Jang Ha Neul
1 / 1 oldal • Megosztás
Jang Ha Neul
Jang Ha Neul
Ilyennek látják a külsőmet
Viszonylag átlagos magasságú férfi vagyok, azaz 180 centis, a súlyom meg nem érdekel senkit szerintem, szóval azt megtartom magamnak. A bőrszínem kissé napbarnítottabb az átlagnál, a hajam hollófekete, oldalt kinyírva viselem, fent hosszabbra hagyva. A fésűmet már pár éve elveszítettem, szóval általában összevissza áll a hajam, és nem ritka az sem, hogy festékes pöttyök díszítik a kezem vagy az arcom néhány pontját. Az öltözködésem leginkább slamposnak mondható, általában fakó cuccokat viselek, amikből leginkább az egyszínű pólókat, a kockás ingeket, szeretem bőrdzsekivel és farmerral, vagy hatalmas pulcsival. Nem vagyok túl válogatós, igazából bármit felveszek, amit találok, nem szarakodok ilyesmiken. A testemen több tetoválásom is van, de azért nem mondanám magam kivarrtnak, és nem, nem nézek ki úgy, mint Jay Park. Habár szálkás testalkatom van, nem mondanám magam kifejezetten izmosnak.
Ilyennek tartanak
Alapvetően nem tartom sem magam, sem mást sokra. Nincsenek céljaim, vagy érzéseim. Nincsenek vágyaim. Nem akarok gazdag lenni, csak csinálni akarom életem végéig amit szeretek, aztán szép csendben meghalni és hagyni, hogy valaki elásson a kertben. Nem vágyom rá, hogy bárki emlékezzen rám, csupán egy jelenség akarok lenni, aki mindent megtett, amit tudott. Nagyjából ezzel írható le az életfilozófiám. Elég hiányos, ugye? Nekem tökéletesen megfelel, más meg nem érdekel. Viszonylag kevés ember vesz körül, aminek én örülök, hiszen a kapcsolataim nagy része felszínes. Alapvetően képtelen vagyok meglátni egy ember jellemében a csodás dolgokat, viszont a külső szépség megfog. Egyik legjellemzőbb tulajdonságom, hogy szép, érzékeny külsőbe tudom burkolni a semmit. Pontosan ilyen vagyok én is: belülről teljesen semmi, egy tátongó fekete lyuk, de kaptam magam mellé egy olyan tehetséget, amitől talán egy picit jobbnak, szebbnek tűnök annál, ami vagyok. Ebben a hálóban ragadt fenn az egyetlen ember, aki ki tudott csikarni belőlem annyi érzelmet, hogy belülről is szépnek lássam, aztán pedig megszeressem. Az egyetlen jó tulajdonságom az, hogy megvédem azt, amit szeretek. Pontosan ezért tartom annyira távol magamtól.Hasznos információk
Státusz:normál karakter |
Becenév: Haneul? |
Születési hely és idő: Szöul, Dél-Korea, 1991. február 2. |
Play by: Kwon Hyuk "Dean" |
Csoport: városlakók |
Foglalkozás: festő, fényképész |
Családi állapot: Boráé voltam, vagyok, leszek |
Iskolai végzettség: érettségi |
Életem egyik darabkája
Pontosan tudtam, hogy ez mit jelent, és milyen szánalmas vagyok. Vannak emberek, akik egyszerűen szánalmasnak születnek. Mindig úgy gondoltam, hogy én közéjük tartozok, minden önsajnálat, és önbírálás nélkül. Egyszerűen csak egy tény volt mindez, hiszen gyakorlatilag úgy élünk itt, mint az ösztönlények. Ha jön egy lány, azt rögtön meg kell baszni, mert nem ismerjük a szex fogalmát, nem tudjuk mi a kultúra. Talán próbáltuk megtanulni, de nem ment tökéletesen. Este nem alszunk, hiszen akkor meglopnak minket. Ha valaki éppen többet kap, mint a másik, azt elveszik, de nem ússza meg senki ennyivel, gyakorlatilag félholtra verik az embert, hogy még árulkodni se merjen. Szánalmas vagyok még akkor is, ha meg tudom magam védeni. Idebent mindenki szánalmas. Itt senkiből sem lesz ember, csak