkor korlátlanul képes adni magából. Nagyon sokat, tényleg rengeteget beszél, nevet, látszik rajta, hogy imádja azt amit csinál. Remek kisugárzású, szeretetéhes ember. Szeretnék még együtt dolgozni vele."
"Sértődékeny... emlékszek, mikor az iskolában megjegyzést tettem valamire ami számára kedves volt, három napig rám se nézett. Kiköpött, milliomos gyerek elviselhetetlen természettel, akinek csak az jó amit ő kitalál, és ha valaki nem figyeli, nem ujjong azért amit szeret, megsértődik. Biztos mindent megkapott kölyökként, soha nem mondtak neki otthon nemet, megcsináltak helyette mindent. Nem voltunk jóban."
"Nagyon érzékeny... nem tudnám megmondani, hogy mire gondolok ez alatt pontosan, még soha nem láttam sírni például, de az ahogy bizonyos dolgokról, emberekről és az életében fontos eseményekről beszél, ahogy a világot látja, még egy hülye is leveheti, hogy sokat bántották. Én nem hiszek azoknak akik beképzelt kölyöknek tartják, aki mindent megkapott. Csak a rosszindulat beszél belőlük. Az irigység, mert tehetős családja van, ő pedig tehetséges."
"Hatalmas hangja van, imádom! Nem lehet nem szeretni."
Hasznos információk
Státusz: normál karakter |
Művésznév: SeoJun |
Születési hely és idő: Busan, 1991. Július 6. |
Play by: Lee Hong Ki |
Foglalkozás: Idol, énekes |
Tagság kezdete: 2010. Január 5. |
Cég/Entertainment:JYP Entertainment |
Bandán, csoporton belüli rang: Leader, main vocals |
Életem egyik darabkája
Névtelen válaszadó(N.V.A): Nem önökért teszem, ezt már korábban is elmondtam.
R: Persze, és ez így van rendjén. Büszkék lehetünk, amiért élnek még olyan emberek a Földön, akik nem a másik fél hátrányát akarják erősíteni, sokkal inkább segíteni neki ott, ahol lehet. Tehát a lényegre térve, azt már mindenki tudja, hogy kinek a neveltetése alatt nőtt fel ez a fiatal férfi, - aki esetleg nem lenne tisztában vele, a vezető, építészettel és ingatlaniparral milliárdokat kereső Ji család sarja - milyen közegben él és, hogy ma már komolyabban foglalkozik a zenével, mint a saját családjának örökségével és feladataival. Sokan állhatatosnak, elviselhetetlennek tartják aki csak a család nevén tudott eljutni oda, ahol most van. Ön mit gondol? Milyen volt ez az ember gyerekkorában?
N.V.A: Nem fogok konkrét helyszíneket mondani se neveket, nem kenyerem, hogy egy nagy halomra való riporter szálljon rájuk. Kérem vegyék komolyan a kérésemet.
R: Mindenképpen.
N.V.A: SeoJun valahol Korea egyik eldugottabb szegénynegyedében született és talán az sem biztos, hogy azon a dátumon, ami fentebb is meg lesz adva. Nem a fényűzés járt neki, nem egy hírnévnek örvendő család kékvérű gyereke ő, aki jogosan vagy anélkül került oda, ahova. A családja a mélyszegénység legalsó lépcsőfokán, a mindennapi kenyerét kereste. Napról napra éltek, volt olyan alkalom is, mikor egy falat nem jutott az adott napon se a szülőknek, se a gyereknek. Minden alantas munkát elvállaltak, az édesanyja minden órás kismamaként is a piacon dolgozott, hogy legyen miből enni adjon majd a gyermekének. Az apja több műszakot vállalt, sokszor nem tért vissza még éjjel se, mivel egyiket váltotta a másik. Sokan talán megvetnék őket amiért ilyen körülmények között gyermeket vállaltak és kitették volna ilyen szenvedésnek és keserű életnek, de a szerelem a szegények között is szerelem marad. Talán hibáztak, talán felelőtlenek voltak. De ezután képesek voltak szembenézni a saját hibáikkal és nagy fájdalmak árán ugyan, de lemondtak a kisfiúról, hogy legalább őt menteni tudják és olyan életet kapjon mások neveltetése alatt, amit ők nem voltak képesek biztosítani neki, és amit megérdemelt.
