Gim Ji Hun
1 / 1 oldal • Megosztás
Gim Ji Hun
Gim Ji Hun
Ilyennek látják a külsőmet
• Kiskoromban mindig csúfoltak a testfelépítésem miatt. Valahogy a bubi haj és a kicsit pufókabb test nem igazán vált be az oviban. Akkor sem neveztem volna magam egy nagy "sztárnak", maximum a szégyenfal egyik toplistás tagjának. Közeledve a huszonnegyedik évemhez talán elmondhatom magamról, hogy elég rendesen kikupálódtam. Leadtam pár kilót és az évek folyamán sikerült beiktatnom a rendszeres testedzést is, melynek láthatóan meglett az eredménye. 174 centivel büszkélkedhetek a kissé szálkásabb testfelépítésem mellett.
Tizennégy éves koromban hatalmas fordulatot vett az életem és körülbelül akkor kezdődött el nálam egyfajta "változás". Megkomolyodtam és talán még magamba is fordultam. Ez évről évre csak rosszabbodott és az sem segített, hogy egy ügynökségnél szerencsét próbáltam huszonkét évesen, ahol gyökerestül megváltoztattam magam. Ash neve mögé bújva a világosabb hajszínek dominálnak, főképp a fehér és hamuszőke. Mivel az eredeti hajamat kénytelen voltam befestetni, ezáltal az egyetemen sem maradt volna nyugtom, kellett egy B terv, amivel elrejthetem a világos tincseket. Természetesen a paróka mellett döntöttem, bár így utólag kezdem bánni, mert borzalmasan meleg és ha elcsúszik máris világít alóla a fehér. Arról nem is beszélve, hogy az első félévben még barátkoznom kellett saját magammal a tükörben, mert a látvány teljesen más volt attól, amit eddig megszoktam.
Kanyarodjunk vissza az álcámra. Igazándiból az egyetemre való belépésem óta igyekszem elvonulni a társaság elől és a lehető legkevesebbet mutatni magamból. Kapucni, maszk és a nélkülözhetetlen baseball sapka a létező összes színben.
Mozgásom többnyire laza, kissé robotos a lassúságtól, míg Ashként mozgékony és egy igazi energiabomba vagyok. Igyekszem két külön irányba terelni mind a két énemet, főképp a lelepleződésem elkerülése végett, amit fogalmam sincs hogyan sikerült közel egy évig fenntartanom. A paróka sem lesz egy örökös megoldás és a suli falain belül sem tudok sok helyre menekülni, ahol nem tűnnék fel a LHT rajongóknak. Ettől függetlenül kitartóan leplezem magam és vetek be minden kártyát a biztonságom érdekében.
Ilyennek tartanak
Két külön világnak kell megfelelnem, amit csakis úgy tudtam megoldani, hogy két külön személlyé válok. Gim Ji Hun:
- Gondoskodó: Talán ez az énem az, amit csak a családom ismer. Nem mindenkit részesítek abban az örömben, hogy a figyelmemet rájuk szenteljem. Először érdemeljék ki és bizonyítsák be, hogy bízhatok bennük, utána ezer örömmel veszem szárnyaim alá őket.
- Nagyszájú: Odaszólok, ha kell és ki is állok a magam igazáért. Ami a szívemen az a számon. Van egy határ, amit ha átlépnek, robban a bomba és sok sikert kívánhatok az illetőnek, mert nem lesz velem könnyű dolga. A szókimondóságnak is megvan a maga hátránya, így elég sokszor sikerült összetűzésbe keverednem osztálytársakkal, aminek persze következményei születtek. Ebből adódóan roppant mód makacs vagyok drágalátos tanáraim nagy örömére.
- "Forrófejű": Nos... Ez a jelző nem százszázalékosan mondható igaznak. Az tény, hogy elég sokszor megyek fejjel a falnak és hágom át a szabályokat, ám ez pusztán a sok idióta miatt történik, akik természetesen szándékosan provokálnak és a végén ők húzzák a rövidebbet. Felelősséget sem vállalok azért, ami velük történik, csak bírják staminával. Ettől függetlenül igyekszem meghúzni magam és a végletekig tűrök, csak hát... van egy pont, ahonnan már inkább ki kell engedni a sok felgyülemlett stresszt, mert néha az a rosszabb, ha magunkba fojtjuk.
