Han Taehyun
1 / 1 oldal • Megosztás
Han Taehyun
Han Taehyun
Ilyennek látják a külsőmet
• Tökéletes vagyok, ez tény. De ha nagyon érdekel, hát üsse kő, elmondom. Alulról súrolom a 185 cm-t és a súlyom a 70-75 kg között mozog. Szálkás testalkattal és izmos felsőtesttel rendelkezek, hála a fizikai kiképzéseknek és annak, hogy gyerekként sokáig csúfoltak, mert elég kövér kisfiú voltam, fogszabályzóval és szemüveggel. Ja és a bilifrizurát, amin egy liter zselé volt. Azóta a kontaktlencse a király nálam meg a márkás ruha. Igazából bármit felveszek, csak márkás legyen. Bocs, hülyét kapok ha valami olcsó csöves ruhát akarnak rám erőltetni, ami annyira no name, mint a szél.
Ilyennek tartanak
Sok jelzővel illettek már az évek alatt, de elmondok párat. Neveztek már sznobnak, nagyképűnek és görénynek csak azért mert elmondtam neki az őszinte véleményemet. Ja igen, őszinte is vagyok, mert ami a szívemen, azt már hallod is. Valamint a csajok nőfalónak is neveztek, mert amint kikupálódtam egyszerre 5 barátnőm volt, mellettük persze csajoztam ezerrel, nem bírtam a tinédzser véremmel, de azóta azért nagyjából lenyugodtam illetve az egyetemi orgiaparti óta nem is vágyam annyira a gruppenre. -Erről ne kérdezz, mert úgysem fogok válaszolni- Talán az édes-hármas, természetesen két csajjal. Egyébként féltékeny típus is vagyok, na de elég a rossz tulajdonságokból! Empatikus is tudok lenni, ha nagyon megerőltetem magam, vagy ha kedvelek valakit és szeretek baromkodni a haverokkal. A logikám már kiskoromban is nagyon jó volt, matekból is szín ötös voltam. Általában optimistának nevezem magam és próbálom a dolgok jó oldalán nézni. Kíváncsinak is neveztek már, mert szeretem beledugni az orrom mások dolgaiba. Határozott és céltudatos vagyok. Szeretem a gyerekeket, szeretnék egyszer családot alapítani és azt, hogy legyen egy fiam, akivel focizhatok az udvaron.
Hasznos információk
Státusz: Normál karakter |
Becenév: Han, TaeTea |
Születési hely és idő: 1991. 12. 02. Seoul |
Play by: Jang Hyun Seung |
Csoport: Városlakó |
Foglalkozás: Rendőrtiszt, hivatásos nyomozó |
Családi állapot: Nőtlen |
Iskolai végzettség: SNU; diploma |
Életem egyik darabkája
A bűntény helyszínére érkezvén már a rendőrautók ott sorakoztak a tömbház előtt. Izgultam, nem is tudom, milyen érzelmek egyvelegét éreztem. Talán kicsit boldog voltam, már nem a történtek miatt, hanem mert az enyém lett a feladat és… izgalmat is éreztem meg egy kis felspannoltságot is. De aztán nyugodtságot kellett magamra erőltetnem, hiszen nem rohanhattam be vihogva és nyerítve, mint egy pszichiátriától szalajtott. Cigarettacsikkel a számba szálltam ki a kocsiból és az utolsó szippantás füstje hagyta el az ajkaim, olyan volt mintha csak a lelkem távozott volna a testemből, holott csak a nikotin mérge szállingózott. A csikket kivettem a számból, leejtettem s eltapostam. Szemerkélt az eső, de nem érdekelt, így még filmbeillőbb volt az egész esemény. Zsebre vágott kezekkel lépdeltem magabiztosan, az kint lévő járőr egyikéhez, s megkérdeztem a helyszínelés megkezdéséről, illetve találtak-e valami bizonyítékot kint, mielőtt én kiértem volna. A nemleges válasz hallatán biccentettem s elindultam, fel a negyedik emeletre. A csávó szerintem hülyének nézett, úgy viselkedtem vele, mintha már rutinból csinálnám a dolgom, holott ez volt az első olyan ügyem, amin egyedül dolgoztam. Na jó, hazudok, egy kerületi rendőrcsajt kaptam magam mellé, mert őt a huszonhármas kerületbe osztották ki, mivel zöldfülű – akárcsak én, de ezt nem hangoztatom-.