R: Ezt megdöbbenve hallom! Azt hiszem ez mindenkinek új! Mind idáig azt hittük, hogy ő maga is vérbeli Ji!
N.V.A: Nem, ő nem Ji. Legalábbis nem annak született és ahogy elnézem az életútját, soha nem is lesz az. Talán a nevüket viseli és ők nevelték, de ez a fiú túl jó hozzájuk.
R: És mi volt utána?
N.V.A: Árvaházba került. Sokáig azt hitték, hogy nem fog kelleni senkinek, hiszen aprócska volt és csenevész. Hatalmas szemei csak úgy csillogtak beesett arcában. Elmondani nem tudom, mikor láttam az előtt ilyen rossz állapotú egy évest. Jócskán alulfejlett volt a korabeliekhez képest, hiszen nem tudták biztosítani neki a megfelelő, gyermekbetegségek ellen adandó védőoltásokat. Gyenge volt és beteges, sokáig az is kérdéses volt, hogy megéri-e a két éves korát. Talán ekkortájt szedte össze magát rendesen, megkapta a szükséges gyógyszereket és ami késik nem múlik alapon, eljött érte a megfelelő család is.
R: Rögtön hozzájuk került? Miért nem volt sajátjuk?
N.V.A: Igen. Úgy tudom, hogy nem lehetett gyermekük. Nem tudom mi miatt, általában ilyenkor az anyát veszik elő meddőséggel, ezért az örökbefogadás mellett döntöttek. Ez akkoriban hatalmas port kavart, elvégre soha nem látták őt terhes pocakkal. Hónapokra visszamenően vettek elő fényképeket Ji Hyo Ju-ról, de semmi jele nem volt annak, hogy gyereket várt volna. Viszont volt egy időszak, bő fél év amikor nem itthon Koreában, hanem Amerikában tartózkodtak mind a ketten üzleti ügyek miatt. Ekkora teszik azt az időszakot, mikor "gyermeket várt" mi pedig nem tudtunk róla, elvégre a mi lapjaink nem közölték az ott készült képeket, csak híreket kaptunk róluk, a fejlesztésekről és az építkezésekről.
R: Tehát fogalmazhatunk úgy is, hogy az egész szerencse kérdése volt valamint parasztvakítás csak, hogy jogos utódként tekintsenek a fiúra, aki örököl tőlük mindent. Nehogy károsodjon a nevük.
N.V.A: Ha szigorúak akarunk lenni, igen, így van.
R: Arról meséljen egy kicsit, hogy hogy került zenei pályára? Nem tudok arról, hogy a családban bárki muzikális lenne, vagy foglalkozna a művészetekkel azon kívül, hogy kisebb-nagyobb galériákat üzemeltetnek Szöul belvárosában.
N.V.A: Ők valóságos idegenek a művészetekben, zenében pedig még inkább. Itt minden bizonnyal az igazi családjának vénája ütközik ki rajta, és zavarba ejtő volt a nevelőinek, amiért egészen pici korában megmutatkozott a tehetségét. Először tiltani akarták neki, még a zongora közelébe se mehetett, mígnem a tanárai úgy nem döntöttek, hogy nem hagyják veszni a tehetségét és külön órákat intéztek neki. Fejlesztették, ő pedig rohamtempóban haladt előre hiszen ez érdekelte. Boldog volt mikor zongorázhatott és büszke, mikor a tanárai arcán látta, hogy imádják az énekét. De hát maga is hallja, különleges hangszíne van, amit tényleg kár lett volna veszni hagyni.
R: A szülei soha nem jöttek rá arra, hogy az engedélyük nélkül tanították? Egy olyan neves iskola ahova járt, nem igazán engedhetett meg magának olyat, ami a szülőkkel szemben tiszteletlenség lenne. Márpedig az, hogy megtagadják a felszólításukat, annak számít nem?
N.V.A: Eleinte persze nem tetszett nekik, elvégre üzleti pályára, vállalkozónak szánták, bár nem is lett volna szükséges rágörcsölniük a témára, elvégre chaebol örökösként így is úgy is vitte volna tovább a nevet és az egész vállalkozást, de szerették volna ha ért is ahhoz amit csinál, nem csak ül a székben és bólogat. Aztán ha nehezen is ugyan, de belátták, hogy felesleges tiltani, hiszen a zenében tudott igazán boldog lenni.
