Nam Bo Ra
1 / 1 oldal • Megosztás
Nam Bo Ra
NAM BO RA
Ilyennek látják a külsőmet
• Mindössze 161 centiméter és 44 kiló.
• Fekete, állig vagy maximum vállig érő hajához egy középbarna, mandulavágású szempár tartozik.
• Habár nem kifejezetten számít szépségideálnak Koreában, különleges vonásai egyedi módon varázsolják széppé.
• Igazán kidolgozott testtel büszkélkedhet, a rengeteg évnyi tánc meghozta a gyümölcsét. A férfiak rendszerint képesek tekintetükkel elidőzni lapos hasán, vékony combjain és nőies domboldalain.
• Egyszerűen csak dögös.
• Általában a sötét ruhadarabokat preferálja, legszívesebben egy rövid fölsőt, magas derekú rövidnadrágot hord egy magas, vastag sarkú bokacsizmával. Stílusosan öltözködik, mégis jelen van egyfajta egyszerűség minden összeállításában.
• Kifejezetten szereti a kiegészítőket, főleg a gyűrűket, amiből párat mindig fel lehet fedezni az ujjain.
• Körmeit általában vagy feketére, vagy pedig bordóra festeti.
Ilyennek tartanak
• Általában az emberekkel hűvösen viselkedik, főként az ismeretlenekkel távolságtartó.• Nagyon kevés ember van, akit valójában szeret, azonban mellettük teljesen képes felengedni.
• Laza felfogással áll szinte mindenhez.
• Rendkívül okos.
• Minden esetben őszinte, azonban nem törődik azzal, hogy finoman adja az emberek tudtára az igazságot, ezért nagyon sokszor kegyetlen.
• Bátor.
• Makacs és önfejű, csak a saját gondolatai és akarata vezérli, képtelenség befolyásolni.
• Ugyan van egy érzelmes oldala, nagyon ritkán kerül csak ez felszínre.
• Képtelen felejteni.
• Kivételesen erős személyiség.
• Nem igazán érdekli az emberek és a társadalom véleménye.
• A tánc és a harcművészet világában is otthon van, sőt remekül rappel és énekel is.
Hasznos információk
Státusz: Teljesen normális vagyok |
Becenév: Hogy lehet becézni a Borát? |
Születési hely és idő: Szöul, 1996. január 18. |
Play by: Lee Ye Ji "Yezi" |
Csoport: Egyetemista |
Iskola neve: SNU |
Lakhatóság: Otthon |
Szak vagy irányultság: Kommunikáció és médiatudomány |
Évfolyam: Másodéves |
Életem egyik darabkája
Amikor az embereknek elmondom, hogy nem látok jól, általában mindig kicsit megsajnálnak, amit nem is félnek eltitkolni. Ez van, azok a személyek, akiknek nem túl jó a szemük, mindig kevesebbek lesznek valamivel azoktól a társaiktól, akik persze – számomra elképzelhetetlen módon -, mindenféle segédeszköz nélkül képesek látni a legapróbb bogarakat a fűben, vagy a három millis betűket kiszúrni 10 méterről. Hogy irigy vagyok-e? Kézenfekvő lenne a válasz, hogyne lenne a rossz szemű emberekben egyfajta féltékenység, hiszen míg nekünk költenünk kell arra, hogy jól lássunk, kifizetni a szemüveget, a szemészetet meg a szemvizsgálatot, havonta vagy kéthavonta új kontaktlencsét venni, addig mások ugyanezt a pénzt beleölhetik valami hasznosba. Arról nem is beszélve, hogyha otthon felejtem a szemüvegemet, akkor hiába költök rá, mert ugyanúgy semmit nem látok. A válaszom mégis nem. Hogy miért? Ha kénytelen vagyok fizetni is érte, én el tudom érni azt, hogy úgy lássak, mint a genetikai hiba nélkül születettek. Azonban ők soha nem tudják meg, hogy én mit látok. Fogalmuk sincs arról, hogy a mindig annyira éles és eleven világ mennyire más tud lenni, ha az ember kissé halványabbnak és lágyabbnak látja. Nem tudják, hogy milyen kép van előttem egy késő éjjeli órán, a hídon állva, a folyó vizéről visszavetülő város fényeit lesve. Ahogy a híd világítása, az autók fényszórója és a közlekedési lámpák sugarai összeolvadnak, keverednek és egy elképesztő játék jön létre pusztán a víz lassú fodrozódása