Wang Ji Woo
1 / 1 oldal • Megosztás
Wang Ji Woo
Wang Ji Woo
Ilyennek látják a külsőmet
Elég szépen megnőtt, alulról nyaldossa a 190 centit, fia nagy örömére. -Mert hát ki ne szeretne egy majd két méteres apát magának, csak azért, hogy a nyakában csünghessen?- Öltözködése elég laza. Annyira nagyon nem is követi a divatot, azt veszi fel amiben jól érzi magát, bár többnyire úgy is mindig szakács ruhában látni. Kiegészítői sincsenek, csak egy láncot hord mindig a nyakába, amin a volt felesége jegygyűrűje van. Talán azt is lehet mondani, hogy semmi jellegzetes nincs ebben a fickóban, pedig ez talán túlzás lenne. Ott van például a mosolya. Az ami szinte mindig ott virít a képén. A sok nehézség mellett is ott van az a bájos mosoly ami csak úgy feltölti az embert minden jóval hacsak ránéz.
Ilyennek tartanak
Szigorúhiszen, ha a szakácsruha felkerül, nincs kegyelem. Igazi Gordon Ramsay a konyhában.vagy Szingli (özvegy):hiszen hiába tudja, hogy egyedül nem lehet normálisan gyereket nevelni, sose volt ideje randizni. Na meg, eddig még nem is gondolt ilyenre. Azzal ő úgy érezné, mintha csak megcsalná a feleségét. Pedig tudja jól, hogy ha a felesége látja is onnan fentről, fogja a fejét, hogy mit tököl ennyit. Ha tudná tuti már százszor a fejéhez vágta volna már, hogy kezdjen új életet, keressen új anyuka után, hiszen neki csak ennyi volt a feladata, hogy megajándékozza a férfit egy gyönyörű fiúcskával.
Mindig igyekszik pozitívan nézni a világot és fiának is igyekszik ezt a szemléletet átadni. Alapvetően gondoskodó típus, ám nincs annyi ideje, amennyi elegendő lenne a fiához. De ez van, ha az ember azt hiszi egy személyben több mindenre is képes és túlvállalja magát. Kitartó, hiszen eddig bármilyen akadályba ütközött is túl tudott lépni rajtuk előbb-utóbb. Nagylelkű és tisztelettudó. Ugyan nem volt esélye családban felnőni, mégis a körülményekhez képest, igen jól nevelt úriember lett belőle. Ám akár csak a fia, ő is kissé visszahúzódó néha és túlságosan is szerény. Van viszont úgy, hogy elhamarkodja a dolgokat...Ilyen nála az a bizonyos apa-fia beszélgetés is, amit általában 16 éves kor környékén kellene elkezdeni inkább. De, hát ha egyszerűen nem szeret hazudni a fiának és amúgy is ez volt a kérdés miért ne? Nem árt az ilyet időben elkezdeni nem?
Hasznos információk
Státusz: normál karakter |
Becenév: Jiwoo, Gordon |
Születési hely és idő: 1989. 02. 12. & ismeretlen |
Play by: Kwak Si Yang |
Csoport: városlakók |
Foglalkozás:Séf |
Családi állapot: özvegy |
Iskolai végzettség: Érettségi |
Életem egyik darabkája
hétköznapi kérdések is okozhatnak néha kellemetlenséget. Akár egy olyan aprócska dolog is, mikor rákérdeznek valamely szülő nevére. És hát lássuk be, elég sok hivatalos dolognál előjön az a bizonyos "Anyja neve?" kérdés. Egy normális ember egyből vágja rá, de ő mit tud mondani? Hogy nem tudom? Vagy, hogy nincs is anyám? S, ha ezt mondja, mi történik? Hülyének nézik, csak mert nem tudják, hogy igazából már csecsemő korától kezdve egy árvaházba tengette a mindennapjait. Nincsenek szülei, sosem voltak. Senki nem akarta hazavinni azt az aranyos csillogó szemű kisfiút, aki folyton csak a könyveket bújta a sarokba. Vagy csak ő maradt volna le mindig erről? Túlságosan belemerült volna az olvasásba és nem hallotta meg, mikor s merre kell menni? Ki tudja? Bár kinek is lett volna kedve hazavinni azt a gyönyörű barna bőrű,arany mosolyú fiúcskát, aki folyton a rendet igyekezett fent tartani? Aki a legtisztelettudóbb volt mind közül, s aki folyton csak másoknak akart jót? Ki akarta volna hazavinni azt a kis kamaszt, aki mindig is a bajt vonzotta, ha szerelemről volt szó? Senki. A barátai jöttek és mentek. Folyton cserélődtek, s ő csak akkor léphetet ki végleg az ajtón, mikor felnőtté érett. Akkor vált csak igazán magányossá. Egyedül a nagyvilágban. Sehol egy tapasztalt felnőtt vagy egy segítő barát. Mindent egyedül kellett megoldania. Senki nem vezette, senki nem mondta meg mi fog rá várni a nagybetűs életben. Sokáig egyedül érezte magát a világban, aztán jött Ő. Tisztán emlékszik mindenre, mintha csak tegnap történt volna az egész.
