Annyira kár, hogy Uborka nem jöhetett velem az albérletbe, ahol Jin-Jin lakott, de hát akkor ki fog vigyázni a nagyiékra, ha már én nem leszek otthon? Ubi a legalkalmasabb erre a feladatra. Különben is, gyakran hazajárok majd és nem kell aggódnia értem senkinek, meg amúgy sem. Egy pasival fogok együtt lakni, ami így első hallásra elég fura, mert a szerelmesek szoktak együtt lakni, mi meg csak barátok vagyunk igazából, és neki hála, már egy körben is mozgunk. Jaaaaaj, még most sem tudom elhinni, hogy megengedte, hogy vele lakjak. Egyedül biztos nem tudtam volna fizetni a saját albérletemet, pénzileg azért annyira nem álltam jól. Meg… igazából ez az együtt lakós izé is olyan, mint amikor néhány éve, pár napra… vagy hétre meghúztam magamat náluk, csak amíg elcsendesedett minden, és a gyámhatóság el nem intézett mindent. Szerencsére gördülékenyen ment az egész anno, szóval már megszokhatta, hogy milyen velem és én is megszoktam, milyen vele.
Rohadt nehezek voltak a dobozaim, úgy éreztem, hogy leszakadnak a kezeim, amikor leszálltam a villamosról és elindultam egy hatalmas hátizsákkal a hátamon, totálisan megpakolt kartondobozzal a kezeim közt az albérlet felé. Legbelül tartottam magamban a lelket, hogy kibírjam és komolyan olyan őrült gondolatok jártak a fejembe, hogy megkérem Jinjint, állítson össze Csoki lakótársának egy edzéstervet, mert ez így naaaagyon nem faja.
Végül csak nem bírtam elvinni egy huzamra a dobozt, így a járda közepén leejtettem azt, jó nagyot koppant a beton járdán. Felállt a szőr a hátamon és félve nyitottam fel a fedelét, úgy kukucskáltam bele, miújság volt odabenn. Reménykedtem, hogy nem törtem össze semmit, mert ha igen, biztos, hogy kitérek a hitemből. Nem is mertem rágondolni, hogy ez még csak az első doboz volt a háromból és még várt rám kettő otthon, plusz a piperecuccaim és a ruháim másik fele. Komolyan mondom, gyakorlatilag kipakoltam az egész szobámat, de az ember lánya sosem tudhatja mire lesz szüksége! Persze, akkor csak a legfontosabbakat hoztam egyszerre és majd hétvégén hozom a többit, mármint amiket tudok persze.
Nem volt már messze az albérlet, de nem voltam magamban olyan biztos, hogy a nyeszlett kis karjaimmal Erő Jani leszek és elviszem, hipp-hopp a dobozt fél perc alatt. Ahh, bárcsak lett volna nálam spenót, biztos megszállt volna az erő. De csak a telefonom volt a nadrágom zsebében. Megfordult fejemben, hogy segítséget kérek Jintől, eddig amúgy is jó fej volt velem, talán most is az lesz, nem?
Elővettem az LG telefonomat és nyugodt szívvel kikerestem Seongjin nevét, majd a hívásgombra nyomtam. Kicsengett én pedig vártam. Már a negyedik csengés után meguntam és letettem. Feladtam, kicsit könnyedén, kicsit könnyen beletörődve.
- Haaaah, biztosan dolga van – sóhajtva jegyeztem meg enyhén csalódottan, végül ültem még ott pár percig és mire ismét éreztem magamban az energiát, felálltam és folytattam az utamat. Kínkeservesen elcibáltam a dolgaimat s a földre leejtve megint koppant a doboz tartalma én pedig jó kedéllyel nyitottam volna be, ám… zárva volt. Nálam meg kulcs nem volt, mivel az a marha nem adott nekem, mondván „Úgyis elhagyod, akkor meg minek?” Na majd ezt én elintézem, hogy kapjak.
Kopogtam háromszor az ajtón, majd megnyomtam a csengőt azért egyszer. Reméltem, hogy nem zuhanyozott vagy aludt, mert akkor még pár órát az ajtó előtt ülhettem. Erről jutott eszembe az ülés. Amilyen kényelmes pozitúrában ülni lehetett, én azt sikeresen összehoztam. A lábtörlőn pihentettem a popómat addig, amíg vártam ki kinyissa az ajtót. Persze elhatároztam, hogy tízpercenként majd bekopogok, mert nehogy már kint felejtsen engem vagy valami…
~ Jin…. pisilni kell! Enged már beeeee ~ nyavalyogtam már kínlódva magamban.
