• HomeHome  
  • CalendarCalendar  
  • Gy.I.K.Gy.I.K.  
  • KeresésKeresés  

    Keresési feltételek


    Display results as :


    Advanced Search Advanced Search

  • TaglistaTaglista  
  • CsoportokCsoportok  
  • RegisztrációRegisztráció  
  • BelépésBelépés  

A világ legszebb takarítónője és a legszerencsétlenebb trainee-je

Lights of Seoul :: Seoul :: Entertainmentek

1 / 1 oldal • Share • 

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down

A világ legszebb takarítónője és a legszerencsétlenebb trainee-je

Témanyitás by Bang Min Jae on Hétf. Júl. 31, 2017 11:46 pm


EunYoung & Jae

- Juniiiiiiiee... Komolyan, ha akarod, szerzek a neten egy papi végzettséget és összeadlak Toto-val, csak ne haragudj már... mondtam, hogy bocsi... - mert már nem tudja, mi mást csinálhatna, hogy a fiatalabb végre tényleg megnyugodjon és minden olyan legyen, mint régen volt. Azóta az eset óta pedig még mindig a külön szobában tartózkodik Jae, és a közösbe csak akkor teszi be a lábát, mikor eszébe jut, hogy valamit még ott felejtett. Így persze nem is tudja, hogy milyen állapotok uralkodnak abban a szobában. De igazság szerint nem is akarja tudni, talán addig is jó. Hisz megfogadta magának, hogy ő többet nem takarít a másik kettő után; legalábbis abban a szobában, Mert azért a dorm többi részében muszáj, hisz oda neki is be kell tennie a lábát. Még főz is rájuk ugyanúgy, mint eddig, meg a szennyesüket is kimossa - már amennyiben hajlandók rá, hogy bedobják a szennyesbe azokat. Bár van egy olyan érzése, hogy ez nem sűrűn fordul elő, és a szobában halmokban állnak a koszos göncök. De ez már nem az ő baja.
- Nem haragszom rád… - és megint itt az az ártatlan, és édes pofa, amit mindig magára ölt. De valahogy nem tud neki hinni. Hisz akkor miért nézné őt gyakorlatilag levegőnek, még a táncpróbán is?
- Peeeeeeeeeeeeeeersze… De komolyan, na… ne harizz, tényleg sajnálom, és már nagyon megbántam, hogy eldugtam Toto-t. Naaaa… - mert ha ő úgy, Jae is ugyanúgy. Ő is beveti ugyanazt az ártatlan és édes tekintetet, amivel néha rá tud venni másokat dolgokra. Egy pár percig így szemeznek egymással, talán még nem is pislognak. És még ki tudja mennyi ideig maradnának így, ha az idősebb nem köszörülné meg a torkát mellettük, ezzel késztetve őket, hogy végre megszakítsák ezt az igen megható, és intim pillanatot.
- Befejeztétek, vagy még folytatjátok? Mert akkor hozom a telefont és csinálok néhány képet, hogy legyen kiket shipelni… - és mindezt olyan komolysággal, ahogy azt mindig is tette. Mert ő a komoly, érett felnőtt ebben a trióban, mégha ez néha nem is látszik meg. Ö az, aki a vitákba nem száll be, azt inkább meghagyja a fiatalabbaknak. Egészen addig, míg meg nem elégeli és rendet nem tesz. Aztán persze mindenki duzzog még egy sort, valaki pedig jó esetben csak néhány órára beköltözik a másik szobába. Csak úgy, mint múltkor,  mikor Jun kis híján megfojtotta Jae-t. A különbség csak annyi, hogy az a duzzogás, és az átköltözés is még a mai napig tart. És látszólag mindenki jól megvan így. Persze azért Jiho néha próbálja visszacsábítani az öccsét a közös szobába, de eddig sikertelenül., talán csak egy kicsit kéne változtatni a módszerén, és még sikerrel is járna, viszont mint tudjuk változni nem könnyű. Meg visszafogni magát az embernek, mikor nem csak hármasban vannak. Mert igen, ebben az idegállapotban talán képes lett volna MinJae arra, hogy visszaszóljon valamit a hyungjának. De csak sikerül megállnia, így inkább püffögve távolodik el tőlük. És nagy szerencséjükre a koreográfus mára kiadja nekik a szabadságot, így