Moon Eun Young
1 / 1 oldal • Megosztás
Moon Eun Young
Moon Eun Young
Ilyennek látják a külsőmet
A vekker fülsüketítően rikolt, hangja betölti az egész szobát. Pittyegése nem hagy alább, egyre hangosabban követeli a figyelmet, míg a szekrényen hagyott mobiltelefon ébresztője is bekapcsol. Álmomat nem engedem még, kinyújtott kézzel kapaszkodom belé. Nem szeretném, ha szétfoszlana, még érezni akarom a tengerparti homok puhaságát, ahogy lábam szinte belesüpped. Szinte érzem az ananász roppanós húsát, ahogy fogaim közé veszem. Megfogható közelségben a víz, amit a szél egyre jobban felém visz.
- Hmrfds- mormogom a fehér párnában, a takarót a fejemre húzom - a vállamat szinte ütögető mozdulatokkal illető személy ellen. Takaróm rövidsége miatt lábfejem hirtelen találkozik a csípős reggeli levegővel - a szoba egyetlen ablakát nemsokkal ezelőtt nyitják ki. Ellenkezően nyög a parketta, amint a megszokott győzködés után elrugaszkodom a korláttól és a puhaságot jelentő édes álmokat magam mögött hagyom. A csuklómon felejtett hajgumival laza lófarokba kötöm mélybarna haj hajamat. Hogy a szekrényemhez férjek odébb rúgom a padlón heverő ruhahalmot - előző héten használt színes pólók, nadrágok.
Az álmosság utolsó morzsáit próbálom elűzni egy-egy elkezdett karkörzéssel, mik befejezetlenül maradnak abba. Nyakam roppan, a kényelmetlen matracon való alvás megfájdítja. Mialatt a kinyitott szekrény ajtajának döntöm fejem és hunyorítva nézem a polcon sorakozó felsőket, az emeletes ágy alsó lakója velem ellentétben szélvihart idéző sebességgel rúgja le magáról takaróját. Egyetlen Jó reggelt! kiáltással hagyja el a szobát, hogy már csak a csapódó ajtó hangjára leszek figyelmes. Szemeimet vadul dörzsölöm, hátha hamarabb felébredek. Mozgásom rutinszerű, darabos - mint mindig, ha akaratom ellenére ébresztenek fel és rángatnak ki az ágyból. A pólónyaka esetlenül próbálkozik a fülemnél a helyére kerülni, míg enged az anyag és ugyan kinyúlva, de sikerül felvennem. Az elnyűtt melegítőnadrágot féllábon ugrálva veszem fel, az elmúlt hónapok rutinjának köszönhetően nem vesztem el egyensúlyomat és nem is lépek a padlón felejtett festékes tubusokra, vésőre és még a gimnáziumból elhozott csontváz koponyára sem. Fejemet verném az emeletes ágy korlátjába, ha százhetven centiméternél magasabb lennék. Azonban így elkerülöm az újabb púpszerzési lehetőséget. Mielőtt megragadna egy kéz, hogy magával rángasson a hónapokon óta tartó őrületébe, bezárom szekrényem és magára hagyom a valamikor kivasalt, most már csak gyűrött, meleg színű, bohókás ruhákat.
Lépteink egyedüliként visszhangoznak egyedül a kollégium kihalt folyosóinak falán, majd az épület előterében. Sorsszerű találkozásomat a kollégium főbejáratának az üvegajtajával Han Min Jun-ssi akadályozza meg, ki egy erőteljes rántással terel a helyes irányba. Elnehezülő szemeim ellen néha erősen a karomba csípek. A reggeli szellő ellen kapucnimat mélyen a fejembe húzom, füleim pirosak lehetnek. Natúr, sminktelen arcom természetes szépségében kénytelen pompázni. Kezeimet dörzsölve lehelek apró karikákat a levegőbe, majd hosszabban fújom ki a levegőt, ezzel folyamatos ködöt alkotva.
A kampuszon kialakított futópálya a korai óra ellenére is kivilágított, kerítésének ajtaja nyitva - csakúgy, mint az elmúlt évben. Szobatársam buzdítóan integetek felém, az ő lábai már a salakot tapossák. Bólogatva nyugtatom, menjen csak. Lassú és alapos bemelegítés után - karok a magasba, néhány suta csípőkörzés és egy-két kósza guggolás-, óvatosan lépem át a pálya fehér elválasztó kövét. Cipőm talpa ritmustalanul csapódik a földhöz, ezt a testet nem testedzésre teremtették!
