Nam Bo Gum
1 / 1 oldal • Megosztás
Nam Bo Gum
Nam Bo Gum
Ilyennek látják a külsőmet
186 centi magas, és 65 kiló, de egyébként mindig elfelejti, hogy miből mennyi, mint amikor kiadják a parancsot, hogy vegyen húsz deka parizert, meg mégvalamiből tizenöt dekát, és tutira negyvenet vesz három különböző dologból, ami nem is mégvalami, meg nem is parizer. Sötét, kócos haj a feje tetején, sötét, húzott szem, és csókolgatni való száj, ami bánatára inkább óvodásságot varázsol a pofájára, és nem komolyságot, mint mondjuk a borosta tenné. Egyébként borostája sincs: "hogy nézne már ki a szopós szám szakállal, ne röhögtess basszameg", vagy valami ilyesmit szokott mondani. De egyébként nincs baja a kinézetével. Olyan nők kis kedvence a szálkás, magas testével, és az édes ábrázatával.
Ilyennek tartanak
Egy kicsit faszfej. Néha nem is kicsit. Néha általában. Általában mindig.Bogum abszolút leszarja, hogy az emberek milyen véleménnyel vannak róla, és talpraesetten teszi azt, amit éppen jónak lát. Rendkívül nemtörődöm, csúnyán beszél, és nem túlzottan érdekli semmi. Ami mégis, azt megszerezi, aztán kész-kösz. Egyszerre a leggyorsabb és leglassabb ember a Földön, kontextustól függően: ha a mosatlan edényeket kell bepakolni a hiperszuper mosogatógépbe, akkor mindig majd holnap. Ha a munkája megköveteli, hogy fél másodperc alatt szublimáljon valami biztonságos helyre, különben a kékek rácsapják a bilincset, akkor mindig már fél másodperccel ezelőtt. Remek hazudozó, bajban van az őszinteséggel, szóval nem is szokta alkalmazni. Az ember azt csinálja, amiben a legjobb, és itt nincs kérdés, melyiket gyakorolja többször.
Ezen kívül egyébként Bogum rengeteg minden tud lenni. És amikor megkérdezik, hogy milyen, vagy mesélnie kell arról, hogy milyen személyiségjegyei vannak, általában nem is válaszol, mert hatalmas faszságnak tartja a dolgot. Nem mintha az embernek behatárolható személyisége lenne. Kicsit mindenki mindenféle. Kicsit Bogum is mindenféle. Humoros. Meg néha kedves. Lelkiismeretes. De amúgy nincs benne tisztesség. Kifáradhatatlan, de lustább, mint a szaros gatya ami már magától mászik a mosógépig.
"A sims faszság amúgy, nem mintha öt tulajdonsággal tényleg embert alkotnál... ez mi? Fenegyerek? Mi ez Bora? Eszi a földet, azért mert fenegyerek? Hú de fene gyerek, aztapicsa. Kapcsold ki a gépet Bomi, ez a világ faszsága."
Ja és Bogum piszkosul gazdag. Ez a kedvenc személyiségjegye.
