Ong Ga Young
1 / 1 oldal • Megosztás
Ong Ga Young
Ong Ga Young
Ilyennek látják a külsőmet
Kicsi a bors, de erős...
Szokták mondani. És ez a szólás talán Ga Young-ra telljesen igaz. Hisz a maga alig 160 centijével nem épp a legmagasabb emberek közé sorolható, de talán az átlagba még belefér. Emellett pedig nem is tűnik olyan erősnek, hisz az izomzata nem épp a legszembetűnőbb része, de hidd el, ha okot adsz rá, akkor simán leterít minden gond nélkül. Nem véletlen, hogy azt a szakot választotta, amit. Igaz, a csoporttársai közül eléggé kitűnik a hosszú, fekete hajával, vékony testalkatával, és azokkal a szépen domboruló testrészeivel, már csak azért is, mert a többségük fiú, Gayoung-on kívül talán csak két lány jár azokra az órákra, amikre ő is. Persze, ha egy átlagos napon ránézel, mindebből a nőies oldalából mit sem látsz, ugyanis ő maga szereti a mindent takaró, túlméretes felsőket, az egyszerű edzőcipőt, és azt a sapkát, ami télen-nyáron rajta van, csupán csak edzéskor veszi le. Emellett pedig mondhatni ő és a smink két külön fogalom, ki lehetne kergetni a világból, ha bárki is rá akarna erőszakolni akár már csak egy kis rúzst is. Egyetlen kiegészítője pedig az a medál, amit a nagyapjától kapott, még mielőtt az idős úr elhunyt volna, azt mindig magánál tartja, egyfajta kabalaként.
Ilyennek tartanak
A látszat néha csal...És ez GaYoung-ra is egészen igaz. Hisz nézz rá, mit látsz? Egy édes kislányt, a bájos mosolyával - igaz, azt csak ritkán villantja meg -, senkinek nem tudna ártani, ugye? Csak hát van olyan, mikor az ember lánya Egy isten háta mögötti kis falucskábn lakik, oyan messze a pezsgő nagyvárostól, hogy csak a nagyapja meséiből, meg egy csepp képzelőerőből merítve tudja csak elképzelni, hogy milyen is lehet nagyvárosi lányként élni. Vérbeli vidéki lány, ami még a nem a seoul-i dialektusban beszél, hanem szülőfalujának köszönhetően a gyeongsang-iban, és ezt még az a röpke másfél év sem tudta megváltoztatni. igaz, a csoporttársai rendszerint kijavtják, mert ha már itt lakik Seoul-ban, akkor beszéljen is úgy, mint egy itteni, de elég nehezen megy neki. Ezen kívül a magatartásával is akadnak gondok, igaz, odahaza megtanuta, hogy az időseket, és a rangban felette állókat tiszteni kell, és ezt általában meg is adja, de nagy sajnálatára elég könnyen fel tudja magát húzni sok dolgon, aminek végeredménye, hogy a keze lendül a szerencsétlen áldozat felé. Az pedig nem épp a leggyengébb ütésben ér véget, hisz már egész kicsi volt, mikor a nagyapja elkezdte tanítani a taekwobdo alapjaira, s mára már egész profinak mondható. Na persze az sem elhanyagolható tény, hogy, hogy három báttyal, és két öccsel rendelkezik, így egyetlen lányként a családban elég könnyen ráragadt minden fiús szokás, és erő.
Magabiztos, csak nagy ritkán kételkedik magában, hisz otthon mindig is azt tanították neki, hogy minden az akaratról szól, s míg az megvan,bármire képes lehet. Nem hátrál meg a kihívásoktól, még akkor sem, ha az egészen esélytelennek tűnik, mert ő akkor is megmuatja, hogy nincs lehetetlen, csak tehetetlen. Márpedig ő nem az. Néha pedig egész gorombának tűnik, ugyanis nem igazán tudja, hogyan kezelje az embereket. Mondhatni az állatokkal sokkal jobban kijön, mint az emberekkel, de ha valaki elég kitartó, akkor képes lehet törni azt a hatralmas falat, amit Young maga köré épített. Bár az illetőnek egész biztos nem lesz egyszerű dolga, hisz képes mindent komolyan venni, mondhatni egy cseppnyi humorérzék nem található meg benne. Na meg persze nőiesség sem, ezen pedig még ez a kevéske idő sem változtatott, amit Seoulban töltött el.
