Freja Lager
1 / 1 oldal • Megosztás
Freja Lager
Freja Anna Lager
Ilyennek látják a külsőmet
„Nem vagy elég jó”. Az egyetlen dolog, amit már születésem óta hallgattam anyáméktól, az ez volt. Hiszen én vagyok mondhatni a család csalódása, ami a külsőmet illeti. Előttem született egy gyönyörű, szőke kék szemű, hab bőrű nővérem, aki jelenleg is a Sofia nevet viseli, én pedig jöttem az amúgy cseppet sem makulátlan, hullaszínű testemmel, amit mindenhol elszórva pöttyök borítják, mint valami elrontott festményt, amire a festő nem szabályos nagyságú kis pöttyöket csepegtetett. Igen, talán a külsőm egyik leggyűlöltebb része, a nyár folyamán még sötétebb színben játszó szeplők, de említést kell tennem a vörös szénaboglyára emlékeztető hajzuhatagra is a fejem tetején, ami sokkal hosszabb, vastagabb szálú és dúsabb, mint a nővéremé. Semmi baj nem lenne mindezzel, ha az övé épp nem lenne szőke, és nem bújhatnék el teljes mértékben az árnyékába. Emellett kifejezetten magas sem vagyok, mondhatni alig ütöm meg a 160 centit, mindehhez pedig 46 kiló társul, szóval mondhatni nem vagyok túl nagy darab lány. A testem inkább csontos, mint izmos, de azért azt elmondhatom, hogy egész vállalható alakom van, így majdnem minden gönc jól áll... Persze azért csak majdnem, mert kifejezetten apró mellekkel áldott meg a sors, de legalább nem fog mindenki ott bámulni, ennek kifejezetten örülök. Az öltözködésem mondhatni teljesen átlagos, leginkább fehérből feketéből és szürkéből álló ruhadarabjaim a hétköznapi viseletre alkalmasak. Mivel az egyenruhát nekem is kötelező viselni, így mondhatni egyáltalán nem jelent gondot számomra hétköznap szoknyát viselni, és szoktam is. Az egyetlen kitűzésem ruhákkal kapcsolatban, hogy egyszerűek, ne túl mintásak – lehetőleg egyszínűek – és fakó, kicsit sem rikító színűk legyen. A magassarkú egy olyan dolog, amivel ki lehet kergetni a világból, így ha lehet elkerülöm, csak nagy alkalmak során veszem fel őket. A hajamat általában összekötve hordom, mert akkor nem kell kivasalgatni, vagy hasonló dolgokkal vesződnöm. Az arcom sminkelése – mivel egy darab bőrhibám sincs, úgy néz ki ilyen téren viszont szerencsés vagyok – kimerül a minden nap használt szempillaspirálban, és a rózsaszín szájfényben. Olykor szeretek tust is használni, de csak akkor, ha jelenésem van valahol.
Ilyennek tartanak
Azt hiszem nyugodt szívvel gondolhatom azt, hogy az emberek nagy része nem ismer, hiszen mindenki rám aggatott egy jelzőt, amivel elbírok. Ezek általában a következők:- csendes: ez nem igaz. Ugyanis szerintem az csendes, aki csak ül a sarokban és 0-24-ben vegetál. Nekem VANNAK gondolataim. Tudok gondolkodni. Van véleményem. Az egy másik dolog, hogy mindezt nem vágom oda senki fejéhez, mert nem célom senkit megbántani. Szerintem ez inkább nagylelkűség, ugyanis mindig, mindenkire tudnék mondani valamit, de nem teszem. Kedvesen mosolygok és megvonom a vállam. Ez nem jelenti azt, hogy nincs véleményem.
- okos: mert Freja a lány, akitől el kell kérni a házit, mert mindig megírja. És Freja az, aki sosem adja oda. Ha én tudok szenvedni vele, akkor már dolgozzanak meg érte ők is, és ne kunyerálják el. Persze a barátaimmal alkalomadtán szívesen megosztom, de ott is odafigyelek rá, hogy ne menjen át mindez a kihasználásomba.
- szarkasztikus: ugyan, nem mindig, csak az esetek többségében. Nem tudom elviselni azokat a lányokat, akik a körmük színe miatt rinyálnak, vagy a fiúkat, akik azt számolják, hogy hány csajon mentek végig. Egyszerűen csak nem megy, nem szeretem, ha hülyeségekkel fárasztanak.
- népszerűtlen: ha az, hogy megválogatom a barátaimat ezt jelenti, akkor legyen, népszerűtlen vagyok.