Hasznos információk
Státusz:normál karakter |
Becenév: Bogum (Hongseolnak: Limbo, Halfej) |
Születési hely és idő: 1991. február 24., Szöul |
Play by: Lee Jong Suk |
Csoport: városlakó |
Foglalkozás: betörő |
Családi állapot: nőtlen |
Iskolai végzettség:diploma: informatikus |
Életem egyik darabkája
A bátyám, a legjobb barátom... Mindkettő egy kicsit miattam is ült, mindkettő egy kicsit miattam is szenvedett, és mindkettő miattam tartotta a száját arról, hogy nem csak ketten követték el a betörést. A bátyám még hagyján. Az undorító adrenalinfüggőségétől folyton nyakig volt a szarban. Én csak alkalmi munkákra jelentkeztem, csak annyira, hogy tele legyek pénzzel, amit utána elcseszhettem egy kaszinóban. Neki nem volt elég semmi. Addig unszolt, hogy vegyem már észre a lehetőséget a hétvégére magára hagyott házban, ahol bizonyos információk szerint több millió won várakozott ránk egy széfben, míg végül beadtam a derekamat. A legjobb haverom, Hong Joon meg éppen a küszöbén volt annak, hogy elárverezzék a feje felől a tetőt, amiben ráadásul a húgával, Hong Seollal laktak kettesben. Ő sosem csinált ilyesmit, szóval felajánlottam neki, hogy ha most az egyszer beszáll, erre az egyetlen melóra, akkor soha többé nem kell majd aggódnia a ház miatt. Nem kerülnek az utcára, ami mondjuk elég faszántos dolog, ha őszintén belegondol az ember. - Ne fossál, nem kapnak rajta minket - mondtam minden alkalommal, mikor Joon-nak kételyei támadtak a melót illetően. A fene se gondolta volna, hogy éppen ezen az egyetlen egy alkalmon kapnak rajta minket. Annyiszor csináltuk már, hogy csukott szemmel is képes lettem volna végrehajtani az akciót.
Őket lecsukták, én meg megúsztam.
2017. - Szöul, Apa (öreg), Anya (öreg), Bora (21), Bomi (23), Én (26)
Az egész családi vacsora kurva ciki volt.
Mármint ott ültem, a bágyadt, taknyos fejemmel, két oldalamon a dinnyelányok, anya pedig extra lassan pakolgatta az asztalra a kajával teli tálakat, miközben apa egy szobával arrébb a wc-n szart. Olyan halálos volt a hangulat, hogy azt kívántam bárcsak én kerültem volna börtönbe, és nem a bátyám, aki miatt összegyűltünk, hogy imádkozzunk érte, meg megegyük a kaját, meg amúgy nem tudom mi a pöcsömért vagyunk itt, de biztos van értelme.
- MENJÉL MÁR INNEN BASZDMEG! - csaptam az asztalra, ezzel megtörve a csöndet, és anyám lelkivilágát, aki egészen eddig a pillanatig még abban a kedves reményben ringatta magát, hogy ha már az egyik fia el lett cseszve, akkor legalább a másik itt ül vele szemben. Aki rendes, meg aki jó, meg aki tisztességes.
- Bora, Bomi, kapcsoljátok le a villanyokat! - adtam ki az utasítást, minimum olyan hangon, mintha háborúba készülő katonai csapat lennénk, az idősebb pedig fel is pattant, hogy végrehajtsa az ismert procedúrát. Villany le, kinti szobában villany fel, ajtó tágra nyitása, készenlétben várakozva a csodára. Csend. Kurva ciki vacsora csend.
- Most mi van? Elment az áram? - botorkált be apa a sliccével komoly harcokat vívva, mire Bora arcán keserű mosoly terült szét.
- Ühüm, ja. De csak ebben a szobában - felelte, és sunyiban a az egyik már asztalra helyezett tálka felé nyúlt a pálcikáival, hátha a sötétben nem veszik észre. Anya a kezére csapott.
- Csak kicsalogatjuk a legyet az előszobába - szántam meg édesapámat egy kevésbé ironikus válasszal, mert olyan béna arcot vágott, hogy megesett rajta a szívem. Egy darabig a sötétben bámultuk egymást, aztán amikor a zümmögő fosláda kirepkedett a fényben úszó előszobába, Bomi szakszerűen lekapcsolta a kinti villanyt, bebaszta az ajtót, de úgy istenesen, hogy a tányérok is megcsörrenjenek, amiből Bora próbált igencsak szerencsétlenül lopkodni, majd felkapcsolta a konyha villanyát.
2000. - Szöul, Bora (4), Bomi (6), Boyoung (11), Én (9)
- Ha apa megtudja ki fog nyírni! - vázolta fel a nyilvánvaló tényeket Bomi, aki jobban fosott apától, mint Bora. Mind a két húgom kellően parázott, meg én sem akartam apu vaskezének nyomát a seggemen, de Boyoung, a bátyám más volt. Ő nem félt.