a nap további részében már semmi dolguk, mehetnek ahova akarnak. Ami jelenleg talán nagy eséllyel a dormjuk. Így talán még Jae-nek sem kell éjjel is kicsit tovább fent maradni, hogy tudjon főzni valami a másik két dilisnek. Mert szokása, még ha tisztán látszik is rajta, hogy egy hulla is jobban néz ki nála, de a főzésre mindig szakít időt. És ha az éppen éjfél környékére esik? Hát akkor így járt. Amúgy se tud öt óránál többet aludni, neki annyi bőven elég, hogy kipihent legyen. Most is épp azon gondolkozik, hogy mi van otthon a hűtőben, amiből össze tud dobni valami egyszerűn holnapra, így nem is nagyon figyel arra, mi van előtte. Ennek pedig következménye van. Ugyanis Junie van olyan kedves, hogy gyakorlatilag az idősebb orra előtt csapja be az ajtót. És ezt most szó szerint kell érteni, így Jae teljes lendülettel nekimegy az épp becsukódó ajtónak, ezt pedig az orra bánja.
- A picsába… JUNIEEEEEEEEEE… - pedig nem szokása káromkodni. Általában kerüli az ilyesfajta megnyilvánulásokat, de van az a helyzet, ahol még belőle is feltör valami. Mint a mostani is, ahogy megtántorodva kap az orrához. Még szép, hogy fáj neki, kinek ne fájna az, ha az ajtó úgy dönt, hogy az orra szebben néz ki betörve?
- Hupsz… Nem láttam, hogy jössz. Öhm… Bocsi…? - de azért kuncog. Igaz, igyekszik visszafogni a nevetését, de Jae még így is érzi, hogy legszívesebben már a földön fetrengene a hasát fogva a nevetéstől. De most mégis csak annyit tesz, hogy egy még tiszta zsepit előkotorva a zsebéből nyomja azt hyungja sajgó érzékszervéhez, hisz még az orra vére is eleredt szegénynek. Jiho is megvizsgálja még a fiatalabbat. s mivel a vér továbbra is lassan folyik az orrából, egy papírzsebkendő darabkát tömnek belé, hogy legalább az felfogja a vérzést, míg el nem áll. Mert azért szerencsére annyira nagy baj nincs, meg se látszik, és ha végre el is múlik a vérzés is, akkor olyan lesz, mintha mi sem történt volna. De azért Jae inkább mégiscsak különválik a másik kettőtől, mondván van még egy kis dolga. De valójában csak egyedül akar morogni, és gondolkozni, hogy mivel lehetne kiengesztelni a fiatalabbat. Talán kéne Toto-nak egy barátot szereznie. Mármint… Biztos magányos, mikor Junie-nek egyedül kell hagynia a rengeteg teendője miatt, és olyankor jól fog jönni a kis oroszlánnak egy társ. Igen ám, de milyen? Na meg mekkora… Mert azért az ő összekuporgatott zsebpénzéből sem futja olyan sok dologra…
Na de a nagy gondolkozásában az egyik folyosó végén még így is megpillant egy ismerős alakot. Őt talán még ezer közül is felismerné, még egy nagy tömegben sem tévesztené szem elől. Na de szerencsére, most teljesen egyedül van itt. Vagyis már kettesben Jae-vel. A sráccal, aki fura módon teljesen odáig van szegény lányért már azóta, hogy először meglátta az egyik folyosón. Azóta bombázza a kérdéseivel, és a kínosabbnál kínosabb beszélgetési kezdeményezéseivel. Annak ellenére még mindig zaklatja, hogy a lány láthatóan nem kíváncsi rá. Legalábbis ez az, ami kitűnhet a viselkedéséből. Hisz még csak a kérdésére sem válaszol. De nagy szerencsére - EunYoungnak talán szerencsétlenségére Jae elég kitartó személyiség tud lenni.
- Noona!! - nagy örömében pedig még azt is elfelejti, hogy a már egészen átázott zsepi még mindig ott díszeleg az orrában. Teljesen elfelejti, ahogy az előbbi kellemetlen találkozást is az ajtóval, csupán csak egy széles vigyorral az arcán veszi szaporábbra a lépteit, hogy hamar beérje az idősebbet. - Noona… De jó újra látni téged…
Hajrá Jae… Itt az ideje újra leégetned magad a világ legcsinosabb takarítónője előtt...

