Jeon Ji Yeon
1 / 1 oldal • Megosztás
Jeon Ji Yeon
Jeon Ji Yeon
Ilyennek látják a külsőmet
158 centiméter, és csak 42 kiló. Még húszezer won-ért sem vennék meg a fekete piacon, olyan kis csöppség, és olyan kis furcsa. Ráadásul hiába festett szőke, amitől azt gondolná az ember, hogy kifinomult nőiesség jellemzi, mert térdig érő XXL-es pólókat hord, és kötött pulcsikat, amiktől leginkább olyan, mint az egyetlen megmaradt csoffadt kis krumpli, ami ott maradt a zsákban, mert még rendes vacsorát se lehetett belőle készíteni. Meg nem is sminkel, meg a hajával sem csinál semmit. Tényleg csak egy csoffadt krumpli.
Ilyennek tartanak
Madarat tolláról, embert barátjáról, Jiyeont szaváról:#1 "Megcsinálom..." - mondja mindig, és tényleg megcsinálja. Nem mintha bárki visszatarthatná, nem mintha bármit mondhatnának neki, amit ő nem csinálna meg. Mert Jiyeon kicsit furcsa. És olyan dolgokat is megtesz, amiket mások nem tehetnek a gátlásaik miatt. Jiyeon gátlásai máshol kezdődnek. Sosem mennem át egy létra alatt, de bármikor beleugrik a kútba. Az ő gátlásai egészen máshol kezdődnek.
#2 "Tudom" - mondja mindig, akkor is, ha nem tudja. Általában tudja, és általában egészen addig azt állítja, hogy tudja, amíg ki nem derül, hogy nem. Aztán közli, hogy tudja. Szóval lényegében akkor is tudja, amikor sejtelme sincsen róla. Ez így működőképes nála.
#3 "Köszönöm" - mondja mindig, akkor is mikor nem kell, és akkor is amikor illik. Jiyeont udvariasra nevelték, mindig tudta hol a helye, mindig tudta az illemet, és akkor is igyekezett alkalmazni, amikor vele nem bántak megfelelően. Mert nem az számít, hogy neki mit mondanak, hanem, hogy ő mit válaszol.
#4 "Nem szabad" - mondja mindig, amikor valami tilosat kéne tennie, és a keze meg van kötve. Jiyeon nem tesz rossz dolgokat. Megtanulta, hogy nem szabad ellenszegülni a szabályoknak, mert akkor a Karma megbünteti érte. És háromszor annyit kap vissza.
#5 "Jaj ne" - mondja mindig, amikor valami ominózus dolog történik. Ha egy fiú narancsot ad neki, ha betörik a tükör, ha kiborul a só, ha megcsípik a karját a postáskocsi láttán, ha fekete macskát lát.
#6 "Jóéjt, Eomma!" - mondja mindig, mielőtt elnyomná az álom, mert tudja, hogy az anyja fentről figyeli, és még mindig bűntudatot érez, amiért miatta kellett meghalnia.
Hasznos információk
Státusz:normál karakter |
Becenév: Jiyeon |
Születési hely és idő: Szöul, 1995. 05. 01. |
Play by: Kim Yerim |
Csoport: városlakó |
Foglalkozás: stúdió asszisztens (szórakoztató ipar) |
Családi állapot: fiú bojkott |
Iskolai végzettség: egyetemet végzett |
Életem egyik darabkája
Hívő voltam.
A Bibliát bújtam. Éjjel. Nappal. Sétálás, pihenés, munka közben. Egy évvel ezelőtt a tanórákon is.
Hívő voltam, az az igazi, legmélyebben lévő, mániákus hívő, és képtelen voltam levetkőzni akár csak egy percre is az engem körülölelő végtelen hitet.
- Jeon Ji Yeon, ne lábatlankodj már, töltsd újra az igazgató poharát - rivallt rám a koordinátor, én meg szedtem a sátorfámat, és olyan sebességgel kezdtem rohanni a vizes asztalok felé, hogy megragadjak egy kancsót, aztán vissza, a stúdió igazgatójához, aki a rendezővel tanácskozott, hogy kis híján leszakadt a fejem a szembe széltől. Vissza varrtam a nyakamra, aztán szembetaláltam magamat a következő eget-rengető problémámmal. A feladatom az volt, hogy újratöltsem az igazgató poharát. Csak hogy, az még félig tele volt.
A nagymamám szoktatott rá. A családunkban, legfőképpen a nők körében nagy hangsúlyt fektettünk a spirituális életünkre. Nem csak én voltam megszállott. Anya, a mama, a dédmamám, az ő anyukája, és így sorjában, mindenki részt vett benne. Erre áldozták az életüket. Én is erre akartam áldozni. Bár, tekintve, hogy ebben nőttem fel, nemigazán tudtam máshogy gondolkozni. Amióta csak tudok olvasni és írni, mást sem teszek, mint a családi Bibliát bújom, néha kiegészítem. Ez így megy. Nálunk ez már csak így megy.
