Min Yewon
1 / 1 oldal • Megosztás
Min Yewon
MIN YEWON
Ilyennek látják a külsőmet
• 165 cm, 55 kg. Kerekded arca és pixie vágású haja pedig csak még inkább rásegít arra, hogy mindenkinek ugyanaz a szó jusson eszébe, amint szembe jön vele az utcán: "cuki". Sosem szexis, sosem egyedülálló. Mindig csak aranyos és cuki. Az öltözködése egyszerű, pasztell színek és bő felsők. Mindig a legolcsóbb helyeken vásárol, így nagyon ritka, hogy márkás ruhákat viseljen, ha mégis egy gyönyörű, lenge egyberuhában látod, valószínűleg ajándékba kapta az egyik legjobb barátjától.
Ilyennek tartanak
Tipikus girl next door. Végtelenül jólelkű, mindig segítőkész, kissé visszahúzódó, de hatalmas kreativitással megáldott lány. Bár a szülei halála után mindenkit eltaszít magától, amikor egy maréknyi ember mégsem hagyja neki, hogy hátat fordítson a világnak, igazán meghatja a kitartásuk. Ők így jellemezték,
mielőtt egy szó nélkül elhagyta volna a fővárost: "Ijesztő, mennyire kitartó. És a szemei! Nem lennék annak a helyében, aki megsérti az igazságérzetét. Egyszer két szelet sütit vettem el az asztalról és a húgomnak nem maradt. Két hétig nem bírtam anyu epres sütijeire nézni anélkül, hogy ne hallottam volna a fülemben, ahogy ordibál." - HHJ
miután elhagyta a fővárost: "Még ha ez első hallásra hihetetlennek is tűnhet, Yewon borzalmasan konfliktuskerülő. Amikor a helyzet túl rizikóssá válik vagy túlzottan kényelmetlen, egyszerűen elsétál és akkor hiába hívod, egyszerűen tudod, hogy sosem fogja felvenni a telefont. Én egy éve próbálkozom. Még mindig kicsöng." - HRJ
miután visszajött a fővárosba: "Első ránézésre olyan, mint egy tipikus szomszéd lány, akinek a legnagyobb problémája a világon, hogy rossz jegyet kapott az iskolában. De aztán megismered és vicces, törődő, szeretetteljes. Olyasvalaki, akivel szívesen töltöd az időd, aki képes a felszínen tartani, amikor úgy érzed, bármelyik pillanatban a mélybe ránthat az élet. Kiszámíthatatlan, mint egy hurrikán." - PJH
Hasznos információk
Státusz: normál karakter |
Becenév: Minie |
Születési hely és idő:Dél-Korea, Szöul, 1994. február 18. |
Play by: Park Sodam |
Csoport: egyetemista |
Iskola neve: SNU |
Lakhatóság: kollégium |
Szak vagy irányultság: filmdramaturg szak |
Évfolyam: 2017 márciusában kezdem a 9. félévem |
Életem egyik darabkája
***
Szeretem az esőt. Néha, pont úgy, mint ezen a borús délután, egyszerűen csak kiülök a tengerpartra, és hagyom, hogy a hűvös, gömbölyded cseppek végigperegjenek a bőrömön, elmosva a délelőtt fáradalmait. Sóhajtva húzom a mellkasomig a lábaimat. A kezeim remegve karolják át a nedves farmerem, míg a fejem tehetetlenül előre esik, és nekikoppan a térdkalácsomnak. A zsebem ismételten bősz rezgésbe kezd. A kedvenc, amerikai bandám legújabb slágerének kezdő akkordjai az őrületbe kergetnek, és a nap folyamán hatodjára, nyögve próbálom kirekeszteni a frontember érdes hangát.
Elegem van!
- Sajnálom - Doyeon hangja egészen halk, mégis fájdalmasan éles, és a torkom összeszorul, ahogy tudatosul bennem, hogy közvetlenül az oldalam mellől érkezik. Pedig számítanom kellett volna rá, tekintve, hogy közel tíz hónapja, hogy ismerem és barátok vagyunk. Az egész egy hatalmas félreértéssel kezdődött, majd egy kiabálásokkal teli, gyűlölködő órát követően már közös szobán osztoztunk. A kettőnket összekötő köteléket átvirrasztott éjszakák, álmok és könnyekkel átitatott titkok tették szinte teljesen kikezdhetetlenné. Szinte. - Nem gondoltam bele, hogy ez ennyire elfajulhat.