Hasznos információk
Státusz: normál karakter |
Becenév: Young |
Születési hely és idő: 1997. 06. 13.; Dél-korea, Namchang-ri |
Play by: Ji Hye Ran |
Csoport: Egyetemista |
Iskola neve: SNU |
Lakhatóság: Csövel egy gazdag ficsúrnál |
Szak vagy irányultság: Sport szak (azon belül is harcművészeti irányultság) |
Évfolyam: 2. év (4. félév) |
Életem egyik darabkája
Nem, még véletlenül sem azért, mert annyira hiányzik neki a családi fészek, az otthon, ahol az elmúlt tizenkilenc évet töltötte. Nem a honvágy miatt eredtek el a könnyei, és nedvesítették meg azokat a már túlságosan is kiszáradt könnycsatornákat. Hisz ő évek óta egy könnycseppet sem hullatott. Még akkor is ő vigasztalta a bátyját, mikor a család oly nagyon szeretett kutyája elpusztult. És most mégis akkora az elkeseredettsége, hogy a rég nem látott könnyei ismét utat törve maguknak dagasztják fel az egyre pirosodó arcát.
De hát az apja meg is mondta, hogy ez lesz...
- De apaaaaa!! Ugyan miért ne mehetnék egyetemre?
- És itt hagynád a családod? Mégis mit kezdenél te abban a nagyvárosban, hmm? Még itt, a farmon is eltévedsz néha...
- De... De az más. Apa... Kérlek... Tudod, hogy nagyapa is elengedne, hisz ő is onnan jött...
- Ne emlegesd fel minden vitánknál a nagyapád, kérlek...
- De... Miért vagy ennyire idióta?!??
- Ga Young! Pontosan tudom, mit érzel, de tudom, hogy csalódni fogsz. Egész biztos vagyok benne,
hogy két év se kell majd, és már sírva fogsz visszajönni hozzánk...
- Nem, nem fogok... Majd megmutatom én neked...
És megmutatta... Hiába az apja érveléseinek, hogy neki miért is jobb, ha otthon maradna a családdal, ő mégis jelentkezett a seouli egyetemre, hogy valóra válthassa az álmát. Mert ő mindig is arról álmodott, hogy egyszer majd városi lány lesz, és ott fog élni, ahol a nagyapja is még fiatal korában. Na meg persze, hogy olyan elismert harcművész lesz, mint amilyen az öreg volt. Ő volt az, aki már egész kicsi kora óta elkezdte tanítani a mesterség minden csínjára meg bínjára, hisz a család egyedüli lány gyereke volt az, akit ez mindig is különösebben érdekelt. Sokkal jobban, mint a testvéreit valaha is. Igaz, őket is tanította a nagypapa, de soha nem voltak olyan elhivatottak a taekwondo iránt, mint a húguk. Ha tehette, mindig ott csimpaszkodott az öreg nyakában, néha még lesből le is támadta, hátha sikerül ellesnie egy-egy újabb mozdulatot és fogást tőle, aminek meg is lett az eredménye. És ezt gyakran a testvérei bánták....
- Yaa, Ong Ga Young!! Ne verd a testvéreid!
- De anyaaa.... Hozzájuk sem értem...
- Dehogynem... láttam ám, kiasszony...
- De hoooogy? Nem is néztél ide...
- Tudod kicsim, egy anya mindent lát. Ezért ne is próbálkozz meg azzal, hogy valamit is eltitkolsz, vagy rosszalkodsz, mert én tudni fogom...
- De ez hülyeség...
- Nem az... De majd ha anya leszel, te is meg tudod, ez milyen... De most az a lényeg, hogy ne bántsd a testvéreid. Fura ezt kimondanom, mert általában ez fordítva szokott lenni, de nem szép dolog ezt tenni a saját testvéreddel...
- De elvette a macimaaaat...!
- És az a megoldás, hogy megütöd?
- ... Igen!
Azóta szerencsére javult a helyzet. Persze azért nem teljesen, de sokkal higgadtabban tudja kezelni a dolgokat, mint anno. Mint most is, hisz ha még mindig a régi önmaga lenne, akkor a koli ügyintézője már rég a kórház egyik kényelmetlen ágyán feküdne. Mert nagyon dühíti, hogy csak úgy, szinte a semmiért dobták ki a koliból, és még csak rendes indokot sem adtak neki. Mert ő azt nem hiszi el, hogy olyan sok lenne a jelentkező, hogy tényleg nincs egyetlen szabad hely sem egyik lányszobában sem... Na meg persze annyira nem is rosszak az eredményei, hogy ezt kelljen vele tenni. Jó persze... van néhány kettese, ami csak épp hogy meglett, és az egyik tárgyával is csúszik egy fél évet, de ki nem? Na meg ott vannak neki a sporteredményei, az nem számít? Hát ezek szerint nem...