- barátságtalan: visszautalnék az előző pontra. Tény, hogy nem vagyok túl bizalmas alak, nem haverkodok össze akárkivel. De, ha valaki méltónak tűnik arra, hogy együtt eltöltsük az időt, akkor természetesen vele fogok lenni.
- „a lány, aki mindig egyedül van”: nem, ez sem igaz. Az esetek nagy részében tényleg egyedül vagyok, mert a barátaim Svédországban vannak. Velük maximum chatelni tudok, a távolság miatt, de itt is van pár lány – kettő – akikkel jóban vagyok.
- „soha ne válaszd azt a lányt!”: ugyanis borzalmas vagyok a sportokban, és az esetek nagy részében a csapatom kikap. Ez van.
- „mindig őt kérdezd, ha szeretnél elolvasni egy jó könyvet!”: mert tökéletes stréber vagyok, aki nagyon szeret olvasni.
- „a stréber, aki még hegedül is, szóval extra ciki”: ... nincs mit hozzáfűznöm. Szeretem a hegedűt.
- „a stréber, aki a hegedű bűvölése mellet lovagol is, valami helyes sráccal... tudjátok Kim Seung Jun bátyja, Kim Han Byul”: szeretem a lovakat. Egyáltalán nem érdekelnek a srácok, vagy alapvetően az emberek, mert az a véleményem, hogy az állatok sokkal inkább képesek megérteni valakit. Pont ezért feledkezek olyan dolgokba, amiket könnyen, mások nélkül is tudok művelni.
- „nem mellesleg Kim Seung Jun valamiért rá van tapadva”: nem tudom mi a szándéka a srácnak, de azt igen, hogy ő sem ismer. Három lehetőség lebeg a szemem előtt vele kapcsolatban: 1. utálja, hogy én nem vagyok az imádója és azt akarja, hogy az legyek. 2. igazából csak fel akar írni a „megvolt” listájára. 3. a nővéremet akarja. Mindenesetre semmi gond nem lenne vele... ha nem járna TÉNYLEGESEN folyamatosan a nyakamra.
- „neki van a szexi nővére dugjuk meg!”: általában leginkább ezért környékeznek meg a fiúk, én pedig megtanultam tökéletesíteni a remek rúgásom, ami által tökön találhatom őket, ahányszor Sofiát akarják rajtam keresztül megkapni. Nem az érdekel, hogy a nővéremmel mi lesz. Az, hogy minderre engem akarnak felhasználni.
Ergo összességében: nem vesznek észre az emberek. Nem látják mindazt, ami én vagyok, mert csak a nővérem, vagy a házim érdekli őket. Mindez engem pedig idegesít. Mert nem látják, hogy én nagyon szívesen segítek másoknak, nem látják, hogy szeretnék beszélgetni valakivel. Ciki a hobbim? Legyen az. Nem szép az arcomat beborító szeplőrengeteg? Oké, akkor ne nézzen rám az, akit zavar. Rosszul mutat rajtam egy felső? Vedd fel te is, hátha neked jobban áll. Általában az emberek mind ugyanolyan. Csak bírálatot adnak másnak, és nem látják azt, ami ténylegesen a másik, nem látják, hogy:
⁂ optimista,
⁂kedves,
⁂ mosolygós,
⁂ szerelemre vágyó,
⁂ jó titoktartó,
⁂ rendes,
⁂ szorgalmas,
⁂ tanulékony,
⁂ igazi küzdőszellem vagyok.
Mindemellett pedig még:
⁂ makacs,
⁂ akaratos,
⁂ rideg,
⁂ néha kissé magának való,
⁂ igazságot követelő,
⁂ nehezen megbocsátó,
⁂ bizalmatlan vagyok.
Ha két szóval kéne kifejezni mindezt, csak ennyit mondanék: tinédzser lány.
⁂ optimista,
⁂kedves,
⁂ mosolygós,
⁂ szerelemre vágyó,
⁂ jó titoktartó,
⁂ rendes,
⁂ szorgalmas,
⁂ tanulékony,
⁂ igazi küzdőszellem vagyok.
Mindemellett pedig még:
⁂ makacs,
⁂ akaratos,
⁂ rideg,
⁂ néha kissé magának való,
⁂ igazságot követelő,
⁂ nehezen megbocsátó,
⁂ bizalmatlan vagyok.
Ha két szóval kéne kifejezni mindezt, csak ennyit mondanék: tinédzser lány.