miatt, valóban gyönyörű. Mintha lángcsóvák úsznának a szemed előtt, mindig több, mindig más színekben. Olyan kép ez, amit mindenki szívesen lefotóz és elraktároz az emlékezetében, lehetőleg örökre. Persze az embereknek az örökre nem sokat jelent. Feledékenyek, ahogy öregszenek egyre gyengül a memóriájuk. De ne beszéljünk ilyen nagyvonalakba, a legtöbben azt sem tudják már délután, hogy mit reggeliztek. Vagy, hogy hány órakor érnek haza. Vagy hogy hányszor mennek WC-re egy nap. El tudod képzelni, hogy ezekre emlékszel?Sőt, sokkal sokkal többre? Hogy hányszor rágtál meg egy falatot? Hogy hány lépést tettél meg egy nap? Hogy pontosan tudod, hogy a nap 24 órájának minden egyes másodpercében éppen mi történt? Emlékszel arra, hogy 2013. december 15-én milyen ruha volt rajtad? Vagy akár arra, hogy múlthét kedden hogyan viselted a hajad? Nem? Na, emiatt irigy vagyok. Ugyanis én emlékszem. Csak hogy ne értsük félre egymást, tisztázzuk, hogy ez egy rendkívüli fos dolog. Sokszor hallottam már a „de hát ez tök király” féle megszólalásokat, de még mielőtt teljesen hülyének néznél vagy szimplán csak valami hisztis picsának, aki egy tök fasza dolog miatt depressziózik, hadd kérdezzem meg: tudod mi az a hipermnézia? Nem? Semmi gond, nem sokan vannak tisztában vele, elég ritka. Ez egy betegség. Nem, nem áldás, ez egy betegség. Dióhéjba annyi, hogy valamiért képtelen vagyok felejteni. Minden egyes percre emlékszem az életemből. Ajándék? Áldás? Az emberek nem is tudják, hogy mekkora kincs a felejtés. 12 évesen mindenki gáz dolgokat csinál, de mire 18 lesz alig emlékszik egy- kettő facebookon közzétett posztjában a kedvenc tehetségkutatós versenyzőjéről, vagy a millió meg egy „lájk és üzibe vélemény „ fajta bejegyzésekre (egyébként az utóbbit soha nem próbáltam, de a nővérem pont múltkor törölgette őket). Sajnos én jól tudom, hogy milyen idiótaságokat követtem el akkor, meg úgy mind a 21 évem alatt. Senkinek elképzelése sincs arról, hogy mennyire megterheli az agyat ez. Nem véletlenül rossz az emberek memóriája, nem véletlenül olyan mindenki amilyen. Nem a te agyaddal van gond, hanem az enyémmel. A sok emlék, érzés és információ, amit az agyam tárol néha túl sok. Elviselhetetlen.
Természetesen megvan mindennek a jó oldala is. Ami igen egyértelmű, hogy soha nem volt szükségem arra, hogy leüljek és tanuljak. Kitűnő voltam az egész gimnázium alatt. Pontosan ezért nem lettem jogász. Nem mintha nagyon érdekelt volna ez a szakma, de anya nagyon erőltette, azt akarta, hogy a sok balfasz testvérem mellett legyen egy, aki valamire is viszi. Én viszont nem akartam, mert ugyanaz lett volna vele, mint a gimivel. Túl egyszerű. Semmi kihívás nem lett volna benne. Így végül most kommunikáció és médiatudományt tanulok, hogy reklámkészítő legyek. Fogjuk rá, hogy itt azért több dolgom van, mint az emlékeimből előhalászni az elolvasott oldalakat. Anyáéknak nem tetszett, de még így is én fogom a legtöbbre vinni négyünk közül. Lefogadom.
***
- Bomi, mégis mi a lószart csinálsz? – nézek a földön heverő nővéremre, aki egy dobozzal a kezében próbál felállni az őt körülvevő lapok és borítékok szoros öleléséből.
- Éppen sminkelek, szerinted mit? – érezhetően fortyog a dühtől, amiért a vézna kis karocskájával képtelen volt egy dobozt pár borítékkal együtt levinni a padlásról anélkül, hogy megfürdött volna a sok éve felgyülemlett porban. Bogum, a bátyám is pontosan olyan tekintettel szemléli, mint én – neked különben is unni – teszi még hozzá dühösen Bomi. Bogum bírja rövidebb ideig, ő kezd el röhögni először, majd én is csatlakozok.
