Morita Tomoyuki
1 / 1 oldal • Megosztás
Morita Tomoyuki
Morita Tomoyuki
Ilyennek látják a külsőmet
Tipikus japán méretekkel rendelkezik. Mármint nem úgy, AZ nem; vagyis hát.... kinek mi a kicsi nem? De talán jobb is ha tovább megyünk. Tehát nem valami magas ember. Alulról nyaldossa a 165 centit, amihez alig 58 kiló társul. Teste kissé izmos az úszásnak köszönhetően,de még így is elég vékonynak mondható. Bőre finom, napbarnított. Természetes hajszíne a fekete, ám már tizenöt éves kora óta inkább csak szőkén vagy esetleg őszen látni. A haja is a tipikus japán fazonokban láthatóak rajta, bár az utóbbi időkben elkezdte növeszteni. Inkább a lazább ruhákat kedveli és abból is a sötétebb darabokat, ami mellett azért néhány fehér is meglapul. A kiegészítőkkel sosem esik túlzásba. Általában egy nyakláncon, karórán és a kabala karkötőjén kívül nagyon nem is aggat magára.
Ilyennek tartanak
Te, te kis csibész! Mit vigyorogsz folyton, mikor már rég sírnod kéne?Azt hiszed ez olyan vicces? Miért nem könnyezel, mikor már rég a földön vagy, s a fájdalomtól mozdulni se bírsz? Tuti őrült vagy. És ezt mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy magadban motyogsz. Ugyan kinek beszélsz te? Mi lesz veled öreg korodban, ha már most kezded? Vagy netán látod a szellemeket? Fura vagy, ugye tudod?S megannyi kérdés születik meg másokba, mikor először találkoznak veled. Mindig vidám és közvetlen vagy, néha még túlságosan is. Remélem tudod, hogy Ázsiában vagy, ahol nem épp szokás másokat fogdosni, még ha csak kedvességből teszed is. Még talán az újdonsült barátaidnak is furcsa, nemhogy egy idegen embernek. De azt el kell ismerni, hogy egy igazi harcias fiúcska vagy. Sose tudod, hogy mikor add fel, a végsőkig küzdesz. Mindenkire odafigyelsz és senkit se hagysz cserben. A szavad mindig megtartod, tán félted a kisujjad? Néha olyan hiperaktív és játékos vagy, mint egy kölyök kutya, máskor meg csak átmész kiscicába, és mindenkitől kiköveteled a neked járó szeretetedet. Makacs vagy, mint az öszvér és rendíthetetlen. Hihetetlen mennyi pozitív energia szorult beléd a sok rossz után. Viszont megtanulhatnád már, hogy ha baj van ott a családod. Rájuk mindig számíthatsz és ne félj segítséget kérni, mert az nem gyengeség.Pár érdekes tény róla:
-Nagyon könnyű leitatni, 2 üveg sör után, már látszanak rajta a részegség jelei, onnan pedig nincs megállás. Ha egyszer elkezdte, akkor addig nem is hagyja abba, míg ki nem veszed a kezéből, vagy le nem fejeli a konyhakövet.
-Érintés mániás. Mindent és mindenkit megfog, megölelget, megízlel, megcsókol, egyszóval, ha meglátod, addig menekülj, míg csak teheted.
-Nincsenek gátlásai és minden őrültségbe bele megy, na meg szokása másokat is belerángatni.
-Van egy kabala karkötője amit még a szüleitől kapott és szinte sosem veszi le.
-Talán vicces, de néha még szokása katonázni. Igen, azokkal a zöld, pici emberkékkel. Hát nem fura a gyerek?
-Még ha sokan vannak körülötte is szokása magában beszélni, ami miatt már elég sok gondja volt, de nem tud leszokni róla.
-Egyetlen félelme az, hogy egyedül marad.
-Inkább a fiúkhoz vonzódik, de gond nélkül csókolgatja a lányokat, főleg az idegeneket.