Hasznos információk
Státusz: normál karakter |
Becenév: Freja, Sofia húga, Stréber |
Születési hely és idő: Stockholm, Svédország 2000. június 17. |
Play by: Bridget Satterlee |
Csoport: cserediák |
Iskola neve: Seungri High School |
Lakhatóság: Kollégium |
Szak vagy irányultság: - |
Évfolyam: 11. évfolyam |
Életem egyik darabkája
- Miss Freja, ne haragudjon meg, de történt egy kis incidens az iskolánkban – mosolygott rám kedvesen az igazgató, mire én ugyanolyan vigyorral jeleztem neki, hogy semmi baj. Magamban persze mást gondoltam, válogatott káromkodások közepette vártam, hogy végre megkezdhessem az első napom, ami úgy néz ki nem fog zökkenőmentesen indulni itt. Ez aggasztott. Nem voltam benne biztos, hogy jól helyt fogok állni ezen a helyen, hiszen én vagyok itt az egyetlen nyugati arc, ez miatt pedig kinézhettek. Otthon is kinézett a sok gusztustalanul szőke, fehér bőrű alak a vörös hajam és a szeplőim miatt. Persze akad nálunk is mindenféle bőr- és hajszínnel rendelkező egyén, de valamiért az, ha egy lánynak a genetikája miatt az egész teste szeplős, a mi iskolánkban egyenlő volt azzal, hogy ő már nem jó arc. Egészségükre. Szerintem meg ők nem jó arcok, amiért ennyire gyerekes megkülönböztetést alkalmaznak félig felnőtt fejjel. Szinte már fel voltam készülve arra, hogy itt is ki fognak nézni, de ne legyen igazam. Pontosan tudtam, hogy mindennek hatalmas esélye van, így nem akartam magma azzal áltatni, hogy egy álom lesz a gimi. Komolyan, miért nem mehettem Franciaországba? Sóhajtva nyugtáztam, hogy az igazgató nagyon nem akar végezni a szövegeléssel, de végül csak vártam, hátha egyszer mégis vége szakad a papolásának. A végén már türelmetlenül piszkálgattam a körmeimet, aminek csak az lett a vége, hogy megsértettem az ujjamat, és vérezni kezdett a körömágy mentén. Halkan káromkodni kezdtem az anyanyelvemen, de talán túl hangosra sikerült így is, ugyanis az igazgató feje hirtelen az én tekintetemet kezdte el keresni.
- Parancsol, Freja kisasszony? – felvont szemöldökkel nézett rám, és a két srác is felém fordult, akiket éppen próbált kiosztani. Az egyiknek monoklija volt, a másik pedig úgy nézett ki, mint egy vámpír, a felszakadt szájával. Mintha egy pillanatig elidőzött volna a tekintetem azokon a húsos, szép formájú ajkakon, de nem volt vészes. Nem, nem fogok bedőlni egyik fuckboynak sem, bár mondhatni az alacsonyabb, szép arcú meg sem ragadta a pillantásomat. Tőle határozottan tartottam, nagyon fura a kisugárzása a kölyöknek.
- Áh, csak azt mondtam az anyanyelvemen, hogy hiányzik az országom – mosolyodtam el olyan kis ártatlanul, mintha tényleg egy kis csekélységről lenne szó. Persze mindkét srác tudta, hogy nem ennyiről van szó, és egyszerre horkantak fel a visszafojtott nevetéstől.
- Mit szólnának ahhoz, ha a gyengélkedő felé menet Freja kisasszonynak megmutatnák az iskolát? Ha jól nézem neki is szüksége lenne egy raktapaszra, addig meg maguk szépen kibékülhetnek, nem igaz Seung Jun és Gabriel úrfi?Ha már úgyis mind a hárman osztálytársak lesznek – nézett rájuk az igazgató, én meg éreztem, hogy lefagy a mosoly az arcomról, a fejemben pedig ismét végigmennek a válogatott svéd nyelvű káromkodások. Ha apám tudna, hogy ennyi mocskos kifejezést ismerek, valószínűleg ki lenne akadva a kislányán.
***
- Szóval Frejának hívnak?
- Nem, Nilüfernek, csak hazudtam az igazgatónak.
Nem néztem az arcába. A Gabriel nevű srác időközben elhagyott minket, gondolom kiment valahova, ellóghatónak tekintve az órát. Csak nekem van akkora szerencsém, hogy az évfolyam két legnagyobb bajkeverőjével egyszerre találkozom, ráadásul rögtön az első nap. Mindegy, ezzel már nagyon úgy sincs mit tenni, végül úgy döntöttem, hogy nem foglalkozom a dologgal.