1050 || Szeretleeeeeeek <3
Bang Min Jae

avatar
Médiaszemélyiségek

Hozzászólások száma :
26

Join date :
2017. Jun. 05.

Ahol élek :
Seoul

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: A világ legszebb takarítónője és a legszerencsétlenebb trainee-je

Témanyitás by Moon Eun Young on Csüt. Aug. 03, 2017 1:35 am

To: Preoppa
#1188 #maybe
Az asztalra ejtett tollat, hogy forgásra bírjam, néha megpöckölöm. A legszívesebben rácsapnám Kroeberre, Parsons-ra és az egész átkozott ötvenes évekre a fedelet, hogy csak a csattanásra legyenek figyelmesek. Az antropológia első Ph.D. fokozatával rendelkező emberének eimma-ját a szakról egy emberként átkozza mindenki. Tankkönyvének bevezető sorai beivódnak fejünkbe - legalábbis azokéba, akik nem a padra hajtották őket egy szunyókálás reményében. Szociológiai elméletek és fogalmak kavarognak fejemben, ahogy memorizálni próbál az előttem lévő füzetbe írtakat, sikertelenül. Esetleg ez a szobába bekapcsolt számítógépnek köszönhető, ami egy rádióállomás internetes közvetítését játssza. 100 rockdal utazáshoz. Bár legutóbbi tudomásom szerint Cheryl Crow inkább mozgott a country és a pop vonalán, mint az előbb említett műfaján. Han Min Jun-ssinak meg van az a rossz - egyesek szerint elviselhetetlen-, szokása, hogy nem tud csendben a házi feladatára koncentrálni, vagyis most éppen egy értelmezhetetlen sárkupacra, amiből a jelek szerint poroltó-szörnyeteget akar mintázni. Legalábbis ha a folyosóról behozott tűzpiros poroltóra pillantok, ami az előtte elhelyezkedő, kis asztalon van.
- Gondolom, az már örökre itt marad- mint ahogyan az első félévben elcsempészett gyümölcsöskosár, a takarítószemélyzettől eltűnt táskarádió és az ágyunk alatt lévő postaláda, amit Buddhára esküdve senki sem tudja, honnan szerzett. Nem mintha, zavarnának az eddig felhalmozott - összeszarkázott-, dolgok. Válaszként egy gyorsan mozgó kezet kapok, amint csendre int. Sóhajtva törlöm le az időközben az arcomra került sárdarabokat, nehogy rám száradjanak - két óra múlva kezdődik a műszakom. Az ajtóba ledobott táskámhoz sétálok és letérdelve kutatok először a mobiltelefonom után, majd a fekete fülhallgatómat keresem. Igaz, nem nyomok rá a lejátszás gombra, miután visszaülök az íróasztalhoz. Mindez szükséges próbálkozás, hogy kizárhassam az állítólagos rockdalokat, amik közelében sincsenek - mivel Han Min Jun sosem hallgatna a popnál erősebb hangzást. Cho Kyung Seo-ssi belépve a szobánkba üdvözlésgyanánt megkocogtatja a vállamat, mikor elhalad mellettem. Szemem sarkából látom, ahogy az ágyára dől és fejére húzza a lenge takaróját.
- Ebédről megmaradt egy szendvicsem- fordulok hátra és nézem, ahogy a takarókupac érdeklődően megmozdul. Egy bélpoklos szobatárs bármikor bevethető, ha maradékétel eltüntetéséről legyen szó. A tolltartómban keresem a sárga kihúzófilcemet, miközben foghegyről folytatom.- A táskámban...
Befejeznem a mondatot felesleges, hiszen Cho Kyung Seo-ssi ledobva magáról a textildarabot, kikerülve a művészeti feladatán dolgozó másikat, rögtön mellettem fut. Közben ráléphet valamire, mert hangos reccsenés kíséri útját. A tegnap véletlenül feldöntött íróasztal miatt valószínűleg, az össze nem szedett tollak estek áldozatául Cho Kyung Seo-ssi rohamának - sose állj az étel és Cho Kyung Seo közé. Fejemet csóválva merülök el ismét az  amerikai kulturális antropológia rejtelmeibe. Figyelmemet azonban többször is elvonja a lapom sarkára firkált, meglepően jól sikerült Talcott Parsons professzor karikatúra, amelyet az adott előadáson épp mellettem ülő csoporttársam rajzolt le - talán még mapa Parsons is büszke lenne, ha még élne és nem halt volna meg. Mielőtt lapoznék, gyűrögetem kicsit az ujjaim közé fogott papírt, miközben félhangosan mormogom a leírt anyagot - kisiskolás korom óta ez az egyetlen mechanika, ami alapján a tananyag megmarad a fejemben.