egy ösztönlény, aki túlélni akar, de nem élni. Látom mindennek a rossz oldalát és pont ezért ülök most a kerítés tetején, és tökéletesítem a festményemet. A rácsokra rózsákat festek, amik úgy ölelik körül azokat, mintha óvni akarnák. Tulajdonképpen ez az, amire vágyok. Hogy valaki a tüskéit körém vonja, és elvigyen innen. Magam alá húztam a lábaimat, mert láttam, hogy egy kislánynak éppen az arcába toltam, aki szeretett volna elhaladni. Szar lehetett dolog lehet, amikor egy sáros férfiláb állja el az útját, és gondolom még büdös is volt, szerencsétlent biztosan legyilkoltam vele. Magam alá húztam így a csülkeim, és jól szemügyre vettem a gyereket. Annyira talán már nem volt kicsi, de nálam jóval fiatalabb volt. Ha most más lenne itt az intézetből, akkor valószínűleg izgatónak találná a fiatalságát és megpróbálna ráhajtani, de én csak összevont szemöldökkel pillantottam rá. Szépnek tűnt, de nem a társadalom szerint. Szerintem. Talán pont ez vett rá, hogy kilépjek a burkomból és tompa puffanással landoljak mellette. Jócskán fölé magasodtam és ahogy lenéztem az arcába, valahogy nem tűnt ijedtnek vagy értetlennek, inkább csak kíváncsinak.
- Menned kéne – szólaltam meg, és a fejemmel intettem neki az irányba – Ez nem éppen a legbiztonságosabb környék számodra.
- Akkor te miért vagy itt? – kérdezte. Nem tudom mi volt a nagyobb meglepetés. Hogy érdeklődött irántam, vagy az, hogy nem tartott idevalónak. Végignéztem a szakadt ruháimon, és a kócos hajamon, meg a festékes arcomon. Mindig festékes az arcom, amitől úgy nézek ki, mint egy kölyök. Nem értettem a kérdést. Egyértelműen idetartozom.
- Itt lakom? – néztem rá furán, összehúzott szemekkel. Úgy, ahogy mindig, amikor nem értek valamit. Általában nem vártam meg a dolgok folytatását, hiszen elvagyok magamban és nem érdeklődöm a többiek iránt, de ez most más volt.
- Miért vagy itt? – tette fel megint a kérdést, és ez egyre inkább kezdett frusztrálni. Nem szívesen beszélek arról, hogy anno eldobtak a szüleim vagy ilyesmi, nem is szoktam rájuk gondolni, mert nem tudom milyenek, ezért igazából le is szarom az egészet, de azért na.
- Mert... Itt élek. Ennyi. – néztem rá még mindig furán. A tekintete értelemről árulkodott, éppen ezért nem értettem mit keres itt.
- Nem tartozol közéjük – mindössze ennyit mondott, aztán lelépett. Magamra hagyott a képzelt rózsáimmal, én nekem meg csak azon járt az agyam, hogy mi a faszom volt ez. Egy pillanatra a festményre néztem, aztán a lányra, és valamiért egy darab ecsettel hagytam el az intézetet. Abban a pillanatban találtam meg a tüskés rózsákat, amik körülölelték a testem, és mindenkit megszúrtak, aki a közelembe jött. Amikor elismertek, védelemre találtam és kitörtem a természetesnek hitt közegemből. Talán nem is vagyok ösztönlény, hiszen ez nem szolgálta a javamat, de mégis megtettem.
***
Mi a szex? Számomra menedék. Olyan tűzforró odú, ahol elrejtőzhetek a világ hibákat kereső tekintete elől. Ahol valóban önmagamat adhatom, és ezáltal istenien tökéletes lehetek. Ahol meztelenül, kikövetelt álarcok és jelmezek nélkül létezhetek. Ahol a nyelvek nem ostoroznak, hanem dicsérnek. Ahol a vágyam nem szégyen, hanem erény.
Egyszerű mozdulattal löktem falhoz a lány csípőjét és markoltam bele a bőrébe. Nem számított, hogy az utcán vagyunk és ezt mindenki látja. Túl sokat ittunk már ahhoz, hogy számítson.