Viszont annyira nem voltam elgondolkozva, hogy ne tűnjön fel az, hogy elmosolyodott a dolgon. Még mindig mereven figyeltem, ahogyan az ujjamon babrál a fertőtlenítővel, pedig veszettül csípi a megsérült bőrt. Mindegy, inkább úgy döntöttem, hogy nem szólok rá semmit, annyira nem fáj durván, hogy bármit mondhassak rá. Másik kezemmel a átdobtam a vállam felett a most leengedett hajzuhatagomat. Kellett nekem elaludni és otthon hagyni a hajgumimat, most aztán majd egész nap zavarni fog. Már ebből tudnom kellett volna, hogy rossz napom lesz.
- Akkor ezentúl szólíthatlak így? – kérdezett vissza, én pedig megvontam a vállam.
- Csak nyugodtan. Nem hinném, hogy annyira gyakran fogunk beszélgetni – talán nem volt túl kedves tőlem már rögtön így indítani. Éreztem, hogy rögtön megálltak az ujjai, és egy diadalittas mosoly költözött az arcomra. Elhitettem vele, hogy nem vagyok a szerencsétlen kislány. Ez jó.
Arra viszont nem számítottam, hogy pár pillanat múlva majd megérzem a gyengéd ujjait az állam alatt, amik arra kényszerítenek, hogy először csak a fejemet emeljem fel, aztán pedig belenézzek azokba a fekete szemekbe. Na jó, az egy dolog, hogy fuckboy, de egyértelműen túl helyes ahhoz, hogy letagadhassak néhány dolgot, mert igenis éreztem, ahogyan a szívem kihagy egy ütemet, és ő is tisztában van vele, hogy milyen hatása van. Pont ezért utálom annyira.
- Figyelmen kívül akarsz hagyni? – felhorkantam a kérdésére. Ebből legalább megtudtam, hogy egyértelműen egy figyelemhajhász ember, akinek ez fáj a legjobban. Mondjuk... Ki vagyok én, hogy fájdalmat okozzak neki, de ki ő, hogy olyat vegyen el tőlem, amit nem tennék meg?
- Nem ezt mondtam. – de ne alacsonyíts le az utánad nyáladzó, hülye picsák szintjére, mert én nem vagyok olyan. Mindezt egyelőre nem tettem hozzá, mert mondhatni még nem húzta ki a gyufát. Úgy néz ki a válaszom kielégítette, és abbahagyta az ujjamon való matatást a fertőtlenítővel, inkább leragasztotta, hogy ne kerülhessenek szennyeződések bele.
- Tudod sokan mindent megtennének azért, hogy a helyedben lehessenek – nézett rám megint azzal a pimasz vigyorával, én pedig csak oldalra billentettem a fejem. Nem szimpla fuckboy. A legnagyobb fuckboy, akivel valaha találkoztam. Ő maga a nagybetűs Fuckboy.
- Oké – a gondolataimat még mindig megtartottam magamnak, mert nem fogom magam felesleges vitába keverni, meg aztán... Lehet, hogy csak hirtelen játssza itt nekem az eszét, és majd hirtelen jó gyerek lesz... Merem remélni.
- Most te jössz – intette a szája felé, én pedig elhúztam a sajátomat, de tudtam, hogy igaza van. Habár, nem kértem a segítségét, elfogadtam, így nekem is le kéne valamit tennem az asztalra. Most én vettem a kezembe a betadint és egy tiszta gézlapot, amire kiöntöttem a megfelelő mennyiséget, és óvatos, puha mozdulatokkal kezdtem el törölgetni a sebet a szája sarkába. Nem kerülte el a pillantásomat az sem, hogy mennyire tökéletesnek és puhának tűnik a bőre, nem olyannak, mint a pattanásos osztálytársaimé. Még egy ok, hogy ismét utálni kezdjem őt. Ha negyed ennyire lenne egyenletes és makulátlan az én arcom, akkor boldog ember lennék, mert nem lenne családi poén az, hogy belefejeltem valamibe és pöttyök száradtak az arcomra. Kurvára nem vicces.
Egy pillanat múlva éreztem, ahogyan az ujjai a csuklómra csúsznak, és még mielőtt lehetőségem lett volna hátrahúzódni, már az arca centikre volt az enyémtől. Ismét megragadta a pillantásom. El akartam fordulni, de valahogy... Egyszerűen csak nem tudtam.