-Három éves kora óta úszik, azóta teljesen hozzánőtt a vízhez és már az ideg rángatja, ha nem úszhat legalább napi egyszer.
-Mindennél jobban szereti drága unokaöccsét, Ben-t és igyekszik jó bátyja lenni.
Hasznos információk
Státusz:normál karakter |
Becenév: Tomo, Tomi, Moo, Yuki, vagy amit kap |
Születési hely és idő: 1996.01.26. Japán, Kyoto |
Play by: Hiroki Moriuchi |
Csoport: Egyetemisták |
Iskola neve: SNU |
Lakhatóság: Otthon |
Szak vagy irányultság: Sport |
Évfolyam: 1. félév |
Életem egyik darabkája
Tipikus Morita. Mint a család többi tagja, így te is profi sportoló vagy. Mintha valami különleges tehetség ruházná fel azokat, akik ezt a nevet viselik. Valamelyik ősöd kezet fogott az ördöggel, vagy csak az istenek szeretnek titeket ennyire? Bárhogy is legyen, ebből a szempontból szerencsésnek mondhatod magad. Apádnak és a kezdetleges járási problémáidnak köszönhető, hogy a vízbe kerültél. Végül mondhatni ott nőttél fel. Már az első perctől kezdve élvezted és alig vártad, hogy végre levigyenek úszni. Imádtál apád nyakában csüngeni, vagy a bátyádéban, mikor az idősebbik férfi nem ért rá. Hihetetlenül szeretted őket, már akkor is nagy szíved volt. Minden nap csupa boldogság és játék volt. Csak úgy telt az idő és a bátyáddal szép, nagyfiúvá értetek. Mert, ha valamije van még egy Moritának az talán nem más, mint a sárm és a rokonszenv.
A lányok csak úgy haltak értetek, már a középiskola elején is, mikor még csak alsó tagozatos voltál. Téged viszont egyik se érdekelt. Valahogy sose keltette fel a figyelmedet egyik lány sem. Persze, azt hitted ez csak azért van, mert nem az eseteid, s még nem találtad meg az igazit, de már akkor bekellett volna látnod, hogy nem teljesen ez a baj, csupán rossz ajtón kukucskálsz és te még itt is képes vagy meglepetést okozni az embernek. Hányszor is volt már bajod abból, mert egy fiúba szerettél bele? Ráadásul te voltál olyan naiv és többet képzeltél a másik félről, csak mert épp rosszkor értél be a terembe és egy bromance részese lettél? S, hányszor szívattak meg, majd vertek meg azok a srácok, mikor rájöttek erre a kis titkodra, hogy te bizony élveztél minden egyes színjátékot, érintést, vagy mikor a pepero game végén egy kicsit is a másik ajkaihoz érhettél? Hányszor szenvedtél miattuk? Néha már olyan messzire elmentek, hogy egy normális ember rég megfontolta volna az öngyilkosságot vagy az iskola váltást. De te neked sosem volt ilyen még csak véletlenül sem az eszedben. Inkább csak elmentél úszni és átgondoltad az egészet. Próbáltad megtalálni a dolgok pozitív oldalát, hogy legyen egy kis fény, amit erőt ad, így képes voltál mosolyogni még a verések után is.
Persze, azt még mindig nem tudom, hogy sikerült elérned azt, hogy suli egyik híres rossz fiúja beléd szeressen. Mindenesetre elég szépen szállt szembe a téged szekáló srácokkal, valamint felajánlotta a segítségét, hogy megtanít rendesen védekezni/ verekedni, ha cserében segítesz neki matekban. Hihetetlen, hogy akkor rögtön nem esett le neked a tantusz. Elvégre volt jobb tanuló is, aki segíthetett volna rajta, ő még is téged akart tanárának és milyen szépen össze is melegedtetek Hiroya-val. Szerencséd, hogy ez így alakult, mert legalább ott volt neked támasznak, azon a bizonyos nehéz és borzalmas napon. Emlékszel még rá? Már, hogyne emlékeznél. Az lett volna életed egyik legszebb napja, ha a családod kicsit hamarabb indul útnak. Mennyi lehettél, mikor a baleset történt, 13-14? Inkább maradtak volna otthon szurkolni.