A lépcsőn haladtam felfelé, a szomszédokat tessékeltem arrébb, akik a lépcsőházban ácsorogtak és kukucskáltak fel a negyedikre, alig öt perc alatt sikeresen felsétáltam s a látvány, ami fogadott… pont arra számítottam. Az ajtó nyitva volt résnyire, a rendőröknek volt annyi eszük, hogy megvárják a nyomozót, és nem mászkáltak be. Untam már, hogy ezelőtt csak ellopott biciklik és autók után hajkurásztam az elkövetőket. Vagy lopott virágok után kutattam. Francért teszik ki az ablakon kívülre a földszinten? Ne csodálkozzanak, ha elviszik… Komolyan sokáig nem tudtam feldolgozni, hogy gyomok miatt kergettem embereket, a büszkeségemet megsínylette, de komolyan! Viszont ez nagy hal lesz, ugyanis ebben a házban kettős gyilkosság történt. Végre egy kis izgalom! Megérte MMA-zni a főnökkel, még ha csak feltételesen is kaptam meg az ügyet.
Közelebb léptem a bejárati ajtóhoz, semmi baja nem volt, arra következtettem, hogy az áldozatok ismerték a támadót, így ők maguk engedhették be. Gumikesztyű csattant a kezeimen és óvatosan belöktem az ajtót, aminek a kilincséről vér csepegett. Igyekeztem nem szétbaszni az esetlegesen található ujjlenyomatokat. A lakásban már nem vettem le a cipőt, egyenesen mentem be, amíg a kollégák követtek és intézték a dolgukat, amivel nekem nem kellett foglalkoznom egyelőre.
A fülemet gyereksírása ütötte meg, így azt követve a hálószobába lyukadtam ki. Szemeim elé először a szoba háromnegyed részét elfoglaló vérrel átitatott franciaágy fogadta, rajta egy női test volt. Első dolgom volt, hogy a pulzusát megvizsgáljam, de már halott volt. Úgy hagytam a hullát, a hasán fekve s a kicsihez léptem. Érintetlen volt, talán nem volt a gyilkosnak szíve megölni, esetleg ideje a szirénázó rendőrautók miatt, kitudja. A halottkém is bent volt már a szobába, a nő testét vizsgálta. A csaj, akivel együtt dolgoztam, intettem neki flegmán, hogy vigye a gyereket biztonságba és reménykedtem, hogy nem fog akadékoskodni, majd csak az őrsön. Itt nem volt helye vitatkozásnak és egyéb cicaharcnak. Ha megtette, amit kértem, én odébb léptem és a szemem kiszúrta a pici paplanjának a márkája. Ugyan az a márka, ami az én régi pokrócom márkája is, amibe csomagolva hagytak ikerbátyámmal az árvaház előtt csecsemőként. Persze, ezt csak tizenévesen tudtam meg. Nem bántam, hogy örökbe fogadtak, vagyis de, régen gyakran elvitt anyám pszichológushoz, hogy beszéljem ki magamból, de így felnőtt fejjel már nem bánom. Talán jobb is így, anyámék szeretnek, támogatnak, gazdagok és jól neveltek engem. Egy percig sem tudnék rájuk panaszkodni, még ha akarnék sem. Ha ne adj isten, nem így történt volna, talán valami drogos anyám lenne, aki egésznap csak a kokón és más tudatmódosítón él, talán már sem én, sem pedig a testvérem nem élne. Igaz, ahogy a vérszerinti szüleimről, a testvéremről sem tudok semmit, hiszen a fogadott szüleim vezetéknevén vagyok illetve ők neveztek el.. vagy át.
A takarót megmarkolva kihúztam a rácsos ágyból, összegyűrtem és Jiyoon kezébe nyomtam.