- Mogorva: Ezzel az egy tulajdonságommal emberek százait is el tudnám üldözni magam mellől. Sajnos nem én vagyok az az ember, akivel teadélutánt lehet tartani. Bunkó lennék? Esetleg, de ezt még el is fogadom. Az igazi ok, viszont egészen más. Nem keresem mások társaságát, pontosan azért, mert mindegyikőjüknek van valami dilije, amivel az őrületbe tudnak kergetni. Nem beszélve a húgomról... Még mindig képes leverni a víz, akárhányszor az idoljairól van szó.
- Titokzatos: Az emberek azt hiszik el, amit látnak és hallanak. A valóságban csak akkor látják az igazságot, ha kész tények elé állítjuk őket. Ehhez mérten egyetlen hazugság képes egy újabb hazugság hálójába vezetni, melyből már nem tudsz kiszabadulni. De miért is hazudunk? Valamit el akarunk rejteni, valamit meg akarunk óvni vagy épp a saját bőrünket akarjuk menteni azzal, hogy nem teregetjük ki azt a bizonyos szennyest. Az sem a legjobb megoldás, ha másnak mutatod magad, mint aki valójában vagy. Ez is a hazugság egy formája. Én pontosan ezt csinálom.
Másnak mutatom magam, rejtegetem a külsőm mások elől attól félve, hogy ha lelepleződök rommá dől az életem. Nem olyan könnyű ide-oda rohangálni egész nap, mert éppenséggel eleget kell tennem mind a kettő énem életének.
Ash
- Rugalmas/Laza: Ashként egy új élet nyílt meg előttem, új lehetőségekkel. Ehhez mérten alkalmazkodnom kellett a környezetemhez és felvennem egy olyan karaktert, aki felhőtlenül tud együttműködni az ügynökséggel és a rajongóknak is azt az oldalát mutatja, amivel a kedvükre tehet. Meglepőnek tűnhet, de nem áll tőlem távol a lazaság a hétköznapi életben sem. Az már más tészta, hogy az egyetem komor falai között nem tudok leengedni, pláne akkor, ha a körülöttem lévők állandóan nyüzsögnek és alig hagynak levegőt. Ellenben Ash képes felszabadulni amikor csak kedve tartja.
- Humoros/Karizmatikus: Családom már ismer annyira, hogy tudja, ezekkel az adottságokkal mindig is rendelkeztem, szimplán a korai megkomolyodásom befolyásolta és tompította el mindezt. A színpadon, a rajongók és a fiúk között is próbálok nyitott maradni mindenre, ehhez pedig hozzátartozik az időközönkénti baromkodás, tréfálkodás is.
- Törtető: Furcsa berögződéssé vált nálam az, hogy mindig túl akarok teljesíteni a saját határaimon. Néha már túlzásokba viszem és a végén másokkal szemben is fellobban bennem a küzdési vágy. Teljesíteni akarok és megmutatni, hogy sok-sok év készülődés után mire jutottam, mit faragtam magamból.
Hasznos információk
Státusz: Normál karakter |
Művésznév: Ash |
Születési hely és idő: Dél-Korea, Gunsan, 1993. október 6. |
Play by: Jackson Wang |
Foglalkozás: Idol |
Tagság kezdete: 2016. Február 10. |
Cég/Entertainment: JYP entertainment |
Bandán, csoporton belüli rang: Vocal |
Életem egyik darabkája
1. A gyermeki ártatlanság állomása
Ameddig gyerekek vagyunk tiszta a lelkünk. Nem kell azon aggódnunk, hogy mi helyes és mi nem. Csak éljük az életünket, növünk és kiélvezzük a családunkkal töltött értékes perceket. Ám ahogy az idő múlik, ahogy előrehaladunk a korban, megváltoznak érdemrendjeink és másképp kezdünk el nézni a világra. Rossz cselekedetek és döntések hadát zúdítjuk önmagunk vállára, még akkor is, ha tetteink nem szándékosak. Gyerekként mindig is felidegesített a gondolat, hogy Ji Eun több figyelmet kaphat nálam. Már akkor nem tudtam őt elfogadni, amikor eommaék hazajöttek vele a kórházból. Egy apró kis ördögnek néztem, aki ártatlanul nézett fel rám hatalmas barna szemeivel. Olyan érzésem volt, mintha átlátott volna rajtam. Mintha belelátott volna a lelkembe és tudta volna, hogyan érzek iránta. Ő mégis önfeledten mosolygott rám, mintha ez lenne a világ legtermészetesebb dolga. Őt még nem érdekelték a negatív emberi tulajdonságok, nem kellett megbarátkozni a ténnyel, hogy akad nála egy jóval kisebb testvér, aki több figyelmet igényel. Noonanak panaszkodtam állandóan, már-már sírva próbáltam visszaüldözni Ji Eun-t oda, ahonnan jött. Nem akartam vele egy házban maradni. Milyen önző és kicsinyes volt ez tőlem... Noha nem sikerült teljesen elfogadnom őt a későbbiekben sem és nem tetszésemet többnyire durva jelenetekkel és kitörésekkel fejeztem ki, azt hiszem egyre inkább kezdtem megszeretni. A testvérem volt és a szemeim előtt cseperedett fel, kezdett el járni, sőt, még az első szavánál is ott voltam. A kezdeti rivalizálás olyan ütemben csökkent, amilyen tempóval ő növekedett.