Negyedóra elteltével kattintok egy a tollon, majd becsukom a füzetet. Han Min Jun-ssi ha lehetséges, még nagyobb felfordulást produkál az elmúlt rövid idő alatt, mint egy fiúszoba egy szemeszter alatt - ez bebizonyított tény; Park Chae Won-ssi oppájának kollégiumi szobájában egyszer titokban sikerült belopódznunk. A rend, ami ott fogadott minket - mint egy klinikai szoba, sterilizálni is felesleges lett volna, olyan hatalmas volt a tisztaság. Szeme alatt sárral húzott vonalak, ami a koncentrálás közben letörlendő izzadságcseppek miatt kerülnek oda. Mint egy művész-ninja jegyzi meg a maradék szendvicset eltűnteti Cho Kyung Seo. Felháborodott pisszegést kapunk csak válaszul, mikor én is elnevetem magam. Felállok az asztaltól, azonban hiába próbálom a széket betolni, nem megy. Lehajolok, hogy az útban lévő három pulóvert - ránézésre nem az enyémek, de nem is tűnik ismerősnek-, eltoljam és immár be tudom gurítani a széket. Szandálomat sietve kötöm meg, miután egy gyors, ellenőrző pillantást vetek az órámra. Ha elkések, a gonosz banyák még képesek és levonatják a béremből a hiányzó másodperceket. A már korábban összekészített hátizsákomat félvállra kapom és sebes elköszönés után, amit általánosságba kiáltok a levegőbe, lendületesen becsapom az ajtót. Szapora léptekkel, szinte futok, érek el a lépcsőig, hogy megkapaszkodva a korlátba több lépcsőfokot ugorjak át egyszerre. Az épp portába strázsálónak futólag intek, ha rövidítek és elkanyarodok a tuja melletti ösvényre - ami nem kikövezett és tulajdonképpen egy sziklás lejtő-, akkor van még esélyem elérni a kellő buszt, ami a kampusztól bevisz a belváros felé. Hogy a nagy sietség közepette ne essek el a fák gyökereiben, néha megkapaszkodok egy-egy lenyúló ágba - mintegy az egyensúlyom visszanyerésének érdekében. A megállóban lerogyok a padra, szerencsémre épp időben veszem észre a nem olyan rég odaragaszthatott rágógumit, így nem ragad bele nadrágomba. Kezemmel legyezgetem magam - de mint a halottnak a csók, nem ér semmit. Enyhítő fuvallatra várok, ám senki sem akarhat fent megkegyelmezni nekem, még maga Buddha sem, mert a buszra felszállva az összes ülőhelyet elfoglalják és két öreg bácsika közt vagyok kénytelen kapaszkodni.
- Aigoo, aigoo- mormogom. Lábaimat apró terpeszben, nehogy az ülő ahjumma ölében találjam magam. Kamsahamnida kiáltással fordulok vissza leszállva a buszról, amiért arrébb állnak, hogy időben le tudjak ugrani és ne késsek el - egyszer továbbmentem és nem a megfelelő megállóban szálltam le. Hajamat gyorsan lófarokba kötöm és próbálok szapora légzésemen szabályozni, hogy ne ziláltan lépjek be a hátsóajtón. Dolgozók, legalábbis a takarítószemélyzet, nem használhatják a főbejáratot. Hiszen hogy nézne ki, ha több aranylemezes hírességek és nagy hírű menedzserek közt sétálgatnánk. Valamint páran - esetleg pont én, a gonosz banyák szerint-, lerohannák szegény, ártatlan fiatalokat.
- Annyeonghaseyo!- köszönök az ajtón belépve az épp az egyik öltözőből kilépő karbantartóférfinak. Biccentve köszön vissza, majd rögtön kéréssel fordul felém. Nem véletlen, elég kevesen szeretnek dolgozni és szeretik az előforduló feladatokat minél előbb továbbadni az első személynek - mily' véletlen, hogy folyamatosan van munkám, amint belépek az ajtón. Legközelebb már a kollégiumban fognak feladatokkal zaklatni?
Mielőtt befordulnék a sarkon, alaposan körbenézek, nehogy valakinek nekitoljam a kocsit, amit magam előtt húzok. Az egyenruhám furcsán szúr, mint minden alkalommal, mikor frissen van mosva. Valószínűleg a legolcsóbb és leghitványabb mosóport használhatják. Mindenesetre a szívem fölött függő névtáblácskára nézve még mindig elfog a büszkeség, hogy a folyamatos akadályozások és kifogások ellenére nem tágítottam, munkámat és pozíciómat pedig megtartani tudtam.
Ijedtemben megrándul a vállam. Mintha azt várnám, hogy nyeljen el a padló, behunyom a szemem - még sosem tűntem el. A hang irányában fordítom fejem. Fogalmam sincs, miben reménykedem. Nem fog az egyik pillanatról a másikra ő sem eltűnni. Pedig az elmúlt héten olyan szépen sikerült kerülnöm Mr. Teddy-t.
- Annyeong!- köszönök és szándékosan észrevehető mozdulatokkal nyúlok az orrom felé. Ez is egy újabb sztárallűr lenne, zsebkendővel az orrban végigszáguldozni az ügynökség épületén? Az idolok és a trainee-k egyre furcsábbak. És még erre a világra oly' büszke Park Chae Won-ssi!
- Jeogiyo- kérek elnézést rögtön és a mellettem lévő kocsira mutatva próbálok célozni; én épp munkaidőben vagyok. Nem mintha ez a tény az elmúlt találkozások alapján eltántorította volna. A hátsó liftirányba fordulok, majd a liftgomb megnyomása után visszafordulok a vélhetően még jelenlévő fiú felé.
- Fel kell mennem a tetőre, mert forgatás volt délelőtt és még senki sem rakott rendet- hangom kissé bosszús, ahogy a gonosz banyákra gondolok. Hát nem ők vannak itt reggel óta. A csilingelve nyíló liftbe tolom a kocsit.- Szóval... örültem a találkozásnak.
By: Jinnie
Moon Eun Young