R: Ez változtatta meg a nézetüket? Hogy boldognak látták?
N.V.A: Inkább a fiú makacssága. Nem érdekelték a következmények, ellenszegült a szüleinek csak, hogy énekelhessen. Ez éltette őt, amiért bármit feltett volna főleg úgy, hogy az anyjával rémes kapcsolatot ápolt. Az a nő nem szereti a gyereket aki náluk nevelkedett, ellökte magától és megtagadta a személyét. Nem érdekelte, hogy SeoJun mennyit próbálkozott, hogy szeresse.
R: Erről tudna mesélni nekünk pár mondatban? Mi lehet az oka annak, hogy nem szeret egy olyan fiút, aki több, mint húsz éve náluk él?
N.V.A: Talán pont azért, mert nem volt meg az a kilenc hónap, amíg a szíve alatt hordta volna. Nem tudja milyen igazán anyának lenni, megszülni azt a gyereket és belenézni egy fáradt újszülött végtelenül bölcs szemeibe, mert nem volt meg az a néhány hónapos kötelék. Ő csak egy gyereket kapott a semmiből, egy két éves kis komiszt, akinek már saját, kiforrott személyiségjegyei voltak. Hyo Ju nem ismerte ezt a gyereket és nem is akarta megismerni, szeretni pedig főleg nem, hiszen nem a sajátja. Soha nem volt a segítségére, nem kapta meg azt az anyai szeretetet, ami minden gyereknek kijár. Nem bátorította, nem állt mellette, nem védelmezte. Egyszerűen ez a fiú nem tudja milyen az, ha igazán szeretik, ha megölelik. És ezért is olyan, amilyen. Otthon rideg és távolságtartó mert tudja, hogy minden tettét bírálni fogják, számon fognak kérni rajta mindent és bármikor hibázik, legyen szó egy apró botlásról, mindig a zenét fogják felhozni, mondván amiatt tart ott, ahol. Családi vállalkozásban gyakorlatilag a nullán. Ő pedig ezt nehezen tűri és viseli, elvégre ez a szenvedélye, ez az amit igazán szeret. És csak, hogy idézzem a korábban őt véleményezőt: "... ahogy bizonyos dolgokról, emberekről és az életében fontos eseményekről beszél, ahogy a világot látja, még egy hülye is leveheti, hogy sokat bántották..." A mai napig bántják. A médiában élők, azok akik valamiért utálják őt, pedig semmi rosszat nem tett velük. Csak a gazdag gyereket látják, aki hatalmas házban nőtt fel, felfoghatatlan luxusban. Elítélik őt és azt hiszik, nem tett meg semmit azért, hogy zenei pályára törjön és nem látják be azt, hogy elég jó volt, hogy a legnagyobb ügynökségek egyikénél legyen már hét éve. Mindent a pénzhez kötnek, az apjához. És ha ez még nem lenne elég, bántja őt a családja, mert nem a bizniszt választotta, nem a dollármilliókat és az ingatlanpiacot, hanem amiben ő látja a saját dollárjait... a boldogság kövér hasúját. Mert ez az ő élete, ő így akar adni másoknak, hogy érezzék a szeretetét és azt, hogy a rajongóinak él. És tudom, sokan mondogatják, hogy nem érdekli őt senkinek a véleménye, nem foglalkozik a lehúzó, számító emberekkel. De ez a gyerek minden éjjel úgy fekszik le aludni, hogy azon gondolkozik mit rontott el a koncerten, mit rontott el az új album dalain, hogy miért fogják megint elővenni és teszik utálat tárgyává. Mind ezt miért? Mert pénzes, tehetős! Ezt pedig neked mondom, SeoJun, biztos vagyok benne, hogy olvasod! Vigyázz magadra és ne veszítsd el a hideg véred! Nézz szembe a kihívásokkal, mert most jön még csak a java...
Halkan zörren egyet a papír az ujjaim között, miközben a következő oldalra pillantok, de mintha ez volna a végszó, ott egy teljesen új cikk kezdődik.