2. A gyász állomása
2007-et írtunk. A szemerkélő nyári eső maszatolta el szobám ablakait, mely okán az üveg torz képet festett le Gunsan szürkébe borult városáról. Barátságtalan, szürke köd lebegett most a város felett, ahogy a gőz egyre sűrűbbé vált a forró aszfaltra hulló esőcseppek sokaságától. A kinti világ most sokkal borúsabbnak és ridegebbnek tűnt, kellemetlen érzéseket váltott ki belőlem, ennek okán inkább a konyhából szállingózó illatok felé vettem az irányt, s magam mögött hagytam az ablakom túloldalán lévő homályt. A főzőhelyiségbe érve eomma válla fölött pillantottam át a kuktában készülő finomságokra. Szinte összefutott a nyál a számban, amint megcsapta orromat az az intenzív sós illat. Már nyúltam volna a pulton heverő fakanálért, hogy egy apró kóstolót vehessek az ételből, ám eomma egy gyors mozdulattal csapott kézfejemre.
- Várd ki amíg kész lesz Ji Hun. - intett odébb.
- Persze-persze... Csak le akartam ellenőrizni, hogy appa a legjobbat fogja kapni. Attól a kórházi koszttól felfordul a gyomrom. - szem forgatva hátráltam el tőle. Kiparodizálva szavait grimaszoltam, amit persze szeme sarkából kiszúrt és egy könnyed mozdulattal hajított nyakon. Tarkómhoz kapva jajgattam, mire húgom is betoppant a konyhába. Arca falfehér volt, mintha kiszállt volna belőle minden élet. Sosem láttam még ilyennek... Éreztem, hogy gyomrom görcsbe rándul, ahogy a közel kilenc éves Ji Eun szemei könnybe lábadnak és sírva szorítja meg édesanyánk kezét. - Abeoji... Abeoji... - remegve ismételgette, mire eomma kiejtette kezéből az előkészített műanyag ételhordó dobozokat. Hangos koppanással csattantak a földön és hulltak szanaszét. Ez volt az a pont, ahol mindhárman megtörtünk és elkezdődött a rohanás. Noona-t egy pillanat alatt értesítettem telefonon, így az egész család időben oda tudott érni a város keleti kórházához.
Édesapánk erőtlenül és sápadtan feküdt a kórtermében, ahol csupán az EKG ritmikus pittyegése keltett némi zajt. Lassan nyitotta fel szemeit, s egyenként végigpillantott rajtunk. Utolsó erejével mindegyikőnkhöz intézett egy-egy kedves szót. - Erősnek... kell lennetek... Ji Hun... Óvd meg a családunkat... - gyengén megszorította kezemet és óvatos mosolyra húzta száját, mielőtt még végleg elhagyta volna az élők sorát. Lelkét kilehelve süllyesztette fejét a párnába. Feladta a küzdelmet és végleg itt hagyott minket.