Akkoriban még csak konyhai kisegítőként dolgozott az egyik neves szállodában. Már egy féléve is ott lehetett, mikor megjelent egy vele egyidős lány is a konyhán. Először mindig csak távolról nézte, aztán egyre többször fordult elő, hogy közös munka miatt, folyton egymás mellett kötöttek ki. Ez lassan románccá alakult, s csak ezután tudta meg, hogy az a bizonyos lány bizony a tulaj egyetlen gyermeke is. Aki, hát mind a mai napig megveti valamiért Jiwoo-t. Nem is nagyon akarták engedni nekik elég sok ideig, hogy együtt legyenek. Egy nap, viszont sikerült megmentetnie és ezzel kapott egyeséjt is. Nem gondolkozott sokat, egyből feleségül is kérte, míg az apja meg nem gondolná magát. Persze a drága após biztos azt hitte a pénz miatt van a sietség, holott Woo-t mindig is hidegen hagyta a gazdagság, a luxus. Fájt neki ugyan, hogy nem tehetős eléggé ahhoz, hogy bármit megtudjon venni, de sosem kért a másik család pénzéből. Mindent próbált a maga módján megoldani inkább. Még akkor is mikor kiderült, hogy a nászéjszaka jobban sikerült a kelleténél. Először kicsit megijedt a hír hallatán, hiszen még nem érezte megfelelőnek anyagilag a dolgot. Félt, hogy nem tud majd mindent megadni nekik. Ekkor kezdett el plusz munkákat is bevállalni. Szinte a lelkét is kidolgozta és alvás helyett csak azért járt haza, hogy megbizonyosodjon felesége állapotáról és körbeugrálja. De persze az apósnak nem tetszett, hogy ilyen kevés időt tölt el egy terhes nő mellett és már szinte mindennek elhordta szegényt. Kilenc hónap múlva viszont meglett a kemény munka gyümölcse is. Az ezt követő időszak volt a legcsodálatosabb az életében, mindaddig a napig... Jisung mindössze kettő volt mikor a szemük láttára gázolták halálra édesanyját. Azóta próbál mindent egyedül megoldani, ami lássuk be nem a legegyszerűbb. A nagyszülők meg csak úgy hajlandók besegíteni, ha végleg lemond a fiáról. Neki viszont már csak ő van. Ő a mindene, hülye lenne belemenni. Inkább bevállal mindent, minthogy elveszítse őt is. Fia állítása szerint úgy sem szereti a nagyszülőket, Woo meg csak az ő érdekeit nézi.
Jelenleg is elég sokat túlórázik, hogy a fiának mindent tudjon biztosítani, de sosem hagyta teljesen egyedül, még ha a csöppség nem is tud róla, mindig van aki rá van állítva, hogy figyeljen rá és vigyázzon, míg ő nem teheti ezt meg.
Vendég
Re: Wang Ji Woo
Gratulálunk, elfogadva!
Kedves JiWoo!
Hogy én mennyire imádom őt! *-* Már a külsővel teljesen megvettél, annyira megmelengette a szívem, ahogy elképzeltem, hogy gyermeke az ő nyakában ül, csak aztán nehogy beverje a kis krapek buksiját a mennyezetbe. Letisztult és kellemes megjelenése mellett tiszteletet is érdemel, amiért végre nem azzal kezdődik egy karakterlap, hogy a karakter mennyire izmos és szexi.
