Syd & Hiro - When I miss my Sis

Nagyot sóhajtva az ajtó előtt várakozom. Pár másodperce érkeztem a testvéremhez, azonban még nem kopogtam be hozzá, még erőt gyűjtök mindenhez. Szégyenlem magam, azért, amit tettem, pontosabban nem tettem. Olyannyira összegyűltek a fejem fölött a felhők, hogy elhanyagoltam a húgomat, aki miattam utazott több ezer kilométert, hagyta ott a hazáját, a családját mindenét, és ezt kapja tőlem. Szörnyű nővér vagyok, ezt elismerem, sőt teljesen megértem, ha látni sem szeretne egy ideig, vagy elküld a halál faszára a dolgaimért. Nem ellene szólt semmi, én nagyon szeretem őt, imádom, amiért van nekem, és lehet egy testvérem, akit szeretek, ezért érdemelne jobb nővért nálam. Megint magam elé helyeztem a problémáimat, holott az övéi nagyobbak, mint az enyémek.
Nyúlok az ajtó felé, viszont megint visszahúz valami, még nem merek a szemébe nézni. Az emberek már idiótának nézhetnek, amiért itt állok, és nem megyek be. Ebben a pillanatban jobban félek a reakciójától, vagy épp attól, hogy elküld, mintsem apám bármelyik tevékenységétől értem, ellenem. Már Syd az egyik személy, aki nekem a családot jelenti, ha ezt eddig nem játszottam el a hülyeségeimmel. A faterunk tevékenységei inkább fizikailag fájnak most már, mintsem érzelmileg, bár még teljesen nem mondtam le róla sem. Végül kopogok egyet, majd, hallom, hogy bejöhetek. A fa tompító hangja miatt nem hallom melyik lány adja meg a beengedést, lehet a szobatársa. Innen már nincs visszaút, lenyomom a kilincset, aztán benyomulok a szobába. Ketten vannak, de engem Syd érdekel most. Szofi érzi rajtam a feszültséget, talán emiatt hagyja el a helyiséget, így ketten maradhatunk.
- Szia – köszönök a húgomnak, és elindulok felé, karjaimat széttárom, hátha megölelhetem. Teljesen megértem, ha nem szeretné, abban az esetben elfogadom a döntését.
- Hogy vagy? A lábad milyen? – teszem fel a következő két kérdés, immár verbálisan. Sajnos a lábáról sem érdeklődtem, ami szintén a hanyagságomra utal. Igaz a mondás, miszerint utólag okos az ember, ez esetemben sincs másként. Egy igazi farok voltam a nővel, de magamnak, illetve neki is megígérem, hogy, ha most megbocsájt, vagy később, akkor ő lesz az egyik személy, akivel rengeteget fogok törődni. Még nem fejeztem be vele a beszélgetést, ha megpróbál elküldeni makacs leszek és nem megyek, bocsánatot fogok kérni. Őszintén!


Remélem tetszik és nem késő <3 | AOA - Tears Falling

Kínos beszélgetés fogja kezdetét venni, amint belépek a szobába. Muszáj meglépnem ezt, én rontottam el az elején, Syd nem tehet semmiről. Feszülten lépek be, a szőke lány ezt érzékeli, ezért el is megy. Fáj, amiért nem néz rám, nem a tekintetemet keresi, mégis megértem miért ilyen. Nevetése még jobban a szívembe hatol, őszintén nem erre számítottam. Nem virágokat akartam vele szedni, miközben pónikon lovagolunk, mégsem így képzeltem el.
- Próbálkozom – újabb szavak hagyják el a számat. Amit most fogok neki mondani, az mind őszinte lesz, semmi hazugság nem lesz bennük, nem mintha egyébként hazudnék a szeretteimnek. Nekik képtelen vagyok, megadom a tiszteletet, amit érdemelnek. Egyszer nem tettem meg, és sorscsapások tömkelegét zúdította ránk. Akkor fogadtam meg magamnak. Rákérdezek a lábára, amire nem azt a választ kaptam, amit szerettem volna. Legszívesebben megforgatnám a szememet, rávágnám, hogy „te hülye, nem így gondoltam”, azonban ebben a pillanatban nem érzek helyénvalónak.
- A rögzítő helyretette? Mennyire kell pihentetned? – nem titkolt célom, hogy a kapcsolatunk javítása érdekében elvigyem valahová. Szeretném, sőt akarom, hogy visszaálljon közünk a testvéri viszony, mert szükségem van rá, a kemény véleményére, ami megmondja a tutit, hogy visszahúzzon a földről, ha odakerül, de legjobban a húgomra van szükségem, akire mindennél jobban vágytam régen, és baromságok ezreivel szúrtam el a kapcsolatunkat. Nem vagyok mindig jó testvér, biztos rengetegszer akasztottam már ki, viszont inkább nézzen facepalm fejjel rám, mint szomorú legyen miattam.
- Szerintem tudod, miért vagyok itt. Szeretnék bocsánatot kérni, amiért elhanyagoltalak, nem foglalkoztam veled, és mindent eléd helyeztem. Nem fogok kifogásokat keresni, inkább arra törekszem, hogy megint ugyanolyan jó viszonyban legyünk, mint régen. Rosszul mutatom ki, de szeretlek, imádlak, olyan testvér vagy, akire mindig is vágytam, mégse úgy bántam veled, semmibe vettelek. Sajnálom, nem így akartam. Szeretném, ha megint eljárnánk mindenfelé, megosztanánk egymással a gondjainkat, gondolatainkat, kibeszélnénk a ribancokat, akik rámásztak a kiszemeltedre, vagy az én pasimra. Ha még egy lehetőséget adsz, mindent máshogy csinálok – nem hadarok, mindent nyugodtan mondok el, azonban nem engedem, hogy beleszóljon. Kettőnk közül ő az erősebb, de most nem én beszélek. A végére könnyek gyűlnek a szemembe, ebből láthatja a szavak igazságát. Syd, kérlek, könyörgöm!

Remélem tetszik és nem késő <3 | AOA - Tears Falling