- Szóval azt mondod, hogy menjünk fel hozzám? – suttogtam egészen az ajkaiba hajolva, de a válaszát nem vártam meg a sajátjaimmal fontam körbe őket és addig szívtam a bőrét, amíg vörösek lettek, és megduzzadtak. Így talán még szexisebbnek tűnt, amit már amúgy is nehéz lett volna fokozni, de úgy néz ki van még hova.
- Olyasmi – mosolygott, és a ködös tekintetét az enyémbe fúrva fonta a karjait a nyakam köré. Közelebb húzódtam hozzá, mire felsóhajtott. Akart engem, méghozzá nagyon. Hát legyen, nem mondanám, hogy bármi visszatartana...
Letöröltem a szájáról a rúzst, mire értetlenül nézett rám. Lehet, hogy neki tetszett, de én utálom.
- A te ízedet akarom érezni, nem azét a szarét – mormogtam, aztán újra magamhoz húztam, hogy megcsókoljam. Éreztem az emberek pillantását, de nem törődtem vele, amúgy sem akartam soha beilleszkedni ebbe a konfucionista szardarabba, szóval ha őt nem zavarja tőlem az utcán is megdughatom. Na jó, az kényelmetlen lenne, legyen inkább az ő lakása.
- Menjünk hozzád – adtam is hangot az ötletemnek, mire elkezdte rágcsálni a maradék bőrt a szája szélén, amit az eddigiek során nem sikerült leharapdálnom.
- Messze van. Rendben lesz? – kérdezte tőlem, mire bólintottam. Mindegy, csak akarok egy jót kefélni. Olyat, ami után szag marad a levegőben, amitől besűrűsödik az éter, amitől úgy érzem, hogy meghalok. Kézen fogtam, és vártam, hogy vezessen oda, ami a messzét jelenti, ő pedig a buszmegállóhoz kísért. Gondolom negyven percre gondolt. Hát tévedtem. Kezdtem kissé ingerült lenni attól, hogy már vagy egy órája megyünk, és elvileg most tartunk az út felénél, de nem akartam elijeszteni, ezért csak a vállára hajtottam a fejem, és úgy tettem, mintha aludnék. De a nagy faszt aludtam. Folyamatosan igyekeztem olyan dolgokra gondolni, amitől nem megy el a kedvem rövid időn belül, mert én tényleg eldöntöttem, hogy akkor most dugni fogok, szóval ennek így is kell lennie. Nem hagyhat cserben. Többször felpillantottam rá, mintha felébredtem volna, de erről szó sem volt, csupán érdekelt, hogy most szórakozik-e rajtam. Nem úgy tűnt.
Megérkeztünk egy aprócska vidéki házhoz – kétlem, hogy itt lakna- és berángatott egy kis szobába, aminek rózsaszín volt a fala, és összességében olyan volt, mint egy babaszoba, csak éppen az ágyat cserélték nagyobbra. Na hát gondolom ez tökéletes lesz ahhoz, hogy úgy érezzem magam, mintha egy pedofil lennék, de mindegy, ilyet sem tapasztaltam még. Talán az is vagyok, hiszen fogalmam sem volt a lány koráról, de az feltűnt, hogy fiatalabb lehet nálam. Mindez mégsem számított. Csak az, hogy itt van és, hogy a ruhái a céljaim útját állják. Nem érdekelt, hogy még a cipőjét sem vette le, a derekára csúsztattam az egyik kezem, a másikkal meg mind a két csuklóját kaptam el, és szorítottam a falhoz az egész testemmel.
- Rossz vagy, ugye tudod? – hajoltam a füléhez és a suttogás után belecsókoltam a bőrébe – Arról volt szó, hogy hozzád megyünk. Nem pedig a halál faszára.
Felnevetett. Komolyan, még van pofája ilyenhez? Az a vicc, hogy én is nevetni kezdtem, aztán egy jól irányzott mozdulattal dobtam az ágyra, és még mielőtt feltápászkodhatott volna, gyorsan rávetettem magam és a fejénél megtámaszkodtam két oldalt.
- Akkor most nekem is meg kéne várnom amíg sikítasz és itt hagyni? – néztem rá a jellegzetes félmosolyommal és már hajoltam is közelebb – Lehet ezt teszem. Ha ügyes leszel, akkor nem.