- Mi ez? - csak ennyire futja, s még hallom az asszisztensem cipőjének koppanását, ám a következő pillanatban hangos robajjal vágódik be az iroda ajtaja, aminek küszöbén megpillantom cégünk igazgatóját, az apámat.
- Apa, én...
- Mit tettél?! Mit műveltél?
- Én semmit... - hitetlenkedve vetek egy pillantást a lapokra. Próbálom a szavak mögött rejlő tartalmat és jeleket felismerni, mint ahogy azt is igyekszek átgondolni, hogy ki adhatott ki rólunk ennyi mindent. Nem tudom... fogalmam sincs, annyian vannak körülöttem akik többet tudnak mint kellene. De nyilvánosságra még egyik se hozta.
Mi lehetett a célja?
Vendég
Re: Ji Seo Jun
Gratulálunk, elfogadva!
Kedves Seo Jun!
Afkodsnsdoncvklsdgbvlkdfg ibhdijgfsxnvo. *meghalt, és nem a macskája –ami nincs– taposta meg a billentyűzetet* Khm, szóval… nem, azt hiszem még mindig nem találok értelmes szavakat, amikből mondatokat tegyek össze egy összefüggő és értelmes elfogadó szöveghez. Azonban muszáj valahogy összeszednem magam, és megírjam a sorokat, hogy mehess játszani.
A lapod megírásának stílusa nagyon tetszett. Először nem értettem, hogy miért van egy szerepjátékos példa a külső/belsőnél is, de ahogyan haladtam tovább, már minden világos lett. A felsorolás beiktatása is ötletes, nem beszélve arról, hogy nagyon meg tudtál nevettetni… pedig csak a külsődet olvastam addig. A személyiségedet több szemlélő elmondásából olvashattam és rakhattam össze, de én kifejezetten szeretem az ilyen módon megírt jellemzést.
Aztán jött a mély zuhanás. Lesápadtam, mikor olvastam a gyerekkorodról, elvégre teljesen más embert kaptam, mint amit eddig ismerhettem. Erre mondják azt, hogy nem minden a külső, és a jelen. Szörnyű lehetett, hogy le kellett mondania a szüleidnek rólad, és mondanám, hogy jó családhoz kerültél, de mint tudjuk: ez nem így van. Az addig rendben van, hogy tehetősek, de ha mindig bántanak, az sose jó. Örülök, hogy azért hagytak neked teret a zene világában, habár a nevelőanyád hozzáállását nem értem. El tudom képzelni milyen az, ha nem foglalkozik veled, és mindent a pénzzel old meg.
Az emberek kialakítottak rólad egy képet, amihez vagy hozzátesznek dolgokat, vagy elvesznek. Támadnak és védenek egyszerre. Ilyen az Idol és az örökösi élet. Viszont van valaki, aki nagyon is jól ismeri a valódi énedet, és még annál is sokkal többet. Döbbenten olvastam, hogy kitálalt a médiának, csak nem értem, hogy apád miért téged vádol. Kíváncsivá tettél ezzel a rejtélyes személlyel, és nagyon is tudni akarom, hogy ki a spicli. Ezért arra kérlek, hogy foglald le az alanyodat, és a művészneved, aztán vesd be magad a játéktérre… mert olvasni akarlak, és ezt csak ezek meglépése után tudom. <3
1 / 1 oldal
Engedélyek ebben a fórumban:
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
|
|
Pént. Márc. 04, 2022 7:26 pm by Jung Hwayun
» Avatarfoglaló
Csüt. Márc. 03, 2022 12:02 am by Jung Hwayun
» Névfoglaló
Szer. Márc. 02, 2022 11:57 pm by Jung Hwayun
» Jung Hwayun
Szer. Márc. 02, 2022 10:01 pm by Jeason Jensen
» Elkészültem!
Szer. Márc. 02, 2022 7:32 pm by Jung Hwayun
» Wang Sarah
Vas. Okt. 10, 2021 10:03 pm by Wang Sarah
» Choi Sung-Hyun
Vas. Okt. 03, 2021 10:55 pm by Kim Eun Bi
» Fujisaki Hana
Vas. Okt. 03, 2021 9:40 pm by Kim Eun Bi
» Kim Eun Bi
Hétf. Szept. 20, 2021 7:17 pm by Kim Eun Bi