avatar
Egyetemisták

Hozzászólások száma :
7

Age :
22

Join date :
2017. Jul. 01.

Ahol élek :
Seoul

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: A világ legszebb takarítónője és a legszerencsétlenebb trainee-je

Témanyitás by Bang Min Jae on Hétf. Aug. 28, 2017 3:38 pm


EunYoung & Jae

Nem hitte volna, hogy valaha is ki tudja borítani ennyire szegény öccsét. Mert jó, az egy dolog, hogy általában mindig összevesznek valami jelentéktelen apróságon, de soha nem tartott ez ilyen sokáig. A nagy vitákat követően általában nem is kell egy nap se ahhoz, hogy ismét elválaszthatatlan testvérek legyenek. most meg… Hát most hiába mondogatja, hogy sajnálja, és hogy többet nem fog előfordulni, még mindig érzi rajta, hogy haragszik rá. Mert az a plüss mégis csak az ő élete szerelme volt, és még mindig az. Így utólag belegondolva talán olyan érzéseket válthatott ki belőle Toto eltűnése reggel, mikor felkelt, mint az a látvány, ami Jae-t fogadta mikor először belépett a veszekedés után a szobájukba. Vagy talán még sokkal rosszabbakat is, ki tudja… A lényeg az, hogy szegény gyereket nagyon felzaklatta, annak ellenére, hogy ő csak jót akart, hogy csak egy kis rendet akart teremteni a lakásban, amihez a testvérei segítségére is számított volna. Csak épp kicsit rosszul indult neki. Nem is tudja, hogy mivel tudná végleg kiengesztelni őt, mert érzi, hogy még mindig pikkel rá, annak ellenére, hogy egyébként a külvilág felé azt mutatja, hogy minden a legnagyobb rendben van és még mindig ugyanolyan elválaszthatatlanok, mint régen. Talán ez azért részben még igaz. Hisz nincs akkora vita, olyan nagy veszekedés, ami végleg szétválaszthatná őket. Máskülönben valamelyikük már tényleg elköltözött volna, felata volna a közös álmukat. De nem, még mindig ott vannak, együtt próbálnak és gyakorolnak, hogy egyszer majd tényleg debütálhassanak. Csak épp már nem egy szobában alszanak. Igaz, ez csak Jae makacsságának köszönhető, hisz a fejébe vette, hogy ő addig nem hajlandó visszaköltözni, míg nem látja, hogy a másik kettő képes egyedül is rendet tartani, legalább a saját térfelükön. És Jiho hyung hiába kérleli, hogy menjen vissza, túl makacs ahhoz, hogy hallgasson is rá.
Na de most… Már kezdte hinni, hogy egy újabb nyugodtabb napnak nézhetnek elébe, főleg, hogy a táncpróba után már teljesen szabad a napjuk. Régen ilyenkor mindig együtt töltötték a délutánjukat, mindig közösen csináltak valamit, de most… ez egyelőre elképzelhetetlen. Főleg úgy, hogy a drága öcsike gyakorlatilag eltörte Jae orrát. Jó azt szerencsére nem, de azért elég szépen elkezdett vérezni, mikor megismerkedett az ajtó kemény falapjával. És mindez azért, mert kicsit alább hagyott a figyelme. Pedig tudja jól, hogy ezt nem szabad megengednie magának, hisz amennyire cukorfalat a legfiatalabb, olyannyira veszélyes kis ördög is. A bosszú pedig hosszan elnyújtva jó, legalábbis Junie számára biztos. Na de így már egy zsebkendődarabbal az orrában válik el tőlük percekkel később. Hiába kaptak szabad órákat, azt inkább egyedül szeretné eltölteni, főleg ezek után. Haza viszont még nem akar menni, hisz tudja, hogy valószínűleg a fiatalabb is oda megy, és ő meg nem akar még kettesben lenni egy ilyen feszült hangulatban. Igaz, akkor talán végre ki tudnának békülni. Ki tudja…
Még egy darabig így morgolódik magában, ahogy a LOEN épületének folyosóin mászkál céltalanul, a padlót bámulva, és csak néha-néha felpillantva, hogy azért mégse ütközzön bele senkibe. És az egyik ilyen alkalommal pillant is meg egy igazán ismerős alakot az itt dolgozók közül, s hirtelen minden baját elfelejti. Azt is, hogy az imént épp egy roppant emlékezetes csókja volt az ajtóval, hogy Junie-nál még mindig hidegháborús állapotok uralkodnak, és azt is, hogy jelenleg még mindig egy egész szépen átázott zsepidarabka lóg ki az orrából. Ezek mind kiszállnak a fejéből, mikor megpillantja Eunyoungot, és egy széles mosollyal az arcán környékezi is meg az épp dolgozó idősebbet. Igen, dolgozó… Bár ez Jae-t soha nem zavarta, mindig is ott legyeskedett körülötte akkor is, mikor a másiknak épp dolga volt, néha még be is segített. Már amennyire engedte. És talán most se lesz ez másképp. Meg is szaporázza a lépteit, hogy minél hamarabb odaérjen hozzá, és egy széles vigyorral köszöntse is.
- Aishh… Utállak Junie… Bocsi... - morog az orra alatt, ahogy kikapja az orrából a véres zsepi darabot és bedobja az egyik szemetesbe. Mert csak akkor esik le neki, hogy végig így állt előtte, mikor Eun Young egy sokat sejtető mozdulattal kísérve köszön neki. És igen, mindez a drágalátos öcsike hibája. Hisz ha nem csapta volna az orrára az ajtót percekkel ezelőtt, akkor most nem égetné le magát ismételten a másik előtt. Vagyis de… biztos akadna valami, amivel ismét csak kínos helyzetbe hozhatná magát előtte, mindig akad. Például mikor nekiment a frissen mosott üvegajtónak, vagy átborult a “csúszásveszély” táblán, esetleg mikor el is csúszott a felmosott padlón, mert az idősebbet figyelte, és nem tudta róla levenni a tekintetét. Ahogy most sem.
- Persze… dolgozol… - sóhajtva húzza el a száját, ahogy ismét próbálkozik kibújni az újabb kellemetlen beszélgetés alól. Már egy ideje ismeri, s azóta nem is volt más társalgásuk, csak kínos és kellemetlen. Ezek mondjuk leginkább csak abból álltak hogy Jae kérdezett, vagy épp mesélt mindenféle apró és jelentéktelen dologról, Young pedig csak csendben hallgatta. És minden bizonnyal magában imádkozott, hogy a fiatalabb minél hamarabb eltűnjön. Csak épp ezt ő nem veszi észre, nem is akarja felfogni, hogy a drága Noona-jának csak púp a hátán a trainee jelenléte. Mert ő jobban meg akarja ismerni, össze akar vele barátkozni, és még maga sem érti, hogy miért, de vele akarja tölteni minden szabadidejét. Mert az őt boldoggá teszi. De hogy a másik erről hogyan vélekedik? Arról Jae nem akar tudomást venni. - Segíthetek…? Fel… felkísérlek… úgysincs most semmi dolgom… - és be is pattan mellé a liftbe, még mielőtt az becsukódna az orra előtt, és még mielőtt ellenkezni tudna. Mert ő csak egy kis időt szeretne tölteni az épület leggyönyörűbb nőjével.