Ilyennek tartanak
Kopogás nélkül lépem át a ház küszöböt, hogy egyből megcsapjon az ismerős illat. A falon repedezne a tapéta, ha évekkel korábban nem tépődött volna le egy szerencsétlen éjszaka és Eun Sung oppa óvatlan találkozásának következtében. A cipőmet lerakom arra a megviselt tákolmányra, amit appa vagy huszonöt évvel ezelőtt faragott. Kulcscsomó koppan az előre kirakott tálba. Előveszem a csíkos, régóta használt papucsot - évekkel korábban sajátítottam ki, holott egyik nővéremé lett volna-, könnyed mozdulattal fújom le róla a vékony porréteget. A nappaliba érve odébb rugdosom a padlón heverő gyerekjátékokat - talán mind használtuk őket rég-, hogy a folyosón tovább tudjak haladni a falnak támasztott, fénykorában még sárga, de most már igencsak megkopott biciklit a padlásfeljáró elé tolom. A szárítókötélen lógó ruhákat egy kosárba szedem, már épp fordulnék meg, hogy a konyhában lévő vasalódeszkára tegyem őket, mikor fülembe ordítanak.- Eun Young! Mit settenkedsz itt, mint egy betörő?- kezét csípőre teszi és fáradt szemei vidáman csillognak. Lerakom a kosarat és kinyújtott karokkal rohanok felé, hogy szoros ölelésébe bújhassak.
- Eomma!- lépdelünk előre-hátra, majd mikor elhúzódunk egymástól kérdőn nézek rá.- Most kipotyogtatott újabb gyereket?
Hogy elkerüljem az anyai pofont hátrébb lépek és nevetve hallgatom, ahogy eomma oppa feleségéről lamentál. Az elől felejtett fogkrémtől elkezdve az újbóli teherbeeséséig, minden szegény sae-eonni nyakába varródik - még ha pontosan is tudom, eomma imádja unokáit és semmi baja sincs oppa feleségével.
- Most hogy-hogy el tudtál jönni?- kérdezi csípősen az egyik nővérem, miután eomma társaságában lementem a lépcsőn, hogy a családi étterem konyhájában köszöntsem a többieket. Csak aztán válaszok neki, miután a családi kasszaként fenntartott dobozba rakom a múlt hónapban kapott fizetésem jelentős részét - eomma és appa úgy tudják, csak a felét szoktam odaadni. Jobb, ha nem tudják, valóban inkább ez a 70%-át szokta jelenteni. Az újabb unoka miatt amúgy is szükség lesz a nagyobb anyagai keretre.
- Talán nem kellett volna az első férfinak gyereket csinálni, ahelyett hogy a felvételire tanultál volna- utalok a drágalátos seobang-jára, aki az elmúlt hat év alatt egy szalmaszálat sem tett keresztbe és inkább a kétsaroknyira található kocsmában keresendő, mint a tisztes munka mellett. Appa, hogy megakadályozza a kitörni készülő, szinte napirendi, veszekedésünket, egy tál frissen készült vörösbabkrémes hoppang-ot. Az otthonos illatok, tálak, székek miatt mindig elönt a kétség, vajon tényleg jól döntöttem, mikor beadtam a jelentkezésemet az SNU-ra, nem követve a családi hagyományokat. Vagyis hátat fordítottam a lassan, de magabiztosan folydogáló családi üzletnek és appa tanácsát nem megfogadva kollégiumba költöztem.
A rangsorban valahol középen elhelyezkedő Moon unokát felemelve perdülök meg a tengelyem körül. Gondtalan gurgulázó nevetése betölti az apró konyhát. Kellő kilométernyi távolságból egész kellemesen kezelhető a családunk.
Az ásításomat próbálom elnyomni és ezzel egy időben próbálom megakadályozni, hogy fejem magatehetetlenül essen a padra. Ha lenne óra a közelben, biztosan hallani lehetne az idegesítő kattogását. Azonban hiánya miatt csak fejemben hallani. Apró köröket rajzolgatok a lap szélére, majd letépve kis galacsinokat gyűrök belőlük és az előttem lévő sorban ülő Cho Kyung Seo-ssi, a három szobatársam közül az egyik, nyakába pöckölöm őket. A szabadon választható tárgyak nemcsak a kapott kreditek a hasznosak, hanem így van lehetőségünk közös előadásra járni, ha már mindegyikünk más szakon tanul. Szobatársam szemforgatás közepette fordul hátra, hogy gyerekes viselkedésemet kellőképpen méltassa. Nyelvet öltve válaszolok neki, majd a lemondó legyintése után inkább a magam szórakoztatásával foglalatoskodom.