Tudom jól, hogy még mindig nem heverted ki, hiába állítod azt. Éjszakánként még mindig elő jön egy bizonyos rémálom, újra és újra levetítve azt a borzalmas filmet. Legszívesebben felordítanál a fájdalomtól, de inkább csak a párnába nyomod a fejed, hogy elfojts a keserves sírásod, nehogy szomorúnak lássanak. Pedig lehet, hamarabb eltudnád engedni, ha egyszer mernéd kiadni magadból a fájdalmat, mernél ordítani egy nagyot és szabadjára engedni könnyeidet. Utána már lehet, ritkábban térne vissza az a rémkép. Nem az, ahogy izgulva vársz a sorodra a versenyen a családodat keresve a tömegben, nem is az, ahogy már a dobogón állva várod a sípot, miközben a gyomrod fel-alá liftezik az idegtől. Bár te már itt érezted, hogy baj van. Hanem az, mikor a keresztanyád könnyes szemekkel ölel át részvétét nyilvánítva. Csak lemeredve áltál ott és nem akartál hinni a fülednek. Az előbb még azt hallottad, hogy a nevedet kiáltják az első helyre, aztán meg csak… Még a mai napig nem akarod elhinni, hogy miattad van. Akármennyire is nem tehetsz róla, te magadat okolod. Hisz miattad szálltak kocsiba, hogy odaérjenek a versenyedre még időben. Miattad álltak meg virágot venni, és ha ezt nem tették volna meg vagy kicsit tovább nyúzták volna, nem ment volna beléjük az a részeg sofőr sem. Így viszont azóta is sírsz és szinte magad előtt látod azt a három véres, élettelen testet, akiket úgy szerettél.
Még szerencse, hogy legalább ott van apád öccse is és bájos kis családja, akik befogadtak és a saját fiukként neveltek tovább. És habár örültél, hogy végre többet lóghatsz a kisöcsivel, de azért a bátyádnak valamivel jobban örültél volna. Hiába vagy te idősebb Bennél, néha olyan mintha fordítva lenne ez és nem csak a magasságotok miatt. De azért igyekszel a jó báty szerepébe maradni, de ha egyszer mindig is te voltál a család legkisebbje… Még talán néha most is te vagy. Jó Bencu is gyűjti a plüssöket és úgy el van, velük mintha csak élnének, de azért te néha gyerekesebben viselkedsz nála. Vegyük csak példának a múltkori esetet. Tudod, azt mikor pakoltál elfele a költözéshez és a szemed elé kerültek a katonáid, amit aztán szép sorban ki is pakoltál és elindítottál egy csatát azzal a több száz kis emberkével. Boldogan játszottál velük, míg be nem lépet a szobádba Ben, hogy kölcsön kérjen egy dobozt. Akkor ott kicsit lemeredtél egy pillanatra és hagytad, hogy kinevessen a plüss imádó amiatt, hogy a 21 éves Yuki még mindig a kis zöld sereggel játszadozik. Persze, puffoghatsz és duzzoghatsz emiatt, de ez már talán tényleg furcsa hobbi egy korodbeli srácnak, hiába próbálod azzal magyarázni, hogy ezzel csak a bátyád emlékét pótlod, jobb lett volna, ha be se rakod őket a dobozba. Mindenesetre, ne nagyon mutasd meg majd ez új barátaidnak. Hidd el, így is furának fognak tartani. Mert melyik az a lökött kölyök, aki limonádét kezd el árulni nyáron az utcába? Most komoly haver? Amerikában érzed magad, mert ha igen, akkor elmondanám, hogy rossz gépre szálltál fel. Nehogy már a maradék eszed is elmenjen és citromba fojtsd a bánatod, amiért a lovagod elhagyott még a költözés előtt. Haver, most mész egyetemre, nehogy már így indulj neki! Szedd össze magad és légy végre normális!