3. A továbblépés állomása és egy új ajtó felfedése
Édesapánk halála után hatalmas felelősség került a nyakamba. A család egyetlen férfi tagjává váltam, akinek igenis meg kellett mutatnia milyen fából faragták. Nem bujkálhattam örökké eomma szoknyája mögött, még akkor sem, ha az esetek többségében ez lett volna a megoldás. 2010 tavaszán elhatároztam magam, hogy kilépek a szürke hétköznapok világából és végleg túlteszem magam apánk halálán. Keményen tanultam minden egyes nap, szinte már hobbimmá vált, hogy bezárkóztam a szobámba és a nap hátralévő részét odabent töltöttem valamilyen könyv olvasásával vagy a koreai televíziók csodálatos műsorait követtem nyomon, ahol hírességek tucatjaival sikerült megismerkednem. Nem vonzott sosem a zene világa, azt meg végképp nem tudtam elképzelni magamról, hogy egyszer majd én is a színpadot fogom koptatni és énekelve rajongók ezreit nyűgözöm majd le. Na még mit nem... Egyedül az anyagi helyzetük vonzott. Mindig is kevésnek tartottam magam ahhoz, hogy el tudjam tartani a családom, még ha ezt nem is várták el tőlem közel 17 és fél évesen. Én mégis bizonyítani akartam és betartani apámnak tett ígéretemet, miszerint megóvom a családunkat. Hacsak egy kevés pénzt is szereztem volna, már azzal is meg lennék elégedve és nem érezném magam a család kakukktojásának. Noona már felnőtt volt és saját életet élt. Támogatta a családot és gyakorta meglátogatott minket. Én is olyan akartam lenni, mint ő. Önálló ember, aki megengedheti magának, hogy pénzzel támogassa szeretteit a szűkösebb időszakokban. Tettem egy lépést a siker lépcsője felé. Olyan embert akartam magamból formálni, aki egy celebként is megállja a helyét. Utolsó gimnazista évem java részét a kórus vezetőjénél töltöttem, Park tanárnőnél. Ő volt az a személy, aki végigkísért egy hosszú úton és felhasználva a kezdő tehetségemet, egy gyakorlatias, határozott hangot csiszolt belőlem. Őszinte leszek... Fogalmam sem volt arról, hogy az elején mikről hadovált. Az a sok szakszó és skálázás az őrületbe kergetett. A vak is láthatta rajtam, hogy nem egy énekesnek teremtett az élet, hiszen semennyit sem konyítottam hozzá. Pár alkalom után viszont valami megtört bennem és a kezdetleges érdes, husky-s erőlködések egy lágy, mégis férfias hanggá alakultak. A családom tudta nélkül húztam le a délutáni plusz órák többségét, hiszen' nem akartam volna az orrukra kötni a tervemet, miszerint egy ügynökségnél leszerződtetve fogok rajtuk segíteni. Valamiért rontott volna a büszkeségemen és ellentmondtam volna saját szavaimnak. Hányszor szóltam le Ji Eun-t a nyavalyás idoljai miatt... Erre én magam is egynek készültem.
4. A biztonság állomása
2016 januárjában fontos döntést hoztam. Noona válása épp elég okot adott arra, hogy fogjam magam és egy szó nélkül megjelenjek az ajtójában az összes holmimmal. Ellentmondást nem tűrően cuccoltam át hozzá és fogadtattam el vele a tényt, hogy bizony attól a naptól fogva egy új lakótárssal gazdagodik. Vigyázni akartam rá és mellette lenni, ha akármilyen problémába ütközne. Jobb, ha van egy férfi a háznál. Emellett viszont még mindig nem akartam vele nyíltan mutatkozni az egyetemen, valamiért kellemetlen volt elfogadni a tényt, hogy ő is egy tanár, nem mellesleg a saját felvett szakirányom egyik oktatója, ami duplán szívás.
Két évet sikerült már lehúznom az egyetemen és sikeresen elértem, hogy semmibe vegyenek vagy épp átnézzenek rajtam a folyosón. Kerülni akartam a figyelmüket, mert tisztában voltam azzal, ha akárkit is közel engedek magamhoz, az a későbbiekben csak problémákat szülne. Én váltam az osztály fekete bárányává, aki a sarokban ül és nem érdemes se hozzászólni, se ránézni. A testvéri viszonyunkat is titkoltam, mielőtt még osztálytársaim elkezdték volna túlkomplikálni az egészet és a végén az eredményeim javát a nővérem miatt igazságtalannak érezték volna. A fikázásuk és a magamra vont figyelemmel a biztonságérzetem is csökkenne és egy régebbi tervem megvalósítását is nagyban befolyásolná.