897 || Szeretleeeeeeek <3
Bang Min Jae

avatar
Médiaszemélyiségek

Hozzászólások száma :
26

Join date :
2017. Jun. 05.

Ahol élek :
Seoul

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: A világ legszebb takarítónője és a legszerencsétlenebb trainee-je

Témanyitás by Moon Eun Young on Szomb. Szept. 30, 2017 5:28 am

To: Preoppa
#934 #maybe #♡
A hátizsákot a hasam elé veszem, ahogy próbálok hátrébb jutni a busz első ajtajától. Egy erőszakos nő, ki utánam száll fel, amint talál egy kis rést erőszakosan félrelökve már le is huppan az utolsó szabad ülőhelyre. Bal kézzel kapaszkodok egy lelógó fogódzóba, nehogy az éles kanyaroknál - amit a buszvezető halálmegvető bátorsággal túlzott magabiztossággal vesz be-, az ismeretlen ahjumma zöldségekkel teli zacskójával, amit az ölében tart, kerüljek közelebbi ismertséget. Szabad kezemmel a táskám belsőzsebéből hosszas kutatás után húzom először ki a fülhallgató zsinórját, majd magát a mobiltelefonomat. Amint csatlakoztatom és felvillan a kis fülhallgató ikon a képernyő bal felső sarkában, az apró hangszórókat a fülembe helyezem - szinte hallom eomma tiltakozását és felvetését, miszerint ha tovább használom, rövid úton a siketek útjára lépek. Ahogy megáll az ötödik megállóban a busz, elő tudom venni a sebtében a hátizsákba dobott füzetet.
- A koponya üregei- ismétlem meg dünnyögve az olvasott sorokat. Hogy a lesésnek még a legapróbb csábítását is elkerüljem, a koszos ablaküvegen át nézem, hogyan hagyjuk folyamatosan magunk mögött a szürke lakóházakat.
- Cavum nasi... az az orrüreg, orbita a szemüreg- bólintok aprón minden egyes helyes válasz után, mikor leellenőrizve a füzet papírjaira pillantok.- Cavum nasi, orbita, cavum oris és az agykoponya ürege, ami a calvaria és a basis cranii részekből épül fel. Remek... Aish, csak a jellemző tulajdonságaikat kellene megjegyeznem. Cavum nasi az orrüreg, orbita a szemüreg, cavum oris a szájüreg. Calvaria pedig... calvaria...
- A koponyatető- hangzik mellőlem rezignáltan a válasz. Májfoltos keze szinte úgy öleli körbe a mellette lévő vaskapaszkodót, mintha egy tyúkot próbálta megfullasztani.- Ami a koponya üreg felső része és három további részre osztható: homlokcsont, falcsont és nyakszirtcsont.
Vastag, szódaszifonos szemüvegének szélén zsíros ujjlenyomatok díszelegnek, mikor szavai kirántanak a a gondolat menetek közül - köszönthetően a halkra állított hangerőnek. Szemei visszatükrözik azokat a pillanatokat, mikor appa áthatóan nézett rám: aigoo, ttal nem igaz, hogy nem tudod megjegyezni! Futólag hajolok meg az irányában, már amennyire a körülöttünk álló utasok megengedik és az ajtók záródását jelző csipogás előtt épphogy le tudok szállni.
A takarítószemélyzet számára fenntartott öltözőhelységben lévő szekrényemhez lépve elforgatom a számzárral felszerelt lakatot, míg egy alig hallható, apró kattanás jelzi a lakat kinyitott állapotát. A jobb és szebb napokat látott szandálomat elsőként rúgom a szekrény aljába, hogy azután mezítláb futkorásszak a hűvös kövezeten, miközben a tegnap kitisztított egyenruhámat keresem. Bár nem kellene - mert nem érdemlik meg-, azonban büszkeséggel tölt el, ha az apró névtáblára lesek: Moon Eun Young. Átöltözve még egy utolsó pillantást vetek a tükörből visszabámuló arcán még vörös foltokat felvillantó lányra. Megigazítom az időközben elferdült táblát, semmi kivetnivalót ne találhassanak a gonosz banyák a megjelenésemben, ami szerintük rontaná az ügynökség megítélését.