Tudom, hogy komolyan gondolja, és azzal is tisztában vagyok, hogy már réges-rég megbánta, amit tett. De ennek már egy teljes hónapja, és a kezdetben futótűzként terjedő szenzáció még mindig képes lenne felégetni egy teljes várost. A sajnálata édes kevés. Nem tudom elfogadni.
- Persze. Mert te soha, semmibe sem gondolsz bele - sziszegem vádaskodóan. A könnyeim esőcseppekkel keveredve gördülnek végig az arcomon. Nem nézek rá. Képtelen vagyok, mert félek, az arckifejezése túl érzéketlen lenne ahhoz, hogy az én érzéseim ne szakadjanak ki a mellkasomból.
- Ha... - Nem tudja folytatni, és ettől groteszk mód nevetnem kell. Röhejes. - Figyelj, ha gondolod, nálunk meghúzhatod magad egy ideig.
- És attól mégis miért lenne jobb? - kérdezem, mindkét tenyerem ökölnyi méretűre zsugorítva. A kollégiumban lakó, és a folyosón is fennhangon suttogó diákokra gondolva görcsbe rándul a gyomrom, és őszintén kételkedni kezdek benne, hogy az eső képes elmosni az élet szörnyűségeit, vagy, hogy akár csupán egyetlen nappal tovább az egyetem közelében tudnék maradni. Akárcsak a szüleim elvesztésekor, a biztos támaszom nélkül túl gyenge vagyok. - Az emberek varázsütésre elfelejtik, és minden úgy lesz, ahogy azelőtt?
Hyun Jae vállamra simuló, óvó tenyereire gondolva pedig csak még szánalmasabban érzem magam.
- Nem az én hibám, nem én készítettem a képeket. Ez a te sarad.
Az alsó ajkamba harapva, kényszeredetten fordulok a barátnőm felé. Gyönyörű. Gondtalan. Fogalma sincs róla, milyen kirekesztettnek lenni, milyen, amikor az ember igazán magányos. Amikor, bár emberek vesznek körül, senki sincs, aki akár egyetlen egy szót is pazarolna rád. De miért is tudná? Egy életvidám, gazdag lánynak, aki csupán egy papírlap, és a családja iránt érzett elköteleződésből jár iskolába, hogy aztán átvegye a világ egyik legsikeresebb kozmetikaipari cég marketingosztályának irányítását, nincs oka kivonni magát a társasági élet legjavából. Talán sajnálnom kéne, amiért a legtöbben csupán a háttere miatt legyeskednek körülötte, de erre is képtelen vagyok. Egy szelet kenyér lehet akármilyen száraz, életben tartja az éhezőt. Én pedig már hetek óta nem jutottam élelemhez.
- Vicces - suttogom beletörődve. - Szerintem az egész világon te vagy az egyetlen ember, aki tudja az igazságot, mégis ezt a következtetést szűrte le a történtekből.
Doyeon kihúzza magát, és megigazítva divatos, pink esőkabátját, mereven az enyémbe fúrja csokoládébarna tekintetét.
- Akkor jössz, vagy sem? - kérdezi türelmetlenül, a lábai között lógó, átlátszó esernyőt egyszeriben a fejem fölé emelve.
Eltolom magamtól.
- Megyek. De nem hozzád - válaszolom, miközben a zsebemben pihenő telefon ismételten rezegni kezd. Ám ezúttal eszemben sincs figyelmen kívül hagyni.
- Hisz többé nincs egyetlen barátod sem. Mégis hová mennél? - kíváncsiskodik, durván az arcomba hajolva, amikor feloldom a képernyőzárat, és elolvasom a Rinji-től kapott SMS-t. Mióta csapot-papot magam mögött hagyva, köszönés nélkül kisétáltam az életéből, ez az első alkalom, hogy én kezdeményeztem beszélgetést, ő pedig azonnal válaszolt. Nem kért számon, nem vádaskodott. Egyszerűen csak meghallgatott, amikor szükségem volt rá, majd tanácsokkal halmozott el, amikor nem tudtam, hogyan tovább.
Most pedig kiutat ajánl.