5. Az első szárnypróbálgatások állomása
Eltökélt ábrázattal álltam a tükör előtt. A mosdókagylónak támaszkodva meredtem saját képemre, s erősen szuggeráltam magam, hogy ne most forduljak vissza. Ezüstösen fénylő hajamra pillantottam és egy szórakozott mosollyal csóváltam meg a fejem. - Bolond vagy Ji Hun... - sóhajtottam mélyen lehajtva fejem a lefolyó felé. Próbáltam összeszedni a gondolataimat és felkészülni az elkövetkezendő egy órára, ami valószínűleg a jövőmet fogja jelenteni és egy életre megpecsételi a sorsom. Még visszafordulhattam, lemondhattam volna erről az egész marhaságról és könnyedén kisétálhattam volna az ügynökség bejárati ajtaján. Jobban megszorítottam a kezeim alatt lévő márványt, végül ellöktem magam attól, s felkaptam a földre dobott fekete pulóvert, melyet egy gyors mozdulattal tekertem derekamra. Most vagy soha alapon löktem ki a férfi mosdó ajtaját és határozott léptekkel megindultam az újoncok számára kijelölt terem bejárata felé. A folyosón kezdők sorai várakoztak. Láttam arcukon az eltökéltséget, a bizonyítási vágyat, ahogyan újra meg újra ismételgették a dalaikat. Tudtam jól, hogy félre kell őket söpörnöm az útból ahhoz, hogy győzedelmeskedhessek felettük. Ch... Nem kellett félteni. Sosem kellett. Hölgyeim és uraim! Ash megérkezett!
Bő fél óra várakozás után végre sorra kerültem. Négy idősebb arc fogadott a terem túloldalánál lévő asztal mögött, akik türelmesen várták produkcióm kezdetét. Egy gyors bemutatkozás gyanánt Ash álneve mögé bújtam meg, s mielőtt még tovább kérdezősködhettek volna az eredeti nevem kukába dobása után, szavak helyett, inkább a tettek mezejére léptem. A dalválasztásom lényegében két külön kategóriába volt sorolható. Meg akartam mutatni, hogy rappelni is tudok a vocal mellett, ezáltal egy kisebb előnyt szerezve a mezőnyben. Könnyedén mozogtam a négy bíra előtt, próbáltam a lehető legtermészetesebb énemet mutatni feléjük, s persze ügyelni arra, hogy a hang mögött inkább Ash-t lássák bennem, mintsem egy különc egyetemistát. Az életem ettől a perctől vett hatalmas fordulatot és vezetett a titkok hálójába, melyből nem tudtam szabadulni.
6. Az elfogadás és a kezdeti feszültség állomása
2016. február 10-én hivatalosan a LHT hetedik tagjaként váltam ismertté. Ash neve hamar elterjedt a rajongók között, ám az első találkozásom a többi taggal valamiért nehezebb volt, mint gondoltam. Teljesen új közegbe kerültem és nem csak a körülöttem lévők változtak meg, de maga a környezetem is. Kezdtem magam úgy érezni, mint egy falusi gyerek, aki belecsöppent a nagyvárosi életbe. Minden új és idegen volt, mégis hihetetlen adrenalinnal töltött fel. Végre éreztem magam valakinek, bár a nehézkes beilleszkedés okán volt pár álmatlan éjszakám. Kezdetben előttük is kénytelen voltam titkolni az átlagos életet élő drága Ji Hun-t, aki a nővérével él együtt és gyakorta szökik el az egyetemista óráiról, pusztán azért, hogy énekelhessen. Nem buktathattam le magam a hétköznapi életben, amiért így is foggal-körömmel harcoltam. Persze az örökkévalóságig nem rejtegethettem az arcom, főleg nem a családom előtt nem. Ji Eun amúgy is él-hal a szakmabeilekért, aminek köszönhetően sosincs nyugtom, amikor a közelében vagyok. Mindig azon kell aggódnom, hogy mikor lát egy videót a Youtube-on, ahol nem mellesleg az én arcom is ott van, vagy épp mikor olvas egy cikket a nevemmel ellátva, mert hát az "Ash" az már nem elég extrém a sajtónak, nekik világgá kell kürtölni minden személyes információt. Ez esetben a kamunév sem válna be, hiszen még hegyeket is mozgatnának, csak azért, hogy kiderítsék ki vagyok én valójában. Egyedül az egyetem falai között nem sejtenek semmit. Továbbra is egy láthatatlan embernek számítok a többiek számára, ám ki tudja meddig bírom még ezt idegekkel... Egy év elteltével sikeresen leredukáltam az egyetemen töltött óráim számát és két kezemet összetéve imádkozok azon, hogy Noona ne harapja le a fejemet ezért. Mármint... Úgy összességében semmiért, mert az örökké valóságig nem fogom bírni se fizikailag, se lelkileg ezt az ide-oda rohangálást. Már így is üldözési mániám van, akármikor meghallom a művésznevem. Sőt, mintha gyanakvó tekintetek lesnének állandóan... Paranoiás lennék? Ez már az őrület küszöbe?