Idegességemben egy kósza dobbantásra futja tőlem, ahogy megpróbálom közeledését pislogással eltüntetni. Ilyenkor sajnálatos, hogy tizenegy évesen elkavarodott a levelem - pedig egészen július 31-ig én becsületesen várakoztam és kitartóan néztem az ablakon át, nehogy elszalasszam. Kínos és esetlen találkozásaim Mr. Teddy-vel, akinek a sorozatos találkozásaink ellenére becsületes neve a homályba veszett, a kelleténél jobban szórakoztatja a szobatársaimat. Ha nem tartanám őket a barátaimnak, még azt hinném, néha szándékosan várják az alkalmat, hátha összefutok vele. Park Chae Won-ssi szerint nem kellene kardoskodnom az Univerzum akarata ellen és minden hazamenetelem közben ügynökösdit játszva oszloptól oszlopig surranni, hogy hátra sem nézve intsek búcsút a portásnak.
Bocsánatkérésére megvonom a vállam, mintegy nem tesz semmit. Ujjaim úgy szorítják a kocsi fogantyúját, mint korábban az idős ahjussi a kapaszkodót a buszon - bütykeim majd' kifehérednek. Mert az egyenes a lehetetlenséggel ér fel, hogy csak én tartsam kényelmetlennek és feszélyezőnek az összefutásainkat, ugye?
Nincs hozzáfűznivalóm, valóban dolgozom. Azt is kell valakinek, nem? Ha már vannak olyan kegyesek és a próbatermekben hagyják az üres ételdobozaikat és a papírfecnijeiket. Néhány idol abban a félreértésben leledzik, hogy az ügynökség épülete az ő személyes lakása, amihez magától értetődően szobalány és személyzet is tartozik. Így nem okoz nekik nagyobb erőfeszítést, hogy a koszos törülközőiket a sarokba dobva maguk után hagyják. Nem is beszélve a teljesen más világban élő zeneszerzőkről, kik őrült szellemek módjára tudnak közlekedni, ha homlokon csókolja őket a múzsa.
Egy meghajlás és egy általam beszélgetést lezárónak tartó mondat után már-már büszkén tolom a kocsit a lift tágasnak nem mondható terébe. Gondolatban lelkesen tapsolok, egyre higgadtabban és ügyesebben vészelem át Mr. Teddy megjelenéseit. Azonban Buddha szemében vétkezhettem és Konfuciusz tanításait semmibe hagyhattam, mert amint megnyomom a tetőt jelző gombot, egy lépés és a perifériámba bekúszó árny jelzi, valószínűleg nem egyedül fogom eltölteni a mai munkaidőmet - túl kitartó ez a fiú.
- Hát persze, hogy nincs- mormogom magamnak és kitartóan nézem a kocsi aljába helyezett vödör víz tetején lévő vastag buborékréteget, hogy véletlenül se találkozzon pillantásunk. Szinte vágyakozva nézek a mobiltelefonomra, ami köré tekertem a fülhallgatót - az egyetlen menedékem ezen a helyen. Egy lejátszás gomb megnyomásával a legegyszerűbb módon lehet a világot külvilággá változtatni. Ámbár ezt kívánom a leginkább, mégsem teszem. Hogy helyette a csöndben emelkedjen a lift és még akaratlanul se szóljunk egymáshoz.
Fejemet megpróbálom szorosan az egyik sarokra nézve tartani, viszont az egyik emeleten való váratlan megakadályoz ebben. A beszállni akaró férfi, mikor meglátja a takarítókocsit és minket, biccentve hátrébb lép és hagyja maga előtt becsukódni a liftajtót - ahogy azt korábban Mr. Teddy-nek is kellett volna tennie. Csöppnyit felsóhajtok, amint ráterelődik a pillantásom és meglátom a vérfoltos pólóját, amit vagy nem vesz észre vagy nem akar észrevenni. Lehajolok, hogy a vödör melletti füzetemet félretolva előkeressem a zsebkendős zacskót.
- Tessék- nyújtom felé sebtében ránézve. Amellett, hogy remélem nem csepegteti körbe a liftet a vérével, sajnálom is, hogy az előbb kifogásoltam az orrába gyömöszölt papír zsebkendőt. Töprengésem közepette, miszerint illene-e megkérdeznem, mi történt vele, a maradék zsebkendőt - ha hagy-, az egyenruha zsebébe mélyesztem.
By: Jinnie
Moon Eun Young