- Ezzel takard be, ez az övé – majd mélylevegőt véve elindultam a nappaliba, mintha vérfoltok lettek volna a padlón, s követve azokat megpillantottam a feldúlt szobát és a szőnyegen fekvő férfi testet. Talán a kicsi apja lehetett…, az ő pulzusát is megvizsgáltam, még élt, gyengén, de élt. Elkezdtem beszélni hozzá, de a szemei már szinte felakadtak és csukódtak lefele. Pofozgattam lágyan, csak hogy ébre tartsam, amíg meg nem érkeznek a mentők. Istenem, abban a pár percben úgy szidtam őket, mint a bokrot. Végül csak megérkeztek és gondoskodtak a férfiről én pedig átvizsgáltam a lakást. Pár ujjlenyomatot, hajszálat találtam és ennyi. A lakást lezártuk a hosszas helyszínelés után, aztán elindultam vissza a kapitányságra. Napokkal később kaptam a boncdoktortól egy fülest. Azonosította a nőt a férje pedig belehalt a kórházba menet a sérüléseibe. Sajnos a kicsi állami gondozás alá került, amíg meg nem találják az élő rokonait, akiknél elhelyezhetik. Viszont az a rohadék még mindig kint szaladgált és rám várt, hogy elkapjam.
A lépcsőn haladtam felfelé, a szomszédokat tessékeltem arrébb, akik a lépcsőházban ácsorogtak és kukucskáltak fel a negyedikre, alig öt perc alatt sikeresen felsétáltam s a látvány, ami fogadott… pont arra számítottam. Az ajtó nyitva volt résnyire, a rendőröknek volt annyi eszük, hogy megvárják a nyomozót, és nem mászkáltak be. Untam már, hogy ezelőtt csak ellopott biciklik és autók után hajkurásztam az elkövetőket. Vagy lopott virágok után kutattam. Francért teszik ki az ablakon kívülre a földszinten? Ne csodálkozzanak, ha elviszik… Komolyan sokáig nem tudtam feldolgozni, hogy gyomok miatt kergettem embereket, a büszkeségemet megsínylette, de komolyan! Viszont ez nagy hal lesz, ugyanis ebben a házban kettős gyilkosság történt. Végre egy kis izgalom! Megérte MMA-zni a főnökkel, még ha csak feltételesen is kaptam meg az ügyet.
Közelebb léptem a bejárati ajtóhoz, semmi baja nem volt, arra következtettem, hogy az áldozatok ismerték a támadót, így ők maguk engedhették be. Gumikesztyű csattant a kezeimen és óvatosan belöktem az ajtót, aminek a kilincséről vér csepegett. Igyekeztem nem szétbaszni az esetlegesen található ujjlenyomatokat. A lakásban már nem vettem le a cipőt, egyenesen mentem be, amíg a kollégák követtek és intézték a dolgukat, amivel nekem nem kellett foglalkoznom egyelőre.
A fülemet gyereksírása ütötte meg, így azt követve a hálószobába lyukadtam ki. Szemeim elé először a szoba háromnegyed részét elfoglaló vérrel átitatott franciaágy fogadta, rajta egy női test volt. Első dolgom volt, hogy a pulzusát megvizsgáljam, de már halott volt. Úgy hagytam a hullát, a hasán fekve s a kicsihez léptem. Érintetlen volt, talán nem volt a gyilkosnak szíve megölni, esetleg ideje a szirénázó rendőrautók miatt, kitudja. A halottkém is bent volt már a szobába, a nő testét vizsgálta. A csaj, akivel együtt dolgoztam, intettem neki flegmán, hogy vigye a gyereket biztonságba és reménykedtem, hogy nem fog akadékoskodni, majd csak az őrsön. Itt nem volt helye vitatkozásnak és egyéb cicaharcnak. Ha megtette, amit kértem, én odébb léptem és a szemem kiszúrta a pici paplanjának a márkája. Ugyan az a márka, ami az én régi pokrócom márkája is, amibe csomagolva hagytak ikerbátyámmal az árvaház előtt csecsemőként. Persze, ezt csak tizenévesen tudtam meg. Nem bántam, hogy örökbe fogadtak, vagyis de, régen gyakran elvitt anyám pszichológushoz, hogy beszéljem ki magamból, de így felnőtt fejjel már nem bánom. Talán jobb is így, anyámék szeretnek, támogatnak, gazdagok és jól neveltek engem. Egy percig sem tudnék rájuk panaszkodni, még ha akarnék sem. Ha ne adj isten, nem így történt volna, talán valami drogos anyám lenne, aki egésznap csak a kokón és más tudatmódosítón él, talán már sem én, sem pedig a testvérem nem élne. Igaz, ahogy a vérszerinti szüleimről, a testvéremről sem tudok semmit, hiszen a fogadott szüleim vezetéknevén vagyok illetve ők neveztek el.. vagy át.