- Kérem... - pillantott fel rám két fontos mondat között az igazgató, és a poharára biccentett. - Újratöltené? - A kérdése udvarias volt, noha pontosan éreztem belőle, hogy inkább utasítás, mint sem kérés. Persze, persze, ez mind helyén való volt. Én csak asszisztens voltam a cégnél, ő meg az igazgató. Ez mind szép volt, és jó volt. De a kezem csak nem mozdult. Ott toporogtam, ott ácsorogtam, bénán bámultam a poharára, és nem éreztem még csak egy enyhe késztetést sem arra, hogy feltöltsem a poharát. Félig teli volt. Nem tölthettem rá. Egyszerűen nem. Azzal lőttek volna nekem. Bár... így is lőttek.
Talán azt szerettem benne a legjobban, hogy az egész 'vallás' csak az enyém volt. Bár a neve Biblia, mégis, ez volt az egyetlen ilyen Biblia a világon. Nem Istenről szólt, vagy arról, hogy a kereszténység, hogyan született. Nem, nem. Nekem semmi közöm nem volt a kereszténységhez. Persze, a nagymamám olyan konzervatív volt, hogy nem engedett k-popot hallgatnom kiskoromban (meg megjegyezném most se), és attól is szívroham kerülgette, mikor közöltem vele, hogy a filmiparban szeretnék dolgozni. Az nem tradicionális. Az nem hagyományos. De könyörgöm, csak nem mehettem halászni-vadászni az erdőbe. Azt is nehéz volt elfogadnom tőle, hogy tisztaság gyűrűt hordjak (na meg hogy betartsam), de most már én vagyok aki a legjobban ragaszkodik hozzá.
- Én... Bocsásson meg Uram, de még van a poharában - próbálkoztam, valljuk be, igencsak gyengén. Nem akartam a szemébe nézni, szóval a padlót bámultam, aztán a cipőm orrát, aztán a poharával szemeztem még egy fél percig. Vártam, hogy mikor penderít ki, vártam, hogy mikor nem érti miről beszélek. Bár az utóbbira nem sokat kellett várnom, már akkor bekövetkezett, mikor elé álltam a vizes kancsóval, és meg sem próbálkoztam kiszolgálni.
A tisztaság gyűrű? Lassan hozzám nőtt. Nem vettem le egy percre sem. Fürdéshez sem. Nem mintha attól tartottam volna, hogy leveszem, és rögtön megjelenik egy fiú, hogy betegye. De amióta a fiúbojkottom tartott, azóta rettegtem levenni. Nem a szüzességem tartogatásáról volt szó. Sokkal inkább szerencsém tartogatásáról.
A rendező képe lángvörösben játszott.
- Most azt várja tőle, hogy igya meg? Most komolyan, töltse már újra, aztán húzzon innen. - A rendező kevésbé volt lágyszívű. Egyáltalán nem tetszett neki a dolog, hogy pislogok rá, mint a borjú, nem végzem a kötelességem, és emiatt nem tudnak haladni a tárgyalással. Valamilyen banda akarja a mi stúdiónkban forgatni pár klipjét, én meg feltartóztatom őket a pénzügyi megállapodásban, csak mert nem tudok megtölteni egy poharat. Az agyam kattogott. Szinte hangosan, attól kezdtem parázni, hogy mi van, ha meghallják. Azon kattogott, hogy hogyan magyarázzam el nekik, miért nem tölthetem újra azt a kurva poharat.
Tizennyolc éves koromban szerelmes lettem egy fiúba. Kész voltam odaadni neki a szüzességemet, abban reménykedve, hogy majd eltitkolom a mamám elől, aki lenyírta volna a hajamat, ha rájön, hogy már nem vagyok szűz. Sokáig unszolt, mire beadtam a derekamat. Elvégre szerelmes voltam, én is kívántam őt, mi baj eshetett volna?
Másnap reggel hazamentem. Anya meghalt az este, autóbalesetben. Anyukám, aki egyedül nevelt fel a mamámmal a kis lakásban, meghalt. Ott maradtam. A mamám, és én. Azóta hordtam a tisztaság gyűrűt. Pedig nem is hordhattam volna, nem is voltam tiszta. Nekem a tisztasággyűrű egyfajta biztonságérzetet gyújtott.
- Tudja... Bocsánat... Én... - Nem tehettem meg. Nem tölthettem újra. Rettegtem, hogy milyen következményei lennének, de azt is tudtam, hogy ha nem töltöm meg, az az állásomba kerülhet. Nevetséges, hogy kirúgjanak, csak azért, mert nem töltöttem újra egy poharat. De közben pont hogy az volt a nevetséges, hogy nem töltöttem újra. Miért lenne szükség valakire, aki ennyire is képtelen? A víz hangtalanul ömlött a poharába, ahogy a félig teliből teljesen telit varázsoltam. A torkomban gombóc nőtt.