- A mellettem levő hely üres. Megküzdesz érte a többi lánnyal? – ergo szeretné, ha mellé ülnék. Akkor már inkább a Gabriel gyerek. Abban a pillanatban ahogyan kimondta kitéptem a csuklót a szorításából és a szemetesbe dobtam a gézdarabot. Még azzal sem fáradtam, hogy a szemébe nézzek, miközben kimondtam a szavakat.
- Messzire el fogom kerülni – és ezzel összeszedtem magam, hogy elindulhassak... Hova is? Egy sóhaj kíséretében futottam oda az éppen lógó diákhoz, aki szerencsére készségesen segített megkeresni a termet, és boldogan hagytam magam mögött Fuckboy uraságot. Mára azt hiszem sok volt belőle.
Vendég
Re: Freja Lager
Gratulálunk, elfogadva!
Lager napot tartok! *-* Baromira örülnék, ha ilyen jó csajok vennének körül, csak az a baj, hogy nem a férfi nemű admin vagyok, úgyhogy ez sad story. XD
Az első idézőjeles mondat után egy határozott mozdulattal kikapcsoltam volna a wablapot, fogtam volna a gépet és kivágtam volna az ablakon, majd utána ugrottam volna, de hát akkor nem tudnálak elfogadni. Kedves svédség! Ha te nem vagy elég jó, akkor tükörbe sem merek nézni ezek után.
Nagyon jól illik az archoz egy csendes lélek, persze ez a jelző egyáltalán nem tekinthető negatívnak, hiszen egy jó nagy adag titokzatosságot rejt magában, mely nem csak megnyeri a pasikat, de nehezen megközelíthetővé teszi az embert, ami a mai világban nem rossz dolog. Bár ahogy olvastam, egyáltalán nem vagy visszafogottan ártatlan, ki mered mondani a véleményedet, ha úgy hozza a sors, még egy rossz badboy fuckmannel szemben is. És ez irtóra tetszik!
Az ET-ben, magán az egészen kívül két dolog tetszett nagyon. Egyrészt imádtam, ahogy a fent leírt személyiség visszaköszön benne, ráadásul igen részletesen és hűségesen. A másik, ami megfogott az maga a történet. Teljesen úgy éreztem, mintha egy könyvet olvasnék. Ismertem a szereplőket, azok életét, csak ezúttal egy új fejezetet, egy másik szemléletmódot és nézőpontot ismerhettem meg. Gyönyörű látni, hogy több karakter mennyire egy légtérben mozog, jelen esetben rögtön négyet láthattam egy világban, de ha nagyon tovább szeretném gondolni, akkor mondhatnék kilencet is. És pontosan ezt szerettük volna elérni az oldalon, tudom, hogy más szerepjátékos oldalak is erre hajtanak, s íme, nekünk sikerült. Büszke vagyok, ahogyan arra is, hogy élvezhettem a történetet és megismerhettem még egy kis darabot többek között a karakterem öccsének (esetleg többesszámban?) életéből. Persze most kit érdekelnek a helyes Kimek, mikor itt vagy Te és elcsavarod rögtön a fél társadalom arcát? Nem vagyok biztos benne, hogy mindenkinek a nővéredre fáj a foga, bár ő is kétségtelenül szép.
Vigyázz magadra Drága, irány foglalózni, mert még plasztikára kényszerülsz és ellopják az arcod.
*Integet neki az admin szobából, miközben Freja kilép a játéktérre*
1 / 1 oldal
Engedélyek ebben a fórumban:
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
|
|
Pént. Márc. 04, 2022 7:26 pm by Jung Hwayun
» Avatarfoglaló
Csüt. Márc. 03, 2022 12:02 am by Jung Hwayun
» Névfoglaló
Szer. Márc. 02, 2022 11:57 pm by Jung Hwayun
» Jung Hwayun
Szer. Márc. 02, 2022 10:01 pm by Jeason Jensen
» Elkészültem!
Szer. Márc. 02, 2022 7:32 pm by Jung Hwayun
» Wang Sarah
Vas. Okt. 10, 2021 10:03 pm by Wang Sarah
» Choi Sung-Hyun
Vas. Okt. 03, 2021 10:55 pm by Kim Eun Bi
» Fujisaki Hana
Vas. Okt. 03, 2021 9:40 pm by Kim Eun Bi
» Kim Eun Bi
Hétf. Szept. 20, 2021 7:17 pm by Kim Eun Bi