avatar
Egyetemisták

Hozzászólások száma :
7

Age :
22

Join date :
2017. Jul. 01.

Ahol élek :
Seoul

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: A világ legszebb takarítónője és a legszerencsétlenebb trainee-je

Témanyitás by Bang Min Jae on Kedd Feb. 27, 2018 4:09 pm


EunYoung & Jae

Már nem is tudja, mivel békíthetné meg a kicsit. Mert ő nem akarja, hogy sokáig haragudjon. És nem csak azért, mert egy idő után akár a banda kárára is mehet az egész, hanem mert nem szeretné, ha a drága öcsikéje még nagyon sokáig haragudna rá. ó, persze ő váltig állítja, hogy már megnyugodott, és nem haragszik, de valahogy nem tudja elhinni. Hisz ez a véletlen baleset sem tűnik olyan véletlennek a számára, mint amilyennek beállítja Jun. És ezt abból a nevetésből is le tudja szűrni, amit kapott a legfiatalabbtól a vérző orra miatt. Mert Jun valahogy nem tudja elhinni, hogy Jae tényleg megbánta azt, amit tett. Pedig ez így van. Most utólag persze könnyen gondolkodik az ember, De tényleg belátja ő is, hogy találhatott volna más módszert is arra, hogy rávegye a tesóit a takarításra. De a múlton kár is rágódni, ami megtörtént, azon aligha tud változtatni.
És jobb is, ha most, mint ahogy azt az utóbbi napokban is tette, a közös bandázást a szabadidejükben inkább külön folytatják, ő pedig nagy duzzogások közepette tűnik is el mellőlük az egyik kanyarban. Nem is tudja mit akar kezdeni ezzel a néhány szabad órával, egészen addig, míg meg nem pillantja az épület egyik dolgozóját. Rögtön el is felejti minden baját, még azt is, hogy épp az orrából csöpögő vért igyekszik elállítani.Még az a kikandikáló zsepidarab is messze száll a tudatából, amint megpillantja a számára legkedvesebb személyt, s úgy szökell oda hozzá, mintha kutya baja se lenne.
Hát persze, hogy dolgozik. És naná, hogy ez nem érdekli Jae-t. Na jó, de… Egy kicsit azért igen, hisz egy apró sóhajt is elereszt, mert ugyebár munka közben nem illik zavarni a másikat, nem? De hát ha be tud segíteni a munkába, az egészen más. Legalábbis Min Jae szótára szerint. Így is tesz, s mivel a mai nap már semmi dolga nincs, így mindenféle kérdés nélkül pattan is be a takarítónő és a kocsija mellé, még mielőtt becsukódna az orra előtt a lift ajtaja. Talán nem ez volt a legjobb ötlet, hisz most is az történik, mint eddig mindig. Kínos csend, ami betölti a teret, s csak az zavarja meg ezt a hangulatot, amikor nyílik az ajtó, hogy valaki szintén bejusson kettejük közé. Természetesen sikertelenül. De hogy az ezt megelőző pillanatokban mi történt? Jae igyekezett. Már nyúlt is EunYoung felé, a szája is szóra nyílt nem is egyszer, hogy megszólítsa. Végül mégsem mert semmit tenni. Nem is tudja miért, de az ilyen helyzetekben, mikor a másik még csak rá sem néz, nem meri még csak megszólítani sem. Nem tud ilyenkor kezdeményezni…
- Kö-köszi…. - mondhatni eléggé zavarban van, de már hozzászokhatott volna, hogy bármikor is találkozik vele, valamivel sikerül leégetnie magát. De azért már elállhatna végre a vérzés, különben a végén itt fog összeesni a vérveszteség miatt. A zsepiket természetesen elveszi, hogy az egyiket az orrához nyomva burkolózzon ismét némaságba, S csupán csak akkor szólal meg ismét, mikor a lift ajtaja kinyílik, s még ki is tolja az idősebbnek a kocsiját, hogy ne kelljen azzal szenvednie. Mert ennyi idő még kell neki, hogy összeszedje minden bátorságát, és megszólítsa a takarítónőt.
- Uhm… Eun Young…! Ma… Ma mikor…? Mikor végzel? Mikortól leszel szabad…?

### || Szeretleeeeeeek <3
Bang Min Jae

avatar
Médiaszemélyiségek

Hozzászólások száma :
26

Join date :
2017. Jun. 05.

Ahol élek :
Seoul

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: A világ legszebb takarítónője és a legszerencsétlenebb trainee-je

Témanyitás by Ajánlott tartalom

Ajánlott tartalom


Vissza az elejére Go down

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére

+ Similar topics
- Similar topics
» Kirigakure Shinobi Kódex
» Elhagyatott város
» Rikudou Sennin és a Chakra Eredete
» -= Masamune műhelye =-
» Teknősök Kódexe

Lights of Seoul :: Seoul :: Entertainmentek

1 / 1 oldal
 
Permissions in this forum:
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Belépés

Elfelejtettem a jelszavam!

Or

Chat
Multiváltó
Felhasználónév:


Jelszó:


Legfrissebb játékok
» Jaehwan && Inna és a mélységek
Kedd Ápr. 24, 2018 12:09 pm by Lee Jae Hwan

» Hyurin 1.0
Kedd Ápr. 24, 2018 9:59 am by Byun Hyuk

» Same faces
Kedd Ápr. 24, 2018 8:38 am by Yang Do Hyun

» WooHee&YiAn
Hétf. Ápr. 23, 2018 11:44 pm by Kim Woo Hee

» Syd and Seo Jun
Hétf. Ápr. 23, 2018 12:45 am by Sydhonie Takeda

» Syd & Hiro - When I miss my Sis
Vas. Ápr. 22, 2018 10:08 am by Sydhonie Takeda

» Hong Ah In
Szomb. Ápr. 21, 2018 6:23 pm by Hong Ah In

» My sillyboy and the drugs ~
Pént. Ápr. 20, 2018 11:57 pm by Sydhonie Takeda

» Yian & Sky 2.0
Pént. Ápr. 20, 2018 11:21 pm by Ahn Yi An

Havi nyerteseink

A hónap női karaktere

Hae Ji Soo

A hónap férfi karaktere

Han Tae Jong

A hónap előtörténete

Song Gi Na

A hónap párosa

Ahn Jae Jin &
Shin Min Ho

A hónap játéka

Song Ye Jun &
Han Tae Jong - Ent.
  • Home
  • Free forum | © phpBB | Free forum support | Kapcsolat | Report an abuse | Sosblogs.com