A szomszéd bácsiék a konyhában ültek, szóval nekünk sem kellett volna mitől tartanunk. A hálószobájuk nyitott ablaka mintegy öt méterre, balra volt a miénktől.
- Bogum, te mész - lökött oldalba a bátyám. Az is megfordult a fejemben, hogy talán azért ő az egyetlen, aki nem fél, mert nekem kellett másznom. Mindig én másztam.
- Miért mindig én mászok? - fintorodtam el, de már bele is bújtam a lepedőkből összetákolt kötél hurok részébe, hogy a derekamra erősítsem.
- Mert abban te vagy a legjobb, Dongsaeng - mondta, amit hallanom kellett, és összeborzolta a hajamat, amitől egyaránt éreztem magam elismert szuperhősnek, és ledegradált taknyosnak hozzá képest.
- Én most elmegyek. - Bora nem szarozott, fogta magát, kinyitotta az ajtót, amit amúgy őriznie kellett volna, hogy nehogy anyuék bejöjjenek az akció közben, és kisétált rajta. Négy évesen is minimum annyira leszarta, hogy mi itt extázisban égünk, mint tizenhét évvel később.
- Ha apa megtudja ki fog nyírni! - ismételte magát idősebbik húgom, de azért odalépett hozzám, és ellenőrizte, hogy elég szoros-e a derekamon a csomó.
- Akkor apa nem tudja meg - feleltem. - Emlékszel még a mondókára, amit Boyoung meg én tanítottunk, igaz?
- Bitóra a spiclivel, az árulókat öld meg, hogy az vissza ne jöjjön, nehogy megint beköpjön. - De azért a félelem ott ült a szemében.
A harmadikon laktunk. Kiültem az ablak szélére, és balra pillantottam. A szomszéd nyitott ablaka hívogatóan pillantott vissza rám.
- Mássz Dongsaeng - utasított a bátyám. - A komódjukban lesz a pénz. Csak annyit vegyél el, amennyiből mindannyiunknak jut fagyi.
- Az mennyi?
- Hmm... Bora, Bomi, te és én. De veszünk Jiyeonnak is. Meg Raehyunnak.
És másztam.
2017. - Szöul, Apa (öreg), Anya (öreg), Bora (21), Bomi (23), Én (26)
- Te is benne voltál? - Apa kérdése teljesen váratlanul ért két kanál rizs között. Azt hittem simán beveszik, hogy informatikus vagyok, és attól lettem kő gazdag. Nem mintha bárki elhinné rólam ezt a szarságot. Informatikus. Lófaszt.
- Én? - tettettem meglepettséget. Apa vak szemei nem voltak képesek átlátni a szitámon. Mesterien bujkáltam hazugságaimból emelt védőfalaim mögött. Hogy én? Hogy nekem bármi közöm lett volna az ügyekhez, ami miatt Boyoung rács mögé került?
- Te. - Nem, nem hatotta meg az értetlenkedő 'én?' fejem.
- Nem csináltam semmit - ellenkeztem, és a pofámba tömtem valamit, ami rohadtul csípett.
2000. - Szöul, Bora (4), Bomi (6), Boyoung (11), Én (9)
Szinte egybeolvadtam a fallal. Úgy simultam minden porcikámmal a panel oldalához, hogy ha oldalról nézte volna valaki a jelenetet, egész biztosan nem vett volna észre. Papír vékonynak éreztem magamat, ahogy rátapadtam a falra, mint valami tapéta.
- Jól vagy? - lógott ki az ablakunkon Boyoung. Íriszeiben izgatottság és aggodalom furcsa elegye kavargott. Csak reméltem, hogy Bomi őrzi az ajtót. Csak reméltem, hogy nem vesztem el az egyensúlyomat, és nem zuhanok alá, hogy összetörjem magamat három emelettel lejjebb. Csak reméltem, hogy a lepedők elég erősek lesznek, akkor is, ha megcsúszik majd a lábam. Abban a pillanatban mindent reméltem.
Csak reméltem.