Elcsesztem.
Hívő voltam. A Bibliában, amit anyukám, és a felmenői írtak, minden pontosan le volt írva. Babonák, szerencsehozó tevékenységek. Minden. Hittem bennük. Az összesben.
Amióta anyukám meghalt, végérvényesen az enyém lett a Biblia, a mamám már annyira nem használja, alig mozdul ki a lakásunkból. Tudtam, hogy mit kell tennem ahhoz, hogy szerencsés legyek. Többé nem ronthattam el semmit.
A Biblia tele volt már ismert babonákkal: A fekete macska szerencsétlenséget hoz. Ha átmész a létra alatt szerencsétlen leszel. Ha összetörsz egy tükröt szerencsétlen leszel. Ha nem néznek a szemedbe koccintás közben, szerencsétlen leszel.
De voltak benne olyanok, is amiket anya írt, vagy a mamám, azok, akik a tulajdonosai voltak a könyvnek: A szűkszavú fiúk csókja balszerencsét hoz. A zöld szemű, szemüveges lányok kétszínűek. Ha három babszemmel a párnád alatt alszol, elűzi a rossz álmokat. Ha olyan pohárba töltesz, amiből már ittak, de még nem itták ki teljesen, egy évig balszerencsés leszel.
De ami a legfontosabb, a bojkottom tartópillére, az első általam bejegyzett törvény, és életem legmeghatározóbb hibájából eredendő felfedezése: Ha szerelembe esel, elveszíted azt, aki addig a legfontosabb volt számodra.
Vendég
Re: Jeon Ji Yeon
Gratulálunk, elfogadva!
Kedves Ji Yeon!
Sajnálom, hogy elhúzódott az elfogadásod, de már itt vagyok, és olvastalak is. Amire elsőnek kitérnék az a külső jellemzésed: nem hosszú, de rövid és lényegre törő. Engem megvettél, mondjon bárki bármit, már el tudlak képzelni magam előtt, és nekem, ez pont elég.
A jellemed összerakása, és stílusa is nagyon jó. Ilyennel még emlékeim szerint nem találkoztam, és már csak ezért is megérte olvasni téged. Nagyon tetszett.
A történeteddel kapcsolatban először nem értettem, hogy miért vált át egyik pillanatról a másikra valami olyan helyzetre, ami totálisan nem kapcsolódik az előző bekezdés utolsó szavaihoz. Többször pislogtam, hogy felfogjam, mert bevallom, eléggé fáradt vagyok, és azt hittem félreértem a dolgokat. Aztán úgy voltam vele, hogy biztosan lesz valami magyarázat a végén, aztán voilá: ott is volt. Érdekesen az ilyen: „történet a történetben” történet (de sok történet). Sajnálom, hogy anyukád már nem lehet veled. Rossz elveszíteni valaki, és valamit is. Remélem, hogy azért az állásod még megvan, és annak ellenére, hogy babonából nem merted újratölteni a poharat, nem lesz balszerencséd. Tetszett, ahogyan megmagyaráztad a végén az összefüggéseket, és kis részben bemutattad nekünk a családi Bibliát. Vicces dolgokat írhattak bele a felmenőid, és kíváncsian várom, hogy te miket fogsz még a lapokra vésni, hogy mivel teszed még értékesebbé azt a könyvecskét. De száz szónak is egy a vége, így is sokat húztam az elfogadót, meg amúgy se sok értelmes szót teregettem ide neked, inkább nem tartalak fel. Tetszett a történeted, és tényleg szívből kívánom neked, hogy inkább a szerencse találjon meg, ne az ellenkezője. Már csak foglalóznod kell, aztán irány játszani. ^^
1 / 1 oldal
Engedélyek ebben a fórumban:
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
|
|
Pént. Márc. 04, 2022 7:26 pm by Jung Hwayun
» Avatarfoglaló
Csüt. Márc. 03, 2022 12:02 am by Jung Hwayun
» Névfoglaló
Szer. Márc. 02, 2022 11:57 pm by Jung Hwayun
» Jung Hwayun
Szer. Márc. 02, 2022 10:01 pm by Jeason Jensen
» Elkészültem!
Szer. Márc. 02, 2022 7:32 pm by Jung Hwayun
» Wang Sarah
Vas. Okt. 10, 2021 10:03 pm by Wang Sarah
» Choi Sung-Hyun
Vas. Okt. 03, 2021 10:55 pm by Kim Eun Bi
» Fujisaki Hana
Vas. Okt. 03, 2021 9:40 pm by Kim Eun Bi
» Kim Eun Bi
Hétf. Szept. 20, 2021 7:17 pm by Kim Eun Bi