A nyakához hajoltam és először csak finoman kezdtem szívni a bőrét, aztán egyre durvábban. Hallottam ahogyan felnyög, éreztem, ahogyan a teste megvonaglik alattam. A csípőmet az övéhez préseltem. Aztán megtörtént. Másnap reggel nem sok mindenre emlékeztem, de még az ágyban rágyújtottam egy cigire, amíg aludt. Nem tudtam ki ő, ahogyan valószínűleg ő sem hallott még rólam. A szex szagot viszont éreztem. Kellemetlen lesz, ha az anyukája benyit, hiszen itt a szüzesség értéknek számít. Fogalmam sincs róla, hogy akkor most én voltam a konzervnyitó vagy nem, mindenesetre az biztos, hogy a tegnapi után már nem szűz, akkor sem, ha az volt. Folyamatosan a vonásait próbáltam az eszembe vésni, aztán hirtelen bevillant valami. Szép. De nem a társadalom szerint, csak szerintem. Elmosolyodtam. Talán mégis pedofil lettem. Az éjjeli szekrényen levő lefordított fénykép hátulján nyomtam el a cigit, aztán kikeltem az ágyból és felöltöztem. Hirtelen ötlettől vezérelve a táskájához nyúltam, és kivettem belőle a személyijét, aztán a lányra pillantottam, és elmosolyodtam.
- Még találkozunk. Nam Bora.
Vendég
Re: Jang Ha Neul
Gratulálunk, elfogadva!
Kedves Ha Neul!
Egy ilyet ET után nehezen tudok megszólalni. Első reakcióm a hűha, a második reakcióm az azta volt. Még nem sikerült felébrednem a döbbenetből, amit ezzel a karakterlappal okoztál számomra. Már a jellemnél sikerült megfognod, ahogy az üres embert leírtad. Az első pár sor után éreztem, hogy érdekes emberkét hozol közénk, és ez mostanáig nem múlt el. Se érzelmek, se vágyak… Nem mindenki kezdi így a jellemleírást, mert utána nehéz kihozni belőle bármit is. Neked sikerült! A végére hagytad a jó tulajdonságodat, vagyis, hogy megvéded azt, amit, esetleg akit szeretsz. Nem sokan helyezik maguk elé a tárgyakat, vagy az embereket, te mégis megteszed. Ez dícséretes dolog.
A jellem után jött az előtörténet, amit egyszerűen imádtam. Az első felében olyan dolgokat írsz le, amik akár profi társadalomkritikának is elmehetnének, pedig egyáltalán nem ez volt a célod, legalábbis szerintem nem. Magadat sem látod másképp, szavaiddal igazat adsz a jellemednek. Magam előtt látom a rózsákat, ahogy az egész jelenetet, miközben megérkezik a lány. Ebben a pillanatban ébreszted fel az olvasóban, hogy tudni akarja ki a másik, ha nem kap választ, megőrül. Az én esetemben ugyanezt a hatást érted el. A beszélgetés egyszerűsége hozta meg a hatást, több nem is kell hozzá. Az ET második részében, felmerül a gondolat, hogy esetleg más lánnyal láthatunk téged, viszont az utolsó sorokban ezt megcáfolod. Tetszett ez a megoldás, elgondolkoztat, és olvastatja magát.
A későbbiekben is olvasni foglak, figyelemmel kísérem munkásságodat, de most irány
1 / 1 oldal
Engedélyek ebben a fórumban:
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
|
|
Pént. Márc. 04, 2022 7:26 pm by Jung Hwayun
» Avatarfoglaló
Csüt. Márc. 03, 2022 12:02 am by Jung Hwayun
» Névfoglaló
Szer. Márc. 02, 2022 11:57 pm by Jung Hwayun
» Jung Hwayun
Szer. Márc. 02, 2022 10:01 pm by Jeason Jensen
» Elkészültem!
Szer. Márc. 02, 2022 7:32 pm by Jung Hwayun
» Wang Sarah
Vas. Okt. 10, 2021 10:03 pm by Wang Sarah
» Choi Sung-Hyun
Vas. Okt. 03, 2021 10:55 pm by Kim Eun Bi
» Fujisaki Hana
Vas. Okt. 03, 2021 9:40 pm by Kim Eun Bi
» Kim Eun Bi
Hétf. Szept. 20, 2021 7:17 pm by Kim Eun Bi