- Bocsánat, szabad ez a hely?- mutat a mellettem lévő üres székre a hátsóajtón belépő szaktársam. Alig pillantva rá aprót bólintok, de még így is látom, ahogy tökéletesen beállított hajába túr és táskáját hanyag mozdulattal a földre ejti. Ha egyenruhát kellene viselnünk, még akkor is jól nézne ki - legalábbis Ha Min Jun-ssi szerint.
Látom, te is unod Jeong prof előadását : )
Kérdőn nézem a kinyitott füzetemen landoló kitépett lapot, majd a mellettem ülő fiú nézek, aki meredten nézi a kivetített szöveget. Egyedül a mosolygó szeme és a szája szegletében elbújt vigyor árulja el. Abbahagyom a füzetem firkálását és egy kérdőjel leírását követően visszatolom a fecnit.
Csak, mert inkább rajzolsz egy os pisiforme-t, mint a közgazdasági ismeretekre koncentrálnál. Megjegyzem, ha nekem lenne ilyen orsócsontom, mindenki engem irigyelne : D
Hosszú perceken keresztül nézem válaszát, papírra helyezem a tollat, majd elveszem. Párszor megforgatom ujjaim közt, úgy ahogy appa tanította évekkel korábban. Szemem sarkából nézem, ahogy várja válaszomat. Bal kezemet, mintegy bástyaként emelem kettőnk közé, ne lássa, mikor írok. Jobbomon ülő Ha Min Jun-ssi felé tolom a fecnit, elolvasása után szája szótlan sikolyra nyílik és izgatottan kezdi csapkodni a karomat. Határozottan kezembe nyomja a tollat és szigorúan nézve ösztökél írásra.
Köszi
Elé tolom a papírt és rögtön a tábla előtt szónokló professzort nézem. Hirtelen a füzetem eddig üres lapjai megtelnek különböző képletekkel; a GDP számításának fő módozatai a következő, három módon lehetséges (termelési oldal: megtermelt bruttó hozzáadott érték; jövedelmi: gazdaságban keletkezett jövedelmek összege; kiadások: hazai termelésű javakra irányuló kiadások) Érzem, ahogy ujjai megbökik karom, de továbbra is egyenesen nézem a táblát. Füleim vörösek lehetnek, lábam talán idegesen dobolna, ha mernék hangot kiadni a csendben. Amint a professzor egy rövid mondattal köszöni meg a figyelmünket és ismét figyelmeztet minket a következő órán írandó zárthelyi dolgozatról, füzetemet a válltáskámba söpröm és mint, akit meglőttek, úgy pattanok fel a székemről.
- Moon Eun Young!
- Bocsánat, de órám lesz!- fordulok hátra egy másodpercre, intek búcsúzóul. Még épp elkapom fura szemöldökhúzását.
- De... hiszen közös óránk lesz...