Vendég
Re: Gim Ji Hun
Gratulálunk, elfogadva!
Tyű, hát nagyon érdekes és összetett karakterrel gyarapítod az idolok csoportját. Szívesen adnék egyszerre sárga és kék színt is a névnek, de abból tudtommal zöld lesz és a tanári pálya már nem JiHunhoz tartozik. O.O
Szépen levezetted és kifejtetted a fiúban rejlő kettősséget mind személyiségben, mind pedig a külső szempontjából. Igen nehéz lehet neki, őszintén, én már azon csodálkozok, amiért tud annyira gondos lenni, hogy a paróka alól sosem kandikál ki egy-egy kósza szőke, avagy az Ashra jellemző világos tincs, de biztosra veszem, hogy megoldja. Abban biztos lehet, hogyha egyszer is félrecsúszik a paróka, akkor hamar gyanút fognak főleg egyetemen, ahol megannyi fiatal, ám kellő intelligenciával, valamint logikával rendelkező diákok sokasága fordul meg. Persze, a külső leplezése csupán a kisebbik probléma lehet számára, hiszen személyiségben is mást játszani a napok többségében szintén egy külön megmérettetés önmagunkkal szemben. Meghiszem, ha nem sikerül folyton Ash szerepébe bújnia, s időnként az eredeti JiHun is megmutatja magát, ha másnak nem is, a bandatársak esetében erre számítani lehet.
Egyetlen férfiként a családban nagy felelősség nehezedik az ember vállára, s mindez szépen megmutatkozott JiHun életében is. Nagyon erős jellemre utal és dicséretes, ahogy egy tudatos elhatározással sikerült neki túltennie magát az apuka halálát követő gyászon, mely természetesen örökké megüli szívét. Mindazonáltal éretten és példaértékűen cselekedett, továbbá teszi azt a mai napig, úgyhogy le a kalappal! Sokan választják az idol életet ahhoz, hogy viszonylag rövid idő alatt jelentősebb pénzre tegyenek szert, noha ennek megvan a rizikója. Számos banda nehezen indul el és előfordulhat, hogy sosem térül meg az a pénz, amit az ügynökség a bandára költ, ám Ashnak hatalmas szerencséje van, hogy már egy aktív bandához tették be, akik ennyi idő alatt is nagy sikerre tettek szert, így nem kell aggódnia egy esetleges csőd miatt. Ash, valamint JiHun egyes tulajdonságai miatt bátran mondhatom, hogy nagyszerű idol lesz belőle, emellett tehetséges és elég magabiztos ahhoz, hogy megállja a helyét az iparban. Mindazonáltal sosem könnyű egy bandába utólag csatlakozni, azt meghiszem, hogy nem volt könnyű dolga és néhány éjszakát is semlegesített alvás hiányában, de én bízom benne, hogy minden rendben lesz a jövőben.
Gonosz vagy sem, valljuk be őszintén, JiHun a koreai Hannah Montana! Köszönöm a pontosításokat, valóban kissé nehéz volt olvasni a sorok között, hogy mi mikorra tehető, de most már világos a kép. Esetleg azt tudnám javasolni, ha nem bánod, hogy a játékokban belemehetnél a részletekbe, melyek igazolják, hogy tulajdonképpen miért van ennyire szükség a két személyiség, s egyben "külön ember" illúziójának fenntartására mind otthon, mind pedig az LHT többi tagja előtt. ^^
Ne felejts el foglalózni. Jó szórakozást!
1 / 1 oldal
Engedélyek ebben a fórumban:
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
|
|
Pént. Márc. 04, 2022 7:26 pm by Jung Hwayun
» Avatarfoglaló
Csüt. Márc. 03, 2022 12:02 am by Jung Hwayun
» Névfoglaló
Szer. Márc. 02, 2022 11:57 pm by Jung Hwayun
» Jung Hwayun
Szer. Márc. 02, 2022 10:01 pm by Jeason Jensen
» Elkészültem!
Szer. Márc. 02, 2022 7:32 pm by Jung Hwayun
» Wang Sarah
Vas. Okt. 10, 2021 10:03 pm by Wang Sarah
» Choi Sung-Hyun
Vas. Okt. 03, 2021 10:55 pm by Kim Eun Bi
» Fujisaki Hana
Vas. Okt. 03, 2021 9:40 pm by Kim Eun Bi
» Kim Eun Bi
Hétf. Szept. 20, 2021 7:17 pm by Kim Eun Bi