A takarót megmarkolva kihúztam a rácsos ágyból, összegyűrtem és Jiyoon kezébe nyomtam.
- Ezzel takard be, ez az övé – majd mélylevegőt véve elindultam a nappaliba, mintha vérfoltok lettek volna a padlón, s követve azokat megpillantottam a feldúlt szobát és a szőnyegen fekvő férfi testet. Talán a kicsi apja lehetett…, az ő pulzusát is megvizsgáltam, még élt, gyengén, de élt. Elkezdtem beszélni hozzá, de a szemei már szinte felakadtak és csukódtak lefele. Pofozgattam lágyan, csak hogy ébre tartsam, amíg meg nem érkeznek a mentők. Istenem, abban a pár percben úgy szidtam őket, mint a bokrot. Végül csak megérkeztek és gondoskodtak a férfiről én pedig átvizsgáltam a lakást. Pár ujjlenyomatot, hajszálat találtam és ennyi. A lakást lezártuk a hosszas helyszínelés után, aztán elindultam vissza a kapitányságra. Napokkal később kaptam a boncdoktortól egy fülest. Azonosította a nőt a férje pedig belehalt a kórházba menet a sérüléseibe. Sajnos a kicsi állami gondozás alá került, amíg meg nem találják az élő rokonait, akiknél elhelyezhetik. Viszont az a rohadék még mindig kint szaladgált és rám várt, hogy elkapjam.
Ne félj, jövök és a törvény nevében szétrúgom a segged.
Vendég
Re: Han Taehyun
Gratulálunk, elfogadva!
Nem annyira Kedves Tae Hyun!
Az első mondat után képzeletben tökön rúgtam a srácot, szóval vedd úgy, hogy ezt megérezte. Mármint, remélem érted, hogy miért mondom ezt, magabiztossága az van, látom. Akkora egy gruppen állat! Komolyan megérdemelné, hogy a két csajnak farka nőjön miközben vetkőztetné le őket. Na jó, befejeztem. Amúgy baromira érdekes karakter, ötletes, úgyhogy nagyon örülünk neki.
Tetszett, ahogyan a nevelőszülőkhöz viszonyul, sokan nem képesek megbarátkozni velük, TaeHyun pedig jól látja, lehet sokkal jobban járt és nem mondom, hogy gazdag szülők jobbak, mint az eredeti, biológiai szülők, de a drogos szülőknél biztosan.
Az előtörténet nagyon tetszett, végig megtartottad a figyelmem teljes egészét és lehet Tae Hyunt nem érintette meg a magára hagyott baba - csak annak lepedője -, de engem igen. Remek sztori és már csak azért is kíváncsi vagyok, hogy ki a gyilkos, remélem - reméljem? Jaj! -, hogy itt van a fórumon. Ha nem, tegyetek róla, hogy itt legyen.
Tessék foglalózni, bár a te esetedben, ahogy hallottam, nem egyszer fog szerepelni a PB a listában. Jó játékot és kellemes időtöltést az oldalon!
1 / 1 oldal
Engedélyek ebben a fórumban:
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
|
|
Pént. Márc. 04, 2022 7:26 pm by Jung Hwayun
» Avatarfoglaló
Csüt. Márc. 03, 2022 12:02 am by Jung Hwayun
» Névfoglaló
Szer. Márc. 02, 2022 11:57 pm by Jung Hwayun
» Jung Hwayun
Szer. Márc. 02, 2022 10:01 pm by Jeason Jensen
» Elkészültem!
Szer. Márc. 02, 2022 7:32 pm by Jung Hwayun
» Wang Sarah
Vas. Okt. 10, 2021 10:03 pm by Wang Sarah
» Choi Sung-Hyun
Vas. Okt. 03, 2021 10:55 pm by Kim Eun Bi
» Fujisaki Hana
Vas. Okt. 03, 2021 9:40 pm by Kim Eun Bi
» Kim Eun Bi
Hétf. Szept. 20, 2021 7:17 pm by Kim Eun Bi