◍optimista
◍túl cinikus néha
◍rugalmas, laza
◍lustának tűnhet
◍melegszívű és mély érzésű
◍ismeretlenek közt csendes és visszahúzódó, visszafogott
◍független
◍a rendet sajátos módon értelmezi
◍őszintén törődik másokkal
◍szüksége van az egyedüllétre és a személyestérre
◍borzasztóan bánik a pénzzel
Hasznos információk
Státusz: normál karakter |
Becenév: Moon pie |
Születési hely és idő: 09.04.1996. - Incheon |
Play by: Kim Se Jeong |
Csoport: egyetemista |
Iskola neve: SNU |
Lakhatóság: kollégium |
Szak vagy irányultság: Társadalomtudomány Kar Department of Anthropology |
Évfolyam: másodéves |
Életem egyik darabkája
Futva hajolok meg, miközben magam előtt tolom a takarítós kocsit. Amint befordulok a folyosó végén és eltűnök az árgusan figyelő szemek elől, a zsebembe rejtett fülhallgatót előveszem és bedugom a fülembe. A lejátszás gombra kattintva egy pillanatra lehunyom a szemem, az ismerős dallam otthonra emlékeztet - eomma énekelte folyamatosan, mióta kiadta Kim Min Jong a negyedik albumát. A műanyag fogantyút megragadva tolom előre a kocsit vigyázva, nehogy a már korábban teletöltött felmosóvödörből a víz a padlóra loccsanjon. Ujjaim a dallam ritmusára emelkednek. Kicsit erőteljesebben tolom a kocsit, szinte már-már lököm. Cipőm csúszik a fényes padlón, mintha korcsolyáznék. Gyors oldalpillantások után -nemegyszer fedtek meg helytelen viselkedés miatt és panaszkodtak az ahjumma népes serege elfogadhatatlan viselkedésem miatt-, megkönnyebbülten sóhajtok fel; senki sincs rajtam kívül a folyosón. Egy-egy ajtó előtt megállók egy rövid pillanatra, csak kósza hangfoszlányokat tudnék elkapni, ha a fülhallgató nem lenne a fülemben -tudom, mert nem először sétálok ezen a folyosón. Megannyi erőfeszítés, kín és fájdalom. És miért? Megéri a hírnév a lemondások hadát? Elgondolkozva kopogtatom a falakat, ahogy haladok előre. Nem mintha az én tisztem lenne eldönteni, mi a jó és mi a közjó. Pusztán érdekel, milyen út, cél és álom vezet a LOEN ügynökség egy próbatermébe.
Az épületben sok mindent nem szeretek, de a legutáltabb dolgok között kétségtelenül dobogós helyezést érnek a hatalmas üvegablakok, amik inkább falak - lévén, hogy padlótól plafonig tartanak. Hiába a közel három éve tartó munkaviszony, jelenlétem még mindig nem kívánatosnak számít, legalábbis, ami a takarítószemélyzetet érinti. Az életkoron változtatni lehetetlen, az ő szemükben mindig is egy fiatal idolmániás saesang leszek. Aki nem remélem más ettől a munkától, mint ingyen lehetőséget egy találkozásra a gyanútlanul mászkáló hírességgel. Így ez a felfogásuk a kiosztott feladatokon is meglátszik, valahogyan a véletlenek furcsa sorozatában a vécépucolás, a többméteres ablakpucolás és az éjszakai műszak kerül mindig a nevem mellé.
Sóhajtva szemlélem az éjszakai fényekben úszó várost, aki a kései órán sem akar nyugovóra térni. Ha késői műszakom nem lenne elég, bőven találnak nekem okom, mint most ez az ujjlenyomatos üvegfal. Nem is értem, idenyomják az arcukat vagy mitől lesz ez ennyire zsíros és piszkos? A fene egye azokat, akik a panorámás kilátást akartak és nem gondoltak a takarítókra. A vödröt leemelem a kocsiról, pár csöpp az óvatosságom ellenére így is a korábban felmosott padlóra esik. Nem törődve velük húzom elő az első részen tartott pár lépcsőfokos kislétrát, hogy felérjek a plafonig - hiába a női átlagnál kicsivel nagyobb magasságom, így sem számítok égimeszelőnek. Miután párszor meglökdösöm - lássam, mennyire stabil-, óvatos léptekkel a legfelsőbb fokára állok a létrának. A vödör tetején lévő csavaróban kifacsarom a vizet, majd gyakorlott mozdulatokkal az üveg tetejétől húzom lefelé.
- Geudaeyeo- nyújtom meg halkan a refrén kezdőszavát, mint az énekes. Bár nincs jó hangom -sosem állítottam, hogy az lenne-, az előttem lévő ablak is bizonyíthatja, nem török üvegeket. Appa kis angyalként hívott, mikor zongorajátéka mellé dúdoltam. Kis angyal, kinek nem adatott hatalmas hang, így kissé hamiskásan kénytelen énekelni.- nan oneuldo neomu goerowohaneun.
A rongyot elengedve jobb kezemmel imitálom a klipben látott mozdulatot, ami szinte beégett már a retinámba eomma lelkesedésének köszönhetően. Heves mozgásom következtében a létra megremeg, de még időben csapok az ablaküvegre, hogy egyensúlyomat visszanyerhessem. Ujjaim úgy nyílnak szét, mint a videóban. Megrázva emlékeztetem magam a kötelességemre és letörlöm a tenyerem lenyomatát, hogy folytathassam a takarítást.