- Látod, ezért kellett volna neked is kijönnöd, mikor Borát tanítottam, hogy szarrá tudja verni az embereket. Téged még egy doboz papír is megfingat – mondja a bátyám. Oppával régen elég sok időt töltöttünk együtt, tanítgatott, hogy hogyan védjem meg magam és hogy hova üssek, ha valakinek fájdalmat akarok okozni. Annak ellenére, hogy Bogum nem volt éppen egy finomkodó edző – meg úgy ember se -, élveztem a dolgot és egészen jól el is sajátítottam az alapokat. Amióta viszont Boyoung, az idősebbik bátyám nincs itt, megváltoztak a dolgok. Bogum nem hív, de nem is mennék, furcsa lenne. Amikor legutóbb edzettünk Boyoung is velünk volt, Gum-el még verekedtek is. Minden más nélküle. Mostanában kicsit oldottabb a hangulat, de érzem a hiányát, ahogy mindenki más is. Nehéz. Mikor kicsi voltam soha nem gondoltam volna, hogy valaha bármi is szétválaszthat bennünket. Állandóan szekáltuk egymást már akkor is, de jó esetben próbáltunk a másiknak segíteni, mikor kicsit nagyobbak lettünk még falaztunk is olykor a másiknak. Most pedig a legidősebb Nam gyerek börtönben ül. Amióta nincs itt egyszerűen fojtogatva érzem magamat a házban, sokszor ébredek borzasztó rémálmokra. Egyébként sem tudok mélyen aludni, sokszor már az is nehézséget okoz, hogy egy pár percre teljes mértékben kikapcsoljak, de ez így borzalmasabb, mint azt valaha gondoltam volna.
- Nem segítenétek inkább? – kiabál Bomi. Feltápászkodok és odamegyek a nővéremhez, hogy fel tudjam húzni. Meg is fogja a kezem, de a sok papír alatt heverő telefonja hangos rezgéssel jelzi, hogy üzenete érkezett. Több se kell neki ahhoz, hogy elengedje és egy „várj” kíséretében utána nyúljon a készüléknek. Sóhajtok egyet és inkább visszamegyek pakolászni a saját kis dobozomat. Anyáék küldtek fel minket, hogy lepakoljunk, mert elvileg rendbe kell tenni a padlást. Faszság. Senki nem jár ide, nem mindegy, hogy mik vannak itt?
- Bora, holnap be kell mennünk az ügynökséghez – szólal meg végül Bomi.
- Mineeeek? – kérdezem hosszan elnyújtva a szót.
- Elvileg egy-két apróságot meg akarnak beszélni velünk a koncepcióról – na, pontosan ez hiányzott. Nem elég, hogy bele lettem kényszerítve a nővérem újabb faszságába úgy alapvetően is, most még a balfasz vezetőség is folyamatosan ugráltatni fog. Ki a tököm akar idol lenni? Ki akarja a személyiségét elveszíteni, mert azt mondták? Ki akarja a nevét megváltozatni, mert meg kell? Ki akarja, hogy a sok perverz az ő testét bámulja? Ki akarja egyáltalán, hogy 0-24-ben vigyorogjon az emberekre és eljátsszon egy szerepet, ami nem ő? Na, én biztosan nem. És most mégis itt vagyok. Mert képtelen voltam Bomi hisztijét hallgatni tovább, ami arról szólt, hogy menjek el vele a meghallgatásra, ezért végül beadtam a derekam. Aztán ki gondolta volna, hogy valamilyen érthetetlen okból engem is beválogatnak a készülő csapatba, csak azért, mert tudok táncolni. Egyébként mindig is imádtam, anya kiskoromba íratott be az első balett órámra, aztán egyre több stílusban kipróbáltam magamat, rengeteg tanárom volt, és tényleg a szenvedélyemmé vált. Tudtam, hogy jó vagyok, de azért nem gondoltam volna, hogy csak a tánckészségem miatt majd azt kérik, hogy maradjak, ráadásul úgy, hogy még abba is beleegyeztek, hogy csak azután debütál a banda, hogy befejeztem az egyetemet, ezt anya kérésére. Addig pedig csak be kell járnom, tanítanak énekelni, táncolni, rappelni meg minden szart, amit csak el lehet képzelni. Eddig még tök okés, ezt élvezném is, ha nem tudnám, hogy arra megy ki az egész, hogy eladjanak egy tök másik embert az én személyemben.
- Remélem olyan kibaszott nagy masnit kapsz majd a fejedre – röhög a bátyám. Összehúzom a szemem.
- Én is, hogy utána neked adhassam, hogy felköthesd a farkadra. Úgy legalább könnyebben megtalálják – köpöm oda neki, majd visszatérek a saját kis dobozomhoz, hogy teljesen tele pakolhassam.