Rohadt nehezek voltak a dobozaim, úgy éreztem, hogy leszakadnak a kezeim, amikor leszálltam a villamosról és elindultam egy hatalmas hátizsákkal a hátamon, totálisan megpakolt kartondobozzal a kezeim közt az albérlet felé. Legbelül tartottam magamban a lelket, hogy kibírjam és komolyan olyan őrült gondolatok jártak a fejembe, hogy megkérem Jinjint, állítson össze Csoki lakótársának egy edzéstervet, mert ez így naaaagyon nem faja.
Végül csak nem bírtam elvinni egy huzamra a dobozt, így a járda közepén leejtettem azt, jó nagyot koppant a beton járdán. Felállt a szőr a hátamon és félve nyitottam fel a fedelét, úgy kukucskáltam bele, miújság volt odabenn. Reménykedtem, hogy nem törtem össze semmit, mert ha igen, biztos, hogy kitérek a hitemből. Nem is mertem rágondolni, hogy ez még csak az első doboz volt a háromból és még várt rám kettő otthon, plusz a piperecuccaim és a ruháim másik fele. Komolyan mondom, gyakorlatilag kipakoltam az egész szobámat, de az ember lánya sosem tudhatja mire lesz szüksége! Persze, akkor csak a legfontosabbakat hoztam egyszerre és majd hétvégén hozom a többit, mármint amiket tudok persze.
Nem volt már messze az albérlet, de nem voltam magamban olyan biztos, hogy a nyeszlett kis karjaimmal Erő Jani leszek és elviszem, hipp-hopp a dobozt fél perc alatt. Ahh, bárcsak lett volna nálam spenót, biztos megszállt volna az erő. De csak a telefonom volt a nadrágom zsebében. Megfordult fejemben, hogy segítséget kérek Jintől, eddig amúgy is jó fej volt velem, talán most is az lesz, nem?
Elővettem az LG telefonomat és nyugodt szívvel kikerestem Seongjin nevét, majd a hívásgombra nyomtam. Kicsengett én pedig vártam. Már a negyedik csengés után meguntam és letettem. Feladtam, kicsit könnyedén, kicsit könnyen beletörődve.
- Haaaah, biztosan dolga van – sóhajtva jegyeztem meg enyhén csalódottan, végül ültem még ott pár percig és mire ismét éreztem magamban az energiát, felálltam és folytattam az utamat. Kínkeservesen elcibáltam a dolgaimat s a földre leejtve megint koppant a doboz tartalma én pedig jó kedéllyel nyitottam volna be, ám… zárva volt. Nálam meg kulcs nem volt, mivel az a marha nem adott nekem, mondván „Úgyis elhagyod, akkor meg minek?” Na majd ezt én elintézem, hogy kapjak.
Kopogtam háromszor az ajtón, majd megnyomtam a csengőt azért egyszer. Reméltem, hogy nem zuhanyozott vagy aludt, mert akkor még pár órát az ajtó előtt ülhettem. Erről jutott eszembe az ülés. Amilyen kényelmes pozitúrában ülni lehetett, én azt sikeresen összehoztam. A lábtörlőn pihentettem a popómat addig, amíg vártam ki kinyissa az ajtót. Persze elhatároztam, hogy tízpercenként majd bekopogok, mert nehogy már kint felejtsen engem vagy valami…
~ Jin…. pisilni kell! Enged már beeeee ~ nyavalyogtam már kínlódva magamban.
Pént. Márc. 04, 2022 7:26 pm by Jung Hwayun
» Avatarfoglaló
Csüt. Márc. 03, 2022 12:02 am by Jung Hwayun
» Névfoglaló
Szer. Márc. 02, 2022 11:57 pm by Jung Hwayun
» Jung Hwayun
Szer. Márc. 02, 2022 10:01 pm by Jeason Jensen
» Elkészültem!
Szer. Márc. 02, 2022 7:32 pm by Jung Hwayun
» Wang Sarah
Vas. Okt. 10, 2021 10:03 pm by Wang Sarah
» Choi Sung-Hyun
Vas. Okt. 03, 2021 10:55 pm by Kim Eun Bi
» Fujisaki Hana
Vas. Okt. 03, 2021 9:40 pm by Kim Eun Bi
» Kim Eun Bi
Hétf. Szept. 20, 2021 7:17 pm by Kim Eun Bi