- Hajiman saranghaeyo nan geudael- Tarkóm hirtelen viszketni kezd, mintha figyelnének. Azonban hátrafordulva egy árny sem mozdul, csend fogad, így aprót vállat vonva folytatom a hosszadalmas takarítást.
지금
Az öltöző ajtaját erőteljesebben csukom be magam után, ha nem uralkodna alapból hangzavar a folyosón; az egyik idolcsapat épp véletlenül találkozik egy másikkal. És úgy gondolják ennek a legmegfelelőbb módja, ha zajosan egymás nyakába borulnak. Lehajolva bekötöm a kikötődött cipőfűzőmet, kezem még kicsit remeg. Mióta Park Chae Won-ssi, a LOEN egyik ügynökeinek lánya, aki történetesen a harmadik szobatársam segített megpályázni az állást - tudta, mennyire fontos számomra, ne maradjak munka nélkül és tudjak hazaküldeni-, három éve állandó ellenszelet fújnak a még ki sem bontott vitorlámba. A falnak dőlve húzom elő a következő heti beosztást. Szerencsésnek mondhatom magam, legalább az órarendemet figyelembe veszik. Ha rajtuk múlna, akkora osztanának be, mikor épp egy előadáson kellene ülnöm. Sajnálnám, ha fel kellene mondanom a rossz közösség ellenére, hiszen takarító állásként egész jól fizet. Képesítés nélkül pedig legfeljebb gyorsétteremben tudnék elhelyezkedni, ami húsz éven át amúgy is kísértett, mint egy rossz ómen. Szabad óráimat eddig így is kimchi levesek közt töltöttem, hiszen ezért menekültem el otthonról.
- Kiszipolyozó, vén boszorkányok- mormogom halkan és sietve mélyen meghajolok, amint egy öltönybe öltözött embercsoport halad el mellettem. Egyetlen vigaszom, havonta pontosan átutalt fizetésem, aminek sokkal többnek kellene lennie, ha a lelki terrorizálást is beleszámítanám.
Intve köszönök el a folyosó másik végében álló biztonsági őrtől - bár első látásra marconának tűnhet, valójában csupa szív ember, ki mindig figyel rám, ha éjszakai műszakban dolgozom-, és lépnék be az aulába, mikor a szemem sarkában felvillan az akaratlanul is ismerős barna haj. Egy oszlop mögé ugrok be az utolsó pillanatban, ennyire van időm, mielőtt észrevenne. Hiába a sorozatos szótlanságomnak, ő mégis folyamatosan megjelenik, akármerre járok. És beszélni akar, kérdezni, még többet tudni.
Pulóverem kapucniját mélyen a fejembe húzom, pár tincs még ennek ellenére is kilóg. Kopott, bőr válltáskámat átvetve a vállamon veszek egy mély levegőt - mégsem bujdoshatok órákon át egy oszlop mögött, holnap zárthelyi dolgozatot fogok írni és át kellene néznem a jegyzeteket. Rossz jegy esetén appa haza fog rendelni a családi étterembe. Gyorsan pislogok, hátha attól eltűnik, azonban megállíthatatlanul tart abban az irányba, ahol épp én állok. Még egyszer megbizonyosodom a nyilvánvalóról. Tagadhatatlan, egyre csak közeledik. Kivágódva az oszlop takarásából, határozott léptekkel indulok a kijárat felé. És remélem, hogy csak képzelem a hátam mögül felcsendülő Noona! kiáltást.
- Már megint Mr. Teddy?- jóízűen nevet Ha Min Jun-ssi, mikor a kollégiumi szobánkba érve lehuppanok a földre. Egy összegyűrt újságot halászok elő a fenekem alól, majd érdektelenül odébb dobom. Park Chae Won-ssi újkeletű brit imádata miatt újabbnál újabb sorozatokkal ismerkedünk meg, mikor esténként lefekvés előtt a laptop elé kucorodunk. Emiatt lett Mr. Teddy, nos Mr. Teddy.
- Igen- mormogom, mire az árulók csak nevetni tudnak. Ha érteném, mit akar, miért jelenik meg szinte mindenhol... Azonban így, ismeretlenül? Ráadásul azután a kínos, hallgatag beszélgetés kezdeményezés után? Az egyik akaratlan találkozáskor még a felmosórongyot is kivette a kezemből, mondván, csak segíteni akar.
- Már egy ideje, folyamatosan csak ő...