2017. - Szöul, Apa (öreg), Anya (öreg), Bora (21), Bomi (23), Én (26)
Anya elszomorodott.
- Miért kell megvádolnod? Büszke lehetnél rá. Időben kirepült a fészekből, informatikusként dolgozik egy nívós cégnél, és van menyasszonya. - Ebből annyi volt igaz, hogy időben kirepültem a fészekből... Tudom, tudom. Menyasszony? Nívós cég? Informatikus? Mi a szart képzelek?! Az a baj, hogy akárhányszor arra nyitottam, hogy valami igazat közöljek, újabb hazugságot formált a szám.
- Ti beveszitek, hogy van menyasszonya? - horkantott Bora, és jóízű nevetés tört fel belőle. Lesújtóan rásandítottam, de nem vette a fáradtságot, hogy észrevegye. Számíthattam volna rá.
- Ti beveszitek, hogy informatikus? - tett még egy lapát szart a szarkupacomra Bomi, amire mondjuk ismét számítottam.
- Miért én vagyok a téma? Nem én ülök rács mögött, basszameg - köptem fanyarul, mintha citromba haraptam volna, apa pedig nem volt rest visszakézből tarkón vágni, amiért tiszteletlenül beszélek az asztalnál. Amúgy szerintem apát hidegen hagyta az etikett, szimplán csak szeretett ütni.
2000. - Szöul Bora (4), Bomi (6), Boyoung (11), Én (9)
- Meg van? - kérdezték egyöntetűen, ahogy lesegítettek az ablakból. Benyúltam a gatyámba, és pimasz vigyorral a képemen nyújtottam át a borítékot a főszervezőnek, Nam Bo Youngnak. Alig vártam mit szól majd, ha kinyitja és belenéz.
- BOGUM! - A hangja elcsuklott, ahogy nyikkanásszerűen kiáltotta a nevemet. Arcom megmerevedett, pimasz vigyorom ijesztővé vált, ahogy értetlenül bámultam rá. - Azt mondtam, csak annyit vegyél el, ami a fagyira kell!
- Ez mind a fagyira kell - nyugtattam meg gyorsan, kipattantam a lepedőből, és a csípőmre tettem a kezemet. - Se több, se kevesebb! - kontráztam még rá, mert abban a tudatban éltem, hogy ha többször elmondom a lényeget, akkor majd értelmet nyer. Ez a szokásom tizenhét évvel később is jellemző volt rám.
- Nam Bo Gum! - szólított a teljes nevemen, megragadta a megsárgult borítékban lévő bankókat, és előrántotta. Vastag köteg tízezresek simultak szorosan egymáshoz, pont mint én, a falhoz. - Visszaviszed!
- Nem - feleltem.
- Oppa, ez jó sok fagyi. - Bomi nem értette a helyzet súlyosságát. Az oppája szeméből lövellő villámok engem vettek célba, és nem őt.
- Visszaviszed - gyömöszölte a bankjegyeket pánikszerűen a borítékba, és felém nyújtotta. - Bomi, add rá vissza a lepedőt - parancsolt a kislányra, aki értetlenül pislogott, és azon tűnődött, hány gombócot tudna megenni egyes egyedül.
- Nem - feleltem.
- Öt gombócot! - kiáltotta Bomi.
- Vissza! Viszed! - rivallt rám a bátyám.
- NEM! - üvöltöttem. - Vidd te, ha ennyire utálod a fagyit!
- Vagy akár hatot is - kiáltotta Bomi.
- Jó! - vágta rá Boyoung. - Akkor visszaviszem én.
Magára kapta a lepedőt, mialatt én kézen fogtam Bomit. Felmászott a párkányra, mialatt én feltéptem az ajtót. Csak csücsült ott, és bámult rám, mialatt én kiviharzottam, és megindultam a szobám felé, hónom alatt Bomival, aki már hét gombócnál tartott. A folyosó végén jártunk. Még egy pillantást vetettem hátra. Apa ekkor nyitotta ki a szoba ajtaját, ahonnan fél perccel ezelőtt evakuáltam magamat a húgommal. Nem láttam, amit ő. De el tudtam képzelni. Boyoung, az ablakban, egy köteg pénzt rejtő borítékkal a kezében. Valamivel később hangzott el az ítélet, amit már csak a szobámból hallottam, ahol Bomi már a nyolcadiknál tartott:
- SZOBAFOGSÁG!!!!