- Kicseszett elegáns vagy még mindig Bora. Rólad süt le, hogy a tiedet nem kell keresgélni, már abból tudják, hogy a helyén van, ha kinyitod a szádat – vág vissza a bátyám. Igazából nem kívánok válaszolni, egy gúnyos mosolyban kifullad a reakcióm. Aztán megfogom az addigra összepakolt dobozt és a nővéremen meg az általa kreált papírszőnyegen átlépve, lefelé indulok, hogy anyám kezébe nyomhassam a szaros dobozát, amit valószínűleg ugyanolyan gondosan vissza fog pakolni a padlásra egy gyors söprés után, mint ahogy előtte volt. Illetve vissza fog velünk pakoltatni. Mert, ha az embernek vannak gyerekei, akkor azok elég balfaszok ahhoz, hogy rabszolgaként engedelmeskedjenek. Ez egy amolyan íratlan szabály.
Vendég
Re: Nam Bo Ra
Gratulálunk, elfogadva!
Kedves Bora!
*Előveszi a kis noteszét, amibe összeírta, miken alélt el az ET olvasása közben* Azt hiszem, már most van egy hatalmas rajongód, ugyanis a karakterlap teljes egésze lenyűgözött! Ha ezt a személyiséget az ügynökség lehámozná rólad, én biztosan sírnék, bár amennyire belevaló csaj vagy, szerintem nem fogod hagyni, hogy megváltoztassanak. Ne is! Az első dolog, amin megakadt a szemem: Drágám! Ha ilyen arccal nem számítasz "kifejezetten szépségideálnak", akkor mégis ki mondható annak? Már a pb-vel levettél a lábamról és ahogy tovább olvastam, az állam a padlón koppant. Mindjárt felveszem. A külső leírás tökéletesen passzol a jellemhez, külön pluszpont tőlem, hogy nem egy hercegnő típusú rózsaszín rucikban pompázó libát hoztál az oldalra, hanem inkább fekete párti a karakter. Legszívesebben minden szemészet falára kiraknám az a leírást, amivel megajándékoztál minket, mert felettébb érdekes irányból közelítetted meg a rendellenességet, olyan fantasztikus tényként írtad le, amitől én kérek bocsánatot, akinek ép a szeme. Minden rosszul látó embernek ezt látnia kéne, de komolyan! Minden elismerésem! Persze, ha az élet valamit elvesz, akkor ad is cserébe, ez mutatkozik meg a te esetedben is. Érdekes, hogy a csúcsmemóriádat pedig éppen negatívumként éled meg, igaz teljes mértékben át tudtam érezni a szenvedést az általad írottak alapján. Vicces, épp ma beszélgettem egyik ismerősömmel ez ilyen sztoriról, erre ma megajándékozol egy hasonló történettel. Veled is telepátiázok, vagy mi? Persze, persze, ez csak véletlen. Mindenesetre a jogászok és a rendőrség gyászt rendel el, amiért nem húz feléjük a szíved, de hát ezt nevezik szívásnak, nem? ^^ Sajnálom, hogy a bátyád most nem lehet melletted, remélem kettőtök plotja még folytatódik, ennek nagyon action szaga van. *-*Azon mondjuk elcsodálkoztam, hogy ilyen kemény csaj létedre pont a nővérednek nem tudtál nemet mondani, de talán megszereted az idol világot. Vagy nem. Mindenesetre köszönöm szépen, hogy megajándékoztál egy ilyen szuper ET-vel, most már befogom és inkább nem untatlak tovább, hiszen a lényeget már gondolom az elején is leszűrted: elfogadva, irány a játéktér! 1 / 1 oldal
Engedélyek ebben a fórumban:
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
|
|
Pént. Márc. 04, 2022 7:26 pm by Jung Hwayun
» Avatarfoglaló
Csüt. Márc. 03, 2022 12:02 am by Jung Hwayun
» Névfoglaló
Szer. Márc. 02, 2022 11:57 pm by Jung Hwayun
» Jung Hwayun
Szer. Márc. 02, 2022 10:01 pm by Jeason Jensen
» Elkészültem!
Szer. Márc. 02, 2022 7:32 pm by Jung Hwayun
» Wang Sarah
Vas. Okt. 10, 2021 10:03 pm by Wang Sarah
» Choi Sung-Hyun
Vas. Okt. 03, 2021 10:55 pm by Kim Eun Bi
» Fujisaki Hana
Vas. Okt. 03, 2021 9:40 pm by Kim Eun Bi
» Kim Eun Bi
Hétf. Szept. 20, 2021 7:17 pm by Kim Eun Bi