Vendég
Re: Moon Eun Young
Gratulálunk, elfogadva!
Kedves Eun Young!
Na szia, te drága kis tündérke! Mert igen, a választott pb-ről pontosan ez jutott eszembe, amikor megpillantottam. Nem mondom, már akkor tudtam, hogy tökéletes választás lesz, amikor megpillantottam a mosolygós avatar képet, és nem is kellett csalódnom, ugyanis a karakter külső leírása, már tökéletes képet adott mindarról, hogy mennyire jól át tudod érezni magát a karaktert. Tetszett, hogy mindet olvasmányos módon oldottad meg, nem pedig csak odavágtad, hogy na akkor ez van, barna a haja, a szeme, fehérek a fogai, mert mossa őket. Úgy gondolom, hogy igazán kreatívan sikerült megoldanod a dolgot. Igazából a szösszenetben amit a szemünk elé tártál minden benne volt, holott csak a reggeli edzésedbe nyerhettünk betekintést. A sminktelen arcodra csak annyi megjegyzést tennék, hogy igazán nincs rá szükséged, mert nagyon kis helyes vagy nélküle. *_*
Ezek után egy kis részletet láthattam a családi életedből és be kell valljam, hogy nagyon tetszik ez a nagy családos dolog. Lehet, hogy a szüleid némiképp egyszerű emberek és nem vagytok eleresztve, de sokkal melegebb légkör van egy ilyen helyen, még ha ebből a részletből nem is ez érződött. Persze te egyelőre még nyűgnek látod a családodat, de mindez csak azért van, mert nem követted a testvéreid példáját. Ezek után egy újabb helyzetbe csöppenhettem bele az általad leírt sorok alapján és igen, észrevettem ám, hogy az előtörténetedben kiemeltél bizonyos szavakat. A végére biggyesztett felsorolás pedig még tökéletesebben adja át a karakter jellemét, ami számomra nagyon szimpatikus és megnyerő volt, pont olyan, amit a hölgyeményhez el tudnék képzelni. *-*
Az előtörténetedben felvázolt helyzet nagyon sok kivetnivalót hagy maga után. Szomorú, hogy ilyen fiatalon takarítanod kell a megélhetésedért, és az is, hogy ennyire lenéznek a munkahelyeden? Miért kell rögtön az előítéletekkel jönni, és beskatulyázni valakit? Vagy miért nem lehet kérdezni? Nagyon szomorú dolognak tartom, hogy ezen kell keresztülmenned, de ez csak tovább emeli a csillagodat a szememben, hiszen a kemény munkával megkeresett pénzed majdhogynem egészét leadod a családodnak, ez pedig nagyon nagylelkű dolog tőled. Mindezek után még egy fiú is belépett a képbe, ha jól vettem észre. Hmmmmm... Hát minderre csak serény szakállsimogatással tudok reagálni, és várni fogom a folytatást, ami egészen izgalmasnak ígérkezik. Csak tudja meg ki az a Mr. Teddy, és biztosan az olvasótok leszek. *-* Nem is tartanálak fel tovább szépségem, menj, csúszkálj el a felmosóddal az avifoglalóig, mert kíváncsi vagyok, hogy a te sztorid Hamupipőke történet lesz-e vagy sem. *-* És így a végére még hozzátenném, hogy ittam minden szavad, annyira gyönyörűen fogalmazol, és nem utolsó sorban gördülékenyen. *----*
1 / 1 oldal
Engedélyek ebben a fórumban:
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
|
|
Pént. Márc. 04, 2022 7:26 pm by Jung Hwayun
» Avatarfoglaló
Csüt. Márc. 03, 2022 12:02 am by Jung Hwayun
» Névfoglaló
Szer. Márc. 02, 2022 11:57 pm by Jung Hwayun
» Jung Hwayun
Szer. Márc. 02, 2022 10:01 pm by Jeason Jensen
» Elkészültem!
Szer. Márc. 02, 2022 7:32 pm by Jung Hwayun
» Wang Sarah
Vas. Okt. 10, 2021 10:03 pm by Wang Sarah
» Choi Sung-Hyun
Vas. Okt. 03, 2021 10:55 pm by Kim Eun Bi
» Fujisaki Hana
Vas. Okt. 03, 2021 9:40 pm by Kim Eun Bi
» Kim Eun Bi
Hétf. Szept. 20, 2021 7:17 pm by Kim Eun Bi