2016. és 1999. - Szöul
- Ha egyszer kijön onnan, kinyírom - dünnyögte apa az orra alatt. Bomira pillantottam. Ő mondta mindig, hogy apa ki fog minket nyírni, ha megtudja. Bora is őt nézte. Tudtam, hogy ő is erre gondol. De Boyoung sosem köpött be engem. Sem akkor, sem pedig most. Ez lassan, sejtről sejtre emésztette fel a szívemet, akkor is, és most is.
Vendég
Re: Nam Bo Gum
Gratulálunk, elfogadva!
Kedves Bo Gum!
Meg kell mondjam, már a külső-belső párosnál megnevettettél, ami ebben az órában és állapotban nagy szó. Az idézőjeles kis dolgokkal le a kalappal. Már most az egyik kedvencem lettél, pedig nem is olvastam tőled eddig semmit a lapodon kívül. Az viszont szemet szúrt, hogy betörő vagy, bár mindenkinek meg kell élnie valahogy. Hozzáteszem, hogy ezzel az ábrázattal nem is lenné olyan gyanús… vagy pont emiatt lennél az? Ki tudja.
Történet a történetben… itt is kifejezetten imádtam ezt a megoldásod, csak most másról szóltak a dolgok. Az első és utolsó betörés. A következmények, az estek és a leírás: mind ugyanaz, csak a szereplők mások. Sajnálom, hogy a bátyád és a barátod a rácsok mögé került, viszont az, hogy nem köptek be, tiszteletre méltó dolog. Még akkor is, ha ezzel rosszat csinálnak, mert egy társukat védik, aki ugyanolyan bűnös, mint ők. Hogy pont akkor kaptak el, mikor olyan személynek szerettél volna segíteni, akinek tényleg szüksége lett volna a pénznek, hát… mondhatni a karma tényleg létező dolog. Kíváncsi vagyok azért, hogy mit szólnának a szüleid, ha kiderülne az a bizonyos dolog, hogy te is benne voltál minden balhéban. Hogy nem is igaz semmi abból, amiket elmondtál nekik. Vajon a bátyád vagy a barátod végül megtör, vagy kitartanak a titok mellett? Feladod magad (hülye lennél) vagy nem? Mi lesz most veled? Megannyi kérdés, megannyi kimenetel, aminek kiderüléseihez útnak kell, hogy engedjelek. Nem is foglak feltartani, és befejeztem a filmszerű előzetes beszédet, inkább menj foglalózni és sipirc játszani!
Ui.: ezt a legyes módszert még nem hallottam meg olvastam sehol sem, de ki fogom próbálni. Köszi az ötletet. <3
1 / 1 oldal
Engedélyek ebben a fórumban:
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
|
|
Pént. Márc. 04, 2022 7:26 pm by Jung Hwayun
» Avatarfoglaló
Csüt. Márc. 03, 2022 12:02 am by Jung Hwayun
» Névfoglaló
Szer. Márc. 02, 2022 11:57 pm by Jung Hwayun
» Jung Hwayun
Szer. Márc. 02, 2022 10:01 pm by Jeason Jensen
» Elkészültem!
Szer. Márc. 02, 2022 7:32 pm by Jung Hwayun
» Wang Sarah
Vas. Okt. 10, 2021 10:03 pm by Wang Sarah
» Choi Sung-Hyun
Vas. Okt. 03, 2021 10:55 pm by Kim Eun Bi
» Fujisaki Hana
Vas. Okt. 03, 2021 9:40 pm by Kim Eun Bi
» Kim Eun Bi
Hétf. Szept. 20, 2021 7:17 pm by Kim Eun Bi