- Az legyen az én dolgom. Viszlát, Doyeon! - búcsúzkodom. Az ujjaim a hidegtől érzéketlenül, mégis sebesen írják a választ, miközben lassan felállok, és még egyszer magamba szívva a tenger sós illatát, végleg hátat fordítok a partnak, és Busannak, ami hosszú hónapok át maga volt a mennyország. Nem a város hibája, hogy egyik pillanatról a másikra pokollá változott, és hálátlannak érzem magam, amiért ilyen könnyedén feladom, de muszáj. Holnap leteszem az utolsó vizsgám, és végleg kiiratkozom.
- Ennyi? Tényleg ennyi volt? Elmenekülsz? - Doyeon üvöltve követ, de tartja a tisztes távolságot, és szerintem szándékosan nem gyorsítja fel a lépteit. Nem mondja ki, de tudom, hogy már unja, hogy minden nap velem kell ebédelnie, kirekesztettként a kuka melletti asztalnál. Ő egy sztár. Ha nem ragyoghat teljes fénnyel, előbb-utóbb kialszik a fénye, feledésbe merül, meghal.
- Nem hagytál más választást - mondom, és a buszra várva szándékosan nem állok be a kiépített megállóba. Adok az időjárásnak egy második esélyt arra, hogy elmossák a bánatot. Busan túl gyönyörű ahhoz, hogy csupán a rossz emlékeimet vigyem magammal.
- Gyáva!
Az vagyok. És mivel képtelen vagyok letagadni, egyszerűen csak felszállok a buszra, és átlépve a kollégium küszöbét, összepakolok mindent, amire a jövőben még szükségem lehet.
Vendég
Re: Min Yewon
Gratulálunk, elfogadva!
Kedves Yewon!
Először is új user lévén szeretnélek köszönteni az oldalon. Jó látni, hogy továbbra is szálingóznak az új arcok mellett a régi, ismerős karakterek is feltűnnek. Először is szeretném kiemelni, hogy a pb-det amúgy nagyon kedvelem, több sorozatához is volt szerencsém. Emellett tetszettek a rövid kis leírások, nagyon velősen foglaltad össze mindazt, amit a karakteredről tudni lehet. Nem eresztetted bő lére, de a lényeg így is benne volt, szóval erre egyáltalán nem is volt szükség. A karaktered belső tulajdonságai is így jelentek meg. Érdekes volt mások szemszögéből is olvasni a karakteredről, nagyon szépen összeszedted azokat a dolgokat, amik őt jellemzik. Ez egyértelműen megmutatta azt, hogy a pb tökéletes választás volt a karakterhez, illetve a „girl next door” jelző nagyon szépen átitatta a karaktert. Az előtörténeti rész még inkább kidomborította a karakter vonásait, közelebbről megismerhettük Yewont, akinek eddigi élete nem volt túl felhőtlen. Sajnálom mindazt, ami veled történt, egyáltalán nem fair fordulat az élettől az ilyesmi, de hát sajnos kegyetlenek az Égiek. Jó dolog, hogy van egy olyan barátod, aki ennyire melletted áll. Talán vannak emberek, akik Yewont nem gondolják bátornak a tette miatt, de ha ő ezt érezte helyénvalónak, akkor úgysem lehet megváltoztatni a dolgokat. Nem is tartanálak fel tovább, fuss pofit foglalni és vesd be magad a fővárosi életbe, légy szerelmes, találj új barátokat, mert tudod: itt tiszta lappal indulsz! Jó játékot kíván: a Staff
1 / 1 oldal
Engedélyek ebben a fórumban:
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
|
|
Pént. Márc. 04, 2022 7:26 pm by Jung Hwayun
» Avatarfoglaló
Csüt. Márc. 03, 2022 12:02 am by Jung Hwayun
» Névfoglaló
Szer. Márc. 02, 2022 11:57 pm by Jung Hwayun
» Jung Hwayun
Szer. Márc. 02, 2022 10:01 pm by Jeason Jensen
» Elkészültem!
Szer. Márc. 02, 2022 7:32 pm by Jung Hwayun
» Wang Sarah
Vas. Okt. 10, 2021 10:03 pm by Wang Sarah
» Choi Sung-Hyun
Vas. Okt. 03, 2021 10:55 pm by Kim Eun Bi
» Fujisaki Hana
Vas. Okt. 03, 2021 9:40 pm by Kim Eun Bi
» Kim Eun Bi
Hétf. Szept. 20, 2021 7:17 pm by Kim Eun Bi