Ui: Egy jó tanács: ha tényleg annak akarsz tűnni, akkor ne hagyd, hogy én hangosan fecsegjek, inkább csak firkálgass csendben a füzetedbe, hátha azzal elvonod a figyelmemet. Vagy kezdj el naplót írni. Tuti jobb móka, mint a katonázás. És ne hagyd, hogy Cupido nyila megint eltaláljon, mert akkor végképp nem fogsz rám figyelni és még a végén minden kezdődni fog elölről.
Vigyázz magadra és vesd bele magad Korea szívébe!
Örök bűntársad, Morita Tomoyuko, aka az ép elméd...
Vendég
Re: Morita Tomoyuki
Gratulálunk, elfogadva!
Kedves Yuki!
Hát, szó mi szó, fontos dolog a fiúk farkának mérete, mondjuk sosem gondoltam volna, hogy ez lesz az első, amit megtudok valakiről. Mindenesetre ígéretes kezdet volt! XD Hú de pici! Mármint a magassága... Hú, de japán! Hú, de Morita! Tácccik!
Imádom a technikát, amivel bemutattad a karakter jellemét, olyan volt kezdetben, mintha te, mint féltő szülője figyelmeztetnéd a hibáira és dicsérnéd a jó tulajdonságaiért, s nem utolsó sorban egyengetnéd az útját, hogy sikeresen vegye az akadályokat, megismerje önmagát a karakter, így én is. Az érdekességeket mindig jó olvasni, gyakran jobban kijön az ember személyisége és bizony nagyon mosolyogtam, mikor megláttam, hogy érintésmániás, valamiért megfogott benne ez. Túl sok fura ember van a világon… de hát ezért is érdekes a Föld!
Felettébb szimpatikus benne az, hogy Yuki igyekszik megfogni a dolgok, illetve emberek pozitív oldalát. Erre nem sokan képesen, de nagy erő tud lenni a mindennapokban. Persze ettől még ugyanúgy szüksége van a megértő, biztató és gondoskodó ölelésekre, melyek elfojtják azokat a háttérbeli rossz érzéseket, amik csakugyan ott motoszkálnak szívének mélyén. Igazam van?
Milyen nehéz sírni? Sokszor nehezebb, mint eltüntetni a könnyeket. Hiába van nagy hangja valakinek, nem tudja érvényesíteni egy üvöltéssel, pedig néha annyira jól esne. Megfogott a történet, tetszik, hogy igazából minden lényeges dologra kitértél, a kapcsolataitól, a baleseten át Seoulba kerüléséig, s mindezt egy amolyan levél formában... tényleg szuper volt!
Örülök, hogy egyre több a japán, valamint a külföldi Seoulban, színesedünk és népesedünk még egy egyéniséggel!
Ne haragudj, ha nem tudok eléggé csapongó lenni, viszont a lényeg nem változik: köszönjük a történetet, nagyon jó karaktert hoztál, úgyhogy miután lefoglalod az avatart, már mehet is a játék. ^^
1 / 1 oldal
Engedélyek ebben a fórumban:
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
|
|
Pént. Márc. 04, 2022 7:26 pm by Jung Hwayun
» Avatarfoglaló
Csüt. Márc. 03, 2022 12:02 am by Jung Hwayun
» Névfoglaló
Szer. Márc. 02, 2022 11:57 pm by Jung Hwayun
» Jung Hwayun
Szer. Márc. 02, 2022 10:01 pm by Jeason Jensen
» Elkészültem!
Szer. Márc. 02, 2022 7:32 pm by Jung Hwayun
» Wang Sarah
Vas. Okt. 10, 2021 10:03 pm by Wang Sarah
» Choi Sung-Hyun
Vas. Okt. 03, 2021 10:55 pm by Kim Eun Bi
» Fujisaki Hana
Vas. Okt. 03, 2021 9:40 pm by Kim Eun Bi
» Kim Eun Bi
Hétf. Szept. 20, 2021 7:17 pm by Kim Eun Bi