- Papa... Azt ígérted mindig vigyázni fogsz rám, és segítesz, még onnan fentről is... Nem úgy érzem... -szipogja, ahogy a bőröndjeit ledobja maga mellé, és az ég felé néz. Igen, a nagyapján kéri számon azért, ami történt, hisz még mielőtt meghalt volna, megígérte egyetlen unokájának, hogy, hogy mindig figyelni fog rá, még onnan fentről is, mint egy őrangyal. Most mégis kidobták a kollégiumból, és nincs hova mennie. Már pedig így nem maradhat itt, és nem fogja tudni befejezni az egyetemet. Már pedig ő megfogadta, hogy már csak azért is befejezi a sulit, és olyan híres lesz, mint a nagyapja. Nem akar hazamenni, de talán muszáj lesz... De nem tud az apja szemébe nézni, hisz nem tudja bevallani, ha tévedett. Márpedig nagyon úgy tűnik, hogy megint az öregnek volt igaza.
Nem is tudja, mióta ácsorog ott az út közepén, de már épp indulna, mikor valaki teljes erőből nekiront. A képlet pedig egyszerű; hisz mindenki tudja, hogy a fizika törvényei azt mondják, az egyik tárgy átadja az energiáját annak, aminek nekiment, Tehát GaYoung-nak el kellett volna esnie a lendülettől. Azonban ő csak kicsit kibillen az egyensúlyából, míg a másik elesik. Ebben persze nem is lenne semmi meglepő, ha az az ismeretlen nem egy felnőtt, Younghoz képest égimeszelő srác lenne...
- Hát te?
Vendég
Re: Ong Ga Young
Gratulálunk, elfogadva!
Kedves Young!
Először is sajnálom, hogy ennyit kellett várnod az elfogadásra, de most már itt vagyok, hogy meghozzam feletted az ítéletet. A külső leírás alapján, tökéletesen el tudtam képzelni magam előtt a karaktert, ami egy jó pont, hiszen pont az lenne a lényege ennek az egésznek. Tetszik, hogy a nőies oldalát csak akkor veszi elől, amikor kell és az órákon biztosan kap elég figyelmet a fiú társaitól. Bár azért én megnézném egy egyszerű hétköznapon is, hogy milyen ez az oldala, de smink nélkül nehéz lenne, nem igaz? Már pedig te nem szereted, szóval erről azt hiszem le kell tennem… de miért is nem szereted?
Azt hiszem nem kell veled kötekedni, hiszen önvédelemben jeleskedsz, mint az számomra eléggé világossá vált. Hát igen, vidéki lányként, és ennyi fiútestvér között nem is csodálkozom, hogy muszáj volt megtanulnod megvédeni magadat. Már világossá vált, hogy miért is nem vagy annyira nőies, de ezzel egyáltalán nincs semmi gond. Ahogyan azzal sincs, hogy még nem tudod a nagyvárosi dialektust. Erre csak azt mondom, hogy ne stresszelj rajta: te megtanultál beszélni, ők meg tanuljanak meg hallani és kész.
A történeted megmosolyogtatott. Azok a kis múltbéli dolgok, ahogyan rád szólt anyukád a testvéreid bántalmazása miatt, vagy apukáddal való dacolás… mind-mind azt bizonyítja, hogy nem hazudtolod meg magadat. Mondjuk egy maci miatt verekedni… azt hiszem az egyik idollal jó barátságot ápolnál ilyen téren, bár nem tudom, hogy mennyire követed a médiát. Vagyis most, hogy kicsaptak a koleszból, inkább az a kérdés, hogy hol tudnád követni. Számomra is érthetetlen, hogy miért kellett kiköltöznöd onnan egyik pillanatról a másikra, és kíváncsi vagyok, hogy most mihez is fogsz kezdeni. Sok lehetőség nyitott, de én hiszem azt, hogy az a személy, aki a hátadba csapódott, biztosan tud majd segíteni. Legfeljebb megvered, ha nem, de nem én adtam a tanácsot. Kíváncsian várom a karaktered sorsának alakulását, szóval nem is tartalak fel tovább. Tudod, hogy mi a dolgod, szóval nyomás elintézni azokat és irány a játéktér.
1 / 1 oldal
Engedélyek ebben a fórumban:
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
|
|
Pént. Márc. 04, 2022 7:26 pm by Jung Hwayun
» Avatarfoglaló
Csüt. Márc. 03, 2022 12:02 am by Jung Hwayun
» Névfoglaló
Szer. Márc. 02, 2022 11:57 pm by Jung Hwayun
» Jung Hwayun
Szer. Márc. 02, 2022 10:01 pm by Jeason Jensen
» Elkészültem!
Szer. Márc. 02, 2022 7:32 pm by Jung Hwayun
» Wang Sarah
Vas. Okt. 10, 2021 10:03 pm by Wang Sarah
» Choi Sung-Hyun
Vas. Okt. 03, 2021 10:55 pm by Kim Eun Bi
» Fujisaki Hana
Vas. Okt. 03, 2021 9:40 pm by Kim Eun Bi
» Kim Eun Bi
Hétf. Szept. 20, 2021 7:17 pm by Kim Eun Bi