Borzasztóan nehéz lehet Jiwoonak kedvese nélkül és bár egyet kell értenem elhunyt feleségével, valóban neki, illetve a picinek is jót tenne egy nő, mégis osztozom az érzésein, valamint fájdalmán. És ennek ellenére is igyekszik megadni neki fiának a tökéletes apát. Létezik tökéletes szülő? Feltehetőleg nem, de jó szülők annál inkább. Mielőtt túlfecsegném nyálas szöveggel a jellemi részt, csak hagy rázzak kezet veled. Fantasztikus karakter lett, sok embernek egy ilyen személy jelenti az ideális apa fogalmát.
Érzem benne a mérhetetlen szeretetet, a törődést és a tenni akarást, hogy minél többet nyújthasson gyermekének, ugyanakkor már az első sorok óta már-már kihallatszott a betűk közül az elégikus csengés, mely ugyanúgy Jiwoohoz tartozik, akárcsak melegséget árasztó mosolya.
Aki hülyének nézi azt az embert, ki nem tudja az anyja nevét, az saját magáról írja le, hogy mennyire szánalmas. És nem értem! Én haza akarnám vinni a kicsi Jiwoot! Egy tünemény gyermek volt, a nehéz körülmények ellenére is átlagos és normális(!) ember. Lehetett volna belőle bűnöző is, elrontott, megkeseredett hajléktalan, de nem! Ő dolgozni kezdett és megragadta annak a kezét, ki életének fontos szereplőjévé vált… meseszép!
Annyira aranyos a románc útja! Nem könnyű, a nagy jutalmakért meg kell dolgozni, de hát mégis csak jókor volt jó helyet, hacsak nem tudatosan cselekedett és mindez meghozta gyümölcsét: egy gyűrűt.
Ohh, az a nászéjszaka! Bele sem merek gondolni, hogy mennyit dolgozhatott annak idején, bár tulajdonképpen abba sem, hogy mostanság mennyit munkálkodik, de ez is csak a tiszteletet fokozza bennem.
Hamarosan útzárakat kell elhelyezni Seoulban, vagy szólni a kormánynak, hogy az okos emberek találjanak ki valamit, mert ez már tarthatatlan, ami itt nálunk az utakon van! Hány embert kell még elgázoltatni ahhoz, hogy az autósok felfogják, az életükkel és mások életével játszanak, amikor reggel a munkába igyekezvén kétszer nagyobb sebességgel hajtanak át a kereszteződésben?
Hogy mondhatna le a fiáról? Mit gondolnak a nagyszülők? T.T Azonban ami a legjobban dicséretre méltó az az, hogy nem a gyász köré összpontosul az egész karakter - noha teljesen jogosan megtehetnéd -, hanem továbbra is igyekszik Jiwoo pozitívan szemlélni a világot, hogy fiának se essen lelki, valamint fizikai bántódása.
*Még egyszer kezet ráz vele a vastaps zajában*
Arc az övé, jobbat nem is találhattál volna, úgyhogy foglald le gyorsan, utána pedig siess haza Jisunghoz. *-*
1 / 1 oldal
Engedélyek ebben a fórumban:
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
|
|
Pént. Márc. 04, 2022 7:26 pm by Jung Hwayun
» Avatarfoglaló
Csüt. Márc. 03, 2022 12:02 am by Jung Hwayun
» Névfoglaló
Szer. Márc. 02, 2022 11:57 pm by Jung Hwayun
» Jung Hwayun
Szer. Márc. 02, 2022 10:01 pm by Jeason Jensen
» Elkészültem!
Szer. Márc. 02, 2022 7:32 pm by Jung Hwayun
» Wang Sarah
Vas. Okt. 10, 2021 10:03 pm by Wang Sarah
» Choi Sung-Hyun
Vas. Okt. 03, 2021 10:55 pm by Kim Eun Bi
» Fujisaki Hana
Vas. Okt. 03, 2021 9:40 pm by Kim Eun Bi
» Kim Eun Bi
Hétf. Szept. 20, 2021 7:17 pm by Kim Eun Bi